A weboldal Google Analytics webstatisztika sütiket használ. Ezáltal tudjuk felmérni, hogy mennyire népszerűek az egyes tartalmaink, és hogy honnét érkeznek a látogatóink. Ennek a használatához az Ön beleegyezése szükséges.

Schwaben • Deutsche Wurzeln im Komitat Wesprim

Vöröstó

Földrajzi környezet

Területe 6,19 km². Környező települések: Nagyvázsony, Barnag, Mecshely. Határának északi harmada a Déli-Bakony kistájcsoport, Veszprém–Nagyvázsonyi-medence kistájába, míg déli nagyobb fele – a belterülettel együtt – a Balaton-felvidék kistájcsoport Balaton-felvidék és kismedencéi kistájba tartozik.

 

       Határának észak-déli kiterjedése 3,3, a kelet-nyugati 3,2 km. A belterület tengerszint feletti magassága a templomnál 290 m, legalacsonyabb pontja északi községhatárán található 239 m, míg a legmagasabb a községhatár déli részén – az András-szék csúcsa – 383 m.

 

       Határát a belterület tengelyével párhuzamosan negyedidőszaki lösz borítja, erre merőlegesen azonban harmadidőszaki pannon üledékek alkotják a talajképző kőzetet, pl. a Mocsolyai-dűlő, Ökörréti-dűlő területén. A határ délkeleti erdős részén már középidőszaki triász rétegek vannak a felszínen.

 

       Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 9,5-9,7 ºC, a csapadék éves mennyisége 600-650 mm.

 

       Határában a Ragonya-forrás melleti erecske északnak folyva a Vázsonyi-sédet táplálja.

 

       Klímazonális növényzete illír jellegű tölgyes volt, helyén ma nagyrészt szántóföldi gazdálkodás folyik.

 

       A település Nagyvázsonytól délkeletre egy mellékúton érhető el. A legközelebbi vasútállomások Balatonakali (14 km), Veszprém (22 km).


Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata
 

        A vázsonyi medence széleire települt kis faluk közül a Kinizsi várhoz legközelebb épült község; Vöröstó.

Nevét régi oklevelekben sokféleképpen írták. Szerepel Verestou (1284: Csánki III. 260), Vórós Tho (1588: MOL Cons. Dicrum) Felverestó, Veristó, Werestohn, Werestho, Werewtho, Verestó és végül Vöröstó elnevezéssel.

Nevéről ítélve hiába keresnénk közelében bármilyen vöröstavat, nem akadunk ilyenre, csupán Nagyvázsonytól északra ismeretes a „Vízvöröstó”. Magyar eredetű neve a talaj minőségére vonatkozó megnevezés. 
 

 

Vöröstó látképe


 

Régészeti leletek a község területén
 

        Területe a legrégibb időktől lakott hely, felbukkant már a kőkorszakbeli ember nyoma is. A falu határából előkerülő pattintott kőszerszámok, kisebb-nagyobb leletek, bőségesen igazolják e kor emberének jelenlétét.

        1927-ben Laczkó Dezső a veszprémi múzeum egykori nagynevű igazgatója itt is végzett kutatásokat. A kutatások során mezolitikus kőeszközöket (tűzkőszerszám, penge, véső, szépen kidolgozott nyílhegy, likasztó és szúrószerszám) találtak. Ezekkel együtt rengeteg pattinték, szilánk és törmelék is került elő, ami arra enged következtetni, hogy ezen szerszámokat itt készítették. Csiszolt kőszerszámok, kőbalták voltak a lakosság birtokában, melyeket a mezőkön találtak. Ezeket „donnensteinnek” mennykőnek hitték, gondolták. A kőbaltáknak gyógyító erőt is tulajdonítottak, ezért daganatos betegségek gyógyítására használták őket.

 
 

Vöröstó középkori története
 

        A 11. századtól lakott ez a területet ahol a királynék szakácsai éltek. Az első okleveles feljegyzések szerint a XII. században a veszprémi Szent Mihály székesegyház tulajdona, majd Comes Sol tulajdonában találjuk, aki 1227-ben kelt vég­rendeletével az Almádi apátságnak adományozta. A 13. századtól a Vázsonyi nemzetség, 1472-től Kinizsi Pál birtokolta. Kinizsi halála (1494) után birtokait felesége Magyar Benigna kapta meg, majd második férje Horváth Márk révén a Horváth-családra szállt, mely utolsó férfisarjának haláláig (1649) bírta.

 
 

Vöröstó a Zichy-család birtokában
 

A török hódoltság alatt a vázsonykői várhoz tartozott a falu, megmaradt lakossága a vár védelmébe húzódott, onnan művelte szántóföldjeit és szőlőit. A Horváth-család kihalása után a királyra visszaszállt birtokokat az uralkodó Zichy Istvánnak adományozta 1649-ben.
 

Vöröstó első katonai felmérése 1782-1785

Zichy-családVeszprém megyei birtokait a 17. században szerezte meg. A család tagjai a 17. századig katonai pályán és a vármegyei közigazgatásban érvényesültek. A grófi ág vagyonának alapját Zichy Pál veszprémi főkapitány vetette meg, aki ősi Somogy és Zala megyében fekvő birtokait átengedte testvéreinek, ő pedig Veszprém, Komárom és Fejér megyékben szerzett jószágokat.

A török kiűzése utáni első nagy összeírás idején, 1696-ban a család kezén volt Palota és Vázsonykő vára a hozzátartozó falvakkal együtt. A 18. században a család birtoklása Veszprém megyében 17 településre terjedt ki, többek között Vöröstóra is. 1851-ben a Todesco család vásárolta meg a vázsonyi uradalmat, de 1913-ban ismét visszakerült a Zichy család tulajdonába, akik az államosításokig birtokolták.

 

 

Németek betelepítése Vöröstóra
 

        A Zichy család 1722-ben németeket, a Honbachból származó Höckl Ádámot és társait telepítette Vöröstóra. 1732-ben már annyian vannak, hogy plébániát is kapnak, melyhez tartozó hívek már 1734-től hivatalosan anyakönyvezve is szerepelnek.

Vöröstó 1733. évi pecsétje

 

Ettől az évtől kezdve folyamatosan plébánosa is van a településnek. 1780 után tömegesen jöttek német anyanyelvű telepesek erre a vidékre. A vöröstóiak egy része 1803-ban Nagyvázsonyba költözött át, ahol a Neustift (Újsor) néven ismert falurészt építették fel.

       
 

Megélhetési lehetőségek Vöröstón
 

        Bár a faluhoz tartozó földterület nem a legjobb minőségű, Rómer Flóris 1860-ban a környék leggazdagabb falujaként jellemezte. Kétnyomású határában őszi és tavaszi búzát, árpát, tönkölyt, babot, borsót és lencsét termeltek. 

 

Vöröstói táj

        Az állattenyésztést elegendő legelő biztosította. Ezen kívül – hordási robot ellenében – a bakonyi pusztán szabadon kaszázhattak. Az igával rendelkezők fuvarba, a gyalogszeresek napszámba jártak. Kiegészítő foglalkozás az erdőgazdaság, fakitermelés és szőlőművelés. A falu és a mező határa kissé északi lejtésű.

        Mezőterülete köves (gübörcös), erősen kötött, agyagos, ezért a jobb megélhetés rákényszeríttette a lakosságot, hogy a falutól 3 km-re levő nagy kiterjedésű, déli fekvésű, jó minőségű Pécselyi hegyen, erdőirtással szőlőt telepítsenek. Rövid idő alatt sorra épültek a présházak, pincék.

Vöröstói férfiak az 1930-as években


Már az 1800-as évek közepén jelentős bormennyiséget termeltek. A Pécsely hegyi borok egy részét a Bakonyi kocsmárosok vásárolták meg. A pécselyi bor jó minősége miatt komoly érdeklődés mutatkozott stejer kocsmárosok részéről is. A stejer kocsmáros a bort a pécselyi pincékben kóstolással választotta ki. Megállapodást kézfogással, tenyérbe csapással szentesítették. Ezután a vevő a kiválasztott hordó akonáját piros pecsétviasszal körbeolvasztotta és abba az arany pecsétgyűrűjének mintáját belenyomta. A hordót a gazda hosszú nyújtott kocsijára gurították fel. Lovas kocsin „tengelyen” szállította a gazda Stejerba. Több esetben a stejerkocsmáros hordóstól együtt vette meg a bort. Visszafuvarban az eladott bor árából sok használati tárgyat vásároltak a vöröstói szőlősgazdák. Idősek elmondása szerint vasspalettát, asztalos, bognár kéziszerszámokat, ráspolyt, reszelőt, berliner kendőt, kasmírszoknyát, kendőt, borotvát, hajnyíró gépet, ollót és még sok mást is. 

        A legjelentősebb vásárolt áru a 3–4 méteres fenyődarabokból készült 10–15 méter hosszú fa szivattyús kút. Vöröstóra 21 darabot hoztak a borosgazdák.
 

A vöröstói Leitold család találkozója 2010.

Erre azért volt szükség, mert Vöröstó kisebb hegyoldalra épült. Ivóvizet csak 10–14 méter mély kutakból kaptak, mint a hegyes Stejerban is. A stejerkutakat Müller nevű nagyvázsonyi kútmester javította bőrözte. Vöröstón még ma is két stejerkút van az eredeti kút helyében.

        Az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek közepéig érdekes kapcsolatról a „cseregyerekek” esetéről tudunk. Vöröstóról hat legénykét vittek Stejerba iparos szakmát tanulni. Akik közül Leitold Ferenc szabónak, Purger Márton asztalosnak, Lohn János bognárnak, Leitold Antal hentesnek, Perger Ferenc kovácsnak tanult. A szakma kitanulása után Vöröstón kamatoztatták a megszerzett tudást. Cserébe a Stejerből érkezett legénykéknek a szőlőtermesztés és borkezelés fortélyait kellett elsajátítaniuk.

        A jobbágyfelszabadítás utáni időkre a szűkős megélhetési viszonyok jellemzők. A község szántóterületemindössze 460 hold volt, melynek jelentős részét a nagybirtok foglalta el. A kisbirtokosok száma ekkor 59. Az értékesítési viszonyok kedvezőtlenek: legközelebbi piaca és vasútállomása a 22 kilométerre fekvő Veszprém.

 
 

A lakosság számának alakulása
 

        A falu szűkös megélhetési viszonyai következtében a lakosság száma 1829 óta erősen csökken. Csak néhány adat: 1785-ben 477 fő, 1857-ben 458 fő, 1941-ben 318 fő, 1960-ban 243 fő, 1960-tan 143 fő, 1985-ben 121 ma kevesebb, mint 100 lakosa van.

        Nemzetiségi összetételét tekintve Vöröstó 318 főnyi lakosságából 1941-ben 57 (18%) vallotta magát németnek, de hasonlóan a szomszédos Németbarnaghoz ez az arány nem tükrözi a valóságot. (1930-ban a falu 300 fős lakosságából 208 volt német anyanyelvű.)


Intézményrendszer

Közigazgatás
 

Önálló közigazgatása soha nem volt falunak. 1848 előtt az uradalmi központhoz, Nagyvázsonyhoz tartozott. A település rendelkeztek erdőőrrel, mezőőrrel és csősszel.

        1945. január 1-én került Magyarbarnag és Németbarnag községekkel együtt a mencshelyi körjegyzőséghez. 1950. október 22-én Barnag és Vöröstó községek közös tanácsot választottak. A belügyminiszter a tanács és a hivatal székhelyéül Barnagot jelölte ki.

 

Vöröstó címere

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július 1-i hatállyal Nagyvázsony és Barnag községi közös tanácsokat egyesítette és Mencshely községgel kibővítette. A közös tanács illetékességi területe Nagyvázsony székhellyel Barnag, Mencshely, Nagyvázsony, Pula és Vöröstó községek területére terjedt ki egészen a rendszerváltásig.

        1989 óta e kicsiny településen is önálló Önkormányzat működik. Első polgármestere Leitold Ferenc volt, őt követte Bujtás György, jelenleg pedig Rákos Margit a falu első embere.

        Arányaihoz mérten e gyönyörű kis falu is nagymértékű fejlődést mutatott az elmúlt évtizedekben. A házak nagy részét felújították és fürdőszobával látták el. Villanya 1948 óta van. A faluházat 1951-ben építették. Úttal és járdával 1965-ben, vízvezetékkel pedig 1967-ben látták el. Iskolája 1973-ig működött, azóta a gyermekek a nagyvázsonyi körzeti iskolába járnak autóbusszal. 1996-ig megtörtént a falu gázzal és csatornahálózattal való ellátása is.


 

Vöröstói Német Kisebbségi Önkormányzat
 

Az önkormányzattal párhuzamosan Német Kisebbségi Önkormányzat is működik a településen, mely a hagyományok megőrzésére és a sváb kultúra ápolására törekszik. A vöröstói kicsiny közösség ma is öntudattal éli német kisebbségi mivoltát. Ennek egyik szép példája, jele a megrendezett falunap és német nemzetiségi nap, amellyel a hagyományt szeretnék ápolni.



 

Iskola
 

1825-ből már rendelkezünk adatokkal az iskoláról. Ekkor igazgató-tanítója Franciscó Bader. Iskolának 1921–22-ben 24 tanulója volt egy tanítóval. 1923-ban került az iskolába kántortanítónak (Faubl) Falvasi József. 1848-ig tanított hat elemi népiskolai osztályban. A tanulók létszáma ekkor 35–45 volt. Falvasi tanár úr heti egy napon a 14–16 éveseket is tanította ismétlő iskolában.

Molnár László, vöröstói kántor-tanító

Itt gyakorlati számtant, mértant, természetismeretet, fizikai, kémiai, természetrajzi, mezőgazdasági és egészségügyi ismereteket tanított. Az iskolához ekkor faiskola is tartozott, ott tanulták meg a szemzést, oltást, ültetést, növénygondozást és metszést. 

        Az iskolába a tanítókat pályázati kiírással az iskolaszék választotta. Az ő feladatuk volt az iskola fenntartása is. Az iskolaszék elnöke az egyház részéről a plébános volt, ezen kívül a lakosság részéről is volt egy világi elnöke. Az iskola tanítási nyelve az 1800-as években német, 1900–1920 között német magyar, 1930 után magyar volt.

        A felső tagozatosok 1946-tól a nagyvázsonyi iskolában tanultak.

        Az iskolák 1948. augusztusi államosítása után a vöröstói iskola a nagyvázsonyi iskola tagiskolája lett. I–IV összevont osztállyal és egy tanítóval. Tanítók voltak Falvasi József, Molnár László, Perger József, Weinhardt Mária, Paulics Margit, Zabó László.

 
 

Kisebb közösségek
 

A faluban volt vadásztársaság, cséplőgéptársulat, községi (választott) elöljáróság (képviselő testület) a kisbíró vezetésével, erdőbirtokosság, közbirtokosság, legeltetési bizottság, önkéntes tűzoltó testület, élén a tűzoltó parancsnokkal, iskolaszék, szülői munkaközösség, különféle szolgálatok, egyházközségi vezetők (templomatya, templomgondnok, harangozó), Rózsafüzér Társulat (rosenkrancosok).

 
 

Társadalmi és közösségi szerveződések
 

Ezek közül leggyakoribb volt a Fonó, házaknál a tollfosztás és a kukoricafosztás.


Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

        A falu egyetlen utcájának kétoldalán épült házak (56 db ház - régen és most is) érdekes képet mutatnak különleges elrendezésű beosztásukkal, jellegzetes „németház" formájukkal. Az egyutcás településekre jellemző módon az utcára merőlegesen építették a házakat. Egy hosszú udvarra egy család több nemzetsége építkezett. Így több épületből álló, az utcához képest befelé hosszan elnyúló házsor alakult ki.

 

Vöröstói látkép, összefüggő pajták sorával

A telkek egykori gazdái a völgy nyújtotta kedvező települési viszonyokat, használták fel igen ötletesen, amikor házaikat egymás mögé építették, megtakarítva egy-egy oromfalat és fele olyan hosszúra nyújtva falujukat, mintha a környéken szokásos soros településű módszer szerint építkeztek volna. Az út két oldalán épültek az eredetileg oszlopos bakonyi házak. Az eredeti zsuppszalma fedés miatt magas tűzfalakkal. 

        Az utcakép egységes, szabályos, szép. Az úttest két oldalán esővíz elvezető árok van bejárati hidakkal. A lakóházak úgy épültek, hogy az egyik elől az utcaszinten, a másik meg mögötte. A bejáratok az ellentétes oldalakra néznek. Így minden háznak különbejáratú udvara van. Az udvarok végében teljes szélességet elfoglaló impozáns nagyméretű összefüggő pajtasor veszi körbe a falut. Az összeépített pajták körben védték a falut a széltől, a lókötőktől, a tolvajoktól.

        Az utcasorban lévő házakat az udvar közepén húzódó kiskert választja el egymástól, ennek folytatásába építve az apró jószág óljait.
 

 
 Vöröstó belterülete az 1857-ben készült kataszteri képen, Veszprém Megyei levéltár

A bejárati részek elosztása az égtáji viszonyokat figyelembe véve történt, mert az észak felé néző, vagy nem utcafrontra került házrészeknek a kedvezőbb nyugati bejáratot hagyták meg. Szokatlanul hosszú udvarok hívják fel a figyelmet a "bruderhaus" - magyarul leginkább ikerház névvel illethető építmények különös voltára. A bruderhaus lényegében olyan hosszirányban egymáshoz épített két lakóház, ahol az egyik ház bejárata jobb, a másiké a bal oldalra esik. Így mindkét tulajdonos a két épület teljes hosszában rendelkezhet egy-egy udvarral.

         Az udvarok végét hatalmas kettős szénapajta zárja le. A pajta előterében egybeolvadnak az udvarok, de mindegyik pajtának külön bejárata van. A zárt pajtasor határolta el az udvart, kijárattal az udvar és a szérű felé is. A nagyméretű pajtákba épített 8–10 számolásra, befogadására alkalmas istállót építettek, a másik oldalon a törekes és pelyvás fiókokat helyeztek el. Ez az ún. keresztcsűrös udvar. A zárt pajtasor kitűnő védelmet nyújtott az itt uralkodó északnyugati szél ellen is. Ezért e falu építkezése képviseli legegységesebben a német házak fejlődésének legmagasabb fokát. Itt az utcafronton szinte kivétel nélkül minden háznak három ablaka van, a lakóház kétmenetűvé vált. A sertés és baromfi ólak udvar közepére épültek, hogy az ablakokból rá lehessen látni.

        Rómer Flóris szerint a vöröstóiak gazdagságát a Stajer országba irányuló borkereskedelem alapozta meg. Stejer fenyőből készültek a tetőgerendák valamint bútoraik is.

Vöröstói ház udvara

Stejer szék, intarziás szekrények, ágyak. Az épületek oromzatán az építtető monogramja valamint az építés vagy renoválás évszáma olvasható. Pince minden ház alatt volt. Bejárata a gádorból vagy a konyha előteréből, a padlás feljárata a gádorból indult, alatta a pince lejárata. A szobák eredetileg mestergerendásak voltak, egypár csehsüveg boltozattal. A szobákat a konyhából – kívülfűtős – szeneskályhákkal fűtötték. A téglaboltozatú szabadkéményes középkemencés konyhákból igényesen megépített kémények a konyha boltíves nyitott részére épültek sajátos kémény felső díszítésekkel, füstnyílásokkal, díszei a háznak. Több ház még ma is őrzi a bakonyi népi bajor barokk elemeket.         

Ez a néprajzi nevezetesség Magyarországon csak néhány környékbeli sváb faluban és Sopron közelében fordul elő. A nagy szénapajták az egykor jelentős szarvasmarhatartásról árulkodnak. Nemkülönben a falu határában lévő dűlőnevek is. Az Ökörréti- dűlő, a Legelő- földek, vagy a rejtélyes Ragonya irtásrétje mellett azonban a Köves- földek és a Murvás- föld nevek a szántógazdálkodás nehézségeire is utalnak.


 

Vöröstó – Szakrális környezet

 

A lakosság vallási hovatartozása:

1773-ban a lakosság német ajkú és katolikus vallású volt. A 2001- évi népszámlálás adatai szerint Vöröstó lakónépessége 107 fő, ebből 31 férfi és 56 nő. A település lakóinak vallási összetétele 89% katolikus, 3% református és 1% evangélikus.

 

Templom:

        Az eredeti szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot már 1121-ben említik, majd az 1276-ban írt „Szent Margit akták”-ban olvashatunk János papról, aki a település plébánosa. 1333-ban, majd 1454-ben ismét szerepel az oklevelekben a falu papja. 1550-ben még állt a templom, de nagy a valószínűsége annak, hogy a törökök felégették. Ezt a templomot az új telepesek 1746-ban renoválták. 

        A jelenlegi templom alapkövét 1825. március 14.-én rakták le. 108 ember ásta ki a templom alapjait, 349 ember fát vágott és mindent saját kezűleg készítettek.

A vöröstói templom

Az építkezést 1825. április 5-én kezdték el. A téglákat a temető mögött égették, az építést a falu lakói végezték. Ebben az időben még több mint 400-an lakták a települést, és a kisgyerekeket kivéve szinte mindenki dolgozott a templom építésén. Az összes költség 90.000 Ft volt. Nem volt ugyan még befejezve, de az első misét már november elsején megtartották, innen ered a jelenlegi búcsúünneplés. A templomot hivatalosan 1826. augusztus 15.-én szentelte fel Padányi Biró Márton veszprémi püspök.

        A ma is látható oltárképet – Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása – Zichy Ferraris Ferdinánd kegyuraság felesége gróf Széchenyi Zsófia festette Bécsben, így a templom védőszentje ez újabbira változott, a búcsúünneplés azonban Mindenszentek maradt.

        Az orgonát 1833-ban készítette Fischer János keszthelyi orgona építő, ára 1450 Ft.

A templom a Balaton-felvidék legnagyobb és legszebb kincse.

 

Kálvária:

        A falu egyik nevezetessége a település déli határrészében, a belterülettől 400 méterre, lévő hegyoldalon a Kab-hegy felé néző kálvária kápolna 14 stációval. A kálváriát a falu lakossága építette 1863-ban. A kivitelező a nagyvázsonyi Reider József építész volt. A kivitelezéshez a község lakossága 2000 Ft-ot fizetett.

        A 3 méter magas klasszicista stílusú stációk valószínűleg téglából épültek. Fedlapjuk kőből készült, kovácsoltvas kereszttel. A stációkban kerámia domborművek mutatják be Jézus keresztútjának eseményeit.

Vöröstói kálvária

A stációképeket úgy helyezték el, hogy a keresztutat járó hívő egyik oldalról a másikra keresztben halad.

        A stációk sorát sokszög alaprajzú, kupolás kápolna zárja. A kálváriakápolna kupoláját eredetileg fazsindely fedte, amit 1925-ben eternit palára cseréltek. A kápolna kupoláját külföldről hozott négy ion oszlop tartja. Belül az ajtóval szembeni déli falsíkon oltár, rajta fa szentségtartó. Az oltár felett újszerű Piéta kép, felette felirat: „Du Königin der Märtyrer Bitt für uns!”. Az oltár alatt Szent Sír. A keleti és nyugati oldalán ablakok, alá padokat helyeztek.

        A kápolnától balra Krisztus keresztje, 4,7 méter magas faragott homokkő. Talapzatán Krisztus kínszenvedésének eszközei. A kápolnától jobbra Piéta szobor található.

        A kálvária karbantartását a Lohn ház örököse a „vöröstói grófnak”nevezett gazdag Perger József vállalta.

        Tomka Géza vöröstói plébános 1900-ban kelt jelentéséből tudunk arról, hogy a nagyheti szokások közül Vöröstón nagyszombat délelőtt tartottak szertartást a kálvárián. Az 1990-es évek végén – a keresztút és kápolna felújítása után – Pauer Antal plébános szerette volna zarándokhellyé fejleszteni a vöröstói kálváriát, hogy a Szentkereszt búcsújáró helye legyen. Május 3-án a Szent Kereszt Feltalálása és szeptember 14-én a Szentkereszt Felmagasztalása ünnepén délután keresztjárásra hívta a környék híveit. A virágokkal feldíszített stációk előtt imádkoztak (keresztúti imádságokat és a betegek keresztútját), németül Mária énekeket énekeltek majd négy órakor a kápolnában misét tartottak. Vöröstó és Barnag lakosain kívül Puláról jöttek a legtöbben, gyakran százan is részt vettek a szertartáson. A falu jelenlegi plébánosa Gere Dávid Márk SMC szerzetesatya ma Jézus kereszthalálának ünnepén, Nagypénteken du. 3 órakor tart keresztutat és imádságot a kápolnánál, ahová a környező falvak hívei is jönnek.


 

Keresztek
 

A faluban található még két kis kápolna, több csodálatos kőkereszt, a kálvária mellett piéta szobor.

 

Vöröstó – Szokások

 

Egyházi évhez kötődő szokások:

        A falu vallási életét meghatározta a hovatartozásuk. A történelem tanúsága szerint azért is lett a falu svábokkal betelepítve, hogy buzgón őrizzék a katolikus vallást a reformáció idején. Ebből könnyen érthető számunkra hogy éppen ezért az ünnepeket mindig buzgón megülték, vallási életükben sok szép szokást és hagyományt őriztek az esztendő napjain január elsejétől december 31-ig.

 

Advent (Úrjövet, szent idő)

          Az adventi időben minden reggel 6 órakor roráté szentmise volt, amin még az iskolások is részt vettek, ezután mentek az iskolába. Adventban imádkozták a „szállást keres a szent család” ájtatosságot is. Ennek keretén belül minden este egy másik családhoz mentek el a „rozenkrancosok” imádkoztak, énekeltek, készültek a karácsonyra. Szokás volt a betlehemezés is.

 

Szenteste (december 24.)

        December 24-én, szentestén éjféli mise volt. A fenyőfa körül a család mikor„megjött a Jézuska” karácsonyi énekeket énekeltek.

Ezen az estén a falu pásztorai köszöntötték a gazdákat. A tehenes ostorcsattogtatással ment végig a falun. A feleség is kísérte a pásztort kezében félkéz kosárral, amibe a kapott élelmet, bort, pénzt tette. A disznópásztor, - a kánász – tülök kürtjével kürtölte végig a falut, nekik is kijárt a jutalom. A gazdának, a családnak boldog karácsonyt kívántak.

 

Karácsony (december 25–26.)

          A karácsony ünnepe nagyon szegényes volt. A karácsonyfa dísze a házilag készített szaloncukor és mézeskalács volt. A karácsonyfa alatt egy-egy ceruza, radír sós kifli volt „csak” az ajándék.

 

Újév (január 1.)

           Az újesztendő első napját köszöntéssel kezdték. A köszöntő versike, ének mindig németül hangzott el. A gyerekek, akik köszönteni mentek köszönetül perecet, diót, mandulát kaptak. A perecet a nagyvázsonyi pék Czaun Ferenc vitte a hátán kosárba. Az újévi perec különlegessége, hogy tenyér nagyságú volt, s először főzték, utána sütötték meg.

Szentségimádás (január 5.)

          Ekkor tartották a templom Szentségimádási napját. Az Oltáriszentség kitétele a reggel 7 órás követő szentmise után volt, az eltétele pedig este 6 órakor litániával. A nap folyamán a falu népe imádkozott félóránként beosztva, felváltva egymást. A téli nagy hidegekben előre melegítettek maguknak séndőt, cserepet, téglát, hogy ne fázzanak meg.

 

Vízkereszt ünnepe (január 6.)

        Ezen ünnepet is énekes versikével köszöntötték. „Esztendőbe egyszer esik vízkereszt, zsidó asszony szobájában nincs kereszt.” Ez a köszöntés azonban nem az ősöktől ered, mert még Erdélyben is hallották. Az ilyenkor szokásos módon a templomban vizet szenteltek, amit aztán haza is vehettek. Az ajtón belül házi szenteltvíztartóban használták. A házszentelés soha nem volt szokásban.

 

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)

           Az ünnepre jellemző a vákstok, rózsaszín gyertya, amit a búcsúkba lehetett kapni. Gyertyaárusok Veszprémből jöttek. A templomban is ezek égtek. Gyertyaszentelőre mindenki vitt magával gyertyát, amit aztán otthon használtak a halottakért mondott imakor illetve amikor papot hívtak a haldoklóhoz. Gyászmenetkor négy lámpás égett. Körmenethez is használták (sok helyen most is van még).

 

Farsangi időszak

          A farsang általában az esküvők ideje volt Vöröstón, hiszen ekkor nem kellett semmilyen komolyabb munkát végezni csak az állatokat etetni. Az esküvő érdekessége, hogy mindig keddi napon volt. A szertartás délelőtt szentmisével kezdődött, utána délben a lakodalom. Az esküvő előtti nap már megérkeztek a zenészek, úgynevezett „trottyos banda”, őket kemencében sütött kaláccsal kínálták.

Vöröstói lakodalom

Ez volt a „koszorús este”, „kráncnáht”, ezen a napon már szabad volt a tánc. 

        A menyasszony öltözéke, családja anyagi helyzetétől függően, selyem vagy bársony rózsás szoknya volt, vállkendő, blúz (pajka, szives blúz), valamint fehér, rakott előkötény, a fejtetőt mirtuszkoszorú ékesítette, mely gömbölyű volt.

        A lányok a hajukat négyes fonással, koszorúba rögzítették a fejük tetején, s ahogy a menyasszony, úgy ők is mirtuszkoszorút hordtak. A kikérő vőfélyek botját pántlikák és virágok díszítették, zakójukra mirtuszbokrétát tűztek.

        Lakodalom háznál volt. A vendégsereg létszáma néha meghaladta a 100–150 főt is. A mulatság, az ünnepség 2–3 napig tartott egyfolytában. Táncoltak csárdást, keringőt, valcert (tangót nem, mert nem bújhattak össze). Reggel pálinkát és bort ivott a falu népe.

        A lakodalmas ebéd tyúkhúsleves volt, általában két üstben főzték. Utána paradicsommártás következett, a levesben főtt hússal körítve, kenyérrel, valamint pörkölt és pecsenye, savanyúsággal és uborkával. Desszertként mákos, túrós rétest kínáltak, melyet közvetlenül az ebéd előtt sütöttek ki, hogy frissen kerüljön az asztalra. A rétes mellé különféle linzertészták is készültek. Elmaradhatatlan volt a vajas kráfli, melyet kemencében sütöttek és az asztalra került a finom diópörkölt torta.

        Szokásban volt még, hogy a menyasszony cipőjét időnként ellopták, ezt a vőlegény pénzért váltotta vissza. Maga az esküvő Mencshelyen történt, mivel ott volt a jegyzőség. Feldíszített lovas kocsi vitte a násznépet. Először a polgári esküvőre került sor, majd az egyházi szertartás a vöröstöi  templomban. Az első koszorúslány egy nagyon szép almába tűzött rozmaringággal kedveskedett a papnak és a jegyzőnek, mely szintén ki volt pántlikázva.  Éjfélkor került sor a menyecsketáncra. Az új asszony ekkor már piros babos kendőt viselt. A keresztapa a kezében lévő tálat verte főzőkanállal és gyűjtötte a pénzt a jegyespárnak. A menyasszonyok német ruhában voltak. Utolsó német ruha 1935-ből való ez a „sájdenerok” rakottszoknya.

 

        A farsangi időszak végén 3 napos bál volt, aminek kedden éjfélkor vége kellett, hogy legyen, hiszen kezdődött a nagyböjt. A farsangi bál első napján a lányok fehér viseletben voltak, a második nap rózsaszínbe öltöztek, a harmadik napon pedig kékbe. Kedd éjfél után külön tartották a szülők, és a gyerekek bálját. Vöröstói jellegzetesség volt az embertánc, ugyanis éjfél után a legényeknek nem volt szabad táncolni csak a férfiaknak.

        A farsangi időszak másik különlegessége a farsangi fánk. Egy kisebb-nagyobb vájlinggal készítettek, amit aztán botra, kardra fűzték és a faluban föl-le sétáltak, énekeltek, a szobába töreket szórtak.

 

Húshagyó kedd

          Húshagyó kedden volt a bolondok napja. A legények bolondozással töltötték az időt. Maskarába öltözött menyasszony és vőlegény elterelte a család figyelmét, míg közben a többiek a füstöskonyhába mentek, elemelték a kolbászt, a tyúkok alól kilopták a tojásokat, ezeket aztán este megsütötték a kocsmában.

 

Szent Balázs ünnepe (február 3.)

       Balázs-áldás szokása, Szent Balázs püspök közbenjárását kérték a torokgyík ellen, külön érdekesség, hogy még a legkisebb babákat is vitték ilyenkor a templomba.

 

Hamvazószerda

       Nagyböjti szent időszak kezdete. A böjtöt mindig rendesen megtartották. Szentmise, hamvazás bűnbánat jele. Ide is vitték még az egészen pici babákat is. Különleges böjtöt kenyéren és vízen senki nem tartott mondván a munkához kell az erő. Egyébként is általában hétvégén ettek húst, egy birkát vágtak.

 

Feketevasárnap

        Nagyböjt 5. vasárnapja. Ekkor a templomban lévő kereszteket takarták le fekete lepellel, valamint a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása gyönyörű oltárképe helyett a keresztre feszített Krisztust állították figyelmük középpontjába. Ezen ünnepen az asszonyok fekete kendőt kötnek. Mindkettő szokásban van még a mai napig is.

 

Virágvasárnap

         Virágvasárnap az ünnepre és a tavaszias időre való tekintettel igyekeztek az emberek, különösen a nők, nagyon szépen felöltözni. Ezen a napon a legünnepélyesebb viseletek kerültek elő. A lányok és a fiatalabb menyecskék virágvasárnap különös előszeretettel vettek magukra fehér vagy világos és virágos ruhákat.

         Az ünnepen Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékeztek, mely szenvedésének kezdete. Ezért barkát szenteltek. A barkát a nagymise előtt szentelte meg a pap, majd kiosztotta a híveknek. Ezután az ünneplő emberek barkával a kezükben körmenetben megkerülték a templomot. Közben a templomajtót bezárták, vagy legalábbis becsukták. Amikor a körmenet eleje visszaérkezett a templom bejárata elé, a pap a körmeneti kereszttel háromszor megzörgette az ajtót. Erre az ajtót kinyitották. A hívek bevonultak a templomba, ahol megünnepelték a szentmisét és szerepekre osztva elénekelték a passiót, Jézus szenvedésének történetét.  

        A virágvasárnap hazavitt szentelt barkát a nép nagyon sokféle célra használta. A hagyomány szerint a szentelt barka megvédte gazdáját a villámlástól és az égiháborútól. Szentelt barkát a temetőbe is vittek, melyet húsvétig a sírokon hagytak. Azután elégették, abból lett a következő év hamuja a hamvazószerdai bűnbánati cselekményre.

 

 

Nagycsütörtök

       A nagyhéten miután „a harangok Rómába mentek” a harangozást a kereplés pótolta. 8–10 fős gyerekcsapat kézi kereplővel végigkerepelte a falut. Hajnalban reggeli imádságra, mise előtt, délben 12 órára, este sötétedés után esti imádságra. „Kerepelünk kerepelünk hajnali déli esti imára - Kerepelünk kerepelünk Jézus kínszenvedésére és halálára.”Ilyenkor a csapat az iskolában leterített szalmán aludt éjjel, hogy reggel pontosan indulhassanak kerepelni. Nagyszombaton reggel a csapat végigjárta a falut. Kereplők fizetése annyi tojás ahányan voltak. Versikét is mondtak: „a kereplők elnémultak a harangok megszólaltak kérjük a kereplési díjat.”

 

Nagypéntek

           Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. A szertartás során szerepekre osztva elénekelték Jézus kínszenvedésének történetét a passiót. A szerepek egyes családokban nemzedékről nemzedékre öröklődtek.

Délután a vöröstóiak keresztútra mentek a barnagi stációkhoz és a kálváriára. Nagypénteken nem raktak délig tüzet, és délig nem is ettek, ebédre a család hideg élelmet fogyasztott.

 

Nagyszombat

         Nagyszombati szertartás a tűzszentelés. A szentelendő tüzet a templom előtt vagy a templom mellett égették a sekrestye háta mögött. A szentelt tűz maradványait a hívek hazavitték házaikba, és nagyon sokféle célra használták. Nagyszombaton az új tüzet a templom elől hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték a húsvéti ételt. A megszentelt tűz parazsának és eltett szenének a nép szentelmény jelleget tulajdonított. Tettek belőle a jószág itatóvizébe és istállójába, szétszórták a házban és a földeken. Vihar idején a tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat. 

Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, egészen pontosan a templom keresztelővizének megszentelése.

Nagyszombaton véget ért a negyvennapos nagyböjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok, ünnepélyesen elfogyasztották a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

 

Húsvétvasárnap

       Az 1940-es években még általános szokásként ismert a húsvét vasárnapi Jézuskeresés, amely több településen a szabadtéri kálvária felkeresését jelentette.

Húsvét vasárnap reggel, a kismise keretében történt az ételszentelés. A megszentelendő ételeket, általában tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót, kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A kosarakat a templomban, a padok mellé, újabban az oltár elé tették. A néphit szerint például a megőrzött szentelt sonkacsont az istállóba téve védi az állatokat a boszorkányoktól. A szentelt tojás héja a szántóföldre szórva távol tartja a kártevőket. A szentelt kalács maradéka tűzvész idején hasznos stb. Az ünnepi ebéd a húsleves pörkölt és rántotthús. Asztalra került az elmaradhatatlan rétes, kalács, bor, később a málnaszörp.

 

Húsvéthétfő

        A húsvéti bál után hétfőn hajnalban már az ifjak elindultak a lányos házakhoz locsolni, vízzel, szódával, később illatos kölnivel locsoltak. Köszönetképpen pálinka és piros tojás volt a jutalom.

Vöröstón igen népszerű volt főleg a gyerekek körében a tojásgurítás. Eleinte a bozdamálon, később a Kálvárián került sor az eseményre. A pirosra festett tojásokat minél messzebbre próbálták gurítani, úgy hogy ne törjön el.

 

Búzaszentelés

         Április 25-én Szent Márk evangélista napján a reggeli mise után a hívek kiskörmenetben mentek el a közeli búzatáblához. A körmenetet a pap vezette. Imádkoztak a termésért és a termés megvédéséért. A pap a búzatáblát megszentelte, füstölés közben hangosan mondta „Miként a tömjénfüst felszáll az ég felé, úgy szálljon könyörgésünk Isten felé!” A búzatáblaszéléből a hívek pár szál búzát letépve imakönyvükbe tették, hazavittékVolt, aki a szentelt búzából az állatok takarmányába is tett egy kis darabot.

 

Úrnapja

       Az Oltáriszentség ünnepe, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön. Az ünnep reggelén az utca két szélét az erdőből hozott nagy (2,5 méteres) gyertyánfa ágakkal földbe ásva díszítették. Mise után a körmenetet a pirgerek dísz-szakasza kísérte.

Vöröstói purgerek az úrnapi körmeneten

A négy lombsátornál a pirgerek díszlövést adtak le. Az umbella előtt a kislányok fehér ruhába öltözve virágszirmokat szórtak. A körmenet után a hazamenő hívek, zöld ágacskákat törtek a sátorból, hazavíve a mestergerendára tették. Nyári villámlás, dörgés idején egy kis darabot tettek a tűzbe a sparhelbe. Népi mondás volt, ahogy szárad az ág úgy szárad a takarmány. 

 

Pünkösdölés

        Pünkösd ünnepét minden háznál úgy köszöntötték, hogy a fiatal lányok a kendő négy sarkát tartva énekeltek. Májusfát csak a faluházhoz és a kocsmához állítottak, pünkösdkor kitáncolták.

 

Búcsú

        A búcsú napja a november elsejét követő vasárnap volt. A templom titulusa Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása, ezt ábrázolja az oltárkép is, amit Lepold Lőrincné Veinhardt Ilona festetett. Mivel ez ünnep december 8-án adventben van, s az adventi bűnbánati időszakban tilos az ünneplés, ezért került át a búcsú Mindenszentek (november elsejét) ünnepét követő vasárnapra. Azért e napra, mert a még épülő templomban, 1825-ben ekkor mutatták be az első szentmisét.

        Szombaton délután két lovas kocsin a vöröstói gazdák meghozták a városlődi fúvós zenekart a „trottyosokat”. A falu szélén a „spileidik” leszálltak a kocsikról, sort alkotva, marsot fújva vonultak végig a falun. Minden spielidot egy-egy legény vitt haza vacsorára, éjszakára.

        Vasárnap a 10 órai búcsúi nagymisén a trottyosok is „fújtak” egyházi éneket („Ím porba hullva esdeklünk…”) a kántor orgonáló kíséretével. A búcsú napján a plébános a búcsú és a falu történetét mondta el a szószékről. A búcsúi ebédre a zenészeket az a legény hívta meg, akinél aludtak.

Trottyosok és pirgerek a vöröstói búcsúban

Délután a zenekar kiállt a kocsma lépcsőjére, réz kürtökkel, vidám dallamokkal adta tudtul a falunak, hogy kezdődik a búcsúi bál. Ez volt a „hívzene”. Jó hangulatban táncoltak este 10 óráig. Ekkor a zenészeket elvitték vacsorázni. Vacsora után a táncteremben már csak nősek táncolhattak egészen éjfélig. Ekkor a legények elkísérték a lányokat „gyerekbálba”. A gyerekbálban 16 év alattiak táncoltak a barnagi Hecker bácsi gombos harmonikájára. Ez egy bérelt nagy kamrában volt. A gyerekbálba a nagymamákat meg az unokákat is elvitték. A gyerekeket ők tanították meg ott táncolni. Még kicsi karon ülő gyermekeket is vittek s ringatták őket a harmonika ritmusára.

        A búcsúra az elszármazottak sokan hazajöttek, a szomszédos falvakból is mindig meghívták a rokonokat jó ismerősöket, barátokat, az iparosokat a bőségesen finom búcsúi ebédre, vacsorára, beszélgetésre és a természetesen a bálba. A bálok nagyon jó hangulatban folytak. Még boros üveggel a kalapjukon is táncoltak. 

 

Szentségi élet

         A vöröstóiak buzgó vallásosak révén gyermekeiket mind megkereszteltették, általában rögtön a születésük napján vagy másnapján. Az anyakönyvek tanúsága szerint a leggyakoribb keresztnevek János, József illetve Erzsébet és Mária; a leggyakoribb sváb vezetéknevek pedig Hauk, Hauser, Henn,  Müller, Lampert, Leitold, Lohn, Stahl, Timmer, Weinhart.

        Az Eucharisztia vétele (elsőáldozás) a harmadik osztály végén volt, a bérmálás szentségének felvétele pedig hétévente, amit mindig a veszprémi megyéspüspök jött kiszolgáltatni. A püspököt lóháton, díszkapuban, nagy ünnepélyességgel fogadták a pirgerek.  A házasság szentségét a farsangi időben kötötték (lsd. fentebb).

         A régi szokás szerint a betegek szentségével (ma már így hívják – és más a gyakorlata is) csak a haldokláskor éltek.

        Szentgyónás szentségéhez (bűnbocsánat) csak a legnagyobb ünnepekkor karácsonykor és húsvétkor járultak.

        Ritkaságszámba megy, hogy volt egy férfiú, aki az egyházi rend szentségében részesült. Ugyanis Vöröstó szülötte Somlyai Ambrus, az Úr szolgálatát, a papi hivatást választotta. Született 1881. decem­ber 29.-én Scumacher Márton földműves és Rittner Sybilla szülőktől. Névváltoztatását a B.M. 60057/1900. sz. rendelet alatt engedélyezte. A gimnáziumot Veszprémben járta, 1902-ben érettségizett. Pappá szentelték 1906. június 26.-án. Káplán Tabon 1906. július 1-től, Vaszaron 1909. február 17-től, Csóton 1909. szeptember 18-tól, ismét Vaszaron 1910. január 18-tól, Sümegen 1911. augusztus 1-től. Zsinati vizsgát tett 1915. szeptember 22-én. Plébános Városlődön 1916-tól, adminisztrátor Ősiben 1919. december 23-tól. Plébános ugyanott 1920. április 22-től, püspöki tanácsos 1937-től. Az Úrhoz költözött 1945. február 3-án. Haláláról így emlékezett meg főpásztora: „…miután hűségesen kitartott híveivel a december 29. és január 18. közötti megszállás idején, a háború áldozatává vált február 3-án. Ősitől kb. 1 km-nyire a havas árokban találták átlőtt fejjel, árszúrt arccal és szívvel…..”

 

Gyászmisék

         A meghaltak emlékére, lelki üdvükért misét szolgáltattak a hívek. A gyászmiséknek három formája volt. Az egyik a csendes kis mise, a másik az orgonás nagymise és a harmadik a koporsós nagymise. Ilyenkor a szentély elejére egy jelképes koporsót tettek ki, fekete gyászlepellel letakarva. Ilyeneket a nagyobb évfordulók alkalmával „fizettek” és kértek.

        Amíg a halott a háznál volt bekötötték a tükröket és a zene sem szólt. A halottakat régen háznál ravatalozták fel. Temetésre menet pedig megálltak a templomnál, bementek misére utána mentek tovább a temetőbe.

 

Imádságok

        Az 1950-es évek végéig vasárnaponként reggel a hívek – a plébános vezetésével – felmentek a kálváriára, ahol jó időért, esőért és bő termésért könyörögtek. Ilyenkor nem álltak meg az egyes stációknál, hanem egyenesen a kálvária domb tetejére mentek, ahol a pap megtartotta a litániát.

 

Litánia, vespera

         Litániát minden vasárnap, vesperát pedig a nagyobb ünnepekkor imádkoztak.

 

 

Polgári ünnepek és szokások:
 

Lánckötés

        Ha más faluba ment férjhez a lány, lakodalom után a lány elvitelekor a falu legényei láncot kötöttek az úton keresztbe a falu szélén. Csak váltságdíj fejében engedték ki az új asszonyt, amit már a férje fizetett. Egy régi nagy könyvből a bíró felolvasta az új asszony jó tulajdonságait, - hogy itt mindenki nagyon szerette, mennyire fog hiányozni a falunak, a szüleinek, a rokonoknak. A váltságdíj kifizetése után engedték az új embernek a továbbmenetelt. A váltságdíjat este a legények a kocsmában elmulatták.

 

Pirgerek

     A pirgerek, polgárőrök feladata volt a 1881-ig az állami rendőrség, csendőrség létrehozásáig a falu közrendjének, közbiztonságának biztosítása. A pirger csapat a Vázsonyi medence öt német (sváb) falujában egységesen, egységes vezényszóval, ruházattal, vadászfegyverekkel felszerelkezve működött. A házak ablakának vasrácsai, a stejerból hozott vas-spaletták is védték a házakat, de az igazi védelmet – az őshazából hozott szokás alapján – a pirger szakasz biztosította.

 

Vöröstói pirgerek

 

        













 


















A vöröstói pirgerekről ma is több fénykép található családoknál. A lókötők, rablók tartottak a pirgerektől. A pirgerek nem oszlottak fel 1881 után sem hanem más szerepet töltöttek be. Minden nagy vallási és világi ünnepen parádés díszkíséretet adtak. Úrnapján egyenruhás díszkísérettel emelték az ünnep hangulatát. Pirgerek Vöröstón fekete posztóruhában, rézgombokkal díszes mellényben és új virágbokrétával vagy mírtuszkoszorúval, pávatollal ékesített fekete (asztrahán) sapkában voltak, így kísérték a körmenetet. A négy lombsátornál díszlövést adtak le az Oltáriszentség tiszteletére. A pirger kapitány kihúzott, feltartott karddal vezényelt, német kommendirozással. A pirgerek felvonulását a városlődi fúvós zenekar (trottyosok) spielleidok marsot játszva kísérték. A fénykép az első világháború után készült, a vöröstói vendéglő előtt. Ekkor a pirgerek kapitánya Weinhardt Ambrus volt. A kapitány a vadászfegyveres szakasz előtt áll kivont karddal. A pirger szervezetek 1944-ben szűntek meg.

Fegyverük kétcsöves vadászpuska volt. 

 

A felelevenített pirger szokás
 

 

Nyelvjárás

     A Balaton­ felvidék ezen falvaira egy sváb-frank határmenti, illetve délfrank tájszólás a jellemző. Ezt a tájszólást Németországban Rothenburg ob der Tauber környékén, Bajorország és Baden-Württemberg tartományok határán beszélik.

 

 

Viselet

 

Vöröstói német viselet





Étkezési szokások
 

          Ünnepeken általában gazdagabb étel került az asztalra – a már említetteken kívül – volt még rétes, kalács.

Disznóvágás alkalmával este terített asztallal várták a napi munkában résztvevőket. Felszolgálták a „mézlsupe”-t, hurkalevest, a toros káposztát, majd a sült pecsenyéket, hurkát, kolbászt. Mindezt házi savanyúval fogyasztották, s hozzá saját boraikat itták.

 

Pálinkafőzde

        A falu alsó részén a völgyben ma is változatlan külsővel áll a pálinkafőzde, amit itt a faluban „kukkolónak” neveztek. A szőlőhegyekben a szőlő préseléseként képződött törkölyt és a hullott gyümölcsöt hordókba rakták. Ezek erjedtek, ez volt a cefre, amiből kitűnő pálinkát főztek Vöröstón. A főzető szőlősgazda lovas kocsival vitte a szőlőhegyről a cefrét a pálinkafőzdébe. A kifőzéshez jelentős mennyiségű tűzifára volt szükség, azért ezt is a főzetőnek kellett hoznia. A pálinkafőzés késő ősszel kezdődött és nyár elejéig tartott. A kukkolónak egy főző alkalmazottja volt, aki lebonyolította a főzést, lepárlást. A kukkoló eredetileg a közbirtokosságé volt, a tagok közül választották a pálinkabírót, ő volt igazán a főnök. A tsz-ek megalakulása után a tsz tulajdonába került a főzde. A főzést, a kukkolót a fináncok rendszeresen ellenőrizték.

        A főzés úgy kezdődött, hogy a cefrét a nagy gömb alakú réz üstbe lapárolták. Ennek a felső részét lehetett emelni ki és berakásra. Ezután gyújtottak alá az üstnek. A pálinka gőz réz csövön áramlott át a hűtőn ahol lecsapódva született meg a pálinka első fázisban. Ezt az alszeszt átpumpálták egy kisebb üstbe, ez volt a finomító. Ez a párlat ismét egy hűtőn áramlott át, ez már igazi pálinka volt, áthaladva egy szigorú mérő szerkezeten. A pálinkának nem csak a mennyiségét, de a szeszfokát (minőségét) is mérték, mert a kettő adat alapján adózott a főző az államnak (jövedéki adó) és a főzetésért. A főzőmester közben egy kis vékony csapon mintát vett a párlatból kis pohárkába. Ezt ráloccsintotta a nagy üst felső részére, égő gyufát dobott rá, annak az égéséből következtetett, hogy van e még szesz a cefrébe. Ekkor leállították a fűtést, kimerték a forró cefrét.

        Több más szőlőhegyről is itt főzették ki a cefrét. A főzéshez, hűtéshez sok vízre volt szükség. Ezt a kukkoló előtti forráskutakból nyerték. Régen gémeskútból favályún folyatták be a vizet. A kukkoló pálinka szagát már messziről lehetett érezni. A kifőzőtt törkölyt trágyának hasznosították.


Látnivalók

Vöröstón a legfőbb látnivaló maga a falu, a népi éptészet remekei. Stukkódíszes homlokzatú házai a népi építészet remekei. Legszebb közülük az 1753-ban épült – szakszerűen felújított – nádfedeles ház, amely barokk oromzata, háromívű, törpeoszlopos tornáca, valamint vaspalettás ablakai miatt figyelemre méltó. A nemzeti kulturális örökség minisztere 9/2004 (IV.13.) NKÖM számú rendeletével A kulturális örökség védelméről szóló 2001.évi LXIV. törvény 32.§-a alapján 2004. június 17-től műemlék jelentőségű területté nyilvánította. 

 

Vöröstói műemléki jelentőségű házak
Vöröstói műemléki jelentőségű házak














 

Vöröstó katolikus templomát a középkorban építették, majd elpusztult. Padányi Bíró Márton építtette újjá 1734-ben. Szűz Mária Szeplőtlen Fogantatása tiszteletére szentelték fel. A rossz állapotba került templomot végül 1825-ben lebontották és akkor épült a mai, melyet 1997-ben felújítottak.

 



 

A templom előtt áll az 1824-ben a Leitold család által állított kőkereszt, és az 1912-ben emelt Szentháromság-oszlop. Ugyancsak a templom előtt találjuk az 1917-ben épített kápolnát. A temetővel szemben, a dombra vezető úton látható a kis falu 1820-ból származó kálváriája, mely a stációkból és a Kálvária-kápolnából áll. A falu november első vasárnapján tartja a búcsúját. 


Források

Készítette: Marosi Szilvia hitoktató

 

Irodalom: 
 

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Vöröstó leírása: 103–106.

 

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése. In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményi 18 (1986) Veszprém, 1987. 647–657.

 

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Vöröstóra vonatkozó források: 429–431.

 

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Vöröstóra vonatkozó források: 16–17.

 

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Vöröstóra vonatkozó adatok: 208.

 

Pálfyné Zsiray Adrienne: A Balaton-felvidék németsége a két világháború között. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XIX. Veszprém, 2000. 133–144.

 

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

 

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In: Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerkesztette: Márkusné Vörös Hajnalka – Mészáros Veronika. Veszprém, 2006. 231–244.

 

Molnár László: Pirgerek, purgerek a Vázsonyi-medencében. Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerk: Márkusné Vörös Hajnalka és Mészáros Veronika 203–218. (német nyelvű kiadásban is!)

 

Péterdi Ottó: A Balaton-felvidék német falvai. (Veszprémfajsz, Hidegkút, Németbarnag, Vöröstó, Szentjakabfa, Örvényes In: Századok, 1935.

 

Szilágyi-Kósa Anikó: Ungarndeutsche Personennamen i m Plattenseeoberland. Eine anthroponomastische Langzeitstudie in Deutschbarnag und Werstuhl [Német személynevek a Balaton-felvidéken. Történeti személynévkutatás a németbarnagi és vöröstói németek körében]. Budapest, 2008. ELTE: Germanistisches Institut.

 

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Vöröstón összeírt lakosok nevei: 64, 117 (1696).

 


Levéltári források:
 

Vöröstó község feudális kori iratai a mencshely körjegyzőség anyagában találhatók (VeML V. 363.c): egy felségfolyamodvány, elkülönözési ügyek és a település urbáriuma érdemel figyelmet (1774–1870). A körjegyzőségi iratok ismertetését lásd Németbarnag ismertetésénél. Vöröstó kisközségből ezen kívül 0,12 ifm vegyes irat (1926–1949) került a Veszprém Megyei Levéltárba.

 

Vöröstó 1718-ben és 1723-ban kelt német nyelvű telepítési szerződései a Veszprém Megyei Levéltárban a Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) és az egyezségek és szerződések állagban (VeML IV.1.m.) a 95. szám alatt találhatók. Az 1746-ban kelt úrbéri szerződés a Veszprém Megyei Levéltárban az úrbéri különféle irományok (VeML IV. 1.g.bb.) között II. 208. sz. alatt van.

 

Zichy-család nagyvázsonyi uradalmának iratiban (VeML XI. 608.) Vöröstóra vonatkozóan bírószámadások (1822–1831), úriszéki iratok (1831–1832), napi gazdasági (munkaelosztási) jegyzékek (1824–1828), kilenced- és tized- és robotlajstromok (1801–1855), napszámbér-jegyzékek (1798–1882), adódókönyvek (1832–1835), szegődménykönyvek (1877–1881) találhatók. A jobbágyháztartások vizsgálatát teszi lehetővé a vöröstói jobbágynépességére vonatkozó hagyatéki leltárak (1789–1838), árvaszámadások (1795–1830) és 19. századi vegyes iratok.

       

        A községi alapszabályok és szabályrendeletek levéltári gyűjteményében (VeML  XXI. 102.) található Vöröstó község bor, hús, sör, fogyasztási és vigalmi adójáról, fedeztetési díjakról szóló szabályrendeletei (1948) és a vadásztársaság alapszabálya (1946).

 

        Vöröstó telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Balatonfüredi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Vöröstó telekkönyvi iratainak vezetése a Balatonfüredi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

 

Barnag-Vöröstói Közös Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 740) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1969 közötti időszakból kutathatók.

 

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A vöröstói római katolikus elemi népiskolájának iratai 1902–1946-ig (VeML VIII. 274.), a Vöröstói Állami Általános Iskola iratai 1946–1973-ig (VeML XXVI. 157.) kerültek levéltárba.

 

Vöröstó katolikus híveit 1734-ig a nagyvázsonyi várkápolna gondozta. A plébániát 1732-ben a birtokos Zichy-család támogatásával szervezték újra. Ekkortól anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

 
 

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Keresés


Közelgő események