Földrajzi környzet Településtörténet Hagyományok Intézmény-rendszer Látnivalók Források Hírek  

Béb - Hagyományok

 
 
Településkép, utcaszerkezet
 
Béb településképében, az utcák és a telkek elhelyezésének kialakításában, a házak építésénél a földesúr, Esterházy Ferenc utasításai szerint jártak el.
A beltelkek, amelyekre a házak épültek, a középkori falu helyén kerültek kiosztásra, a régi, csak romjaiban meglévő Szent Mór egyháztól jobbra és balra.
A falu középpontját a templom alkotta, amelynek helyén a következő években fából kezdetleges, szerény kis kápolna épült. Az utca túlsó oldalán, a templommal szemben az iskola kapott helyet. Az út két oldalán a templomtól, illetve az iskolától nyugatra és keletre mérték ki a házhelyeket, amelyekre 1741 nyarán meghatározott rendben felépültek a telepesek házai, így jellegzetes egyutcás település jött létre.
A telkek elrendezése a következő volt: az utca frontján, az udvaron állt a ház. A házhoz csatlakozott az istálló a marhák számára, s az udvart a hátsó fronton keresztben a pajta zárta le, amelynek mindkét irányban volt kijárata, hogy így átjárható legyen a kert s a beltelekhez csatlakozó kertvégi szántó és rét felé.
A falu keleti részén a Gerence felé eső házsor végében külön helyet biztosítottak a káposztásnak, amelyet parcellákra osztva kaptak meg az egyes családok.
A házak végében a beltelki szántók és rétek északon a Gerecéig, délen pedig az Öreg-Séd partjáig húzódtak, s így Béb belterületét valójában e két patak határolta.
 
Mind a beltelek, mind a határ felosztása egészen a 19. század közepén történt tagosításig nem sokat változott, mindössze néhány jobbágytelket feleztek meg az új telepesek számára. A telepes családoknál hagyományos öröklési rend szerint a gazdaságot mindig a legidősebb fiú örökölte, így a falu további növekedését ez megakadályozta.

 
Béb 1856. évi kataszteri térképe VeML K-89


Szakrális környezet 

A lakosság vallási hovatartozása
 
Gróf Esterházy Ferenc katolikus németeket hozott bébi birtokára. A falu középkori plébániáját már nem élesztették újjá, hanem mint filiát Ugodhoz csatolták. Az ugodi anyaegyház, amely a pápai főesperességhez tartozott, akkoriban még Csót, Gyimót, Bödöge és Adásztevel lakosainak lelki gondozását is ellátta. Így Béb volt az egyetlen német telepes falu az egész plébánia területén, ami okozott némi nyelvi problémákat, s csak nehezítette az újonnan jöttek beilleszkedését.
  
Az új templom terveit Pauly Mihály készítette, építése 1790 áprilisában kezdődött, a felszentelésére 1791-ben sor került, bár a teljes munkával csak 1793 végére készültek el. A falu és a csóti anyaegyház plébánosa közti megegyezés szerint minden negyedik vasárnap tartott misét Bében, a többi vasárnap Csóton.
A templom tornyába egy 6, egy 3 és egy 2 mázsás harangot szenteltek fel. A keresztelőkút 1794-re készült el.
 


 
Keresztek
 
Stark-kereszt (Stark-Mathias-Kreuz)
Gyimót felöl érkezve áll egy magányos kőkereszt. Német nyelvű felirata szerint Stark János állítatta: „Gerichtet von Johann Stark”.
A Stark testvérek (Béla, Ferenc és Ervin) 1996-ban felújították, így eredeti szépségében hívja imára az arra járó embereket.
 
Fehérhídi-kereszt (Weisse-Brücke-Kreutz)
A Gyimótra vezető régi út mentén, ott, ahol egy kis híd vezetett át az Öreg-Séd patakon, állíttatott egy keresztet 1860-ban az egyik bébi család. Az idő vas foga az elmúlt 150 év alatt megviselte a keresztet, de Mórocz István és felesége adományából néhány éve ismét ott áll a falu bejáratánál.
 
Tó kereszt vagy Sulyok-kereszt (Lachenkreuz, Sulyok-Kreuz)
A falu Ugod felé eső alsó végén, ahol a házak sora az északi oldalon véget ér, a tónál, amely az egykor itt bányászott agyag helyén tátong, két kisgyermek (Wéber András és Sulyok Vince) halálának emlékét őrzi a kereszt. 1887. június 6-án rájuk omlott a megcsuszamlott föld és maga alá temette a hatéves gyermekeket.
 
  
Kereszt a templom előtt
 
A rajta olvasható évszám szerint 1907-ben készült a templom előtt álló kőkereszt. Engesztelésül a megbánt vétkekért és az átélt szenvedésekért.
  
Újtelepi kereszt
 
Az Ugodra vezető út mentén az elágazásnál, a falu alsó szélén áll.
 
 Belátó szőlőhegyi kőkereszt
 
A Belátó szőlőhegy azon kapujánál, amely a bébi oldalon található, 1815-ben állítottak fel kőkeresztet, amely a gondozásnak köszönhetően ma is megújultan őrzi a hegy kapuját.
 
Temető
A temető az újratelepítés után a közvetlenül a templom mögött volt, mai helyére csak 1842-ben került, mikor a régi már teljesen betelt. Az „új” hely a falu Ugod felé eső szélén található.
 
 
Szokások:                                                                       

Az emberélet fordulói:
 
Születés
A szülést még az 1950-es években is a bába segítette Bében. Szokás volt az újszülöttet 2–3 napos koráig megkeresztelni. A szertartásra csak a keresztszülők és a bába ment el. Az édesanya általában 3 hétig, ha nehéz szülése volt 6 hétig nem vethette be a betegágyat nem mehetett el otthonról. A bábaasszony határozta meg, hogy mikor kelhetett fel az anya, s ő kísérte el először a templomba, gyakran egyszerre több anyát is. Ott imádsággal, énekkel, hálaadással és a pap áldásával köszönték meg az újszülött és az édesanya életét. Ezután térhetett vissza az emberek közé az édesanya.
 
Házasság
Amikor egy-egy legény megtalálta a magához való leányt át kellett esni a leánykérés ceremóniáján. Rendszerint a vőlegény és az édesapja mentek ketten, de nem volt ritka, hogy a keresztapát, jó szótehetségű, a dologban jártas sógort kértek fel a feladatra. Ha a leányt odaígérték, fogadták a kérőt és az ajándékot. Leggyakrabban már ilyenkor kitűzték az esküvőt. Előtte három héttel mentek először a vőfélyek hívogatni a vendégeket, vőfélybotot vittek, amire minden háznál szalagot kötöttek. Az elsőt a menyasszony kötötte.
Lakodalmat a 20. század közepéig keddi napon tartották. Az 1950-es évektől lett divat szombaton házasságot kötni. A lakodalmi vendégség a vendéglátó házaknál gyülekezett. A vőlegény házánál az udvaron, hosszú asztaloknál, vagy erre a célra készített sátorban mulattak.
Esküvő után egy hétig a menyecske nem mehetett haza a szüleihez. Következő hétvégén vendégül látták a szülőket és utána illett, hogy a fiatalokat is visszahívják egy vasárnapi ebédre, de legalább egy délutáni vizitre. A fiatalember szülei jöttek utoljára.
  
Halál
 
Amikor meghalt valaki a faluban, mindjárt kiharangozták. Ha nő halt meg, akkor először két kongatás volt a nagy haranggal, másodszorra és harmadszorra két haranggal egyszerre és egyszer kondítottak. Ha gyermek halt meg, akkor kongattak csak a kis haranggal. Ha férfi halt meg, akkor két alkalommal kongattak hármat, majd utoljára egyszerre két haranggal.
 
 
Nyelvjárás                                                                        
 
Egy régi panaszlevél szerint a telepesek lotharingiaiak voltak, de a nyelvjárás inkább bajor-osztrák eredetre vall. Voltak köztük olyanok is, akik már régebben Nyitra megyében telepedtek le, onnan jöttek tovább Bébre.
 
   © 2009-2012 schwaben.hu