A weboldal Google Analytics webstatisztika sütiket használ. Ezáltal tudjuk felmérni, hogy mennyire népszerűek az egyes tartalmaink, és hogy honnét érkeznek a látogatóink. Ennek a használatához az Ön beleegyezése szükséges.

Schwaben • Deutsche Wurzeln im Komitat Wesprim

Bakonyoszlop

Földrajzi környezet

Bakonyoszlop a Dudari-patak völgyében települt egyutcás falu, közigazgatási területe 14,20 km². Nyugatról Csesznek és Bakonyszentkirály, északkeletről Csatka, valamint Súr, délkeletről Dudar, délről Nagyesztergár határolja.Határa az Északi-Bakony kistájcsoport Öreg-Bakony kistájába tartozik.

       Észak-déli kiterjedése 6,0, a kelet-nyugati 5,9 km. Határának legmagasabb pontja a Kő-hegy 443 m, a legalacsonyabb 235 m. A belterület centruma 260 m tengerszint feletti magasságban található.

       Felszínét negyedidőszaki lösz borítja. Alatta oligo-miocén törmelékes összlet, az Ördög-árok környékén eocén mészkő és harmadidőszaki triász mészkő található, melyek kisebb nagyobb foltokban a felszínre is bukkanhatnak. A település délkeleti határán lévő Ördög-árok-szurdok kedvelt kirándulóhely.

       Éghajlata mérsékelten hűvös – mérsékelten nedves. Az éves középhőmérséklet 8,5 – 9 ºC, a csapadék éves mennyisége 750 mm.

       Határa a Cuha-patak vízgyűjtőjének része. Fő vízszállítója a délkelet-északnyugati irányú Dudari-patak (Nagy-ér).

       Eredeti növénytakarója cseres tölgyes volt. Nagyobb erdőtömböket a határ északi és délnyugati részén találunk. Előbbiek a Liba-hegy környéke löszszurdokainak telepített akácosai, míg utóbbiak az Ördög-árok és Kőhegy közötti szakasz természetes lombos erdei.

       Veszprémből a 82-es úton Zircen keresztül, Győrből szintén a 82-en Bakonyszentkirályon át, Várpalotáról Szápár és Csetény érintésével érhető el. A legközelebbi vasútállomás Zircen (18 km) van.


Településtörténet

A település nevének eredete

        A Veszprém Megyei Helytörténeti Lexikon szerint a magyar „oszlop” szó egyszerű helynévi alkalmazásban. A másik lehetőség szerint személynévből származik. Középkori adatok szerint egy helybéli embert Szelemennek, azaz gerendának hívtak, a fiát pedig Oszlopnak. Ezek az adatok 1250-ből származnak.

 Bakonyoszlop légifotója

A néphagyomány szerint azért nevezik így a falut, mert a nagy háború után (török háborúk) Steierből betelepült családok az Elma-hegy alatt egy oszlopot találtak, rajta egy Mária-szoborral.
       Minden valószínűség szerint a személynévből származhat a falu neve, mert az oklevelek tanúsága szerint már a középkori falu is ezt a nevet viselte. A falu nevét az évszázadok során különbözőképpen írták: 1392: Ozthlop (Zsigmond oklevele), 1477: Oßlop, 1478: Ozlop, 1488: Oszlop (adóösszeírás). Ettől fogva következetesen Oszlop névvel és írásmóddal szerepel, illetve 1854-ben és 1857-ben Dorf Oszlop. 1913 óta Bakonyoszlop.

 


Régészeti leletek által megőrzött múlt

         Bakonyoszlop község a Kőhegy és a Libahegy közötti völgyben fekszik 271 méteres tengerszint feletti magasságban az Oszlop-patak mentén. Már a csiszolt kőkorban is lakott volt, de a bronzkorból is találtak leleteket a település határában. A római hódoltság idejéből cseréptöredékek, építőkövek, téglák (épületmaradványok) kerültek elő. A rómaiak az egész Dunántúlt meghódították, és az 5. századig uralták. Bakonyszentkirálynak Crispiana volt a neve. Bakonyoszlopot nem említik, de a leletek egyértelműen bizonyítják a hódítók jelenlétét. 
        A község csatornázási munkálatainak során őskori, római kori, kora Árpád-kori, késő középkori leletek kerültek elő a földből. A megtalált leletek alapján feltételezhető, hogy a település több alkalommal elnéptelenedett. A honfoglalás alatt és után szláv lakosság élt a Bakonyban, akik később beleolvadtak a magyarságba. Emléküket több földrajzi név őrzi: Cuha, Csesznek, Porva. 
        A leletek között meg kell említenünk kézi kovácsolású kaszavasat, elkorhadt faedényben tárolt oltott meszet(!), különböző edények törött cserépdarabkáit, régi háztartások töredezett emlékeit. A községben 1951-en vezették be a villanyt. A villanyoszlopok földbe ásása során kőfundamentumot találtak mintegy 1,5 méter mélységben, ma az úttest alatt van.

 

Bakonyoszlop a középkorban

        Bakonyoszlopot viszonylag későn, 1392-ben említik először oklevélben. Pontosan 1392. október 20-án jelenti a veszprémi káptalan Zsigmond királynak Csesznek vár „tartozékait”, a felsorolásban „OZTHLOP” néven. 
        Az 1488-as adóösszeírás adatai alapján 130 körüli volt a középkori falu létszáma. A falu 26 forint adót fizetett, Szentkirály 10 forintot, de pl. Pápa 236 forintot. Meglepő, hogy Veszprém 18 forintot, Weim-puszta pedig 23-at.

 

Bakonyoszlop a török hódoltság időszakában

        Az ezt követő néhány évtizedről nincs adat; az első török csapások elnéptelenítették a falut, csaknem két évszázadig puszta faluhely, prédium. 1624-ben újra említésre kerül a neve Kutassy Mihály cseszneki várkapitány feleségének birtokaként. 1632-ben ismét feldúlta a török Csesznek környékét, s ebből a környező falvak sem maradtak ki. 1645-től az Eszterházy-család váltotta meg cseszneki uradalmat.

 Az Esterházy család bakonyoszlopi kastélya

        Közülük az első „cseszneki kapitány” gróf Eszterházy I. Dániel (1585–1654) volt. A család földesúri, majd kegyúri ténykedése határozta meg a község további fejlődését közel 300 éven át. 
         I. Dánielnek 16 gyermeke született, hét fia és egy lány nőtt fel. Legidősebb fia, I. János sikerrel védte Győr várát a Bécs elfoglalására induló törökök ellen, jelen volt Buda mindkét ostrománál (1684 és 1686). 1686-ban Palotát (Várpalota), 1688-ban Batthyány Ádámmal Fehérvárt foglalták vissza a töröktől. 
        A másfél százados török uralom romlásba döntötte az országot. A jobbágyság az adófizetés elől az erdőkbe, és a közeli várakba menekült. Egész vidékek váltak néptelenné. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc 1711-ben a szatmári békepaktummal zárul. Ezután kezdődött az elpusztult falvak újratelepítése.

 

Betelepítések, a falu fejlődése 1848-ig

        A viszonylag túlnépesedett országok elszegényedett és munkanélküliséggel sújtott tömegei igyekeztek jobb körülményekkel kecsegtető országokba vándorolni. A településünkre Steierországból és Sziléziából érkeztek. Ozlopra már 1714-ben megérkeztek az első telepesek, de csak átmenetileg. A továbbállásukra nincs magyarázat, mert telepítőlevelek nem kerültek elő. A második telepítés 1719-ben történt. Feltehetően Sziléziából, és a steier tartományokból érkeztek katolikus vallású németajkúak. Ezt erősíti meg a néphagyomány, mely szerint „17 család jött Stájerből...”, ők találták meg a korábban említett oszlopot a Mária-szoborral. (De minden bizonnyal nem ebből ered a falu neve.) 1715-ben még csak négy németajkú települést tartottak nyilván Veszprém megyében, 1720-ban már nyolcat, köztük Oszlopot. 1747-ben már 291 lelket számoltak a faluban. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Babernits, Bitmann, Czingiszer, Furtpoker (Furmaker), Kaufmann, Márhoffer, Wolf, Zelnicsek (Zelencsik). A telepítés az egész 18. században folytatódott, a belső mozgás is gyakran változtatott a lakosság összképén.

 Bakonyoszlopi ház

        II. József császár elrendelte az első magyarországi népszámlálást. Ez az összeírás a 18. századi népességtörténet legfontosabb forrása. Veszprém megyében az összeírás 1785-ben zajlott. Eszerint Oszlop népessége 627 fő: 311 nő, 316 férfi, polgárok (falusi mesteremberek), parasztok (negyed teleknél nagyobb területen gazdálkodók), zsellérek (negyedtelkes jobbágyok), illetve gyerekeik.
        A tervszerű telepítésekkel párhuzamosan folyt a megművelhető földterület visszanyerése az erdőből. A többszöri elnéptelenedés következtében a régi falu területét visszafoglalta a természet. A letelepedés első lépcsője az erdőirtás volt. Ennek emlékét őrzi Bakonyoszlop határában az „Irtásföldek” nevű mezőgazdasági terület. A megérkező első telepesek nem a középkori falu területén telepedtek le, hanem a jelenlegi falu területén, és komoly építkezésekbe kezdtek. 1726 és 1746 felépült a falu új temploma, amelyet Eszterházy Imre nyitrai püspök szentelt fel 1746. június 24-én. 1749-ben felépítették a plébániaházat, és vele szemben az iskolaházat is. A Mária Terézia és I. Ferenc által kiadott II. Ratio Etucationis (átfogó oktatási-nevelési rendszer) meghatározta, hogy a falusi iskolák fenntartása a földesurak és kegyurak feladata, a tanítók szerény javadalmazása a földesúr és a lakosság közös terhe lett. A falu tanítója ekkor Kunhet Mihály írni és olvasni tanított német nyelven. Feladata volt még a harangozás és a vészjelzés.
         1777-ben tűzvész pusztított a faluban. Leégett a templom, a plébániaház és az iskolaház is. A tűzvészt csak az alsó faluvégen sikerült megállítani. Emlékét a Flórián-szobor őrzi (Kossuth u. 67. előtt). Nagy nyomorúság közepette, de 12 év alatt megtörtént a teljes újjáépítés. 1818 körül bővítették az iskolaházat, az ekkor már több mint 100 tanuló miatt. 1831-ben rettenetes csapás zúdult az országra, az „epeláz” néven ismert kolera. Veszprém megyén öt hónap alatt végigsöpört. Bakonyoszlop 803 lakosából 30 áldozatot szedett a kór. Ebben az időben „Csesznek vár örökös ura” Eszterházy Nepomuk János volt. Felesége, Bánffy Ágnes 1831. szeptember 14-én, menye, Batthyány Josefa 15-én hunyt el a kolera áldozataként. Mindketten a templom alatti kriptában nyugszanak. 1855-ben egy újabb kolerajárvány söpört végig a falun, de halálesetekről nincs feljegyzés, csak tartós hasmenésről és enyhe lázzal járó megbetegedésekről.

 

1848/1849-es szabadságharc és az azt követő birtokrendezések

        Az 1848-as forradalmi események a jobbágyság életét is befolyásolták. Rendszeres volt a közlegelők elfoglalása, mely rendzavarásnak minősült, konkrét hadi események csak ritkán történtek. A nemzetőrség toborzása megyénkben nagy nehézségekkel folyt. Kibúvókat kerestek, de fizikai állapotuk miatt sem voltak alkalmasak a szolgálatra. Ha kidőltek a sorból, hazaküldték őket.
 

 Bakonyoszlopi utcarészlet

        A külső veszély hatására 1848 telére a faluban élők gondolkodása megváltozott. A katonák olyan népszerűek voltak, hogy minden gyerek huszár akart lenni. A faluból 30 önkéntes vonult Kosztolányi Mór pápai őrnagy zászlaja alá. Az Eszterházy család több tagja is részt vett a harcokban, emellett pénzügyi és természetbeni segítséget is nyújtottak a nemzetőrségnek.
        A szabadságharc leverését néhány évi látszólagos csend követte Oszlopon. Megkezdődött a jobbágyból paraszttá válás folyamata, a paraszti társadalmi osztály kialakulása. Rendezték a lezáratlan úrbéri pereket, meghatározták a birtokok nagyságát. A határ felmérése, a birtokkönyv elkészítése és a földek osztályozása 1856. október 21-én kezdődött. A veszprémi Úrbéri Törvényszék jóváhagyása alapján (1857. szeptember 18.) a tagosítás és elkülönítés 1858. június 18-án fejeződött be. A birtokrendezés alapján 1859-ben készült el Oszlop új telektáblája, melyet 1859. június 18-án hitelesítettek. Az akkor kialakított birtokszervezet konzerváldott egészen a 20. század közepéig.  


Kivándorlás és a falu története a II. világháború végéig

        A település lélekszáma egy időn keresztül stagnált, mintegy 10%-on belül maradt a mozgás. Majd mozgalmas évek következtek. Az 1880-as évek elejétől – a mezőgazdasági válság jelentkezésétől vált tömegessé a kivándorlás. 1888 és 1914 között mintegy félmillió ember hagyta el a Kárpát-medencét. A cél Amerika és Kanada.

 Hahn Ignác kereskedése Bakonyoszlopon

        A Bakonyban a kivándorlás olyan méreteket öltött, hogy a Zirc és vidéke c. lap hetente beszámolt az úrlevelet kapottak számáról. Az itthon maradtak saját birtokaik mellett napszámba jártak dolgozni a grófi birtokra, vagy nagyobb gazdákhoz. A napszám mellett kereseti lehetőség volt a részes művelés. Az aratás részért történt, ellátás mellett. A munkaviszonyok nem voltak kedvezőek. A nagyobb gazdák a helyiek mellett idegeneket is alkalmaztak. Ők voltak a summások.
        1914-ben kitört az I. világháború. Sok tragédiát és szomorúságot okozott a háborúba vitt apák és fiúk sorsa. 45 katona maradt örökre a csatamezőn. Elestek a háborúban, melyről azt ígérték nekik, hogy: „…itthon lesztek, mire ősszel hullani kezdenek a levelek….” A történelem másként alakította a sorsukat. A bakonyoszlopi katonák harcoltak Sabác és Belgrád mellett, a Stry- és Dnyeszter-menti ütközetekben.
 

 Bakonyoszlopi I. világháborús hősök emléktáblája a templom falán

        

       De megfordultak a román hadszíntéren és a Piave-menti ütközetekben is. Az itthon maradtak számára is keserű volt az élet. A katonák távolléte a mezőgazdasági munkákban is megmutatkozott. A hiányzó férfiak pótlására egyre több nő állt munkába, és a munka is sokkal nehezebb volt, hiszen a férfiak mellett lovakat is bevonultattak. A hiányos művelés következtében kevesebb lett a termény. A háború végén a túlélők hazatértek, sokan közülük súlyos sérülten, vagy maradandó károsodással. De az élet nem állhatott meg, folytatni kellett a munkát, etetni kellett a jószágot, és nevelni a gyerekeket. A háborús hősök emlékét tábla őrzi a templom bejárata mellett jobb oldalon.

 



Történetek az oszlopi Esterházy család életéből

          Az őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság (1918–1919) nem hagyott mély nyomot a falu életében. Apróbb zavargások előfordultak, de azokban az alkoholmámor nagyobb szerepet játszott, mint a nagypolitika. Egy ilyen alkalommal történt, hogy környékbeli ittas suhancok megtámadták az idős Esterházy György grófot. Kezét hátrakötözve a tulipánfa alá vezették. Az „ad hoc bíróság” a kivégzőosztag is volt egyben. A nagytermetű gróf alatt letört a tulipánfa ága. Az időközben odaérkező falusiak kis híján maguk torolták meg az „idegenek” részeg próbálkozását, akik jónak látták menekülőre fogni a dolgot. A „merész legények” közül volt, aki csak Amerikában „fejezte be a futást”. 
 

 Bakonyoszlopi Esterházy kastély

        Az öreg grófot tisztelték a faluban, nem csoda, hogy a védelmére keltek a falubeliek. György úr gyönyörű parkot alakított ki a falu határaiban, de elődje, László gróf is természetbarát volt. Hársfák, liliomfélék, és az említett tulipánfa is az ő kezük munkáját dicsérik. György gróf csodás sétautakat tervezett és épített a parkokban. Ezen vezettek délutáni sétaútjai. 1924. szeptember 8-án egyedül indult szokásos sétájára. Nem tért vissza. Holtan találták meg a bokrok közé bukva, szívszélhűdés érte. Főúrnak kijáró pompával temették el, pedig csak középbirtokos volt. Két fia és felesége is itt fejezték be életüket. Az egyetlen grófi család, mely teljes létszámban itthon maradt holtában. Az említett tulipánfa negyven évvel élte túl gazdáját, 1964-ben kiszáradt.
      Esterházy György gróf halála után rövidesen végrehajtották a végrendeletét. Az ingatlanvagyon közeli rokona gr. Esterházy János kapta, a kastélyban lévő ingóságokat egy távoli unokatestvér. Szép összegeket hagyott különböző templomokra, értékes kötetei, miseruhái is szétosztásra kerültek. Oszlop is kapott ezekből. Ma a veszprémi püspökség tulajdonát képezik. Az értékpapírokat a személyzet örökölte. Ezek a világháború után nem sok értéket képviseltek. A személyzet minden tagja magával vihette, ami a szobájában volt: bútor, varrógép, stb.

 

        Az I. világháború után többen hazajöttek Amerikából, de földet nem lehetett kapni, az ipar pedig még nem adott megélhetési lehetőséget, ezért sokan vissza is hajóztak. A megművelendő területeket a falu lakói ellátták, megindult az iparosodás. Kőművesek, ácsok, bognárok, asztalosok, kőfaragók. Nem volt mindegyik „iparengedélyes” mester, de a lakosság igényeit kielégítették. Az ipari tevékenység alakulása szoros összefüggésben volt a Bakony biztosította lehetőségekkel, a hatalmas erdőkkel.

 

 A bakonyoszlopi gyermekotthon a kastélyban

        1927-től működött a Levente Egyesület. Tagja minden elemi iskolát befejezett 14 éves fiúgyermek 21 éves koráig. Előírt foglalkozási terv szerint kapták a kiképzést: alaki, céllövészet, futás, súlydobás. A legények katonáskodtak a leányok elszegődtek háztartási alkalmazottnak többnyire a fővárosba.

        1928 virágvasárnapja előtti szombaton nagy szerencsétlenség érte Oszlopot, leégett több mint a fél falu. A sváb közösség összetartó erejét bizonyítandó hatalmas összefogás indult adományokkal, fizikai munkával. Az 1928–29-es nagy tél, majd az 1931-es nagyfokú szárazság keseríti meg a mezőgazdaságból élők napjait.

        1936-ban hirdetik meg a kegyúri birtok eladását. A vásárolni szándékozók körében nagy volt a földéhség, 20–25 család a parcellázás során elveszíti kenyérkeresetét. A politikai élet változása és a már érezhető háborús feszültség bizalmatlanságot költöztetett az emberek közé. A háborút közvetlenül megelőző erdélyi menekülthullám során az Esterházy-kastély volt a menekültek tábora, akik a falu életében sok zavart okoztak. Kocsmáztak, verekedéseket provokáltak. Erdély egy részének visszacsatolása után visszatértek otthonaikba.

         A II. világháború megtizedelte a falu lakosságát. Sok szegény család lépett be a Volksbundba meggyőződés nélkül. Visszaút nem volt. Családok fordultak egymás ellen, de családon belül is megoszlottak a nézetek, szembekerültek egymással családtagok, barátok. Százakat soroztak be erőszakkal az SS-be, akik ezzel elvesztették magyar állampolgárságukat. 18–20 éves fiatalok hullottak el a harctéren, zokogástól volt hangos a falu. A fiatalok után a családapák kényszerbevonultatása kezdődött, gyakran a sokgyerekesek is, magyar, német egyaránt. Ebben nem volt különbség. Békefi Antal kántortanító 1943. január végén őrmesterként eltűnt, hadifogságba esett valószínűleg. Az utolsó hírt 1953 októberében kapta a család. 1944-ben a háború sorsa is eldőlt. A politikai események egyre nehezebbé tették az életet. 1944 őszén 200 főnyi német katonaság jött autó- és tankjavító műhellyel, a katonákat családoknál helyezték el. 1945. március 22-én és 23-án 12 órás tűzharccal a szovjetek megsemmisítették Bakonyoszlopon a német állásokat, több németajkú esett áldozatul szovjet golyónak.

 

A II világháború után…

        A II. világháború befejezése után szinte minden családnak volt hiányzó tagja, sokan haltak meg, még többen tűntek el nyomtalanul. Lassan megjelentek a nyugatról hazaszivárgó menekültek is. Lakásaikat nem foglalhatták el, tulajdonuk, állataik sehol. Nehéz körülmények között, de itthon voltak, falujukban, rokonaik, barátaik közelében. Félelemben éltek az előttük álló kitelepítés miatt. 1945. július 17. és augusztus 2. között a potsdami konferencián döntöttek olyan nemzetközi kérdésekről, mint a lengyel, csehszlovák és magyarországi német nemzetiségű lakosságcseréről, mely a feltételek hiánya miatt csak később valósulhatott meg. 1948. január 24-én jött a híre, hogy Olaszfaluból és Nagyesztergárról 71 családot vittek el 100 kg-os csomagot, 200 kg élelmiszert, 80 kg ruhaneműt, és fejenként 30 Ft készpénzt vihettek magukkal.

        Bakonyoszlopon a kitelepítés 1948. január 25–29. között zajlott le, sürgős volt, mert a Felvidékről kitoloncolt magyarokat nem tudták elhelyezni. Fájdalmas napokat éltek át valamennyien, akár mentek, akár maradtak. Barátságok szakadtak meg, tanító siratta tanítványait, de a felelős(?) politikai döntés ellen nem volt fellebbezés. Új Magyarország épült, új szelek fújtak. A paraszti sorban élők sorsa továbbra is nehéz maradt, de a fennmaradás ősi ösztöne mindig győz az érzelmek felett, s ez nem történt másképpen akkor sem. Új családok, új barátságok születtek, új szerelmek szövődtek. A politikai döntéshozók szerepét az idő vagy megszépíti, vagy még jobban besározza hol joggal, hol érdemtelenül. Ennek megítélése (ha még eddig nem, vagy csak hiányosan történt meg) már az utókor feladata.

 

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb!”  

                                       /Szophoklész/


Intézményrendszer

Községi önkormányzat
 

Bakonyoszlop az 1871-es közigazgatási rendezés után 1945-ig kisközség volt a zirci járásban, Csesznek kisközséggel együtt a bakonyszentkirályi körjegyzőséghez beosztva.

 Bakonyoszlopi olvasótábor 2004.

        1950. október 22-től 1969. június 30-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.

        A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július 1-i hatállyal Bakonyszentkirály székhellyel Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály és Csesznek községek területén községi közös tanács szervezését határozta el.

Jelenleg a község életét 5 fős képviselőtestület irányítja élükön a polgármesterrel. A fiatalos lendületű csapat aktív munkája záloga a folyamatos előrehaladásnak, a falu fejlődésének.  

 

Német Kisebbségi Önkormányzat
 

A Német Kisebbségi Önkormányzat szintén 5 főből áll. Elsődleges feladata a német (sváb) hagyományok megőrzése. Terveink között szerepel egy német testvérközségi kapcsolat kialakítása. Ez jelenleg folyamatban van.

 

A német (sváb) kultúra erősítését szolgálja az Asszonykórus.

A hagyományos sváb énekek mellett modernebb stílust is felvonultatnak repertoárjukban. Rendezvények elmaradhatatlan szereplői. Az amatőr társulat örömmel tesz eleget a meghívásoknak.  
 

 A bakonyoszlopi kórus 30. évfordulóján 2009.


 

Önkéntes Tűzoltó Egyesület
 

Jelentős szerepet tölt be a falu életében az Önkéntes Tűzoltó Egyesület működése. A megyében egyedülálló módon a lakosság több mint 10%-a tagja az egyesületnek, mely rendszeres és sikeres résztvevője a megyei szintű tűzoltó versenyeknek. 2009. évben községünk ad otthont a megyei megmérettetésnek. Bízunk a mindent elsöprő hazai sikerekben.


Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet

Bakonyoszlop község csodálatos természeti környezetben fekszik Dudar és Bakonyszentkirály között. A falu lélekszáma 2009. január 1.-i állapot szerint 519 fő.

        Dudar község felől érkezve végigmehetünk a falu fő utcáján, a Kossuth utcán. A Kossuth utcában található a lakosság ellátását szolgáló két élelmiszerbolt (és két italbolt: Juci büfé, Liget Pub. Ez utóbbi szabadidős tevékenységek eltöltésére is megfelelő, mert egy gyönyörű parkban helyezkedik el füves pályával, és egy bekerített műanyag borítású teniszpályával.) 

 Bakonyoszlopi utcakép

        A "faluközpontban” van az Önkormányzat épülete, valamint a templom.

        A további utcák a fő útról nyílva "L" betűt formáznak. Az alsó buszmegálló mellett nyílik az Ady utca, ennek folytatása egy derészögű kanyarral a Táncsics utca. A templom mellett húzódik a Békefi utca, amely szintén egy derékszögű kanyarral fordul a Petőfi utcába. A Petőfi utca folytatásában új telkeket alakítottak ki. Egy építkezés már befejeződött, egy rövidesen kezdődik. A falu Bakonyszentkirály felőli részén a Gyermekotthon mellett fut a Kastély utca. További két kis utcácska található meg a térképen. Kiskút köz a Kossuth utcáról nyílik, a Mayer árok köz pedig a Táncsics utcáról.

A falusi temető a Békefi Antal utcában van, folyamatosan gondozza egy kis csapat.

Községünk évről évre épül-szépül. Köszönhető az önkormányzat szándékának, és a lakosok aktív hozzáállásának.

 

Szakrális környezet

Római katolikus templom

        A bakonyoszlopra betelepített katolikus családok részére 1726-ban gr. Esterházy Ferenc földesúr építettetett templomot. Az építkezés 20 éven át tartott és 1746. június 24-én szentelték fel Keresztelő Szent János (Iván) tiszteletére. A felszentelést Eszterházy Imre nyitrai püspök végezte. Ez a ma is meglévő templom, amely végleges formáját 1779-ben kapta. A templom alapterülete 20x8 méter. Tornya 36 méter magas. 1814-ben renoválták. 1777-ig az egyházközség a győri püspökséghez tartozott.

 

 A bakonyoszlopi római katolikus templom


 

Viselet
 

 Bakonyoszlopi német nemzetiségi viselet



 

Étkezési szokások
 

Nemzetiségeink ételei - német ízek

        A 18. században Bakonyoszlopra betelepített németség magával hozta nemzeti szokásait. Mindemellett a dolgosságot, szorgalmat, a ház és konyha tisztaságának igényét, étkezési szokásaiban a mértéktartást, az étrend változatosságát.

Az egyik legnépszerűbb, legjellegzetesebb sváb étel a knédli, ami tulajdonképpen kelt gombóc. Baranyában a következőképpen készítik: savóban, vagy tejben megáztatják az élesztőt, sót, pici cukrot adnak hozzá, (van ház, ahol cukrot sem használnak) nagy kanál zsírral és liszttel összedolgozzák. Ezután kb. fél órán át pihentetik. A tésztát lobogó forró vízbe szaggatva is ki lehet főzni, készülhet sülten és káposztásan is.
        Ez utóbbit általában télen készítették, amikor már fogytán volt a füstölt hús és a kolbász. A vöröshagymát apróra vágva zsíron megpárolják, belerakják a kicsavart káposztát, néhányszor megforgatják, majd lassú tűzön párolják. Míg a káposzta párolódik, elkészítik a knédli tésztáját, amit a pihentetés után, kanállal beleszaggatnak. Finomabb és laktatósabb, sós vízben főtt hasábburgonyával.

        Kedvelt étel még a szalonnás káposzta is. Az apróra vágott vöröshagymából vékonyan zsírozott lábas aljára hintünk egy keveset, erre kerül egy réteg kicsavart savanyú káposzta, majd egy réteg füstölt szalonna, amit kevés liszttel hintenek meg. Ezután újra lehet kezdeni a rétegezést. A tetejére mindenképpen vöröshagyma kerül. Lassú tűzön rotyogtatják, amig puhára nem fő. Az étel kiadós, laktató, megfelelő hűtés mellett akár két hét mulva is fogyasztható. Természetesen lehet gazdagítani oldalassal, kolbásszal, sonkával, füstölt hússal, esetleg valamilyen maradék hússal is.

A magyarországi németség híres a sertés házi feldolgozásáról, ügyes kezű henteseiről, termékeiről. Az egyik ilyen népszerű termék a stifolder, de nevezik nyári kolbásznak is, mert nyár elejére érik be igazán. Elkészítésének titkát minden mester gondosan őrzi.
         Annyi azonban tudható, hogy főtt, apró kockára vágott hasaalja kell hozzá, amit darált kolbászhússal kevernek össze. Sóval, darált fokhagymával, paprikával ízesítik. Vastagbélbe töltik, füstölik, szellős kamrában tárolják.

Ne feledkezzünk meg az édességfélékről sem, melyek közül egyet írunk le részletesen.
Burgonyatésztát készítünk. (Főtt tört burgonya, tojás, liszt, só, egy kanál zsír)
         Vékonyra kinyújtjuk, zsírral megkenjük, majd búzadarával meghintjük. Felcsavarjuk, mint a roládot, majd ujjnyi vastagra felszeleteljük. Kevés zsírban mindkét oldalát pirosra sütjük. Amikor mind megsült, tűzálló tálba rakjuk, forró tejjel leöntjük, szórunk rá cukrot, reszelt citromhéjat, vanilliás cukrot, s az egészet sütőben rózsaszínűre sütjtük. Tálaláskor lekvárt, vagy befőttet adunk mellé. Az ételek, melyek itt bemutatásra kerültek, természetesen csak ízelítőt nyújthattak a sváb konyha ízeiből.

 

Sváb lakodalmi ételek

         A hagyományos sváb ünnepi ételek között külön fejezetet képvisel a lakodalmak alkalmával készített étkek tömkelege. Az esküvő, és az azt követő lakodalom mérföldkő a jegyespár, és kiemelten jeles nap az egész rokonság életében. A szociológiai értelemben vett kiscsalád és egy sváb nagycsalád lakodalma között az arány olyan, mint egy vasárnapi ebéd és egy búcsúi nagyebéd között.

A készülődés zöme a lányos ház feladatra. Egész héten folyik a készülődés, sütés-főzés, a menyasszony rokonsága lázas serénységgel teszi a dolgát.

A készülődés hetének elmaradhatatlan része a disznóvágás. Eltérően a téli disznóvágásoktól elmarad a sonkák, szalonnák sózása, füstölése. Szinte minden hús azonnali fogyasztásra szánva lesz feldolgozásra. Ugyanúgy elkészül a hurka (májas, véres), kolbász, mely a vendégfogadásnál kerül az asztalra a lányos háznál. A falusi porták udvarán állították fel a sátrat, ahova már a reggeli óráktól érkeztek a vendégek, nem ritkán 200 fő is. Az asztalokon az említett hurka, kolbász, hideg sültek, kenyér, savanyúság. Italokból is jut bőven. Sör, házi bor, kisüsti, a hölgyeknek finomabb likőrök. A család idősebb nőtagjai már hajnalban feltették főni a húslevest, benne egész tyúkokkal, több hatalmas fazékban. Bundázzák a húsokat, egyben sül a kacsa, liba, rendre több rokonház konyhája dolgozik össze, hogy a hatalmas vendégsereget megfelelő módon és időben ki tudják szolgálni. a konyhatündérek vezére általában egy talpraesett, idősebb hölgy, aki nemcsak rokonságon belül, hanem akár több faluban is rendszeres meghívott konyhafőnök a lakodalmak alkalmával.

De folytassuk a mi lakodalmunkat... A násznép útnak indul a templomba, ahol isten színe előtt örök hűséget fogad egymásnak menyasszony és vőlegény (Az csak a statisztika ördöge lehet, hogy ez az örök hűség egyre ritkábban tart 10 évnél tovább, de ettől az ételsor nem változik, és az asszonyok továbbra is serények a konyhában. A templomi esküvő végeztével (a polgári esküvő rendszerint szűk körben az örömszülők, tanúk jelenlétében aznap délután gyorsan lepörgött) a kisebb sereg visszatér a lányos házhoz, és elfoglaja helyét az asztalnál. Megkezdődik az ételek páratlan sora. Elsőként a gyomorerősítő, majd egy zónaadag előétel kerül az asztalra. Általában egy kis szelet sertéssült gombás szósszal, és rizzsel, amolyan bemelegítő fogás. Ezt követi a finom húsleves cérnametélttel, "kevés" főtt hússal. Zsemleszószhoz és paradicsomszószhoz tálalják fel a főtt hús nagy részét, mellehúsát, combot, szívet, májat, zúzát. Ezzel a fogással elfogytak a tyúkalkatrészek. Következik a rizseshús, a pörköltösen elkészített liba- és kacsaaprólékkal.

A mohóbbak itt már kidőltek a sorból, pedig a menü még korántsem ért véget. Most jönnek hatalmas pecsenyetálakon a sült húsok, kacsa, liba, bundázott húsok, karajszelet, csirkemell, csirkecomb, rizzsel és petrezselymes burgonyával körítve. A modernizáció ide is begyűrűzött, a petrezselymes burgonyát egyre gyakrabban helyettesíti a hasábburgonya amerikai módra forró olajban sütve. Igazi aranysárga színű, de a hagyományos ízek kedvelői maradnak az eredeti íznél. Egyes helyeken a különböző étkek között frissen sütött burgonyás, és káposztás rétest szolgáltak fel, hadd terhelje az is a gyomrot.

A főétkek végén asztalra kerültek a sütemények, és torták. Ezek számát megbecsülni sem lehet, mert a família nőtagjai az egész heti készülődés alatt házanként több félét is sütöttek, ki mihez értett a legjobban. A sültek, sütemények, torták általában az asztalon maradtak még egy ideig, aki akart később folytatta a táplálkozást, de az italok sora már több helyet követelt az asztalon.

Az éjféli menyasszonytánc után egy újabb adag került kitálalásra. Ez területenként változó. Van ahol sertéspörköltet szolgálnak fel galuskával, van ahol rántott csirke rizzsel, burgonyával, van, hogy csak kenyérrel. E késői étkezést csak azért próbálják egyszerűsíteni, hogy egy újabb feltálalás ne zavarja meg a jó hangulatot, ne "üljön le" a társaság jó kedve.

Az esküvők nemzetközi hagyomány szerint általában szombati napokon voltak, időt hagyva a regenerálódásra, hogy egy nap pihenő után hétfőn mindenki újult erővel láthasson munkának, új férj új asszonyának.

 

Búcsúi ebéd

        Azért említem ebben a körben, mert hasonlóságot mutat a lakodalmi ételekhez, de lényegesen egyszerűbb formában. Általában nem előzi meg disznóvágás, mivel vendégfogadás sincs oly mérvű, mint egy lakodalomnál. Kimarad a menüből a paradicsomszósz, de a zsemleszósz elengedhetetlen. Sütemények, torták bőséggel vannak, de számuk érthető módon meg sem közelíti a lakodalmi mértéket. Hiányzik a levest megelőző gombás szelet, és természetes módon az éjféli fogás. Azt pótolja a búcsú bálban a SÖR!

 

Sváb disznótor

         A hagyományos sváb disznótorok az elmúlt évtizedek alatt nem változtak, csak a technikai fejlődés hagyott nyomot a feldolgozásban.

A töltelékáru készítésénél a húsok késsel történő aprítását előbb a kézi húsdaráló, majd az elektromos nagytestvére vette át. A szalmás perzselést a "gázüzemű" váltotta, de sok helyen hagyománytiszteletből megtartották ezt a régi módszert. A régi szalmakupacos perzselésről eszembe jut egy terjengő legenda. A sertés leszúrását követően a házigazda beinvitálta a segítőket egy kupica pálinkára. Ez idő alatt fiatal suhancok a disznót kicserélték egy felfordított talicskára. Nagy volt a meglepetés, mikor összeomlott a lángoló kupac, és alatta megtalálták a fatalicska izzó maradékát.

De kezdjük az elején... A hajnali pirkadatban még alszik a falu. Néhány helyen azonban nagy a sürgés-forgás. Füst kanyarodik az ég felé, készülődnek a téli hetek legnagyobb, és élvezetekben leggazdagabb eseményére. A művelet előtt mindenki lehúzott egy pohárka finom lélekmelegítőt - hiszen odakinn csikorog a fagy -, csak a böllér utasítja el, hiszen neki még komoly feladata van, de inkább csak kéreti magát, mert a második kínálásra már benne is van hajlandóság a gyümölcspárlat megízlelésére. A disznó sejt valamit, és végképp kedvét veszti, mikor néhány markos segítő kiragadja biztonságos helyéről. A horrorba illő részét nem taglalom, csak annyit róla, hogy a háziasszony felfogja az áldozat vérét az előre odakészített edénybe, melyet vastagon kibélelt sóval.

A perzselést helyenként forrázás előzte meg - így sokkal tisztább lett a sertés bőre, majd gondos kezek tisztára, hófehérre súrolták a kocát, és rendfán, vagy bontóasztalon (hagstock) megkezdődött a bontás, a húsok szakszerű szétválasztása. Kikerültek a belsőségek, az asszonyok belet, gyomrot pucoltak, a háziasszony ezzel párhuzamosan a reggelivel ügyködött, de közben nem mulasztotta el saját termésű borból készített fűszeres forralt borral kínálni a férfinépet (Ha az elfogyott, bor még volt bőven; a mértéket kevésbé tartók az idő előrehaladtával egyre darabosabban mozogtak, néha dalra fakadtak, egy-egy könnycsepp is kicsordult.) Hagyományos sváb reggeli a hagymás sült vér, fokhagymás sült máj, néhány helyen a resztelt máj, egy-két szelet pecsenye jóféle házi savanyúsággal és friss fehér kenyérrel.

Folytatódik a munka. A húsok szelektálása során külön edénybe kerül a kolbászhús, kondérba (üstbe) a hurkának, gömböcnek való, és egy szép darab a tokaszalonnából a fokhagymás, pirospaprikás kövesztett szalonnának. A véresebb részeket, és a tarjából egy darabot, némi cupákot a disznótoros káposztához tesznek el, abba a gombóchoz majd elcseni a háziasszony a kolbásztöltelékből. Külön kerül a kocsonyahús: fülek, farok, nyelv, körmök, és egy nagyobb darab a hófehér lefejtett bőréből. A böllér szépen formázza a sonkákat, szalonnákat, majd lesózva egy nagy edényben hűvös helyre kerül. (Ezt három hét múlva páclével öntik le, ebben újabb három hétig áll, egy napig szárad, majd következik a szakszerű füstölés.)

A kolbászhús ledarálása és fűszerezése után következik a bélbe töltés, de a ház úrnője előbb némi tölteléket megment a disznótoros káposztába, és egy keveset a vesevelőt feldúsítandó. Hozzáértő kezek töltik a belet, középen elcsavarják, akasztják a rúdra. Akadnak szakadt, vagy lyukas példányok, ezek szolgálnak az ebédhez, és a segítőknek csomagolni kóstolónak. Eközben a házigazda kimeri az üstből a megfőtt alapanyagot, az abálólében előfőzi a rizst, úgy hogy az a kétszeresére duzzadjon. Az alapanyagot szétterítve hűti, majd kiválogatja - csont nem kerülhet bele. A szebb darabokat félreteszi a disznósajthoz, a többi pedig átmegy a darálón. Következik az első fűszerezés, majd a felébe vér kerül, a másikba darál nyers máj. Ezt is bélbe töltik, és egy órán át abálják. (Ezt követően sütik együtt a kolbásszal.) Szintén az abalében főzik a gömbőcöt, majd préselik, és két napig hidegen füstölik a kolbásszal. Ha kiürült az üst, kimossák és kevés vizet alátéve megkezdődik a kockázott zsírszalonna kisütése. Milyen finom tud lenni a friss tepertő kenyérrel és lilahagymával.

         Az igazi disznótoros ebéd már inkább estebéd, hiszen csak a munkák végeztével kerül sor a dáridóra. Elsőként a gőzölgő orjaleves került az asztalra zöldségekkel, csigatésztával, benne főtt húsok, melyhez reszelt torma is dukált. Nálunk rendszeresen savanyúleves is készül a belsőségekből, a segítők eldönthetik, hogy melyik levest ízlelik előbb, és utóbb. A leves után következik a sült hurka, sült kolbász, és a fokhagymás, fűszeres pecsenye hagymás, tört krumplival, savanyúsággal. Legvégül a disznótoros káposzta ízeit élvezhetik a jelenlévők folyton dicsérve a háziasszony szakácstudományát. A hájas, kelt tésztából készült lekvárral töltött kifli koronázza meg a napot - no, meg az utána elfogyasztott vörösbor.

Valljuk be, nem egy diétás menüsor készült el ezen a napon.

JÓ ÉTVÁGYAT MINDENKINEK! 


Látnivalók

Ördögárok 
 

Bakonyoszloptól délre, a Dudari-erdő és az Alsó-erdő között alakult ki a vízfolyások rombolása és néhány barlang beszakadása révén a szurdok. A felette összezáródó lomboktól félhomályos, kanyargós szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak.
 

 Bakonyoszlopi ördögárok

Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: Az „Ördög-árok, a víz és tán a földrengések borzasztó remekműve... vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak - itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik.” A numulliteszes mészkőbe vájódott árok egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró.
 

 Az Ördögárok környékén közel félszáz barlang nyílik

A szűk szoros alján, a sziklafalak közé beszorulva egy hatalmas, fentről leszakadt sziklatömb hever, mely csupán 2 m széles nyílást hagy. A 4–5 méternyi leereszkedést egy vaslétra segíti. A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg, közöttük a Bakony legnagyobb barlangja, az Ördöglik. A kb. 2 km hosszú, természetvédelem alatt álló szurdok Bakonyoszlopról a piros , Dudarról a piros sáv, Nagyesztergárról a zöld és a piros sáv jelzésű turistaútvonalakon közelíthető meg. (A szurdok a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része) Szabadon látogatható.

 

A bakonyoszlopi római katolikus templom
 

Esterházy Ferenc építtette a kőből készült fatornyos templomot, melyet 1746. június 24-én szenteltek fel. A templom alatti kriptában az Esterházy család tagjai nyugszanak. 
 

 A bakonyoszlopi római katolikus templom


 

Esterházy-kastély és kertje
 

 A bakonyoszlopi Eszterházy-kastély

Bakonyoszlopon a község főutcája mentén, szép park vén fái között búvik meg a 18. században épült barokk stílusú Esterházy-kastély, amely ma iskola, illetve gyermekotthon. Az épülettel szemben lévő parkban áll a környék egyetlen tulipánfája (Liriodendron).Az emeletes épület falán, a főbejárat mellett fehérmárvány táblán emlékezett meg az utókor Esterházy Lászlóról. A kastély mai képe a 19. század végén alakult ki.  

A népi épitészetet képviseli több szép régi, mellvéd nélküli, tornácos parasztház. Az ismert népdalgyűjtő, Békefi Antal szülőházát egy emléktábla jelzi.


Források

Irodalom:
 

 

Kneifel Imréné Békefi Erzsébet: Bakonyoszlop története: átdolgozott és bővített kiadás. Bakonyoszlop: Bakonyoszlop Község Önkormányzata. 2001. 197 p.

 

Jakab Réka – Márkusné Vörös Hajnalka: Az Esterházy-család cseszneki ágának iratai a Szlovák Nemzeti Levéltárban. In: Levéltári Szemle 2008/1. 18–26.

 

Közérdekű közösségi kalendárium 1985-86 : Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek / [kész. a Kalendáriumi Baráti Kör] ; [kiad. Községi Közös Tanács, Bakonyszentkirály]. - Veszprém, 1985 (Veszprém : Pannon Ny.). - 207 p.

 

Gröpler Éberhardné: Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek - történeti vázlat a kezdetektől 1948-ig : [szakdolgozat] kézirat - [Szombathely] : Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 1989. - 44, [16] fol.

 

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

 

Véber Eszter: Az olvasótábor-mozgalom bakonyoszlopi műhelye : a bakonyoszlopi olvasótábor a kezdetekben és napjainkban ; Kézirat [konzulens: Gál Zoltán]. - Győr : Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere J. Tanítóképző Főisk, 2006. - 59,[23] fol.        


 

 

Levéltári források:
 

 

        Oszlop 1767-ban kelt úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltár úrbéri töredékes iratok (VeML IV. 1.g.) között található.

 

A bakonyszentkirályi körjegyzőség (VeML V. 310) képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1937–1950-ig, a bakonyoszlopiak 1930–1942-ig kerültek levéltárba. A körjegyzőség 1945–1946. évi iktatott iratokban található a kitelepítés végrehajtásának számos dokumentuma: Volksbundisták elkobzott lakóházainak kiutalása (1457/1945), helyi egyesületek feloszlatása (1493/1946) stb. Az iktatott irataihoz darabszintű elenchus készült.

Bakonyoszlop község iratai (VeML V. 310.b.) töredékesen kerültek levéltárba. Megmaradt a település adókivetéséhez felvett területfelmérésének (Esterházy László birtokairól) néhány részlete 1849, a váltságkötelezettek összeírása (1871–1874), a szőlőváltsággal tartozók kimutatása (1871, 1921), adófizetési napi jegyzékek (1882–1885), tűzoltásra kötelezett személyek és fogatok összeírásai (1917, 1921, 1923), a Közmunkasegély Alap pénztári naplói (1923–1926) és adófizetési ív 1947-ből.

 

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Bakonyoszlop úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1857). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma és a 9 kérdőpontra adott válaszok (1769), legelőbecsű (1854, 1857), a település felmérési és elkülönítési földkönyvei (1856-1858), és telektáblája (1859).

 

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében K-elérhető.

 

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A bakonyoszlopi római katolikus elemi népiskolájának iratai 1907–1946-ig a (VeML VIII. 253.) fondszám alatt, , a bakonyoszlopi állami általános iskola iratai1946–1980-ig a (VeML XXVI. 136.) fondszám alatt kutathatók.

 

Bakonyoszlop német ajkú telepeseit 1826-ig a cseszneki várkáplán gondozta. A plébániát 1748-ban szervezték meg. 1726-tól anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. 1895-1951 közötti időszakban a dudari állami anyakönyvben találhatók a nánai bejegyzések. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.


 

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Keresés


Legfrissebb híreink

Christkindl-kiállítás

2025-06-08 08:00 | Hírek | Kiállítás

Új sorozat a facebookon

2025-05-20 20:01 | Hírek | Egyéb

Youtube csatorna

2024-11-24 20:02 | Hírek | Egyéb


Közelgő események