Földrajzi környezet

A település közigazgatási területe 9,14 km2. Teljes egészében a Kisalföld nagytáj, Marcal-medence középtáj, Pápa–Devecseri-sík kistájához tartozó alföldi terület. Környező települések: Bakonyság, Pápateszér, Csót, Vanyola, Lovászpatona. A község Pápától 21 km-re fekszik.

       Határának észak-déli kiterjedése 3,9, a kelet-nyugati 5 km. A belterület központja 168 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A határ legalacsonyabb pontja 158 m, a legmagasabb a belterülettől nyugatra, a Szőlőhegyen található: 209 m.

       Felszínét negyedidőszaki kavics és homok borítja, alatta pliocén agyag és középidőszaki triász dolomit rejlik.

       Mérsékelten hűvös – mérsékelten száraz típusú éghajlat jellemzi. Az évi középhőmérséklet 9,5 – 10 ºC. Az éves csapadékmennyiség 600-650 mm.

       Vizeit keleten a Szakács-ér, a határ középső részén a Csángota-ér (Kánya-ér), nyugaton a Csikvándi-Bakony-ér (Patonai-patak) vezeti le. A község keleti határában a Szakács-ér mentén több kisebb-nagyobb mesterséges halastó és horgászvíz található.

       Eredeti növényzete homoki tölgyes volt, mai erdei másodlagosak, főként akácosok, a vizenyősebb területeken nemesnyárasok.

       A Kisbért Pápával összekötő útról, Pápateszértől nyugati irányban egy km-re, szilárd burkolatú bekötőút vezet a 3 km-re fekvő községbe. Ezen továbbhaladva Lovászpatonára jutunk (6 km).

Településtörténet

A település nevének eredete 
 

A település templomának védőszentjéről, Keresztelő Szt. Jánosról kapta nevét, akit a középkorban Ivánnak neveztek a magyar nyelvterületen. A falu megalakulása – neve alapján – a 13. század közepére tehető.
 

A bakonyszentiváni templom

Szentiván település a középkorban
 

A falut és templomát egy 1330-as oklevél említi birtokosaival együtt: János és Beke „de Sancto Johanne” nemesek. Szentiván települést Zsörk és Rusztavanyola pusztákkal együtt a Szentiványi nemesi család birtokolta a középkorban.

A 13. századtól templomos helyként említették, plébánosairól 1480-ból, 1500-ból, és 1501-ből maradt ránk adat. A falu jobbágyainak rovásadója 1448-ban tíz forint volt. 1531-ben 15 portájából 6-ot égetett fel a török. 1542-ben írták össze utoljára az adószedők, 1560-ban a folyón állott és elhagyott malmának már a helyét említik.

A falu kereken 200 évig állt pusztán. Ez idő alatt 1702-ben Tötösi Jánostól a veszprémi püspök veszi meg 1100 forintért, majd az Esterházy család birtokába került a terület, amely előbb az ugodi, majd pápai uradalomhoz tartozott. A pusztát bérbeadták sertések makkoltatására, a bérlők 1705-ben 25 forint sertéstizedet szolgáltattak.

Betelepítés németekkel 
 

Az Esterházy család pápai uradalmához tartozó területre 1744 áprilisában telepített katolikus hitű dunai-bajor parasztokat, egyben 3 évi szabadságot és szabad menetelt engedélyezve nekik.

A megtelepítés teljes sikerrel járt. Bittó József az uradalom prefectusa 1748. március 7-én adott hírt a megtelepedett lakosságról, nem sokkal a megkívánt életbe való betagozódás után. Jelentése szerint a szentiváni lakosok valamennyien katolikusok, 278 fő, közülük 176 gyónóköteles személy. A falu határában az 1750-es években kimért 36 egész telek 1770-ben mind lakott, s a telekkel bíró jobbágyok mellett szépszámú házas és házatlan zsellért is összeírtak. A bakonyszentiváni régi családnevek a következők: Földing, Vesztergom, Valdinger, Heizler, Harninger, Eigner, Veiler, Vizer, Holczinger, Sándl, Tficser, Vagenhoffer, Strommer, Mader, Mics, Stankovits, Radics.

Földművelésből és állattenyésztésből élnek, a zsellérek télen az erdőben napszámért fát vágnak. Az adómentesség lejárta után részben a szokásos szolgáltatásokból, részben pedig árendából álltak terheik. Terményeiket Pápán, a piacon értékesítették. Bírói fórumuk a pápai úriszék volt.

Megélhetési lehetőségek a 19–20. században
 

A falu 18. század végi határfelmérése szerint egy széles utcából állt és területe ­belsőséggel együtt - összesen 1 680768 hatlábas öl. Az 1857. évi kataszteri felmérés a falu összes területét 1862 katasztrális holdban határozta meg, amely 638 lakost tartott el.

Az 1785-ben 524 lakost számláló község népessége a 19. század közepéig növekedést mutatott, majd lassú csökkenés kezdődött. 1960-ban 497 fő élt a településen, jelenleg 220-an élnek a településen. Pedig a birtokmegosztás a járás többi községéhez viszonyítva kedvező és a természetes szaporodás is jónak mondható.

Az 1900-as évek elején fellendült a gazdasági élet, sokan foglalkoztak állattenyésztéssel. Nem volt olyan ház, ahol ne lettek volna lovak. Ebben a kis faluban legalább 80–90 pár lófogat volt, nagyon jó csikókat neveltek. A legtöbb csikó négyéves korában a katonasághoz került Ausztriába, Csehországba és a magyar katonasághoz. Sok szarvasmarhát is tartottak: minden házban volt legalább két tehén, sok helyen még több is. A szaporulattal a szarvasmarhák száma elérte a 700 darabot. Foglalkoztak sertésekkel is. Minden házban volt anyadisznó, a süldőkkel együtt közel 300 sertés szokott lenni a faluban. Reggelente a sertéspásztor kihajtotta az összes állatot legelni és csak éjjelre hajtotta haza őket. Az asszonyok sok baromfit, tyúkot, libát, kacsát tartottak. Pulyka kevés helyen volt a faluban.

 Ennek ellenére az 1100 holdas határ már kevésnek bizonyult. A 20. század elején sokan vándoroltak ki Amerikába, majd az első világháború után Kanadába és valamennyien fiatalok. 1941-ben a 20 holdon felüli mezőgazdasági népesség 6,7%-a az 5–20 holdas, 34,2% az 5 holdon aluli 20,9%-a az 5–10 holdas 34,2, az 5 holdon aluli 20,9 %-a a mezőgazdasági népességnek. 1935-ben Eszterházy Tamás 142 holdat birtokol határában, amit bérletekben hasznosított. A községhez tartozott Hangyálos tanya, Kapcsándi malom, Szakács malom külterület egykor 15 lakossal. (ma már lakatlanok).

Kitelepítés
 

Az 1941-es népszámlálás alkalmával az 569 lakosú településen 275-en vallották magukat német anyanyelvűnek (48%). Közülük 1944 decembere és 1945 márciusa között 35 főt (közülük 1 leventét) telepítettek át Németországba, majd 1948 tavaszán 128 főt szállítottak el Németország szovjet megszállási övezetébe. Sok család Fenyőfőre és Lókútra került. A vétlen lakosságot megbélyegző kollektív bűnösség kimondása és annak következményei megviselték az érintett embereket. Később, aki tudta, visszavásárolta a házát és visszajött a faluba, de ezt nem mindenki tehette meg. Volt, aki nem élte túl a kitelepítést. Az elvett házakba Felvidékről, Nógrádból és Békésből telepítettek be hamis ígéretekkel családokat. Egy részük később elköltözött a faluból.

A kitelepített családok emlékét márványtábla örökíti meg a templomban.

Intézményrendszer

Önkormányzat
 

Bakonyszentiván Pápateszér társközsége volt a két világháború között a pápai járásban, egyben a körjegyzőség székhelye. 1950. október 22-től 1966. szeptember 30-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966. október 1-i hatállyal Bakonyszentiván székhellyel Bakonyság és Bakonyszentiván községek területén községi közös tanács szervezését határozta el, majd 1969-ben ezt megszüntette és Pápateszér székhellyel Bakonyság, Bakonyszentiván és Pápateszér községek területén új községi közös tanácsot hozott létre. 1970-ben a községi közös tanács területét még Bakonytamási községgel kiegészítette. Jelenleg önálló községi önkormányzata van a településnek, polgármestere: Boldizsárné Ledó Edit.

A település népessége 250 fő körül alakul. A település intézményellátottsága hiányos. Mobilposta működik a településen. Egészségügyi alapellátás helyben biztosított, a háziorvos Pápateszérről jár át a településre. Gyógyszertár Pápateszéren Lovászpatonán található. Kórház legközelebb Pápán van. A további alapellátást a kiskereskedelmi egységek és vendéglátó egységek szolgálják (2 PB gázcsere lehetőség, 2 vegyesbolt,). A kulturális igényeket a művelődési ház, könyvtár tudja kiszolgálni, mely szépen kialakított új épületen belül kapott helyet.

A településen az ivóvíz hálózatra minden lakóház rá van kötve. A falu elektromos árammal való ellátása megoldott. A vezetékes telefonnal a lakosság 90%-a rendelkezik, a mobil telefonok vételi lehetősége nem teljesen lefedett. A településen kiépült a földgázhálózat, bekötések aránya 70%-os. A kommunális hulladék gyűjtése a belterületen kisedényes megoldással történik. A hulladékot a Győri Kommunkális Szolgáltató szállítja saját lerakó telepére.

Bakonyszentiván község Önkormányzata tagja a Szentiváni Charta Országos Egyesületnek. 1995-ben a kultúra, a hagyományápolás mentén Szentiváni Szövetségnéven megalakult a Charta elődje, Alsószentiván, Bakonyszentiván, Cserhátszentiván, Felsőszentiván, Győrszentiván, Pilisszentiván, Újszentiván, Zalaszentiván önkormányzatainak részvételével. 2001-ben látva a gyümölcsöző együttműködésben rejlő lehetőségeket, kiegészülve a pilisszentiváni és győrszentiváni polgárőrségekkel, valamint egy magánszeméllyel - önálló jogi személyiséggel bíró egyesület létrehozását határozta el a Szentiváni Szövetség. /Gulács (tiszteletbeli Szentiván), Vajdaszentivány (Erdély)./ Így született meg a Szentiváni Charta Országos Egyesület, mely tevékenységét a meglévő értékekre építve, kibővítette az együttműködést a határon túli Szentivánokkal. Az együttműködés keretében olyan tudományos és szakmai konferenciákat szervez, amelyek az önkormányzatok munkáját segítik. Összetartozásunkat szimbolizálja a minden Szentivánon fellelhető Millenniumi Emléktábla és a Szentiváni Charta zászlója.

Német Kisebbségi Önkormányzat

A Német Kisebbségi Önkormányzat 1998-ban alakult. Jelenlegi vezetői: Földing Ernő elnök, Nagy Ferenc elnök-helyettes, Földing Zoltán és Harninger József képviselők. Ezt megelőzően elektori képviselettel rendelkezett. A Német Kisebbségi Önkormányzat részt vesz a falu közéletének szervezésében, a rendezvények lebonyolításában, ill. támogatásában. A Német Kisebbségi Önkormányzat saját helyiséggel rendelkezik, ahol méltó körülményeket alakított ki. Itt tartja üléseit és az évenkénti közmeghallgatást. Rendszeresen szervez kirándulásokat, az ország szép tájai megismerésére, a közösség erősítése céljából.

Iskola

A településen jelenleg nem működik iskola. Általános iskolába Pápateszérre jár 24 szentiváni tanuló.

Óvoda

A településen egy csoportos óvoda működik 11 gyermekkel. Az intézmény vezetője: Maródy Krisztina.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Az északi Bakonyalja hosszan elhúzódó, É-D irányú kavicsos, homokos, helyenként löszös dombhátai közé települt egyutcás falu 170 m magasan fekszik. A szántóföldként és kisebb részben szőlőként használt dombok igen alacsonyak, a falu határának D-Ny-i részén érik el a 200 m-t. Legmagasabb hegye a szőlőhegy: 209 m. Ezeken a helyeken kisebb erdők is vannak. A Kánya és a Szakács ér a Bakony lábainál ered. A völgyekben réteket találunk, a szőlőhegy K-i oldalát szép japán akácerdő borítja. A település kellemes táji környezetben található, külterülete valamivel több, mint 900 hektár, belterülete 43 hektárt tesz ki. A településen nagyrészt extenzív mezőgazdasági területek találhatók, jellemző művelési ág a szántó, gyep, rét.

Bakonyszentiván 18. századi betelepítésekor hosszú, széles utat és egységes teleknagyságot alakítottak ki. A telkeken hosszú házakat építettek: két szobát, egy konyhát, két kamrát, két istállót, a ház végébe kocsiszínt és a telek végén a pajtát. A házakat nem festették, hanem fehérre meszelték. Az utcákat minden szombaton az utca közepéig mindenki összesöpörte, ki-ki meggereblyézte, főleg, ha Úrnapja jött. Istenfélő nép lakta a falut.

Az utca felőli szobát nevezték első szobának, amit csak akkor használtak, ha vendég, vagy távoli rokon érkezett, akkor ott tartózkodtak, pl. búcsőkor és egyéb nevezetes ünnepeken. A hátsó szobában háltak, ahol 8–9 családtag élt, ott 3–4 ágy áll, amelyekben ketten-hárman i aludtak. A két szoba közt volt a konyha, mindkét szobába a konyhán keresztül lehetett bemenni.  A legtöbbet használt helyiség mindig a konyha volt. A bejárati ajtóval szemben volt a kemence, a kemence fölött a nyitott kémény, azon füstölték a húst. A szobákban az ajtó felőli oldalon volt a sparhelt, azokat vagy téglából, vagy cserépből rakták. A kályha felőli oldalon voltak egymás után az ágyak, a másik felén a sarokban at asztal, padokkal. Az asztal fiókos volt, abban tartották a kenyeret és az evőeszközt. Az ágyak mellett álltak a székek. Az utca felőli bejáratnál a kapu mellett kis ajtó volt, azon közlekedtek gyalog.

Két kamrát azért építettek, hogy mindennek helye legyen. Az egyik kamra lett a gabonás kamra, a másikba burgonyát, répát és egyebeket raktak.

A pajta és a kocsiszín közötti területet szérűnek nevezték, oda hordták be csépléskor a gabonát. Az egyik istállóban a szarvasmarhákat, a másikban a lovakat helyezték el. A sertéseknek külön ólakat építettek. Minden udvarban volt virágoskert, amelyben az asszonyok sokféle virágot termesztettek.

A házak az 1900-as évek elején még szalmatetősek voltak, de az 1920-as években már sokan építkeztek, így a század közepére már egy szalmatetős ház sem volt.

A falu képe ma már vegyes képet mutat, találhatók szépen karbantartott porták és épületek, valamint, felújításra szoruló rossz állapotúak is. A község belterületén jelenleg mintegy 110 lakóház található. A településen kevés foghíjtelek van. Újabb kialakítható lakóterületek beépítésével még több lakóépület kialakítására lenne lehetőség.

Bakonyszentiván – Szakrális környezet

A népesség vallási hovatartozása

Bakonyszentiván lakossága katolikus, mint filia (leányegyház) 1779-től a pápateszéri római katolikus plébániához tartozik.

Templom

A falu főutcájának közepén áll a falu római katolikus temploma, amely 1794-ben épült késő barokk stílusban. Építését gróf Eszterházy Károly, a vallási megújulást előmozdító főpap-kegyúr támogatta, aki egyben a Pápa-Devecser-Ugod-i uradalom földesura volt. A műemlék jellegű templom egyhajós elrendezésű, méretei: hossza 31, szélessége 14, a torony magassága 35 méter. A templom főhomlokzatát törtvonalú oromzat járja.

A templomba belépve egy szép harmonikus templombelső tárul elénk. Belső festése 1983-ban újult meg. A bejárat két oldalán faragott vörös márvány szenteltvíz tartó van. Jobbra indulva a felette lévő képen a kereszt, alul a tisztítótűzben szenvedő lelkek. Felirata: „Georg Haas-Johan Vízer” - valószínű az adományozók nevét jelöli. Mellette az altöttingi kápolna bejárata.

A következő tartópilléren lévő kép a régi oltárkép: Keresztelő Szt. János megkereszteli Jézust a Jordánban. Kerete értékes ezüstözött. Előkelő helyét a tetején lévő angyalfej is bizonyítja. A gyóntatószék feletti kép a Szent családot ábrázolja. Egy pápai festő alkotása. Érdekessége a kép felső felében ábrázolt Szt. Lőrinc vértanú.

A középső pilléren lévő két Szt. Sebestyént és Flóriánt (a falu fogadott szentjei) és Szt. Vendelt a barmok védőszentjét ábrázolja. A kép 1801-ben készült. Felirata: „Tos Schmidt piux: Tanri”. Mellette Páduai Szt. Antal (a csodatevő szent) fából faragott szép szobra.

Az ún. kisoltár Mária lourdi jelenését ábrázolja. Szűz Mária szobra gipsz, Bernadetté fafaragás. Mellette van a Keresztelő kút. Nagyon szép darabja a templom berendezésének. Alsó része faragott márvány, az élet fája a kígyóval. Felső része aranyozott, berakásos fafaragvány. Tetején Jézus megkeresztelése. Felette lévő kép a Rózsafűzér Királynőjét ábrázolja. A kép 1886-ban készült. Hátulján az adományozók névsora: Radics György, Radics Anna, Radics Mihály, Radics Antónia, özv. Tülman Jánosné szül: Radics Magdolna, Radics János, Radics Örzse szül: Felber.

A tartóoszlop képe: a MÁRIA HILF, a passaui Boldogasszony, a keresztények segítsége. Hátulján az ajándékozó neve: Vízer Károly és az 1886-os évszám. A kép az idős Lucas Cranach insbrucki Madonnájának a passaui kapucinusoknál lévő kegyképének hasonmása. A kegyképet már 1622-től nyilvánosan tisztelték. A MÁRIA HILF-nek nevezett kegykép tiszteletének kisugárzási körében, kü1önösen a Duna mentén, ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a késő középkortól kezdve a veszedelemtől oltalmazó köpenyes ill. palástos Madonna. A kép tiszteletének terjedésének az is hozzájárult, hogy Bécs ostroma idején Lipót császár és udvara Passauban tartózkodott, s az 1683. szeptember 12-i bécsi győzelmet Szűz Máriának, a „Keresztények segítségének” tulajdonították.

A következő kép két női szentet ábrázol:

1. Szt. Ottilia (december l3.) A középkorban a német nyelvterület egyik legkedveltebb női szolt, Elzász patronája, meghalt 720 táján. A szemfájások védőszentje.

2. Szt. Apollónia szűz Décius császár idejében Alexandriában halt vértanúhalált. Legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkorban a fogfájások és fogorvosok védőszentje. A képen előkelő lányként ábrázolják, kezében foghúzóval. Festője valószínű Koronynai nevezetű. Festés ideje: 1814. 

A szószék műemlék jellegű. 1790 körül készült, készítője ismeretlen. Gyönyörűen faragott részei un. fényarannyal vannak díszítve. A szószék mellvédjén Jézust a háborgó tengerben ábrázolják, tetején az angyal a tízparancsolat megtartására szólít fel.

A templom hajója faragott homokkővel van kirakva, míg a szentély mozaikkal van burkolva. Alsó része vörös és fehér márvány, koporsó alakú. A lépcsőben található több megkövesedett csiga (ammonitész) maradványa. Erre épül fel a favázas oltár, amely kézi faragású, aranyozott. Szimmetrikus elrendezésű. A két fülkében Jézus és Mária szíve szobrok vannak. Az oltárkép Jézus megkeresztelését ábrázolja. A kép szignózva van: SIGISMUNDUS FALUSY PINXIT 1808. (Festette Falusy Zsigmond 1808-ban).

Értékesek a sekrestye faragott bútorai és kegytárgyai, többek között egy kézzel faragott talpas feszület, amely régen a gyászmiséken a koporsóra volt téve. Kézműves remekek a templom kelyhei. Figyelemreméltó az aranyozott barokk monstancia, amely a szentháromságot szimbolizálja, felső részén a szentlélek galamb képében, alul az Atyaisten.

Van egy "lámpás" mellyel az Oltáriszentséget kísérték, mikor házhoz ment áldoztatni a pap.

Meg kell említeni a templom tulajdonát képező 200–250 éves liturgikus könyveket.

 Az orgona 2 manuálos, 8 regiszteres ónsípos orgona. Készült 1903-ban Rákospalotán Országh Sándor és fia császári és királyi műorgonagyártó üzemében. 1904-ben ajándékozta a templomnak Tülmann Jánosné szül. Radics Magdolna 2700 koronáért.

A templomot 1794-ben szentelte fel Spánic Ignác pápateszéri plébános (1732–1795).

A templomon 1886-ban végeztek javítási munkákat: a torony fazsindelyét stájer bádogra cserélték ki. A 20. század elején további állagmegóvásokat végeztek: aranyozást, ajtó-, ablakjavítást, boltozat javítást, 3146 Ft értékben. 1974–75-ben a templom homlokzata, tetőzete és a torony bádogozása újult meg. 1978-ban a 3 q nagyharang repedt meg. Ezért újra kellett önteni. A régi harangot 1978. július 16-án dobták le a toronyból. Felirata a következő volt:

„Isten dicsőségére, Keresztelő Szt. János tiszteletére a bakonyszentiváni róm.kat. hitközség 1927. öntötték: SELTENHOFER FRIGYES FIAI harangöntő gyárában, Sopronban.”

Kálvária

A Kálvária kőből készült 1873-ban. Építtetője a kereszten lévő monogram szerint Tülmann Jánosné szül. Radics Magdolna. A kápolna az 1980-as évekre teljesen romossá vált a stációkkal együtt. Ekkor került sor a teljes felújításra saját erőből, saját munkával. Nagyhéten, de év közben is szívesen látogatják a hívek. Érdekessége, hogy nem 14 stáció van, hanem a német nyelvterületen kedvelt 7 keresztúti állomás.

Bakonyszentiván – Szokások

Egyházi évhez kötődő szokások

A hívő, vallásos emberek életritmusa alkalmazkodott az egyházi év ünnepeihez, a dolgos hétköznapok egyhangúságát az egyházi év ünnepei színesítették és töltötték meg lelki tartalommal.

Külön figyelmet szenteltek a község fogadott ünnepnapjainak: Vendel, Sebestyén, Flórián neve napját kiemelt figyelemmel ünnepelték. A templomban levő kép is erre utal. Szent Vendel napján nem fogták be az állatokat (október 20.), hanem olyan elfoglaltságot kerestek maguknak délután, hogy ne kelljen igénybe venni az állati munkaerőt. Ezeken a napokon mindig volt szentmise és litánia is.

A templom búcsúját (június 24.) délelőtt szentmisével, délután és éjszaka pedig bállal ünnepelték. Híresek voltak a farsangi bálok is.

A Csárda kápolnai búcsúja Szentháromság vasárnapján van, melyet még ma ismegtartanak. Valamikor a környék német községeiből idejártak búcsúra a hívek, valószínű az Altöttingi Szűzanya tisztelete miatt. Ezt csak a II. világháború szakította meg. Jó lenne felújítani ezt a szép hagyományt.

A szentivániak nagyon szerettek énekelni, kiváló tanítóik által megtanított színdarabokat adtak elő, ilyen volt a Falu rossza, Sárgacsikó, Cigány Panna, Bóbitás galamb, Csutka és Kató, Facér kovács legény. A községnek volt dalárdája is. A templomban a virágvasárnapi és a nagypénteki passiót németül énekelték, Radveg Ferenc kántortanító burgenlandi dallamra tanította be.

Viselet

A hagyományos ünnepi viselet a környék német viseletével megegyezik: kékfestő anyagból kötény, blúz, kendő.

Nyelvjárás

A szentivániak a dunai bajor nyelvjárást beszélik.

Étkezés

Az étkezési szokások hasonlóak a környező német községekéhez.

Nagyböjtben szívesen fogyasztottak káposztát, lisztes stercet, véres stercet.

Nagy disznóvágásokat tartottak, vendégeket hívtak

Látnivalók

Bakonyszentiván meglátogatását olyan turistáknak ajánljuk,  akik szeretik és kedvelik a nyugodt, tiszta, falusias vidéki életet. A völgyekben réteket, a szőlőhegy keleti oldalán szép japán akácerdőt találtunk. A település Pápáról és Veszprémvarsányból könnyen megközelíthető.

Római katolikus templom
 

1794-ben, késő barokk stílusban épült. Az oltárkép Schmidt József munkája (1801), a templom kápolnájában látható az Altöttingi Szűzanya-szobor. Az 1990-ben visszakapott kegyszobor elhelyezéséről úgy kellett gondoskodni, hogy biztonságos és a hívek számára elérhető legyen.

Római katolikus templom

Teljes kialakítása az erre a célra adott pénzből történt. A kőműves munkát Buchvald Attila és Földing József, az asztalos munkát Földing Erdő, a festési munkát Horváth László, a villanyszerelőt Bartha József végezték. A művészi kapu Földing Imre helyi mester adománya. A kápolna elkészülte után a szentelését az Ausztriában lakó dr. Harangozó Ferenc pápai prelátus végezte 1990. augusztus 12-én.

A kápolnában figyelemre méltó még az a kézi faragású fa feszület, amely a régi padoknál a férfiak padján volt elhelyezve. A kereszt két oldalán elhelyezett kép a fájdalmas Jézust és a fájdalmas Szüzet ábrázolja. A fa része oroszországi nyírfa. Hadifogságból származik. A feszület feletti kép gyöngy gobelin, 1871-ben készült, a csárdai kápolnából származik.  

Kálvária
 

A község történelmi és építészeti emléke a Kálvária. Kőből készült 1873-ban. Építtetője a kereszten levő monogram szerint Tülmann Jánosné Radics Magdolna. Érdekessége, hogy nem tizennégy stáció van, hanem a kápolna résszel együtt csak hét.

Szőlőhegy
 

A falu érdekességeihez tartozik még a Szőlőhegy, melyet a betelepítés után alakítottak ki. Jellemzője, hogy akik a faluban szomszédok voltak, a szőlőhegyen is azok lettek. Fennmaradtak 150–200 éves pincék, megőrizték az utókornak a pincesort.

A csárda-pusztai kápolna, mint Kossuth emlékhely
 

Bakonyság és Bakonyszentiván közös határainak találkozásánál, közvetlenül az út mellett található egy felújított s újszerű formájában pompázó kis kápolna, amely fontos Kossuth emlékhely.

A kápolna Bakonysághoz tartozó Csárda-pusztán helyezkedik el, mely közvetlenül kapcsolódott ahhoz a birtoktesthez, amely Kossuth Lajos apósának, Meszlényi Jánosnak a tulajdona volt a múlt század folyamán. A barokk stílusú kápolna a 18. században épült.

A csárda-pusztai kápolna, mint Kossuth emlékhely

Építtetője Török János, aki valószínű sírkápolnának szánta, mert alatta egy nagy kriptaépítmény található. A főhomlokzat íves oromzatának széleit gömbdísz szegélyezi, felette fatornyocska emelkedik ki. A bejárati kőkeretes ajtót és a felette lévő ablakot falpillérek szegélyezik. A kápolna berendezése rokokó stílusú, mint például a szentélyben álló keretes oltár és a falakon látható faszobrok. A fogadalmi kép 1773-ban készült, 18. századi a két zászló is. Értékes darabja még a berendezésnek két barokk rézkehely, az úrmutató, a cibórium és a rokokó tömjéntartó. Valamikor itt tartották az altöttingi Szűz Mária kegyszobrának másolatát, melyet a Bakonyszentivánra telepített bajor parasztok hoztak magukkal. Ma a bakonyszentiváni római katolikus templom féltett kincseként őrzik.

Mivel a kápolna állagát tekintve teljesen lepusztult állapotban volt, a németajkú lakosság betelepítésének 250. évfordulójára és Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója tiszteletére a római katolikus egyházközség elhatározta a kápolna felújítását. A költségekhez Bakonyszentiván Önkormányzata 50 ezer Ft-tal járult hozzá, a többit az egyházközség állta jórészt a bakonyszentiváni hívek és a községből elszármazottak adományaiból. A szorgalmas és hozzáértő munka eredményeként a kápolna felszentelésére 1994. augusztus 20-án - Szent István királyunk és államiságunk megteremtésének évfordulóján - került sor. Rá egy év múlva emléktáblát helyeztek el a kápolna falának külső jobboldalán Kossuth Lajos emlékére, melynek történetét a következőkben osztjuk meg a kedves olvasóval.

Kossuth családi életének sorsdöntő eseménye Meszlenyi János kisdémi földbirtokos Terézia lányával kötött házassága, - ki szerető érdeklődést tanúsított iránta fogsága idején is.

Meszlenyi Terézia római katolikus volt, míg Kossuth Lajos evangélikus, ezért a vegyes vallású házasságkötés szokatlan és megalázó körülmények között történt 1841. január 9-én a pesti belvárosi római katolikus plébánián. Kossuth Lajos apósa Meszlenyi János, aki hitbuzgó katolikus ember volt, egyházi áldásban kívánta részesíteni a házasságot. Ezért a nászútról hazatért és Kisdémre látogató ifjú pár házasságát a Csárda-pusztai kápolnában áldatta meg egy plébános barátjával. (Mivel ebben az időben Kisdém a pápateszéri római katolikus egyházközséghez tartozott, valószínű az egyházi szertartást végző személy Markovics János, az akkori esperes-plébános volt). Sajnálatos módon az eseményről és annak pontos idejéről feljegyzés nem található az egyházi iratok között, csupán feltételezhető, hogy a szertartás 1841. február vagy március hónapban zajlott le.

A fent említett eseménynek állít emléket a kápolna falán elhelyezett s felirattal és domborművel ellátott márványtábla, melynek alkotója a Salföldön élő Raffai Béla szobrászművész. A barokkhoz illő betűkkel bevésett felirat a következő:  

„E kápolnában áldották meg 1841-ben

Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia

házasságkötését 

Veszprém Megye Közgyűlése

Bakonyság Község Önkormányzata

Bakonyszentiván Község Önkormányzata

Veszprém Megyei Honismereti Egyesület

1994.” 

Források

Összeállította: Földing Ernő a német kisebbségi önkormányzat elnöke,

gépelte: Dr. Fehér Mária címzetes főjegyző

Irodalom

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Bakonyszentiván leírása: 61.

Földing Antal–Stankovits József: Bakonyszentiván község múltja. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok 10. Veszprém, 1984. 123–127.

H. Szabó Lajos: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Pápa, 1997.

Ila Bálint- Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona I. Budapest, 1964.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Bakonyszentivánra vonatkozó források: 353–354.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Bakonyszentivánra vonatkozó források: 17–18, 20, 223–224.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Bakonyszentivánra vonatkozó adatok: 177.

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In.: Márkusné Vörös Hajnalka–Mészáros Veronika: (szerk.): Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Veszprém, 2006. 231–255.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Péterdi Ottó: Az Észak-Bakonyaljai német falvak dűlőnevei. Budapest, 1934.

Rácz István: Tavasz a Bakony felett (A pápai járás élet-rajza 1944–1945). Pápa, 1970. 134 lap + 3 db. Térkép (kézirat) Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye 20. sz.

Rácz István: Az élet megindulása. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok 1. Veszprém, 1972. 29–38.

Rácz István: Adatok az észak-bakonyi német községek 1945 utáni népességmozgásához. In: Előadások a Veszprém megyei németek történetéből (1946–1948). Szerk: Hudi József Veszprém, 1997. 61–73.

S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.

Levéltári források

A Veszprém Megyei Levéltárban (későbbiekben VeML) található források:

Szentiván 1744. évi német nyelvű telepítési szerződése a Veszprém Megyei Levéltár úrbéri iratiban az úrbáriumok (VeML IV. 1.g.aa) között található.

Az Esterházy család pápai uradalmának lajstromozott irataiban (VeML XI. 602.b) Bakonyszentiván községre vonatkozóan 1764–1785 közötti időszakból találhatók töredékes iratok.

        Veszprémben kutatható a Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irat-együttese (VeML VII. 1.b.), amelyben Bakonyszentiván úrbéri egyezsége (1861) található. A perdokumentumok és a mellékletek között van: a helység felmérési és tagosítási birtokkönyve 1861, 1864, a telektábla (1864), a maradványföldek egyéni kimutatásai 1862, 1864 és a legelőbecsű (1861) A birtokrendezési és kiosztási térkép mérete miatt a térképgyűjteménybe került (XV. 11.)

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek térképgyűjteményben (VeML XV. 11.b.) elérhetők.

A községi alapszabályok és szabályrendeletek levéltári gyűjteményében (VeML XXI. 102.) található Bakonyszentiván községi szervezési szabályrendelete (1912, 1938), valamint a bor, hús, sör, fogyasztási és vigalmi adóról, húsvizsgálati díjakról szóló szabályrendeletek (1924, 1938).

Bakonyszentiván község polgári kori irategyüttese (VeML V. 309.a.) érdekes betekintést nyújt egy vegyes lakosságú bakonyi falu életébe a 20. század első felében. Levéltárba kerültek a bakonyszentiváni körjegyző bizalmas iratai (1931–1937), a képviselőtestületi jegyzőkönyvek (1922–1950) és a közigazgatási iratok 45 doboznyi sorozata (1924–1949). A jegyzőkönyvekhez és az iktatott iratok sorozatához korabeli mutató áll rendelkezésre. Külön kezelték a hadisegély (1918–1923), katonai és levente ügyeket. Megmaradtak a település költségvetései és zárszámadásai (1913–1950), az adóügyi iratai közül: az I. sz. nyilvántartási jegyzékek a birtokosok személyében beállott változásokról (1927–1949), a községi adóhivatal ellenőrzési könyve (1927–1951), az együttesen kezelt közadók főkönyvei (1945–1949), a község vagyonleltára (1937–2946). A falu lakosságának összetételéről, migrációjáról értékes nyilvántartások maradtak meg a vegyes iratok között. Többek között: az útlevél nélkül kivándoroltak (1900–1914) és a külföldről visszavándoroltak (1928–1934), a politikai jogvesztettek (1924–1948), hadiárvák, gyámoltak és gondozottak nyilvántartásai. Készült napló a településen történt tűzesetekről (1925–1935) és a körorvosi látogatásokról (1942–1952), a településen kiadott munkásigazolványokról és szolgálati cselédkönyvekről. Összeírták 1946-ban a német nyelvű és nemzetiségű lakosok adatait, megőrizték a Pápai I. számú járási német igazolóbizottság határozatait (1947). Megmaradt a település dobolási könyve (1939–1949), amelyből elénk rajzolódik a falu hétköznapjainak kisebb-nagyobb eseménye, tragikus fordulópontjai. Az iratok a Pápai Levéltárban kutathatók.

        A bakonyszentiváni népmozgalmi nyilvántartó (VeML VI.81.) a településre érkező és onnan eltávozó személyek községben tartózkodásáról nyújt információkat.

A bakonyszentiváni római katolikus elemi népiskolájának iratai 1901–1947-ig a (VeML VIII. 459.) fondszám alatt, a bakonyszentiváni állami általános iskola iratai1946–1974-ig a (VeML XXVI. 310.) fondszám alatt, az iskolai iratok között kutatható.

Bakonyszentiván telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Pápai Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Bakonyszentiván telekkönyvi iratainak vezetése a Pápai Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

Bakonyszentiván német lakosságának kitelepítésével kapcsolatos iratok 1946–1948 (kiosztási birtokívek, földhözjuttatottakról kimutatások, kataszteri birtokívek, leltárak, jegyzőkönyvek és határozatok) a Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML XXIV.201.b.), a kitelepítettek névjegyzékei, németek által visszahagyott javak leltárai, jegyzőkönyvek és határozatok a Veszprém Megyei Földhivatal Telepítési Osztályának és a nagyteveli telepfelügyelőjének irataiban (VeML XXIV.201.c, XXIV. 207.) találhatók.

A Bakonyszentiváni Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 721.) a Tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1969 közötti időszakból kutathatók.

A kollektivizálás és a begyűjtések időszakát dokumentálják a bakonyszentiváni községi begyűjtési megbízott iratai 1951–1956-ból (VeML XXIV. 644.), a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a helyi termelőszövetkezet működésének dokumentumait őrzi a bakonyszentiváni Új Erő, majd Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet iratai az 1958–1973 közötti időszakból (VeML XXX. 230.).

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a bakonyszentiványi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A  bakonyszentiváni római katolikus elemi népiskola 1901–1947-ig (VeML VIII. 459.) az államosítás után a Bakonyszentiváni Állami Általános Iskola iratai 1946–1974-ig (VeML XXVI. 310.) kerültek levéltárba.

Bakonyszentiván katolikus híveit a pápateszéri plébánia gondozza, ott anyakönyvezték a szentiváni katolikus lakosokat 1744-től. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Bakonyszentiván lakosait az 1895–1924 közötti időszakban a pápateszéri, 1924–1966-ig a bakonyszentiváni állami anyakönyvi másodpéldányaiban (VeML XXXI.1.) kutathatók szintén a Veszprém Megyei Levéltárban.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár