A weboldal Google Analytics webstatisztika sütiket használ. Ezáltal tudjuk felmérni, hogy mennyire népszerűek az egyes tartalmaink, és hogy honnét érkeznek a látogatóink. Ennek a használatához az Ön beleegyezése szükséges.

Schwaben • Deutsche Wurzeln im Komitat Wesprim

Bakonykoppány

Földrajzi környezet

Az egyutcás település területe 6,83 km2-re terjed ki. Határának nagyobb része a Bakonyalja kistájcsoport Pápai-Bakonyalja kistájába tartozik, a kisebb déli pedig már az Északi-Bakony kistájcsoport Öreg-Bakony kistájába sorolható. Észak-déli kiterjedése 4 km, míg a kelet-nyugati 4,4 km. Belterületének központja 245 m tengerszint feletti magasságban fekszik, legalacsonyabb pontja a Gerence-patak mentén 192 m, legmagasabb pontja délnyugaton található, 294 m.

       Geológiai viszonyai egyszerűek. Határát a Gerence- patak ártere kivételével negyedidőszaki kavics borítja, mely alól helyenként kis foltokban előbukkannak a kavicstakaró által fedett rétegek: a Gerence-patak és a falu között oligo-miocén törmelékes összlet, a belterülettől keletre triász márga, távolabb pliocén homok és homokkő található a negyedidőszaki takaró alatt. A határ délkeleti részén már triász fődolomit fordul elő, mely – mint említettük – kis foltokban a felszínre is bukkan.

       Éghajlata mérsékelten hűvös – mérsékelten nedves, az éves középhőmérséklet 9,5 ºC, az éves csapadék mennyisége 700 mm.

       Két kisebb vízfolyásának vizét a Gerence-patak vezeti le, mely hosszabb szakaszon a település határán fut.

       Eredeti növénytakarója cseres tölgyes volt, melyet az intenzív mezőgazdasági hasznosítás során számoltak fel. Jelentősebb erdőborítás csak délnyugaton, a Koppány-domb környékén található.

       A település alig 20 km-re fekszik Pápától, és 35 km-re a megyeszékhelytől. Közúton Veszprémből vagy Pápáról egyaránt jól megközelíthető. Északról és északkeletről Bakonyszücs, délről és délnyugatról Ugod, északnyugatról Csót határolja.


Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata

 

Koppány, mint a Bakonybéli Apátság ősi birtoka, és mint helységnév egy 1086-ban kelt oklevélen található meg először, ahol - az írás szerint - az apátságnak 16 lovas, 14 szántó, összesen 30 jobbágya és házanépe él. A név török eredetű személynév, amely „nagy, győzelmes, erős”-et jelent. Mind a név, mind a névadás módja igen korai megszállásra mutat. Ezt igazolja a 11. századbeli előfordulása is.

 

 

 

Bakonykoppány múltja a régészeti leletek tükrében

 

 

A régészeti adatok arról tanúskodnak, hogy a pogány magyarok a mai Koppány helyén római és népvándorlás-korabeli település maradványaira bukkantak. A Bereg dűlőben lévő dombtetőn üveggyöngy-mellékletes avar kori sírok kerültek elő.

Árpád-kori cserépbogrács

A Gerence patakba ömlő források vizét, három helyen gát keresztezi. A gátakat és az egykori vízzel borított területeket jól kivehetően egy 1869-es kataszteri térkép is ábrázolja. A régészek szerint nem lehetetlen, hogy a római telepek közelében alkalmazott olyan völgyzárral, vagy vízduzzasztóval van dolgunk, amelynek a rendeltetését - egyelőre - a szakirodalom még nem oldotta meg. A Hidra-dűlőben a Papföldeken végzett megfigyelés szerint szántáskor római telephelyre utaló épületmaradványok kerülnek elő. A lelőhely keleti szélén, útépítéskor egy római cserepekkel kirakott népvándorlás kori tűzhelyet találtak, és a környékén népvándorlás-korabeli cserepek kerültek elő.

 

 

A Határrét-dűlőben Árpád-kori cserépbogrács, fogaskerék- és hullámvonaldíszű fazéktöredékeket gyűjtöttek össze. A Gerence híd alapozásánál, útépítés közben római kori érmeket találtak. Bizonyosra vehető, hogy a kereszténység elől a Bakonyba menekült pogány magyarok a mai Koppány helyén (vagy közelében) letelepedésre alkalmas helyet találtak és az új település a vezérük után kapta a nevét.

Bakonykoppány középkori birtoklástörténete

 

Koppány 1548-ig volt a Bakonybéli Apátság birtoka. A Bakonybéli Apát kérésére IX. Gergely pápa 1230. április 19-én kelt bullájában az apátságot védelmébe vette, az összes tartozékaival - köztük a „Mindenszentek” (Szt. Borbála) tiszteletére emelt koppányi templommal - együtt.

Bencések élete egy középkori üvegablakon

Megtiltotta a püspököknek, hogy az apátság birtokain tizedet követeljenek, vagy kicsikarjanak.

A koppányiak temploma 1383-ban plébániai egyház volt, 1478-ban kőtoronnyal. Az írások a plébánosát először 1517-ben említették. A régi templom teljesen az 1670-es években pusztult el, az újat 1730-ban (az újratelepítés után) építették.

Jakab apát idejéből (1256-1259) ismert az apátság népeinek osztályba sorolása. Ezek szerint a mai Koppány területén: szabadok, lovas szolgák, szántóvetők, szőlőmunkások, tímárok, ácsok, kádárok, esztergályosok, szakácsok, molnárok, pékek és pásztorok éltek. Elsődleges kötelességük volt a szerzetesek élelemmel és ruházattal való ellátása. A koppányiak teendője volt még az apátság épületében a házimunkák elvégzése is.

A község lakosainak száma és összetétele: 1531-ben 8 szegény, 4 szolga, 17 adófizető. A felégetett porták száma 12. 1430-ban: 9 szegény, 4 szolga és 9 adófizető. 1542-ben 7 szegény és 12 adófizető. 1543-ban 12 adófizető lakja és 1545-1546-ban csak 6 portája van.

Ismerjük annak a 31 koppányi jobbágynak a nevét is, akiknek Benedek apát kormányzása alatt, 1542-ben terményszolgálmányai voltak és tizedet, jobbágyadót fizettek. Taal István, 4 1/2 kepe búzát, 1 1/2 kepe rozst és 1/2 kepe zabot fizetett. A többi: Porkoláb Sebestyén, Kucsár Illés, Zalai Balázs, Pátkay György, Nagy Imre, Márkos Péter, Marton Imre, Varga Barnabás, Kertész Tamás, Varga Gergely, Márton Mátyás, Simon deák (aki az uraság kegyessége szerint fizetett), Szekeres János, Ákli János, Ákli Kelemen, Kulcsár Lőrinc, Kiss György, Ákli Péter és Gáspár, Ákli Balázs. A nevekből feltételezhető, hogy a török pusztítások következtében Akli falut az apátság jobbágyai elhagyták és átköltöztek Koppányba.

 

 

Bakonykoppány a török korban

 

A Bakonybéli Apátságot a török az 1550-es évek végére teljesen elpusztította. Koppányt a század első felében Bakith Pál és Móré László fosztogatta, majd Podmaniczky bakonyújvári tisztjei támadták és 1545-ben elfoglalták. Ezt követően, 1548-tól több mint 150 éven keresztül puszta maradt, a Pannonhalmi Főapát birtoka. Az Apátság 1672-ben megkísérelte ugyan a benépesítését, de sikertelenül. A puszta 1676-ban Ibrahim fehérvári szandzságbég kezére került. Lakatlansága 1710-ben szűnt meg, amikor új tulajdonosa a zirci cisztercita apátság, kétszer egymás után telepeseket költöztet a pusztára de új lakói elhagyták így újra pusztává vált. A település neve 1716-ban Bakon-Koppány, és az ugodiak, nagygyimótiak használták.

 


 

Bakonykoppány újratelepítése a 18. században 

Bakonykoppány török hódoltság alatt pusztává lett terültét birtokosa a pannonhalmi főapát az 1710-es években telepítette be német, morva és horvát telepesekkel. A telepítő levél nem maradt ránk, ezért nem tudni milyen feltételekkel vállalták a jövevények a puszta benépesítését, a földek megművelését.

Sváb betelepülők érkezése a 18. században

Ismert viszont egy 1749-ből származó szerződés, amelyet az apátság és a község lakói kötöttek. Ez a lakosság számára robotot, pénzárendát és viktuáliákat állapít meg. Az elköltözni szándékozó telepesnek maga helyett megfelelő helyettest kellett állítani. A sikeres telepítés, a korábbihoz hasonlóan 32 jobbágy telekre történt.

  

A telepítés utáni első összeírás 1768-ból való. Ez két példányban készült. Egy magyar nyelvű példány a zirci apátság levéltárában, egy német nyelvű a koppányi községládában (ma a római katolikus plébánián, Bakonykoppányon) van elhelyezve. Összekapcsolták vele Mária Teréziának 1766-beli urbáriumát, úrbéri rendeletét, valamint 29 féltelkes jobbágy és 32 zsellér családjának a névsorát. A szerződést Veszprém vármegye 1760-ban hagyta jóvá.

A község anyakönyvét 1717-től 1754-ig Nagytevelen vezették, 1755-től a bakonykoppányi plébánián. 1787-től önálló parókiája van, első plébánosa Kapsz Gáspár ciszterci rendű lelkész, szerzetes volt. A lakói valamennyien római katolikusok. A századvégi, 1785-ben készült összeírásból ismert, hogy a lakóinak száma 475 fő. Ebből polgár 2, paraszt 37, paraszt örököse 37, 56 zsellér és 18 egyéb. A fiúgyermek 113, a nő 214.

 

Bakonykoppány a 19. században

 

A kishatárú, kevés szántóterülettel rendelkező vasúttól, piactól távol eső település nem tudott fejlődni. A Gerence kiszélesedő völgye mellett, a Bakonyalja részét képező délnyugat-északkeleti-i irányú, agyagos, helyenként kavicsos, illetve homokos, löszös dombvonalon, tengerszint felett 250 méter magasan fekszik. Határában szántóföldek és a harántvölgyekkel tagolt dombvonulaton legelők vannak. A lakossága elsősorban nem a földművelésből élt, hanem a fejlett háziiparból. Az 1828-as összeírás 35 jobbágyot és 48 zsellért talált a faluban. Közülük négy kézművességet folytatott. A faluhoz tartozó bakonyi erdőség fáját termelték ki, tűzifát és gazdasági faeszközöket készítettek belőle. A bányáikban vörösmárványt törtek.

A község területe 1140 katasztrális hold volt, amelyből 708 szántó, 16 kert, 35 rét, 8 szőlő, 186 legelő, 34 az erdő és 2,9 a földadó alá nem eső terület. A lakosságából 83,1% az őstermelő, bányászatból (kőbányászásból) és iparból 16,8%, más foglalkozásból (mészégetésből stb.) 2,1% élt.

Gróf Esterházy Tamásnak és a Legeltetési Társulatnak 100–500 kat. hold között volta birtoka. Kilenc gazda rendelkezett 20–50, huszonketten 10 és 20, huszonnégyen 5 hold alatti földterülettel. A kereső gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások száma 71 fő volt.

 

 

Bakonykoppány a két világháború között 
 

A századfordulót követő első évtizedben a falu 22 lakosa kivándorolt Amerikába. Egész családok: a Galler család 6, a Balgyó család 4 fővel vették a kezükbe a vándorbotot és menekültek az új világba a szegénység elől.

Az I. világháborúban, a visszaemlékezések szerint, a községnek 18 katonafia vesztette az életét. Ezek: Buchwald Imre, Eigner János, Hazlinger József, Kalmár György, Katzinger Antal, Oláh József, Petter István, Pető Péter, Radics József, Ruff János, Sárközi Pál, Schne János, Schwarcz Rudolf, Venczel Antal, Vesztergom József és Wágenhoffer István.

A forradalmak évei Bakonykoppány felett sem múltak el nyomtalanul.

A falu lakossága, a Tanácsköztársaság kikiáltása után háromtagú direktóriumot választott. Tagjai: Mitfer Péter, ifj. Kelemid József és Pintér János. A leváltott bíró helyére Hasprai Márton került. A községi tanácstagok megválasztására 1919. április 9-én került sor. Elnökévé Bartl Ödön tanítói, tagjaivá: Hirsch József középparasztot, Spekhardt István zsellért és Kalmár János nincstelent választották.

A tanácshatalom leverése után a plébános, az egyébként is beteg Bartl Ödön katolikus tanítót olyan lelki megpróbáltatásoknak tette ki, hogy az 1920. március 12-én, 52 éves korában az üldözésbe belehalt. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság alatt Kolonics Lipót (1899–1926) volt a falu katolikus plébánosa. A háború utáni és a forradalmak alatti események „nagyon megviselték (írta róla az utódja) úgy, hogy belebetegedett, és attól fogva nem tudott úgy érezni a hívei iránt, mint azelőtt. Persze amilyen volt az "adjon Isten", olyan lett a "fogadj Isten" is. A pásztor és a nyáj nem tudott egymásra találni.

A Volkszbund nemzetiszocialista agitációja az 1939/1940-es években a német nemzetiségű (sváb) lakosok körében, Bakonykoppányon is megkezdte nemzetbomlasztó tevékenységét. Ennek eredményeként a községben aktív szervezetet hozott létre. Az erőszakos propaganda hatására szaporodott a szervezet létszáma, és a fiatalok közül többen önként jelentkeztek az SS-be. A két ország között létrejött megállapodás alapján a 18–62 éves férfiak - a háború időtartamára - a német véderő hadkötelezettsége alá tartoztak. Ennek jogán 1944 szeptemberében megkezdődött az idősebb korosztály német kényszersorozása.

Egy pápai újságban - október 1-én - megjelent „Példás hadbavonulás Bakonykoppányon” című cikkből az olvasói arról értesültek, hogy a faluban a 18–50 év közötti férfiak, a bevonulás napján, teljes számban elmentek a templomba. Misét hallgattak, meggyóntak és megáldoztak, majd a plébános megáldotta őket.

Az I. és a II. világháború bakonykoppányi áldozatai

Ekkor volt utoljára együtt a falu apraja-nagyja. A búcsúzás, a veszély érzete hozta őket össze. Félelmükben, maguk és a családtagjaikért való aggódásukban (német behívóparanccsal a zsebükben) sokan sírva, zokogva énekelték együtt és utoljára a mise végén a magyar Himnuszt. És nem azért amire a lelkes újságíró gondolt: a bevonulás örömében. A felismert tévedésüket, a falut, a szülői és a családi házat, egymás tragikus sorsát siratták. Utolsó intő figyelmeztetés volt a számukra, hogy a bevonulás napján megjelentek a községben a bácskai sváb menekültek.

A felszabadulás előtti hónapokban a magyar hatóságok és a német katonai alakulatok a község keleti, délkeleti részén, a polgári lakosságot is felhasználva, védelmi állásokat építettek ki. A bácskai sváb menekültek megérkezése után Zirc - Bakonybél irányából folytatódott a menekültek átvonulása a községen Pápa irányába, Németország felé.

 

 

A németek nagy erőket vontak össze a szovjet csapatok megállítására. Bakonykoppányt és környékét a német 6. SS páncélos hadsereg I. SS páncélos hadtestének 12. A bombázások és a harcok során 34 ház és 40 melléképület leégett, vagy megrongálódott. A templom és az iskola is megsérült. Egy magyar katona halt meg, a polgári lakosok körében nem történt haláleset. A II. világháborúban a község 12 katona halottját vesztette el. A tankcsapdákat, a futóárkokat, az ágyúállásokat részben már betemették, részben benőtte a fű. A temető tömegsírja, amelyben 20 német és egy magyar katona nyugszik (a többit ott temették el, ahol elesett), a háború ütötte lelki sebek, és a fizikai megpróbáltatások emlékeztetik a községet ért súlyos napokra a község ma élő lakosait.

 

Németek kitelepítése

 

A Magyar Kommunista Párt 1945. március 30-át követő napokban szerveződött. Alapító tagja volt: Vesztergom József (párttitkár, középparaszt), Bebők Miklós, Frim Lipót, Kertész István, Spekhardt Béla, Kovács Miklós és Miklósné pásztorok. A Szociáldemokrata Párt Buchwald Imrét, a Független Kisgazdapárt Katzer Mátyást választotta titkárává. Az 1945 májusában megalakult Nemzeti Bizottság elnöke Vesztergom József, tagjai: Buchwald Lajos üzemi munkás, Eigner Konrád és Maár Károly gazdálkodók és Speckhardt Béla üzemi munkás.

A földreform során kiosztották Esterházy újmajori birtokát és az elkobzott magánbirtokokat. A lakosság megkezdte a romok eltakarítását, az elpusztult házak újjáépítését. A Szövetséges Hatalmak döntése alapján 1946-ban megtörtént a Volkszbund tagjainak és az SS-be bevonult lakosainak Németországba való kitelepítése. Újabb súlyos megrázkódtatás érte német nyelvű lakosainak mintegy 50 %-át. A helyükre a felvidékről kitelepített magyar családok érkeztek, akikkel csak évtizedek múlva sikerült az őslakosoknak megbékélni, az egymással, az egymás mellett való békés együttélést - kölcsönösen - elfogadni.

 

Cséplés


 

A község mai életéről (1986-ig)

 

Az 1956-ot követő politikai konszolidáció Bakonykoppánynak is meghozta a megnyugvást és megkezdődött a faluban az építkezés. Az elmúlt közel harminc év alatt kilencven új és korszerűsített családi ház épült, ami az emberek szorgalmáról, anyagi jólétéről és élniakarásáról tanúskodik.

Jelentősen fejlődött a község kommunális ellátottsága. Járda, bekötőút, autóbuszváró, ravatalozó, posta, villany, tejcsarnok, Zirc és Pápa között napi hat autóbuszjárat áll a lakosság rendelkezésére. A Pápateszér és Vidéke ÁFÉSZ új vegyes- és italboltot épített. Új községi tanácsháza, benne kultúrház létesült, amit a közelmúltban tataroztak.

Orvosi rendelő és heti kétszeri orvosi körjárat biztosítja az egészségügyi ellátást. Ugodon fogorvos és gyógyszertár is van. A dolgozó szülők óvodáskorú gyermekeinek, a régi iskola helyén létesített központi fűtéssel ellátott 25 férőhelyes óvoda áll rendelkezésére. A lakosság régi vágya, legnagyobb óhaja, a törpevízmű megépítése, a VII. ötéves tervben válik valósággá.

A lakosok száma 1960-ban 419 volt, ma 314. A csökkenés az utolsó öt esztendőben szinte teljesen megszűnt. A fiatalok nem kívánkoznak el, mert életcéljukat és számításukat helyben: a termelőszövetkezetben és az erdőgazdaságban is megtalálják.

A lakosság élete és boldogulásának alakulása szorosan összefonódott a Bakonykoppány központtal működő "Bakonyalja" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet eredményeivel. Az egyéni gazdák körében a termelőszövetkezeti mozgalom 1952-ben érte el az első sikert. A községben 1952. november 1-én megalakult a "November 7" szövetkezet. A közös gazdálkodás rövid életűnek bizonyult. Az 1953-as politikai viszonyok hatására megszűnt.

A falu minden gazdálkodóját tömörítő új termelőszövetkezet 1959. március 3-án alakult meg. Az "egyesülésben az erő" jelszóval 1961. január 16-án, "Bakonyalja" néven egyesült a bakonyszücsi "Bakonygyöngye" termelőszövetkezettel. A mostoha talajviszonyok miatt a gazdálkodásnak egy új formáját választották: a mezőgazdasági termelés mellett melléküzemeket létesítettek. Mészégetéssel, mozaiklap gyártással, fafeldolgozással, műanyagkészítéssel és műmárvány-bányászattal is foglalkoztak. A munkaegység értéke 1968-ban 76, 1969-ben 95 és 1970-ben 103 Ft volt. A közös vagyon értéke évről évre emelkedett, és 1970-ben elérte a 24 millió forintot. Az egyesülés után a tagság létszáma 151 fő, amelyből 73 volt a nyugdíjas. A gazdaság a melléküzemekben 199 alkalmazottat foglalkoztatott. Az egyesült tsz Horváth Kálmánt választotta elnökévé, aki a tsz eredményeinek elismeréseként elnyerte a körzet választóinak bizalmát is és 1968-tól, két cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt. Több mint 20 éves elnökség után 1984-ben ment nyugdíjba. Utóda Mészáros Endre, aki tagja a közös tanács végrehajtó bizottságának, valamint Pluhár Imre főagronómus és Régner Tibor főkönyvelő irányítja a közös gazdaságot.

A szövetkezet gazdálkodására a VI. ötéves terv időszakában (1981-1985) a kiegyensúlyozott fejlődés volt a jellemző.


Intézményrendszer

Önkormányzat

 

A Bakonyszücsi Körjegyzőséget, ahova Bakonykoppány tartozott Lehner Nándor és Tétényi Ernő jegyzők irányították. A község bírája Hasprai Márton, a földigénylő bizottság elnöke Gábriel Vendel, a kisbíró Spekhardt Béla volt.

Bakonykoppány, 1945. január 1-én kisközség, Fenyőfővel együtt a szűcsi körjegyzőségbe volt beosztva. A közigazgatási hovatartozása többször változott.

 

A községnek 1950. október 22-től 1962. december 31-ig önálló tanácsa volt, és annak helyben hivatali szervezete működött. A végrehajtó bizottság elnöke Dolog Sándor, a vb. titkára: Balla Sándor, Tóth Jenő, Kordolák Ferenc, Bors Gyula, Pápai Gyula és Máthé Rezső.

Az Elnöki Tanács 1963. január 1-i hatállyal, Bakonyszücs székhellyel községi közös tanácsba való szervezését határozta el. Újabb döntés alapján 1970. július 1-vel, Ugod székhellyel nagyobb tanácsi közösségbe került. Ez a községi közös tanács 1973. április 15-én öt községből állt: Ugod, Bakonykoppány, Bakonyszücs, Homokbödöge, Nagytevel és Adásztevel.

A falu közéletét, a községi tanácson belül szervezett elöljáróság irányította, amelynek vezetője (társadalmi megbízatásban) Soós György tsz-üzemágvezető (egyben a tsz MSZMP alapszervezetének titkára) - elöljáró, tagjai: Mészáros Endre üzemmérnök, tsz elnök, és Szalai Endre tsz raktáros, valamennyien tanácstagok voltak. A KISZ-szervezet titkára Schek Judit volt. A Hazafias Népfront Községi Bizottságának elnöke Pitzer György MÁV-nyugdíjas, titkári feladatokat Eigner Antalné az óvoda alkalmazottja látta el.. A körzet országgyűlési képviselője Weibl Elemér erdészetvezető (Úgod), megyei tanácstaguk Bors Gyula, aki az MSZMP üzemi pártbizottságának titkára (Ugod) volt. A közös községi tanács elnöke Márkus Gyula, a vb titkára Eisenbeck Mihály volt.

Jelenleg Bakonykoppány polgármestere Tekán István, körjegyzője Horváth Mária. Képviselők: Kerper Tamás, Pluhár Imre, Stommer Ferenc, Szalai Tamás.

 

Német Kisebbségi Önkormányzat

 

A Német Kisebbségi Önkormányzat 1998-ban alakult. Jelenlegi vezetője: Szalai Tamás elnök. Ezt megelőzően elektori képviselettel rendelkezett. A Német Kisebbségi Önkormányzat részt vesz a falu közéletének szervezésében, a rendezvények lebonyolításában, ill. támogatásában. A Német Kisebbségi Önkormányzat saját helyiséggel rendelkezik, ahol méltó körülményeket alakított ki. Itt tartja üléseit és az évenkénti közmeghallgatást. Rendszeresen szervez kirándulásokat, az ország szép tájai megismerésére, a közösség erősítése céljából.


 

Iskola 

 

A község alsótagozatos általános iskolai tanulói Bakonyszücsre, a felsőtagozatosok a korszerűen felszerelt ugodi körzeti általános iskolába járnak. Az iskola igazgatója Varga Béla. Római katolikus lelkésze Szabó László kanonok, plébános (Bakonyszücs).

Mivel az iskolában a körzetesítés óta a környező német falvak (Bakonyszücs, Bakonykoppány, Nagytevel) tanulói is részt vettek az oktatásban, ezért a felmenő rendszerben történő német nemzetiségi oktatást az ugodi körzeti iskolának is biztosítania kellett.

A felújított iskolaépület

Megvalósítása évekig csak szakkör és fakultáció keretében történt, majd az igény úgy hozta, hogy áttértek a teljes körű német nemzetiségi oktatásra. Bakonyszücs, Bakonykoppány és Nagytevel mellett még két falu hozta létre német kisebbségi önkormányzatát, Adásztevel és Ugod. Szerencsés egybeesés, hogy az Ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat Elnöke iskolánk egykori tanító-tanára, Törökné Wenczel Anna lett.

Megszületett az ötlet, hogy az oktatáson és a német nemzetiségi versenyeken kívül a drámapedagógiának is teret kellene biztosítani, így 1998. március 28-án, a színházi világnapon Ugodon megrendezésre került az első német nemzetiségi regionális drámafesztivál. 2002-ig évente került megrendezésre, majd 2004-től kétévente. A 2008. évben tartották a 8. drámafesztivált, ahol most is, mint eddig, iskolánk két csoportja is fellépett. A drámafesztivál ide vonzza a német nemzetiségi általános iskolák színjátszóit, lelkes amatőr csoportjait. Megjelenik itt több műfaj, közöttük a báb, a mesefeldolgozás, gyűjtött darabok akár nyelvjárásban is.

A tanulók nyelvtudásának bővítését szolgálja még a diákcsere kapcsolat kiépítése a németországi, herrlingeni (Ulm) iskolával. A partneriskolai együttműködési szerződést a két iskola részéről 1999.05.03-án írták alá és ezután évente, majd a drámafesztivállal felváltva, kétévente történik az oda-vissza diákcsere iskolásaink között.


Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet 
 

 

A település kellemes táji környezetben található, külterülete valamivel több, mint 680 hektár, belterülete 43 hektárt tesz ki. Bakonykoppány 18. századi betelepítésekor hosszú, széles utat és egységes teleknagyságot alakítottak ki.

Bakonykoppány határának térképe 1857. VeML T-77

A telkeken hosszú házakat építettek: két szobát, egy konyhát, két kamrát, két istállót, a ház végébe kocsiszínt. A házakat nem festették, hanem fehérre meszelték.

 

Az utca felőli szobát nevezték első szobának, amit csak akkor használtak, ha vendég, vagy távoli rokon érkezett, akkor ott tartózkodtak, pl. búcsukor és egyéb nevezetes ünnepeken. A hátsó szobában háltak, ahol 8–9 családtag élt, ott 3–4 ágy áll, amelyekben ketten-hárman i aludtak. A két szoba közt volt a konyha, mindkét szobába a konyhán keresztül lehetett bemenni. A legtöbbet használt helyiség mindig a konyha volt. A bejárati ajtóval szemben volt a kemence, a kemence fölött a nyitott kémény, azon füstölték a húst. A szobákban az ajtó felőli oldalon volt a sparhelt, azokat vagy téglából, vagy cserépből rakták. A kályha felőli oldalon voltak egymás után az ágyak, a másik felén a sarokban az asztal, padokkal. Az asztal fiókos volt, abban tartották a kenyeret és az evőeszközt. Az ágyak mellett álltak a székek. Az utca felőli bejáratnál a kapu mellett kis ajtó volt, azon közlekedtek gyalog.

 

A pajta és a kocsiszín közötti területet szérűnek nevezték, oda hordták be csépléskor a gabonát. Az egyik istállóban a szarvasmarhákat, a másikban a lovakat helyezték el. A sertéseknek külön ólakat építettek. Minden udvarban volt virágoskert, amelyben az asszonyok sokféle virágot termesztettek.

 

 

A házak az 1900-as évek elején még szalmatetősek voltak, de az 1920-as években már sokan építkeztek, így a század közepére már egy szalmatetős ház sem volt.

 

 

A falu képe ma már vegyes képet mutat, találhatók szépen karbantartott porták és épületek, valamint, felújításra szoruló rossz állapotúak is.

 

 

 

Bakonykoppány utcarészlet
Bakonykoppányi lakóház, Petőfi u. 33.


 

 










Bakonykoppány – Szakrális környezet

 

 

 

A népesség vallási hovatartozása

 

Bakonyszentiván lakossága katolikus, mint filia (leányegyház) 1717-től 1754-ig a nagyteveli római katolikus plébániához tartozott.

 

 

 

Templom

 

Az 1916-ban Sziléziából, Aus
ztriából és Mainz vidékéről betelepült lakosoknak csak a három főünnepen volt miséjük egy kis bérelt imaházban.

 

A falu főutcájának közepén áll a falu római katolikus temploma, amely 1732-ben épült barokk stílusban, Mindenszentek tiszteletére. 1786-ban megnagyobbították és védőszentjévé Szent Borbálát tették. Építését a zirci cisztercita rend támogatta. A műemlék jellegű templom egyhajós elrendezésű, méretei: hossza 24, szélessége 9, a torony magassága 25 méter. A templom főhomlokzatát törtvonalú oromzat zárja.

 

 

A plébániát 1732-ben szervezték meg, de lelkipásztori ellátást Nagytevelről kaptak. 1786-ban lett önálló. A lelkipásztori teendőket a ciszterciták látták el a rend megszűnéséig.

 

 

A plébániaház barokk stílusban épült a 18 században, később romantikus stílusban átalakítva.

 

A bakonykoppányi római katolikus plébánia

 

 









 

Bakonyszentiván – Szokások

 

 

Egyházi évhez kötődő szokások

 

A hívő, vallásos emberek életritmusa alkalmazkodott az egyházi év ünnepeihez, a dolgos hétköznapok egyhangúságát az egyházi év ünnepei színesítették és töltötték meg lelki tartalommal.

 

 

A Hertner család

 

 

Szentcsalád-járás

 

A szentcsalád-járás a 18. századból származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Csak az tudja, aki részt vett benne, hogy mennyire össze tud hozni családokat ez a régi szép szokás. Nagyon szép beszélgetések, közös imák kerekedtek ki ezekből a látogatásokból és ezek a családok ezután már mindig nagyobb barátsággal, közvetlenebbül tekintettek egymásra, karácsony elmúltával is.

 

 

 

Böjt

 

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el. Illetve - olyan jelszóval, hogy „egészségmegőrzés”, „fogyás a szebb külső miatt” - a böjt itt él köztünk továbbra is, nem is beszélve arról az ésszerű gondolatról, hogy az ünnepi nagy lakomák előtt nem árt kicsit takarékra tenni az étvágyunkat – na, meg a pénztárcánkat. Egyébként mennyivel könnyebb úgy visszafogni magunkat, ha egy kis „lelki színezetet” is kap a diéta!

 

 

 

Adventi koszorú

 

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Ebben most sincs hiány: az ünnepváró hangulat és a gyertyák, díszítő elemek szépsége a legtöbb házba „becsempészi” az adventi koszorút, bár a gyertyák színe és a díszítés mindenkinek kénye-kedve ill. pénztárcája szerinti. Szinte minden virágárus készít szebbnél-szebb koszorút, úgyhogy, akinek végképp nincs ideje vagy türelme otthon bíbelődni vele, kedvére válogathat. Különösen kisgyermekes családoknál és iskolai órákon is rendkívül bensőséges hangulatot áraszt, ha felnőttek és gyerekek együtt készítik el a koszorút és utána naponta meggyújtják a gyertyát, így is készítvén szívüket-lelküket a közelgő ünnepre.

 

 

 

Bucsu:

 

Külön figyelmet szenteltek a község fogadott ünnepnapjainak: Szent Borbála neve napját november első vasárnapján kiemelt figyelemmel ünnepelték. Ezeken a napokon mindig volt szentmise és litánia is.

 

 

A templom búcsúját délelőtt szentmisével, délután és éjszaka pedig bállal ünnepelték. Híresek voltak a farsangi bálok is.

  

 

Viselet

 

A hagyományos ünnepi viselet a környék német viseletével megegyezik: kékfestő anyagból kötény, blúz, kendő.

 

 

Nyelvjárás

 

A bakonykoppányiak a dunai bajor nyelvjárást beszélik.

 

 

Étkezés

 

Az étkezési szokások hasonlóak a környező német községekéhez.

Nagyböjtben szívesen fogyasztottak káposztát, lisztes stercet, véres stercet.

Nagy disznóvágásokat tartottak, vendégeket hívtak


Látnivalók

Festői szépségű környéke, hegyei és völgyei kirándulásra, túrázásra alkalmas, vonzza a turistákat. Sajnos a Gerence-völgyet átszelő kisvasutat, amelynek építését a Tanácsköztársaság alatt határozták el, az erdészet megszüntette. A Magas-Bakony egy kellemes kirándulási lehetőséggel lett szegényebb.

 

 


      A történelmi emlékeket idéző helyek: Odvaskő, Bakonyújvár, Huszárokelőpuszta, Királykapu stb. a fölöttük őrködő Kőrisheggyel, ma még az idegenforgalom számára felfedezésre vár. A fafaragók már felfedezték. Erről tanúskodik a Huszárokelőpusztán létrehozott szabadtéri kiállítópark. 
 


 

 

Megismerhetik a Bakonyt és Bakonyszücs történelmét lovaskocsi vagy jeep túra alkalmával, megcsodálhatják a Gerence völgy rétjeit, a Kőris-hegyi kilátót, és megismerhetik Bakonybél nevezetességeit. (Bencés templom és kolostor, Falumúzeum, Erdőkháza, Stációk, stb.) Gyalogos túrák keretében eljuthatnak Fenyőfőre, illetve a szellemfaluba Zsörk-re. A Gerence völgyből induló útvonalon az Odvaskő barlanghoz érkezhetnek és megmászhatják a Kopaszhegyet.
 


Források

Irodalom

 

"Bakonyalja" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Bakonykoppány. Tájékoztató a VI. ötéves terv végrehajtásáról, a VII. ötéves terv irányszámai. Kézirat. 1986. 6. 1. TSZ Irattár

Fejes Imre: Veszprém megye közigazgatási beosztásai és tanácsi vezetői (1945-) 1950-1981. Veszprém, 1982.

Ila Bálint- Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona I. Budapest, 1964.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Bakonykoppányra vonatkozó források: 353–354.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Bakonykoppányra vonatkozó források: 17–18, 20, 223–224.

Magyarász Ferenc: Bakonykoppány községnek és családjainak története I. Ismeretterjesztő előadások 1927. november 26-tól. Bekötött, kézzel írt előadások. 220.1. Őrzési helye: Római Katolikus Plébánia, Bakonyszücs

Magyarország régészeti topográfiája. Főszerk.: Gerevich László. Bp. Akadémiai kiadó. 4. Veszprém megye régészeti topográfiája. Írta: Torma István. A pápai és zirci járás. Írta: Dax Margit, Éri István stb. 1972. 330. 1. Az MTA Régészeti Intézet kiadása.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Bakonykoppányra vonatkozó adatok: 177.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Péterdi Ottó: Az Észak-Bakonyaljai német falvak dűlőnevei. Budapest, 1934.

Rácz István: Tavasz a Bakony felett (A pápai járás élet-rajza 1944–1945). Pápa, 1970. 134 lap + 3 db. Térkép (kézirat) Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye 20. sz.

Rácz István: Köteles tisztelet 1914-1918. A pápai járás községeiből az I. világháborúban elesett katonák névsora. Pápa, 1972. 111.1., 53 fotómelléklet.

Rácz István: Az élet megindulása. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok 1. Veszprém, 1972. 29–38.

Rácz István: Adatok az észak-bakonyi német községek 1945 utáni népességmozgásához. In: Előadások a Veszprém megyei németek történetéből (1946–1948). Szerk: Hudi József Veszprém, 1997. 61–73.

S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.

Sörös Pongrácz: A Bakonybéli Apátság története. Az önállóság kora 1023-1548. Budapest, 1903.

Veszprém megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei 1948-1983. Írták: Farkas József, Turai Lajos és Dr. Gáncs Lajos. Veszprém, 1985. TESZŐV, Veszprém kiadása.

 

 

 

Levéltári források

 

Veszprém Megyei Levéltárban (későbbiekben VeML) található források:

Koppány 1749-ben kelt német nyelvű úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltár úrbéri iratiban az urbáriumok között (VeML IV. 1.g.aa) található.

 

 

 

 

        A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) Bakonykoppány birtokrendezési iratai találhatók: a község tárgyalási jegyzőkönyve 1856, a földesúri keresetlevél (1856), a község válaszai (1864-65), az alispáni bírósági végirat (1865) és a törvényszéki ítéleti jegyzőkönyv (1866). A perdokumentumok és mellékletek közé került elhelyezésre a község úrbéri tabellája 1769, a helység dominális összeírása 1836, maradékföldek egyéni kimutatása 1857, 1870, felmérési birtokkönyv 1857, telektábla és elkülönítési birtokkönyv 1869.

A birtokrendezési és kiosztási térképek méretük miatt a térképgyűjteménybe kerültek (XV. 11.): Bakonykoppány helység határának kéziratos térképei T-379 (1854), T-77 (1857), T-263 (1869); a település úrbérrendezési és szabályozási térképei T-264 (1876), T 76 (1879).

 

Bakonykoppány község polgári kori irategyüttese (VeML V. 404.b) készpénzkezelési főnapló (1946. január-júliusig, tehát a forint bevezetéséig) került levéltárba, amely Pápai Levéltárban kutatható.

 

Bakonykoppány telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Pápai Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Bakonykoppány telekkönyvi iratainak vezetése a Pápai Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

 

Bakonykoppány német lakosságának kitelepítésével kapcsolatos iratok 1946–1948 (kiosztási birtokívek, földhözjuttatottakról kimutatások, kataszteri birtokívek, leltárak, jegyzőkönyvek és határozatok) a Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML XXIV.201.b.), a kitelepítettek névjegyzékei, németek által visszahagyott javak leltárai, jegyzőkönyvek és határozatok a Veszprém Megyei Földhivatal Telepítési Osztályának és a nagyteveli telepfelügyelőjének irataiban (VeML XXIV.201.c, XXIV. 207.) találhatók.

 

Bakonykoppány Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 715) a Tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1969 közötti időszakból kutathatók.

 

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a helyi termelőszövetkezet működésének dokumentumait őrzi a bakonykoppányi Bakonyalja Mezőgazdasági Termelőszövetkezet iratai az 1958–1973 közötti időszakból (VeML XXX. 223).

 

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a bakonyszentiványi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A bakonykoppányi állami általános iskola iratai 1955–1970-ig a (VeML XXVI. 314.) fondszám alatt, az iskolai iratok között kutatható.

 

Bakonykoppány katolikus híveit 1754-ig a nagyteveli plébánia gondozza, majd 1755-től a bakonykoppányi plébánián vezették az anyakönyveket. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Bakonykoppány lakosait az 1895–1909 közötti időszakban a bakonyszücsi, 1924–1966-ig a bakonykoppányi, majd 1966-tól újra a bakonyszücsi állami anyakönyvi másodpéldányaiban (VeML XXXI.1.) kutathatók szintén a Veszprém Megyei Levéltárban.

 
 

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Keresés


Közelgő események