Földrajzi környezet

Területe 7,04 km2.Környező települések: Nagygyimót, Csót, Ugod, Homokbödöge. Északnyugati fele a Marcal-medence középtáj, Pápa–Devecseri-sík kistájához, míg délkeleti része a Bakonyvidék középtáj Bakonyalja kistájcsoport Pápai-Bakonyalja kistájához tartozik.

       A községhatár észak-déli kiterjedése 3,4, míg a kelet-nyugati 4,3 km. Az egyutcás, kelet-nyugati kiterjedésű település (belterület) már a Kisalföldön található. Központja 173 m tengerszint feletti magasságban fekszik, a határ legmagasabb pontja 190 m, míg a legalacsonyabb a Gerence-patak mentén 164 m.

       A természetes vízfolyásokat kísérő fiatal (jelenkori) üledékek kivételével felszínét negyedidőszaki kavics és homok borítja, a rajta képződött talajokon szántóföldi gazdálkodást folytatnak. A felszínen lévő üledékek alatt a határ nyugati részén pliocén agyag, keleti felében triász mészkő található.

       Éghajlata mérsékelten hűvös – mérsékelten száraz típusú, éves középhőmérséklete 9,5-10 ºC, az éves csapadék mennyisége 600-650 mm.

       Határának legjelentősebb vízfolyása a Bakony hegyei között eredő Gerence-patak, mely a Marcalba ömlik, s a községhatár északi határvonalát képezi.

       Természetes növényzete cseres tölgyes volt, melyet a szántóföldi gazdálkodás szüntetett meg. A határ délnyugati szögletében telepített nemesnyárasok alkotnak erdőt.

       A település a Pápa – Veszprémvarsány közötti útról letérve, illetve Zirc felől közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Pápa (13 km).

Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata

Béb nevének eredetéről van olyan feltételezés, hogy német eredetű, a Beb, Bebe személynévből ered. Borovszky Samu szerint a Csanád nemzetség ilyen nevű tagjáról nevezték el a Szegedtől délkeletre eső Béb nevű falut. Ez esetben felvetődik, hogy a magyar honfoglalás előtti bajor birtokos neve őrződött meg a falu nevében. Ha ez így is van, ez nem jelenti, hogy lakói is bajorok voltak.

Régészeti emlékek

A nagyobb erdőfoltokkal tarkított, patakokkal sűrűn behálózott, sztyeppére hasonlító vidék a Bakony és a Marcal között mindig alkalmas volt az ember megtelepedésére. Béb területén eddig a legidősebb emberi nyomok a bronzkor végéről, az urnasíros kultúra korából származnak. Ezek a falu belterületétől délre, Pásztorházi-dűlőben kerültek elő 1930-ban, illetve az 1967-es terepbejáráskor.

A következő időszak, melyből ismertek régészeti leletek, a római kor. Ezek a falu belterületén és szintén a Pásztorházi-dűlőből származnak. A Pásztorházi-dűlőben 1930-ban talált leletek arra utalnak, hogy itt egy villagazdaság lehetett.

A legérdekesebb egy pikkelyes díszítésű kőoszlop töredéke, amely egyaránt lehetett lakóépület, síremlék, vagy kultuszhely része. Ezen kívül késő római korra tehető csontvázas sír, 2–3. századi tegulák (tetőcserepek) és edénytöredékek, a Constantinus-dinasztia (335-341.) és II. Constantinus (351-361.) által vert pénzek kerültek elő. A leletek alapján a villa a 2-4. század során állt fenn. Tulajdonosáról semmit nem tudunk. Ugyanitt 1994-ben, a gázvezeték fektetése során Constantinus-érmét és római kori edénytöredékek kerültek elő. Mátyás István bébi lakos ugyanekkor a temetőben talált II. Constantinus uralkodásának idejéből való érmét ajándékozott a pápai múzeumnak.

A Fő utcában 1913-ban, útépítés során találtak először római emlékeket: 4. századból származó érméket, I. Constantinus (306-367) korában vert érmét és edénytöredékeket. Ugyanekkor telepnyomokat is megfigyeltek. Az 1968. évben végzett árokásás során az iskola, a templom és a fő u. 54. sz. ház előtt hét egymással párhuzamos, az útra merőlegesen futó falat vágtak át,, ezek legalább három épülethez tartozhattak. Az árok falában és a kidobott földben sok tegula-darabot, 2–3. századból való cserépedénydarabokat találtak. Az 1994-ben fektetett gázvezeték földmunkái során szintén bolygatták a területet. Ekkor megállapították, hogy a tegulák másodlagosan felhasználva vannak a kőfalakba beépítve.

Béb a középkorban

A honfoglaló magyarok érkezésekor a Dunántúl frank uralom alatt állt, s grófságokra osztva kormányozták. A megérkező magyarok (akik feltehetőleg a Szalók nemzetség pásztorai és harcosai voltak) népes szláv lakosságot találtak az etelközi hazájukhoz hasonló földrajzi - vízrajzi - domborzati viszonyokkal rendelkező tájon: az alacsony dombokat a szántók között tölgyes ligetek borították, a völgyekben kanyargó patakok partjait fűzfák és nyárfák kísérték. Bármennyire is megfelelő volt a terület, a letelepült földművelők falvai és földjei miatt nem tudták a nagyállattartó gazdálkodást folytatni. A nagyszámú fennmaradt szláv víz- és településnév azt jelzi, hogy ezt a vidéket csak viszonylag későn szállták meg.

Később királyi birtok lett, valószínűleg a bakonyi erdőispánság része, majd még 1253 előtt királyi adományként magánkézbe került. A későbbi Bébi nemi család őse kapta meg, vélhetőleg cserébe fegyveres szolgálattal tartozott a király(ok) háborúiban.

A 13. század közepén már biztosan állt Béb falu Szent Mór tiszteletére szentelt temploma. A középkori falu helyére utaló leletek földmunkák során a falu belterületétől északra, a Kertek-alja nevű területen, illetve a belterület Kossuth u. 42–52. közötti szakaszán kerültek elő.

1256-ban kelt az oklevél, melyben először említik Béb falut. Ekkor Chepán, Guge, György, Zuda és Bébi Péter fia Miklós perbe keveredett a váradi káptalannal.

Az ugodi vár és környéke (Béb) Nyport rézmetszetén

A per tárgya a szomszédos Gyimót területén fekvő birtok tulajdonjoga volt.

A későbbi oklevelekben a falu egyetlen birtokosaként Bébi Miklós, majd az ő örökesei szerepelnek. Több alkalommal esik szó Miklós unokatestvéreiről, Bánai Imre fiairól: Mihályról, Benedekről és Imréről, akikkel együtt több birtokadományban részesült. A század második felében Bébi Péter fia Miklóst és Bánai Imre fia Mihályt több ízben comesként említik a fennmaradt oklevelek, tehát az előkelő, országvezető réteg tagjai voltak. Miklós 1283-ban a határon fekvő Galgóc vármegye ispánjának tisztét töltötte be.

A következő, Bébbel foglalkozó oklevél 1270-ből származik. Ekkor egy birtokmegosztási egyezség során ismét felsorolták a birtokosokat: Bébi Péter fia Miklós, György, Chepán fia János, László és Guge özvegye. Bébi Miklós harcias férfi volt: 1273-ban Győr ostroma után, sebesülése ellenére, részt vett a kunok elleni háborúban: a Bodrog megyei Hajszentlőrinc monostorát védte unokatestvérével, Banai Mihállyal együtt, familiárisaik közül 37 elesett vagy kapott sebet. Mindketten ott voltak a morvamezei csatában 1278. augusztus 28-án. Egy oklevél szerint 1284-ben még élt, azonban mikor IV. (Kun) László 1289. november 9-én kelt oklevelében Babnai Mihályt és rokonait megerősíti korábbi adományaiban, megemlíti, hogy Bébi Miklós a király szolgálatában életét vesztette. Miklós birtokai fiára, Lászlóra szálltak. A 14. században a birtokközpont a Sopron megyei Pinnyére helyeződött át, Bébi Miklós Fia László már Pinnyei Lászlónak titulálja magát.

A Bakony-vidéknek ezen a részén ekkoriban még nem volt vár: Pápa, Döbrönte, Hölgykő, Somló csak később épült fel, így tehát Béb jobbágyai aránylag védve voltak a tartományúri portyázók ellen.

Miután a Chenig-család kihalt, az ugodi váruradalomnak új urai lettek: előbb az országnak több nádort is adó Garai-család, majd a Mohács után Magyarország királyává koronázott I. János apjáé, Szapolyai István kincstartóé. Az 1488-as rovásadó-jegyzék szerint lakói 22 forint állami adót fizettek, ami 22 lakott bébi portát jelent. Mivel a telkes nemesek a telkükért 1 forintot fizettek, egy portára joggal számolhatunk két jobbágygazdaságot, ezt támasztja alá a következő század összeírásának 1 portái is.

Béb a török hódoltság alatt

A Mohács utáni török hadjáratok teljesítették be a falu sorsát: 1522-ben még említi oklevél plébánosát, de 1544-ben elnéptelenedett, miután az előző években több ízben is kifosztották, felégették a török portyázók. Lakossága az elnéptelenedésig: 1531-ben 12 adófizető, 5 szegény, 15 felégetett porta; 1536-ban 4 adófizető, 4 szegény, 2 puszta porta; 1542-ben 3 1/2 adófizető, 3 szegény porta.

Puszta volt évszázadokon át, elhagyott földjeit a szomszéd faluk (Ugod, Gyimót) jobbágyai használták, közben előbb a devecseri Choron-család, majd öröklés révén a Nádasdy-család birtoka lett. Puszta volt akkor is, mikor 1626-ban új tulajdonost kap: Esterházy Miklóst, a későbbi nádort. Az április 22-én keltezett átadó okmány szerint a bakonybéli apát bébpusztai földjét az ugodi jobbágyok az évek során elszántották. 

Béb falu és környéke felmérési térképe 1735-ből, Bernwert Ferdinánd munkája

Béb betelepítése a 18. században

Miután 1726-ban megalapították az ugodi plébániát, annak filiája lett, egészen 1779-ig, mikor Csóthoz csatolták. Néhány család azért lakhatta, mert bár csak 1740-ben kezdődött az újratelepítése, egy okmányban a bébi iskolát említik.

Esterházy átszervezte a gazdálkodást. Mivel a középkori váruradalom-rendszer ekkorra menthetetlenül elavult, az uradalom központját Pápára helyezte, innen irányította régi három uradalmat: Pápát, Ugodot és Devecsert.

Az Esterházy család grófi címere

1740-ben megkezdődött Béb betelepítésének szervezése (állami adó alóli mentesség kérése, telepesek toborzása), majd 1741 januárjában szekereken megérkeztek az első telepesek.

Ők a következők voltak:

• Mathis és Dominicus Wolstroer (Wohlstommer), mindketten feleségükkel és összesen kilenc gyermekkel költöztek Bébre. A gyerekek közül a legfiatalabb Helena 10, a legidősebb Mathias 18-19 év körül lehett. A gyermekek neve: Mathisa, Joannes, Nicolaus, Michael, Laurentius, Barbara, Anna, Catharina, Helena.
• Andreas és Petrus Tyria (Tiria, Tirion), akiknek gyermekeik: Georgius, Magdalena, Anna, Barbara, másik Anna, Francisca. Legfiatalabb az 5 éves Francisca. A családhoz tartozott még Joannes Tyria és felesége, Christina Pauler, valamint Maria Tyria és férje, Adamus Najczinger is, akik azonban nem rendelkeztek önálló jobbágytelekkel.
• Carl Massio (Massion) hat 10-19 év közötti gyerekkel települt Bébre. A gyerekek: Joannes, Andreas, Thomas, Catharina, Francisca, Magdalena, Margaretha.
• Joannes és Nicolaus Koch összesen hét gyermekkel érkezett: Jacubus, Petrus, Andreas, Michael, Catharina, Anna Maris, Joannes. Joannes 1741-ben volt 14 éves. A rokonságba tartozott még Anna koch, aki férjével, Martinus Nidermajerrel jött.
• Henricus, Stephanus, Mathisa, Philipp Fletri (Fredics, Fledri). Négy családfő, akik valamilyen, már nem ismert rokonságban álltak egymással. Velük jött hét gyerek: Mathas, Jacobus, Georgius, Joannes, Fridericus, Anna Maria, Magdalena. Fridericus volt a legfiatalabb, aki 1740-körül született, az is lehet, hogy már Bében.
• Joannes Preustroer (Prajsromer) feltehetően három gyerekkel költözött át: Petrus, Anna, Margaretha. A rokonságba tartozott egy másik Joannes Preustroer is, akinek felesége Barbara volt, valamint Matheus Preustroer Anna Klein nevű feleségével. Velük jött egy másik, a beköltözéskor 18 éves Margaretha.
• Nicolaus Vasori (Vasarer, Vasjuir, Vasari) fiatal házasként érkezett Bébre Anna Maria Massio nevű feleségével.
• Franciscus Hess 1743-ban 34 éves volt, felesége Margaretha Massio pedig 18.
• Fridericus és Joannes Fodi házas emberek voltak. Fridericus felesége Catharina Massio volt, Joannesé pedig Margaretha Koch. A családba tartozott még Mathisa Fodi, akinek felesége szintén egy Margaretha Koch volt. A három házaspárnak összesen 11 gyermeke volt: Fridericus, Fridericus, Petrus, Petrus, Stephanus, Josephus, Catharina, Margaretha, Elisabetha, Cristhina, Anna Maris. A legkisebb Cristhina, aki legfeljebb 1-2 éves volt, vagy meg sem született még az ideérkezéskor.
• Franciscus Wayland (Vailand, Veiland) feleségével, Barbara Turmannal települt a faluba. Velük jöttek 11 és 19 év közti gyermekeik: Nicolaus, Jacobus, Petrus, Susanna, Barbara.
• Joannes Kirsch H’arc nem szerepel az anyakönyvekben, csak neve maradt fenn. Ha egyáltalán megérkezett Bébre, akkor is csak rövid ideig élhetett itt.
• Joannes Rupert 1743-ban lett keresztapja Henricus Fledri lányának, Mariannának. Ezen kívül semmi adat nem maradt fenn róla.

Németek betelepedése a 18. században

A német telepesek életkörülményei

Egy régi panaszlevél szerint a telepesek lotharingiaiak voltak, de a nyelvjárás inkább bajor-osztrák eredetre vall. Voltak köztük olyanok is, akik már régebben Nyitra megyében telepedtek le, onnan jöttek tovább Bébre.

A házhelyek még nem voltak kimérve, mikor megérkeztek, feltehetően a környező falvakban szállásolták el őket a családoknál, majd Esterházy Ferenc engedélyezte, hogy Bében ideiglenes kunyhókat építsenek, ehhez, s tüzelőnek fát Vadkerten vághassanak. „Amidőn reá fog érkezni kegyelmed, vigye ki minnyájukat és mutassa meg az pusztát, hogy tudhassák, hol telepedjenek meg, mely alkalmatossággal az ingeneur is menjen ki, és valamint a szűcsieknek, úgy azoknak is mérje ki a háztelkeket, az földeket, réteket, és legelő mezőjöket, úgy hogy minden szántóföld 60 pozsonyi mérő alá legyen” - írta 1741. február 11-én Bittó József tiszttartónak. Egy pozsonyi mérő alá való föld kb. ½ magyar holdnak felelt meg, tehát Bében egy jobbágytelekhez 30 hold nagyságú szántó tartozott. Mikor a földmérő eleget tett az utasításnak, a földrajzi adottságokat és a rendelkezésre álló területet figyelembe véve, valamivel kisebbre vette a telkek méretét.

A Bében otthonra találó németek szabadmenetelt és háromévi adómentességet élveztek. A privilégium lejárta után évi árendát fizettetek, természetben pedig kilencedet és tizedet adtak. A három év leteltével évente 6 forintot fizettek az uraságnak, valamint két fuvart adni a Balaton mellékére. Az uraság konyhájára minden gazda évi 2 tyúkot, 4 font zsírt, 20 tojást adott, ezen felül két gazdának egy kappant és egy libát. Ezeket a természetbeni juttatásokat pénzben is megválthatták, ami évi 2 forint 10 dénárt jelentett. Ezen felül fizették a tizedet is. Karácsonykor minden gazda egy szekér fát volt köteles fuvarban Pápára szállítani, valamint ha a gróf itteni birtokaira jött, szükség esetén előfogatot biztosítani. Szent Mihály napjától (szept. 29.) karácsonyig szabadon mérhették saját borukat. A telepesek a kijelölt rendben kötelesek voltak házaikat felépíteni, amihez fát az uradalom biztosított. Ha valaki a megszabott időben nem építette fel a házát, elvesztette jogát a telekre, de csak akkor távozhatott, ha maga helyett mást állított. A jobbágyok szabadon költözhettek. Jogszolgáltató fóruma a pápai Esterházy-úriszék.

A telepesek a Gyimótról Koppány felé vezető út két oldalán építették fel házaikat. A falu központja a romjaiban még álló templom volt, ezt fakápolnává építették át. Vele szemben volt az iskola. A beltelkek elrendezése olyan volt, mint a többi falvaké: a telek egyik szélén, az utcára merőlegesen állt a lakóépület, az udvarra nyíló ajtóval, mögötte az istálló, majd a többi melléképület. A telek végében keresztben állt az átjárható pajta, ami az udvart a kert felől zárta le. A beltelkek vége a két patak partjáig nyúlt. A keleti faluszélen, a Gerence partján volt a káposztás, ahol minden családnak volt parcellája. A földnélküli zsellérek házai a falu szélén álltak, általában beltelki szántó sem tartozott hozzájuk.

Az 1768. évi urbárium adatai alapján a beltelek nagysága 5 ½ mérő volt, a szántó 36 hold, a rét 6 „Tagwerk”, ami megfelel a magyar „kaszás” kifejezésnek. Az 1768. évi úrbérrendezés során országosan 1200, 1300 vagy 1400 négyszögöles holdakkal számoltak.

A kültelekhez 36 hold szántó és 6 hold rét tartozott. A szántókat ezeket nem egy darabban kapták meg a telepesek, hanem mindenkinek minden dűlőben volt földje. A kiosztott rét a Gerence árterében volt, a közösen használt legelő az Öreg-sédtől a Vadkertig húzódott. Mivel a német telepeseknél az öröklési rend az volt, hogy mindig a legidősebb fiú örökölte az egész telket, így Bében nem alakultak ki apró telektöredékek

Az első évben még élelemre is alig volt gabonájuk, nemhogy vetni, így Esterházy hozzájárult, hogy az uradalomtól kapjanak kölcsön vetőmagot és takarmányt, de csak azok, akik előtte Nyitrában laktak, s ott maradt vetésük és rétjük, mely biztosítékul szolgált. A telepesek közül többen morogtak, hogy sokkal rosszabb körülményeket találtak, mint amit ígértek nekik, többen a nyár közepén még hozzá sem kezdtek a házépítéshez. Több telepes elköltözött, mások jöttek a helyükre, ekkor találkozunk a Grob, Walentics, Novák, Weber, Meringer, Malasics, Pomati, Wagenhoffer családnevekkel Bében.

Tűzvész ütött ki a faluban 1762 áprilisában, melyben 11 ház égett le az utca déli oldalán a templom és a Gyimót felőli faluvég között. Elégett a ház, minden tartozéka, a gazdasági és iparos szerszámok, elpusztult 1 tehén, 1 borjú3 sertés, 5 malac és csaknem minden baromfi. A károsultak a kiküldött vizsgálóbizottság jelentése alapján 2 évi mentességet kapott az állami 8hadi9 adó fizetése alól.

Úrbérrendezés

A Mária Terézia elrendelte úrbérrendezést Veszprém megyében, így Bében is, 1768-ban hajtották végre, mely a jobbágytelek tartozékainak és azok nagyságának meghatározásával kezdődött.

Béb szántóföldjeit 1. osztályba sorolták, ami 22 holdnyi területet jelentett egy egész jobbágytelek esetében. A réteknél hasonló volt az eljárás. Bében a rétek is 1. osztályú besorolást kapták, mely szerint 8 hold tartozott egy egész jobbágytelekhez.

Minthogy a telepítéskor megkötött szerződés értelmében a bébi jobbágytelek 5 1/2 pozsonyi mérő alá való beltelekből, 36 hold szántóból és 6 hold rétből állt, ez meghaladta az országosan előírt nagyságot. Bében 1768-ban a jobbágyok kezén lévő terület 895 hold volt. A rendezés során 26 telkes jobbágyot, 15 házas és 8 házatlan zsellért írtak össze.

Egy addig egésztelkes bébi jobbágynak 1768-tól 1 3/8, egy féltelkes jobbágynak pedig 6/8 nagyságú telke lett, ami azt jelentette, hogy ehhez az arányhoz megnövelt terhekkel tartoztak. Az immár 1 3/8 nagyságú telekkel rendelkező bébi jobbágyok szolgáltatásai voltak: 1 forint cenzus, teleknagyságtól függetlenül. Ajándék címén 2 3/4 kappant, 2 3/4 tyúkot, 16 1/2 tojást, 1 3/8 öl tűzifát, és 8 1/4 bála dohányt kellett évente a földesúrnak szolgáltatnia. A rendelet heti 1 napi igás, vagy 2 napi kézi robotot írt elő, 4 egész telek után pedig évente egy hosszúfuvart. A bébi 1 3/8 telekkel rendelkező jobbágyok esetében ez évi 73 1/8 nap igás vagy 146 2/8 napi gyalogrobotot jelentett. A 6/8 nagyságú telekkel rendelkező jobbágyok az 1 forint cenzuson kívül mindent arányosan csökkentett mértékben adtak. Továbbá a föld minden terméséből, a méhből, bárányból, gödölyéből, kenderből, lenből kilencedet vagy hegyvámot kellett adniuk. Az addigi szokásnak megfelelően az urbárium biztosította a jobbágyok számára a közös legelőhasználatot, valamint korlátozott mértékben erdőhasználatot is. Szabályozták a borkimérési jogot, kocsmáztatást is. Azokon a helyeken, ahol szőlőhegy nem volt (ide tartozott Béb is) a kocsmáltatási jog Szent Mihály napjától karácsonyig illette a jobbágyokat.

Azokat, akiknek szántója és rétje nem érte el az 1/8 telek nagyságot, a zsellérek közé sorolta az urbárium. A házas zsellérek évi 1 forint cenzust, s évente 18 nap kézi robotot teljesítettek. A robotkötelezettség a házatlan zselléreknél 12 nap volt. A rendelet szerint az utód nélkül meghalt vagy megszökött jobbágy javai a földesurat illették meg, azonban a megürült jobbágytelkeket nem csatolhatta majorsági földjeihez, hanem ismét jobbágyot kellett rá telepítenie, hogy ne csökkenjen az országos adózás alapját is képező paraszttelek-szám. A vadászat, halászat, a pálinka- és sörfőzés, ezek árulása, a vendégfogadó és vám joga ezentúl is egyedül a földesurat illette meg.

A falu lakossága 1785-ben 352 fő volt.

Béb a 19. században

A fennmaradt névsorból kitűnik, hogy az eredeti telepesek közül ekkor már csak hat élt Bében. Az 1817. évi püspöki egyházlátogatás alkalmából az összeíró megállapította, hogy az anyaegyház (ekkor már Csót) megközelítése esős időben, a Gerence gyakori áradása miatt nehéz, sőt életveszélyes.

Béb lakossága a 19. század elején:

• 1817: 403 fő 53 házban;
• 1818: 439 fő 53 házban;
• 1820: 438 fő 57 házban;
• 1828: 145 adózó fő, ebből 1 fő iparos;
• 1829: 412 fő;
• 1836: teljes lakosság 496 fő.

Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc során a bébiek is megtették, amit tudtak. A nemzetőrségbe 38 főt írtak be, a decemberi honvédsorozáskor 9 legényt soroztak honvédnek, ketten közülük (Bernstengl Jakab és Fummer Jakab) ekkor már Kosztolányi Mór őrnagy önkéntes nemzetőr alakulatában szolgáltak. A község lélekszámához mérten jelentős, 58 fő ajándékozott a honvédség felállítására és a független magyar forint megteremtésére is.

Lakossága a 19. század második felében:

• 1857: 524 fő;
• 1869: 438 fő;
• 1880: 516 fő 63 házban;
• 1890: 527 fő 70 házban,
• 1900: 518 fő.

Béb a 20. században

1902-ben megindult a forgalom a Bánhida - Pápa vasútvonalon. Az ugodi állomás Ugod pénzéből épült fel, mint utóbb kiderült, bébi területen. Béb község képviselői a vasútépítéshez anyagilag nem járultak hozzá. Hogy a vitáknak elejét vegye, Esterházy Pál a kérdéses területet 1912 novemberében Ugod határához csatoltatta.

Az első világháborúban 16 bébi halt meg a harctereken, fogolytáborokban, kórházakban. A háború utáni földosztás során 49 bébi lakos kapott 41 kat. hold és 105 négyszögöl területet.

A második világháború frontja 1945. március 25-én vonult át a falu fölött. Komoly harcok nem voltak, a 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály katonái sietve menekültek a szovjet 106. gárda lövészhadosztály csapatai elől. A visszavonulók a Gerence partján álló öreg, eredetileg 1738-ban épült, malom épületét felgyújtották, s többé nem is épült újjá. A második világháborúnak 22 bébi áldozata volt, nevük a templom melletti emlékművön olvasható.

Németek kitelepítése

A háború utáni földosztás Bében nehézkesen haladt. Ennek oka a várható kitelepítés volt, a kitelepítendők nem kaphattak földet, viszont a névsor több alkalommal is változott, valamint az ország más területéről is költöztek be nincstelenek, akiknek viszont kellett földet juttatni. A kitelepítés során 1948-ban Bébről 5 családot és egy egyedülálló személyt telepítettek ki.

Lakossága a 20. század első felében:

• 1910: 472 fő;
• 1920: 475 fő 79 házban;
• 1930: 505 fő 97 házban;
• 1941: 491 fő 105 házban.

A „Kossuth” Termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, 1961-ben egyesült a csóti „Vörös Hajnal”-al. 1966-ban az önálló bébi tanács is megszűnt, 1990-ig Csótról irányították a falu ügyeit.

1990 után

A rendszerváltoztatás után megalakult a helyi önkormányzat 1990-ben (polgármesterré Mehringer Lászlónét választották, de mivel ő lemondott, 1991. január 1-től mind a mai napig Hauber János a falu polgármestere); 1992. szeptember 7-én megkezdődött a tanítás a Weiland György Általános iskolában, 1994-ben bevezették a vezetékes gázt; 2001-ben átadták a szennyvízcsatorna-hálózatot; 1994 után a volt disznólegelő területén 41 telket alakítottak ki. Az 1997-ben felújított művelődési házban kapott helyet a Polgármesteri Hivatal és a német kisebbségi önkormányzat is.

Lakossága a második világháború után:

• 1960: 413 fő 113 házban;
• 1970: 345 fő;
• 1980: 274 fő 96 házban;
• 2000: 262 fő 98 házban;
• 2002: 258 fő 99 házban.

Intézményrendszer

Közigazgatás

Gróf Esterházy Ferenc már közvetlenül a betelepítés után megszervezte a falu közigazgatását. A falu élén álló bíró összekötőként szerepelt a földesúr és a lakosság között és számos olyan feladatot is ellátott, amely a földesúri szolgáltatások zavartalanságát biztosította.

Béb címere

Felelős volt a jobbágyok gazdálkodásáért és a különféle adók és járandóságok behajtásáért. Általában a legtekintélyesebb gazdák közül került ki a falu vezetősége. Idősebb Koch János például 4 egymást követő éven át (1781–1985) viselte Bében a bírói hivatalt.

A faluban a bíró mellett jegyző is működött, aki az írásos munkákat végezte, a számadásokat vezette. A 19. század közepéig ezt a feladatot a kántortanító látta el, csak utána választották szét a tanítói és jegyzői hivatalt.

A jobbágyfelszabadítás után (1848) megszűnt a községi önkormányzat függése is a földesúrtól. A falu elöljárósága és képviselőtestülete a megyei törvényhatóság felügyelete alá került. És ez 1945-ig érvényben volt. A képviselőtestület tagjainak felét a lakosok maguk közül választották, míg a másik fele a legtöbb adót fizetők, az ún. virilisták közül kerültek ki.

Az 1871-ben kibocsátott községi törvény szerint a kisközségeket körjegyzőségekbe szervezték, amelyek élén egy-egy körjegyző állt és intézte a hozzá tartozó falvak ügyeit. Béb a szűcsi körjegyzőség része lett, osztozva Fenyőfő és Koppány kisközségek lakosaival együtt.

Béb kisközséget 1945. január 1.–1950. október 21-ig Csót nagyközséghez osztották be, majd 1950–1966-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966. február 1-i hatállyal Csót székhellyel Béb és Csót községek területén községi közös tanács szervezését határozta el, amelyhez 1970. július 1-vel Nagygyimót és Vanyola is csatlakozott.

Az 1990. szeptember 30-án és október 14-én két fordulóban lezajlott helyhatósági választásokon került sor a községek polgármestereinek megválasztására. Béb közég ismét önálló lett.
 

Béb községi tanács Végrehajtó Bizottságának elnökei voltak:

Szabó György                  1950. október 22. - 1953. augusztus 31.

Kiss Géza                        1953. szeptember 1. - 1956. június 15.

Mehringer Kálmán             1956. december 16. - 1966. január 31.

Happ Mihály                     1966. február 1.–

Béb polgármesterei:

Mehringer Lászlóné          1990

Hauber János                  1991–

Oktatás

Az iskola 1748-ban már biztosan működött, az első ismert bébi iskolamester Heidler Jakab volt, akit 1754 és 1760 között több ízben említ az Ugodon vezetett anyakönyv: gyereke született, illetve keresztszülőként szerepelt. Az iskola egészen 1974-ig működött Bében, attól kezdve Csótra jártak át a gyerekek, majd 1992-ben ismét megnyitották.

Közművelődés, egyesületek

Béb Községi Német Nemzetiségi Egyesülete (Veren der Ungarndeutschen in Wieb) 1999. február 8-án alakult Hauber János elnök és Völgyesi Henrik egyesületi titkár vezetésével. Az egyesület feladatának tartja Béb német nemzetiségi kultúrájának ápolását, hagyományaik, szokásaik feltárását, megőrzését, továbbfejlesztését, megismerését. További célja a német nemzetiségi anyanyelv elsajátítása, az identitás megőrzése. Mindezen célok érdekében művészeti együtteseket és nemzetiségi klubbot működtet és szakmai baráti kapcsolatokat tart fenn hazai és külföldi hagyományőrző szervezetekkel.

Nemzetiségi falunap 2011.

Béb Községségért Közalapítvány

Az 1996-ban alakult közalapítvány célja, hogy a községet érintő kulturális eseményeket finanszírozza, a község oktatási intézményeit és a német nemzetiségi hagyományápoló körök működését támogassa. További célja a község polgárainak egészségvédelme és a szabadidősportjuk ösztönzése.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet

Béb településképében, az utcák és a telkek elhelyezésének kialakításában, a házak építésénél a földesúr, Esterházy Ferenc utasításai szerint jártak el.

A beltelkek, amelyekre a házak épültek, a középkori falu helyén kerültek kiosztásra, a régi, csak romjaiban meglévő Szent Mór egyháztól jobbra és balra.

A falu középpontját a templom alkotta, amelynek helyén a következő években fából kezdetleges, szerény kis kápolna épült. Az utca túlsó oldalán, a templommal szemben az iskola kapott helyet. Az út két oldalán a templomtól, illetve az iskolától nyugatra és keletre mérték ki a házhelyeket, amelyekre 1741 nyarán meghatározott rendben felépültek a telepesek házai, így jellegzetes egyutcás település jött létre.

A telkek elrendezése a következő volt: az utca frontján, az udvaron állt a ház. A házhoz csatlakozott az istálló a marhák számára, s az udvart a hátsó fronton keresztben a pajta zárta le, amelynek mindkét irányban volt kijárata, hogy így átjárható legyen a kert s a beltelekhez csatlakozó kertvégi szántó és rét felé.

A falu keleti részén a Gerence felé eső házsor végében külön helyet biztosítottak a káposztásnak, amelyet parcellákra osztva kaptak meg az egyes családok.

A házak végében a beltelki szántók és rétek északon a Gerecéig, délen pedig az Öreg-Séd partjáig húzódtak, s így Béb belterületét valójában e két patak határolta.

Mind a beltelek, mind a határ felosztása egészen a 19. század közepén történt tagosításig nem sokat változott, mindössze néhány jobbágytelket feleztek meg az új telepesek számára. A telepes családoknál hagyományos öröklési rend szerint a gazdaságot mindig a legidősebb fiú örökölte, így a falu további növekedését ez megakadályozta.
 

Béb 1856. évi kataszteri térképe VeML K-89

Szakrális környezet 
 

A lakosság vallási hovatartozása

Gróf Esterházy Ferenc katolikus németeket hozott bébi birtokára. A falu középkori plébániáját már nem élesztették újjá, hanem mint filiát Ugodhoz csatolták. Az ugodi anyaegyház, amely a pápai főesperességhez tartozott, akkoriban még Csót, Gyimót, Bödöge és Adásztevel lakosainak lelki gondozását is ellátta. Így Béb volt az egyetlen német telepes falu az egész plébánia területén, ami okozott némi nyelvi problémákat, s csak nehezítette az újonnan jöttek beilleszkedését.

Az új templom terveit Pauly Mihály készítette, építése 1790 áprilisában kezdődött, a felszentelésére 1791-ben sor került, bár a teljes munkával csak 1793 végére készültek el. A falu és a csóti anyaegyház plébánosa közti megegyezés szerint minden negyedik vasárnap tartott misét Bében, a többi vasárnap Csóton.

A templom tornyába egy 6, egy 3 és egy 2 mázsás harangot szenteltek fel. A keresztelőkút 1794-re készült el.

Keresztek

Stark-kereszt (Stark-Mathias-Kreuz)

Gyimót felöl érkezve áll egy magányos kőkereszt. Német nyelvű felirata szerint Stark János állítatta: „Gerichtet von Johann Stark”.

A Stark testvérek (Béla, Ferenc és Ervin) 1996-ban felújították, így eredeti szépségében hívja imára az arra járó embereket.

Fehérhídi-kereszt (Weisse-Brücke-Kreutz)

A Gyimótra vezető régi út mentén, ott, ahol egy kis híd vezetett át az Öreg-Séd patakon, állíttatott egy keresztet 1860-ban az egyik bébi család. Az idő vas foga az elmúlt 150 év alatt megviselte a keresztet, de Mórocz István és felesége adományából néhány éve ismét ott áll a falu bejáratánál.

Tó kereszt vagy Sulyok-kereszt (Lachenkreuz, Sulyok-Kreuz)

A falu Ugod felé eső alsó végén, ahol a házak sora az északi oldalon véget ér, a tónál, amely az egykor itt bányászott agyag helyén tátong, két kisgyermek (Wéber András és Sulyok Vince) halálának emlékét őrzi a kereszt. 1887. június 6-án rájuk omlott a megcsuszamlott föld és maga alá temette a hatéves gyermekeket.

Kereszt a templom előtt

A rajta olvasható évszám szerint 1907-ben készült a templom előtt álló kőkereszt. Engesztelésül a megbánt vétkekért és az átélt szenvedésekért.

Újtelepi kereszt

Az Ugodra vezető út mentén az elágazásnál, a falu alsó szélén áll.

 Belátó szőlőhegyi kőkereszt

A Belátó szőlőhegy azon kapujánál, amely a bébi oldalon található, 1815-ben állítottak fel kőkeresztet, amely a gondozásnak köszönhetően ma is megújultan őrzi a hegy kapuját.

Temető

A temető az újratelepítés után a közvetlenül a templom mögött volt, mai helyére csak 1842-ben került, mikor a régi már teljesen betelt. Az „új” hely a falu Ugod felé eső szélén található.

Szokások:                                                                       
 

Az emberélet fordulói:

Születés

A szülést még az 1950-es években is a bába segítette Bében. Szokás volt az újszülöttet 2–3 napos koráig megkeresztelni. A szertartásra csak a keresztszülők és a bába ment el. Az édesanya általában 3 hétig, ha nehéz szülése volt 6 hétig nem vethette be a betegágyat nem mehetett el otthonról. A bábaasszony határozta meg, hogy mikor kelhetett fel az anya, s ő kísérte el először a templomba, gyakran egyszerre több anyát is. Ott imádsággal, énekkel, hálaadással és a pap áldásával köszönték meg az újszülött és az édesanya életét. Ezután térhetett vissza az emberek közé az édesanya.

Házasság

Amikor egy-egy legény megtalálta a magához való leányt át kellett esni a leánykérés ceremóniáján. Rendszerint a vőlegény és az édesapja mentek ketten, de nem volt ritka, hogy a keresztapát, jó szótehetségű, a dologban jártas sógort kértek fel a feladatra. Ha a leányt odaígérték, fogadták a kérőt és az ajándékot. Leggyakrabban már ilyenkor kitűzték az esküvőt. Előtte három héttel mentek először a vőfélyek hívogatni a vendégeket, vőfélybotot vittek, amire minden háznál szalagot kötöttek. Az elsőt a menyasszony kötötte.

Lakodalmat a 20. század közepéig keddi napon tartották. Az 1950-es évektől lett divat szombaton házasságot kötni. A lakodalmi vendégség a vendéglátó házaknál gyülekezett. A vőlegény házánál az udvaron, hosszú asztaloknál, vagy erre a célra készített sátorban mulattak.

Esküvő után egy hétig a menyecske nem mehetett haza a szüleihez. Következő hétvégén vendégül látták a szülőket és utána illett, hogy a fiatalokat is visszahívják egy vasárnapi ebédre, de legalább egy délutáni vizitre. A fiatalember szülei jöttek utoljára.

Halál

Amikor meghalt valaki a faluban, mindjárt kiharangozták. Ha nő halt meg, akkor először két kongatás volt a nagy haranggal, másodszorra és harmadszorra két haranggal egyszerre és egyszer kondítottak. Ha gyermek halt meg, akkor kongattak csak a kis haranggal. Ha férfi halt meg, akkor két alkalommal kongattak hármat, majd utoljára egyszerre két haranggal.

Nyelvjárás                                                                        

Egy régi panaszlevél szerint a telepesek lotharingiaiak voltak, de a nyelvjárás inkább bajor-osztrák eredetre vall. Voltak köztük olyanok is, akik már régebben Nyitra megyében telepedtek le, onnan jöttek tovább Bébre.

Látnivalók

Béb település Veszprém megyében Pápa kistérséghez tartozik. Béb a Bakony és a Kisalföld találkozásánál Pápától 10 km-re található. A falut a 18. században katolikus németekkel telepítették be. Mint német község sokáig zárt közösség volt, és mint önálló község rendezkedett be. Az 1960-as években a község az önállóságát elvesztette és a lélekszám is felére csökkent. Az asszimiláció folytán a zárt német közösség megbomlott, de a lakosság 70%-a még ma is németnek vallhatja magát.

Római katolikus templom

A késő barokk műemlék templomot Gróf Esterházy Károly a későbbi egri püspök építtette 1791-ben. A faluhoz képest nagyméretű, 40 méter hosszú és 10 méter széles templomot szép freskók díszítik, amelyek Szent Anna életét mutatják be.

Falumúzeum

Béb egyik régi házában az önkormányzat falumúzeumot alakított ki, ahol a településre látogatók megcsodálhatják a bébi németek által használt eszközöket, lakótereket.

Római Katolikus templom

Források

Irodalom:
 

Happ József: Béb község német nyelvjárásának hangtana. Budapest, 1915. 104.p. (Német philológiai dolgozatok 18.)

H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848-1849. Pápa, 1994.

Ila Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. 143-145. oldal.

Ilon Gábor: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994. (Megjelent: Pápai Múzeumi Értesítő 5. 63-136. oldal) 74-75. oldal.

László Péter: Béb. Pápa: Béb Község Önkormányzata. 2002. 315 p

Magyarország Régészeti Topográfiája - A Pápai és Zirci járás. Budapest, 1972. 65-66. oldal.

Nemesbüki András: Községeink története A-tól Z-ig (Veszprém megye). Veszprém, 1986. 57-58. oldal

Levéltári források:
 

Béb kisközség közigazgatásilag Csót nagyközséghez tartozott 1945 előtt. 1950-től működött a községben önálló tanács és hivatali szervezet. A település önkormányzatának iratai a Veszprém Megyei Levéltárba (későbbiekben VeML) kerültek (VeML V. 325.b)

Béb kisközség 1852–1948 közötti időszakot felölelő iratai a következő nagyobb egységekből álnak:

I.            Képviselőtestületi jegyzőkönyvek (1890-1939),

II.          Általános, iktatott iratok, melyekhez korabeli iktatókönyvek és mutatók is tartoznak (1888-1948),

III.       Háztartási iratok (pénztárnaplók) 1946, 

IV.        Adóügyi iratok (1943),

V.           Tulajdon átruházási iratok (elsősorban marhalevél iktatók),

VI.        Gyámügyek,

VII.      Katonaügyi iratok: népfelkelési lajstromok, katonailag kiképzettek összeírása (1858-1946),

VIII.    Telekkönyvi iratok: kataszteri birtokívek, telekkönyv, mintatervek (1912),

IX.         Közbirtokossági iratok, a legeltetetési társulat töredékes iratai (1942-1948).

Béb 1741-ban kelt német nyelvű telepítési szerződése a Magyar Országos Levéltár, Magyar Helytartótanács Levéltárában Dep. Urb. Úrbéri tabellák között található.