Földrajzi környezet

 Pápa városától mintegy 7,7 km-re délkeletre, a Bakonyalján fekszik. A környező többi település: Nagygyimót, Homokbödöge és Nagytevel. A település közigazgatási területe 8,37 km2 kiterjedésű. Határának északnyugati részén halad át a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység nagytájak választóvonala, amely területét két részre osztja. Északnyugati kis hányada a Marcal-medence középtáj Pápa–Devecseri-sík kistájába tartozik, míg délkeleti része – a belterületet is ideértve – a Bakonyvidék középtáj, Bakonyalja kistájcsoportjának Pápai-Bakonyalja kistájába.

       Észak-déli kiterjedése 4,7, a kelet-nyugati 4,3 km. Területének felszíne közel sík, belterületének központja 175 m magasságban fekszik, határának legalacsonyabb pontja 167 m, a legmagasabb 189 m tengerszint feletti magasságban található.

       Felszínét negyedidőszaki lösz és futóhomok borítja, a vízfolyások mentén jelenkori üledékkel. A negyedidőszaki felszín alatt pliocén agyag található.

       Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves, az éves középhőmérséklet 9,5 ºC, a csapadék éves mennyisége 700 mm.

       Vizeit a Darza- és Jári-patak patak, valamint a Pápai-Bakony-ér juttatja a Marcalba. Mindhárom patak délkelet-északnyugat irányban folyik.

       Eredeti növényzete tatárjuharos lösztölgyes volt, melyet mára a mezőgazdasági hasznosítás teljesen felszámolt. Erdők csak a vízfolyásokat kísérik, a bányagödrök helyén vagy vizenyős helyeken másodlagosan kialakult erdőfoltok és ültetett nyárasok találhatók.

       A települést közúton legkönnyebben Pápa felől lehet megközelíteni. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Pápával, Zirccel, Győrrel és a fővárossal. A legközelebbi vasútállomás (8 km) Pápán van.

Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata

Tevel régi magyar személynév. Már 950 előtt így hívtak egy Árpád-házi herceget. A név előtagjának származása bizonytalan, de valószínűleg összefügg a nyugati nyelvjárások bősz, dühös, haragos, mérges jelentésű adáz, ádász szavával. Eredetileg falucsúfoló jelző volt, ma már nem tartják annak.

Adásztevel a középkorban

A falu első írásos emléke 1086-ból való, egy birtokösszeírásban említik a települést Adastewyl néven. Már a korai középkorban a falu népessége – rendi állapota szerint – két részre vált: nemesekre és jobbágyokra. A településnek azt a részét, melyet a nemesség lakott, a 14. századtól kezdve Adász- vagy Kistevelnek nevezték, a jobbágyok lakta részt pedig Nagytevelnek. A község jellege évszázadokon keresztül, egészen a rendi társadalom megszűnéséig tisztán nemes volt, ezért említették gyakran (pl. 1609-ben és 1677-ben is) a „nemes” jelzővel.

1594-ben a török hódítások idején pusztává vált a falu. 1647-ben a magukat végváriaknak nevező latrok, mindenéből kifosztották. Adásztevel a középkorban magyar lakosságú település volt, 1698-ban és később is református anyaegyházat írtak itt össze, prédikátorral és tanítóval. A kisszámú katolikusok Ugodhoz tartoztak.

 

Adásztevel község címere

Adásztevel a 18. században

A település török hódoltságot átvészelt lakossága szabadságjogokat vívott ki magának. Az 1715 és 1720. évi összeírások szerint a falu adómentes lakosságának nagyobb része agilis volt. Az agilis vagy „nőnemes” személy anyja volt nemes személy, apja jobbágyi jogállású adózó, de anyja jogán nemesi földet, nemesi telket birtokolt, és így birtoklás révén tartozott a nemesi rendbe.

A 18. században az adászteveli nemesség egy része csapóiparos mesterséget űzött, akik főleg fekete és szürke szűranyagot, valamint szürke posztót készítettek. A csapómesterek mellett asztalosok is éltek a faluban. Régi adászteveli asztalos dinasztia a Vizi család és az 1757-től ide települt Német család. A 18. század közepén két mészáros família is élt a településen: a Mihalik és a Baranics család. Rajtuk kívül bognár, csizmadia és takácsmesterek találtak megélhetést a faluban.

Adásztevel termékeny szántóföldekkel rendelkezett, de jelentékeny volt az állattenyésztés is. A tenyésztett „rideg marha” számára legelőt az ardai pusztán béreltek. Piacra, Pápára jártak.

1753-ban, amikor Pápáról száműzték a reformátusokat és a református főiskolát, Adásztevelen találtak menedéket. Három évtizedig (1753–1783 között) itt működött a református főiskola, majd algimnázium.

Adásztevel a 19. században

Az 1828. évi országos összeírás szerint a településen élő házas és házatlan zsellérek száma már lényegesen felülmúlta a nemesekét. A szomszédos Nagytevelről folyamatosan települtek be németek is a faluba.

Fényes Elek 1851-ben készült ország leírásában Adásztevelről a következőket írta: „határa a népességéhez képest szűk és nem igen termékeny” a lakosság sertésekkel kereskedett.

Az 1857. évi kataszterben 3386 katasztrális holdban állapítják meg a község határát. 879 birtokos családja közül három nagybirtokos.

1860-ban leégett az egész falu. 307 lakóház és melléképület köztük az iskola, a lelkész és tanító háza hamvadt el. A nagy veszteséget nehezen tudta „kiheverni” a falu. Sokan próbáltak szerencsét más tájakon. Voltak, akik a Mezőség peremére (Mucs, Tuson, Kissármás) menetek el dolgozni, mások Amerikában próbáltak szerencsét. Évekig voltak távol, sokan hazatértek, de egyikük sem gazdagodott meg.

Adásztevel a 20. században
 

A két világháború között a lakosság többsége mezőgazdasági termelésből élt. Foglalkozás szerint őstermelőként 1144, iparosként 127 főt jegyeztek fel. A község területe ekkor 1,490 katasztrális hold volt, melyből szántó 1180, kert 19, rét 148, szőlő 8, legelő 50, erdő 11 katasztrális hold. 

Adásztevel I. világháborús emlékműve

A gazdaságok száma az 1930-as években 447, melyek közül a legnagyobb birtok 100–500 holdas a Katolikus Vallásalap tulajdonában volt.

Az első világháborúban 57 adászteveli katona vesztette életét. 1930-ban az Amerikába való kivándorlás és a városba költözés az oka a lakosság csökkenésének. Enyhített valamit a lakosság helyzetén a Nagyatádi-földreform, amikor a Léhért-pusztán 140 család kapott földet. Az áruellátást 1945 előtt a „Hangya” szövetkezeti bolt és 3 kis fűszerüzlet biztosította a faluban. 1945 előtt 3 kocsma üzemelt, amiből kettőt lakássá alakítottak át, a harmadik a földműves szövetkezet tulajdonába került.
 

Adásztevel, lőtér

1945 után –Pápa iparosítása révén – erőteljes fejlődés kezdődött Adásztevelen. 1959-ben művelődési házat majd iskolát, postahivatalt építettek.

A községben először 1959-ben tömörültek szövetkezetbe. Az adászteveli Béke termelőszövetkezet 1974-ben egyesült az ugodi „Szabadság” Mgtsz-szel ez utóbbi központtal és székhellyel. Ekkor a szövetkezet összterülete 1762 katasztrális hold, tagjainak száma 160 volt. Ma a kárpótláson visszakapott földeken néhány mezőgazdasági vállalkozó és a Tapolcafői „Forráskő” Szövetkezet gazdálkodik.

Adásztevel népessége

Adásztevel lakossága folyamatosan gyarapodott egészen 1869-ig, ekkor érte el a település lélekszámának maximumát 1671 fővel. Ezzel Veszprém megye legnagyobb falvai között szerepelt. Már az első országos népszámlálás alkalmával, 1785-ben a megye ötödik legnagyobb faluja volt. De míg a többi nagy falvak szinte állandóan növekedtek népességben – Ugod ekkor érte utol és kerülte el Adásztevelt a lélekszámban –, addig Adásztevel népessége az utolsó száz esztendőben állandóan fogy. Az okok között említik a határ összeszűkülését és az alacsony természetes szaporodást.

Adásztevel híres szülöttei

A község híres szülötte Dorosmai János (1886–1966) költő, meseíró. A magyar irodalom egyik elfeledett műfajának, a fabulaírásnak felelevenítésén fáradozott, s ezt oly sikerrel tette, hogy több irodalmi társaság is tagjául választotta. Kortársai már életében a magyar Aesopusnak, mások magyar La Fontaine-nek nevezték. Diákkorában Erdélybe került, majd később Sopronban vasúti tisztviselő lett. Versesköteteket, aforizmagyűjteményeket, meséket adott ki. Hűséges szerzője volt Benedek Marcell lapjának, a Cimborának. „Akinek nem Inge, ne vegye magára” című mesegyűjteményét Benedek Marcell rendezte sajtó alá. Irodalmi sikerei elismeréseként tagjává választotta többek között az Országos Gárdonyi Géza Társaság és a Magyar Goethe Társaság. Meséit német és eszperantó nyelvre maga fordította.

Adásztevelen született 1893. július 12-én Dr. Merétey Sándor (1893–1959) gyermekgyógyász, a magyar egészségvédelem kiemelkedő személyisége. Az adászteveli elemi iskola elvégzése után a Pápai Református Kollégium diákjaként érettségizett 1912-ben. Tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatta, majd tanársegédként németországi tanulmányúton vett részt. Ő szervezte meg az első anya- és gyermekvédő intézetet, az első bölcsödét. Szakmai munkájával és könyveivel olyan egészségnevelő programot alakított ki és fogalmazott meg, amely a laikusok számára is érthető nyelven fogalmazta meg az egészséges életmódra nevelés fontosságát. Ösztönzésére alakult meg 1925-ben a Tüdővész Elleni Egyesület, kezdeményezésére indult Az anyák iskolája, Szülők iskolája programsorozat, vagy a Feleség- és Férjképző Akadémia.

A községben született Sulyok Dezső (1897–1965) magyar politikus, országgyűlési képviselő, Pápa polgármestere. A pápai bencések Szent Mór Gimnáziumában, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végzett. Az 1931. évi országgyűlési választáson a Kisgazdapárt képviseletében mandátumot szerzett. Fellépett minden szélsőség ellen, ami később, a Szálasi időszak alatti illegalitását vonta maga után. 1945 nyarától az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a Nemzetgyűlés tagja volt. 1947-ben elmenekült az országból. Visszaemlékezései 1948-ban Svájcban jelentek meg német nyelven.

 
Komár László (1944–) táncdalénekes is ebben a kis bakonyaljai községben látta meg a napvilágot.

Intézményrendszer

Közigazgatás:
 

Adásztevel 1945 előtt közigazgatásilag önálló nagyközség volt.

1945 áprilisában megalakult a Nemzeti Bizottság, melynek feladata az első demokratikus választásokig az élet beindítása és helyi szervezése, a választások előkészítése, a politikai felelősségre vonások és az igazolások kiadása volt. Elnöke: Boldizsár Péter. 1946 derekától 1949 tavaszi megszűnéséig már egyre formálisabb feladatokat látott el.

1950. október 22-én megalakult a Községi Tanács. Első elnöke Kiss Károly, aki 1945 előtt kisbíró volt. Az első tanácstitkár László Árpád nagyteveli lakos lett.

1973-ban megszűnt Adásztevelen az önálló Községi Tanács, és megalakult Ugod Község Közös Tanácsa. A közös tanács illetékessége Adásztevel, Bakonykoppány, Bakonyszűcs, Homokbödöge, Nagytevel és Ugod községek területére terjedt ki. A közös tanácsban Adásztevelt 9 tanácstag képviselte.

A rendszerváltást követően 1991. január 1-től újra önállóan működik az Adászteveli Polgármesteri Hivatal.

2001-ben Nagygyimót községgel körjegyzőséget alakítottak.

Oktatás
 

Adásztevel, régi iskola épülete

Adásztevelen az elemi iskolai képzés református egyházközség támogatásával indult meg 1679-ben. Az adászteveli oktatás büszkeségéről az iskola épületén levő márványtábla beszél: „Mária Terézia uralkodása idején 1752-ben megszüntették Pápán a reformátusok nyilvános vallásgyakorlatát. Ennek következményeként a Pápai Főiskolát bezárták. Azt azonban megengedték, hogy a pápaiak Adásztevelen tarthassanak iskolát, és templomot építsenek, ahol gyakorolhatták vallásukat. Az iskola csupán 2 vagy 3 osztályú középiskola lehetett, ami a mai 7–8. osztálynak felelt meg. Ezzel a száműzött Pápai Főiskolát algimnáziummá zsugorította az akkori hatalom.”  

Adászteveli iskolások

Adásztevelen a 19. század közepétől két iskola működött. A két tantermes református és az egy tantermes római katolikus iskola. Az iskola elsődleges célja a vallásos nevelés, a Biblia és a bibliai történetek megismerése volt, de nagy hangsúlyt kapott az élet egyéb területén való tisztességes viselkedés elsajátítása is.  

 

1959-ben művelődési házat majd iskolát, postahivatalt építettek. 1985-ben adták át az óvodát. A felső tagozatos gyermekek 1994 óta újra helyben járhatnak iskolába. Ekkor lett kész az új iskola, korszerű tornateremmel. Most az általános iskolában és óvodában is német nemzetiségi nyelvoktatás folyik. 
 

Adászteveli zenestúdió

Két testvériskolája van, az ausztriai Weisskirchen és a szlovákiai Deáki Magyar Tannyelvű Általános Iskolája, amelyekkel élénk a kapcsolat. Diákjaink szánára jó lehetőség a kapcsolattartásra az Internetes számítógép-hálózat. Az angol nyelvet is oktatják, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Az iskolában művészeti oktatás keretében kerül sor a furulya- és zongoraoktatásra, valamint a modern tánc évfolyamainkra. Nagy tanterem és udvar nyújt a gyerekek és a község ifjúsága számára játék- és sportlehetőséget. Az iskolához tartozik a napközis konyha, amely az egész község számára étkezési lehetőséget biztosít.

       2007-ben az állami támogatások csökkenése miatt az iskolánkban átszervezést hajtottunk végre, melynek eredményeként 2007. augusztus 15-től az 1–4. osztály az Ugodi Általános Művelődési Központ tagintézményeként működik Adásztevelen, míg az 5–8. osztály teljes egészében Ugodra került.

Adásztevel a körjegyzőség másik tagjával, Nagygyimóttal közösen, intézményfenntartó társulást hozott létre, amelynek keretében 2007 szeptemberétől a két község óvodáját társulás keretében tartjuk fenn. Az új intézmény neve Közös Fenntartású Adászteveli Napköziotthonos Óvoda. A székhely Adásztevelen található, míg a nagygyimóti óvoda a Közös Fenntartású Adászteveli Napköziotthonos Óvoda tagintézményeként működik tovább.

Közművelődés, egyesületek
 

Az Adászteveli Német Kisebbségi Önkormányzat 1998. november 11-én alakult. Minden évben pályázatot nyújtott be a nemzetiségi iskolák, óvodák kiegészítő támogatására, amit kezdetben eszközfejlesztésre, ma már csak működtetésre lehet felhasználni.

A kisebbségi önkormányzat fontos feladatának tartotta a weisskircheni partneriskolával kialakított kapcsolatok fenntartását, ápolását. Többször támogatta a kisiskolásaink kiutazását, a vendég tanárok, diákok fogadását.

A kisebbségi önkormányzat tevékenyen részt vesz a falu életének mindennapjaiban, az évente megrendezésre kerülő falunapon kívül hozzájárul az idősek napjához, a szeretet ünnepéhez, gyermeknaphoz. Támogatja a község civil szervezeteit.

A Művelődési Ház ad otthont a településen megtartott kulturális rendezvényeknek. A fiatalok által szervezett, alakított ifjúsági klub is ezen intézményben működik. A klubszobában internetezési és szórakozási lehetőséget biztosítunk. A művelődési házban került kialakításra a községi könyvtár, amely 6000 kötet könyvvel várja az oda látogatókat. (6. kép Adásztevel, Művelődési Ház)

Adásztevel, Művelődési Ház

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Adásztevel többutcás falu. Az 1783-ban elkészített I. katonai felmérés térképein a település jellegzetessége, hogy a Fő (ma Árpád) utca mellett a falu többi lakóháza szétszórtan, már-már esetlegesen helyezkedett el. 

Tornácos parasztház Adásztevel központjában

Máig ez Adásztevel legjellemzőbb településszerkezeti adottsága, amely abból ered, hogy amikor a község kiépült, több házat is egymás mögé építettek anélkül, hogy utcát is kialakítottak volna közéjük, így a belső házakat csak keskeny földutakon, közökön keresztül lehetett megközelíteni. Így alakult ki ez a máig fennmaradt, jellegzetes szerkezet.

A falu belterülete falusias jellegű. A település központjában számos 19. század közepén épült tornácos parasztház maradt meg, s ezek meghatározzák a település képét, hangulatát.

A mai község mintegy 330 lakóházból álló, többutcás falu. Utcaképe a mai dunántúli falusi utcaképnek megfelelő, túlnyomórészt az utcafrontra épített, földszintes családi házakból áll. 
 

Adászteveli parasztudvar

A faluképben meghatározó az Árpád utcában álló református templom látványa a környező épületek együttesével együtt. A templom keleti oldalának közelében hegyi mamutfenyő áll, amely egy dekoratív, különleges fajnak számít. További jellegzetesség a település házain, hogy közülük több terméskő lábazattal épült, és terméskőkerítésekkel is gyakran lehet találkozni.

Új villasor épült a Pápára vezető úton, 1968-ban pedig a község belterületén nyitottak új utcát.

Szakrális környezet                                                 

A lakosság vallási hovatartozása:
 

Az adászteveli református egyházközség 1698-ban és később is a magyar lakosságú falu református anyaegyházzal, prédikátorral, tanítóval élte vallási életét. Az 1721-es vallásügyi vizsgálat alkalmával a tanúk azt vallották, hogy a falu lakosai mind nemesek és mind reformátusok. A 18. század elején kis fatornyos templomuk volt.

Amikor 1752-ben Pápán betiltották a vallásgyakorlatot, a pápai reformátusok egy része a prédikátorokkal együtt Tevelre húzódott, s a még Pápán maradt reformátusok is Tevelre jártak istentiszteletre. 1753–1754-ben nagy templomot építettek, ezt láthatjuk most. A teveliek később több ízben javították templomukat, 1810-ben tornyot építettek, 1822-ben új harangot és toronyórát szereztek. 1860-ban az egész falu és a templom is leégett. Melyet 1861-ben újra felépítettek. Az református egyházközségnek 1885-ben 1320 fő, 1913-ban 1190 fő, 1926-ban 1207 főnyi tagja volt. 2000-ben 643 református egyháztagot tartottak nyilván, 2009-ben 405 fizető egyháztagja volt az adászteveli gyülekezetnek.

Adászteveli református templom

Templomok:
 

A református templom ÉK–DNy-i tengelyen épült, belső méretei: 26x12 méter, 8 méter magas, a torony 37 méter magas. Tornyában három harang lakik: egy 419 kg-os, 204 kg-os és egy 109 kg-os.

A katolikus imaház 1886-ban épült a katolikus elemi iskola mellett. Mérete 10x8 méter. Szűz Mária nevének tiszteletére szentelték fel. Előtte harangláb áll két kis haranggal.

Temető:
 

A településen két temető is van: a falu Nagytevel felőli határában a katolikus, a falu közepén a református egyház tulajdonában.

Adásztevel-Ravatalozó

Viselet:
 

A településre jellemző, helyi viselettel nem büszkélkedhetünk.

Szokások:                                                         

Egyházi évhez kötődő szokások:
 

Karácsony
 

Ünnepeink sorából kiemelkedik a Karácsony esti református templomban tartott istentisztelet. Az ifjúság versekkel, énekszóval, rövid jelenetekkel, alkalmanként hangszeres kísérettel mutatják be a karácsonyi történetet, közvetítik az ünnep igazi, örömteli üzenetét, és hirdetik Jézus Krisztus születését. Ezeken az alkalmakon évről-évre tele vannak a templompadok. Felekezeti hovatartozás nélkül részt vesznek rajta szülők, nagyszülők, szinte a falu apraja-nagyja.

Szintén karácsony esti megemlékezés, ami a legtöbb helyi lakost a Művelődési Házba vonzza. Az óvodások, általános- és középiskolások nagy örömmel készülnek és adják elő műsoraikat, amelyet természetesen minden évben telt ház fogad. Ilyenkor az önkormányzat megajándékozza a gyerekeket.

Húsvét
 

Nagypénteken Nagytevelre mentek át az adászteveli katolikusok Krisztus koporsóját őrizni. Nagyszombaton a tanító tartotta a feltámadási szertartást. Húsvét hajnalán Nagytevelre vitték át megszentelni a húst és a kalácsot.

Május
 

Adásztevel-Falunap

Május elsején építették fel a májusi oltárt a Szűzanya tiszteletére. 
Az iskola ablakában volt elhelyezve és terítőkkel letakarva egy doboz és Mária képekkel kirakva. Minden nap friss virágot vittek díszítésére és a gyerekek térdelve ott imádkozták el a reggeli imát.

Május utolsó vasárnapja a gyermeknap, ami gazdag sportrendezvényekkel, számos vetélkedővel, vidám hangulatban kerül megrendezésre az iskola tornatermében és udvarán.

Immár 18 éve minden nyáron kerül megrendezésre a falunap, amelyen reggeltől estig színes kulturális- és sport programokkal várják az odalátogatókat.

Adásztevelen az idősek napját októberben, a Művelődési Házban ünneplik. Évtizedek óta a helyi fiatalok és meghívott vendégelőadók köszöntik nyugdíjasaikat.

Az emberélet fordulói:
 

Születés
 

A szülést még az 1950-es években is a bába segítette Adásztevelen. Szokás volt az újszülöttet 2–3 napos koráig megkeresztelni. A szertartásra csak a keresztszülők és a bába ment el. Az édesanya általában 3 hétig, ha nehéz szülése volt 6 hétig nem vethette be a betegágyat nem mehetett el otthonról. A bábaasszony határozta meg, hogy mikor kelhetett fel az anya, s ő kísérte el először a templomba, gyakran egyszerre több anyát is. Ott imádsággal, énekkel, hálaadással és a pap áldásával köszönték meg az újszülött és az édesanya életét. Ezután térhetett vissza az emberek közé az édesanya.

Házasság
 

Amikor egy-egy legény megtalálta a magához való leányt át kellett esni a leánykérés ceremóniáján. Rendszerint a vőlegény és az édesapja mentek ketten, de nem volt ritka, hogy a keresztapát, jó szótehetségű, a dologban jártas sógort kértek fel a feladatra. 

Adászteveli vőlegény és menyasszonya

Tőle küldték a jegykendőt is. Adásztevelen a jegykendőt mindkét fél a jövendő anyósnak küldte. Ha a leányt odaígérték, fogadták a kérőt és az ajándékot. Leggyakrabban már ilyenkor kitűzték az esküvőt. Előtte három héttel mentek először a vőfélyek hívogatni a vendégeket, vőfélybotot vittek, amire minden háznál szalagot kötöttek. Az elsőt a menyasszony kötötte. (1 kép adászteveli vőlegény és menyasszonya)

Ha vőlegény vidéki volt, neki a helybeli legények láncot húztak a falu végén, akkor aztán mondvacsinált szóváltás után hordó bor járt, hogy elengedjék a menetet.

Adásztevelen gyakorlatban volt a házassági szerződés Úgynevezett „móringlevélben” meghatározták, hogy a felek hogyan örökölnek egymás után a házastárs halálakor, mi jár vissza a menyasszony vagy vőlegény családjának, ha nem születik gyerekük, a rokonság hogyan osztozzon.

Lakodalmat a 20. század közepéig keddi napon tartották. Az 1950-es évektől lett divat szombaton házasságot kötni. A lakodalmi vendégség a vendéglátó házaknál gyülekezett. Amikor a szakácsok elkészültek a vacsorával, két nyoszolyóasszony hívta át a vendégsereget a lakodalmas házhoz, általában a vőlegény szüleihez. A lány szüleinek a vőlegény házától küldték a vacsorát, ők otthonukban vacsoráztak és csak éjféltájt csatlakoztak a társasághoz. A vőlegény házánál az udvaron, hosszú asztaloknál, vagy erre a célra készített sátorban mulattak.

Esküvő után egy hétig a menyecske nem mehetett haza a szüleihez. Következő hétvégén vendégül látták a szülőket és utána illett, hogy a fiatalokat is visszahívják egy vasárnapi ebédre, de legalább egy délutáni vizitre. A fiatalember szülei jöttek utoljára.

Halál
 

Amikor meghalt valaki a faluban, mindjárt kiharangozták. Ha este vagy éjjel halt meg valaki, akkor másnap reggel 9, majd 11 és délután 1 órakor harangoztak érte. Ha nő halt meg, akkor először két kongatás volt a nagy haranggal, másodszorra és harmadszorra két haranggal egyszerre és egyszer kondítottak. Ha gyermek halt meg, akkor kongattak csak a kis haranggal. Ha férfi halt meg, akkor két alkalommal kongattak hármat, majd utoljára egyszerre két haranggal.

Nyelvjárás     
                                                     

Adásztevel két nyelvjárási régió határán fekszik. Megtalálhatók benne a nyugati nyelvjárásnak és a dunántúli nyelvjárásnak is sajátosságai. A szomszédságában található Pápa még a dunántúli nyelvjárási régióhoz tartozik, a másik szomszéd falu, Ugod pedig már a nyugati nyelvjárási réteg részét képezi. Adásztevel sajátos nyelvhasználatát nagyban alakította még az évszázadokon át szomszédságunkban élő sváb kisebbség, akiket az 1700-as években telepítettek be és a II. világháború után telepítették ki őket, közülük többen visszajöttek.

Az itt élő német kisebbséggel való – évszázadokig tartó – kapcsolat nyomait fedezhetjük fel az olyan szavakban, mint pl. ëkzejg/ësz’zejg (~ném. Eßzeug) spolhert, spájz/spëjz, stokëdli, sunlat(~ném. Schubladen), (s)telázsi, ordung…

Ezen a területen megkülönböztetnek nyílt és zárt e-t (pl. lëtt, embër…) viszont a köznyelvi ë ~ ö párok közül sokkal inkább az ö használatos a szavakban. (pl. tejföl és nem tejfel, föl és nem fel, köll és nem kell, söpör és nem seper, vödör és nem veder…).

Az l hang előtt a magánhangzó gyakran zártabbá válik, és az –l főleg szóvégén gyakran elmarad ejtésben magával vonva az előtte lévő magánhangzó meghosszabbodását. (pl. ebbű ebből helyett, abbú abból helyett, mennyirű mennyiről helyett, vőt volt helyett…)

A mássalhangzók közül az n gyakran palatalizálódik. Pl.: csinyáni, masinyáni … Mássalhangzó után, valamint szó elején a j hang gyakran gy-vé válik. Pl.: gyütt jött helyett, mëg’gyelőtük megjelöltük helyett… Magánhangzórendszerét tekintve a kétféle e hangon kívül nem tér nagyon el a köznyelvitől. Nincs nyílt a-zás, vagy i-zés, csak enyhe ö-zés, de az is leginkább csak az e~ö pároknál figyelhető meg.

Étkezési szokások     
                                                

Sajnos a községre jellemző ünnepi étkezési szokások és különleges ételspecialitások lejegyzése még várat magára. Azonban aki itt vendégeskedik és hurkával nyújtott „dunántúli rétessel” vagy kelt rétessel – amit itt „kőttrétesnek” hívnak – kínálják, minden bizonnyal kifejezetten teveli ízekről tanúskodhat.

Adásztevelen a disznóhízlalásnak, kereskedelemnek, a hentes-mészáros mesterségnek hagyományai a 18. századig vezethető vissza. A pápai piacon keresett termék volt a „teveli hurka”. Disznóvágáskor véres hurkát, májas hurkát, még kukoricával kevert hurkát is készítenek.

Látnivalók

Turisztikai érdekességek                                         

A településen három országosan védett építészeti emlék található:

A református templom, illetve egy-egy lakóépület az Árpád utcában és a Rákóczi utcában.

Emellett több olyan örökségi érték (szép lakóépületek, temetői sírjelek, római katolikus imaház és volt iskola első és második világháborús emlékmű, egy harangláb stb.) is található a községben, ami turizmus szempontjából említésre méltó.

Források

Az összeállítás elkészítésében közreműködtek:

Molnár Istvánné, Adásztevel Jövőjéért Közalapítvány kuratóriumának elnöke

Piszker Olivérné, köztisztviselő

Tóth József, köztisztviselő

Bogdán Nikolett, köztisztviselő

Készült Sándor Miklós: Adatok, események Adásztevel életéből 1945–1973 című, 1973-ban stencil formában megjelent munkája alapján.

Iskolatörténeti fejezeteket írta: Dr. Kocsis Zoltánné (Vizi Matild)

Az összeállítás elkészítésében közreműködtek:

Molnár Istvánné, Adásztevel Jövőjéért Közalapítvány kuratóriumának elnöke

Piszker Olivérné, köztisztviselő

Tóth József, köztisztviselő

Irodalom:
 

Adásztevel. Szerkesztő: Mayerné Pátkai Tünde. Adásztevel, 2010.

Balla Gábor: Az adászteveli ev.ref. egyház története. = Dunántúli Protestáns Lap 1890. 111–114, 127–131, 143–145.

Beke Ödön: A pápavidéki nyelvjárás. Budapest, 1905.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Tótvázsonyra vonatkozó források: 236–238.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Tótvázsonyra vonatkozó adatok: 21.

Péter József: Veszprém Vármegye Adász Tevel községének monográfiája. Budapest, 1954. Kézirat, 11 oldal az Adászteveli Községi Könyvtárban

Schweighoffer Gyula: Ünnepi megemlékezés Nagytevel község újratelepítésének 250. évfordulója alkalmából. = Honismereti Tanulmányok. Szerkesztő: Dreiszinger József, Rácz István. Pápa, 1970. 52–73.

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720. Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Tótvázsonyban összeírt lakosok nevei: 108 (1696), 155 (1715).

Tóth Endre: Az Adásztevelre száműzött pápai főiskola 1753–1783. Pápa, 1933.

Levéltári források
 

A Veszprém Megyei Levéltárban Adásztevel község történetére vonatkozóan a következő források találhatók:

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Adásztevel úrbéri tagosításának és elkülönítésének iratai (1840–1844)

A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78–79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében (VeML XV. 11.b.) elérhető.

Adásztevel nagyközség irataiból (VeML V. 301) a képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1929–1949, a községi ügyiratok 1864–1948 közötti időszakból maradtak meg.

Az adászteveli Kapocsy-család iratait az 1677–1844 közötti időszakból őrzi a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára.

Az erdőbirtokosságok működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. A Tótvázsonyi Papp-vágási Volt Úrbéresek Erdőbirtokossági Társulat iratai 1918–1963-ig (VeML IX. 321–322), a Tótvázsonyi Csatári-féle Erdőbirtokossági Társulat iratai 1958–1963-ig (VeML IX. 381), a Tótvázsonyi Tüskési Erdőbirtokossági Társulat iratai 1957–1963-ig (VeML IX. 382) kerültek levéltárba.

Adásztevel telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban a Pápai Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

Az Adászteveli Községi Nemzeti Bizottság (XVII. 2) iratai az 1945–1949-es évekből kerültek levéltárba.

Az Adászteveli Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 701) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1973 közötti időszakból kutathatók.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

Adászteveli református elemi népiskolájának iratai 1866–1948-ig (VeML VIII. 469.), Adászteveli római katolikus elemi népiskolájának iratai 1902–1948-ig (VeML VIII. 468.), a Adászteveli Állami Általános Iskola iratai 1948–1971-ig (VeML XXVI. 317.) kerültek levéltárba.

Adásztevel református lakosságát helyben anyakönyvezték a 18. század elejétől. A falu katolikus híveit Nagytevel plébánosa gondozta. A plébániát 1696-ban szervezték újjá, 1950-ig a ciszterciták vezették, azóta az egyházmegye papjai. 1717-től anyakönyvezték itt a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár