Földrajzi környezet

Területe 12,83 km². Környező települések: Németbánya, Bakonyjákó, Szengál, Városlőd, Kislőd, Farkasgyepű. A település határa az Öreg-Bakony sasbércei közé ékelődő, hét mozaikból álló Bakonyi-kismedencék kistáj délnyugati, legkisebb területű medencéjére (kb. 1 km2), s az azt körülvevő erdős – már az Öreg-Bakony kistájhoz tartozó – hegyekre terjed ki. A Veszprém–Devecseri-árok kistájba csak a községhatár legdélibb szöglete tartozik.

       Észak-déli kiterjedése 4,9, kelet-nyugati szélessége 5 km. A medence legmélyebb pontja 367 m-rel van a tengerszint felett, míg a községhatár legmagasabb pontja a településtől délkeletre magasodó Bükk-hegy, a maga 442 m-es magasságával. A községhatár legalacsonyabb pontja 325 m a Pince-kút közelében. A felszínt negyedidőszaki lösz borítja, a vízfolyásokat holocén üledékek keskeny sávja kíséri. Helyenként a felszínre bukkannak a lösz alatti oligo-miocén kavicsos összlet és egy észak-déli irányú eocén mészkő vonulat foltjai. A Csalános-hegy nyugati oldalában felső-kréta bauxitos agyag és triász fődolomit kis foltja is megfigyelhető.

       Mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves éghajlat jellemzi. Az éves középhőmérséklet 8,5 °C, az éves csapadékmennyiség 750-800 mm.

       A terület a Torna-patak vízgyűjtőjéhez tartozik, vízfolyásai déli irányban hagyják el a medencét. A Városlőddel szomszédos határszakaszán fakadó Pince-kút vízhozama 0,3 – 15 l/perc értékek között ingadozik.

       Eredeti növényzete a szubmontán bükkös, mely ma is nagy felületet borít. E bükkösök számos atlantikus és magashegységi fajnak adnak otthont. Bakonyi viszonylatban ritka, magashegységi növénye a közönséges palástfű, a kis és a gyöngyvirágos körtike. A községhatár északnyugati része a Farkasgyepűi Kísérleti Erdő Természetvédelmi Területhez tartozik. A délies kitettségű, melegebb oldalakon cseres-kocsánytalan tölgyesek jelennek meg.

       Megközelítése a 8-as számú főútról északkeletnek induló közúton lehetséges. A település központja innen 4,7 km-re található. A legközelebbi vasúti megállóhely Városlőd (6km).

Településtörténet

A település nevének eredete
 

Magyar eredetű községnév, amely a bányát használók vagy művelők nemzetiségére, illetve eredeti lakhelyére utal. Akikről a nevet adták, tulajdonképpen csehországi németek. Latin (officina Bohemica, Hutta vitriaria Bohemica) és német (Böhmische Glassschmölze, Böhmisch Hütten) elnevezései is ezt a névadási formát igazolják. A Csehbánya helységnév a 19. század elején jelenik meg a helységnévtárakban.

Csehbánya látképe

A csehbányai üveghuta alapítása és működése

Az üveghuta alapítása, és ezzel együtt a település történetének kezdete, 1761-re tehető. Ekkor a pillei (egykori Városlőd) hutamester, Adler Ferdinánd engedélyt kapott a veszprémi püspöktől (a vidék földesurától) egy új huta létesítésére. Az új üzembe magával hozta Pilléről a cseh-morva származású üvegkészítő szakembereket is. (A Vizmeg és Rovenszki vezetéknevek innen származnak.)

Az üveggyár a mai templom területén helyezkedett el. Az eddigi kutatások eredménye szerint az üveghuta 1760–1796 között működött. Különböző alakú és nagyságú poharakat, palackokat, valamint kerek ablaküvegeket készítettek fehér és zöld színben. Miután 1796-ban püspöki utasításra, feltehetően az erdők védelmében, be kellett fejezni az üvegkészítést, a munkások egy része Németbányára, Lókútra, Pénzeskútra költözött, de a település Városlőd pusztájaként továbbra is megmaradt. Bár a műhely nem működött sokáig, a helyben maradt munkások áttértek a földművelésre és állattenyésztésre, valamint fából építőanyag és szerszámok készítésére. Az 1869-es népszámlálás idején viszont már önálló helységként szerepelt.

Megélhetési lehetőségek az üveghuta bezárása után
 

Az üveghuta megszűnte után, a munkások helyben maradtak, áttértek a földművelésre, állattenyésztésre, valamint fából építőanyag és szerszámok készítésére. Csehbánya 1857-es népszámláláskor még Városlőd pusztája, 1869-ben már önálló hely volt 25 házzal és 237 lakossal. A 19. század utolsó évtizedeitől kezdve az erőteljes természetes szaporodás következtében gyorsan fejlődött. 1900–1910 között 63 fő volt a természetes szaporodás.

Az első világháború némi megtorpanást jelentett, de 1920–1930 között már ismét 91 fővel szaporodott a község a viszonylag magas halálozás ellenére. A község lakosságából 1910-ben 133 kereső volt, 120 a mezőgazdaságban, 11 a bányászatban, illetve az iparban dolgozott. A mezőgazdasági foglalkozású lakosság fele gazdasági cseléd és mezőgazdasági munkás volt. 1941-re a bányász és ipari keresők száma a felére csökkent, viszont a mezőgazdasági keresőké tovább növekedett. Az 1941-es népszámlálákor a falu 402 lakosából 299 (74%) volt német nemzetiségű. Ezek a számadatok a valóságot azonban nem tükrözik A zsidó boltos család és a magyar vagy cigány pásztorcsaládok kivételével minden lakos német ajkú. Az akkori fiatalok a mai napig a sváb nyelvet használják egymást közt.

Németek kitelepítése
 

A II. világháború kettős megpróbáltatást hozott a svábok számára, hiszen tízezrével hurcolták őket marhavagonokban kényszermunkára a Szovjetúnióba, munkatáborokba, ahol embertelen munka- és életkörülmények közé kerültek. Az elhurcoltak mintegy 20 %-a halt meg a hidegtől és a nélkülözéstől.

Kitelepítési emlékmű Csehbányán

A kollektív felelősségre hivatkozva százezrek váltak kisemmizettekké.

Az 1946 januárjában megindult kitelepítés tömegesen sújtott olyan magyarországi németeket, akik német nemzetiségük miatt, anyanyelvük miatt jutottak erre a sorsra. Mintegy 135 000 személyt telepítettek ki Németország amerikai megszállási zónájába, és kb. 60 000-re tehető azok száma, akiket a szovjet zónába irányítottak.

A községben található emlékösvénnyel azokra emlékezünk, akik csehbányai otthonukat elhagyva a falu erdei ösvényein keresztül mentek a városlődi vasútállomásra. 1948 tavaszáig közel 27 csehbányai családot űztek el a hatóságok házaikból, földjeikről, hogy aztán batyujukkal a vasúti kocsikba kényszerítve szállítsák őket Németországba. Többségük sohasem lelt új hazára, hiszen lelküket, szívüket szülőfalujukban hagyták.

Csehbánya a kitelepítés után
 

1949-ben Csehbánya lakosságának száma 405 fő volt. A szocializmusban közigazgatásilag Városlődhöz csatolt település lakossága erőteljesen fogyott. 1960-ig a falunak nem volt köves útja, villanyhálózata, vasútja, egészségügyi intézménye.

Az államosítás, elkobzások miatt a föld nélkül maradt lakosságnak munkalehetősége is alig maradt a faluban. Emiatt az 1960-as években a fiatalok elköltöznek, Márkón, Herenden, Veszprémben építenek új otthont. Márkón külön csehbányai utca létesült. A férfiak az erdészetbe vagy a közeli, távolabbi bányákba (Ajka, Herend, Várpalota) mentek dolgozni, a nők a háztájit, a maradék földek művelését, a gyermeknevelést látták el. Amennyiben az erdészet kínált női munkát (csemeteültetés, gondozás) azt vállalták el. 1960-ban a lakosság száma lecsökkent 367 főre.

A település fejlődéstörténetében meghatározó volt az 1962-es év, ugyanis ekkor vezették be a villanyt a faluba és ebben az évben épült meg az aszfaltút, ami a 8-as főúttal összeköti a települést.

Az utóbbi években megfigyelhető a városi lakosság vidékre költözése, így községükben is egyre többen vásárolnak ingatlant így gyarapítva a lakosságszámot. Az aktív lakosság nagy része a környező városokba (Ajkára, Veszprémbe) jár dolgozni, de közülük is sokan művelik a földeket, s nemcsak kiskertjükben veteményeznek, így még nem tűnt el teljesen a mezőgazdaság községünkben. A lakosság életkori összetétele alapján a község fejlődő, élő. 2004-ben a gyermeknap alkalmával minden 18 év alatti lakos kapott fagyijegyet: 58-db osztottak így szét. A falu lakossága ma: 280 fő.

Intézményrendszer

Önkormányzat
 

Csehbánya kisközség közigazgatásilag Városlőd nagyközséghez volt beosztva 1950-ig.
 

Csehbánya címere

1950. október 22-től 1966. szeptember 30-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.

1966. októberi hatállyal a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Városlőd székhellyel Csehbánya és Városlőd községek területén községi közös tanács szervezését rendelte el.
 

Féltető a Grundon

1990-ben önállósult a község, megalakult Csehbánya Önkormányzata, 2002-ben a Német Nemzetiségi Települési Önkormányzat. Jelenleg Csehbánya község csatolt település, Városlődhöz tartozik, körjegyzőségi szinten. Önálló polgármesteri hivatallal rendelkezik, megbízási díjas polgármester látja el a teendőket.

Csehbányai Német Kisebbségi Önkormányzat
 

A Csehbányai Német Kisebbségi Önkormányzat 2002-ben alakult meg. Külön épülettel nem rendelkezik, a helyi önkormányzat irodahelyiségében folyik a munka. A legutóbbi választásokon megválasztott képviselők: Földvári Erzsébet elnök, Fuchs Virág elnökhelyettes, Orovicz Zoltánné és Orovicz Vincéné képviselők.

Iskola
 

Községünk nem rendelkezik önálló iskolával. A gyerekek a városlődi Német Nemzetiségi Általános iskolába, illetve óvodába járnak.

Egyesületek, alapítványok

Csehbánya Községért Közalapítványt

1992 áprilisában hozta létre Csehbánya Község Önkormányzata a Csehbánya Községért Közalapítványt. A közalapítvány képviselője jelenleg Straub László, kezelő szervezete a 4 fős Kuratórium.

Szalonnasütés családiasan

A Közalapítvány célja Csehbánya község fejlesztési céljainak (infrastrukturális fejlesztés, lakossági szolgáltatás fejlesztése, a község éves költségvetésében vagy annak módosításában megjelölt fejlesztési célok, környezetvédelem) és a közalapítvány vállalkozási tevékenységének támogatása, különös tekintettel a munkahelyteremtésre. A községi hagyományok ápolása, a szabadidő-diáksport mozgalom támogatása.

Csehbánya Község Ifjúságáért Egyesület
 

Az Egyesület 2001. június 30-án alakult meg 17 fő részvételével. Mint nevében is jelzi elsősorban a helyi fiatalok támogatását tekinti céljának, alapvetően szociális, kulturális céllal alakult meg.

A csehbányai játszótéren

E cél érdekében felvállalja, hogy segít a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésében, annak megszervezésében, oktatási és kulturális programok szervezésében, az arra rászoruló családok részére tanácsadás nyújtása, továbbá az e kérdéskört tárgyaló, bemutató képzés, előadás szervezése, kiadványok megjelentetése és terjesztése. Ösztöndíjak és pályázatok figyelemmel kísérésével támogatják a fiatalok tanulmányainak folytatását előmozdítva ezzel felkészülésüket az életre.

Csehbányai Nemzetiségi Énekkar
 

Csehbányán 2001. augusztus 19-én történt meg a millenniumi zászló átadása-átvétele. Erre az alkalomra alakult meg 2001 júliusában vegyeskarunk. A Földvári Erzsébet vezetésével működő, elsősorban nyugdíjas tagokból álló énekkar nagy sikert aratott az ünnepségen. Az egyre bővülő repertoárjukba többek között a helyi idősektől gyűjtött, régi, már-már elfeledett csehbányai énekeket is felveszik. Minden évben fellépnek a helyi falunapon, de a környező települések is meghívják őket különböző rendezvényeikre, falunapjaikra.

Az énekkar vezetője: Földvári Erzsébet Tagok: Albert János, Albert Jánosné, Fuchs Jánosné, Fuchs Mihály, Fuchs Mihályné, Fuchs Virág, Földvári Erzsébet, Maurer András, Peidl Antal, Peidl Antalné, Peidl Jánosné, Sarus Péter, Sarus Zoltán, Takács Mihályné

Csehbányai Nemzetiségi Énekkar

Hagyományok

Csehbánya – Településkép, utcaszerkezet
 

Csehbánya természeti adottságainál fogva két részből áll, amelyeket egymástól egy körülbelül 1 km hossú erdőszakasz választ el. A Fő utcában épült fel az új templom és itt találhatók az első és második világháborúban elhunytak tiszteletére emelt emlékművek. A Trianoni emlékparkban pedi több történelmi eseménynek állítottak emléket (a községből kitelepítettek emlékszobra, Milleniumi emlékmű, az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékműve).

Csehbánya központja

A település egyik legrégebbi része a Temető-hegy, amely a Kőhegy mellett, a Kápolnatető felé vezető részen található. 1962-ig a Városlőd felé vezető út itt haladt el, ez volt tehát a falu fő közlekedési útvonala. 1962 után, az új aszfaltút megépülését követően pedig a község egyik legelzártabb, különálló része lett.

A község második utcája Újtelep néven ismert a településen. A nevében is szerepel, hogy új..... Ez egy újabb építésű utca, ám az itt található házak többsége is több mint 40 éves. A község legfiatalabb utcája a Bakony utca.

Az Újtelep és a Fő utca közötti erdőben bújik megy egy kis kápolna, amely Mária tiszteletére épült búcsújáróhely.

A házak eredeti építőanyaga minden esetben vályogtégla és mészkő. A fundamentum sárba rakott kőből készült, ezen áll a vályogtéglából rakott fal. A vályogtéglából épült házaknál a fal felhúzásával egyidejűleg helyezték el a tokokat, ahová később csak be kell illeszteni az előre legyártott nyílászárókat. A tapasztás olyan – a múltban egységesen alkalmazott – eljárás volt, amely kiváló hőszigetelést és vízszigetelést biztosított. Ehhez híg agyagot kevertek össze pelyvával és lótrágyával. A tapasztást a meszelés követte, amely a védelem mellett esztétikai szempontból is nagy jelentősséggel bírt. A külső-belső meszelés nem csupán anyagilag volt kifizetődő, de a falak szellőzését sem gátolta. Formája nagyban függött a ház alakjától, azaz lehet nyeregtető (hosszúkás), kontyolt, illetve sátortető is. A tető végleges képét a fedés határozta meg.

 A vályogházak leggyakoribb fedőanyaga a nád, szalma, az égetett cserép, illetve alkalmazták még a zsindelyfedést.  Az eredeti tetőforma, több esetben a dunántúli németség építészetére oly jellemző oromfalas, macskalépcsős alkalmazással készült. Ma már a nádfedél és a zsindelyes tetőszerkezet sem jelentős, főként pala, égetett cserép, illetve az újabb építésű házakon a Bramac cserép a jellemző.

A hagyományosan épült házak alaprajzai elosztása a következő volt: szoba+konyha+istálló. Mindegyik nyitottkonyhás épület volt, 1920 és 1962 között építették át a konyhákat. A lakóházaknak famennyezete volt, a padlója pedig döngölt föld, később deszkaborítással. A kerítés deszka (léc) kerítés volt.

A csehbányai házak eredeti alaprajzait tekintve 2 féle elrendezést különíthetünk el: egy egysoros és egy másfélsoros elrendezést. A házak számát tekintve 50–50 % volt a megoszlás.

Az egyik esetben az alaprajz csonkolt téglalap alakú: szoba+konyha+istálló és kamra. Ebben az elrendezésben az istálló a ház vonalánál kijjebb esik. A lakórészbe a bejárat a konyhán keresztül vezet, az istállóba pedig kívülről. A ház szélessége 5+1,5 m, hossza 15 m.

A másik alaprajz típus szélesebb: 8,6 m, hossza 15 m. A teljes téglalap alapú ház megosztása: szoba+kamra+konyha és gádor + krumpliskamra és istálló. A lakórészbe a bejárat a gádoron keresztül a konyhába vezetett, az istállóba külső, külön bejárat. A gádor nyitott ajtaja boltíves volt, s mellette egy-egy boltíves ablakkal. Csak az üveges konyhaajtótól volt zárt az épület.

A gazdasági épületek a ház folytatásaként, hosszában helyezkedtek el. Többnyire tégla oszlopokon álltak, falai kőfundamentum felett deszkafalakkal építve. 

 Községükben található kő-, vályogházak mindegyike áll, lakják, s viszonylag jó állapotban vannak. A közismertebb tornácos házak ma már nem jellemzőek, legtöbbjüket átépítették. Csupán egy háznál figyelhető meg a korábban elengedhetetlen tornác, ez a ház hősiesen tűri az idő viszontagságait, s mintegy “tanúhegy” őrzi kora sajátosságait. Ez a ház a község “Nagy Örege”.

 Az új építkezéseknél azonban megfigyelhető, hogy főként a lapos, inkább alapterületben nagyobb, mint magas házak épülnek. Jellemzőek a kocka házak, ebből egy egész utcányi figyelhető meg a község – sorrendben a második – Újtelep utcájában. A nevében is szerepel, hogy új..... Ez egy újabb építésű utca, ám az itt található házak többsége is több mint 40 éves. A házak jellemzően az utcafronttól 5 méterre épültek, kis előkerttel, melyeket virágokkal díszítenek. A házak belső építése is a visszafogottságot tükrözi. Általában egy szoba, konyha, egy kamra és fürdő jellemzi. Fontos még a melléképületek szerepe is, melyek szintén megtalálhatóak valamennyi háznál. Elsősorban istállóként, nyári konyhaként funkcionáltak A berendezéseket is a puritánság jellemzi. Ez talán abból alakult ki, hogy szegény földművesek éltek bennük. A helységeket konyhai kályhával (sparhelt), illetve cserépkályhával, fával fűtötték. A sváb nép vérében van a rend szeretete, s ez megfigyelhető a portákon is; minden udvar tiszta, rendezett. Modern építészeti törekvések nem figyelhetők meg a településen. A község legfiatalabb utcájában, a Bakony utcában is inkább a visszafogott építészeti stílus figyelhető meg.

Csehbánya – Szakrális környezet
 

A népesség vallási hovatartozása

A település lakossága római katolikus vallású, zömében német ajkú.

Templom 

A község központjában található a Jézus Szíve templom, mely késő ősztől kora tavaszig ad helyet a szentmiséknek. A templom 2001-ben új külsőt, belsőt kapott. Sikerült teljesen felújítani, belül csodálatos fapadok, karzat várja a szentmise látogatóit. A Jézus Szíve templomot 2002-ben szentelték fel, addig a település lakossága az erdő szélén található 1854-ben épült kápolnában és a városlődi templomban gyakorolta hitéletét.

Jézus szíve templom

Mária kápolna

Az Újtelep és a Fő utca közötti erdőben bújik meg egy kis kápolna, Mária tiszteletére épült bucsujáróhely. Ez a kápolna a veszprémi püspökség tulajdonát képező épület volt 1856-ban.
 

Mária kápolna

A legenda szerint, és az évszázad elején még életben volt csehbányai lakosok elbeszélése alapján a kápolna épülete a következő történet szerint jött létre: Egy erdész egy alkalommal éjjel eltévedt, nem talált haza, ezért Istenhez fohászkodott segítségért. Nemsokára fényt látott messziről. Elindult a fény irányában. A fényhez közeledve látta, hogy tűz ég ott, az világított. A tűz mellett átmelegedett, utána már tájékozódni is tudott, és szerencsésen hazatért.

Az erdész hálából egy Szűz Máriát ábrázoló szentképet vésetett a tűz helye mellett álló fába. Később a fa mellé egy fakereszt is került. A fakereszt helyére 1905-ben Rovenszki Ferenc kőkeresztet állítatott. A kereszten ma is rajta van egy Mária kép. A tűz helyén pedig Csehbánya község lakossága a segítő Szűzanya tiszteletére felépítette a mai kápolnát.  

Csehbánya – Szokások

Egyházi évhez kötődő szokások

A településen élők a keresztény egyházi ünnepeket tartják, követik.

Karácsony
A mai napig él településünkön a Kriskindl, melynek jelentése Krisztus gyermekei. Minden évben a helyi fiatalok egy kis csoportja a hagyomány szerint díszes ruhába öltözik. A fiatal lányok közül az egyik Mária, vele van még József – a fiúk közül az egyik -, valamint 4 angyal. December 24-én elindulnak, s a falu valamennyi házába betérnek német /sváb/magyar énekeket énekelve, verset mondva, áldást osztva. A házak lakói finom süteménnyel, meleg teával kínálják a gyerekeket, akik megköszönve továbbállnak.

Úrnap

A korábbi években jellemző volt itt is az Úrnapi virágszőnyeg. Ilyenkor minden ház előtt szépen összesöpörtek, s virágszirmokat szórtak, várva a körmenetet. A karikavasárnap nem honosodott meg községünkben.

Bucsu

Dédnagymamáink, és nagyanyáink idejében még hatalmas ünnep volt a Búcsú. A búcsúkat általában a község védőszentjének neve napján tartották. Csehbánya védőszentje Szűz Mária. Neve napját követő vasárnap még ma is a búcsú napja. Ekkor a családok összegyűlnek, s közös imára elsétálnak a Mária-kápolnához. A család apraja-nagyja összegyűlt, közösen főztek, sütöttek, nagyokat beszélgettek.

Polgári ünnepek
 

Lakodalom

Polgári ünnepnek számított az esküvő, melyen képletesen az egész falu részt vett, hiszen a házak előtt bámészkodókat is megkínálta a nászmenet süteményekkel, finom esküvői borral.

Temetés, halotti tor

A halotti tor sem volt ritkaság, temetés után az özvegy és családja megvendégelte a halottól végső búcsút vevő rokonságot, barátokat, ismerősöket. Szokás volt, hogy a halottat a közeli rokonok vitték, és tették a sírba, előtte viszont az asszonyok egy napig virrasztottak mellette, s a temetés reggeléig imádkoztak.

Népi szinjátszókörök
Sok szép szokás élt régen községünkben, melyek összekovácsolták a lakosságot, így kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. Népszerű volt a népi színjátszókörök előadásai, melyeket kocsmaudvarokban, nagyobb pajtákban tartottak. A színészek általában helyi lakosok voltak, akik egy-egy színdarabbal nemcsak helyben, hanem a környező falvakban is felléptek. 

Zenés alkalmak
Közkedvelt hangszer volt a harmonika, mely minden kisebb-nagyobb ünnepen előkerült egy-egy fúvós hangszerrel együtt. A zenét szerető és hozzá értő emberek kisebb zenekarokat alapítottak, így járták a falvakat. Felléptek akár a búcsúi bálokon.

Tollfosztás kukoricamorzsolás, káposztaszelés
Szintén a rokonságot fogta össze a tollfosztás, kukoricamorzsolás, káposztaszelés hagyománya is. A munka közben az asszonyok meséket mondtak egymásnak vagy éppen énekeltek. Persze nemcsak az asszonyi munka hozta össze a családot. Aratás után a férfiak közösen mentek ki a földekre és segítettek egymásnak a cséplésben. Szomszéd segített szomszédnak, így mire beköszöntött a hűvös, nyirkos idő, addigra mindenki bevégzett a munkával.

Szekérhúzás

Fiatal szokás Csehbányán a falunapi szekérhúzás. A nyári kétnapos falunap első napján a község apraja-nagyja összegyűlik, s a férfiak harmonikaszó mellett lehúzzák a szekeret a Grundra. A szekér örökös utazója a Néni és a Bácsi, akik népviseletbe öltöztetett bábok, valamint egy kislány és egy kisfiú, akik szintén népviseletbe öltözve „gurulnak” le a Grundra, ahol a zenés, táncos mulatság egészen hajnalig tart.

Népi mesterségek

Csehbánya településen a régi mesterségek még ma is jelen vannak. Szebbnél szebb horgolt figurák, hímezett terítők, csuhéból készült táskák, fonott kenőtollak, vesszőkosarak kerülnek ki az itt élők kezei közül. Több kiállításon, vásáron megmutatták már asszonyaink – és persze a férfiak is -, hogy értik amit csinálnak. Az, hogy szeretik a „mesterségüket”, az látszik az elkészült remekművek minőségén, szépségén is.

Sajnos ezek a szokások megszűntek, ma már nincs jelentőségük, talán csak a nagymamák mesélnek róla unokáiknak. Néhány szokás azonban sikeresen túlélte az éveket, a rendszerváltozásokat, a kitelepítést.

Csehbánya – Viselet

A községre nem jellemző a sváb népviselet. Bár az idős asszonyok szoknyában, kendőben járnak, ám azok sok mindenben eltérnek az igazi sváb népviselettől. Rakott, pufendlis szoknyával nem találkozhatunk. A népviselet csirái azonban megtalálhatók a helyi énekkar egyenruháján, ők igyekeznek visszahozni a sváb hagyományokat nemcsak a dalokban, hanem a viseletben is. A fiatalabb korosztály pedig inkább a mai, épp aktuális divatot követi, a sváb szokások, viseletek sajnos eltűnőben vannak.

A kriskindlik viselete azonban az évek múlásával sem veszített díszességéből, ékességéből. A lányok fehér – több alsószoknyás – ruháját színes szalagok, gyöngyök, tükördarabok díszítik, míg a fiúk fekete nadrágot, fehér inget, mellényt, és báránybőr subát viselnek.

Csehbánya – Nyelvjárás

A sváb nyelvet ma már csak az idősek használják, s talán még a 40–50 éves korosztály, kik szüleikkel gyakran sváb nyelven kommunikálnak, viszont a lakosság 90 %-a beszél németül, s megérti a sváb szavakat is. A fiatalok az óvodától kezdve a német nyelvvel találkoznak, amit aztán tovább tanulnak az iskolákban. Néhány sváb szót megértenek ugyan, de nem használják őket. Annak ellenére, hogy Városlőd közeli település, mégis megfigyelhető az ott használt sváb nyelv, és a községünkben használt nyelv különbsége. Míg a szomszédos településen inkább a német-sváb nyelvet beszélik, addig Csehbányán a cseh-morva nyelvjárás szavait használják.

Néhány példa a különbségekre:

                               Csehbánya                 Városlőd

Kasza                        sengst                      senze

répa                          ruim                         rübe

idősebb néni pl.          Maria Pasle                Pas Maria

Csehbánya – Étkezés

„A falun az étel is ízletesebb”- szokták mondani. Nem hiába! Úgy, ahogy a régi nagymamák sütöttek-főztek ma már csak kevesen tudnak. Mindenki nosztalgiával gondol vissza a mama főztjére, a kalácsra. Nálunk az egyik legfinomabbnak mondott az élesztős tésztából készült csemege a sós kifli, ami gyakran kerül péntekenként a helyi családok asztalára. Hagyománya van a toroskáposztának is, melyet régebben csak disznóvágások alkalmával készítettek savanyú káposztából és friss húsból. Közkedvelt étel volt a krumpli „prosa”, melyhez aludttejet fogyasztottak.

Heti étrend

Hétfőn vagy pénteken általában bableves volt, mellé valamilyen tészta társult.

Kedden csontleves volt, és valamilyen főzelék.

A szerda tésztás nap volt.

Csütörtökön megint főzeléket ettek.

Pénteken böjtöltek.

Szombaton sokszor csak főtt krumplit ettek házi zsírral.

Vasárnap reggelre kalácsot sütöttek, délben húslevest készítettek sok zöldséggel és különböző betétekkel.

Lakodalom

Az esküvőket általában háznál tartották. Nyáron a férfiak gallyakból sátrat építettek, alatta zajlott a mulatság. A főzőasszonyok a házi süteményeket már napokkal előtte elkészítették. Szokás volt az esküvő nézőit süteménnyel és esküvői borral megkínálni. Ez a szokás a mai napig él nálunk, igaz az esküvők száma kicsit megcsappant, de a kevés alkalmak egyikénél sem maradhat el a kínálás.

Disznóvágás

A lakosság nagy része ma is foglalkozik állattartással, de a svábok nem ettek régen olyan sok húst, mint manapság. Főként tyúkot, kacsát, esetleg libát, és sertést tartottak. A disznóvágásnak különösebb hagyománya nincs, viszont a kolbász, hurka elkészítésének módja igen hasonlatos házanként.

Látnivalók

A község központjában található a Milleniumi Park, melyben 3 emlékmű kapott helyet; egy Milleniumi, egy 1948-as forradalom és szabadságharc emlékmű, valamint egy szobor, mellyel a kitelepítettekre emlékezünk.

Csehbányai Mária kápolna, bucsujáróhely

Ugyancsak a központban, de nem a parkban található az első és második világháborúban elesettek emlékére készült emléktábla, melyen a csehbányai származású elesettek névsora is olvasható.

Érdemes végigsétálni a kitelepítési ösvényen is, melyről már a korábbiakban említést tettünk. Az ösvény mentén padok találhatók, melyeken megpihenhetünk. A bejáratoknál található egy-egy tábla röviden „elmeséli” a kitelepítés történtét. Az ösvény 2008-ban készült el, és a falunap keretében a helyi plébános kis ünnepség keretében fel is szentelte.

A falusi turizmus még csak most bontogatja szárnyait községünkben.

Hölgykő várának nyomai
 

Városlőd és Csehbánya között csaknem félúton, alig száz méterre a bekötőúttól található a hajdani Hölgykő várának nyomai. A várat, mely a bakonyi erdőispánság egyik székhelye volt, először 1321-ben említik az oklevelek. Utolsó várnagya valószínűleg Giczi János volt. Nagy Lajos 1378-ban kelt oklevele már arról tesz említést, hogy a várat a Karthauzi szerzetesek kapták meg lebontásra a királytól. Köveiből épült fel a városlődi karthauzi kolostor. A hajdani várból ma már csak egy ciszterna nyomai láthatók. A sziklafalon emléktábla idézi az első bakonyi erdőispánságot.
 

Hölgykő várának nyomai

Kirándulóhelyek
 

        A települést körülvevő elsősorban bükk-, illetve tölgyerdőkben – a fenyves sem ritka - tett séta megnyugtatóan hat a fáradt, kimerült szervezetre. Tavasztól őszig a legkülönbözőbb gyönyörű virágokat gyűjthetjük az erdőben vagy a réten. Sétánk során találkozhatunk az erdők lakóival is. Mókusok, őzek, szarvasok, vaddisznók bukkanhatnak elő a bokrok közül, fák mögül. Minden év szeptemberében a szarvasok párzásakor hangos szarvasbőgés hallatszik. A vadak elég közel merészkednek a faluhoz.

Remek kirándulóhely a Kápolna környéke is, amitől egy közepes séta után eljuthatunk a gyöngyvirág-hegyre, mely tavasszal virágba borul, s rengeteg gyöngyvirág illatozik rajta – innen a neve is.

Körülbelül 3 éve rendkívül változatos összetételű, késő-kréta korú gerinces fauna került elő Iharkútról, a Csehbányai Formációból. A jelen pillanatban 288 darabból álló leletegyüttes hal-, teknős-, krokodil- és kígyómaradványokon kívül dinoszaurusz-maradványokat is tartalmaz. A főként agyagos, aleuritos bauxitfedőben egy kb. 50 cm vastag homokkőpad tartalmazta a maradványokat. Végtagcsontok, állkapcsok, fogak együtt maradtak meg ebben a torlatszerű képződményben, mely minden bizonnyal egy erős, folyóvízi szállítás eredménye.

Források

Összeállította: Földvári Erzsébet Csehbánya Német Kisebbségi Önkormányzat Elnöke, és Kiszlingerné Vass Kinga előadó

Irodalom:
 

Dietzel Gyula: A Márkó-Szentgál-Csehbánya-Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 14-1979. 199–209.

Éri István: Adatok az üveghuták történetéhez In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei Veszprém, 1966. 5. 143–176.

Kiss Albertné: A lakáskultúra változása Németbányán a századfordulótól napjainkig. In: Honismereti Tanulmányok X. Veszprém, 1984. 29–38.

Mészáros Veronika: Háztörténetek. Adalékok a csehbányai Temetőhegy házainak építkezés-történetéhez. Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerk: Márkusné Vörös Hajnalka és Mészáros Veronika Veszprém, 2006. 81–94. (német nyelvű kiadásban is!)

Tilhof Endre: Ajkai kistérség. Ajka, 2005.

Levéltári források:
 

Csehbánya telepítésével és üveghutáival kapcsolatos iratok a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók.

Csehbánya kisközség polgári kori töredékes iratai a Veszprém Megyei Levéltárba kerültek (későbbiekben VeML) A községi iratokban (VeML 418.b.) megtalálhatók a képviselőtestületi jegyzőkonyvek (1928–1950) és a település szociális helyzetéről 1932-ben lefolytatott vizsgálat (összefoglaló, statisztika). A község földnyilvántartási iratai 1912–1972 közötti időszakból kerültek levéltárba (VeML V. 501.31.)

Csehbányai Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 751.) a Tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1970 közötti időszakból kutathatók.

A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78-79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében elérhető.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

 A csehbányai római katolikus elemi népiskolájának iratai 1917–1946-ig (VeML VIII. 232), a Csehbányi Állami Általános Iskola iratai1946–1975-ig (VeML XXVI. 115) kerültek levéltárba.

Csehbánya német lakosságának kitelepítésével kapcsolatos iratok 1946–1949 (kiosztási birtokívek, földhözjuttatottakról kimutatások, kataszteri birtokívek, leltárak, jegyzőkönyvek és határozatok) a Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban(VeML XXIV.201.b.), a kitelepítettek névjegyzékei, németek által visszahagyott javak leltárai, jegyzőkönyvek és határozatok a Veszprém Megyei Földhivatal Telepítési Osztályának és a nagyteveli telepfelügyelőjének irataiban (VeML XXIV.201.c, XXIV. 207.) találhatók.

Csehbánya katolikus lakosságát 1770-tól Városlődön anyakönyvezték. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895–1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros Veszprém Megyei Levéltár