Földrajzi környzet Településtörténet Hagyományok Intézmény-rendszer Látnivalók Források Hírek  

Béb - Településtörténet

 

 
A település nevének eredete, magyarázata
 
Béb nevének eredetéről van olyan feltételezés, hogy német eredetű, a Beb, Bebe személynévből ered. Borovszky Samu szerint a Csanád nemzetség ilyen nevű tagjáról nevezték el a Szegedtől délkeletre eső Béb nevű falut. Ez esetben felvetődik, hogy a magyar honfoglalás előtti bajor birtokos neve őrződött meg a falu nevében. Ha ez így is van, ez nem jelenti, hogy lakói is bajorok voltak.



 
Régészeti emlékek
 
A nagyobb erdőfoltokkal tarkított, patakokkal sűrűn behálózott, sztyeppére hasonlító vidék a Bakony és a Marcal között mindig alkalmas volt az ember megtelepedésére. Béb területén eddig a legidősebb emberi nyomok a bronzkor végéről, az urnasíros kultúra korából származnak. Ezek a falu belterületétől délre, Pásztorházi-dűlőben kerültek elő 1930-ban, illetve az 1967-es terepbejáráskor.
 
A következő időszak, melyből ismertek régészeti leletek, a római kor. Ezek a falu belterületén és szintén a Pásztorházi-dűlőből származnak. A Pásztorházi-dűlőben 1930-ban talált leletek arra utalnak, hogy itt egy villagazdaság lehetett.
A legérdekesebb egy pikkelyes díszítésű kőoszlop töredéke, amely egyaránt lehetett lakóépület, síremlék, vagy kultuszhely része. Ezen kívül késő római korra tehető csontvázas sír, 2–3. századi tegulák (tetőcserepek) és edénytöredékek, a Constantinus-dinasztia (335-341.) és II. Constantinus (351-361.) által vert pénzek kerültek elő. A leletek alapján a villa a 2-4. század során állt fenn. Tulajdonosáról semmit nem tudunk. Ugyanitt 1994-ben, a gázvezeték fektetése során Constantinus-érmét és római kori edénytöredékek kerültek elő. Mátyás István bébi lakos ugyanekkor a temetőben talált II. Constantinus uralkodásának idejéből való érmét ajándékozott a pápai múzeumnak.
A Fő utcában 1913-ban, útépítés során találtak először római emlékeket: 4. századból származó érméket, I. Constantinus (306-367) korában vert érmét és edénytöredékeket. Ugyanekkor telepnyomokat is megfigyeltek. Az 1968. évben végzett árokásás során az iskola, a templom és a fő u. 54. sz. ház előtt hét egymással párhuzamos, az útra merőlegesen futó falat vágtak át,, ezek legalább három épülethez tartozhattak. Az árok falában és a kidobott földben sok tegula-darabot, 2–3. századból való cserépedénydarabokat találtak. Az 1994-ben fektetett gázvezeték földmunkái során szintén bolygatták a területet. Ekkor megállapították, hogy a tegulák másodlagosan felhasználva vannak a kőfalakba beépítve.
 
 
Béb a középkorban
 
A honfoglaló magyarok érkezésekor a Dunántúl frank uralom alatt állt, s grófságokra osztva kormányozták. A megérkező magyarok (akik feltehetőleg a Szalók nemzetség pásztorai és harcosai voltak) népes szláv lakosságot találtak az etelközi hazájukhoz hasonló földrajzi - vízrajzi - domborzati viszonyokkal rendelkező tájon: az alacsony dombokat a szántók között tölgyes ligetek borították, a völgyekben kanyargó patakok partjait fűzfák és nyárfák kísérték. Bármennyire is megfelelő volt a terület, a letelepült földművelők falvai és földjei miatt nem tudták a nagyállattartó gazdálkodást folytatni. A nagyszámú fennmaradt szláv víz- és településnév azt jelzi, hogy ezt a vidéket csak viszonylag későn szállták meg.
Később királyi birtok lett, valószínűleg a bakonyi erdőispánság része, majd még 1253 előtt királyi adományként magánkézbe került. A későbbi Bébi nemi család őse kapta meg, vélhetőleg cserébe fegyveres szolgálattal tartozott a király(ok) háborúiban.
 
A 13. század közepén már biztosan állt Béb falu Szent Mór tiszteletére szentelt temploma. A középkori falu helyére utaló leletek földmunkák során a falu belterületétől északra, a Kertek-alja nevű területen, illetve a belterület Kossuth u. 42–52. közötti szakaszán kerültek elő.
1256-ban kelt az oklevél, melyben először említik Béb falut. Ekkor Chepán, Guge, György, Zuda és Bébi Péter fia Miklós perbe keveredett a váradi káptalannal.
Az ugodi vár és környéke (Béb) Nyport rézmetszetén
A per tárgya a szomszédos Gyimót területén fekvő birtok tulajdonjoga volt.
A későbbi oklevelekben a falu egyetlen birtokosaként Bébi Miklós, majd az ő örökesei szerepelnek. Több alkalommal esik szó Miklós unokatestvéreiről, Bánai Imre fiairól: Mihályról, Benedekről és Imréről, akikkel együtt több birtokadományban részesült. A század második felében Bébi Péter fia Miklóst és Bánai Imre fia Mihályt több ízben comesként említik a fennmaradt oklevelek, tehát az előkelő, országvezető réteg tagjai voltak. Miklós 1283-ban a határon fekvő Galgóc vármegye ispánjának tisztét töltötte be.
A következő, Bébbel foglalkozó oklevél 1270-ből származik. Ekkor egy birtokmegosztási egyezség során ismét felsorolták a birtokosokat: Bébi Péter fia Miklós, György, Chepán fia János, László és Guge özvegye. Bébi Miklós harcias férfi volt: 1273-ban Győr ostroma után, sebesülése ellenére, részt vett a kunok elleni háborúban: a Bodrog megyei Hajszentlőrinc monostorát védte unokatestvérével, Banai Mihállyal együtt, familiárisaik közül 37 elesett vagy kapott sebet. Mindketten ott voltak a morvamezei csatában 1278. augusztus 28-án. Egy oklevél szerint 1284-ben még élt, azonban mikor IV. (Kun) László 1289. november 9-én kelt oklevelében Babnai Mihályt és rokonait megerősíti korábbi adományaiban, megemlíti, hogy Bébi Miklós a király szolgálatában életét vesztette. Miklós birtokai fiára, Lászlóra szálltak. A 14. században a birtokközpont a Sopron megyei Pinnyére helyeződött át, Bébi Miklós Fia László már Pinnyei Lászlónak titulálja magát.
A Bakony-vidéknek ezen a részén ekkoriban még nem volt vár: Pápa, Döbrönte, Hölgykő, Somló csak később épült fel, így tehát Béb jobbágyai aránylag védve voltak a tartományúri portyázók ellen.
 
Miután a Chenig-család kihalt, az ugodi váruradalomnak új urai lettek: előbb az országnak több nádort is adó Garai-család, majd a Mohács után Magyarország királyává koronázott I. János apjáé, Szapolyai István kincstartóé. Az 1488-as rovásadó-jegyzék szerint lakói 22 forint állami adót fizettek, ami 22 lakott bébi portát jelent. Mivel a telkes nemesek a telkükért 1 forintot fizettek, egy portára joggal számolhatunk két jobbágygazdaságot, ezt támasztja alá a következő század összeírásának 1 portái is.
 
 
Béb a török hódoltság alatt
 
A Mohács utáni török hadjáratok teljesítették be a falu sorsát: 1522-ben még említi oklevél plébánosát, de 1544-ben elnéptelenedett, miután az előző években több ízben is kifosztották, felégették a török portyázók. Lakossága az elnéptelenedésig: 1531-ben 12 adófizető, 5 szegény, 15 felégetett porta; 1536-ban 4 adófizető, 4 szegény, 2 puszta porta; 1542-ben 3 1/2 adófizető, 3 szegény porta.
 
Puszta volt évszázadokon át, elhagyott földjeit a szomszéd faluk (Ugod, Gyimót) jobbágyai használták, közben előbb a devecseri Choron-család, majd öröklés révén a Nádasdy-család birtoka lett. Puszta volt akkor is, mikor 1626-ban új tulajdonost kap: Esterházy Miklóst, a későbbi nádort. Az április 22-én keltezett átadó okmány szerint a bakonybéli apát bébpusztai földjét az ugodi jobbágyok az évek során elszántották. 
 
 
Béb falu és környéke felmérési térképe 1735-ből, Bernwert Ferdinánd munkája
 
 
 
Béb betelepítése a 18. században
 
Miután 1726-ban megalapították az ugodi plébániát, annak filiája lett, egészen 1779-ig, mikor Csóthoz csatolták. Néhány család azért lakhatta, mert bár csak 1740-ben kezdődött az újratelepítése, egy okmányban a bébi iskolát említik.
 
 
Esterházy átszervezte a gazdálkodást. Mivel a középkori váruradalom-rendszer ekkorra menthetetlenül elavult, az uradalom központját Pápára helyezte, innen irányította régi három uradalmat: Pápát, Ugodot és Devecsert.
 
 
Az Esterházy család grófi címere
 
 
1740-ben megkezdődött Béb betelepítésének szervezése (állami adó alóli mentesség kérése, telepesek toborzása), majd 1741 januárjában szekereken megérkeztek az első telepesek.
Ők a következők voltak:
  • Mathis és Dominicus Wolstroer (Wohlstommer), mindketten feleségükkel és összesen kilenc gyermekkel költöztek Bébre. A gyerekek közül a legfiatalabb Helena 10, a legidősebb Mathias 18-19 év körül lehett. A gyermekek neve: Mathisa, Joannes, Nicolaus, Michael, Laurentius, Barbara, Anna, Catharina, Helena.
  • Andreas és Petrus Tyria (Tiria, Tirion), akiknek gyermekeik: Georgius, Magdalena, Anna, Barbara, másik Anna, Francisca. Legfiatalabb az 5 éves Francisca. A családhoz tartozott még Joannes Tyria és felesége, Christina Pauler, valamint Maria Tyria és férje, Adamus Najczinger is, akik azonban nem rendelkeztek önálló jobbágytelekkel.
  • Carl Massio (Massion) hat 10-19 év közötti gyerekkel települt Bébre. A gyerekek: Joannes, Andreas, Thomas, Catharina, Francisca, Magdalena, Margaretha.
  • Joannes és Nicolaus Koch összesen hét gyermekkel érkezett: Jacubus, Petrus, Andreas, Michael, Catharina, Anna Maris, Joannes. Joannes 1741-ben volt 14 éves. A rokonságba tartozott még Anna koch, aki férjével, Martinus Nidermajerrel jött.
  • Henricus, Stephanus, Mathisa, Philipp Fletri (Fredics, Fledri). Négy családfő, akik valamilyen, már nem ismert rokonságban álltak egymással. Velük jött hét gyerek: Mathas, Jacobus, Georgius, Joannes, Fridericus, Anna Maria, Magdalena. Fridericus volt a legfiatalabb, aki 1740-körül született, az is lehet, hogy már Bében.
  • Joannes Preustroer (Prajsromer) feltehetően három gyerekkel költözött át: Petrus, Anna, Margaretha. A rokonságba tartozott egy másik Joannes Preustroer is, akinek felesége Barbara volt, valamint Matheus Preustroer Anna Klein nevű feleségével. Velük jött egy másik, a beköltözéskor 18 éves Margaretha.
  • Nicolaus Vasori (Vasarer, Vasjuir, Vasari) fiatal házasként érkezett Bébre Anna Maria Massio nevű feleségével.
  • Franciscus Hess 1743-ban 34 éves volt, felesége Margaretha Massio pedig 18.
  • Fridericus és Joannes Fodi házas emberek voltak. Fridericus felesége Catharina Massio volt, Joannesé pedig Margaretha Koch. A családba tartozott még Mathisa Fodi, akinek felesége szintén egy Margaretha Koch volt. A három házaspárnak összesen 11 gyermeke volt: Fridericus, Fridericus, Petrus, Petrus, Stephanus, Josephus, Catharina, Margaretha, Elisabetha, Cristhina, Anna Maris. A legkisebb Cristhina, aki legfeljebb 1-2 éves volt, vagy meg sem született még az ideérkezéskor.
  • Franciscus Wayland (Vailand, Veiland) feleségével, Barbara Turmannal települt a faluba. Velük jöttek 11 és 19 év közti gyermekeik: Nicolaus, Jacobus, Petrus, Susanna, Barbara.
  • Joannes Kirsch H’arc nem szerepel az anyakönyvekben, csak neve maradt fenn. Ha egyáltalán megérkezett Bébre, akkor is csak rövid ideig élhetett itt.
  • Joannes Rupert 1743-ban lett keresztapja Henricus Fledri lányának, Mariannának. Ezen kívül semmi adat nem maradt fenn róla.
Németek betelepedése a 18. században
 

A német telepesek életkörülményei
 
Egy régi panaszlevél szerint a telepesek lotharingiaiak voltak, de a nyelvjárás inkább bajor-osztrák eredetre vall. Voltak köztük olyanok is, akik már régebben Nyitra megyében telepedtek le, onnan jöttek tovább Bébre.
A házhelyek még nem voltak kimérve, mikor megérkeztek, feltehetően a környező falvakban szállásolták el őket a családoknál, majd Esterházy Ferenc engedélyezte, hogy Bében ideiglenes kunyhókat építsenek, ehhez, s tüzelőnek fát Vadkerten vághassanak. „Amidőn reá fog érkezni kegyelmed, vigye ki minnyájukat és mutassa meg az pusztát, hogy tudhassák, hol telepedjenek meg, mely alkalmatossággal az ingeneur is menjen ki, és valamint a szűcsieknek, úgy azoknak is mérje ki a háztelkeket, az földeket, réteket, és legelő mezőjöket, úgy hogy minden szántóföld 60 pozsonyi mérő alá legyen” - írta 1741. február 11-én Bittó József tiszttartónak. Egy pozsonyi mérő alá való föld kb. ½ magyar holdnak felelt meg, tehát Bében egy jobbágytelekhez 30 hold nagyságú szántó tartozott. Mikor a földmérő eleget tett az utasításnak, a földrajzi adottságokat és a rendelkezésre álló területet figyelembe véve, valamivel kisebbre vette a telkek méretét.
 
A Bében otthonra találó németek szabadmenetelt és háromévi adómentességet élveztek. A privilégium lejárta után évi árendát fizettetek, természetben pedig kilencedet és tizedet adtak. A három év leteltével évente 6 forintot fizettek az uraságnak, valamint két fuvart adni a Balaton mellékére. Az uraság konyhájára minden gazda évi 2 tyúkot, 4 font zsírt, 20 tojást adott, ezen felül két gazdának egy kappant és egy libát. Ezeket a természetbeni juttatásokat pénzben is megválthatták, ami évi 2 forint 10 dénárt jelentett. Ezen felül fizették a tizedet is. Karácsonykor minden gazda egy szekér fát volt köteles fuvarban Pápára szállítani, valamint ha a gróf itteni birtokaira jött, szükség esetén előfogatot biztosítani. Szent Mihály napjától (szept. 29.) karácsonyig szabadon mérhették saját borukat. A telepesek a kijelölt rendben kötelesek voltak házaikat felépíteni, amihez fát az uradalom biztosított. Ha valaki a megszabott időben nem építette fel a házát, elvesztette jogát a telekre, de csak akkor távozhatott, ha maga helyett mást állított. A jobbágyok szabadon költözhettek. Jogszolgáltató fóruma a pápai Esterházy-úriszék.
 
A telepesek a Gyimótról Koppány felé vezető út két oldalán építették fel házaikat. A falu központja a romjaiban még álló templom volt, ezt fakápolnává építették át. Vele szemben volt az iskola. A beltelkek elrendezése olyan volt, mint a többi falvaké: a telek egyik szélén, az utcára merőlegesen állt a lakóépület, az udvarra nyíló ajtóval, mögötte az istálló, majd a többi melléképület. A telek végében keresztben állt az átjárható pajta, ami az udvart a kert felől zárta le. A beltelkek vége a két patak partjáig nyúlt. A keleti faluszélen, a Gerence partján volt a káposztás, ahol minden családnak volt parcellája. A földnélküli zsellérek házai a falu szélén álltak, általában beltelki szántó sem tartozott hozzájuk.
 
Az 1768. évi urbárium adatai alapján a beltelek nagysága 5 ½ mérő volt, a szántó 36 hold, a rét 6 „Tagwerk”, ami megfelel a magyar „kaszás” kifejezésnek. Az 1768. évi úrbérrendezés során országosan 1200, 1300 vagy 1400 négyszögöles holdakkal számoltak.
A kültelekhez 36 hold szántó és 6 hold rét tartozott. A szántókat ezeket nem egy darabban kapták meg a telepesek, hanem mindenkinek minden dűlőben volt földje. A kiosztott rét a Gerence árterében volt, a közösen használt legelő az Öreg-sédtől a Vadkertig húzódott. Mivel a német telepeseknél az öröklési rend az volt, hogy mindig a legidősebb fiú örökölte az egész telket, így Bében nem alakultak ki apró telektöredékek
Az első évben még élelemre is alig volt gabonájuk, nemhogy vetni, így Esterházy hozzájárult, hogy az uradalomtól kapjanak kölcsön vetőmagot és takarmányt, de csak azok, akik előtte Nyitrában laktak, s ott maradt vetésük és rétjük, mely biztosítékul szolgált. A telepesek közül többen morogtak, hogy sokkal rosszabb körülményeket találtak, mint amit ígértek nekik, többen a nyár közepén még hozzá sem kezdtek a házépítéshez. Több telepes elköltözött, mások jöttek a helyükre, ekkor találkozunk a Grob, Walentics, Novák, Weber, Meringer, Malasics, Pomati, Wagenhoffer családnevekkel Bében.
 
Tűzvész ütött ki a faluban 1762 áprilisában, melyben 11 ház égett le az utca déli oldalán a templom és a Gyimót felőli faluvég között. Elégett a ház, minden tartozéka, a gazdasági és iparos szerszámok, elpusztult 1 tehén, 1 borjú3 sertés, 5 malac és csaknem minden baromfi. A károsultak a kiküldött vizsgálóbizottság jelentése alapján 2 évi mentességet kapott az állami 8hadi9 adó fizetése alól.
 
 
Úrbérrendezés
 
A Mária Terézia elrendelte úrbérrendezést Veszprém megyében, így Bében is, 1768-ban hajtották végre, mely a jobbágytelek tartozékainak és azok nagyságának meghatározásával kezdődött.
Béb szántóföldjeit 1. osztályba sorolták, ami 22 holdnyi területet jelentett egy egész jobbágytelek esetében. A réteknél hasonló volt az eljárás. Bében a rétek is 1. osztályú besorolást kapták, mely szerint 8 hold tartozott egy egész jobbágytelekhez.
Minthogy a telepítéskor megkötött szerződés értelmében a bébi jobbágytelek 5 1/2 pozsonyi mérő alá való beltelekből, 36 hold szántóból és 6 hold rétből állt, ez meghaladta az országosan előírt nagyságot. Bében 1768-ban a jobbágyok kezén lévő terület 895 hold volt. A rendezés során 26 telkes jobbágyot, 15 házas és 8 házatlan zsellért írtak össze.
Egy addig egésztelkes bébi jobbágynak 1768-tól 1 3/8, egy féltelkes jobbágynak pedig 6/8 nagyságú telke lett, ami azt jelentette, hogy ehhez az arányhoz megnövelt terhekkel tartoztak. Az immár 1 3/8 nagyságú telekkel rendelkező bébi jobbágyok szolgáltatásai voltak: 1 forint cenzus, teleknagyságtól függetlenül. Ajándék címén 2 3/4 kappant, 2 3/4 tyúkot, 16 1/2 tojást, 1 3/8 öl tűzifát, és 8 1/4 bála dohányt kellett évente a földesúrnak szolgáltatnia. A rendelet heti 1 napi igás, vagy 2 napi kézi robotot írt elő, 4 egész telek után pedig évente egy hosszúfuvart. A bébi 1 3/8 telekkel rendelkező jobbágyok esetében ez évi 73 1/8 nap igás vagy 146 2/8 napi gyalogrobotot jelentett. A 6/8 nagyságú telekkel rendelkező jobbágyok az 1 forint cenzuson kívül mindent arányosan csökkentett mértékben adtak. Továbbá a föld minden terméséből, a méhből, bárányból, gödölyéből, kenderből, lenből kilencedet vagy hegyvámot kellett adniuk. Az addigi szokásnak megfelelően az urbárium biztosította a jobbágyok számára a közös legelőhasználatot, valamint korlátozott mértékben erdőhasználatot is. Szabályozták a borkimérési jogot, kocsmáztatást is. Azokon a helyeken, ahol szőlőhegy nem volt (ide tartozott Béb is) a kocsmáltatási jog Szent Mihály napjától karácsonyig illette a jobbágyokat.
Azokat, akiknek szántója és rétje nem érte el az 1/8 telek nagyságot, a zsellérek közé sorolta az urbárium. A házas zsellérek évi 1 forint cenzust, s évente 18 nap kézi robotot teljesítettek. A robotkötelezettség a házatlan zselléreknél 12 nap volt. A rendelet szerint az utód nélkül meghalt vagy megszökött jobbágy javai a földesurat illették meg, azonban a megürült jobbágytelkeket nem csatolhatta majorsági földjeihez, hanem ismét jobbágyot kellett rá telepítenie, hogy ne csökkenjen az országos adózás alapját is képező paraszttelek-szám. A vadászat, halászat, a pálinka- és sörfőzés, ezek árulása, a vendégfogadó és vám joga ezentúl is egyedül a földesurat illette meg.
A falu lakossága 1785-ben 352 fő volt.

 
Béb a 19. században
 
A fennmaradt névsorból kitűnik, hogy az eredeti telepesek közül ekkor már csak hat élt Bében. Az 1817. évi püspöki egyházlátogatás alkalmából az összeíró megállapította, hogy az anyaegyház (ekkor már Csót) megközelítése esős időben, a Gerence gyakori áradása miatt nehéz, sőt életveszélyes.
 
Béb lakossága a 19. század elején:
  • 1817: 403 fő 53 házban;
  • 1818: 439 fő 53 házban;
  • 1820: 438 fő 57 házban;
  • 1828: 145 adózó fő, ebből 1 fő iparos;
  • 1829: 412 fő;
  • 1836: teljes lakosság 496 fő.
Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc során a bébiek is megtették, amit tudtak. A nemzetőrségbe 38 főt írtak be, a decemberi honvédsorozáskor 9 legényt soroztak honvédnek, ketten közülük (Bernstengl Jakab és Fummer Jakab) ekkor már Kosztolányi Mór őrnagy önkéntes nemzetőr alakulatában szolgáltak. A község lélekszámához mérten jelentős, 58 fő ajándékozott a honvédség felállítására és a független magyar forint megteremtésére is.
Lakossága a 19. század második felében:
  • 1857: 524 fő;
  • 1869: 438 fő;
  • 1880: 516 fő 63 házban;
  • 1890: 527 fő 70 házban,
  • 1900: 518 fő.
 
 
 
 
 
Béb a 20. században
 
1902-ben megindult a forgalom a Bánhida - Pápa vasútvonalon. Az ugodi állomás Ugod pénzéből épült fel, mint utóbb kiderült, bébi területen. Béb község képviselői a vasútépítéshez anyagilag nem járultak hozzá. Hogy a vitáknak elejét vegye, Esterházy Pál a kérdéses területet 1912 novemberében Ugod határához csatoltatta.
 
Az első világháborúban 16 bébi halt meg a harctereken, fogolytáborokban, kórházakban. A háború utáni földosztás során 49 bébi lakos kapott 41 kat. hold és 105 négyszögöl területet.
 
 
A második világháború frontja 1945. március 25-én vonult át a falu fölött. Komoly harcok nem voltak, a 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály katonái sietve menekültek a szovjet 106. gárda lövészhadosztály csapatai elől. A visszavonulók a Gerence partján álló öreg, eredetileg 1738-ban épült, malom épületét felgyújtották, s többé nem is épült újjá. A második világháborúnak 22 bébi áldozata volt, nevük a templom melletti emlékművön olvasható.
 
 
 
 







 
Németek kitelepítése
 
A háború utáni földosztás Bében nehézkesen haladt. Ennek oka a várható kitelepítés volt, a kitelepítendők nem kaphattak földet, viszont a névsor több alkalommal is változott, valamint az ország más területéről is költöztek be nincstelenek, akiknek viszont kellett földet juttatni. A kitelepítés során 1948-ban Bébről 5 családot és egy egyedülálló személyt telepítettek ki.
 
Lakossága a 20. század első felében:
  • 1910: 472 fő;
  • 1920: 475 fő 79 házban;
  • 1930: 505 fő 97 házban;
  • 1941: 491 fő 105 házban.
 
A „Kossuth” Termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, 1961-ben egyesült a csóti „Vörös Hajnal”-al. 1966-ban az önálló bébi tanács is megszűnt, 1990-ig Csótról irányították a falu ügyeit.
 
 
 
 
1990 után
 
A rendszerváltoztatás után megalakult a helyi önkormányzat 1990-ben (polgármesterré Mehringer Lászlónét választották, de mivel ő lemondott, 1991. január 1-től mind a mai napig Hauber János a falu polgármestere); 1992. szeptember 7-én megkezdődött a tanítás a Weiland György Általános iskolában, 1994-ben bevezették a vezetékes gázt; 2001-ben átadták a szennyvízcsatorna-hálózatot; 1994 után a volt disznólegelő területén 41 telket alakítottak ki. Az 1997-ben felújított művelődési házban kapott helyet a Polgármesteri Hivatal és a német kisebbségi önkormányzat is.
 
Lakossága a második világháború után:
  • 1960: 413 fő 113 házban;
  • 1970: 345 fő;
  • 1980: 274 fő 96 házban;
  • 2000: 262 fő 98 házban;
  • 2002: 258 fő 99 házban.
   © 2009-2012 schwaben.hu