Földrajzi környezet

Területe 14,93 km², mely az Északi-Bakony kistájcsoport két kistája között oszlik meg. Határának északnyugati része az Öreg-Bakony, a délkeleti erdős felszín a Keleti-Bakony kistájhoz tartozik. Környező községek: Dudar, Csetény, Jásd, Tés, Olaszfalu, Nagyesztergár.

       A községhatár észak-déli kiterjedése 5,2, a kelet-nyugati 4,9 km. Legmagasabb pontja a Tunyog-hegy oldalában 506 m, a legalacsonyabb a Gaja kifolyásánál 240 m. A lejtős háton fekvő település központja 320 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Belterületének szintkülönbsége eléri a 40 m-t.

       Felszínét többnyire negyedidőszaki lösz borítja, mely alatt a határ északnyugati részén oligo-miocén törmelékes összlet, délkeleti erdős részén kréta mészkő van, mely helyenként eléri a felszínt is.

       Éghajlata mérsékelten hűvös – mérsékelten nedves típusú, éves középhőmérséklete 8,5-9 ºC, a csapadék éves átlaga 750 mm.

       Határa teljes egészében a Gaja-patak vízgyűjtőjéhez tartozik. Vizeit északnyugat-délkeleti irányú ágak szállítják a Gajába, melynek vadregényes szurdoka, a Római-fürdő környéke kedvelt kirándulóhely.

       Eredeti növényzete cseres tölgyes. A határ északnyugati kétharmada művelés alatt áll, míg délkeleti részén, mely a Tési-fennsík letöréséhez tartozik, összefüggő erdőket találunk. 

       Zsáktelepülés, mely közúton Zirc és Bakonycsernye felől, Dudaron keresztül közelíthető meg. Olaszfaluból csak engedélyköteles erdészeti üzemi úton érhető el.

Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata
 

A név szláv eredetű. A középkor elején sok magyar ember viselte. 1130 körül élt egy Nána nevű veszprémi püspök is. A tatárjárást követően Veszprém királyi ispánság területének nagyarányú erdősítését, a püspöki vár ispánja, Nána Beszter kezdte meg. Volt e Nána faluval valami kapcsolatuk? Abban az időben bevett szokás volt, hogy a falvakat alapítójukról illetve urukról nevezték el.

Bakonynána középkori birtoklástörténete
 

Nána településről az első részletesebb adatok az 1488. évi állami hadiadó összeírásában találhatók, miszerint 21 aranyforintot fizettek az államnak, vagyis 21 jobbágyporta volt. Földesura akkor Domokos prépost volt. A falu a középkorban és később is többször cserélt gazdát. 1535–1542 között a fehérvári káptalan birtoka volt, majd a palotai vár tartozéka lett. Az 1578. évi adóösszeírás szerint Palota várához adózott, és egy malom is működött már ekkor. 1588-ban Nána és Dudar falu panaszos levélben fordult segítségért mind a magyar, mind a török miatti egyre súlyosbodó adóztatás miatt. 1594-ben berénhidai Huszár Péter Ajka és Vénekfalu kirablásáért a töröktől elfoglalta Dudar községgel együtt. 1650-ben Palota várával együtt Nána részeit is a Zichy család kapta meg birtokadományként. A Wesselényi összeesküvésben jószágvesztésre ítélt Bottka család nánai területét a 18. század elején szerezték meg a Nádasdyak, akik a legújabb időkig földesurai voltak.

Bakonynána újjáépítése a 18. században
 

Nána református magyar lakossága átvészelte a török hódoltság korát. A béke és építés időszaka azonban nem hozott számukra nyugalmat. Az 1729-ben betelepült református és katolikus telepesek április 21-én, Pápán szerződést kötöttek földesurukkal az adóztatásról, a két sátoros ünnepről, a malomhasználatról, stb. 1733. március 1-én gróf Nádasdy Boldizsár is szerződést kötött velük. A feljegyzések szerint 20–22 református és 13 római katolikus család élt Nánán. 1734-től tudunk német családok letelepedéséről Nánán, többek között a Lohner, Noith, Bartelfels, Schmidt, Keller családnevek jelentek meg az összeírásokban és az anyakönyvekben. Gróf Nádasdy Boldizsár vallási türelmetlensége okozhatta, hogy a reformátusok és néhány katolikus magyar család az 1740-es években Dudarra és Csernyére költözött. Az 1743-as összeíráskor már csak három katolikus magyar család élt Nánán. 
 

Nána 1779. évi pecsétje

Nagyobb számú német jövevény betelepítésére 1743-ban került sor. Ekkor 21 család érkezett Nánára. Közülük egynek már magyar felesége, két szláv nevű férfinek pedig német felesége volt. Feltehetően ők már korábban kerültek magyar földre. Családneveik: Krabacz, Moser, Laicht, Flam, Tremer, Toin, Srind, Kaiser, Kaufmann, Lahrmann, Reingrizminner, Linkvald, Grandler, Schvarz, Vantrauser, Vieseim, Triobt, stb. Tanítójuk Philipp Kraider volt, aki fából épült házban lakott.

1744-ben Nána falu határa 5800 katasztrális holdat tett ki (65 % erdő, 25 % szántó, 10 % rét és legelő). A Nádasdyak nánai uradalma 1760-ban alakult meg Nána, Dudar és Pere birtokain. 1761-ben volt Nánán egy birkás ház, egy deszkametsző malom, egy kocsma, egy mészárszék, valamint egy vízimalom állt. Az uradalmi gazdaságban 500 db sertést írtak össze. A kőből és szalmatetővel épült urasági házban lakott az ispán. A faluban lakó családok száma az összeírás szerint 54-re növekedett, közülük 44 árendás és 10 zsellér família. A „robot” nem volt szokásban, helyette egyösszegű árendát adtak. Tizedet fizettek viszont az erdőben nevelt sertések után, valamint a tavaszi és őszi vetésekből: gabonából, zabból, árpából, hajdinából, kölesből, tönkölyből, kukoricából, borsóból, lencséből, káposztából és hagymából. Nána falu első bírája Tax Johann volt. A falu 1762-ben megkötött úrbéri szerződését Nádasdy Ferenc földesúr mellett a falu képviseletében Johann Tal Richter, Michael Holtz Geschworner és Petter Moser írta alá. 

 

Bakonynána a 19. században
 

A falu a Nádasdyak kiskovácsi, illetve később lepsényi uradalmához tartozott. Területének 70%-át még a 19. században is erdő borította. A 20. század folyamán az erdő irtása növelte meg a szántóterületet, de gr. Nádasdy Ferenc hitbizománya a község területének több mint a felét elfoglalta.

1828-ban már 886 lakos élt Nánán, akik zömében mész- és szénégetésből éltek.

1848 júniusában gyűjtés indul a honvéd-hadsereg felszerelésére. Nánán 85 Forint és 37 krajcár gyűlt össze.

Gróf Nádasdy V. Tamás özvegye – báró Grovestin Jacobine – kezdeményezésére 1857-ben megtörtént a Nána földek osztályozása, felmérése és tagosítása. Ekkortól lettek a volt jobbágyok saját földtulajdonnal rendelkező gazdák.

1863–1864-ben a Magyar Királyság minden településére a Magyar Tudományos Akadémia kérdőíveket küldött ki közigazgatási-, történelmi- és topográfiai helyzetekre vonatkozóan. Itt szerepel először a Nána név helyett a „Bakony Nána” község elnevezés.

1850–1866 között is már a nánai római katolikus plébánia „anyaegyházához” a következő „filiák” tartoztak: Felsődudar, Kisdudar, Alsópere és Felsőpere. Az összes hívő közösségből (1125 fő) Nánán 843 fő élt. 

1868. június 27-én egy nagy tűzvészben a paplakon kívül még 49 ház leégett és megolvadt a templom két harangja is. Az 1869-es templomfelújítást követően a hívek három harangot öntettek: 1500, 340 és 230 kg súlyban. Az 1892-es nagy templomrenoválás idején a lakosság száma elérte már az 1210 főt. A helyreállítási munkát örökítette meg a szentély diadalívén a következő betűsor: ME HONORIBIS S.ANNA E. BENAFACTORES POPULUSQUE FIDELI PIA LIBERALITATE SOLERTIAQUE EXORNANT. (Magyarul: Engem Szent Anna tiszteletére kegyes adományokból díszítettek föl a jótevők és a jámbor községi lakosok). Ez a segítőkész sváb lakosság még mindig nem beszélte a magyar nyelvet.

Az 1880. július 6-i írásba foglalt lelkészi feladatokból megtudhatjuk, hogy „a lelkészek lelkiismeretes kötelességüknek tartsák, hogy a valláserkölcsös és hazafias nevelés mellett a magyar nyelvnek terjesztésére minden megengedett módszert alkalmazzanak.”. Ennek hatására egy tizennégy évvel későbbi kimutatásból kiderül, hogy mely nyelven tartották a szentbeszédet: kétszer németül, egyszer magyarul. Erre leginkább az urasági cselédek miatt volt szükséges. A német anyanyelvű lakosság a magyar nyelvű istentisztelet után semmiféle érdeklődést nem tanúsított. A vita során a község elöljárósága közölte a zirci apátsággal, hogy a magyar nyelvű istentiszteletbe csak úgy egyezik bele, ha az uradalom is hozzájárul a bakonynánai lelkész fizetéséhez.

A századfordulón a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt: őstermelő 875 fő, iparos és bauxitbányász 267 fő, egyéb 55 fő. Bakonynána és két társtelepülésének 1910-es adatai: magyar anyanyelvű 352 fő, német anyanyelvű 843 fő, szlovák 1 fő, horvát 1 fő. Magyarul 950 fő beszélt, tehát a lakosság 1/5-e még mindig nem beszélt magyarul. A 175 lakóházból kő-tégla épület 29 db, kő-tégla alapú 146, nádtetős 154 db, cseréptetős ház 20, zsindelytetős 1 db. 

Bakonynána a 20. században
 

Az első világháború egyik szomorú eseménye volt 1916. szeptember 16-án, amikor a Pozsonyi Katonai Parancsnokság elvitte a templom három harangja közül a legnagyobbat és a legkisebbet hadi célokra. A másik szomorú háborús veszteség a súlyos sebesülteken kívül a 30 fő hősi halott volt, akiknek 1927-ben állítottak emléktáblát.

A háborút követően megugrott Bakonynánán az iparos létszám. Zirc után itt volt a legtöbb iparos: 1 asztalos, 2 bognár, 7 cipész, 3 kocsmáros, 2 kovács, 10 kőműves, 1 mészáros, 1 mészégető, 1 szabó, 1 szatócs, 1 szénégető. Volt még 3 malom, 1 téglagyár, 1 vegyeskereskedő, 1 szülésznő és 1 szövetkezet. 1914 után a szomszédos dudari szénbányászat megindulása jelentett fejlődést a település számára. 1932-ben a települést villannyal látták el. 1929–1931 között nagy anyagi áldozattal megépült a Kálvária is.

A bakonynánai leventék zászlaja

1924. szeptember 10-én járt először püspök a faluban, ekkor volt először Bakonynánán bérmálás. A püspök feljegyzései szerint „a nép igen jó és áldozatos”. 1927-től megindult a leventemozgalom is három korcsoportban. Sajnos az 1923-as kisebbségi iskolarendszert (A B C típus), mely egy évig működött,  a Gömbös-kormány 1935-ben hatályon ívül helyezte és egységesítette a B típusúra. A Volksbundba történő 1939-es tagtoborzás során Bakonynánán a VDU nem alakult meg. A „Deutsche Volksbote” című újság sem járt senkinek a településen. A német kisebbségnek volt ugyan ekkor még egy háza, ahol a kulturális összejöveteleit tarthatták (Volkbund). Ide járt a németajkú lakosság egyharmada.

Az 1941. január 31-i népszámláláskor 484 fő magyarnak, 720 fő német nemzetiségűnek és ettől többen német anyanyelvűnek írták be magukat. 1944. karácsonya előtt, a várható szovjet támadás elől 91 fő menekült el szülőfalujából, akiknek nagy része vissza is érkezett 1945-ben. A német-magyar politikai és katonai vezetés határozatának megfelelően, 1945. február 28-án Bakonynánáról 45 levente-fiatalt szállítottak ki Németországba, akik a háború befejeztével épségben hazatértek. (3. kép A bakonynánai leventék zászlaja)

Kitelepítés, lakosságcsere
 

1948. január 25-én, szentségimádás napján kidobolták, hogy 27-én le fogják bonyolítani a kitelepítést. A tervezett 107 család helyett csak 38 család került kitelepítésre Németország keleti zónájába. Ennek két oka is volt. Egyrészt Németország megtelt a betelepített német ajkúakkal, másrészt itthon szükség volt a bányászokra, ipari munkásokra, de volt, aki kérvényezte az itthon maradását. 1946 májusában 21 telepes családot hoztak Alsózsolcáról, Ösküről és Balatonalmádiból a kitelepítési listán feltüntetett családok házaiba. Minden meg volt engedve számukra. Mindezt húsz hónapig kellett elviselni. Majd jöttek a bányászcsaládok és a szlovákiai magyarokat is el kellett helyezni.

A II. világháború bakonynánai és felsőperei hősi halottai emlékére 1989. november 1-én leplezték le a templom falán azt a márványtáblát, amelyen a 36 hősi halott és polgári áldozatok nevei szerepelnek.

A háború befejezését követően Darvas Donát ciszteri-rendi lelkész vezette a bakonynánai plábániát, Laki József kántortanító pedig az iskolát. Működött a településen a Szabadművelődési Tanács, a Nemzeti Bizottság, a községi elöljáróság, az UFOSZ és a Földrendező Tanács és a Szociáldemokrata Párt. Az egyházak teljes kiszorítása az államvezetésből, a helyi vezetésből, a közéletből – ez teljesen megvalósult Bakonynánán is.

1949. november 3-án – elsősorban a telepes gazdákból – megalakult az első mezőgazdasági termelőszövetkezet Törekvő TSz elnevezéssel, 13 taggal, amely 1956 október végéig működött. 1958. augusztus 20-án megalakult az új Törekvő TSz. Az egyéni gazdák száma mindösszesen 6 család maradt. 1960-ra a korábban mezőgazdasági lakosságú falu zömében bányász-iparos népességű községgé alakult át. A TSz-ben működő kiegészítő tevékenységet folytató parkettaüzem 1972. szeptember 28-án leégett, de újra elindították a termelést a szomszédos épületben. 1981-ben szövőgép üzemet állítottak be. Az 1980-as években a helyi tanácstagok sürgetésére kiépítették a vízhálózatot a településen.

Az 1950-es évektől az 1990-es évekig semminemű nemzetiségi tevékenység nem volt Bakonynánán.

Intézményrendszer

Közigazgatás

Bakonynána kisközség közigazgatásilag 1950 előtt a zirci járásban, Csetény kisközséggel együtt a Dudari Körjegyzőséghez tartozott. 1950-ben Bakonynánáról levált Alsó- és Felsőpere-puszta.

1950. október 22-től 1970. június 30-ig működött Bakonynánán az önálló községi tanács. 1970. július 01-től a Dudar székhellyel működő közös községi tanács vette át a vezetést.

1990. szeptember 30-án a polgári demokratikus rendszerváltás első helyi választását követően külön váltak a dudari közös tanácstól. 1991. január 1-től a Polgármesteri Hivatal a Kultúrotthonban kapott helyet addig, amíg felépült a mai Faluház. A település fejlesztésében nagy jelentősege volt egy helyi adórendeletnek, mely lehetőséget adott az adó ledolgozására is. 1994-től Kropf Miklós polgármester irányításával szépült, gazdagodott a falu.

Oktatás

1801-ben épült fel az első, egy tantermes iskola. Addig a tanítók a lakásukon tanítottak. 1838-ban két tanítót alkalmazott a katolikus egyházközség. A források szerint egyes tárgyakat magyarul tanítottak, de a gyerekek csak németül beszéltek. Ezért 1840-től kötelezővé tették a magyar nyelv oktatását.

1846–1849 között a falu lakossága újjáépítette az egyetlen tantermet. 1883-ban megépül a második, majd 1942-ben a harmadik tanterem is. A nánai római katolikus elemi iskolába jártak az Alsó- és Felső-Pere-pusztai gyerekek is. A Veszprém vármegyei iskolai törzskönyvéből, amelyet 1883–1886 között vezettek, a következőket tudtatjuk meg: a község lakossága 1240 fő (1200 katolikus, 20 evangélikus, 20 zsidó), magyar nemzetiségű 80 fő, német nemzetiségű 1160 fő.

1920-ban is két tanítója volt az iskolának. A kántortanító mellé osztálytanítót is alkalmaznak. A tanítás nyelve német és magyar.

1948. június 15–16-án megtörtént az iskola államosítása. 1949-től Veidinger Ottó személyében létrejött a negyedik tanítói állás. Veidinger Ottó igazgatása alatt az iskola kitűnően működött és kiváló sporteredményeket értek el. Nyugdíjazását követően a bakonynánai iskolások sorsa örökzöld téma volt a tanácsüléseken. A teljes összevonás a lakosság felháborodását váltotta ki.

Az új iskolát 1992. augusztus 25-én adták át, melyben már 9 tanterem volt, és helyet kapott benne a zeneoktatás és nemzetiségi német nyelv tanítása. Az új intézmény igazgatója Forsthoffer István lett. Az épületben helyet kapott egy egycsoportos óvoda is, melynek vezetőjévé Hüllné Mail Olgát nevezték ki.

Helyi oktatás a rendszerváltás után

A bakonynánai Német Nemzetiségi Általános Iskola

Az Antall-kormány idején hozott törvények tették lehetővé a „harmadrendű” állampolgári mivoltból – a szerepkör nélküli társközség és ami azzal járt – hibernált állapotból történő kiolvadást. Azon közösségi és egyéni jogoknak a feltámasztását, helyreállítását, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi léthez, amelyek hiányát a faluközösség oly nagyon megszenvedte a rendszerváltást megelőző évtizedekben. Mint ahogy a körülöttünk lévő TERMÉSZET is millió módon – a leglehetetlenebb körülmények között is bizonyítja az élni akarását – úgy a faluközösség mélyről feltörő vágya volt az „életre keltés”! 
Ennek egyik szép példája volt, hogy nagyon tevékeny közösségi akarattal, a korábbi négy tantermes iskolát rövid idő alatt tetőtér rá- és beépítéssel nyolc tantermes iskolává bővítette a falu. A berendezések jelentős részét is helyi mesteremberek készítették. 1992 szeptemberében megkezdődhetett az önálló, nyolc évfolyamos német nemzetiségi általános iskolai képzés. A pedagógiai program készítésekor kiemelt jelentőségű volt a faluközösség, az iskolahasználók igényeinek, kulturális, közösségi, stb. minél teljesebb kielégítése. A nemzeti és nemzetiségi nyelv, hagyományok megismerése, elsajátítása, ötvözése.

A tanórák utáni szakkörök gazdag választéka is nagymértékben segíti a tehetségek sokszínű kibontakoztatását. Angol, számítástechnika, hagyományőrző, iskolaújság író és készítő, sport, német nemzetiségi és magyar énekkar, vöröskereszt, természetjáró szakkörök működnek az iskolában. 

A bakonynánai Német Nemzetiségu Általános Iskola tanulói

Az intézmény pedagógiai programját több évtizedes tapasztalattal és fiatalos dinamizmussal rendelkező nevelőtestület valósítja meg tanulóink nagyfokú aktivitásával. Tanulóink eredményesen vesznek részt a nemzetiségi és nemzeti kulturális találkozókon, sportversenyeken megyei és országos szinten egyaránt. Jelentős számban tanulnak tovább érettségit adó középiskolában. Iskolánkban a német nemzetiségi, a tanítói és az osztályfőnöki munkaközösség szervezi a pedagógiai, szakmai kultúra elmélyítését. A diák-önkormányzati tevékenység során a szabadidő változatos eltöltését, az önszerveződést, a diákképviseletet kezeljük kiemelten. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység során a gyermeki jogok érvényesülése, a prevenció elsődleges. A Szülői Munkaközösség tevékenysége hatékonyan segíti a nevelőtestületet. A gyógytestnevelés, a logopédus, a fejlesztő pedagógus helyben ellátva a tanulókat nagy segítség a szülőknek, tanulóknak egyaránt.

 

Német Nemzetiségi Napközi otthonos Óvoda intézményegység
 

Német Nemzetiségi Napközi otthonos Óvoda intézményegység

        A bakonynánai gyerekek 1975-től a szomszédos Dudar óvodájába jártak, azonban a falu lakóit mindig is foglalkoztatta az önálló óvoda létrehozása, működtetése. A terveket tettek követték, és 1987-ben a község lakói társadalmi összefogással az iskola épületében kialakítottak egy akkor még egy csoporttal működő, a dudari óvoda irányítása alatt álló óvodai csoportot.

       A rendszerváltás után a községünk elszakadva a szomszédos Dudartól, önállóan működtette óvodáját, és a gyereklétszám növekedésének köszönhetően az óvodai csoportok számát bővíteni kellett, így 1991-óta két csoporttal átlag 45–50 gyerekkel működött az óvoda.

Munkánkban kezdettől fogva jelentős szerepet játszott a mindenkori igényekhez való igazítás, gyermekek egyéni képességeinek figyelembevétele, a helyi lehetőségek kihasználása.

       1999 júliusától szülői kezdeményezésre német nemzetiségi intézmény lett óvodánk, így mindennapjainkban jelentős szerepet játszik a helyi, elsősorban nemzetiségi hagyományokra való támaszkodás.

        Pedagógiai programunkban az „Az óvodai nevelés országos alapprogramjának”elveit, a Freinet (környezeti) nevelés gondolatait és a nemzetiségi hagyományok ápolását fogalmaztuk meg. A német kultúrkincsből (irodalom, ének-zene) tudatosan felépített tematika segítségével változatos módon szervezzük meg a nyelv elsajátítását.

        Nevelőmunkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy nemzetiségi hagyományokat ismerő, a környezetüket szerető, és tisztelő, környezetével kiegyensúlyozott viszonyban élő felnőttekké váljanak óvodás gyermekink. Megalapozzuk és előkészítjük a német nyelv iskolai tanítását.

Az óvoda dolgozóinak létszáma 6 fő, 4 óvónő és 2 dajka. Az óvónők képzése folyamatos volt, így ennek következtében valamennyi óvónő két diplomával (óvodapedagógus, német nemzetiségi óvodapedagógus) és hárman szakvizsgával (egyéni képességeket fejlesztő pedagógus, minőségbiztosítási szakértő, és közoktatási vezető) is rendelkeznek.

Szakmai megújulás iránti igényünk nagy, az eredményesebb munkavégzés érdekében továbbképzéseken rendszeresen részt veszünk.

Az óvoda pedagógiai munkáját segíti a logopédus, aki heti rendszerességgel foglalkozik a fejlesztésre szoruló gyerekekkel.

        Külső szakemberként van jelen munkánk során a fogorvos, a gyermekorvos, aki évente 2 alkalommal szűri a gyerekeket, valamint a védőnő, aki havi rendszerességgel végzi munkáját az óvodában.

A 2003-tól az önkormányzatok pénzügyi mozgástere jelentősen megváltozott, ezért önkormányzatunk képviselő testülete „fájdalmas”, de intézményünk fennmaradása szempontjából elengedhetetlen döntést hozott. A szomszédos falu Dudar önkormányzatával a finanszírozási kiadások csökkentése és a szakos ellátottság javítása érdekében oktatási társulást hozott létre, így 2005 júliusában megszüntették az addig különálló intézményeket, (óvodát, iskolát) és jogutódként létrehozták 2005 augusztusában a Bakonynána és Dudar Közös Igazgatású Közoktatási Intézményt, amely már a szomszéd község óvodáját és iskoláját is magába foglalja.

         Intézményegységünk valamennyi dolgozója számára rendkívül fontos, hogy a szülői és a fenntartói igényeknek egyaránt megfeleljen, folyamatosan képezzük magunkat, és az elsajátított tudást (egészségnevelés, környezetvédelem, kézműves foglalkozások, ének–zenei nevelés, nemzetiségi továbbképzések) építően használjuk fel munkánkban, ezáltal vonzóbbá tudjuk tenni óvodánkat. A különböző rendezvényeken, (falu, intézményi, óvodai, nemzetiségi)változatos műsorokkal képviseltetjük magunkat. Igyekszünk folyamatosan programokat szervezni (bábszínház-látogatás, uszodalátogatás, őszi-tavaszi kirándulások, gyereknap, családi barkácsdélutánok stb.), amelyek a gyerekeknek és az érdeklődő szülőknek egyaránt örömet szereznek.

Közművelődés, egyesületek
 

A Bakonynánai Dalkör

A Bakonynánai Német Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzati választásra 1995. november 15-én került sor. Elnöke a mai napig Simonné Rummel Erzsébet. Megalakulásuk óta erőteljes kulturális és közéleti élet jött létre Bakonynánán. Számos restaurálási és faluszépítő megmozdulás szülőatyjai. Kezdeményezésükre jött létre a Dalkör, a Heimatmuseum, a Hagyományőrző Egyesület és közös munkájuk során számos közösségformáló esemény. 
 

2002-ben aláírtuk a testvértelepülésről szóló dokumentumot

A Hagyományőrző Egyesületnek jelenleg 62 fős tagsága van. Működésüket számos sikeres pályázatnak és a lelkes, segítőkész lakosságnak is köszönhetik.

         A rendszerváltás óta Bakonynánán aktív sportélet is működik. Ifjúsági, felnőtt és női futballcsapat is alakult. Sajnos, a sportcsarnok megépítéséhez még nincs meg az anyagi fedezet.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

A nánai lakóházakról az 1700-as évek második felétől vannak csak feljegyzések. Többségük vályogtéglából épült, ami olcsó és praktikus megoldás volt, hiszen nyáron kellemesen hűs, télen pedig melegen tartotta lakóit. Az uradalmi épületek, malmok kőből épültek, szalmatetővel. A 19–20. század fordulóján is csak a házak 1/6-a épült kő-tégla megoldással, és csak 15 % cseréptetős. Erre a Bakony rengetegében elzárt településre a puritánság volt a jellemző.
 

Bakonynána településképe madártávlatból

         Jellemző Bakonynánán a kétudvaros megoldás. A Temető utcában (Petőfi u) a II. világháború előtt csak kétudvaros házak voltak. A „Mór-sarokban”(Rákóczi u.) a rövid telkeken viszont csak egyudvaros házak álltak. A módos parasztoknak megint csak egyudvaros házuk volt.

Bakonynánai konyha részlete

A lakóház egyetlen dísze az építkezés dátuma és a tulajdonos nevének kezdőbetűi a homlokzaton. A ház belső elrendezésének általános sorrendje a tisztaszoba, konyha, hátsó szoba, kamra, istálló volt, majd a nagyobb gazdáknál következett a pajta épülete. A padlásfeljáró általában a konyhaajtó mellett volt, lerekesztve ezzel egy részt a konyhából. Előfordult azonban, hogy a kamrából mentek fel a padlásra. A 19. század második felétől egy másik változat is elterjedt: a házzal szemben, a telek másik oldalán építették meg a pincét rajta egy kamrával. Ezt a megoldást legfőképpen a szőlősgazdák szerették. A füstös konyhákat a 20. század közepétől átalakították a beépített kéményes tűzhelyes kemencére. A szobákat és a gádort minden évben egyszer kimeszelték és felsározták.  

A kisebb és szegényebb portákon a gádor pillérei fából voltak. Általában a gádornak külön, deszkázott kiskapuja volt. Ilyen megoldású épület még most is található néhány a településen. Sok esetben a nagykapu is deszkázott volt, ritkább esetben lécezett. Az istállótól hátrafelé léckerítés vagy bodzakerítés rekesztette el a telket a szomszédtól. Csak kevés ház előtt volt virágoskert, de szinte mindenkinek volt virág a kertjében, hisz az egyházi eseményeknél szükséges volt a díszítéshez. Az udvari kutak mellett mindig volt itatóvályú az állatok számára.

A századfordulón egy főutca és abból elágazó három mellékutcából állt a település. A Nádasdy utca (Alkotmány u) folytatásában, a „Pajta utca” vége a mai Kossuth u. 29. szám alatt volt. Ezt az „öreg falut” 1923-ban kezdték bővíteni a mai Ady Endre utcában. A két háború között az „öreg faluban” több házon lecserélték a zsupp tetőt cserépre, átépítették, bővítették a gazdasági épületeket. Folytatták a Pajta utca építését is. Közbejött a háború, de 1946-ban további telekigényléseket lehetett beadni. Sok helyen megvették az épületfát is egy új ház építéséhez. A nehézségek ellenére, próbált mindenki a jövőbe nézni. Ez a jövő a kitelepítettek számára már az új hazában adatott meg.  
 

Bakonynána térképe

Az 1950-es években a mai Kossuth utcában, Ady Endre utcában és Dózsa György utcában a sátortetős építési forma volt jellemző. Ezekben már volt fürdőszoba, előszoba, kamra, és lényegesen nagyobb ablakokat raktak be. Ha lejtős terepre épült, akkor akár az egyik felét kétszintesre is építették. Az alsó szinten nyári konyha, kamra, műhely, tároló lett kialakítva. Minden ház előtt virágoskert kapott helyet.

Az 1960-s években egy újabb telekosztásra került sor, a mai József Attila utcában. Az autók egyre inkább elterjedtek, ezért a házak folytatásában sokan garázst is építettek. A sátortetős házak általában színes külsőt kaptak, az ablakokat pedig fehérre festették. A garázs folytatásában még építettek melléképületeket a baromfiknak, és még a disznóól is hagyományosan a helyére került.

         Az 1970–1980-as években a nyeregtetős házak építésére kaptak engedélyt az építkezők. Ekkor volt telekosztás a Gaja utcában, valamint a foghíjas és lebontásra váró telkeken épültek új épületek. Ezekben a házakban a garázs már az épületen belül volt, általában az utcával szemközti oldalra került az ajtaja. A tetőterek is beépítésre kerültek. Sok esetben még fürdőszobából is kettőt alakítottak ki. Ezeket az épületeket fehérre festették és barnára színezték a nyílászárókat. Általánossá vált a központi fűtés bekötése még a sátortetős házakban is.

Az 1980-s évektől a foghíjas telkeken kívül megint folytatódott a Kossuth utca és a Dózsa György utca folytatásában korszerű építőanyagokkal az építkező kedv. Ekkor már egyre kisebb telkeket osztott ki az Önkormányzat, melyeken a lakosság már alig-alig épített melléképületeket, disznóólakat pedig egyáltalán nem. A füvesítés, parkosítás egyre nagyobb teret hódított a lakosság körében. A virágos ablakok, a rendezett utcakép, a tiszta udvar alapkövetelménnyé vált a törzslakosság körében. Egyre több városi –, de német állampolgárok is vásároltak hétvégi házat, vagy álladó lakás céljából ingatlant Bakonynánán. Közülük többen az öreg házakat a felújítás során az eredeti formájában állították vissza.

Szakrális környezet        
                                          

A lakosság vallási hovatartozása:
 

Az 1776-os első hivatalos vallásfelekezeti összeírás szerint Nána falu lakosságénak felekezeti összetétele a következő volt: római katolikus 507 fő, kálvinisták 44 fő, lutheránusok 4 fő, zsidók 4 fő. A település lakói egyedüli beszélt nyelve a német volt. 1851-ben 845 német anyanyelvű katolikus élt a faluban. Egy évszázad múlva 1947-ben 1451 katolikus, 19 evangélikus, 23 református és 3 izraelita lakost írtak össze.

1788-tól önálló plébánia működött a 649 főt számláló faluban.

A község lakosságának döntő többsége ma is római katolikus vallású. Vegyes házasságokban szórtan előfordulnak reformátusok is. Az elmúlt években néhányan a Hit gyülekezetben is gyakorolják vallásukat. 

Templom:
 

Az Alkotmány utcában (régebben: Nádasdy utca) 1750-től épülő római katolikus templomot Nádasdy Ferenc emeltette Szent Anna tiszteletére. A torony nélküli kőtemplom előtt fából összerótt harangláb állt. 

Bakonynánai katolikus templom

Méretei a következők voltak: belső hossza 4 öl, szélessége 3 öl és 2 láb, magassága 2 öl és 2 láb. A sekrestyén 1 ablak, a toronynélküli templomon 5 ablak volt. Tornyában 50 libra súlyú kis harang szólt. A templom szentélyét Szent Anna képe díszítette, melyet Gróf Nádasdy Boldizsár ajándékozott a templom számára. 1898-ban a sekrestye falából előkerült egy pintes üveg, benne egy pergamen a következő felirattal: „Szent Annának tiszteletére szentelt templomot…a falu német telepesei építették…, s alapkövét Honekker ciszterci-rendű, zirci plébános szentelte föl”. 1814-ben a kis mérete és rozoga volta miatt elhatározzák lebontását, de az építkezés csak 1827 tavaszán vette kezdetét Singer György zirci kőművesmester tervei alapján.

A falu mai temploma a Vallásalap, mint kegyúr segítségével épült 1827-ben klasszicista stílusban, amelynek szintén Szent Anna lett a védőszentje.  Felújítására pályázati segítséggel és a lakosság támogatásával várhatóan 2011-től két lépcsőben kerül sor.

A 18. században épült a plébánia épülete, amely 2008-ban kapott új tetőszerkezetet.

A bakonynánai kálvária avatása 1931-ben

Kálvária

       A templom építésének 100. évfordulóján, 1928-ban fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a templom kertjében kálváriát emeljenek. A felhívás nyitott fülekre talált, mert már egy év múlva megépült a 14 stáció és elkészült a három kőkereszt is. A következő évben, 1930-ban épült meg az a 1,5 m magas emelvény, amelyre ráállították a golgotai kereszteket, pótolva így a természetes magaslatot. Az emelvény hátsó részében, a keresztek alatt, egy földbe mélyített, kővel kirakott kápolnát alakítottak ki. 1931-ben nyerte el végső formáját az együttes. A három kereszt közé Mária és János apostol faragott homokkő szobrát állították, míg az emelvény hátuljában lévő kápolnába Szent. Péter szobra került. A Kálvária felújítása közadakozásból 2005-ben készült el.

Keresztek, kápolnák
 

A temetőben sírkőpark, a „Szőlőkapu” felé vezető úton pedig egy 1998-ben felújított „Mária fülke” áll. A település több pontján található kőkeresztek felújítása 2009-ben elkezdődött. Az Ady Endre utca bejáratánál (Újtelepen) található az 1931-ben állított, fából készült „Harangláb” vasvázas utódja. A harangon a következő felirat olvasható: „Magyarország Pátrónája segíts visszaszereznünk Nagymagyarországot!”.

A felújított bakonynánai ,,Mária fülke''

Viselet

A német lakosság óhazájából a ruházkodási szokásait is magával hozta. Bakonynánán a férfiak az 1930-as években még házivásznas ingekben, gatyákban jártak. Ezeket a mintás gyapotból készült, barna ingek váltották fel. Hordtak munkára készült alsóneműt és ünnepi alsóneműt is. A család alsóneműit általában az asszonyok varrták. Szinte minden férjhez menő lány kapott varrógépet. Az anyagot vásárokban szerezték be.

A munkaruhából is volt nyári és téli viselet. A parasztok kék „melles” köténnyel védték ruházatukat, az iparosok zöld köténnyel, a kovácsok bőrköténnyel, a hentesek, boltosok fehér köténnyel. Télen flanellal bélelt nadrágban jártak. Fejükre kucsmát húztak. 

Bakonynánai viselet az 1930-as években

A nyári ünnepi viselet finom posztóból készült fekete kabát, csizmanadrág és mellény volt. Nyáron bakancsot viseltek, télen keményszárú csizmát.

A legények a sorozás után sokszínű szalagokat kötöttek kalapjukra. Aki nem vált be, az fehér szalagot is kötött a kalapjára.

             Az asszonyok delin-, selyem- vagy kasmír kendőt viseltek. A mezei munkáknál „Sopf-t” kötöttek. Egybeszabott ruhát nem viseltek.

Nyáron általában kékfestő anyagból készült blúzt viseltek.

        Télen finomposztóból készült ruhákat és vállkendőt hordtak. Hideg időben bokszcsizmákban vagy magas szárú cipőben, nyáron „Spángel Suh”-ban jártak. A bakonyi mostoha körülmények között nem volt divat a cifra viselet.

         Hétköznap hosszú, kissé kopottabb ruhákban jártak, de az ünnepeken és vasárnap a legszebb ruháikat vették fel. A farsang idején tarkább ruhában, a nagyböjt idején és temetésen feketében jártak. Húsvétkor tarka, virágos ruhát, pünkösdkor piros mintás kendő viseltek. Az ünnepi kötény sötétszürke vagy barna is lehetett. Mellényt csak a munkához, a fehér, vékony nyári blúzokra vettek fel, ünnepnapokon nem viselték.

A menyasszonyi ruha fekete is lehetett, hozzá fehér köténnyel, vagy fehér szoknya és blúz fekete köténnyel. A kötény körben csipkével volt díszítve. A menyasszony egy szép almába rozmaringot tűzött, és azt adta a papnak az esküvő után. A menyasszonyi tánchoz virágmintás blúzt és piros pettyes fejkendőt – „sekopf”-t kötött.

A kislányok hajába különböző színű masnikat kötöttek, a kötény szélét fodrokkal díszítették. A lányok télen nem hordtak kendőt, a berliner kendőt tették a fejükre. A nyári blúzok – röppil mintás anyagból készültek.    

Az egyházi év ünnepeihez kötődő szokások
 

Gyerekek karácsonyi köszöntése

Őseink mélyen buzgó katolikus hívek voltak. Szokásaikra vonatkozóan az 1750-es évektől vannak megbízható feljegyzések, illetve szájhagyomány útján őrizték meg szokáskincseiket.

Az egyházi év Krisztus születését megelőzően négy héttel, az adventtel kezdődik. Az 1960-as évekig minden hétköznap reggel 6 órára apró kis lámpákkal mentek az emberek hajnali misére, a „Rorátéra”. Az adventi ének (Harmatozzatok, égi magasok!../ Himmel den grechten…) egyik héten magyarul, másik héten németül csendült fel. Advent idején tilos volt a zajos mulatozás és esküvő tartása. A családok minden pénteken böjtöt tartottak, ilyenkor zsírral sem főztek az asszonyok.

December 3-án, a bányászok védőszentjének Borbála ünnepén minden bányász részt vett a szentmisén, és a bányászlegények ministráltak. 1938–1945-ig volt szokásban megünneplése.

December 24-én vigília böjt volt egész nap. Ezen a napon délig semmit nem ettek az emberek. Délben behabart bableves és mákos kalács volt az ebéd, vacsorára gyümölcsöt és kalácsot fogyasztottak. Pásztorjátékosok és kisebb gyerekcsoportok köszöntötték estefelé a családokat (Klas Kewel, gros Kewel, ..). Este 8 óra körül pásztorok, tehenesek, kanászok járták az utcákat, és ostorcsattogtatással, tülköléssel köszöntötték a karácsonyt. Minden házból kaptak hol ezt-hol azt: bort, kalácsot, pénzt, disznótorost. (Az 1970-es évek vége felé ez megszűnt.) Szokás volt a parasztoknál este, az állatok ellátása után, hogy egy fazékba parazsat tett a háziasszony, erre ráhelyezték a húsvéti szentelt barkát, majd füstjével megszentelték a házat, a melléképületeket és imádkoztak, hogy a dögvész és más csapás ne érje őket. Az 1960-as évekig szőlőskertek is voltak Bakonynánán. December 27-én, a Szent János napi kismisén volt a borszentelés.

December 28-án, az Aprószentek ünnepén iskoláskorú fiúk járták a házakat és „megvirgácsolták” a családtagokat (Frisch und gsund, frisch und gsund, bis des Jahr wieder kommt,…).

A szilveszteri bál után, újév hajnalán a legények háznál köszöntek rokonaiknak boldog újesztendőt. Az újévi szentmisén mindig sokan részt vettek és az udvaron egymásnak kívántak boldog új évet. Ez a szokás még most is él.

Január 6-án, vízkereszt napján a vízszentelést követően minden háziasszony vitt haza üvegekben szenteltvizet és abból töltötte fel folyamatosan a szoba falán levő szenteltvíztartót. A templomajtóra ilyenkor a sekrestyés mindig felírta az évszámot ily módon: pl.: 19+G+M+B+32(Gáspár, Menyhért, Boldizsár).

Február 3-án, „Balázs-áldáson” a gyerekeknek kötelező volt megjelenni, de még az anyák a legkisebbeket is elvitték, hogy áldást nyerjenek a torokbaj ellen.

Régi lakodalmas felelevenítés Bakonynánán

 A farsangi időszak mindig húsvét előtt 7 héttel kezdődik. Zömében ekkor tartották az esküvőket. Farsang első vasárnapján kezdődött a háromnapos mulatozás, amely a keddi (húshagyó kedd) bálon a kendertánccal ért véget. Ez abból állt, hogy a lányok a nősembereket, az asszonyok a legényeket kérték fel, majd a férfiak tánc közben többször magasba emelték a nőket, azt szimbolizálva, hogy nőjön minél magasabbra a kender. Ez a szokás az 1970-es évekig élt. A legények hamvazó szerda reggelén tartották a „Farsangtemetést”. Az „álpap” mondta az áldást, majd az udvaron ástak egy gödröt és egy üveg bort temettek el benne. Az első arra járó menyecskét elkapták és megdöngölték vele a betemetett gödröt. Elkapták az arra járó férfiakat is, és a „pap” meghamvazta őket korommal. Ez a szokás a háború után már nem tért vissza. Hamvazó szerdán már szigorú böjt volt. Az asszonyok feketében, esetleg lilával kombinálva mentek ilyenkor a templomba. Az 1948-as kitelepítésig a házaknál is összegyűltek, és fájdalmas litániát imádkoztak.

A nagycsütörtöki szertartás alatt nagy harangkongatás, csengetés és orgonaszó után „elnémultak” a harangok, „Rómába szálltak gyónni”. A harangot kereplő helyettesítette és orgonaszó nélkül énekeltek. Mise után tartották az első világháborús tábla alatt a „tűzszentelést”. A gazdák, a magukkal hozott felaprított, összekötözött gömbfát bekormozták, majd kivitték búzaföldjeikre, letűzködték őket, nehogy a búza üszkös legyen. Az 1950-es években ez is megszűnt.

Nagypénteken az 1960-as évekig délelőtt volt a „Passió” éneklés. Antalfi Lestár távozásával ez megszűnt.

Nagyszombati szertartáson, amely még ma is a régi szerint zajlik, újra megszólalnak a harangok, a csengők és felbúg az orgona. „Megjöttek Rómából a harangok”. A feltámadási körmenet még ma is a régi idők szokásai szerint zajlik. A húsvéti reggeli áldása ma már a körmenet után történik. Húsvét hétfőn mindig bált rendeztek.

Szent György napját követő vasárnap van a búzaszentelés. A hívek a pappal együtt a határba mentek a kőkeresztekhez, és a pap megáldotta a búzaföldeket. Ebből egy csokorral mindig hoztak haza magukkal a hívek. Az 1950-es évektől ez a szertartás a templom épületén belül zajlik.

A májusi litániák mindig német énekkel kezdődtek: „Die Nachtiallen singen, der Mai ist froh erwacht…”. Ma már csak magyarul énekelnek, de a 20. század végéig minden nap voltak májusi litániák. Az elmúlt években már csak hetente háromszor.

Az első áldozás mindig húsvétot követő hatodik csütörtökön, áldozó-csütörtökön volt. Ilyenkor a pap a mise után mindig megvendégelte az elsőáldozókat kakaóval és kuglóffal.

Igényesen hímzett bakonynánai terítő a 20. század első feléből

Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelének ünnepén, pünkösdi rózsával díszítették fel a templomot.

Az Úrnapját sátras ünnepnek is nevezték. Az Úrnapi körmenet helyszínén, a templom-közeli úton, négy család hárslombokból sátrat állított, kb. egy méter magas ágakkal tűzdelték az út szélét. Ezen a napon, a bevezető utakon őrség állta útját az idegeneknek, nehogy „veszedelmet” hozzanak a falura. Sátrakat még ma is állítanak, de már csak a templom körül. Péter-Pál napján – június 29. – a hívek a sikeres aratásért és betakarításért könyörögtek.

26-án, Szent Anna ünnepén van a templom védőszentjének ünnepe, a búcsú.

Szeptember 8-án, Mária napon mindig prosecció ment a búcsújáró helyekre: Bodajkra, Csatkára, Andocsra. Harangszóval fogadták visszaérkezésüket, Mária énekkel zárták a búcsújárást: „Glorreiche Königin, himmlische Frau, …”. Kb. 20 éves kihagyás után, az 1970-es évektől megint járnak az emberek a búcsújáró helyekre, de már személyautókkal.
A második világháborúig szeptember elején mindig ünnepi szentmisét tartottak az iskolásoknak.
Október ünnepnapjai az októberi litániák. Heti három alkalommal még most is megtartják. 
November 1-én, az esti litánián mindig a halottakért imádkoznak. 
Krisztus Király ünnepén, advent első vasárnapját megelőző vasárnapon ér véget az egyházi év.         

Polgári szokások
 

A farsang a fánksütés ideje még ma is. Ez az időszak a beteglátogatás időszaka is volt. Az idős, magatehetetlen embereket és a súlyosan beteg fiatalokat is meglátogatták és fánkot, forgácsfánkot vittek nekik.

El-Stoj/Nagyapa széke: legfőképpen az idős férfiak ültek ebben télen, miután ők már nem éltek aktív életet.

Kiszámoló

Smojc, Sojc, Fingehiel, Öpöng,

Nosi ziehn, kraz-kraz-kraz.

Az adatgyűjtésben közreműködött:

Forsthoffer István, iskolai igazgató

Klesitz Gabriella, óvodavezető

Reichardt Hajnalka, főiskolai hallgató

Simonné Rummel Erzsébet, Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke/ logisztikus

Nyelvjárás
 

A Sváb-földről származó nánai svábok 1848 előtt még anyanyelvükön tanulhattak az iskolában. A különböző elmagyarosításra irányuló törekvéseknek köszönhetően már nem él az a generáció, akik még tanulhatták a német nyelvet és beszélhették a sváb nyelvet. A sváb nyelvet, most a 21. század elején alig négy tucatnyian beszélik, és kb. ugyanennyien értik még. Örvendetes viszont, hogy a nemzetiségi nyelvet oktató óvodából és iskolából már felnőtt az a generáció, akik a német nyelvet újból itt tanulhatták.

Kártyaszámolás „alemann Mundart”-ban: Sujsta, Masta moh ma Suj. I ki te e Lede a ta zuj. Is kha Sujsta in de Stodt, tee wos a pesses Lede hod. Ist te Frau sriftgelernt, was ned wen tee Pinkel kheed. Khed ned mei, khed ned tei. Meisin zweiunddreisig sei!

Étkezési szokások
 

Kenyeret hetente egyszer, néha kétszer sütöttek az asszonyok. A főzés terén még az 1960-as években is tartották magukat a régi hagyományokhoz. Leves minden nap került az asztalra.

Főtt krumplisgombóc

Heti étrend a 20. század első feléből:
 

Minden napnak meg volt a hagyománya.

       Hétfő

Reggeli: forralt tejbe áztatott kenyér

Ebéd: vasárnapi maradék

Vacsora: füstölt sonka kenyérrel

       Kedd

Reggeli: pirított kenyér gyümölccsel

Ebéd: rántott leves reszelt tésztával, tepertős káposzta, főtt burgonyával

Vacsora: ebéd maradék

       Szerda

Reggeli: reszelt krumplisterc tejjel

Ebéd: paradicsomleves csipetkével, grízes tészta

Vacsora: tejleves

       Csütörtök

Reggeli: zsíros kenyér teával

Ebéd: kolbászos leves, savanyú krumpli kolbásszal

Vacsora: kenyér tejjel

       Péntek

Reggeli: körözött, pirítós kenyérrel

Ebéd: bableves gombóccal, meggymártás gombóccal

Vacsora: pirított gombóc aludttejjel

       Szombat

Reggeli: lekváros kenyér, tejeskávé

Ebéd: hagymaleves, bukta

Vacsora: aludttej kenyérrel

       Vasárnap

Reggeli: tejeskávé kenyérrel

Ebéd: húsleves főtt hússal, zsemleszósszal, rántott szelet sós burgonyával, szilvakompóttal

Vacsora: ebédmaradék

Disznóvágás
 

Káposztásnokedli

A disznóvágási szokások az 1990-es évekig szinte nem változtak. Reggelire pirított máj céklasalátával, ebédre savanyú leves, sült hús káposztával vagy birsalmával, uzsonnára tepertő savanyú káposztával, vacsorára disznótoros káposzta került az asztalra. A disznóölést követő vasárnapokon legtöbbször orja-húsból készítették a levest. Ez az egyetlen húsleves, melyet a svábok gombóccal fogyasztanak még ma is. Majd az orja-húshoz szintén gombócot fogyasztanak reszelt tormával.

Tepertőskáposzta

Lakodalmi étrend
 

Az 1970-es évek elején még előfordult, hogy háznál tartották a lakodalmakat. Az étrend sokban hasonlított a 20. század eleji étrendhez. Tyúkhúsleves cérnametélttel, paradicsommártás főt hússal, fasírt és sült hús, sült kacsa- és libahús párolt káposztával volt a fő fogás. Éjszaka a borok mellé kalácsot kínáltak. A finomsütemények csak az 1960-as évektől kerültek az asztalra. A menyasszonyi tánc után disznótoros káposztával kínálták a vendégeket.   

Látnivalók

Kirándulóhelyek a település környezetében

Bakonynánát ma természeti szépségei teszik vonzóvá, és a környék egyik kedvelt kirándulóközpontjává. Átvezet rajta a kéktúra útvonala Zirc és a Magas-Bakony felé. (Ezen a területen ered a Gaja-patak, melyet a környéken felbukkanó források táplálnak. E forrásokat az itteniek kútnak hívják (Szepi kútja, Roncsos-kút stb.) A Bakony, a hajdan betyárokat bújtató rengeteg, ma is őrzi hatalmas bükk-, tölgy- és gyertyános erdeit. Bakonynána déli faluvégén a településről kivezető műútról letérünk balra Tés felé a „kék–” turistajelzésen, amely hamarosan kettéágazik. Balra folytatódik a „kék–” jelzés, ahol az elágazás után dolomitmurvás, földes úton haladunk ÉK-i irányban. Körülbelül 300 m megtétele után néhány házból álló épületcsoportot kerülünk meg. Az út egy feketefenyő-csoportnál vezet be az erdőbe, és a Gaja-patak bal partján, meredek kréta kori mészkőszurdok peremén csaknem egy szinten halad végig. Az ösvény a bükkerdőben nyáron is kellemesen hűvös. Körülbelül másfél kilométernyi erdei séta után a szurdok kisebb lapállyá szelídül, ahol kiépített szalonnasütők várják a vándort; az erdőért életüket áldozókra az erdészemlékmű hívja fel figyelmünket.
 

Bakonynána nevezetességei, montázs

Római fürdő

 A Gaja szép hasadékai, szurdokvölgyei, a különleges alakú sziklák sok kirándulót vonzanak erre a vidékre. Leghíresebb ezek közül a pihenő végén leszakadó magas mészkőfalak között a patak által létrehozott szurdok és vízesés, a Római-fürdő, melynek morajlása messziről hallható. Alatta is találunk pihenésre, időtöltésre, tűzrakásra alkalmas helyeket. Nem messze innen a híres bakonyi betyárról Savanyú Jóskáról elnevezett barlang van. A falutól délre, a Kán-kúti erdőben csak a barlangászok ismerik igazán a két festői víznyelőt, a Bongó-zsombolyt, mely öt, egymásba nyíló 20–30 méter mélységű aknából áll, és az Ördög-lik közelében található Csengő-zsombolyt. A Bakonynánára történő visszatérésre a „kék–” és „kék+” jelzés egyaránt választható.

Bakonynána, helytörténeti kiállítás

A település műemléke az 1825-ben épült klasszicista stílusú római katolikus templom és az öt évvel később épített plébániaház. Itt emeltek emlékművet a két világháború nánai áldozatainak. A faluban, a felújított kálváriát, a sírkőparkot, valamint az 1998-ben megnyílt helytörténeti kiállítást is megtekintheti az ide látogató.  

A település kiemelkedő programjai:

·        Német Nemzetiségi nap,

·        Gajatour kerékpárverseny,

·        Anna-napi búcsú,

·        Gombócfesztivál,

·        lampionos felvonulás,

·        adventi koncert,

·        falukarácsony    
 

Bakonynánai majális

Bakonynánán legalább 6-8 család foglalkozok falusi turizmussal. A családok teljes házat, a házuk egy részét, vagy a tetőteret tudják az ide érkező turisták számára felkínálni. A szálláslehetőségek mellé, általában reggeli, vagy félpanziós ellátás kérhető. A felkínált ételek között házi tejből, tejtermékekből készültek is vannak, és a házi főzésű lekvárok is az asztalra kerülnek. Sok helyen van a kertekben medence, grillezési lehetőség és kis mászókák a gyerekek részére. Ha a vendégek kérik, a szállásadók a környék bemutatását is vállalják, hiszen ki ismerné jobban a települést és környékét, mint egy helyi lakos.

Források

Az adatgyűjtésben közreműködött:

Forsthoffer István, iskolai igazgató

Klesitz Gabriella, óvodavezető

Reichardt Hajnalka, főiskolai hallgató

Simonné Rummel Erzsébet, Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke/ logisztikus

Irodalom   
                                                         

Albert József: Helyhatósági választási stratégiák és taktikák két bakonyi településen (Dudar, Bakonynána) In.: Átmenetek és változások Európában a nyolcvanas, kilencvenes években. Veszprém, 1990. 107–114. (8. kép Bakonynánai Német Kisebbségi Önkormányzat kiadványai, montázs)

Békefi Remig (szerk.): Emlékkönyv melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi rend. Budapest, 1896. (Benne áttekintés Bakonynána történetéről)

Czingister Istvánné: Szülőföldem – Bakonynána – iskolaügyének fejlődése alakulásától napjainkig. Szakdolgozat 1972. 31. lev. 7. fotó, 1,gr. TFP

Emlékfüzet, készült a bakonynánai németek elűzetésének és a szlovákiai magyarok betelepítésének 60. évfordulója tiszteletére. Összegyűjtötte, válogatta, szerkesztette Simonné Rummel Erzsébet [Fordította: Bierbaum Adrien et. Al] Bakonynána, 2008. 84.p. (kétnyelvű kiadvány)

Faller Jenő: A bakonynánai róm. kat. egyház templomépítkezései a zirci apátsági-, veszprémi püspökié és veszprém-vármegyei levéltárak okleveles följegyzései nyomán. Zirc, 1939. 12 p.

Horváth László: A falusi turizmus kialakításának és fejlesztésének lehetőségei Bakonynána településen. Veszprém, 1999. 65 p.

Kis Imréné: Rontott erdő átalakítása a Zirci ÁEG Bakonynánai Erdészetben. Diplomadolgozat Sopron, 1954. 5,48 lev. 22 mell. Erdészeti Faipari Egyetem Sopron

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Bakonynánára vonatkozó források: 246–249.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Bakonynánára vonatkozó források: 154–156.

Márkusné Vörös hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In.: Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerk.: Mészáros Veronika és Márkusné Vörös Hajnalka. Veszprém, 2006. 231–254.

Márkusné Vörös hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In.: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai. Szerk.: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. München–Budapest, 2010. 931–1025. (Internetes elérés: www.mtaki.hu )

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Bakonynánára vonatkozó adatok: 42.

Prém Balázs–Simonné Rummel Erzsébet–Szakács Lászlóné (szerk.): Schwäbische Speisen aus Nannau. Régi sváb ételek Bakonynánáról. Bakonynána, 2007. 14 p.

Veress d. Csaba: Bakonynána története: Egy bakonyi község múltja és jelene = Geschichte von Bakonynána: Vergangenheit und Gegenwart einer Gemeinde im Bakonyer Wald. Veszprém: Bakonynánai Községi Önkormányzat és Bakonynánai Német Kisebbségi Önkormányzat. 2002. 848 p. (kétnyelvű kiadvány)

Levéltári források:
 

Nána 1729-ben és 1733-ban kelt telepítési szerződései a Veszprém Megyei Levéltárban(rövidítve VeML)az egyezségek és szerződések állagban (IV. 1.m.) a 104 és 121. száma alatt, az 1762 kelt német nyelvű úrbéri szerződés az úrbéri különféle irományok (VeML IV. 1.g.bb.) között II. 121. sz. alatt található.

Névszerinti összeírást készített Tótvázsony lakosságáról családonként Padányi Bíró Márton püspök 1757-ben, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (rövidítve: VÉL) kutatható Conscriptiones animarum (VÉL A-14.) 8. kötet 1–25 oldal.

A Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Cisztercita Rend Zirci Apátságának Esperesi és Tanfelügyelői Hivatalának irataiban (VeML XII. 2.e.) találhatók Bakonynána egyházlátogatási jegyzőkönyvei, templomszámadások, alapítványi elszámolások stb.

Bakonynána polgári kori történetének dokumentumaicsak töredékesen kerültek aVeszprém Megyei Levéltárba. Bakonynána a két világháború között a dudari körjegyzőséghez tartoott. A dudari körjegyzőség (V. 331.) képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1910–1949 közötti időszakból maradtak meg. A körjegyzőségi iratokban különféle nyilvántartások: a munkásigazolványokról (1898–1950), cselédkönyvekről (1907–1950) valamint tulajdon-átruházási iratok (1942–1948) találhatók.

Bakonynána kisközség iratai (V. 331.b.) között található a Bakonynánai Szegényalap és a község Munkássegély Alapjának töke kimutatásai (1930–1945), a Legeltetési Társulat adókönyve (1943) és a bányabér kiosztásának jegyzékei (1939–1940).

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Bakonynána úrbéri birtokrendezésének egyezséglevele (1863). A perdokumentumaiban és a mellékletek között található: a helység úrbéri tabellája 1768, legelő- és erdőbecsű, valamint földkönyv és telektábla 1861-ből.

A Nádasdy hitbizomány Nánai erdőbirtokának 1887. évi térképe a térképgyűjteménybe került (VeML XV. 11.): T-434. számon.

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.) elérhetők.

A Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML. 201. b) településenként csoportosítva megtalálhatók a földbirtokreform végrehajtásának iratain kívül a bakonynánai németek kitelepítésének és cseh-magyar lakosságcsere lebonyolításának iratai: kimutatások és leltárak a kitelepített német családok által visszahagyott állatokról, bútorokról, használati eszközökről, vegyes- és gazdasági felszerelésekről, a birtokok összeírási ívek, házértékesítési kimutatások, levelezések, a kiosztott csereingatlanok iratai.

A Telepítési Osztály irataiban (VeML. 201. c), községi csoportosításban kutathatók a Németországba kitelepítettek névjegyzékei: az I. névjegyzék, tartalmazza az áttelepülni köteles (német nemzetiségű, Volksbund-tag, SS önkéntes, magyaros nevet visszanémetesítő) személyeket és családtagjaikat, a II-III-IV. névjegyzék a kitelepítés alól mentesített személyeket, az V. névjegyzék az 1941. évi népszámlálásban német anyanyelvűnek vallott, kitelepített személyek jegyzékét. A telepítési osztály irataiban maradtak meg a svábok visszahagyott javairól készült leltárak, táblázatos kimutatások a terményekről, állatokról, a gazdasági eszközökről, használati tárgyakról, a hátrahagyott ingatlanok és a telek pontos felmérési rajzaival.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A bakonynánai római katolikus elemi népiskolájának iratai 1897–1946-ig a (VeML VIII. 244.) fondszám alatt, a Bakonynánához tartozó felsőperepusztai iskola iratai 1911–1957-ig (VIII. 245.), a bakonynánai állami általános iskola iratai 1946-1980-ig a (VeML XXVI. 133.) fondszám alatt kutathatók.

Bakonynána német ajkú telepeseit a 18. században Zircről látták el a cisztercita szerzetesek. A plébániát 1788-ban szervezték meg és 1950-ig ők gondozták a híveket. 1764-től anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. 1895-1951 közötti időszakban a dudari állami anyakönyvben találhatók a nánai bejegyzések. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár