Földrajzi környezet

Közigazgatási határa 42,73 km². Környező települések: Öskü, Pétfürdő, Ősi, Küngös, Papkeszi, Vilonya. Területén két nagytáj, a Dunántúli-középhegység és az Alföld osztozik. A határ északnyugati része a Bakonyvidék középtáj Balaton-felvidék kistájcsoport Vilonyai-hegyek kistájához tartozik. Nagyobb fele – beleértve a belterületet is – a Mezőföld középtáj Duna-Sárvíz köze kistájcsoport Sárrét kistájának része.

       Kiterjedése észak-déli irányban 8,5, kelet-nyugati irányban 9,0 km. Legmagasabb pontja aVilonyai-hegyek kistájban 187 m, a legalacsonyabb a Veszprémi-séd mentén 114 m, belterületének központja 125 m magasan fekszik.

       A Sárrét medencéje két, északnyugat-délkelet irányú vető mentén szakaszosan süllyedt. A Berhidai-medence a magasabb térszínen található, pannon agyagos felszínére a Bakony felől érkező vízfolyások által szállított törmelékkúp települt. A felszín egy része löszszerű anyagokkal fedett.

       Éghajlata mérsékelten hűvös - mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Éves középhőmérséklete 9,5 – 9, 7 ºC. A csapadék éves mennyisége 550-580 mm.

       Felszíni vízfolyás a Veszprémi-séd, melyet itt már Séd (Séd-patak) néven ismernek, holott a patakot, mint természetföldrajzi képződményt a Közép-Dunántúlon illetik a séd szóval. A séd Berhidától délre nagy kanyart leírva fordul ismét északi irányba, a várost annak keleti részén érinti.

       Őshonos növényzete a Sédtől nyugatra eső határrészen a vízfolyás mentén kialakult ártéri ligeterdőkből, egyéb részein tatárjuharos lösztölgyesekből állt, melyek napjainkra teljes egészében kultúrvegetációnak adták át helyüket. Nagyobb erdőket találunk a közigazgatási határ északnyugati részén. Ez a Peremartoni-erdő, elsősorban cseres tölgyes állománnyal.

       A város az M7-es autópályáról (Polgár, Balatonakarattya) és a 8-as főútról Pétfürdőnél letérve közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Pétfürdő (6,5 km).

Településtörténet

Berhida város Berhida, Peremarton és Kiskovácsi települések egyesülésévei, valamint Peremartongyártelep felépülésévei alakult ki. 

 

Berhida madártávlatból

A település nevének eredete
 

Eredeti neve Beren – vagy Berinhida volt. A név Berény helyneveinkkel függ össze, amelyekben at –ény magánhangzója újabbkori nyúlás eredménye. Bár az ilyen típusú (a törzsnevekhez hasonló jellegű) nevekből nem váltak személynevek, mégis 1253-ból és 1255-ből idéznek Bereyn (Bereny) személynevet. E Bereny – Berény személynév azonos lesz a Bereny = Berény helynévvel.
 

Régészeti leletekben megőrzött múlt
 

Berhida és Peremarton már a rómaiak által is ismert települések voltak. Erre utalnak az Öreghegy szőlőiben a 20. század első éveiben feltárt leletek. A Róma-dombnak nevezett egykori káptalani birtokon római telep nyomaira, a határ nyugati részén pedig római kori temetőre bukkantak. A sírokban urnákat, vas és bronz tárgyakat, valamint egy Faustina bronzérmet találtak. A leleteket ma a Laczkó Dezső Megyei Múzeumban őrzik.

Berhida története
 

Az okiratok szerint a terület birtokosa 1082-től a veszprémi káptalan volt. Az Árpád-házi királyok közül II. Géza is többször megfordult ezen a helyen. A hagyomány szerint egyik látogatásakor vesztette el az ónból és horganyból öntött pecsétnyomóját, amelyet 1811-ben talált meg egy földjét szántó földműves, és a veszprémi alispán e történelmi ritkaságot a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

A település a középkorban a mezővárosok közé számított, mezővárosi jellege ellenére azonban jobbágyi módon adózott. Egyedül heti és országos vásártartási joga különböztette meg a többi településtől.

Berhida, Peremarton és Kiskovácsi az I. katonai felmérés térképén (1763-1785)

Heti vásárát 1436-ban, országos vásárát – melynek jogát Mátyás király adományozta – 1461-ben említik először. 

A fehérvári káptalan 1395-ben Berchén prédiumot (puszta) kétfelé osztotta. E felosztásból származott a tőszomszédos, 1926-ig különálló Kiskovácsi és Berhida.

Berhida és Peremarton már az 1488. évi Veszprém megyei adólajstrom elkészítése idején népes településnek számított. Berhida lakossága 44, Kiskovácsi 12, Peremarton 44, forint állami adót fizetett, ami ugyanennyi portának felelt meg. A mohácsi csatát követő tíz esztendő pusztítása lemérhető azon, hogy az 1488. évi 100 forint adóhoz képest, 1536-ban csupán 22,5 forint adót fizetett a három település. 1532-ben Berenhida rendi országgyűlésnek adott helyet. Későbbi sorsa Veszprémhez, valamint Várpalotánoz kötődött.

1578-ra annyira elszegényedett, hogy négy éven át az évi 50 dénáros földbért sem tudta fizetni. Hódoltsága 1550-ben - a szomszédos Peremartonnal együtt - kezdődött, s 1617-ben már pusztaként említették. Lakosai a 17. század végén nincstelen zsellérek, (1696-ban 12 család élt itt), 1773-ban négyutcás falu. Református iskolája 1768-tól működött. 

Kiskovácsi története
 

Kiskovácsi sorsa hasonló Berhidáéhoz. A 16. század második felében két részre vált: a nemesek által lakott Kiskovácsi prediumra és Nagykovácsi jobbágyfalura. Kiskovácsit a török 1527-ben felégette, ezután Palota váruradaimához tartozott. Többször is lakatlanná vált 1780-ig. 1702-ben 8 jobbágy és 3 zsellércsalád lakta, 1773-ban a településen 43 adóköteles házat írtak össze. 

Peremarton története
 

Az 1082-böl az utókorra maradt I. László által adományozott oklevél említi először Peremartont. Eszerint Peremorton ebben az időben a veszprémi püspök és káptalan birtoka volt.

Berhida, Peremarton és Kiskovácsi a II. katonai felmérés térképen (1806-1869)

A 15. században oppidum (mezőváros), így tartották számon az 1524. évi urbárium szerint is.

Peremarthon néven nevezték a középkorban. A Pere előtag eredete ismeretlen, az utónév a Márton személynév alakváltozata. A mohácsi vészt követően ez a helység is Palota végvár tartozéka lett, hasonlóan Kiskovácsihoz, a török 1527-ben elpusztította, majd 1531­ben újabb török csapás érte. A korabeli feljegyzések szerint 1570-re elnéptelenedett és évtizedekig lakatlan volt. Mint pusztát nádori adományként szerezte meg Végh István veszprémi kapitány 1610-ben. 1624-ben az itt élők kivásárolták a birtokot és ezzel a jobbágyi terhek megszűntek. Katolikus iskolája 17l7-töl működött. Mint nemesi községet írták össze 1720-ban.

A nemessé vált község lakossága azonban csak rövid ideig élvezhette szabadságát. A veszprémi káptalan pert indított birtok-eltulajdonítás címén, amit 1752-ben meg is nyert. Eszerint a nemesek helyben maradhattak, a jobbágyi terheket azonban vállalniuk kellett. Válaszként 1759-ben – egy kivételével – a nemesek elhagyták a falut, s a szomszédos falvakba költöztek. Az üresen maradt falut a káptalan telepítette be újra.

Berhida, Peremarton és Kiskovácsi a II. katonai felmérés térképne (1869-1887)

12 szabad árendás személlyel kötött szerződést 1759-ben, akik házat kaptak térítés ellenében. A szerződés a királyi haszonvételek (regálék), a robot és a kilenced megváltására évi 1500 forintot irányzott elő. Az új betelepülők a magas adóterhek miatt eladósodtak és ezért 1769-ben új szerződéskötésre került sor alacsonyabb terhekkel. Fő megélheti forrás ekkor a szőlőművelés és a gabonatermesztés volt. Az igával nem rendelkezők napszámmal keresték kenyerüket.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a korábbi birtok-eltulajdonítások sérelmét kívánta orvosoini az itteni lakosság, nem túl nagy sikerrel.

Az I. világháború harcterein közel száz berhidai fiatal és idős ember vesztette életét a harcok során. A hősi halottak tiszteletére emlékmű is készült, ahol neveik olvashatók. A II. világégés frontjait, valamint a falut érintő ütközetek során közel kétszáz fő esett áldozatul.

Vegyipari fejlesztések a 20. században
 

A község fejlődése az Ipari Robbanóanyaggyár felépítése – 1923 – után gyorsult fel. Felépült a szuperfoszfát műtrágyagyár, melynek ellátására kénsavgyárat létesítettek. Az üzemek működtetéséhez szükség volt kisvasúti vágányhálózatra, kocsikra, vízvezeték hálózatra, csatornázásra, utakra és épületekre. A gyár fejlődésével egyidőben a népesség száma is jelentősen megnőtt Peremartonban.

Peremartongyártelep városrész egyedi látványossága a víztorony

1930-ban 1265 lakosa volt, ebből a gyártelepen 247 fő élt. Valószínűsíthető, hogy ebben az időszakban érkezett munkavállalási céllal az ország különböző részéről néhány német család, akik megpróbáltak asszimilálódni a közösségbe, ezért nem ápolták nyelvüket és hagyományaikat. Később pedig történelmi okokkal magyarázhatóan nem vállalták származásukat, csupán nevük árulkodott a származásról. A Peremartoni Vegyipari Vállalat az évek során megtöbbszörözte termelését és korszerű, modern gyárteleppé fejlödött. Amellette felépült lakótelep városias megjelenésű, sok új lakás épült, művelödési házat, általános iskolát, óvodát, bölcsödét, éttermet, egészségügyi központot létesítettek. 

Berhida a Veszprémi Járás harmadik legnagyobb községe volt 1970-ben. Ipari jellegű településként tartották számon, a lakosság mintegy 70 százaléka innen nyerte megélhetését.

A lakosság kisebb részét a helyi Törekvés Termelöszövetkezet foglalkoztatta, amely 1959. február 15-én alakult 311 taggal és 3900 katasztrális hold területtel. Az addig különálló kiskovácsi és peremartoni termelöszövetkezetek 1961-ben egyesültek a berhidai gazdasággal.

A közigazgatás területén 1985. augusztus 15-én reggel a Richter skála szerinti 5-ös fokozatú földrengés pusztított. Lakóházak és a középületek súlyosan megrongálódtak, de emberéletben nem esett kár. Az első rengést követően még hosszú időn keresztül sok utórengést mértek. A megye és az ország összefogott a milliárdos károk helyreállítására, a lakosság támogatására. Katonák, munkások, gazdálkodóegységek és intézmények segítettek pénzzel, anyaggal és fizikai munkával az élet normalizálása érdekében.

Berhida a rendszerváltás után
 

Rendszerváltást követöen, az állami nagyipar összeomlott. 1991-ben a Perematoni Vegyipari Vállalat is kénytelen volt csődöt jelenteni, amelyet felszámolás követett. Romjain gazdasági társaságok jöttek létre, amelyek műtrágyát, növényvédöszert, gyógyszer intermediert, biztonsági robbanószert, pirotechnikai eszközöket, poliészteralapú eszközöket gyártanak. A felszámolást követöen az egykori vállalathoz kötödö infrastruktúrák (villany, csatorna, víz) az önkormányzathoz kerültek át. A felszámolás elötti 1300 munkavállaló helyett ma körülbelül 700 fö dolgozik az ipartelepen.

Településünk részese volt a Várpalota és Régiója Környezetvédelmi Rehabilitációs Programnak. A „Japán programként” ismert munkák során a településen gázvezeték, ivóvízvezeték, csatorna, szennyvíztisztító telep épült, majd ezt követte az utak és járdák helyreállítása. A rendezési terv szerint a legfontosabb cél a település összkomfortossá tétele, az itt élők életkörülményeinek folyamatos javitása. E tevékenység elismeréseként 2004. július 1-jén településünk városi cimet kapott.

Intézményrendszer

Önkormányzat
 

Berhida község, Kiskovácsi község és Peremarton nagyközség közigazgatási életét a községek egyesítéséig egyes területeken az együttműködésre, más területeken az önállóság megőrzésére való törekvés jellemezte.

Berhida Kiskovácsival körjegyzőségként működött, Peremarton önálló jegyzőség volt a közigazgatási átszervezésig. Mindhárom település önálló tűzoltósággal rendelkezett. A végrehajtott területszervezéssel 1926-ban Kiskovácsi és1939-ben Peremarton beolvadt Berhida n agyközségbe. A település 1920-ban lett nagyközség, amelyet 1950-ben veszített el és 1971-töl ismét visszakapta ezt a rangját. Az 1942. évi feljegyzések szerint a vezető jegyző közigazgatási és adóügyi feladatokat, pénztári tevékenységet látott el. A közigazgatás és az önkormányzat a II. világháború utáni években a nemzeti bizottság kezében volt, a legfontosabb kérdésekben hozott határozatok a nemzeti bizottság kezdeményezésére születtek.

Berhida Község Tanácsa 1950. október 27-én tartotta alakuló ülését, és egészen 1990-ig ebben a formában látta el a közigazgatási feladatokat. A település 1961-től alapfokú központ, 1971-től kiemelt alsó fokú központi szerepet tölt be.

A rendszerváltás után megalakuló új parlament elsők között alkotta meg az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt, amely önálló városi- községi képviselőtestületek és polgármesterek választását írta elő. Településünkön is felállt a választások után az önkormányzó testület élén, Lajosfalvi József polgármesterrel. A testület 4 bizottságban végzi munkáját: Pénzügyi Bizottság, Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság, Oktatási- Kulturális és Sportbizottság, Egészségügyi és Szociális Bizottság. 1993-ban létrejött Peremartolgyártelep településrészen a Településrészi Önkormányzó Testület, 1994-ben a választók akaratából megalakult a Cigány- 1998-ban pedig a Német Kisebbségi Önkormányzat.

Berhida nagyközség körzetközponti szerepe a rendszerváltás után tovább erősödött. Hatósági Igazgatási Társulás keretében lálja el 1997-től az építési, környezet- és természetvédelmi feladatokat.

Oktatási intézmények, egyesületek
 

2002-ben Berhida nagyközség és Vilonya község képviselőtestülete oktatási intézmény közös fenntartását ellátó társulást hozott létre, míg 2003-tói köregyzőséget működtetnek.

2004. június 28-án alakult meg Várpalota Kistérség Többcélú Társulása, melyben tevékenyen részt vesz Berhida város is. A Társulás fő tevékenységi köre többek között az oktatás, a kultúra és területfejlesztés térségi összehangolása. Ennek keretében rendszeresek a kistérségi szintű versenyek, rendezvények, amely szintén lehetővé teszi a Berhidán élők számára a bemutatkozást, illetve a programok által a szabadidő hasznos eltöltést. A kistérség most készülő turisztikai koncepciója kiemelten épít a térséget alkotó települések hagyományaira, ezek megismerésére és vonzóbbá tételére.

A településen 2 óvoda, 2 általános iskola, alapfokú művészeti iskola látja el az oktatási feladatokat. Az általános iskolák mindegyikében, és egy vegyes életkorú óvodai csoportban folyik nemzetiségi német nyelvoktatás. A közművelődés 2 művelődési házban, valamint 2 közkönyvtárban biztosított. A nemzetiségi hagyományok megőrzésében a Rózsa Ferenc és az Öszi napfény nyugdíjas klubok vannak segítségünkre.

2007 tavaszán alakult meg a Berhida Német Nemzetiségi Kultúrájáért Egyesület, melynek létszáma mára több mint 100 fő. Az egyesület célul tűzte ki a német nyelv, a német nemzetiségi kultúra és hagyományok felkutatását, ápolását, továbbadását mind több generáció számára. A célkitűzések megvalósitásához kiváló lehetőséget biztosítanak a különböző ünnepek, megemlékezések és az ezekhez kapcsolódó foglalkozások.

Mások által is elismert a település közművelődési tevékenysége. A Mária-napi búcsúhoz kapcsolódik 1991-től a Berhidai Napok jellemzöen három napos rendezvény­sorozata, melynek keretében mindig helyet kap egy nemzetiségi blokk is.

A Német Kisebbségi Önkormányzat tervei között szerepel nemzetiségi tábor szervezése, ismerkedés, szorosabb kapcsolattartás Veszprém megye német nemzetiségi közösségeivel.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet 
 

Veszprém megye neves etnográfusa, Vajkai Aurél a Dél-Bakony lábánál meghúzódó Berhidát a hozzá kapcsolt Kiskovácsival és Peremartonnal a sikvidéki Mezőföldhöz sorolja, mind építkezési hagyományai, mind kulturális sajátosságai, életformája alapján.

A hagyományos épitkezés nyersanyag a sár volt.

Berhida településképe

A vályogépitkezés az 1930-as években kezdett elterjedni, addig szinte a tömésfal volt az egyetlen alkalmazott épitéstechnika. A vályogépítkezés jóval költségesebb volt, mert ehhez iparost kellett fogadni, a vályogtéglákat pedig el kellett készíttetni, vagy megvásárolni. Az égetett téglából való építkezés csak a II. világháború után kezdett terjedni.

A homlokzat kiképzésének hagyományos formája a csúcsfal, melynek felső harmadán egy vagy két csúcslikat alakítottak ki, ami a padlás szellőztetésének szerepén túl diszitette is a nagy felületű homlokzatot, ezért gondosan megformálták. A ház utcai homlokzatán a régi divatnak megfelelően mindig két ablak helyezkedett el. A vidék lakóházainak a csúcsfalon kívül másik formai jellegzetessége az épület udvar felőli hosszanti oldalát kisérő oszlopos tornác, aminek több változata található meg még napjainkban is. Miután az elmúlt évtizedek során a település csaknem minden lakóházát felújították, a hagyományőrzés szempontjából dicséretesnek mondható, hogya rendbe hozott, korszerű vakolattal ellátott házaknak megőrizték az eredeti arculatát, meghagyták a tájra jellemző felmenő homlokzatokat, az apró padlásnyílásokat, az oszlopos tomácokat.

A régi házak jellegzetes alaprajzi beosztása az egy bejáratú, háromhelyiséges elrendezést követte. Az utca felé az első szoba esett, középen a konyha, illetve pitvar, mögötte pedig a kisszoba vagy kamra következett.

Hagyományos építésű ház Berhidán

A tehetősebbek a múlt század elején az elülső és a hátsó szobát egyaránt lakóhelyiségként használták, ezért a háromosztatú házhoz külön-bejáratú kamrát, magtárt építettek, amit az istálló, majd az ólak követtek. A kamrában tartották az élelmet és a gabonát. 

A gazdasági épületek sorában egykor a legtekintélyesebb mérettel a pajta rendelkezett. A múlt század elejétől azonban a hagyományos tárolóépületek elvesztették eredeti szerepüket, legfeljebb a takarmányt helyezték el bennük.

Az 1920-as évek közepétől az Ipari Robbanóanyaggyár valamint a közeli városok egyre nagyobb méretű iparosodása kedvezően hatott a helyi népesség alakulására. Ez a –falvaink többségére egyáltalán nem jellemző – demográfiai növekedés természetszerűen a városiasodás irányába hatott, számottevően átformálva az egykori életvitelt, gondolkodásmódot. Peremartongyártelep városrészen a gyár termelésének növekedésévei párhuzamosan megjelentek az emeletes házak, a településrész egyre inkább városias jelleget öltött.

Szakrális környezet
 

A népesség vallási hovatartozása
 

Berhidán s vele együtt a másik két falurészen is vegyes felekezetü lakosságró1 tanúskodnak a statisztikai és az egyházi adatok. Vallásilag leginkább vegyes összetételűnek Berhida mondható, ahol a legnagyobb lélekszámú római katolikus népesség mellett figyelemre méltó református lakosság élt, de a zsidó felekezetűek száma sem volt jelentéktelen, hisz önálló zsinagógával is rendelkezett a település.

Útmenti feszület Berhidán

A vallási viszonyokra, a felekezeti kapcsolatokra és a vallási élet gyakorlatára a két nagy egyház hívőinek közössége, a római katolikusok és a reformátusok voltak meghatározóak. Mindkét felekezet tagjainak két színtérhez kötődött hitélete: a templomhoz és az otthonhoz, továbbá két fő alkalomhöz az ünnepekhez és a hétköznapokhoz. 

Templom

A katolikus vallás egyik színtere a gótikus kistemplom, amelynek oltárképe Szentkereszt felmagasztalását ábrázolja.

A berhidai Szent Kereszt kistemplom

A helyiek „török templom”-nak nevezik. Az elnevezés utal a barokk templomtól eltérő külsejére és régiségére (14. század közepe). 

A hívek által használt barokk templom 1772–1778 között épült. Szentélyének freskóit – melyek a Szent László-Iegenda néhány mozzanatát jelenítik meg – Johann Czymbal készítette, aki több helyütt dolgozott a megyében, például a veszprémi püspöki palotában is. A képek Szent László életéből mutatnak jeleneteket.

Szokások
 

Településünkre ugyanazok az egyházi és családi ünnepek jellemzőek, mint minden más, túlnyomórészt katolikusok lakta vidékre. A rendszerváltás óta Berhidán is felerősödött a hitélet.

A hagyományok a születéstől az esküvőn át a halálig befolyásolják az emberek tevékenységét. Igaz ez az egyházi és világi ünnepekre, hagyományokra egyaránt. Sajnos az igazi nemzetiségi hagyományok felkutatása, felelevenítése a mai korra maradt, hiszen a jelenlegi németség elődei asszimilációs törekvéseik miatt lemondtak a hagyományápolásról. A helyi Német Kisebbségi Önkormányzat feladatának tekinti, hogy a gyermekeket visszavezesse a dédszülők nyelvéhez, kultúrájához. Felkutatjuk a már csak nyomokban meglévő hagyományokat, azokat ápoljuk. Kapcsolatot tartunk a mélyebb nemzetiségi gyökerekkel rendelkező településekkel, akik segítségünkre vannak ebben a munkában. A gyerekek több alkalommal jártak már Németbányán, ahol közelebbről megismerkedhettek a hagyományos népi gyermekjátékokkal, a mindennapok eszközeivel. Képet kaphattak a helyi németek hétköznapi és ünnepi viseletéről, tevékenységéről. Maguk is készíthettek és kóstolhattak eredeti sváb ételeket. Az élményen túl tudatosodott bennük, hogy régen ez a mi településünkön is így lehetett, s ők és szüleik lehetnek segítségünkre ennek újrahonosításában.

Néhány szokást már sikerült meggyökereztetnünk a településen.

Első megalakulása óta (1998) januárban tartja kisebbségi önkormányzatunk a nemzetiségi napját. Ennek keretében van lehetőség beszámolni az előző évben végzett munkáról.

Zenés felvonulás a berhidai falunapon 2009.

A beszámolót minden évben a gyerekek és felnőttek nemzetiségi műsora követi. Örömünkre szolgál, hogy ez a műsor évről évre hosszabb és színesebb. Reményeink szerint ez annak a jele, hogya lakosság egy része szívesen foglalkozik a nemzetiségi kultúrával, s tudja, hogya múlt hagyományainak ápolásában rejlik a Magyarországi németség jövője. Ezt a napot minden alkalommal egy jó hangulatú sváb batyus bállal zárjuk. 

Májusban a település óvodáiban és iskoláiban anyák napjára várják az édesanyákat. A sok szép magyar vers és dal mellett a nemzetiségi nyelvet tanuló gyermekek, kisdiákok mindig meglepik az anyukákat német versekkel, dalokkal is: 

„Ich wünsche dir lieb' Mütterlein,

Ein Leben voller Sonnenschein!

Du bist so gut und sorgst für mich,

Von ganzem Herzen lieb' ich dich! „

Az őszi munkák befejeztével, október első vasárnapján tartjuk a gazdag termésért hálaadó ünnepet (Erntedankfest). Hasonlót már a középkori Berhidán is említenek a források. A falu mezögazdasággal foglalkozó lakossága ezen a napon terményeket vitt a templomba, amelyeket a pap megszentelt és oltalmat kért a következő évi szántásra, vetésre. Ezt az ünnepet hagyományosan a nemzetiségi óvodai csoportban tartjuk, melyre eljönnek a nemzetiségi nyelvet tanuló kisdiákok is. A gyerekek terméseket, gyümölcsöket gyűjtenek, termésbábokat, termésképeket készítenek. Az anyagból kiállítást rendeznek. Természetesen nem maradhatnak el az ünnep során az ősszel, a terméssel, a munkával kapcsolatos dalok, mondókák sem: 

„Apfel, Birnen und auch Pflaumen

Gibt es viel in diesem Jahr.

Kommt, wir wollen fröhlich tanzen,

Weil so gut die Ernte war! „

Minden év novemberében, Márton napján, lampionos felvonulást tartunk a város utcáin, és felidézzük Szent Márton püspök alakját, cselekedeteit.

Berhidai szüreti felvonulás

A Márton napi készülődés már hetekkel november 11. előtt elkezdődik. A felnőttek és a gyerekek nekilátnak a szebbnél szebb lámpások elkészítésének. Újraolvassák Szent Márton történeteit. A gyerekek a püspökkel és a lámpással kapcsolatos dalokat, verseket tanulnak, amit azután ezen az estén elő is adnak. Mivel Márton püspök neve szorosan összeforrt az adakozással, az asszonyok süteményt készítenek, amivel a felvonulás résztvevőit kínálják meg. Néhány éve már annak, hogy erre a napra lámpás szépségversenyt is hirdetünk, a pályamunkákból kiállítást állítunk össze. Öröm látni, hogyan nő az évről-évre a benyújtott alkotások száma, milyen változatos az elkészítés módja. Az eredmény kihirdetésére is ezen az estén kerítünk sort. Sikerült ezt a rendezvényt igazi közösségkovácsoló eseménnyé tenni.

Látnivalók

Berhida középkori (Szent László) temploma

A késő román, kora gótikus stílusban épült templomot a 13–4. század fordulóján emelték. Később többször is átépítették, legutoljára 1759-ben, 1964-ben pedig restaurálták. A Szent László tiszteletére szentelt templom kapuzata csúcsíves, a tetőszéke is kőből készült.

Berhida középkori (Szent László) temploma

Különlegességét az adja, hogy a boltozat és a tetőzet építésekor is csak követ használtak, azaz semmiféle faanyag nem került az épület szerkezetébe. Hogy milyen jó munkát végeztek a hajdani építészek, bizonyítja, hogy a kőtemplom nagyobb sérülés nélkül átvészelte az 1985-ös földrengést.

A templom hajója téglalap alaprajzú, és vele azonos szélességű a szentély, mely csúcsíves diadalívvel csatlakozik a hajóhoz. A szentélyben áll a kőből faragott szentségház, melyen néhány évtizede még kiolvasható volt elkészülése dátumának első két számjegye, a 14... A barokk főoltár a 18. századból való. A hajó csúcsíves záróboltozatán a két zárókő közül az elsőn az apostoli kettős kereszt látható egy pajzson, a másodikon pedig a pajzson hatágú csillagot viselő félhold, azaz a Hont-Pázmány nemzetség címere. A hajó falán freskó nyomait is látjuk. Bejelentkezéssel látogatható.

Berhidai református templom
 

A műemlék jellegű templom 1768-ban épült barokk stílusban. Tornya a homlokzat előtt emelkedik. A bejárat felett vörösmárvány táblát láthatunk, melyen latinul ez olvasható: „Ó, Jézus, adj nekünk és e tornyodnak békét. 1768.”

Római katolikus (Szent István) templom
 

A szép, barokk stílusú, Szent István király tiszteletére szentelt templom 1772 és 1778 között épült. A helyén középkori templom állt, melyet lebontottak az építkezés megkezdése előtt.

Római katolikus (Szent István) templom

A templom legértékesebb részét a szentély faliképei jelentik. Készítőjük a neves művész, Johann Cymbal, aki több helyütt dolgozott a megyében, például a veszprémi püspöki palotában. A képek Szent László életéből mutatnak jeleneteket. A főoltár bal oldalán például az a jelenet látható, amikor a templom védőszentje a pénzt kővé változtatja; a jobb oldalon pedig Szent László könyörgésére vadállatok sorakoznak föl az éhező sereg előtt. Tekintsük meg a barokk szószéket, és kérjük meg, mutassák meg a sekrestye barokk gyóntatószékét is!

Források

Az anyagot összeállította: Csibra Ferencné (pedagógus) a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke

Köszönet Pergő Margit polgármesternek, Faragó Istvánné jegyzőnek, Takács Lászlóné óvónőnek és Vargáné Nesó Ágnesnek pedagógusnak az önzetlen segítségért.

Irodalom

Baranyai Andrásné: Berhida község iskolájának története. Záródolg. Sopron, 1975. 26 lev. OIS

Becságh László: Sportélet Berhidán 1924–1974. (Kézirat) Berhida, 1975. 105 lap + 12 db fénykép. Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye 63.

Czeglédy Ilona: Berhida. A középkori és a barokk templom. (Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára 612.) 1999.

Falussy József: Berhida földrajzi nevei. (Kézirat) Berhida, 1975. 86 lev. fotók. térk. Laczkó Dezső Múzeum Adattára

Frisch Gyuláné: Berhida földrajza. Szakdolgozat. 1967. 94 lev. TFP

Kányai Dánielné: A társadalom és az iskola kapcsolatainak fejlődése az iskolatanács megalakulása óta eltelt időben. [Berhida] Szakd. é.n. 8 lev. Eötvös Károly Megyei Könyvtár

Koczka Károly–Lábody László: Berhida középkori temploma. (Kézirat) Berhida, 1969. 22 .lev. fotókkal. Laczkó Dezső Múzeum Adattára

Lajosfalvi Ágnes: A berhidai óvoda története. (Kézirat) Kaposvár, 1998. 58 lap + 34 lap melléklet Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye 259.

Lichtneckert András (szerk.) (Írták: ifj. falussy József et al.): Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza. Veszprém: Balatonfüred-Csopak Tája Szövetkezet. 2000. 406 p. Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15.

Mangra Éva: A faragó Nani unokája. (Kordély János berhidai népművészről) Kézirat, Keszthely, 1973. 8 lev fotókkal Laczkó Dezső Múzeum Adattára

Mészáros Veronika: Család, családi élet Berhidán. (kézirat) H. n., 1999. 58 lev. Laczkó Dezső Múzeum Adattára

Nagy Domokos Imre: A Berhidai Archívum per (1844–1846). In: Levéltári Szemle 27. 1977. 107–114.

Rainer Pál: A Berhidán és Felsőzsíden a XIX. században talált pecsétek (II. Géza és III. István királyunk pecsétnyomói?) In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. Veszprém, 2000. 77–88.

Réthy Katalin: Berhida környezetvédelmi kérdései. Szakdolg. Pécs, 1978. 41 lev., 1 ábra, 4 t., 3.térk. TKP

Levéltári források:
 

A berhidai és peremartoni nemesek ellen folytatott per dokumentumai a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (későbbiekben VÉL) található: A veszprémi káptalannak a peremartoniak elleni 1752–1759. évi perében felhasznált No. 9 el I jelű melléklet.

A Berhidai nemes családok külön arhívumot hoztak létre jogbiztosító iratai őrzésére. Ez az irategyüttes a Veszprém Megyei Levéltárba került, ma ott kutatható: Berhidai Archívum (VeML XIII. 3.) A peremartoni köbirtokosság levéltára rekonstruálható a Bakonyi Múzeumnak a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött irataiból. (VeML XV. 2a)

Berhida, Peremarton és Kiskovácsi urbáriuma (1768) és a kilenc kérdőpontra adott válaszok az urbáriumok között kutathatók (VeML IV. 1.g)

Berhida, Peremarton, Kiskovácsi jobbágyfelszabadítás (1848) előtti és utáni tulajdonviszonyainak iratai a Veszprém Megyei Levéltárban a Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) találhatók. Többek között a falu úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1856–58). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma és a 9 kérdőpontra adott válasz (1768), dűlőosztályzati jegyzőkönyv (1856), az erdőbecsű (1856), felmérési és kiosztási és tagosítási birtokkönyvek (1856-1866) és a maradványföldek egyéni kimutatásai 1857.

A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103. b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78-79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében (VeML XV. 11.b.) K-. elérhetők.

Berhida történetének 20. századi dokumentumai csak töredékesen kerültek levéltárba. A Veszprém Megyei Levéltárban Berhida nagyközség irataiban (VeML V. 318) őrzik a község képviselőtestületi jegyzőkönyveit (1909–1950) és az iktatott iratokat (1891–1950). Peremarton nagyközség irataiból (VeML V. 392) a képviselőtestületi jegyzőkönyvek maradtak meg (1936–1938).

A Berhidai Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 704) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1972 közötti időszakból kutathatók.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható az ajkarendeki iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A berhidai református elemi népiskolájának iratai 1898–1943-ig (VeML VIII. 311.), a berhidai római katolikus elemi népiskolájának iratai 1909–1946-ig (VeML VIII. 312.), kiskovácsi (Berhida) református elemi népiskolájának iratai 1903–1947-ig (VeML VIII. 313.), a peremartoni római katolikus elemi népiskolájának iratai 1909–1938-ig (VeML VIII. 314.), a peremartongyártelepi társulatis elemi népiskolájának iratai1924–1948-ig (VeML VIII. 315.)

a berhidai állami általános iskola iratai 1946-1966-ig (VeML XXVI. 191.), a peremartongyártelepi állami általános iskola iratai 1947-1967-ig (VeML XXVI. 192.) kerültek levéltárba.

Berhida katolikus lakosságát 1759-től a helyi plébánián anyakönyvezték. Ide tartozott még Papkeszi, Peremartongyártelep és Sári-puszta. 1759–1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár