A weboldal Google Analytics webstatisztika sütiket használ. Ezáltal tudjuk felmérni, hogy mennyire népszerűek az egyes tartalmaink, és hogy honnét érkeznek a látogatóink. Ennek a használatához az Ön beleegyezése szükséges.

Schwaben • Deutsche Wurzeln im Komitat Wesprim

Pápateszér

Földrajzi környezet

Területe: 30,74 km2. Környező települések: Bakonyszentiván, Bakonyság, Bakonytamási, Bakonyszücs, Csót, Nagydém, Gic, Bakonyszentlászló, Fenyőfő. Határának Ny-i egyharmadán – ideértve belterületét is – a Kisalföld nagytáj, Marcal-medence középtáj Pápa-Devecseri-sík kistája található, míg fennmaradó része a Dunántúli-középhegység nagytáj, Bakonyvidék középtáj, Bakonyalja kistájcsoport, Pápai-Bakonyalja kistáj része.

 

Észak-déli kiterjedése 8,7 km, míg K-Ny-i szélessége 9,2 km. Legmagasabb pontja a határ keleti részén 239 m, míg a legalacsonyabb a Szikegy-ér kilépésénél 150 m. A belterület központi részének tengerszint feletti magassága 175 m.

 

          A települést és tágabb környezetét fiatal pannóniai (késő-miocén) és holocén üledékek fedik. Pápateszér nyugati és keleti oldalán nagyobb foltokban tanulmányozhatjuk a felszínen a környékre jellemző késő-miocén kőzetet, ami főként homokból és agyagos-homokból áll (Somlói Formáció). Ezekben jellemzően 8-9 millió éves puhatestű ősmaradványokat találhatunk (kagylók, csigák). Ezt az üledéket pleisztocén és holocén üledékek fedik el, melyek északról pusztultak le és a környékbeli – akkori – patakok hordták ide. Ilyen holocén üledékeket találhatunk a község keleti, északi és a településtől délre eső részén (Deluviális üledék). Deluviális üledék az, amikor a lejtőn lerakódott törmelék lassú ütemű gravitációs csúszással összekeveredik a lejtő lábi törmelékkel és a talajjal. A településtől északra nagyobb foltokban – a patak medrét követve felső-pleisztocén fluvioeolikus homok található. A fluvioeolikus homok olyan áthalmozott homokos üledék, amit részben a szél, részben pedig a víz szállított a pleisztocénben és a holocénben. A településtől délre felső-pleisztocén–holocén korú futóhomok fedia környéket.

 

          A térség éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, az évi középhőmérséklet 10°C. A napsütéses órák száma 1900 óra felett alakul évente, jellemző széliránya É-i, a csapadék éves mennyisége 650-700 mm.

 

          Felszíni vizei közül a falut kettészeli az ÉÉNy-DDK csapású Csonka-ér, keleten pedig szegélyezi a hasonló folyásirányú Szikegy- és Bánya-ér (Burics-patak). A falutól délre a Sárosi- és Görgő-ér található. Utóbbi ér alsó szakaszán a Szakács-érben folytatódik, melyen egy kisebb horgásztó található.

 

          A kavicsos-homokos dombokon homokpuszták, homoki tölgyesek és cseres-tölgyesek uralnák a térség jelentős részét. A telepítés hatására, illetve természetes úton létrejött erdeifenyveseket találhatunk a községhatár déli felében, ezek egy része akácos foltokkal érintkezik. A mezőgazdasági művelés alatt álló kultúrterületek mellett értékes védett homoki gyepek terülnek el. A homokpuszták védett növényfaja, a homoki vértő (Onosma arenaria) mellett számos természetvédelmi szempontból oltalmat élvező sajátos szárazgyepi faj megtalálható.

 

Közúton Pápa felől (Nagygyimót-Csót érintésével) vagy a Győr-Veszprém közötti 82-es közlekedési útról (Veszprémvarsány irányából Gic-Bakonytamási érintésével) érhető el legkönnyebben. A legközelebbi vasútállomások Veszprémvarsány (12 km) és Pápa (23 km).


Településtörténet

A település nevének eredete
 

A település neve a szláv eredetű tesar (ács) szóból származik. Hasonló elnevezésű települések a történelmi Magyarország területén többek között a közeli Ácsteszér, a Hont vármegyei Hontteszér {ma: Hontianske Tesare}.

Helyi hagyomány szerint a falu nevét a határában lévő tíz érről nyerte, a „Tíz ér”-ből alakult ki a Teszér név. Ez utóbbi csak népi etimológia.

A település első említését 1332-ből, majd 1410-ből ismerjük, egy oklevélben Thezer, majd 1488-tól Teszer néven szerepel.

 

Pápateszér faluközpontja madártávlatból



 

Régészeti emlékek 
 

Pápateszér területén a lengyeli kultúrából előkerült leletek tanúsága szerint az időszámításunk előtti 6. évezred második felében települtek meg az emberek. Az i.e. 5. évezred közepéről két faluról van adat, amelyek a Szakács-ér két oldalán helyezkedtek el. A nyugati oldalon talált oszlophelyek komoly építményre utalnak, azaz nem egy kis, csupán néhány házból álló falu lehetett, hanem a korszakban ismert nagyobb, sok házból álló település.A korai emberi letelepülést a régebben előkerült kőszerszámok és egyéb leletek is bizonyítják.

A római és az Árpád-korból is kerültek elő leletek. A szájhagyomány szerint a 19. században a falut kettészelő patakban egy római vasszekeret találtak, illetőleg a római katonák Szőny (Brigentio) és Savaria közti átvonulásaik alkalmával itt tartottak pihenőt. A Róma és Savaria közötti hadiút valóban a község területén haladt át. A település déli részén előkerültek különböző korszakból való római pénzérmék is.

 

A római limes magyarországi szakaszai



 

Pápateszér a középkorban
 

A középkori nevén Fenyőteszér ahhoz a területhez tartozott, amely királyi kézből Csák nembeli Demeter fia Ugod ispán birtokába került, többek között Szücs (Bakonyszücs), Fenyőfő, Ság (Bakonyság), Béb, Nyőgér (Pápanyőgér), Petend, Nyárád, Nóráp falvakkal együtt. Miközben a Csák nemzetség más ágai az országos politika élvonalbeli tényezőivé váltak, az Ugodi-ág hanyatlásnak indult.

Anjou Károly Róbert király 1332-ben a Csák nembeli Ugodi családot magvaszakadtnak nyilvánította, s a csehországi származású Csenig (Ceenig) mesternek, egyik megbízható hívének adományozta a területet, cserébe a korábban kapott siroki várért és uradalomért. A birtok átadásakor tartott határjárás az ugodi várhoz tartozónak mondotta Teszér (Pápateszér), Saág (Bakonyság), Nyőgér (Pápanyőgér), Újfalu és Ács falvakat, s ezzel a birtok átadása megtörtént.

Luxemburgi Zsigmond 1389-ben a királyi kincstárra visszaszállt Ugod várát és várbirtokát, a hozzá tartozó Teszérrel együtt a közeli Somlyó várral és uradalommal együtt a kor egyik legjelentősebb főurának, Garai Miklós nádornak adományozta.

A Garai család kihalása után, 1482-ben, a volt Garai-birtokok, köztük Ugod vára és uradalma, Ugod, Olaszfalu, Szücs (Bakonyszücs), Fenyőfő, Ság (Bakonyság), Béb, Fenyőteszér (Pápateszér), Nyőgér (Pápanyőgér), Petend, Nyárád és Nóráp faluval a királyi kincstárra szállt vissza. Az ekkor uralkodó Hunyadi Mátyás király a nagyhatalmú Szapolyai István nádornak és családjának adományozta. Teszér jobbágyai 1488-ban 37 forint adójával a megye nagyobb helységei közé tartozott.

 

A Garai-család címere



 

Pápateszér a török hódoltság alatt
 

Miután a főúri pártcsoport 1526 decemberében Pozsonyban az özvegy magyar királyné testvérét, Habsburg I. Ferdinándot, ausztriai főherceget és cseh királyt is magyar királlyá választotta, 1527 nyarán a két uralkodó között kitört a háború. Az első években a Habsburg-párt győzött, Szapolyai János hívei menekülni voltak kénytelenek a Dunántúlról. Valamikor 1527 után Teszér is gazdát cserélt, váraljai Horváth János és neje Thallóczy Bánffy Magdolna, valamint Horváth János nevű fiuk birtokába került.

Teszér pusztulása 1545-ben következett be. A török főerők Kemenesalja körzetébe vonultak, amikor egy „falka török”, mintegy ötszáz lovas a Bakonyban portyázott, majd zsákmányával és foglyaival az ugodi vár közelében lévő erdőkben táborozott le. A Pápát védelmező Martonfalvay Imre deák azonnali segítséget kért Nádasdy Tamás főkapitánytól, aki Horváth Márkó és Ádám deák parancsnoksága alatt száz lovast küldött a Rábaközből Pápára. Martonfalvay egyidejűleg Horváthinovics Bertalan győri kapitánytól is kért segítséget, „hogy a győri haddal alá jőne az Bakonyra”. A rábaköziek már megérkeztek, de a győriek még nem, amikor Pápán lövéseket halottak Ugod felől. Kiderült, hogy Thelekessy Imre veszprémi kapitány a veszprémi és devecseri magyar lovassággal megtámadta az ugodi török tábort. Martonfalvay azonnal üzent Thelekessynek, hogy várják be a győri csapatokat. Thelekessy azonban nem hallgatott rá, mert, mint Martonfalvay írta, „irégy az magyar nemzet, ki-ki magának kívánja a tisztöségöt” (dicsőséget). Közben Thelekessy lovassága megfutamította a törököket, akik Ugodról Bakonykoppányon át Fenyőfő és Teszér felé vonultak, hogy Bodajkon át térjenek vissza a megszállt Székesfehérvárra.

Mivel Teszér közel állt a pápai végházhoz, török és német egyaránt pusztítottaA 15 éves háború idején és utána is hosszú ideig puszta volt, a rovásadó-jegyzékekben 1589–1612 között is hiányzik. Ez után lakott ugyan, de lakossága az év nagyobb részét a pápai végvárban töltötte.

 
 

Az Esterházy-család birtokában

 

Az ugodi birtoktestet és a hozzátartozó Teszért a vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család kihalása után, a 17. században az Esterházy család szerezte meg. A család gazdagságát és hatalmát a század leglátványosabb karrierjét megvalósító Esterházy Miklós alapozta meg. Miklós Esterházy Ferenc, Pozsony vármegye alispánja és Illésházy Zsófia tizedik gyermekeként 1683. április 8-án született. Miklós az ősi birtokon kilenc fiútestvérével osztozott, s a szülőknek még három leánygyermekük kiházasításáról is gondoskodniuk kellett.

Az Esterházy-család grófi címere

Esterházy Miklós, bár ágostai hitvallású szülőktől származott, tanulmányait Nagyszombaton, Sellyén és Bécsben a jezsuitáknál végezte Bécsben tért át 1600-ban, még tizennyolc éves korának elérése előtt, a katolikus vallásra. Ezután nagybátyjának, Illésházy Józsefnek, a későbbi nádornak kíséretében élt ennek 1609-ben bekövetkezett haláláig, majd Magóchy Ferenc kassai főkapitány zászlaja alatt vállalt hadi szolgálatot. Magóchy 1611. november 21-én elhalálozott, özvegyével, Dersffy Orsolyával Esterházy Miklós 1612. január l-jén jegyet váltott, s ez év november 22-én házasságot is kötöttek. 1619-ben Esterházy megözvegyült és 1624-ben házasodott újra. Második felesége bedeghi Nyáry Krisztina (1604-1641), Thurzó Imre özvegye volt. A két házasság, illetőleg az ezek révén kezére került birtokvagyon megnyitotta a társadalmi emelkedés útját is Esterházy Miklós számára. Esterházy emelkedő társadalmi presztízse és politikai befolyása - melynek „elvi" alapjait rekatolizálása és töretlen Habsburg-hűsége adta -, megkönnyítette a házasság révén nyert uradalmak birtokba vételét. Második felesége testvéreivel osztozott azok apja, Nyáry Pál és felesége, enyingi Török Zsuzsa birtokain, többek között a pápai és gesztesi váruradalmon. Sógornőit előnytelen birtokcserére kényszerítve, 1628-ban ezek az uradalmak is Esterházy Miklós kezére kerültek. A pápai uradalmat a vétel útján szerzett szomszédos ugodi és devecseri uradalmakkal kerekítette ki. Vásárlás és zálogügyletek révén további uradalmak birtokába jutott, halálakor örököseire 12 domíniumot hagyott.

Esterházy Miklós birtokait fiai, Pál (1635–1713), a későbbi nádor, és Ferenc (1641–1684) pápai és semptei főkapitány, az Esterházy család idősebb (hercegi) és ifjabb (grófi) fraknói ágának megalapítói örökölték. Esterházy Pál és Ferenc 1660-ban megosztoztak örökölt birtokaikon, Ferencé lett a Pozsony és Nyitra vármegyében fekvő semptei uradalom és a Dunántúlon, Zala, Vas, Veszprém, Győr, Fejér és Komárom vármegye területén elhelyezkedő pápa-ugod-devecseri és gesztesi uradalom.

Esterházy Ferencnek második feleségétől, Thököly Katától három fiúgyermeke született. A testvérek 1700-ban osztoztak meg először öröklött birtokaikon, majd 1702-ben tettek újabb birtokosztályt. A legidősebb fiúé, Antalé lett a gesztesi uradalom, míg öccsei, József és Ferenc a pápa-ugod-devecseri és más birtokokon osztoztak. Esterházy Antal (1678–1722) a Rákóczi-szabadságharcban a fejedelem táborához csatlakozott, s annak generálisaként szolgált. 1709. november 12-én kelt, „hűtlenség és hazaárulás" vétke miatt kimondott birtokvesztése után a gesztesi uradalmat I. József a császári seregben szolgáló öccseinek adományozta. A tényleges birtokba iktatásra 1721-én került sor. A pápa-ugod-devecseri és a gesztesi uradalom a két testvér közös haszonvételű birtoka lett, a tényleges irányítás az előbbiben Ferenc, az utóbbiban József kezében volt.  

Pápateszér már a század végén a pápai latifundium része lett és az maradt később is. 1721-ben Esterházy Ferenc és József komolyabb szerkezeti változásokat hajtottak végre az uradalom működésében. Pápateszér, Ugod, Szerecseny, Csót majorsággal együtt a gesztesi dominium része lett. Az ugodi majorságban a kasznár mellett ekkortól egy erdész is működött. Az uradalom különböző falvaiban, így Teszéren is tizedként leadott takarmányból hizlalt sertéseket az ugodi kasznárságban tartották.

1735-ben felmérték az Esterházy-család pápai uradalmát, amelyből képet kaphatunk az uradalom gazdálkodásáról és települések életéről. Teszér ebben az időben Pápa városa és az uradalom egyik központja Ugod után az uradalom legnagyobb település volt. 98 jobbágytelke közül már 95 session gazdálkodtak.

A településre jellemző mészégetés mellett a község körüli erdőkben több kisüzemi üveghuta is működött, illetve ezek részére számos helyen hamuzsírégetés, faszénégetés is folyt. Sok embernek adott munkát a fenti kis üzemekhez szükséges nagy mennyiségű fának a kivágása, szállítása, valamint az üzemek termékeinek piacra fuvarozása is.

 
 

Németek betelepítése
 

A 17. században végbemenő magyar, valamint a 18. század első évtizedeiben lezajló szlovák telepítésre a szervezetlenség és a nagyrészt spontán betelepülés volt jellemző. A hagyomány szerint Pápateszérre az első betelepülők mész- és szénégetők voltak.

Pápateszér látképe a 18. századból. VeML Térképgyűjtemény, T-584

Néhányuk a szomszédos Fenyőfő, Szücs, Szentivány, Nyőgér, Koppány német helységekből áttelepült német lakosokból állt, mások Vas és Moson megyéből érkezett, mint Sághy Demeter és Gábor és társai. Teszér legrégebbi ismert családnevei: a Csigi, Bolla, Mészáros, Horváth, Lukács, Szabó, Bucs, Kuti, Andrási, Gerencsér, akik mind evangélikusok voltak. Protestáns hitüket 1743-ben adták fel és változtatták katolikusra, amikor góf Eszterházy Károly egri püspök és pápa uradalom földesura megalapította a teszéri plébániát. 

     A német telepítés a hatalmas kiterjedésű Esterházy-uradalom szervezett, jelentős költségráfordítással végbevitt akciója volt. A pápa-ugod-devecseri uradalom helyreállításának érdekében az Esterházyak az 1720-as évektől nagyarányú, elsősorban német betelepítést kezdeményeztek. Esterházy Ferenc 1748–52 körül katolikus vallású dél-bajor és stájer hospeseket telepített birtokaira, így kerültek németek Pápateszérre is.

Pápateszér I. katonai térképe, 1783.

Korabinszky „Puszta-Teszért” 1786-ban német ajkú településnek írta, az 1863. évi helységnévtár magyar-német nyelvű, vegyes falunak jellemezte. 1890-ben 244 németet írtak össze a településen. 

Figyelemre méltó az újonnan benépesült községek beilleszkedése az uradalom gazdasági rendjébe. A különböző korszakokban és más-más feltételek mellett települt községek szolgáltatási rendszereiben lényeges különbségek voltak. A korábban érkezett, magyar és szlovák jobbágyok szolgáltatásait - a szabad évek eltelte után - az uradalom mindenkori gazdasági szükségleteihez simuló ideiglenes szerződések szabályozták, s maguk a földesúrnak személyileg is alávetett örökös jobbágyokká váltak. Az újonnan települt német jobbágyok az állami adó („hadiadó'") és a megyei adó („háziadó") alól 6, a földesúri adó alól 4 évre mentességet kaptak, valamint felmentést az úrbéri szolgáltatások alól. Ez idő alatt kötelesek voltak házat építeni. Az új lakosok jogi állását kedvezően befolyásolta, hogy - eltérően a magyar és szlovák népességtől e községek jobbágyai nem örökös jobbágyok, hanem „szabadmenetelűek" voltak, azaz szabadon költözhettek és a földesúrnak járó illeték mellett házaikat (a hozzá tartozó belső telekkel és a postfundiális földekkel) szabadon adhatták-vehették. E ténynek kedvező gazdasági hatásai is voltak, amennyiben bizonyos mértékig határt szabott a földesúri járadékok emelésének. A német települések lakosai valóban gyakran éltek az elköltözés lehetőségével, ha ezzel gazdasági helyzetük javulását remélték.

 
 

Gazdálkodás
 

A hódoltsági időszak alatt alapvetően megváltozott a földesúr-jobbágy viszony, a járadékfizetések egyes formái igen csekélyre csökkentek. Esterházy József gróf érthetően más birtokainak (pl. semptei uradalom) szolgáltatási rendszerét tartotta szem előtt, ahol a gazdasági fejlődés, a nagybirtok szerkezete töretlen volt, s ezt kísérelte meg bevezetni újonnan szerzett birtokain.

Bakonyteszér pecsétje, 1699.

Évtizedes, nagy figyelmet, anyagi ráfordítást, esetenként erőszakot is alkalmazó módszereivel ezt (bár nem minden megegyezés nélkül) sikerült is elérnie. Az 1727-es birtokbavételt követő évtizedekben, Balogh Ferenc régens közreműködésével kialakította a jobbágyoktól elvárt szolgáltatások egységes szerkezetét és mennyiségét. Az egységes szolgáltatások rendje és szerkezete természetesen elsősorban az uradalom gazdasági érdekeit szolgálta, de számos olyan eleme is volt, mely az uradalom jobbágygazdaságainak is vonzónak tűnt, a fejlettebb gazdálkodás irányába mutatott. Az új rend bevezetésében igen jelentős, alighanem döntő szerepe volt az újonnan telepített német falvaknak. Az uradalommal kötött telepítési szerződéseikben tűnnek föl ennek első nyomai, minden bizonnyal a telepesek egyetértésével, illetve az új lakosok feltételeinek elfogadása következtében.

Pápateszérnek nagy határa és termékeny földje van, amit a 17–18. században kétnyomásos gazdálkodással műveltek. A terményekből az Esterházy-uradalomnak kilencedet, a győri püspöknek tizedet adtak. A török hódoltságot átvészelő magyar lakosok 1672-ben egy tanúvallomásban azt állították, hogy emberemlékezet óta nem voltak kötelesek dézsmát szolgáltatni és ezt sikerült is elfogadtatniuk. A 18. század elején gabona-, sertés-, méh- és bárány-dézsmát csak két évre adtak, ami csak az egyházi tizedre vonatkozott, mert a kilenced fizetésére az uradalom csak az 1767. évi kontraktusban tudta őket rákényszeríteni.

Pápateszér egyik különleges adottsága volt a környékbeli vizeken működő malmainak nagy száma. A bakonyi falun átcsörgedező három patak - Körtvély, Szakács-ér, Bánya-ér- mentén az elmúlt századokban vízimalmok egész rendszere működött. Már 1696-ban a helységnek öt malmáról tudunk.

Pápateszéri malom kereke

1828-ban már 18 teszéri molnár dolgozik egész évben, ami fejlett kézművességre vall. Az 1950-es évekig a környékbeli vizeken 24 (!) malom működött

E malmoknak nemcsak gazdasági szerepük volt, de a falusi közösségi élet összetartásában is fontos közreműködőként tartották őket számon. A molnármesterek - mivel értettek a gépekhez, a magokhoz, a vizek hadra fogásához - nagy tekintélynek örvendtek, vitás kérdésekben hallgattak a szavukra az emberek. Az éjjel-nappal egyenletesen zakatoló gépek jóvoltából pedig a malmokat a templomokéhoz hasonló, sajátos misztikus légkör lengte körül.
Olyannyira, hogy például a szökevények, menekülők gyakran itt találtak oltalmat és még a zsandárok is tiszteletben tartották a hely különleges státuszát.

A Kisalföldön termesztett gabonát ide hordták szekerekkel a szántó-vetők, hogy a molnármesterek finomlisztet őröljenek belőle a víz energiájának befogásával. A malmok vízkerekének meghajtásához a patakokat felduzzasztották, gondosan karban tartották és egymással összehangolt malomtó rendszerré fejlesztették, e munka megélhetést és a faluközösség összetartását jelentette évszázadokon át. Az elődök által itt zsákokba töltött liszt pedig a környék kenyerét adta. A malmokat 1952-ben államosították, attól kezdve fokozatosan pusztultak, egyik másiknak ma már csak romos falai emlékezettnek a valaha volt életre.

A Teszér melletti Zsörk-pusztát (amely a középkorban nemesi családok birtoka volt) a 18. században a gr. Esterházy család pápai uradalmának része lett és szőlővel telepítették be és a szomszédos falvak gazdái művelték. 1828-ban önálló határral bíró szőlőhegy-prédiumnak nevezték, amely nemesi jogú föld maradt.

 

Zsörk Szőlőhegyén, 1978.




 

Pápakovácsi a 19. században
 

Esterházy Károly váci, majd egri püspök halála után (1799) a pápa-ugod-devecseri uradalmat a família tatai ága örökölte. Pápateszér teljes területének Esterházy (IV.) Ferenc velencei és nápolyi követ lett a tulajdonosa. (IV.) Ferenc gróf 1811-ben utód nélkül hunyt el, ekkor unokaöccse, Esterházy (III.) Miklós kapta meg a pápa-ugod-devecseri és a tatai uradalmat, valamint apjától, Esterházy Jánostól már korábban rá szállt csákvári uradalmat is, így roppant vagyon összpontosult a kezében.
 

 Pápateszér kataszteri térképe, 1856. MOL S-78

Egy 1829-ben megkötött családi egyezség értelmében a pápa-ugod-devecseri uradalmat bizonyos, az örökségből adódó tartozások fejében 30 évi használatra az Esterházy család fraknói grófi ágának cseklészi ága, Esterházy József, (II.) Károly és Mihály testvérek kapták meg. A birtokot ténylegesen Esterházy (II.) Károly irányította.

Harminc év letelte után a tatai ág visszakerült a pápa-ugod-devecseri uradalom és a hozzátartozó Pápateszér tulajdonosa (III.) Miklós gróf középső fia, gróf Esterházy (I.) Pál tulajdonába. (I.) Pál gróf az 1848–49-es szabadságharcban honvéd ezredesként küzdött a pápateszéri nemzetőrökkel és honvédekkel együtt, velük és a komáromi várőrséggel tette le a fegyvert. 1849–53-ban emigrációban élt, majd hazatérte után birtokának gazdálkodását irányította. 1864-ben az Almásy-féle szervezkedés miatt letartóztatták a grófot. A kiegyezés után, 1867-ben országgyűlési képviselővé választották. 

Gróf Esterházy (I.) Pál 1872-ben megalapította a pápa-ugodi elsőszülöttségi hitbizományt, amely összesen 63 257 katasztrális hold területet tett ki.

Pápateszér régi képeslapon, felső sarokban az Esterházy-kúria

A hitbizományhoz tartozó nyolc bérgazdaság között három ugodi volt: az 1853-tól szereplő Kisdiós (húsz lakossal), az 1855-ben megalapított Vadkert (ötven lakossal), majd az 1881-től megjelenő Huszárokelőpuszta (tizenhat lakossal). A hitbizomány legjelentősebb értékét az 1891-ben megalapított erdőgazdasági üzemosztály képezte, amely összesen 19 859 katasztrális holdon Ugod, Bakonykoppány, Iharkút, Bakonyszücs, Fenyőfő, Bakonybél, Pápateszér, Kup, Pápakovácsi, Kisganna község határában terült el. Vagyonát 1 510 142 köbméter élőfakészletre becsülték, amelyben a bükk szerepelt legjelentősebb tömeggel, mellette jelentős volt a cser-, a tölgy- és gyertyánállomány is. Az erdőgazdaság a nem piacképes fákat a mészégetőknek adta el. A rossz talajokon, az elhanyagolt birkalegelőkön már 1891-től megkezdték az erdei- és feketefenyő-, illetve a lucfenyő-telepítéseket. A pápateszéri major egyik istállóján lévő emléktáblán a gróf Esterházy Pálra utaló „GEP” monogram és az 1871-es építési évszám emlékeztet.

Esterházy (I.) Pál 1877-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia, Esterházy (I.) Móric Veszprém vármegyei főispán örökölte a pápa-ugod-devecseri hitbizományt, aki 1893-ban 1873 katasztrális holddal rendelkezett Pápateszéren. A gróf 1900-ban hunyt el, ekkor egyetlen fiára, Esterházy (III.) Pál magyar Királyi huszárfőkapitányra szállt az elsőszülöttségi hitbizomány.

 
 

Pápateszér a 20. században
 

Egy 1910-es összeírás szerint Esterházy (III.) Pál Pápateszéren 1856 katasztrális holdnyi földterületet birtokolt, az uradalmi majorban bérlőlakás, magtár, 3 istálló, 2 személyzeti lakás, birkaakol, 2 tehénistálló, 2 kamra, 3 szerszámkamra, 3 cselédlakás, jégverem, üvegház, csikóistálló, gépszín és vincellérlak állt.

Tehenek hazahajtása Pápateszéren

Esterházy (III.) Pál halála után (1915) a a pápa-ugod-devecseri hitbizományt unokatestvére, Esterházy Tamás örökölte, aki a devecseri kastélyban lakott. 1918-ban a pápateszéri Esterházy-kúriában hadiárvaházat rendeztek be egy időre. Az I. világháború után, 1920-ban gróf Jankovich-Bésán Endréné Szentkereszty Janka bárónő gici birtokos létesített szakiskolát a környék lakossága mezőgazdasági ismereteinek fejlesztésére. A kúria ma óvodaként működik, az egykori majorsági épületek nagyobb része napjainkban is áll.

1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930, amikor lakóépületeinek több mint fele felépült. Ezt a nagymérvű haladást az 1920-ban megnyitotttéglagyár is segítette, ahol eleinte kézzel gyártották a téglát. A Pápateszéri Téglagyár tulajdonosai a Nágli fivérek voltak. 

 

 

A pápateszéri Téglagyár



 

Pápateszér lakosságának számbeli alakulása:
 

1785

740 fő

1829

973 fő

1857

1337 fő

1869

1319 fő

1890

1580 fő

1910

1714 fő

1930

1938 fő

1941

1950 fő

1949

2044 fő

1960

1881 fő

2000

1312 fő

2007

1287 fő

2011

1186 fő

 

1941-ben a község 897 keresője közül 664 dolgozott a mezőgazdaságban és 174 a bányászatban, illetve az iparban. A mezőgazdasági lakosság egynegyede munkás, illetve nincstelen volt.

Csigi tó

Ezek fele Esterházy Tamás itteni 1799 kat. holdas birtokán talált napszámos munkát. Az 1941. évi népszámláláskor az 1950 fős népességből 25-en vallották magukat német anyanyelvűnek. A helyi Volskbund-tagság 9 főből állt, ezért a németek kitelepítése nem érintette a települést, csupán négyen települtek ki Németországba. 

 

1945 után államosították az Esterházy nagybirtokot. Pápateszér termelőszövetkezete „Alkotmány” néven 1951-ben alakult, de 1956-ban meg is szűnt. 1952-ben alakult a „Reménység” TSz, de érdemben ez sem működött. 1957-ben alakult a termelőszövetkezet újra, a környék egyik legjobban működő szövetkezete lett. Központi intézkedésre 1976-ban egyesült a csótival és lett „Vörös Hajnal” Csót központtal. A gépparkot egyesítették, Csóton gépállomás létesült, Pápateszére új varrodát építettek.

Pápateszéren nagyobb beruházások az 1960-as évektől valósultak meg. Kultúrház, orvosi rendelő, szövetkezeti bolt, autóbusz-várakozó és ravatalozó épült.

Aratás az 1960-as években

1968-ban létrehozták az öregek otthonát, tűzoltószertárt, varrodát, három tantermes iskolát építettek; 1969-ben már állatorvosa, védőnője, körzeti orvosa, betegápolója, majd fogorvosa volt a településnek. Iskoláját 1969. szeptember 1-től körzeti iskolának nyilvánították, ahol a szomszéd községek diákjai is tanulnak. Az 1970-es években törpevízmű, 1982-ben posta, óvoda, sportpálya és összekötő út épült.

 

A rendszerváltáskor a termelőszövetkezet felbomlott, a faluban termelő egysége nem maradt.A Pápateszér és Vidéke ÁFÉSZ a régi kocsma helyére felépítette emeletes központját, mely magában foglal egy éttermet, egy élelmiszer vegyesboltot és egy húsboltot. Napjainkban a Zirci ÁFÉSZ üzemelteti az üzletet, az étterem több mint egy évtizede nem működik. A lakosság kenyérellátását pékség biztosítjaA téglagyár mögötti területen kényszervágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik.

A tűzoltószertárból kialakított autójavító mára komoly autószervizzé nőtte ki magátahol a javításon kívül műszaki vizsgáztatás is folyik. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerűalagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel. A régi körkemencét elbontották, a régi épületre a magmaradt téglakémény emlékeztet.

Tovább bővült a település infrastruktúrája:Az 1980-as évek végén a Farkas- és Fényes-hegyre is kivezették az elektromos hálózatot. Az iskola 1995-ben tovább bővült egy új tornateremmel. Felújították a szolgálati lakásokat és a tanácsházat, valamint a járdákat és a belterületi utakat. 1992-ben a vezetékes víz, 1994-ben a telefon, 1996-ban a vezetékes gázellátás valósul meg a községben, majd az ivóvíz az említett szőlőhegyekben is elérhető. 

 

Fenyves-hegyi présházak

 


Intézményrendszer

Közigazgatás (Pápateszér, Petőfi u. 17.)
 

Pápateszér 1945. január 1-én nagyközség volt, a pápai járáshoz besorolva.

1950. október 22-től 1969. június 30-ig a településen önálló tanács és hivatali szervezet működött.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július 1-i hatállyal Bakonyszentiván községi közös tanácsot megszüntette és Pápateszér székhellyel Bakonyság, Bakonyszentiván és Pápateszér községek területén új községi közös tanács szervezését határozta el.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970. július 1-i hatállyal a Pápateszér székhellyel működő községi közös tanács területét Bakonytamási községgel kiegészítette. Azóta a közös tanács illetékessége Bakonyság, Bakonyszentiván, Bakonytamási és Pápateszér községek területére terjed ki.

1981. december 31-től községi közös tanács székhelye a pápai járásban.

1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely, társközségei Bakonyszentiván és Bakonyság. Pápateszér 2007-ig közigazgatásilag önálló község volt, 2007-tőlismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási.
 

Pápateszér címere


 

 

V.B.-elnök - tanácselnök:

 

Sandli János

1950. október 22. - 1952. szeptember 15.

Pomozi István

1952. szeptember 16. - 1954. szeptember 30.

Takács Béla

1954. október 1. - 1956. november 30.

Molnár József

1957. február 1. - 1958. március 24.

Kelemen István

1958. március 25. - 1971. április 30.

Léhner Tibor

1971. május 1. - 1982. október 31.

 

 

V.B.-titkár:

 

Eigner Gyula

1950. október 22. - 1952. január 31.

Kocsis Viktória

1952. február 1. - 1953. május 15.

Takács Béla

1953. május 16. - 1954. szeptember 30.

Léhner Tibor

1954. október 1. - 1957. február 15.

Popovics György

1957. február 16. - 1961. május 4.

Gaál László

1961. augusztus 11. - 1969. február 9.

Bögi István

1969. március 16. - 1985. december 31.

 

 

Jelenleg a lakosság száma: 1150 fő

Területe: 3074 hhektár

Pápateszér község Önkormányzata 8556 Pápateszér, Petőfi u. 17.

Polgármester: Szalczer György

Alpolgármester: Völfinger Béla

 
 

Német Kisebbségi Önkormányzat (Pápateszér, Petőfi u. 17.) 
 

2010 óta működik a településen német nemzetiségi önkormányzat. A Pápateszéri Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Léhner Ilona, elnökhelyettese: Völfingerné Ruip Renáta Képviselők: Szekeresné Szalczer Krisztina és Valler Tibor. Elsődleges feladata a német (sváb) hagyományok megőrzése. Terveik között szerepel egy német testvérközségi kapcsolat kialakítása. Ez jelenleg folyamatban van.

 

Pápateszér Polgármesteri és Német Kisebbségi Önkormányzati Hivatal



 

Általános Iskola (Pápateszér, Ady u. 3.)  
 

A községi iskolai oktatásról az 1780-as évektől kezdődően vannak dokumentumok. Az iskolák fenntartására a 19. század első felében Markovics János plébános (későbbi veszprémi kanonok) komoly alapítványokat tett, az iskolák felállítására az ő idején, hathatós közbenjárására került sor. Nevét utca viseli a községben.

Az 1980-as évek közepén többek között hathatós szülői segítséggel két új épületrésszel bővült, korszerűsödött az iskola, ahová Bakonytamásim Bakonyszentiván és Bakonyság gyerekei is járnak. Az iskola igazgatója Léhner Ilona

 

A pápateszéri iskolások megszépítették településüket



 

Civil szervezetek
 

Pápateszéri Sportegyesület (8556 Pápateszér Petőfi u. 17.)

Elnök: Forsthoffer István

Szakosztályok:Labdarúgás, Kézilabda,Lovas

 
 

Pápateszér Kölyök Szerda Klubja 
 

2008 nyarán alakult a helyi általános iskolás gyermekek részvételével. A klub nevét arról kapta, hogy a nyár folyamán minden szerdán különböző programok részesei lehettek a gyerekek. Azóta is bizonyos időközökkel tartják összejöveteleket. 
Az őszi szünetben egy két napos programot szerveznek. Kirándulásokat, vetélkedőket. A csapat vezetője Palkovicsné Vass Ibolya, de a helyi Asszonyklubból is sokan segítik munkájukat.

 

A pápateszéri Kölyök Szerda Klub

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet 
 

Pápateszér a falvak azon típusába tartozik, ahol a házak sorban beépítve egyetlen főutcában sorakoztak, amely mára több utcává bővült. A Fő utca: Szent Imre utca: ma Petőfi utca a település legrégebbi utcája. Ma is itt találhatók a falu közintézményei, a polgármesteri hivatal és a templom.

Pápateszéri utcakép az 1940-es években, Ady utca

A Petőfi utca folytatása Észak-felé a Bem utca, amelykb. száz évvel ezelőtt épült ki, akkor ez volt a falu új része. Jelenlegi nevét a két világháború között kapta. A Tamási út: ma Rákóczi út a Fő/Petőfi utcára merőleges utca, amely az 1856. évi kataszteri térképen már szerepelt, kicsi új utcaként és Bakonytamásiba viszi az utazót. Folytatása Nyugat felé a Bundavár: ma Markovics János utca, amely korábban vizes terület volt és a zsellérek építkeztek ide. Markovics János (1819-1858) plébános a híveit szerető, mindennel törődő ember volt. Sokat küzdött a hivatalos hatóságokkal népe érdekében. Szolgálata alatt az egyházközség mind anyagiakban, mind lelkiekben megerősödött.

Pápateszéri utcakép az 1990-es években, Petőfi utca

Cigány utca: Szentlászló utca: ma Ady Endre utca szintén keresztezi a falu főutcáját Valamikor a település szélen lévén cigányok laktak itt, ma a Fő utca folytatásának számít, itt kapott helyet az új iskola. Innen nyílik a Szőlő utca, amely a szőlőhegybe visz. A falu dél-nyugati részén nyílik az Árpád utca, amelynek területét az első világháború után osztotta ki az Esterházy-család. Horváth Árpád építkezett itt először. A falu szélén található a Túsó-telep: Másik-telep: ma Kossuth utca, amely a falu központjától távolabb eső telep. Délre a mai Béke utcában volt az Esterházy uradalom majorja és szérűskertje, utcát 1945 után nyitottak. 

Minden háznak volt közel azonos nagyságú beltelke, udvara, veteményes-vagy gyümölcskertje, amihez szántó-rét több tagban kapcsolódott. Az udvarok elrendezése tiszta soros, amikor a lakó és a gazdasági épületek egy sorban helyezkedtek el. A telkes jobbágyok azonos nagyságú belső telkei (házhelyei) és a hasonlóképp megegyező nagyságú zsellértelkek esetenként külön utcát képeztek. Az új lakosok házaik építésénél hamarosan felhagytak az addig ismert faszerkezetes falazattal, a házak építőanyaga, szerkezete és nagysága a helyi hagyományokhoz (és lehetőségekhez) igazodott. Házaikat kővel megerősített vályogból építették, zsúppal fedték, a lakóházak a szoba+konyha+szoba térbeosztású ún. középmagyar háztípusba sorolhatók. A szobákat a szabadkéményes konyhából fűtötték. Német falvaink jellegzetessége volt a lakótelek szinte teljes szélességét lezáró keresztcsűr. Általában a megtelepedést követő évtizeden belül fölépültek a falu közösségi épületei: a templom, az iskola a tanítólakással és a községháza.


 

Szakrális környezet 
 

A népesség vallási hovatartozása
 

A németek betelepítéséig Pápateszér szinte teljesen luteránus (evangélikus) ­hitvallású volt, mivel a Pápa környéki falvak lakossága is csatlakozott a reformációhoz. 1711-ben még evangélikus anyagyülekezet volt, amelynek Miszlai István volt a lelkésze. Az 1725. évi névtárban, mint a katolikusok által elfoglalt gyülekezet szerepelt. A jelenlegi római katolikus templomtól nem messze, figyelmes vizsgálat után felfedezhető a hajdani evangélikus templom alapja. 1698-ban népessége tiszta evangélikus volt, míg a 18. században érkező jövevények mind katolikusok. Egy évszázad múlva az evangélikusok száma elenyészővé vált. (Régi elbeszélések alapján tudni vélik, hogy aki megmaradt evangélikus hitén, annak a szomszédos Bakonytamásiba kellett menekülnie. Erről azonban írásos feljegyzés nem található.) A 1720-as évektől érkező jövevények magyarok és németek voltak.

Pápateszéren 1759-ben szervezték újjá a római katolikus plébániát, az anyakönyvek vezetését az alapítás évében megkezdték. A plébániának temploma nem volt, de egy plébánost, egy káplánt és egy iskolamestert kapott. A felekezeti arányok hamarosan megváltoztak. 1773-ban a település lakossága 755 fő volt, ebből 698 fő katolikus, evangélikus 94. 1910-ben a lakosság száma 700 fő volt, akik közül 593 római katolikus, 10 evangélikus vallású volt.

 

Pápateszér szakrális terei



 

Templom:
 

Szűz Mária Neve római katolikus templom 
 

Pápateszér régi egyházashely volt, plébánosát már 1501-ben említik.A török hódoltság alatt a falu temploma (amely a mai templom helyén állt) megrongálódott. Az 1698-ban az összeírás szerint olyan rossz állapotba került, hogy csak falai álltak a kerítetlen temetőben. Haranglábon függött egy kis harang.

Szűz Mária Neve római katolikus templom

Az 1733. évi egyházlátogatás a templomot még romokban találta, az istentiszteletet az iskolában tartották. Gróf Esterházy Ferenc támogatásával 1737-ben a régi romos templomot felújították és hozzáépítéssel kibővítették. A Keresztelő Szt. János tiszteletére felszentelt templom 1748-ban már jó állapotban volt és némi felszereléssel is ellátták. Volt egy oltára és egy harangja, a plébánia anyakönyvét 1743-tól vezették.

A jelenlegi barokk templomot a környék kegyura gróf Esterházy Károly egri püspök építtette Biricz József plébánossága (1751–1778) idején. A tervet Pauly Mihály készítette, az építkezés 1776-ban kezdődött, és 1778-ra fejeződött be. Az új templomot Spánitz Ignác plébános szentelte fel Szűz Mária nevének tiszteletére 1778-ben, aki első lakója lett a kriptának (mivel a templomnak kriptája is van - ez elég ritka eset).

Az 1779. évi egyházlátogatás már az új templomot írja le: „az új, csinos templomot gr. Esterházy Károly építtette szilárd anyagokból, Szűz Máriának ajánlva. Egy régi oltár állt benne, karzatán egy pozitívum (orgona), tornyában 3 harang”.

Az 1817. évi egyházlátogatás szerint falai erősek, a hajó cseréppel fedett, a torony fehér bádog (horganylemez) borítású. Kórusa falazott, fa szószékére a feljárat a sekrestyéből vezetett. Keresztelőkútja vörös-márványból készült. A főoltár Szűz Máriát, az oldalsó oltár Szt. Annát ábrázolja.

Markovics János (1819-1858) plébános sokat tett azegyházközségért, szolgálata alatt az egyház mind anyagiakban, mind lelkiekben megerősödött. 1825-ben új oltárképet készíttettek Hieronymi Ottóval Pápateszér temploma számáraVanke Vilmos plébánossága (1862–1885) alatt volt a templom 100 éves. Ő javíttatta meg kívülről és belülről díszíttette a pápai Reizteker Ferenc iparossal. A munkák költségeihez 1/3 részben Markovics János veszprémi kanonok járult hozzá. A templomban látható festményeket Gerstner Ignác plébános(1891–1920) Graits Endre és Liechtbler Ágoston pécsi festőművészekkel készíttette 1901-ben.

Szent Annát ábrázoló mellékoltár

Gerstner Ignác Sopronból három új harangot szerzett be, melyeket az I. világháború idején, 1917-ben hadi célokra elvittek. Az ő idejében kerültek a faoltárok helyébe márvány alapú oltárok. 

Stenger Gyula(1920–1930) plébános idejében szerezték be a ma is meglévő harangokatEbben az időben történt a templom külső felületén kisebb tatarozás. A II. világháború idején a 4 harangból kettőt újra elvittek. Az 1945-ös háborús események alatt a templom tetőszerkezete sérült meg jelentősebben, melyet Toplak Imre plébános (1945) a rendelkezésre álló pénzből kijavíttatott. A templomban jelenleg 3 harang lakik: kis harangját Gloger Sándor veszprémi mester öntötte 1868-ban, a közepest Gombos Lajos Őrbottyánban 1981-ben, a nagy az Ecclesia Harangöntő Művek Rt műhelyében készült.

A templom teljes külső és belső tatarozása Dr. Kisnemes János plébános (1973–1989) idejében történt: 1974-ben Mozsolics József nagykanizsai kőműves kívül és belül teljesen felújította; 1975-ben cserép helyett eternit-pala fedést kapott Csoknyai Lajos tapolcafői ács vezetésével; 1976–77-ben a belső festményeket restaurálták, a hajó öt szent mellképének felújítása Závory Zoltán festőművész és Csehi Ottó festőmester munkája.

A plébánosok névsora alapítástól napjainkig
 

Ruisz Pál

1743 - 1748

 

Novák Béla

1930 - 1933

Tetzer Antal

1748 - 1751

 

Jakab Gyula

1933 - 1942

Biritz József

1751 - 1778

 

Kakas Aladár

1942 - 1945

Spánitz Ignác

1778 - 1795

 

Toplak Imre

1945

Zsemberi Imre

1795 - 1819

 

Szél János Ede

1945 - 1946

Markovics János

1819 - 1858

 

Budai Flórián

1946 - 1951

Orbán János

1858 - 1862

 

Dr. Csertő Antal

1951 - 1958

Vanke Vilmos

1862 - 1885

 

Kápolnay Jenő

1958 - 1973

Piribauer Ferenc

1885 - 1891

 

Dr. Kisnemes János

1973 - 1989

Gerstner Ignác

1891 - 1920

 

Németh László

1989 - 1993

Stenger Gyula

1920 - 1930

 

Horváth Tamás

1993 -

 

 

Viselet

 

Nők viselete
 

A pápteszérii asszonyok kétrészes ruhákat hordtak. Felül réklit, alsószoknyát, felsőszoknyát, hozzá glott kötényt. A vasárnapi glottkötény hímzett, slingelt volt, fehér blúzzal. Hétköznap a fél esszikötényt leváltották, világoskék vékonyabb vászonra cserélték, ha a házat elhagyták. Alul egész inget hordtak. Rajta egy lélekmelegítőt, un. „mellyest”. Csak az ing maradt rajtuk éjjelre. Hétköznap kékfestő ruhát hordtak.

Télen az asszonyok berlinel kendővel védekeztek a hideg ellen. A ruhák anyaga karton vagy kékfestő volt.

A nők cúgos cipőt viseltek, gombos cipőt, patentharisnyával, gumipertlivel rögzítették a combjukon vagy a térd alatt.

 

Pápateszéri asszony munkaruhában



 

Férfiak viselete 
 

A férfiak télen csizmanadrágot kordbársonyból vagy vastag anyagból, bőrcsizmát, vastagabb félkabátot hordtak posztóból. Ez volt hétköznapi és vasárnapi viseletre is. Nyakkendője csak a módosaknak volt. Ezek az adatok a 19. sz. végére, s a 20. sz. elejére vonatkoznak.

 
 

Kovács Imre 1940 körül a pápateszéri gazdaiskolában



 

Egyházi évhez kötődő szokások                                                                            

 

Adventi időszak
 

András nap (november 30.)

Az adventi ünnepkör első jeles napja november 30. András napja. A házasságjósló szentek egyike. Pápateszéren is végezték a lányok a jóslásokat ezen a napon, de nem csak ehhez a naphoz kötődött jóslás. Lefekvés előtt kérték a szentet, a jövendőjük megtudakolására.

 

Pápateszéri templom



 

Miklós napja (december 6.)

Szent Miklós, mint a gyerekek és a házasság védőszentje Pápateszéren is a tisztelt szentek közé tartozott.

 

Luca nap (december 13.)

A Luca- napi házasságjóslás is szokás volt a faluban. Itt az a változat dívott, hogy a lányok gombóctésztát gyúrtak, s a gombócokba beleformázták a jövendőbelijük remélt neveit. Az a gombóc tartalmazta a leendő férj nevét, amelyik először feljött a főzővízben

Ezen a napon em volt szabad varrni, mert akkor nem tojnak a tyúkok, „a háziasszony bevarrja a tojónyílást” („die Hausfrau flickt den Oasch zu”). A bőséges tojás érdekében a gazdasszony a következő mondókát mondta miközben a szénvonóval „megcucálta” a tyúkokat:

            „Luca-Luca kity- koty, tojjanak a tiktyok. 

 

A Luca-szék készítésének szokása azzal a variánssal élt a közösségben, hogy a széket a harang alatt állították fel. Aki ráállt rövidnyelű ostort tartott a kezében. Az Oltáriszentség felmutatásakor háromszor durrantott vele. A kifelé pucoló boszorkányok elé mákot vagy kölest szórtak. Előtte háromszor meghintették szenteltvízzel. A köles vagy mák arra hivatott, hogy keresztezze a boszorkányok útját. Miközben ezt fel kellett szedniük, elkapták őket.

 

Szálláskeresés vagy Szent Család járás (december 15–24.)

Még az 1960-as években is élő szokás volt a faluban a Szentcsaládjárás. Nyolc, kilenc „bokor” is volt a faluban, akik a december 15-én kezdődő szálláskeresést végezték. Kilenc napon át minden nap egy másik házba hívják a résztvevőket a szent család képével együtt, hogy előtte közösen imádkozzanak és énekeljenek.

 
 

Karácsony
 

Karácsony szenteste (december 24.)

A gyerekek ebéd után kezdték a „betlehemezést”. A szerepüknek megfelelően öltözködtek, és a karácsonyi énekek mellett még egyéb köszöntőket is mondtak. Többek között ezt:

„Megszületett Jézus

Erre a világra.

Pásztorok, pásztorok, hol vagytok?

Talán még alusztok?

Gyorsan, frissen kelljetek,

Jézus előtt legyetek!

Nem fekszik ágyban, se nem palotában.

Szűz Máriának dicséretet áldjon.

Mennyből az angyal…”

 

A német szokás magyar megfelelője volt a Bölcsőcske-járás. Pápateszéren is volt leánybetlehemes. Tulajdonképpen a szálláskeresés és a betlehemes kombinációja volt. Három angyalnak öltözött lány járt hosszú fehér ruhában. A középső lány a Szent Család képét vagy szobrát vitte. A lányok tollseprőből vagy papírból készítettek szárnyakat. A beköszöntő után a két szélső angyal letérdelve énekelt egy Jézus születéséről szóló éneke

 „Reszket, fázik keze, lába

egész testecskéje.

A jászolban didereg a Szűz szent Dedecskéje,

Elaludna, de a hideg elűzi az álmát.

Barmok szája lehel rája melegítő párát.

Meleg szobát nem pótol a rozoga istálló,

Ringó bölcső helyett is egy jászol a szolgáló.

Kicsi virág, szép rózsaszál, gyenge gerlicécske,

Szálljon reá édes álom, selyem szempilládra,

Álmodj szépet mennyországban isten báránykája.”

 

Aprószentek (december 28.)

Aprószentek napján a fiúk virgáccsal járták a falut, és egy jó egészséget kívánó rigmus kíséretében „megverték” a község apraját-nagyját. A versike így hangzik: „Kelléses ne légy az újesztendőben!”

 

Újév (január 1.)

Újév napján a férfiak jártak ”Adjon az Úristen ennek a háznépinek bort, búzát, békességet, a lelkinek üdvösséget!” A köszöntés után egy pohár pálinkával koccintottak. Délelőtt a gyerekek is útra keltek, keresztszülőkhöz, rokonokhoz, szomszédokhoz mentek.

 

Vízkereszt (január 6.)

A három királyok ünnepe, vízszentelés. Ezen a napon volt a templomban a vízszentelés. A szertartás után egy üvegben mindenki vitt haza szenteltvizet, ebből töltötték fel otthon a szenteltvíz-tartót, amely a szobában az ajtó mellett a falon függött. Évközben minden reggel ezzel vetettek keresztet. Nem hiányozhatott a szenteltvíz a haldokló mellől sem, a gonosz lélek távoltartására. Égi háború idején Pápateszéren kereszt alakban szenteltvizet hintettek az ég felé, közben Az Úr angyalát imádkozták és hozzá más könyörgést az imakönyvből.

 

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)

A szentelt gyertyának a születéstől a koporsóig fontos szerepe volt. Égő szentelt gyertyát kapott a kezébe az újszülött gyermekét a templomban bemutató édesanya.
Jelen volt a gyertya a gyászmiséken, haldoklónál, ha az utolsó kenetet kapta. Ha a rózsafüzér-társulat tagja halt meg, a koporsót az udvaron (akkor még háztól temettek), égő gyertyával állták körül a „testvérek”. Gyógyításra is használták a szentelt gyertyát. Ha a kisgyerek hányt, azt mondták, hogy megerőltette magát és gyógyírként kenyérhéjra ragasztott gyertyát tettek a köldökére, melyet meggyújtása után üvegpohárral lefedtek. A gyertya – oxigénhiány miatt – hamarosan elaludt, és a bőr a pohár belseje felé dudorodott, ami a néphit szerint a biztos gyógyulás jele volt.

 

Farsang (január 6–hamvazószerdáig)

Vízkereszttel veszi kezdetét vette a farsang, a nagy mulatságok, vidámságok időszaka. A leghangosabb és a legvidámabb vigasság a farsang utolsó három napjára esett. Ekkor három napig báloztak a helyi kocsmákban. Már délben kezdődött a mulatozás, de csak a fiataloknak. Délután viszont már a felnőttek, a gyerekek is ott voltak, s harmonika- vagy hegedűszóra mulatoztak. A farsang vége volt a legényavatások ideje is. A 18. életévüket betöltött legények a kocsmában gyülekeztek. Itt keresztapát választottak maguknak az öregebb legények közül. Ők erkölcsi intelmeket intéztek hozzájuk. Majd az „Én téged legénnyé avatlak, megkeresztöllek” mondással befogadták a legények sorába. A frissen felavatottnak áldomást kellett fizetnie. Természetesen az újoncok lerészegedésével végződött az avatás.

 

Húsvéti ünnepkör

A húsvéti ünnepkörben Pápateszéren is szigorú böjtöt tartottak. Az asszonyok régen húsvét előtti héten meszeltek, rendezték a temetőben halottaik sírjait.

Nagycsütörtökön a harangok „Rómába repültek”, vagyis három napra, Krisztus kínszenvedésének és halálának idejére elnémultak. Harangszó helyett naponta háromszor 6 ministráns fiú kereplővel járta a falut, és az ima idejére figyelmeztettek.

Nagypénteken lehetőség volt a templomban a szentsír látogatására. A falu népe hol egyéni, hol közös imádsággal hódolt a szentsír előtt. A néphit szerint a malmokból is e napon küldték tovább a vándorpatkányokat.

A nagyszombatot a feltámadási liturgia és a templom körüli körmenet tette ünnepélyessé. Erre az alkalomra a lányok és az asszonyok a legszebb selyem viseletüket vették fel.

Húsvét hajnalban, 2–3 órakor a szent asszonyokhoz hasonlóan Krisztuskeresésre indultak a falu lakói. Úgy ébresztették egymást, hogy halkan megkocogtatták az ablakot. Beszélgetni nem illett, még hazafelé sem.  Rendszerint a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzért imádkozták, litániát és más könyörgéseket, és húsvéti énekeket énekeltek.

Húsvéthétfőn meglátogatták a rokonokat, jó idő esetén kimentek a szabadba, és gyönyörködtek a sarjadó vetésben.

 

Szent György (április 24.)

Szent György napja előtt ma sem ültetnek babot, uborkát.

 

Úrnapja (pünkösd után 3 hét)

Ma is él még Úrnapkor az úrnapi sátor készítésének leegyszerűsödött változata. Már nem a négy égtáj felé készítik hosszú ideje őket. A templom utcájában hagyomány szerint ugyanaz a négy család készíti, illetve akik megörökölték a szokást. Már nem sátor van, hanem csak oltár virágokkal, képpel, gyertyákkal.

 

Pápateszéren kiemelt tisztelettel ünnepelték Mária jeles napjait, a templom búcsúja is Mária tiszteletéhez kapcsolódott. Szűz Mária tisztelete tíz nagy Mária-ünnepet tart számon, amely ünnepnapok Szűz Mária életének, fogantatástól megkoszorúzásáig tartó állomásait jelzik.

1.      Szeplőtelen fogantatás (december 8.), amelynek megünneplését különösen a Lourdes-i (1854), valamint a Fatimai (1917) jelenések tették népszerűvé. Ábrázolásaik először a templomban, majd búcsúkon vásárolt képeken az otthonokba is bekerültek. 

2.      Mária eljegyzésének emléknapját (január 23.) a templomban ünnepelték.

3.      Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), vagyis az Angyali Üdvözlet ünnepe. Az angyali üdvözlet ihlette az Úr angyala és az Üdvözlégy Mária imádságokat, amelyeket rendszeresen imádkoztak, különösen a májusi litániákon.

4.      Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.) Máriának Erzsébetnél tett látogatásának emlékére szentelik. Sarlós Boldogasszonyt a várandós anyák oltalmazójának tartották.

5.      Skapulárés Mária ünnepnapja (július 16.). Tiszteletére honosodott meg a szombati mécses gyújtás szokása a sarokban elhelyezett Mária-kép vagy szobor előtt.

6.      Nagyboldogasszony – (Maria Himmelfahrt)(augusztus 15.) egyik legnagyobb Mária ünnep. A lányok a legszebb fehér ruhájukat vették fel a templomba. Gyakran látogatták meg ezen a napon a közkedvelt búcsújáró helyeket. Legkedveltebb helyek Csatka és Pápa voltak, de akadt olyan falunkbeli, akinek módja volt Mariazell-be is elzarándokolni. Az előbbi két helyre úgy mentek, hogy fogadtak egy lovas kocsit, az vitte az élelmüket. Ha a gyerekek vagy idősek közül valaki nagyon elfáradt, ráülhetett a szekérre. Éjszakára egy-egy parasztház pajtájában húzhatták meg magukat.

7.      Kisboldogasszony (szeptember 8.) Mária születésének emlékünnepe. Ezen a napon a felkelő napban Mária alakját vélték felfedezni. A juhászok a kisasszonyi esőnek örültek, ugyanis ezt követően még jó őszi legelőre, dús fűre számíthattak.

8.      Mária nevenapja (szeptember 12.) a falu búcsúnapja volt. A veszedelemből kisegítő Mária kultuszát ünnepelték ezen a napon. 

9.      Hétfájdalmú Szűz vagy Fájdalmas Anya napja(szeptember 15.) Mária anyai fájdalmára való emlékezés ünnepe volt, amelyet a falu asszonyai a mai napig a legerőteljesebben élnek át. Ilyenkor gyakran elzarándokoltak a pápai kálváriára imádkozni. A falu templomában látható Mária képen a hét tőrrel átszúrt szívű Szűzanya a karjaiban tartott halott fiával az átélt anyai szenvedésekre emlékeztet. 

10. Olvasós Boldogasszony vagy Rózsafűzér Királynéjának ünnepét (október 7.) elképzelhető, hogy a német ősök az óhazából hozták az ájtatosságnak ezt a formáját. Minden hónap első vasárnapján a litánia után volt a titokcsere („Zellwechseln”): egy asszony összegyűjtötte az egyes rózsafüzértizedeket ábrázoló képeket, a kezében tartotta, a többiek húztak belőle. A templomban volt egy „Rosenkranzbild” (rózsafüzérkép), amely nyilván a rózsafüzér-társulat jelenlétét jelképezi.

 

A pápateszéri templom képén a Hétfájdalmú szűz Gróf János által 1991-ben felújított kereszt és szobor a Farkas-hegyen



 

A pápateszéri templom főoltárján a veszedelemből segítő Mária



 

 

Polgári ünnepek
 

A pápateszéri hagyományos szüreti felvonulásokon az érdeklődők mellett közel száz lovas vesz részt. Egyben évadzáró esemény, baráti összejövetel ez a lovasok számára. A versenyidőszak végével lazítást is jelent ez az alkalom: a környező falvakból lovasok érkeznek Pápateszérre, akiket forralt borral, forró teával, pogácsával, pörkölttel kínálnak, majd közösen végigvonulnak a falun. A teszéri iskolások rövid néptáncbemutatót tartanak a megállóknál, aztán pedig kilátogatnak a szőlőhegybe is. Itt minden egyes borospincénél megvendégelik a résztvevőket a gazdák. A hagyományokhoz híven - a lovasok közül sokan népviseletbe, korhű ruhákba öltözve pattannak nyeregbe.

Újabb hagyomány, hogy november 12-én egy nagyszabású lovasbált szerveznek Pápateszéren, nagyjából kétszáz fő részvételével. A vacsorával egybekötött gálaesten a korábbi lovasversenyek eredményhirdetésére, illetve a díjkiosztóra is sor kerül. Az eseményen Bakonyszentiván, Bakonyszentlászló, Bakonytamási, Csesznek, Csót, Fenyőfő, Kajárpéc, Ugod, és persze Pápateszér lovasai képviseltettik magukat.

 

Pápateszéri szüreti felvonulás




Nyelvjárás

        A pápateszéri nyelvjárás közelebb áll az irodalmi nyelvhez. A nyolc hosszú és kilenc rövid magánhangzót találjuk, de él az e-ȅ oppozízió is. A köznyelvi ú, ű, í helyén az u, ü, i általános, de az ú, ű csak a köznyelvi ó, ő helyen, illetőleg a pótlónyújtás eredményeként jelentkezik (kű, gondúkodik). Erősen í-ző, a köznyelvi é helyén azonban i is jelentkezhet 6 idёs, ippen, stb. Enyhén ö-ző, az ö-e váltakozást mutató köznyelvi alakokban a labilális változat használatos (söpör, tejföl). Zárt szótagban kiesik az „l” és megnyújtja, néha zártabbá teszi az előtte lévő magánhangzót: óma, szóma, ettű, attú, de főmëgy, ēmēnt, vót, főd.

Mássalhangzóit tekintve itt is hiányzik az „s” fonéma, a terület nagyrészt „j”- ző a nyugati „l”-ezéssel szemben.

Az „n” palatalizálódása hasonló a nyugatihoz: hallanyi, nyőstin. A nyugatihoz hasonlóan

gy-zés, ty-zés van: aptya, testvérgye. Intervokalis helyzetekben (két magánhangzó közt) gyakori a kettős mássalhangzó: szallap, tanittó, jappán. A szóvégi zárthangot gyakran zöngétlenül ejtik. A „j” helyén csak ritkán áll „gy” : gyün, gyel, de jég.

A „v” tövű igék jelen idejű egyes szám harmadik személye rendszerint magánhanzóra, l-re vagy n-re végződik: nyőll, rí. Érdekesség a főnévi igenév képzőjének kettős alakja: -nyi,- nya:

alunnyi, ennyi, rínya, hínya.

 

Étkezési szokások
 

Heti étrend

Hétfő: vasárnapi maradék elfogyasztása

Kedd: főzeléknap: csontleves, valamilyen zöldségből főzelék hússal

Télen füstölt hússal, kolbásszal, pl.: füstölt kolbászleves. A kövesztett füstölt csülköt, -lábat tettek a főzelékbe.

Szerda: tésztanap levessel. Köménymagos leves, palacsintával vagy más tésztával.

            Vacsorára maradék, vagy ez-az. Friss tej, tejeskávé vagy finom, májas aludttej,

Csütörtök: gulyásleves vagy főzelék hússal, vagy a húsleves főtt húsával valamilyen főzelék

Péntek: hústalan nap, kifőtt tészta, bableves, vagy krumpli leves, kelt tészta,

Szombat: Lisztes sterc, darasterc vagy krumplissterc. A főtt krumpli levéből volt hagymaleves

A sterchez aludttejet vagy tejet ittak. Az egész húsvét előtti böjtöt megtartották. Ez volt a koplalós nap vasárnapra.

Vasárnap: Savanyú káposzta főzelék füstölt hússal, füstölt oldalassal, kolbásszal.

                  Húsleves tésztával, rántott hús vagy sült hús, kakaós lepénnyel.

 



 

Lakodalomi étrend

Egész héten sütötték a tésztákat. Kalingót, kuglófot, kalácsot.

Tyúkhúslevest főztek. Paprikás csirkét nokedlivel, rántott csirkét, rántott húst, sült húst, egybesült-, szeletelt sült húst, krumpli és rizs voltak a köretek.

 

Disznóölés

A disznóölés pálinkázással kezdődött. Néhol forralt borral várták a böllért és a többi segítőt. A disznó rendfára helyezése után röviddel reggelire a friss májból resztelt májat kaptak főtt krumplival reggelire. Délben a friss húsból leves és toroskáposzta volt. A rokonoknak disznótor volt vagy kóstolót küldtek. Véres hurkát és májas hurkát készítettek. A drága rizs helyett kukoricakását és burizst/ koptatott búzát/ ill. árpagyöngyöt / koptatott árpát/ használtak. A májas hurkát zsemléből és a darált májból. Egy keveset rizzsel is készítettek, de csak a vendégeknek a disznótorra. Disznósajt alapanyagát egy keveset a vastagbélbe is tettek, ill. a gyomorba és felfüstölték. A fűszerezés és elkészítés az ismert módon folyt.


Látnivalók

Természeti értékek
 

Pápateszér község Veszprém-megye észak-keleti részén, Pápától 25 km, Pannonhalmától 24 km, Győrtől 50 km távolságra fekszik. Földrajzi helyzetét tekintve a Dunántúli-középhegységtől északra a Bakonyvidék középtájon és a Bakonyvidék kistájcsoporton belül a Pápai-Bakonyalja kistáj északi részén található. A 185 m tengerszínt feletti magasságban fekvő többutcás település a Bakonyalja DK–ÉNY-i irányú, hosszan elnyúló homok-, illetve kavicshátai között helyezkedik el. A részben a község területén lévő erdők, patakok - Szikegy-ér, Bánya-ér, Szakács-ér – völgyében réteket, a dombhátakon szántóföldeket, kisebb szőlőket találunk. A határ déli felében nagyobb összefüggő erdő van.

A település 137 hektár területű belterületét a 2937 hektár kiterjedésű külterület veszi körül. Jellemző a területre a nagyvadak közül a róka, őz, szarvas, vaddisznó.

 



 

Szűz Mária Neve római katolikus templom (Pápateszér, Petőfi Sándor tér 1.)
 

A jelenlegi barokk templomot a környék kegyura gróf Esterházy Károly egri püspök építtette Biricz József plébánossága (1751–1778) idején. A 35,5 méter hosszú és 15 méter hosszú templom Pauly Mihály tervei alapján épült. A templom kétemeletes tornya barokk bádogsisakkal fedett.

Összképe egységes, de a díszítő elemek kifejezetten erre a templomra jellemzőek. Járjuk körbe az épületet: a falsarkokat mindenhol letompították, a homlokzati felületeket tagolatlan lizettákkal osztották mezőkre. A hajót körülfutó tagozott, húzott főpárkány zárja, mely a tornyon kis timpanont képez. A torony mindkét emeletén párkány fut körül, a sisak alatt órapárkány, sajnos ma már óra nélkül. A főhomlokzaton a torony nyílászáróit is kiemelten kezelték: a bejárati kapu finom részletezéssel tagolt kőkeret látunk, az ablakokat is díszes parapet és szemöldök kiképzéssel, kőkerettel díszítették. Ezek mindegyike más- és más, de karakterük azonos. Az épület oldalhomlokzatai egyszerűek, a toronyhoz hasonlóan sima, tagolatlan sávok osztják mezőkre. A sávok a belső falpillérek kivetítése, a szerkezeti rendszer homlokzati megjelenítése. Az ablakok kőkeretben élnek, kosáríves záródással, újabb vasablakokkal. A sekrestye ablakai és bejárati ajtaja eredeti szerkezet, kőkerettel. Szentélye egyenes záródású. A hajón pala-, a sekrestyén bádogfedés. A főbejárat előtt kő lépcsők.

A templom belseje egyhajós, kétmenetes. Egyik végén a diadalív után a szentély, majd onnan sekrestye, másik végén a kórusív után a karzat csatlakozik a hajóhoz. A karzataljból nyílik a karzatra vezető csigalépcső, illetve a másik oldalon egy kis fülke. A hajót határozott előállású falpillérek osztják két részre, a végeken kettős ívelésű falpillérek szűkítik a hajó terét a szentélyhez, illetőleg a kórusaljhoz. A falpillérek tükörbetéttel könnyítettek és húzott fejezettel zárulnak.

A templom alaprajza

Hevederívek támaszkodnak rájuk mindkét irányban, azok a csehsüveg boltozaton ülnek. Mennyezetképeit az 1901. évi renoválás során Graits Endre festette, 1977-ben pedig Závory Zoltán restaurálta és lényegesen átalakította. 

     Figyelemre méltó a templom sekrestyéje, amelynek terét hevederív osztja, azon és a csehsüveg boltozatokon stukkódíszek. Az ide nyíló ajtó és ablak kőkeretben eredeti tölgyfa szerkezetek, copfvasalással, ólomosztású üvegezéssel, akárcsak a többi belső ajtó.

A templom karzata hosszú, lapos dongaboltozatra ül, falazott mellvédje középen kissé kidomborodik, sávok és párkányok osztják mezőkre. Alján kerek mezőben az építés (1778.) a festés (1901.) és újítás (1977.) évszámaival. A templom barokk függesztő-műves fedélszéke bárdolt tölgy gerendákkal ritka szép ácsmunka. Padlója mindenütt kehlheimi lappal burkolt.

Főoltára az 1910-es években épült a régi faoltár helyett. Koporsó alakú vörös-márvány stipes szürke márvány berakásokkal.

A pápateszéri templom belső tere

Felépítménye tiroli típusú, historizáló stílusú faszerkezet. Erőteljesen kiemelt középrészében az oltárkép Mária gyermekkorának allegorikus ábrázolása anakronisztikus környezetben. Schmidt József győri festő kemény kontúros képe 1801-ből. Kétoldalt a kisebb fülkékben Jézus és Mária tiroli szobrok. A fa felépítmény fehérre mázolt, rajta aranyozott rátét geometrikus és leveles-indás faragványdíszekkel. A szervesen beleépült tabernaculum ajtaján aranyozott kehely. 3+3 romantikus, nagyméretű, szépművű gyertyatartó a menzalapon. Mellékoltára ugyanabból a korból, ugyanott historizáló elemekből épült, de a lourdesi szobor valószínűleg újabb. Azelőtt Szt. Anna oltára volt, oltárképe a most a hajóban függő Szent Család kép lehetett.

Külön figyelmet érdemel a templom 18. századi fa konzol szószéke, amelynek mellvédjén és hangvetőjén díszítő jellegű, aranyozott rátétfafaragások vannak. Érdemes megcsodálni a templom vörös-márvány keresztelőkútját, amely az Esterházy templomok típusa szerint készült János, Adami János olasz mester kőfaragó műhelyéből. A hajó falain 18. és 19. századi naiv és népi képek, köztük egy mestermunka (Szűz Mária hétfájdalmáról) mindegyik szép keretben. Érdemes megnézni a klasszicista gyóntatószéket, a faragott késő barokk sekrestyeszekrényt, a korabeli tölgyfa padokat, a vörös márvány szenteltvíztartókat. A templom orgonáját copf sípházban helyezték el. 

 

A templom vörös márványkeresztelőkútja, Adami János munkája



 

gr. Esterházy Pál huszárkapitány eptáfiuma
 

Gróf Esterházy (III.) Pál magyar királyi huszárfőkapitány, Pápateszér földbirtokosa, az I. világháború idején, 1915 júniusában hősi halált halt a galíciai harcokban. Emléktáblája a pápateszéri római katolikus templomban, a szentély oldalfalán ma is látható.

 



 

Hősi emlékművek 
 

A község lakói kivették részüket az 1848–49-esszabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. A község temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik erről.

A két világháború hősi halottain emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi.

 

 

 

Katolikus plébánia (Pápateszér, Petőfi Sándor tér 2.) 
 

A pápateszéri katolikus plébánia egy időben épült a templommal az 1770-es években. A későbarokk épületet az Esterházy-család vadászkastélyként is használta egy időben.

 



 

Esterházy-kúria (Pápateszér, Dózsa György út 30.) 
 

Pápateszér földbirtokosa, majd a legnagyobb földterülettel rendelkező tulajdonosa az Esterházy-család volt. A helyi gazdálkodás irányítását végző tiszttartó részére építették a ma is álló kúriát.

Az épület barokk stílusjegyei alapján a kúria régebbi része, a T alakban hátranyúló szárnya a 18. század második felében épülhetett. A kúria újabb szárnyát csak később, a 19. században építették hozzá a korábbi, barokk szárny végéhez.

1918-ban a kúriában hadiárvaházat rendeztek be egy időre, majd mezőgazdasági szakiskola működött benne 1945-ig. A II. világháború után a kúriát államosították, majd néhány évig kocsma működött benne. Az 1950-es évek elején óvodát helyeztek el az épületben, ma is ezt a funkciót tölti be.

 



 

Pápateszéri grófi fürdő (Pápateszér, Petőfi Sándor utca 17.)
 

A grófi fürdőt az Esterházy család 1910 körül építtette. A szép erdei környezetben álló fürdő kedvelt pihenőhelyük volt. 1945 után a falu és a környék népe jó ideig tartott itt majálist és ünnepeket, s ma is kedvelt kirándulóhely. Az egykor volt fürdő falainak stabilizált romjai, eső ellen védő házikó, térképes tábla, asztalok, padok, szalonnasütő teszik barátságossá a parkerdőt. Mai kialakításában nemcsak a környék pihenni vágyó népének, de az iskolásoknak is kiváló terepet kínál egy-egy biológia, rajz, ének vagy éppen magyar óra megtartására.

Az Esterházy család egykori létesítményének maradványain létrejött parkerdő állami területen áll (Bakonyerdő ZRt. Ugodi Erdészet), de a Pápateszéri Önkormányzat kezdeményezésére és beruházásában került kialakításra. A környező középkorú erdők cseres, kocsányos tölgyes, erdeifenyves állományok, a patakparton éger, nyár eleggyel. A fürdőt idős, 80 éves lábas erdő veszi körül.

A parkerdő Pápateszér központjától mintegy három kilométerre fekszik dél-keleti irányban. A Markovics, Petőfi, Tabán, Dózsa György utcákon áthaladva időjárás biztos, majd időjárástól függő erdészeti utakon közelíthető meg.

 



 

Pápateszéri malmok 
 

A festői környezetben vegetáló falut a győri Reflex Környezetvédő Egyesület fedezte fel, akik erdei iskolát nyitottak itt és célul tűzték ki a malmok helyreállítását. Az első malom egység rekonstruálása, a gépek pótlása, újraindítása hozzávetőleg 50 millió forintba kerül. A pénzt az egyesület uniós pályázatok útján, illetve a Magyar Turizmus Zrt. támogatásával gyűjtötte össze. A pápateszéri ipartörténeti épületegyüttes romjairól Szabó József fotóművész készített a 70-es években képeket, ebből a kollekcióból látható kiállítás a Heraditas Galériában Budapesten az V. kerület, Vitkovics Mihály utca 12. szám alatt.

 



 

Pápateszéri-tó
 

A 2,5 hektáron fekvő Pápateszéri-tó kiváló horgászóhely. Fogható halak: ponty, csuka, süllő, amur, keszeg Napijegy-vásárlási lehetőség: Áldozó Mihály, Pápa, Vajda P. ltp. 22/a; Hajtós János, Pápa Veszprémi u. 42/b Elvihető nemes halak száma: 2 ponty, 3 egyéb Elvihető egyéb halak mennyisége: 5 kg Nappali horgászati lehetőség.

 



 

Szőlőhegyen álló Szent István kápolna 
 

Koppány Tibor művészettörténész, a Veszprém megyei püspöki levéltárban őrzött vizitációs jegyzőkönyv alapján, építési idejét 1813. évre teszi: „a szőlőhegyen álló kápolnát 1813-ban építették Szt.István tiszteletére, toronnyal és abban egy haranggal, belsejében oltárral és egy fa kórussal”. Az 1845. évi egyházlátogatás alkalmával összeírták. Az 1857. évi kataszteri térkép jelenlegi kontúrjával ábrázolja St. Stefan felirattal. Fentiek és a látottak alapján építése a 18. század első felére tehető. A kórus gerendáján felirat: „javíttatott 1883-ban, javíttatott 1951-ben”.

 


 

 

Koppánytető Lovaspark (Pápateszér, Hunyadi u. 13.)

Festői környezetben, egyedülállóan szép területek várják a lovaglás szerelmeseit. Figyelmes kiszolgálás és kiváló lovarda várja Önöket.


Források

Irodalom
 

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása. Veszprém 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6.

Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Az uradalmak építészete.) [Jórészt a pápai uradalom anyagából!] Budapest, 1983: 150 oldal + 91 kép.

Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Pápa, 1994. 225–286.

Hermann István: Pápai kistérség. Budapest, 2004. Száz Magyar Falu Könyvesháza

Ila Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona.Budapest, 1964

László Péter: A pápa-ugod-devecseri uradalom a 17. század második felében. In: Pápai Múzeumi értesítő 8. Pápa, 2002. 109–125.

László Péter: A pápa-ugodi Esterházy-uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében. In: Pápai Múzeumi értesítő 8. Pápa, 2003. 57–102.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Pápateszérre vonatkozó források: 364–366.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Pápateszérre vonatkozó források: 17–18, 20, 235–236.

Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Pápateszérre vonatkozó adatok: 185.

Samu Anna: Pápateszér művelődéstörténete. [Szakdolgozat TFGY] Győr, 1980. 52 oldal

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Pápateszéren összeírt lakosok nevei: 23, 111 (1696), 151 (1715), 280 (1720).

Wöller István: A pápateszéri malmok. In: Veszprém Megyei Honismereti tanulmányok 5. 81–116.

 

Levéltári források

 

Az Esterházy-család Pápateszér birtoklására vonatkozó jelentős anyagot őriz Veszprém vármegye levéltárán kívül az Esterházy-család levéltára a Magyar Országos Levéltárban (MOL) a pápai Esterházy uradalom lajstromozott irataiban P 1216 szám is. A pápa-ugod-devecseri uradalom irányítására vonatkozó iratok találhatók a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum (Pápa) adattárában és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (Pápai Református Gyűjtemények) Nagykönyvtárának kézirattárában. További pápateszéri vonatkozású iratok, céhes, hegyközségi, egyesületi eredetű és egyéb töredékek találhatók a Laczkó Dezső Múzeumban(Veszprém), a Gr. Esterházy K. Kastély- és Tájmúzeumban, a Pápai Ref. Gyűjteményekben.

 

Pápateszér egyházlátogatási jegyzőkönyvei a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár (rövidítve: VÉL) találhatók 1698-ből (VÉL A 8/1.) 23. oldal, 1779-ből (VÉL A 8/12.) 398. oldal, 1779-ből (VÉL A 8/12.) 81–89. és 398. oldal, 1845-ből (VÉL A 8/26.) 129–151. oldal.

 

Pápateszér 1771. évi úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az úrbéri perekállagban (IV. 3/c. bb) található.

 

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Pápateszér úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1857).

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában(VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében elérhetők.

 

Pápateszér nagyközség iratai (VeML V. 391) 1927–1949 közötti időszakból 0,29 ifm terjedelemben kerültek levéltárba. Képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1927–1939-ig, iratok 1943–1949-ig.

A Pápateszér Községi Tanács (1969-től Községi Közös Tanács) irataiban (VeML XXIII. 875) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1952–1960 és az iktatott iratok 1957–1973 közötti időszakból kutathatók.

 

A pápakovácsi testületek működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. A Pápakovácsi Volt Úrbéres Telkesgazdák Legeltetési Társulatának iratai 1935–1952-ig (VeML IX. 272); A Pápateszéri Halmezei hegyközség iratai 1867–1960-ig kerültek levéltárba.

 

A pápateszéri malmok és molnármesterek irataiból Wöller István malomtörténet gyűjteményében (VeML XV. 127) találunk fontos dokumentumokat. Töredékesen, de biztonságba került Fekete Mihály molnár (Pápateszér) család iratai (VeML XIII. 91), amely 1917–1952 közötti időszakot mutatja be.

 

Pápateszér telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban a Pápai Törvényszék, 1875-től Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Pápateszér telekkönyvi iratainak vezetése a Pápai Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

 

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a pápateszéri iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

pápateszéri római katolikus elemi népiskolájának iratai 1924–1946-ig (VeML VIII. 457.), a Pápateszéri Állami Általános Iskola iratai 1946–1972-ig (VeML XXVI. 307.) kerültek levéltárba.

 

Pápateszér plébániáját 1782-ben a birtokos Esterházy család támogatásával szervezték újra. 1743-től anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

 

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Keresés


Közelgő események