Földrajzi környezet

 A 12,01 km2 kiterjedésű községhatár két kistáj területén helyezkedik el. Északi harmada a Veszprém–Nagyvázsonyi-medence, míg déli része a belterülettel együtt Balaton-felvidék és kismedencéi kistájba sorolandó. Előbbi a Déli-Bakony, utóbbi a Balaton-felvidék kistájcsoportba tartozik. Határa Nagyvázsony, Tótvázsony, Pécsely, Mencshely (négyeshatár), Vöröskő területével érintkezik. Észak-déli kiterjedése 5,72 , a kelet-nyugati 4,50 km. A határ legalacsonyabb pontja a Vázsonyi-séd egyik ágának mentén 244 m, legmagasabb pontja K-en a Róka-hegy környékén 380 m. Belterületének átlagos tengerszint feletti magassága 290 m. 

      Határának geológiai felépítése változatos. A belterületen és közvetlen környezetében lösz, édesvízi mészkő települt a vízfolyásokat folyóvízi hordalék kíséri. Északra nagyobb foltban mocsári, agyagos tőzeg található. Távolabb északra és délre egyaránt a földtörténeti középidő triász időszakának tengeri üledékei (mészkő, dolomit) mozaikolnak. 

      Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 9,5-9,7 ºC, a csapadék éves mennyisége 600-650 mm. 

      Vizeit a Vázsonyi-séd Felsőcsepelypuszta közelében eredő keleti ága gyűjti össze, mely Nagyvázsony határában egyesül az északi ággal. 

          Eredeti növényzete illír jellegű molyhos tölgyes karszterdő. A határ keleti és déli szegélyét ma is erdő borítja, a lösszel borított területeken szántóföldi és rétgazdálkodást folytatnak. 

       A Veszprém – Tapolca közötti útról Tótvázsonynál vagy Nagyvázsonynál letérve közelíthető meg. A Tótvázsony – Barnag – Vöröstó – Nagyvázsony közötti mellékút a tapolcai úttal párhuzamosan fut. Legközelebbi vasútállomások: Balatonfüred 15 km, Veszprém 22 km.

Településtörténet

A település neve etimológiailag a szláv barlang szóval függ össze, amely régebben földbe vájt lyukat, gödröt is jelenthetett.

      A falu területe a 11. századtól lakott volt. A település első írásos említése 1082-ből való, nevét akkor Villa Barlog alakban jegyezték föl, 1233-ban Barlag/Barloc formában volt olvasható. János vöröstói plébános 1276. szeptember 4-én tett vallomása szerint jelen volt, amikor Árpád-házi Margit könyörgésére Bethe de Barloc fia meggyógyult. 1284-ben már állt temploma, amikor Erzsébet királyné Barnag földjét, melyen a királyné szakácsai laktak, a Vázsony nemzetségbeli Mencseli búza fia Móricnak adta. Ők építették 1384-ben barnagi birtokukon azt az erősséget, amely Zádor-vár néven ma is látható Pécsely felett. A 13. századtól a Vázsonyi nemzetség birtokában álló területet 1472-ben a „törökverő” Kinizsi Pál kapta meg, az 1488. évi adólajstrom alapján Barnag 27 portája Kinizsi Pál jól jövedelmező birtokaihoz tartozott, a barnagi porták 26 forintot adóztak a várúrnak.

      Kinizsi halála (1494) után birtokait felesége, Magyar Benigna örökölte, majd az második férje, Horváth Márk révén a Horváth családra szállt, mely utolsó férfisarjának haláláig birtokolta. A Horváth család kihalása után a királyra visszaszállt birtokokat az uralkodó Zichy Istvánnak adományozta 1649-ben. A török kiűzése utáni első nagy összeírás idején, 1696-ban a Zichy család kezén volt Palota és Vázsonykő vára a hozzá tartozó falvakkal együtt. A 18. században a család birtoklása Veszprém megyében 17 településre terjedt ki, többek között Vöröstóra és Barnagra is. 1851-ben a Todesco család vásárolta meg a vázsonyi uradalmat, de 1913-ban ismét visszakerült a Zichy család tulajdonába, akik az államosításokig birtokolták.

      1526-ban már két településrész létezett: Barnag és Kys-Barnag. A török hódoltság alatt a vázsonykői várhoz tartozott a falu, a megmaradt lakossága a vár védelmébe húzódott, onnan művelte szántóföldjeit és szőlőit.

      A 17. századi különböző forrásokban olvashatunk a barnagi református lelkészekről, 1629 és 1732 között feltételezhetően református közössége (is) volt a falunak.

      A török időkben Barnag lakossága is megfogyatkozott. Az 1696. évi összeírás 7, az 1715. évi összeírás 11 magyar nevű telkes jobbágyot és 3 zsellért vett számba. A Zichy-család már a század elején kísérletet tett német jövevények letelepítésére. Barnagi birtokukra 1714-ben telepítették le a dél-németországi Katzentalból érkező Czipff Sebestyént és házanépét, de a család neve csak 1735-ben bukkan föl újra a lakosok között. Egy 1720-as összeírás újra csak 10 magyar jobbágyról tett említést, akik 51 pozsonyi köböl földet szántottak két dűlőben.

      1720-as évek közepén érkeztek újra nagyobb számban német nyelvű jövevények a faluba, akik az 1724-ben kelt telepítési szerződés szerint Billigheim környékéről a francia-svájci-német háromszögből, illetve Elzász déli részéről, a hagyomány szerint azonban Svájcból és a Fekete-erdőből jöttek. Számuk pár évtized alatt jelentősen növekedett. Egy 1729-ben készült összeírás szerint 12 telkes jobbágy (20 fiúgyermekkel) gazdálkodott Kisbarnagon, 1757-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök egyházlátogatása során viszont már 66 német családot írtak össze 302 fővel, és 17 magyar háztartást 102 családtaggal.

      Az 1820-as évek végéig még növekedett a népesség, majd az 1850-es évek úrbérrendezését követően a lakosság száma egyre csökkent (1869-ben 359, 1890-ben 326, 1930-ban 272), jelenleg alig százan élnek a faluban.

      A telepítést követő időszakban Barnagon még egy ideig egymás mellett éltek magyarok és németek, sőt feltehető, hogy az új telepesek a puszta telkeket, a még meglévő házakat szállták meg. Részben ezzel magyarázható a magyar határnevek továbbélése. A különböző etnikumok belső vándorlás útján aztán külön falurészbe tömörültek, állandósult a 20. század közepéig fennálló Magyarbarnag és Németbarnag elnevezés.

      Annak ellenére, hogy a település termőföldje szegény, terméketlen, csak rozs és kukorica, káposzta, hajdina és len termesztésére alkalmas, az itt megtelepült német családok gyarapítani tudták vagyonukat. Az egyik bevételi lehetőségük az állattartásból származott. A németbarnagi határ nagyobbik része erdő és legelő volt, ahol a 19. század közepéig sertéseiket makkoltathatták, rideg tartású marháikat legeltethették kora tavasztól késő őszig. Ezen kívül jelentős bevételi lehetőséget jelentett a pécselyi és aszófői szőlőhegyen megvásárolt szőlők jövedelme, amely megalapozta gazdasági gyarapodásukat.

      A kelet-nyugati irányban elnyúló falunak ma is jóformán csak egy utcája van, az egykori református-magyar és a katolikus-német falurészek összeérnek, ugyanakkor a két közigazgatásilag különálló települést az 1940-es évekig táblák választották el egymástól. Mindkét falurésznek önálló infrastruktúrája volt: templom, iskola, temető, kocsma.

      Jóllehet 1946 után a falu német lakosságából senkit sem telepítettek ki, a mezőgazdálkodás erőszakos államosítása, illetve az ezzel járó gazdasági átalakulás nyomában a lakosság drasztikus méretű elvándorlása következett be. Az 1940 utáni népszámlálási adatok anyanyelvre és nemzetiségre vonatkozó mutatói nem megbízhatóak.

 

Németbarnag (1947 után Barnag) település népessége

Németbarnag népességének nyelvi/nemzeti megoszlása a 20. századi népszámlálási adatok alapján

      Németbarnag településnek két évszázadon át szinte kizárólag német lakói voltak. A német nyelvű, katolikus népesség növekedése miatt azonban már 1741-től a magyarbarnagi falurészben is megtelepedtek német családok, akik a 20. század első felében az ottani lakosság 10-20%-át tették ki.



 

Magyarbarnag népességének nyelvi/nemzeti megoszlása a 20. századi népszámlálási adatok alapján

Intézményrendszer

Barnag közigazgatási szempontból Nagyvázsonyhoz tartozik. Öt település működteti a nagyvázsonyi székhelyű körjegyzőséget.

      A települési önkormányzat a polgármester személyét is beleértve hat képviselőből áll. Német kisebbségi önkormányzat 2002 óta létezik a településen, az első ciklusban három, majd pedig öt fővel.

      A falu alsó tagozatos iskolája 1976-ig működött, azóta a kicsik is a felsősökkel egyetemben Nagyvázsonyban tanulnak. A körjegyzőség falvai közösen tartják fenn az óvodát és az iskolát, ahol a gyerekek német nemzetiségi nyelvoktatásban részesülnek. Továbbtanulásra legközelebb Veszprémben és Balatonfüreden nyílik lehetőség.

      A faluban évről-évre Falunapot tartanak augusztusban, amelyen a környező települések tánc- és zenekarai lépnek fel. Ádventkor karácsonyváró műsorral készülnek a falubeliek az ünnepekre. Ezeket a rendezvényeket a helyi önkormányzatok közösen szervezik.

      A német kisebbségi önkormányzat megalakulása óta legfőbb feladatának tekinti a katolikus temetőbe vezető út mentén és a temetőben található, műemléki védelem alatt álló Kálvária épületeinek és berendezésének megmentését, méltó és műemléki szempontból is kifogástalan felújítását.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet

 

      Barnag a Balaton-felvidéki aprófalvakhoz hasonlóan az „egyutcás” települések közé tartozik. Szinte valamennyi ház a falu egyetlen, kelet-nyugati irányban húzódó utcáján található, melynek elnevezése is Fő utca.

      A község az 1947-es egyesítésig 2 részből állt: a németajkú telepesek által benépesített és katolikus vallású Németbarnag a keleti településrészt, míg a magyar nyelvű és református vallású Magyarbarnag a nyugati településrészt foglalta magába, melyek teljesen összeépültek. Az 1947-es faluegyesítés után a település neve Barnag lett.

      A házak számozása egyedi mintát követ: a déli házsoron kezdődik, és folyamatosan növekszik a számozás egészen a település végéig, ahol visszafordul és az északi soron folyamatosan növekedve jön vissza. Így az 1-es számú házzal szemben a legnagyobb számú (93-as) található. Ez a számozás a mai napig megmaradt, ezért a Fő utca nyugati folytatásában kialakított építési telkek új utcanevet igényeltek, mivel a házszámok abban az irányban nem voltak folytathatók. Az ezeken a telkeken épülő házak már a Járdoványi utca házai. A Zádor-vár irányában is lehetőség nyílt új házak építésére, így kialakult a Zádorvári utca. Ez a két utca, mely az ezredforduló után alakult ki, nem befolyásolta alapvetően a település szerkezetét, annak egyutcás jellegét.

Németbarnag település térképe 1853/55 (Marton József mérnök. VeML Térképgyűjtemény. Kéziratos Térképek gyűjteménye T-310)

      További jellegzetessége a falunak, hogy az egykori Németbarnag területén egy udvarban két egymással összeépített lakóház és a hozzájuk tartozó melléképületek találhatók. Az udvart közösen használták a családok. A hajdani barokk stílusú, boltíves-tornácos házak túlnyomó többségét az 1950-60-as években a kornak megfelelő stílusban átépítették. A néhány, még hagyományos stílusjegyeit magán viselő házat új tulajdonosaik az 1990-es évektől kezdődően az egykori építészeti jellegzetességeket szem előtt tartva újították fel. A település mai arcát az egyre nagyobb számban felújított és helyreállított műemlék jellegű épületek, lakóházak határozzák meg. A mindössze egy kilométer hosszú település jelenleg 110 lakost számlál.

Szakrális környezet

 

      Barnag lakói részint a református, részint a katolikus vallást követik körülbelül azonos arányban. 
 

Református templom, templombelső

A falunak ezért két temploma van (a település két végén), és mindegyik felekezet saját temetővel is rendelkezik. A települést elhagyó valamennyi út mentén keresztektalálhatók (sajnos már nem mindegyik ép).
 

Kereszt a Zádor-várhoz vezető út mentén

A katolikus templom:

 

      A németbarnagi első templom hiteles feljegyzések szerint (Historia Domus) 1730-39-ben épült, és 3 haranggal rendelkezett. Az oltárkép Szent Sebestyént ábrázolta, és a templomot is az ő tiszteletére szentelték fel 1739-ben. A főoltár és a templomtorony fából készült. Ez a templom az 1839-es tűzvészben a lakóházak nagyobb részével együtt elpusztult. A tűzvész után barokk stílusban és a réginél nagyobb méretben építették újjá. 1844-ben szentelték fel az új templomot immár Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére, ahogy arról az oltárkép is tanúskodik. A templom azóta őrzi méreteit és építészeti vonásait. Külső mérete: 29x19 méter, belső hossza: 26,5 méter, két harangja van. 1978-tól 2006-ig több lépcsőben újították fel az épületet. A munkálatok állagmegóvási és esztétikai célokat szolgáltak. Megújult a teljes külső vakolat és a tetőszerkezet, felfrissítésre került a templombelső, utolsó lépésként az elektromos hálózatot cseréltette ki az egyházközség. A ma is használt padsorok 1875-ben készültek. A szobrok, képek a 19. századból és a 20. század elejéről valók. A templomban található egy az oltárkép méreteihez hasonló nagyságú festmény is, amely a faluhoz kötődő Szt. Margit legenda eseményeit ábrázolja. A legenda szerint egy barnagi fiú Szt. Margit közbenjárására gyógyult meg betegségéből.

 

Felújított stáció, a benne elhelyezett festménnyel

      Régen nem volt minden vasárnap szentmise Barnagon. Egyik vasárnap Vöröstón, a másik vasárnap Barnagon tartottak misét, mivel Barnag a Vöröstói Plébánia fíliája volt régen és az ma is. A templom Búcsúja hagyományosan a védőszentjéhez, Szt. Mártonhoz kötődik.

A Kálvária
 

      Németbarnagon az 1720-as évek végén megélhetést és otthont kereső családok letelepedési szándékukat azzal is bizonyították, hogy már az első generáció vállalta a templom és a kálvária megépítésének fáradságos munkáját, anyagi terheit. A templom építését követően 1750 és 1755 között készülhetett el a ma is látható keresztút elődje, a Krisztust és a két latort ábrázoló háromkeresztes kálvária. (Veszprém megye falvaiban csak ott létesült kálvária a 18. század második felétől, ahova német nyelvterületről érkeztek telepesek. A Bakonyban Kislődön, Városlődön és Magyarpolányban, a Balaton-felvidéken Szentjakabfán, Vöröstón, Barnagon és Veszprémfajszon.) Közülük a legkorábbi, mintaadó kálvária a barnagi volt. Tehát az igényt egy sajátos szakrális tér megteremtésére és az ott megvalósuló vallásgyakorlatra otthonról hozták az ide érkező telepesek. A keresztút bővítésére a 18. század végén került sor, 1798-ra elkészült nyolc stáció és egy kápolna, melyet Hajas István veszprémi plébános áldott meg. Az elkészült stációkápolnák a templom háta mögül indultak, és egy nagy L alakot megtéve futottak fel a kálváriadombra, összeköttetést teremtve ezzel a falu temploma és a kálváriadomb, valamint a kálváriahegy lábánál – II. József rendeletére 1785-ben – kialakított új temető és a falu között. A keresztút állomásai kőből épült kápolnák voltak, amelyekbe közel életnagyságú festett szobrokat helyeztek, ezek jelenítették meg a szenvedéstörténet egyes állomásait.


 

Felújított, még a festmény elhelyezésére váró stáció

A keresztút indítókápolnájában a Fájdalmas Anya szobra állt, nem véletlenül, hiszen az ezt követő hét stációban a Szűzanya hét fájdalmát jelenítették meg. A kálváriadomb tetejére, oda, ahol a hármaskereszt állt, egyhajós, klasszicizáló kálváriakápolnát építettek, amely befogadta az ekkor már korhadó kereszteket és a szentsírt. Súlyosan megrongálódtak a keresztút állomásai az 1839. május 20-i nagy tűzvész alkalmával. A stációk állapotának romlását – bár fenntartásukra családok kötelezték magukat – csak lassítani tudták. A falakra ekkor már festett bádogképeket erősítettek, a tetőzet fazsindelyét időnként kicserélték. 1941-ben a kálváriát záró kápolnát újították fel. Belső szobrait, a feliratokat és a falra festett jelképeket Mátis József nagyvázsonyi piktor festette újra.
 

Kálvária kápolna, kápolnabelső

Az 1960-as évekre a stációkápolnák olyan rossz állapotba kerültek, hogy a barnagi katolikus egyházközség képviselőtestülete kérte a lebontás engedélyezését. Szerencsére az Országos Műemlékügyi Felügyelőség védelmébe vette ezt az értékes műemlék-együttest. /Forrás: Márkusné Vörös Hajnalka: A barnagi kálvária/

A barnagi kálvária teljes felújítása 2003-ban kezdődött. A szervezőmunkát a 2002 októberében alakult barnagi Német Kisebbségi Önkormányzat vállalta magára. 2003 tavaszán elkészítették a terveket, majd 2003 őszétől 2004 őszéig elkészült a temetőben található négy stáció felújítása, az azt követő évben pedig a temetőn kívül fekvő romos keresztúti állomások újjáépítésével folytatódott a munka. Somogyi Győző festőművész egyedi képeinek beépítésére, és az újjáépített teljes stációsorozat felszentelésére 2009-ben kerül sor. A kálvária régi szépségének helyreállítását a kisebbségi önkormányzat saját költségvetéséből és több sikeres pályázaton nyert támogatásból valósította meg. 


 

Viselet

      Hétköznapi viselet: Nőknek rakott, hosszú és bő szoknya, fekete színű flanel vagy karton anyagból; berlinerkendő. Férfiaknak hétköznapokon bricsesz nadrág, kemény szárú csizma, vasárnap szövetnadrág, szövetkabát.

      Az ünnepi viselet télen bársony, hímzett, virágos szoknya volt nagykendővel, gombos, hosszú szárú cipővel, nyáron kasmír, virágos szoknya. Kötényt is hordtak, hétköznapokon klott, ünnepeken selyem kötényt. A férfi viselet ünnepnapokon fekete zsinóros mellény, kabát, kalap, télen kucsma volt.

Egyházi és világi ünnepek, szokások

 

Újév: Kötelező egyházi ünnep volt szentmisével, az emberek egymást köszöntötték.

Vízkereszt: Ezen a napon történt a víz szentelése (majd később húst, kenyeret és bort is szenteltek).

Farsangkor mulatságokat rendeztek vasárnap, hétfőn, amelyek kedd éjfélkor értek véget. Húshagyó kedden a fiúk, legények beöltöztek maskarába. Járták a falut, tojást, kolbászt, tyúkot, sonkát szedtek össze, ezt kedd este közösen elfogyasztották.

Hamvazószerda szigorú böjti nap volt. Nagyböjt idején a szerda és a péntek hústilalmi nap volt, ma már csak a péntek a kötelező.

Nagycsütörtökön 9 órakor a harangok jelképesen Rómába mentek, és minden csengő elnémult. Az iskolás gyerekek istállóban aludtak, és pénteken hajnali 3 órakor (később 5 órakor), majd 12 órakor és délután 3 órakor „pergetültek” (kereplővel kerepeltek), ezzel helyettesítve a harangokat.

Nagypénteken hajnali 3 órakor az asszonyok, a férfiak és a gyerekek egy előimádkozó vezetésével a Kálváriára mentek imádkozni, énekelni.

Nagyszombaton feltámadási körmenetkor szólaltak meg újra a harangok és a csengők. Nagyböjt idején tilos volt bálozni és esküvőt tartani. A kettős ünnepek második napján a plébános Barnagon ebédelt az egyházi vezetőnél, délután pedig szentséges litániát tartottak.

Húsvét: A húsvéti locsolás Barnagon nem volt szokás. A húsvéti szokásokhoz tartozott viszont húsvét hétfőn a futballmeccs, melyen nős és nőtlen férfiak játszottak egymás ellen.

Virágvasárnap: Ezen a napon barkát szenteltek. A szentelt barkát délután mindenki a temetőbe vitte a halottai sírjára. A misén passiót énekeltek.

Március 25. Gyümölcsoltó boldogasszony ünnepe: Templomunk oltárképe is ehhez az ünnephez kapcsolódik. Délután litániák voltak a templomban, majd később esténként szentmisék.

Május 1. A csatári búcsú időpontja. Ezen a napon sokan zarándokoltak el a faluból az ünnepre.

Május 3. A Szent Kereszt feltalálásának ünnepe. A barnagiak a vöröstói szentmisén ünnepeltek.

Pünkösdkor majálisok zajlottak, majd esténként báloztak.

Májusban majálisokat tartottak a kocsma udvarán, amik már délután elkezdődtek. Az utcára kiültek a lányok és a legények, és együtt énekeltek. Az iskolásoknak május 1-jén zenés ébresztő volt.

Úrnap: Misét tartottak körmenettel együtt. A plébános úr előtt virághintő lányok mentek, a legények pedig a zászlót vitték. Erre az alkalomra a falut zöld ágakkal díszítették fel.

Búzaszentelés: A faluhoz legközelebbi búzatáblánál végezték.

Augusztus 20. Szent István király ünnepe, a nagy ünnepek közé tartozott.

Szeptember 8., 12., 15. A Szűzanya ünnepei. Ezeken a napokon régen Andocsra, Sümegre, Mariazellbe zarándokoltak el a barnagiak.

Szeptemberben szüreti felvonulások zajlottak. A kisbíró felolvasta a lakók teendőit, természetesen tréfásan (ezeket utóbb Steinbach József tanító úr szövegezte). Voltak jósnők, táncosok, beöltözött putris cigányok, akik egy rozoga lovas kocsin érkeztek, majd a nézők közé mentek kéregetve, miközben a lányok arcát bekormozták.

Október: a Rózsafüzér Királynéjának hónapja. Esténként a szentmisék után a rózsafüzért közösen elimádkozták, titkot cseréltek.

Mindenszentek, halottak napja: Ezeken a napokon mindenki virággal és mécsesekkel ment ki a temetőbe a halottai sírjához. Régen a szentmisék a Kálvárián voltak, a legutolsót 1991. nov. 11-én Pauer Antal plébános tartotta ott.

A Márton napi búcsú is novemberben volt. Este bált rendeztek, külön a felnőtteknek és külön a gyerekeknek. Volt cigányzene, játszott rezesbanda, a gyerekeknek pedig harmonikás.

Adventkor reggeli rorátékat tartottak.

December 13-23. A buzgó hívek a házakat járták imádkozva, énekelve. Ezzel idézték fel a szállást kereső szent család történetét, várták a kis Jézus születését.

Szenteste a betlehemesek és a pásztorok vitték a kis Jézust a családokhoz.

Szilveszterkor a templomban év végi hálaadást tartottak. Beszámoltak az egyházközség életéről, a születésekről, esküvőkről, halálozásokról, illetve egyéb eseményekről. Szilveszter éjjelén estétől reggelig bált tartottak. Reggel a zenész és a legények elmentek a lányos házakhoz boldog új évet kívánni. A lányok forralt borral, pereccel, süteménnyel kínálták meg őket. (Az utolsó harmonikások Steierlein János, Hecker József voltak.)

Látnivalók

Turisztikai érdekességek

      A településre, és közvetlen környezetébe látogatók műemlékekben és természeti szépségekben egyaránt gyönyörködhetnek. A korábbiakban a szakrális környezet címszó alatt már olvashattak a falu legfontosabb műemlékeiről: a templomról és a Kálváriáról.


 

A falu a két templommal

Megújult stációk a temetőben. Legfelül a Kálvária kápolna

Ezeken kívül a faluban található egy Szent Flórián szobor, melyet 1803-ban emeltek.

       Német ajkú területeken vált közismertté a 17. századtól a tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja. Katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. A szobor a katolikus templomtól nem messze egy barokk stílusú, nyitott fülkében található.

 

Szt. Flórián szobor

 







     Természeti szépségeket Barnag déli (Balaton felőli) környezete szolgáltat leginkább. A Zádor-vár megközelítése a településen keresztül a legcélszerűbb, az útvonalat táblák jelzik. A vár a Balaton-felvidék peremére épült. Az egész hosszanti hegyoldalról, de leginkább a vár kilátójából gyönyörű kilátás nyílik a Tihanyi félszigetre és a Balatonra.

Források

Az összefoglalást készítette: Szilágyi Anikó és Czaun József

Az anyag összeállításában résztvettek: Szilágyi Anikó, Czaun József, Hauck Jánosné, Pápai Henrietta,
Reichardt Antal, Magasi Józsefné, Steierlein Lászóné

Irodalom: 
 

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései.1690–1836.  Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Németbarnagra vonatkozó források: 251–254.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Magyarbarnagra vonatkozó források: 17–18, 20, 100, 135–136, Németbarnagra vonatkozó források: 16–7, 158–159.

Mákusné Vörös Hajnalka: A barnagi kálvária. Veszprém, 2005. (magyar-német nyelven)

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Pápa, 2000. Magyarbarnagra vonatkozó leírás: 119, Németbarnagra vonatkozó leírás: 140.

Péterdi Ottó: A Balaton-felvidék német falvai. (Veszprémfajsz, Hidegkút, Németbarnag, Vöröstó, Szentjakabfa, Örvényes In.: Századok, 1935. 189–193.

Szilágyi-Kósa Anikó: Ungarndeutsche Personennamen i m Plattenseeoberland. Eine anthroponomastische Langzeitstudie in Deutschbarnag und Werstuhl [Német személynevek a Balaton-felvidéken. Történeti személynévkutatás a németbarnagi és vöröstói németek körében]. Budapest, 2008. ELTE: Germanistisches Institut.

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720. Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Barnagon összeírt lakosok nevei: 64, 117 (1696), 203 (1715), 309 (1720).

Levéltári források:

Németbarnag 1714-ben és 1724-ban kelt német nyelvű telepítési szerződései a Magyar Országos Levéltárban (rövidítve MOL) a Zichy család levéltárában (MOL P 707) 70 et A. nr. 1–2. találhatók.

Az 1746-ban kelt úrbéri szerződés a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az úrbéri különféle irományok (VeML IV. 1.g.bb.) között II. 115. sz. alatt kutatható.

Németbarnag lakosságáról családonként, névszerinti összeírást készített Padányi Bíró Márton püspök 1757-ben, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban(rövidítve VÉL) kutatható Conscriptiones animarum (VÉL A-14.) 8. kötet 445–458. és 549. oldal.

A község úrbérrendezést (1770) megelőző állapotaira rávilágító kilenc kérdőpont és az arra adott válaszok a Magyar Országos Levéltárban a Zichy család levéltárában (MOL P 707) a 70 et A nr. 5. jelzett alatt találhatók.

A Veszprém Megyei Levéltárban találhatók a Zichy-család nagyvázsonyi uradalmának iratai (VeML XI. 608.) Ezek között Németbarnagra vonatkozóan bírószámadások (1822–1831), úriszéki iratok (1791–1845), napi gazdasági (munkaelosztási) jegyzékek (1824–1828), kilenced- és tized- és robotlajstromok (1801–1855), napszámbér-jegyzékek (1798–1882), szegődménykönyvek (1877–1881) találhatók. A jobbágyháztartások vizsgálatát teszi lehetővé a barnagi jobbágynépességére vonatkozó hagyatéki leltárak (1789–1838), árvaszámadások (1795–1830).

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) találhatók Barnag úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és legelő-elkülönítésének iratai (1845, 1858). A perdokumentumok mellékletei között őrzik: a helység urbáriumát (1770), az úrbéri jobbágytelkek és zsellérhelyek kimutatását (1854), a legelő- és erdőbecsűt, szántók és rétek osztályozási jegyzőkönyvét (1856), a maradványföldek egyéni kimutatásait (1857), a település felmérési birtokkönyvét és telektábláját (1858, 1860, 1896).

A birtokrendezési és kiosztási térkép mérete miatt a térképgyűjteménybe került (VeML XV. 11.): T-310. Németbarnag volt úrbéresek erdejének 1886. évi gazdasági térképe T-429.

Magyar- és Németbarnag telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Balatonfüredi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Magyar- és Németbarnag telekkönyvi iratainak vezetése a Balatonfüredi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

A községi alapszabályok és szabályrendeletek levéltári gyűjteményében (VeML XXI. 102.) található Barnag községi szervezési szabályrendelete (1947), valamint a bor, hús, sör, fogyasztási és fedeztetési díjakról szóló szabályrendeletek (1948).

A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában(VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78-79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében elérhetők.

Németbarnag polgári kori iratai közül a Veszprém megyei Levéltárban kutathatók (VeML V. 363.) a Mencshelyi Körjegyzőség képviselőtestületi jegyzőkönyvei (1857-1950), a közigazgatási iktatott iratok (1939-1949), a háztartási iratokban a települések költségvetései és háztartási főkönyvei (1938-1949), az adóügyi iratok (1935-1950). A körjegyzőséghez tartozó falvak társadalmi összetételéről sok adatot tartalmaznak a községben vezetett nyilvántartások (1898-1947): a cselédekről, a munkásigazolványokról, a körorvosok és bábák működéséről, a hadiárvákról, büntetett személyekről, kivándorlókról, külföldről visszavándoroltakról, a betegekről, a pásztorokról, mezőőrökről, iparosokról…

A két település iskoláinak iratai a Veszprém Megyei Levéltárbanutathatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskoláiról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) található. Magyarbarnagreformátus elemi népiskolájának iratai 1900–1948-ig (VeML VIII. 272.),Németbarnag római katolikus elemi népiskolájának iratai 1917-1947-ig (VeML VIII. 273.), a barnagi állami általános iskola iratai 1946-1977-ig (VeML XXVI. 154.) kerültek levéltárba.

Németbarnag katolikus lakosságát 1734-ig Nagyvázsonyban, majd 1895-ig a Vöröstói plébánián anyakönyvezték. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Összeállította: Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa