Földrajzi környezet Településtörténet Hagyományok Intézmény-rendszer Látnivalók Források Hírek  

Pápa – Hagyományok

 

Településkép, utcaszerkezet

Pápa a középkorban a Tapolca-patak bal partján terült el. A várostól keletre a patak vizét tóvá duzzasztották, ami így hathatós védelmet nyújtott a városnak. Mind a belső, mind a külső vár körül árok, az úgynevezett Cinca-árok húzódott, amelybe szintén a Tapolca vizét vezették.
Kőből csak a belső vár és a kapuk épültek. A külső várfalak a mai belvárost ölelték körül. A belső vár az erőd ÉK-i részén, a mai Esterházy-kastély helyén állt.
Pápa településképe madártávlatból
A keleti, tó felőli védvonal a mai Csáky László utca mentén húzódott. A déli fal a Deák Ferenc és Major utca házai mögött haladt, a szomszédos Árok utca pedig a Cinca-árokról nyerte nevét, amelyet csak 1933-ban boltoztak be. A DNy-i bástya a mai tűzoltólaktanya helyén állt, erre a Bástya utca neve emlékeztet. A vár É-i fala a Flórián és a Török Bálint utca házsorai között húzódott.
Pápán a házak zöme viszonylag új, huszadik századi építésű, a város 12476 házából − a 2001-es népszámlálási adatok szerint − 1909 előtt épült. A legrégibb ma is álló épület a 15. századi Korvin-ház. A belváros 19. századi, 20. század eleji polgárházai szépen fel vannak újítva, a Fő teret Közép-Európa egyik legszebb barokk terének tartják. A belváros számos épületén megfigyelhetjük a jellegzetes pápai zárt erkélyeket. A műemlék jellegű épületek megóvásáért, restaurációjáért Pápa 1989-ben Hild János-emlékérmet kapott.
A belváros, vagyis az egykori várfalak által közrefogott terület sűrű utcaszerkezete már a középkorban kialakult. A szűk, kanyargós utcák megtartották eredeti alakjukat, bár a házak többsége újabb keletű. A ritkább utcahálózatú külvárosok − valaha a mezőváros majorságai voltak − helyenként máig őrzik falusias jellegüket. A történelmi belváros utcaszerkezetének sajátos vonását képezik a párhuzamos utcákat észak-dél irányban összekötő szűk, másfél-két méter széles gyalogutcák, az úgynevezett közlék. Ezek századokkal ezelőtt kialakultak, némelyiket már Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe is feltünteti. 
Az utóbbi évtizedekben sok más városhoz hasonlóan Pápán is elterjedtek az üzletházak, bevásárlóudvarok. Több belvárosi bérház − műemlék jellegű épület − udvarát megnyitották az egyik, vagy akár minkét utca felé, így átjárási lehetőséget biztosítva két szomszédos utca között. A gyalogosforgalom színterévé vált, üzletsoroknak helyet adó udvarok saját nevet viselnek, mint például Griff udvar, Kossuth udvar, Fellner udvar.
 
Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe


 
Szakrális környezet 

A népesség vallási hovatartozása

Pápa 1225-ben főesperesi székhely, exempt plébánia volt, tehát pápai engedéllyel az esztergomi érsekség alá tartozott. Kiváltsága 1777-ben szűnt meg. Ekkor a veszprémi püspökséghez csatolták a győri püspök joghatósága alatt álló egész pápai főesperességgel együtt.
A török hódoltság alatt a katolikus hitélet nem működött, szinte az egész város protestáns hitre tért. 1638-ban csak 4 katolikus hívő élt a településen. Középkori templomukat a lutheránusok használták. Csáky László 1638-ban pálos szerzeteseket telepített a városba, akik a kezdeti időszakban betöltötték a katolikus plébános feladatkörét, vezették Pápa legkorábbi katolikus anyakönyvét 1638 és 1668 között, átvették az alapfokú, majd később a középfokú oktatás feladatát. Ennek köszönhető, hogy egy 1660-ban készült összeírás szerint Pápa belterületén élő háztartásfők közt már lényegében minden társadalmi rétegben a katolikusok voltak többségben (az arány hozzávetőleg 65:35).
Esterházy Pál a város akkori földesura az ellenreformáció erőszakosabb eszközeivel élt. Elvette a protestánsoktól templomukat, temetőjüket, ispotályukat, malmaikat, lelkészeiket száműzte a városból tanuló ifjúságukat szélnek eresztette. Német katonaságot vezényelt a városba, majd visszatelepítette a ferences rendet. Mária Terézia a protestánsok vallásgyakorlatát 1752-ben teljesen megszüntette, oratóriumukat lebontatta, anyagát a Szt. Anna templomba építették be.
A pápai katolikus hívek az 1732-es egyházlátogatás szerint buzgók, szorgalmas templombejárók, húsvétra valamennyien meggyóntak. Az 1754-es kánoni látogatás ehhez még hozzátette, hogy gyakran járultak a szentségekhez.

                               Pápa város lélekszáma és vallási összetétele:

 
1638
1732
1754
1782
1870
1901
1949
katolikus
4
300
6000
6623
8166
9844
15315
evangélikus
 
31
150
427
914
1314
2799
református
 
 
500
999
1638
2023
3246
izraelita
 
 
 
 
3499
3082
323
görög
 
 
 
 
5
5
 
egyéb
 
 
 
 
5
 
 

 
Pápa templomtornyai


 
Katolikus templomai és a pápai szerzetesrendek:

Szent Anna templom

A pápai nagytemplom az ország egyik legértékesebb műalkotása, Esterházy Károly egri püspök (1762–1799) bőkezűségének köszönheti létét, aki akkor az Esterházy család Pápa-ugodi uradalmának birtokosa is volt. Fellener Jakab (1722–1780) tatai Esterházy uradalom építészének tervei alapján 1774-ben kezdték el az építkezést. 1783-ra elkészült az épület valamint megfestette Maulbertsch a freskókat, de a templom felszerelése 1786-ig elhúzódott. Felszentelésére 1795. május 3-án került sor. A szentélyből balra nyíló Máris kápolna oltárasztala alatt üvegkoporsóban Szt. Martianus római vértanú magyar ruhás ép teteme látható. A templom baloldali tornyának öregharangja még a régi plébániatemplomból származik. A pápai származású Szentilonay József esztergomi kanonok, címzetes arbei püspök öntette Pozsonyban 1759-ben.
 
Pápai nagytemplom



Szent Anna kápolna, majd templom

A Szent Anna kápolna építését 1752-ben kezdték meg azon a helyen, ahol a régi temető közepén a reformátusok temetői fatemploma állt. 1756-ban szentelték fel Szent Anna tiszteletére. Eredetileg temetői kápolna volt, de a város terjedése miatt 1830-ban a temetőt megszüntették. 1875-ben Ranolder János veszprémi püspök a lebontott kis kápolna helyére templomot építtetett, amit 1903-ban újítottak fel neoromán stílusban. Ablakait üvegfestmények díszítik.
Bár a szent Anna plébánia felállítására a pápai származású Ruszek József veszprémi kanonok már 1851-ben végrendeletben rendelkezett, csak 1943-ban alapították meg.
 



Kálvária

Létrehozásának mozgalmát Mokkos József pálos szerzetes indította el 1740-ben. Hat év fáradozása után készült el. A mesterséges domb összehordásán 300 ember dolgozott. A keresztek, a kápolna és az 5, a fájdalmas Szúz titkait megelevenítő szobrok és épületek a pápai céhek munkája, amelyekben a városban élő németek is szép számban képviseltették magukat. A kálvária közepén bolthajtásos kis kápolna áll, a lépcsők egyik oldalán a Szent Család, a másikon Szent Anna kápolnája látható. A 18. században ferences atyák (remeték) lakták és gondozták. Körmenetet szoktak ide vezetni a Szent Kereszt feltalálásának és felmagasztalásának ünnepén, valamint Nagypénteken.
A kálvária-domb mellett található templom a 18. század végén épült a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Eredetileg temető-kápolna volt. Berendezése rokokó és empír. Ezüstkelyhe szép ötvösmunka, a „pápai bötsületes szövő céh csináltatta… Anno 1777”.
 














Pálosok

A pálos szerzeteseket 1638-ban telepítette le gr. Csáky László, a város akkori földesura. Még ugyanez évben megépült templomuk is Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére.
A pálosok (később bencések) temploma és pálos szerzetesek a pápai Nádor-terem festményén
1737-ben rossz állapota miatt elbontották, helyette Acsádi Ádám veszprémi püspök (1725–1744) bőkezűségéből újat építettek. Az építkezést Dubniczay István veszprémi kanonok is segítette, aki később a szentély alatti kriptába temetkezett.
A pálosok jelentős munkát végeztek a vallásos társulatok elterjesztésében Pápán. Többek között ők alapították meg a Rózsafüzér Társulatot, amely meggyorsította a rózsafüzér-imádság és így a rózsfüzér-használat elterjedését, ami sokat segített a pasztorizációs munkában. A társulat kezdetben magyar volt, majd 1728-ban megalakították a német Rózsafüzér Társulatot. A két társulatnak 1739-ben már 600 tagja volt a városban. Fontos eszközük volt a látványos körmenetek tartása, különösen Úrnapján és Nagyszombaton, amely később bővült Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével és céhek fogadott ünnepeinek látványos megtartásával.
A pálos szerzetesek a város vezető rétegeiben találtak legfőbb támogatóikra, így a katolikus nemességben, a magyar- és német céhes iparosokban és (mivel a városba visszatért ferencesek következetesen elzárkóztak a német igehirdetéstől) a város lassan növekvő német lakosságában.
1786-ban II. József rendjüket feloszlatta, de munkájukat folytatták a bencések, akik 1802-ben telepedtek le a városban és 1851. február 9-én átvették a pálosok templomár is. Tanári karuk 1806. október 25-én érkezett Pápára.
 

Ferencesek

A ferences szerzetesek 1475–84 között telepedtek le Pápán a Gara család jóvoltából. Kolostoruk akkor a Szent László utcában állt. A reformáció idejében nem esett semmi bántódásuk, később (1559) mégis kénytelenek voltak elhagyni a várost. 1660-ban Esterházy Ferenc és felesége Thököly Katalin telepítette vissza őket, majd 1678–80 között felépítették templomukat és kolostorukat is.  Addig, amíg a pálosok a város katolikus nemességét, valamint a magyar és német anyanyelvű polgárságot gondozták, a ferencesek az egyszerűbb nép megnyerésével erősítették Pápa katolikus hitéletét. Ugyanakkor a pápai ferencesek lelki tevékenysége messze túlhaladta a város határait. 1722 és 1765 között vezetett anyakönyvük bejegyzései szerint ők pasztorálták a Bakony hegység nyugati felét, továbbá a Kisalföld egy nem csekély darabját. Így Veszprém megye egyharmada és a környező megyék szélein elterülő települések katolikusai lelki központjuknak tekintették a pápai ferencesek kolostorát és nagyobb ünnepeiken a pápai híveken kívül ők is megjelentek a városban.
 
Ferencesek pápai templomuk előtt az 1750-es években. Részlet a pápai Nádor-terem festményéről.



Irgalmasok

A szerzetesrendek közül legutoljára a betegápolással foglalkozó irgalmasokat telepítette le 1757-ben Esterházy Ferenc. Számukra már nem jutott hely a zsúfolt belvárosban, a külvárosi részek közül legdinamikusabban fejlődő Alsó Majorok-beli Hosszú utcában építették fel kolostorukat és kórházukat. Befolyásuk 1922 után erősödött meg, amikor megkapták a jogot, hogy a belgyógyászati kezelések mellett sebészeti osztályt is nyissanak. 1934-re már négy kórházi szárnyat működtettek, megteremtve ezzel a pápai kórház mai alakját.

 
Szokások

Advent
Adventben rorátéra jártak a katolikusok az Öregtemplomba, amely zsúfolásig megtelt ilyenkor. Az asszonyok berliner nagykendőbe burkolózva imádkoztak. Előfordult, hogy a legények tréfából összekötözték a kendők röjtjait, és a templomból kimenet alig tudták szétszedni a gubancokat.
 
Karácsony - Weíhnachten
December 24-én este csordások, kanászok nagy ostordurranással járták a várost. A gazdáktól bort és pénzt kaptak. Lövöldöztek is. Somfainé Pados Mária emlékezett vissza arra, hogy az ünnep éjszakáján az édesapja a levegőbe szokott lőni. Ádám-Éva napjának délutánjától betlehemesek köszöntötték az ünnepet házról-házra járva.
Gonddal készült a karácsonyi asztal e napon. Még az 1920-as években is akadt olyan család, ahol az ünnepi asztal alá terményeket tettek, az asztalra pedig cserépben kizöldült búzát a kisjézus szamarának. Karácsonykor nem lehetett szemetet kivinni a lakásból.
 
Szilveszter
Szilveszter délutánján és újév reggelén a legények, felnőtt férfiak frissen font fűzfavesszővel megcsapdosták a nőket, s közben ezt a szöveget mondták:
Kelléses ne légy az új esztendőben!”
A férfiak köszöntötték az új évet e napon. A nők főztek, pogácsát sütöttek január elsején, hogy sok pénzük legyen az új esztendőben. Pénzt az év első napján nem adtak ki Pápán.
 
Vízkereszt (január 6.)
A három királyok ünnepe, vízszentelés. Ezen a napon az Öregtemplomban erre a célra szolgáló üvegben vizet szenteltettek, amellyel a háborúba indulókat vagy a nehéz pályára lépőket szentelték meg.
 
Farsang – Fasching
Vízkereszttel veszi kezdetét a farsang, a nagy mulatságok, vidámságok időszaka. Farsang végén rönköt kötöttek azoknak a házaknak a kiskapu kilincsére, ahol vénlány élt. A ház fonott kerítésére pedig rissz-rossz köcsögöket, egyéb tárgyakat aggattak csúfságul.
 
Gyertyaszentelő Boldogasszony – Lichtmess (február 2.)
A szentelt gyertyának a születéstől a koporsóig mindig fontos szerepe volt. Égő szentelt gyertyát kapott a kezébe az újszülött gyermekét a templomban bemutató édesanya „Voagehn”, Vorgehen, ami nem azonos a kereszteléssel, mivel ez utóbbi már a gyermek születése után pár nappal megtörtént). A pápai bábosok készítették a környék német falvainak, de még Magyarpolány német lakosainak is a gyertyatekercset, amelyet a németek Wachstocke-nak neveztek és a gyertyaszentelői szertartás keretében szentelménnyé vált.
 
Nagyböjt – Fasten és Húsvét – Karwoche: 
A húsvéti szokások központi helyszíne a Kálvária volt, látogatásának kiemelt időszaka ehhez kapcsolódóan a nagyböjt és különösen nagypéntek ünnepe volt.
Pápai kálvária-templom és a szoborcsoport
Jól kapcsolódott ehhez a rózsafüzér imádkozásának az a szokása, hogy az imádkozók egymás után keresték fel a képeket, s így elmélkedtek az ábrázolt titkokról. A társulati keretek között végzett ájtatosságnál szerepelt a havonkénti körmenet, s az így végzett keresztút illetve a rózsafüzér. Az 1754. évi vizitáció szerint egyre nagyobb számban kereste fel a kegyhelyet a pápai hívőkön kívül a környék katolikus lakossága.
Húsvét napjának reggelén a katolikus családok a kálváriatemplomba vitték megszenteltetni kosárban, szakajtóruhával letakartan a tojást, sonkát, kalácsot. Míg a szentelményt haza nem vitték, nem reggelizhetett a család. A megszentelt ételt együtt fogyasztották el. Morzsáját nem dobhatták ki, gondosan összegyűjtötték, és gyümölcsfa alá hintették vagy tűzbe vetették a gonosz ellen.
A feltámadási körmenetkorábban a pálosok templomából indult, majd a ferencesek kolostorának érintésével jutott csak el a plébániatemplomhoz, ott végezték az előírt szertartásokat. A 20. században a körmenet a Fő teret járta végig az Öregtemplom körül. Ilyenkor kivonult a katonaság, és díszlövéseket adott le a Tapolca túloldaláról. Ilyenkor még mozsarakból is lőttek. Az ellövöldözött puskapor árát a tanács térítette meg a kereskedőknek.
 
Május 1.
A május 1-re virradó éjszakán a pápai kocsmák udvarára is májusfát állítottak a legények. Csúcsára felpántlikázott borospalackot erősítettek. A fadöntés előtt általában bekenték a fa kéregtelen részét, hogy megcsússzon a borért mászó legény. A győztes jutalmul megihatta a bort.
 
Úrnapi körmenetek 
A Pápán élő szerzetesrendek közül a pálosok és a ferencesek mozgatták a legnagyobb tömegeket. Az 1732. évi egyházlátogatás szerint szentmisére és szentbeszédekre a hívők a szerzetesek templomaiba jártak és ők irányították a templomon kívüli vallási életet is.
Úrnapi körmenet résztvevői a Fő utcán
Az úrnapi körmenetet a világi plébánosok nem a napján, hanem a rákövetkező vasárnap tartották, mert a pálosok jogot formáltak e körmenethez. A feltámadási körmenetis a pálosok templomából indult, majd a ferencesek kolostorának érintésével jutott csak el a plébániatemplomhoz. Nagy látványosságot jelentettek a kordaviselő testvérek újhold vasárnapi körmenetei és az ünnepélyesebb alkalmak színpompás felvonulásai. A kordás testvérek néha önostorozó körmenetet is tartottak érzékeltetve Krisztus alázatába és kínjába való elmélyülésüket.
A 20. században az úrnapi körmenet az Öregtemplomból a Fő utcán át bekanyarodva a Deák utcára s onnan a Kossuth utcán keresztül a templomot megkerülve tért vissza a Szentegyházba. A négy oltárt a Plébánia kapuzata alatt, a bencés templom bejáratánál, a Kossuth utca 24. számú ház kapuboltozatában és a Fő téren álló Kenessey-Szondy ház kapuja alatt állították fel szokás szerint. A körmenet idején minden harang szólt. A körmenet pompáját emelték az egyes szakmák jellegzetes viseletbe öltözött képviselői. A menetben haladtak a város katolikus iskoláinak leánytanulói, akik karkosaraikból virágszirmot hintettek. A hársfaágakból font sátrak oltárainál a zárdista énekkar szerepelt. A dohánygyári és szövőgyári munkásnők, mint Mária-lányok kékszalagon érmet viseltek a nyakukban a körmenet idején. Az úrmeneti körmenet útvonalán a lakók felseperték a járdát és virágokkal, gyertyákkal diszítették.
 
Szent Kereszt feltalálása (május 3.) és Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.):
A szent kereszt felmagasztalásának ünnepén (szeptember 14.) és a szent kereszt feltalálása ünnepén (május 3.) körmenet vonult a kálváriára, ahol szentmisét tartottak és a kivitt ereklyéket is tisztelhették.
 



Búcsúk:

Pápán a Tabánnak nevezett városészen, a ferences templom körül rendezték meg a környék leghíresebb búcsúját augusztus 2-án, illetve az azt követő vasárnapon tartott porciumkulai búcsút. Sátrakkal népesült be ilyenkor a ferences templom környéke, és sátrak álltak a Korvin utcában is. A búcsún kirakodtak a bábosmesterek, akik a mézből készült csemegék mellett árusítottak gyertyákat és viasz offereket is, amelyeket a búcsúsok a templom oltárára helyeztek. A búcsún szerezték be a kegytárgyakat, rózsafüzéreket, ima- és énekeskönyveket, szentek szobrait otthonaik díszítésére. A ferences templom legnagyobb ünnepén összegyűlt sokaság az ájtatosság mellett ajándéktárgyakhoz is hozzájuthatott.
A porciumkulai búcsú előtt egy héttel volt az Anna templom titulusünnepe. Ezen a búcsún valamivel kisebb tömeg gyűlt össze, mint a ferences templomin, kevesebb vidéki jött be rá.
 

Viselet

Pápa és a környék lakosságát a Kluge cég látta el kékfestő áruval. A városi lakosság a világoskék alapú (Perblau) mintás kékfestő anyagot vásárolta. Leginkább a pöttyöset vitték. A fiatalok a közép- és nagymintásat, az idősebbek az aprómintás kékfestőt kedvelték. A bakonyi svábok számára sötétkék (Dunkleblau) festőt készítettek. Nagyböjti viseletre a kékmintázottat vették. Előruhának, azaz köténynek habosra mángorolt, több rétegben fényezett kékesfekete színű Rumburger anyagot választottak. A Kluge cég, hogy kedvében járjon a városi lakosságnak az I. világháború utáni években osztrák formakészítőktők vásárolt modern mintákkal bővítette választékát.

Pápai kékfestő ruha


   © 2009-2012 schwaben.hu