Földrajzi környezet Településtörténet Hagyományok Intézmény-rendszer Látnivalók Források Hírek  

Bakonyoszlop - Hagyományok 

 

 

Településkép, utcaszerkezet

Bakonyoszlop község csodálatos természeti környezetben fekszik Dudar és Bakonyszentkirály között. A falu lélekszáma 2009. január 1.-i állapot szerint 519 fő.
        Dudar község felől érkezve végigmehetünk a falu fő utcáján, a Kossuth utcán. A Kossuth utcában található a lakosság ellátását szolgáló két élelmiszerbolt (és két italbolt: Juci büfé, Liget Pub. Ez utóbbi szabadidős tevékenységek eltöltésére is megfelelő, mert egy gyönyörű parkban helyezkedik el füves pályával, és egy bekerített műanyag borítású teniszpályával.)
 Bakonyoszlopi utcakép
        A "faluközpontban” van az Önkormányzat épülete, valamint a templom.
        A további utcák a fő útról nyílva "L" betűt formáznak. Az alsó buszmegálló mellett nyílik az Ady utca, ennek folytatása egy derészögű kanyarral a Táncsics utca. A templom mellett húzódik a Békefi utca, amely szintén egy derékszögű kanyarral fordul a Petőfi utcába. A Petőfi utca folytatásában új telkeket alakítottak ki. Egy építkezés már befejeződött, egy rövidesen kezdődik. A falu Bakonyszentkirály felőli részén a Gyermekotthon mellett fut a Kastély utca. További két kis utcácska található meg a térképen. Kiskút köz a Kossuth utcáról nyílik, a Mayer árok köz pedig a Táncsics utcáról.
A falusi temető a Békefi Antal utcában van, folyamatosan gondozza egy kis csapat.
Községünk évről évre épül-szépül. Köszönhető az önkormányzat szándékának, és a lakosok aktív hozzáállásának.

 

Szakrális környezet

Római katolikus templom

        A bakonyoszlopra betelepített katolikus családok részére 1726-ban gr. Esterházy Ferenc földesúr építettetett templomot. Az építkezés 20 éven át tartott és 1746. június 24-én szentelték fel Keresztelő Szent János (Iván) tiszteletére. A felszentelést Eszterházy Imre nyitrai püspök végezte. Ez a ma is meglévő templom, amely végleges formáját 1779-ben kapta. A templom alapterülete 20x8 méter. Tornya 36 méter magas. 1814-ben renoválták. 1777-ig az egyházközség a győri püspökséghez tartozott.


 A bakonyoszlopi római katolikus templom



Viselet

 Bakonyoszlopi német nemzetiségi viselet




Étkezési szokások

Nemzetiségeink ételei - német ízek
        A 18. században Bakonyoszlopra betelepített németség magával hozta nemzeti szokásait. Mindemellett a dolgosságot, szorgalmat, a ház és konyha tisztaságának igényét, étkezési szokásaiban a mértéktartást, az étrend változatosságát.
Az egyik legnépszerűbb, legjellegzetesebb sváb étel a knédli, ami tulajdonképpen kelt gombóc. Baranyában a következőképpen készítik: savóban, vagy tejben megáztatják az élesztőt, sót, pici cukrot adnak hozzá, (van ház, ahol cukrot sem használnak) nagy kanál zsírral és liszttel összedolgozzák. Ezután kb. fél órán át pihentetik. A tésztát lobogó forró vízbe szaggatva is ki lehet főzni, készülhet sülten és káposztásan is.
        Ez utóbbit általában télen készítették, amikor már fogytán volt a füstölt hús és a kolbász. A vöröshagymát apróra vágva zsíron megpárolják, belerakják a kicsavart káposztát, néhányszor megforgatják, majd lassú tűzön párolják. Míg a káposzta párolódik, elkészítik a knédli tésztáját, amit a pihentetés után, kanállal beleszaggatnak. Finomabb és laktatósabb, sós vízben főtt hasábburgonyával.
        Kedvelt étel még a szalonnás káposzta is. Az apróra vágott vöröshagymából vékonyan zsírozott lábas aljára hintünk egy keveset, erre kerül egy réteg kicsavart savanyú káposzta, majd egy réteg füstölt szalonna, amit kevés liszttel hintenek meg. Ezután újra lehet kezdeni a rétegezést. A tetejére mindenképpen vöröshagyma kerül. Lassú tűzön rotyogtatják, amig puhára nem fő. Az étel kiadós, laktató, megfelelő hűtés mellett akár két hét mulva is fogyasztható. Természetesen lehet gazdagítani oldalassal, kolbásszal, sonkával, füstölt hússal, esetleg valamilyen maradék hússal is.
A magyarországi németség híres a sertés házi feldolgozásáról, ügyes kezű henteseiről, termékeiről. Az egyik ilyen népszerű termék a stifolder, de nevezik nyári kolbásznak is, mert nyár elejére érik be igazán. Elkészítésének titkát minden mester gondosan őrzi.
         Annyi azonban tudható, hogy főtt, apró kockára vágott hasaalja kell hozzá, amit darált kolbászhússal kevernek össze. Sóval, darált fokhagymával, paprikával ízesítik. Vastagbélbe töltik, füstölik, szellős kamrában tárolják.
Ne feledkezzünk meg az édességfélékről sem, melyek közül egyet írunk le részletesen.
Burgonyatésztát készítünk. (Főtt tört burgonya, tojás, liszt, só, egy kanál zsír)
         Vékonyra kinyújtjuk, zsírral megkenjük, majd búzadarával meghintjük. Felcsavarjuk, mint a roládot, majd ujjnyi vastagra felszeleteljük. Kevés zsírban mindkét oldalát pirosra sütjük. Amikor mind megsült, tűzálló tálba rakjuk, forró tejjel leöntjük, szórunk rá cukrot, reszelt citromhéjat, vanilliás cukrot, s az egészet sütőben rózsaszínűre sütjtük. Tálaláskor lekvárt, vagy befőttet adunk mellé. Az ételek, melyek itt bemutatásra kerültek, természetesen csak ízelítőt nyújthattak a sváb konyha ízeiből.
 
Sváb lakodalmi ételek
         A hagyományos sváb ünnepi ételek között külön fejezetet képvisel a lakodalmak alkalmával készített étkek tömkelege. Az esküvő, és az azt követő lakodalom mérföldkő a jegyespár, és kiemelten jeles nap az egész rokonság életében. A szociológiai értelemben vett kiscsalád és egy sváb nagycsalád lakodalma között az arány olyan, mint egy vasárnapi ebéd és egy búcsúi nagyebéd között.
A készülődés zöme a lányos ház feladatra. Egész héten folyik a készülődés, sütés-főzés, a menyasszony rokonsága lázas serénységgel teszi a dolgát.
A készülődés hetének elmaradhatatlan része a disznóvágás. Eltérően a téli disznóvágásoktól elmarad a sonkák, szalonnák sózása, füstölése. Szinte minden hús azonnali fogyasztásra szánva lesz feldolgozásra. Ugyanúgy elkészül a hurka (májas, véres), kolbász, mely a vendégfogadásnál kerül az asztalra a lányos háznál. A falusi porták udvarán állították fel a sátrat, ahova már a reggeli óráktól érkeztek a vendégek, nem ritkán 200 fő is. Az asztalokon az említett hurka, kolbász, hideg sültek, kenyér, savanyúság. Italokból is jut bőven. Sör, házi bor, kisüsti, a hölgyeknek finomabb likőrök. A család idősebb nőtagjai már hajnalban feltették főni a húslevest, benne egész tyúkokkal, több hatalmas fazékban. Bundázzák a húsokat, egyben sül a kacsa, liba, rendre több rokonház konyhája dolgozik össze, hogy a hatalmas vendégsereget megfelelő módon és időben ki tudják szolgálni. a konyhatündérek vezére általában egy talpraesett, idősebb hölgy, aki nemcsak rokonságon belül, hanem akár több faluban is rendszeres meghívott konyhafőnök a lakodalmak alkalmával.
De folytassuk a mi lakodalmunkat... A násznép útnak indul a templomba, ahol isten színe előtt örök hűséget fogad egymásnak menyasszony és vőlegény (Az csak a statisztika ördöge lehet, hogy ez az örök hűség egyre ritkábban tart 10 évnél tovább, de ettől az ételsor nem változik, és az asszonyok továbbra is serények a konyhában. A templomi esküvő végeztével (a polgári esküvő rendszerint szűk körben az örömszülők, tanúk jelenlétében aznap délután gyorsan lepörgött) a kisebb sereg visszatér a lányos házhoz, és elfoglaja helyét az asztalnál. Megkezdődik az ételek páratlan sora. Elsőként a gyomorerősítő, majd egy zónaadag előétel kerül az asztalra. Általában egy kis szelet sertéssült gombás szósszal, és rizzsel, amolyan bemelegítő fogás. Ezt követi a finom húsleves cérnametélttel, "kevés" főtt hússal. Zsemleszószhoz és paradicsomszószhoz tálalják fel a főtt hús nagy részét, mellehúsát, combot, szívet, májat, zúzát. Ezzel a fogással elfogytak a tyúkalkatrészek. Következik a rizseshús, a pörköltösen elkészített liba- és kacsaaprólékkal.
A mohóbbak itt már kidőltek a sorból, pedig a menü még korántsem ért véget. Most jönnek hatalmas pecsenyetálakon a sült húsok, kacsa, liba, bundázott húsok, karajszelet, csirkemell, csirkecomb, rizzsel és petrezselymes burgonyával körítve. A modernizáció ide is begyűrűzött, a petrezselymes burgonyát egyre gyakrabban helyettesíti a hasábburgonya amerikai módra forró olajban sütve. Igazi aranysárga színű, de a hagyományos ízek kedvelői maradnak az eredeti íznél. Egyes helyeken a különböző étkek között frissen sütött burgonyás, és káposztás rétest szolgáltak fel, hadd terhelje az is a gyomrot.
A főétkek végén asztalra kerültek a sütemények, és torták. Ezek számát megbecsülni sem lehet, mert a família nőtagjai az egész heti készülődés alatt házanként több félét is sütöttek, ki mihez értett a legjobban. A sültek, sütemények, torták általában az asztalon maradtak még egy ideig, aki akart később folytatta a táplálkozást, de az italok sora már több helyet követelt az asztalon.
Az éjféli menyasszonytánc után egy újabb adag került kitálalásra. Ez területenként változó. Van ahol sertéspörköltet szolgálnak fel galuskával, van ahol rántott csirke rizzsel, burgonyával, van, hogy csak kenyérrel. E késői étkezést csak azért próbálják egyszerűsíteni, hogy egy újabb feltálalás ne zavarja meg a jó hangulatot, ne "üljön le" a társaság jó kedve.
Az esküvők nemzetközi hagyomány szerint általában szombati napokon voltak, időt hagyva a regenerálódásra, hogy egy nap pihenő után hétfőn mindenki újult erővel láthasson munkának, új férj új asszonyának.
 
Búcsúi ebéd
        Azért említem ebben a körben, mert hasonlóságot mutat a lakodalmi ételekhez, de lényegesen egyszerűbb formában. Általában nem előzi meg disznóvágás, mivel vendégfogadás sincs oly mérvű, mint egy lakodalomnál. Kimarad a menüből a paradicsomszósz, de a zsemleszósz elengedhetetlen. Sütemények, torták bőséggel vannak, de számuk érthető módon meg sem közelíti a lakodalmi mértéket. Hiányzik a levest megelőző gombás szelet, és természetes módon az éjféli fogás. Azt pótolja a búcsú bálban a SÖR!
 
Sváb disznótor
         A hagyományos sváb disznótorok az elmúlt évtizedek alatt nem változtak, csak a technikai fejlődés hagyott nyomot a feldolgozásban.
A töltelékáru készítésénél a húsok késsel történő aprítását előbb a kézi húsdaráló, majd az elektromos nagytestvére vette át. A szalmás perzselést a "gázüzemű" váltotta, de sok helyen hagyománytiszteletből megtartották ezt a régi módszert. A régi szalmakupacos perzselésről eszembe jut egy terjengő legenda. A sertés leszúrását követően a házigazda beinvitálta a segítőket egy kupica pálinkára. Ez idő alatt fiatal suhancok a disznót kicserélték egy felfordított talicskára. Nagy volt a meglepetés, mikor összeomlott a lángoló kupac, és alatta megtalálták a fatalicska izzó maradékát.
De kezdjük az elején... A hajnali pirkadatban még alszik a falu. Néhány helyen azonban nagy a sürgés-forgás. Füst kanyarodik az ég felé, készülődnek a téli hetek legnagyobb, és élvezetekben leggazdagabb eseményére. A művelet előtt mindenki lehúzott egy pohárka finom lélekmelegítőt - hiszen odakinn csikorog a fagy -, csak a böllér utasítja el, hiszen neki még komoly feladata van, de inkább csak kéreti magát, mert a második kínálásra már benne is van hajlandóság a gyümölcspárlat megízlelésére. A disznó sejt valamit, és végképp kedvét veszti, mikor néhány markos segítő kiragadja biztonságos helyéről. A horrorba illő részét nem taglalom, csak annyit róla, hogy a háziasszony felfogja az áldozat vérét az előre odakészített edénybe, melyet vastagon kibélelt sóval.
A perzselést helyenként forrázás előzte meg - így sokkal tisztább lett a sertés bőre, majd gondos kezek tisztára, hófehérre súrolták a kocát, és rendfán, vagy bontóasztalon (hagstock) megkezdődött a bontás, a húsok szakszerű szétválasztása. Kikerültek a belsőségek, az asszonyok belet, gyomrot pucoltak, a háziasszony ezzel párhuzamosan a reggelivel ügyködött, de közben nem mulasztotta el saját termésű borból készített fűszeres forralt borral kínálni a férfinépet (Ha az elfogyott, bor még volt bőven; a mértéket kevésbé tartók az idő előrehaladtával egyre darabosabban mozogtak, néha dalra fakadtak, egy-egy könnycsepp is kicsordult.) Hagyományos sváb reggeli a hagymás sült vér, fokhagymás sült máj, néhány helyen a resztelt máj, egy-két szelet pecsenye jóféle házi savanyúsággal és friss fehér kenyérrel.
Folytatódik a munka. A húsok szelektálása során külön edénybe kerül a kolbászhús, kondérba (üstbe) a hurkának, gömböcnek való, és egy szép darab a tokaszalonnából a fokhagymás, pirospaprikás kövesztett szalonnának. A véresebb részeket, és a tarjából egy darabot, némi cupákot a disznótoros káposztához tesznek el, abba a gombóchoz majd elcseni a háziasszony a kolbásztöltelékből. Külön kerül a kocsonyahús: fülek, farok, nyelv, körmök, és egy nagyobb darab a hófehér lefejtett bőréből. A böllér szépen formázza a sonkákat, szalonnákat, majd lesózva egy nagy edényben hűvös helyre kerül. (Ezt három hét múlva páclével öntik le, ebben újabb három hétig áll, egy napig szárad, majd következik a szakszerű füstölés.)
A kolbászhús ledarálása és fűszerezése után következik a bélbe töltés, de a ház úrnője előbb némi tölteléket megment a disznótoros káposztába, és egy keveset a vesevelőt feldúsítandó. Hozzáértő kezek töltik a belet, középen elcsavarják, akasztják a rúdra. Akadnak szakadt, vagy lyukas példányok, ezek szolgálnak az ebédhez, és a segítőknek csomagolni kóstolónak. Eközben a házigazda kimeri az üstből a megfőtt alapanyagot, az abálólében előfőzi a rizst, úgy hogy az a kétszeresére duzzadjon. Az alapanyagot szétterítve hűti, majd kiválogatja - csont nem kerülhet bele. A szebb darabokat félreteszi a disznósajthoz, a többi pedig átmegy a darálón. Következik az első fűszerezés, majd a felébe vér kerül, a másikba darál nyers máj. Ezt is bélbe töltik, és egy órán át abálják. (Ezt követően sütik együtt a kolbásszal.) Szintén az abalében főzik a gömbőcöt, majd préselik, és két napig hidegen füstölik a kolbásszal. Ha kiürült az üst, kimossák és kevés vizet alátéve megkezdődik a kockázott zsírszalonna kisütése. Milyen finom tud lenni a friss tepertő kenyérrel és lilahagymával.
         Az igazi disznótoros ebéd már inkább estebéd, hiszen csak a munkák végeztével kerül sor a dáridóra. Elsőként a gőzölgő orjaleves került az asztalra zöldségekkel, csigatésztával, benne főtt húsok, melyhez reszelt torma is dukált. Nálunk rendszeresen savanyúleves is készül a belsőségekből, a segítők eldönthetik, hogy melyik levest ízlelik előbb, és utóbb. A leves után következik a sült hurka, sült kolbász, és a fokhagymás, fűszeres pecsenye hagymás, tört krumplival, savanyúsággal. Legvégül a disznótoros káposzta ízeit élvezhetik a jelenlévők folyton dicsérve a háziasszony szakácstudományát. A hájas, kelt tésztából készült lekvárral töltött kifli koronázza meg a napot - no, meg az utána elfogyasztott vörösbor.

Valljuk be, nem egy diétás menüsor készült el ezen a napon.

JÓ ÉTVÁGYAT MINDENKINEK! 
 

 

 

  
   © 2009-2012 schwaben.hu