Földrajzi környezet
Területe 35,21 km2. Területén két nagytáj (Kisalföld, Dunántúli-középhegység) három kistája osztozik. Legészakibb része – a Közép-dűlő környéke – a Marcal-medence középtáj Pápa – Devecseri-sík kistájhoz sorolandó. A belterület és művelt környéke a Bakonyalja kistájcsoport Pápai-Bakonyalja kistájába tartozik. Határának legnagyobb része a 275 m-es szintvonaltól az Északi-Bakony kistájcsoportba tartozó Öreg-Bakony kistáj része.
A határ észak-déli kiterjedése 8,7, a kelet-nyugati 9,2 km. Belterülete 235 m tengerszint feletti magasságban található. Legalacsonyabb pontja 192 m, míg a legmagasabb könnyen megadható, mivel a Bakony-hegység legmagasabb pontja is egyben: a Kőris-hegy (csúcsa 709 m magas). A határ relatív magasságkülönbsége e községnél a legnagyobb: 517 m.
Felszínét negyedidőszaki lösz és kavics borítja, mely alól a hegyvidéken triász és jura rétegek érik el a felszínt. Jura rétegek alkotják a Kőris-hegy csúcsát. A negyedidőszaki üledékek alatt a kisalföldi, bakonyalji részen pliocén kavics, a hegyvidéken az előbb említett elrendezésben triász és jura rétegek találhatók. Barlangjai közül ismertebb az Odvaskő-barlang és az Ördög-lik.
Éghajlata mérsékelte hűvös – mérsékelten nedves, de a hegyvidéken nedves típusú. Éves középhőmérséklete 8,5-9 ºC. Az éves csapadékmennyiség 750-800 mm.
Az alacsony térszínek vizét a Csángota-ér vezeti le. A hegyvidéki részen jelentős vízfolyások nincsenek, mivel a repedezett középidőszaki kőzetekben a víz a mélybe jut, s nagyrészt a peremeken bukkan a felszínre.
Eredeti növénytakarója a hegyvidéken szubmontán bükkös, az alacsonyabb részeken cseres-tölgyes. Az öreg-bakonyi részek ma nagymértékben erdősültek. Bükköseinek jellemző faja az atlantikus igényű örökzöld törpecserje, a babérboroszlán, valamint a szártalan kankalin, a tarka lednek és a lónyelvű csodabogyó. Legritkább növénye a rozsnokos árvalányhaj, mely harmadidőszaki maradványnövényünk, magyarországi, sőt közép-európai egyetlen termőhelye egy rejtett völgyoldalban található.
Az Öreg-Bakonyba eső területének legnagyobb része a Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzet része.
Zsáktelepülés, mely Zirc és Pápa felől Bakonykoppányon keresztül közelíthető meg. Legközelebbi vasútállomások: Pápa 22 km, Zirc 31 km. Környező települések: Csót, Pápateszér, Fenyőfő, Bakonybél, Ugod, Bakonykoppány.
Településtörténet
A település elnevezése egyes feltételezések szerint magából a nemzetség névből származik, más kutatások a szűcsmesterségre vezetik vissza. A legenda szerint egy Bakonykoppányon élő szűcsmester átköltözött a szomszédos területre, így a falu lakói azt mondták: ,, Megyünk a szűcshöz”. Valószínűbb, hogy a település szűcsipari termékkel szolgált az ugodi várhoz, amelyhez valamikor tartozott és erről kapta nevét.
 |
| Családi kép |
A község első írásos említése 1249-ből maradt fenn, ekkor Swich néven jegyezték fel. Bakonyszücs feltehetően a honfoglalás kora óta lakott hely. Területén előbb várjobbágyok éltek, majd a Bakonybéli-apátság tulajdonába került. Ezt követően az ugodi uradalom részét képezte, csak a 17. század végén csatolták, akkori urai az Esterházyak a pápai birtoktesthez.
A török hódoltság idején a falu elnéptelenedett és 1544-től pusztaként jegyezték fel. A 18. században az Eszterházyak birtokába került a terület. Ők népesítették be a falut 1736–37-ben német ajkú, bajor, württenbergi, osztrák, morva és cseh területről származó telepesekkel, akik szabad menetelt és háromévi adómentességet kaptak. Az Esterházy család 1736-ban kötött telepítő szerződést az ide érkező katolikus németekkel.
Huszonhat évvel később, 1762. március 6-án a faluban 37 ház esett pusztító tűzvész áldozatául. Ezt az alkalmat az idős emberek még ma is emlegetik. Az itt élők évszázadokon át földművelésből éltek, szőlőt műveltek és kézműiparral foglalkoztak. Gazdasági szerszámokat, épület és tűzifát készítettek és a pápai piacon értékesítették. Sokaknak biztosított megélhetést a 19. század közepéig működő vörös és fehérmárványt adó kőbánya is. Az innen kitermelt márványból készültek a bakonyszücsi templom oszlopai és a pápai Gróf Eszterházy kastélyt őrző oroszlánok.
A nagy és viszonylag termékeny községhatár ellenére a népesség a 19. és 20. században igen lassan fejlődött. Bénítólag hatott a nagybirtok, Esterházy Tamásnak 1935-ben 4146 holdja volt a községben, a helyi közbirtokosság csak 559 holdat birtokolt. A lakosság átlagosan 10–20 holdat birtokolt, de jelentős (100 fő) a nincstelen, mezőgazdasági munkások száma is a faluban.
 |
| Foglalkozás |
Az 1941. évi népszámláláskor a 871 főnyi összlakosából 567 vallotta magát német anyanyelvűnek. A második világháború után a lakosság több mint egyharmadát kitelepítették Németországba. A kitelepítés mély nyomokat hagyott a falu lakosságában. Felejthetetlen, szomorú napok voltak, ahogy Maár János, bakonyszücsi esperes naplójában olvasható:
,, 1947. december: Kitették a község házán az új kitelepítési listát. Sok ember nézte elkeseredve, sokan sírtak. Majd megmondták az illetékeseknek, hogy készüljenek a költözködésre.”
„ 1948. február 3. : Borongós február 3-át mutatott a naptár. Szomorú menet indult kocsikkal Franciavágásra. Elkezdődött a kitelepítés Németországba. Közel húsz családra várt ez a megpróbáltatás. Csak a legszükségesebb dolgaikat vihették magukkal. Mondhatni sírt a falu. Ki szomszédját, barátját, ismerősét, közeli hozzátartozóját sajnálta, siratta. Hisz a faluban mindenki ismert mindenkit. Csaknem kétszáz éve volt, hogy idefogadták őket, s most el kellett hagyniuk az otthonuknak hitt hazát.”
 |
| Katonák |
A kitelepítettek helyett pedig ugyancsak szülőföldjüket vesztett Garam-vidéki magyarok találtak itt otthonra. 1950 után Bakonyszücs az Ugod székhelyű közös tanácshoz tartozott a falu másik négy településsel együtt. Majd 1990-ben önállóvá lett és Bakonykoppánnyal hozott létre körjegyzőséget. 2007 áprilisában pedig Ugod községhez csatlakozott mindkét falu.
A rendszerváltás után jelentős beruházások valósultak meg a községben, komfortosabbá, szebbé téve az itt élők mindennapjait. 1991-ben befejeződött a vezetékes ivóvíz ellátás kiépítése és az önkormányzat nyolcosztályos általános iskolát alapított Bakonykoppánnyal közösen. Építettek tornatermet, portalanították az utakat, kiépült a telefon és gázhálózat, és felújították a kálváriát. A legutóbbi években is sikerült megvalósítani az önkormányzatnak néhány fejlesztési tervet az egyre nehezebb gazdasági helyzet ellenére. Az elmúlt években készült el a temető és halottasház, az önkormányzat épületének felújítása illetve az orvosi rendelő, mely már uniós előírások alapján működik.
Bakonyszücs címere:
 |
| Bakonyszücs címere |
A mai községi címer pajzs alakú, három részre osztott. A második világháború után súlyos vérveszteség érte a közösséget, amikor a lakosság több mint egyharmad részét Németországba kitelepítették. A címer derékba tört kőrisfája emlékeztet erre, míg az abból növő zöld ágacska az újrakezdést, a bele nem törődést, valamint a szülőföldjüket szintén elvesztett, felvidéki magyarok idetelepülését jelképezi. Történelmi fontosságra utal a címer alsó részén a még romos állapotot mutató kálvária-kápolna képe.
Intézményrendszer
Intézményrendszer:
Bakonyszücsön az intézményi ellátottság szerény. Az általános iskolát 2001-ben zárták be a csökkenő gyermeklétszám miatt, azóta az ugodi intézmény fogadja a gyermekeket. A kicsik pedig a szomszédos Bakonykoppányra járnak óvodába. A 374 lakosú kistelepülésen az alapellátásról a polgármesteri hivatal, a kultúrház, könyvtár, tornacsarnok, az orvosi és védőnői szolgálat, valamint a kereskedelmi és vendéglátó egységek gondoskodnak, és nagy segítséget jelent az itt élők számára a falugondnoki szolgálat működése.
Bakonyszücs életében fontos szerepet játszik a Daganatos betegek rehabilitációs lelki otthona, melynek fenntartója a veszprémi Római katolikus érsekség, s mely az egykori plébániaházban kezdte meg működését. Az intézmény 1989-ben alakult, Dr. Bakos Tóth Márta alapította. Először csak nyáron működött, daganatos gyerekek számára, mára ez kibővült felnőtt illetve transzplantált betegekkel. Heti váltással tartózkodnak itt a csoportok, vannak újak, de visszatérők is. Nagy segítséget jelentenek a közös programok a betegek és meggyógyultak számára. Itt igazán érezhetik azt, hogy van élet betegség után is. Az otthon ma már két másik lakóépülettel, és játszótérrel bővült. A Daganatos betegek rehabilitációs lelki otthona mára országszerte ismertté tette a kis települést.
Hagyományok
Településkép, utcaszerkezet
Bakonyszücs egykor klasszikus egyutcás falu volt, ám mára ez a kép némileg megváltozott. A község hossztengelyén végigfutó legrégibb utca végén, a katolikus templomnál az utcák három irányba ágaznak el. Ebből a főutcából alakultak ki a község újabb területei is.
 |
| Utcasor |
A faluközpontot a templom és környezete jelenti. Itt található a polgármesteri hivatal és az orvosi rendelő is. A településkép rendezett, a sok zöld felület, a gondosan ápolt, virágos utcarészek kellemes hangulatot teremtenek. A község főutcáján jellemzően megmaradtak a hajdani építészeti stílusban emelt barokk és eklektikus vonásokat hordozó régi házak. Ezek a 19–20. század fordulóján készültek és többségük szépen felújítva díszévé vált a településképnek. Különleges értéket képvisel az egykori plébániaház épülete, mely a templom építésének korából maradt fenn.
Szakrális környezet
Bakonyszücs lakossága nagyrészt római katolikus, kisebb részben református vallású.
Templom
 |
| Ökrösszekér-templom |
A római katolikusok ma álló és szolgáló templomát, Gróf Eszterházy Károly építette 1786–87-ben, s Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. A késő barokk stílusú épület a falu központi terén áll, s meghatározó a településkép szempontjából. A Pauli Mihály tervei alapján épült templom stílusa megegyezik a többi Esterházy-Pauli temploméval. Az épület a homlokzat síkjából épp csak középre álló középtoronnyal készült, bejárati kapuja fölött az építés évszáma olvasható.
A templombelsőt a nagyméretű főoltár uralja, félköríves záródású szentélyben. Az oltárkép Mária mennybemenetelét ábrázolja, melyet Huszár Ferenc, egri művész készített 1789-ben. A mennyezet bibliai témájú festmények díszítik. Értékes elemei a templomnak a klasszicista stílusban épült szószék, az építés idejéből származó orgona és a copfstílusú sekrestyeszekrény. A templom klasszicista mellékoltárai Szent Flóriánt és Szent Sebestyént ábrázolják. A templomban kapott helyet a kitelepítés ötvenedik évfordulójára készített emléktábla és itt helyezték el a hősök könyvét is.
 |
| Romos Kálvária |
Kálvária
Bakonyszücs nevezetes vallási kegyhelye a kálvária-kápolna. Feltételezések szerint a központi épületrész Szent István korából maradt meg, a külső épületrész pedig az Eszterházyak idején készült, s ekkor állították fel a stációképeket is. A bakonyszücsi kálvária hasonlít a pápaihoz, ám méreteiben kisebb annál. A kápolna cakkos toronnyal készült, kereszttel koronázott. Két külső oldalán lépcső vezet fel a kenyeres hátfalú kálváriához, melyben Jézus és a két lator keresztje áll. Az építmény hátsó, íves falában sírkamrát alakítottak ki.
 |
| Felújított Kálvária |
A kálvária előtti parkban kőkereszt áll, innen indulnak két oldalt elhelyezkedve a falazott kőalapú stációk. A kálvária-kápolna felújítását 2000-ben kezdték meg, s 2002-ben szentelték fel a teljesen felújított kegyhelyet. A festményeket egy bakonyszücsi származású rajztanár, Eigner Emil készítette. A stációk domborműveit pedig a zirci középiskola képzőművész szakköre alkotta. A kálváriát park veszi körül, melyet az első világháború után ültettek be hársfákkal, annyival, ahány elesett hőse volt a településnek.
Keresztek
Az egykor itt élők vallásos hitbuzgóságuk jeleként, a faluban és annak határában több helyen kereszteket állítottak. Úgy tartották, így védelmet kap a falu Istentől. A keresztek többnyire a 19. századból valók. A kálvária parkban álló kereszt mellett kőkereszt áll a templom főhomlokzata előtt, a tóhoz vezető földút mentén, a temetőnél lévő útkanyarulatban és a szőlőhegyen is.
Temető
A falu temetője a településre bevezető út mellett helyezkedik el. A sírkert hosszan elnyúló kialakítású, útját gondosan ápolt fasor szegélyezi. A temető rendezésekor a 19. századból fennmaradt sírköveket a temető középső részén helyezték el, megóvva a pusztulástól. A fákkal szegélyezett út mellett áll a ravatalozó, melyet a közelmúltban újított fel az önkormányzat, és itt helyezték el a millenniumi faharanglábat aprócska haranggal és a falu címerével.
Viselet
|
| Csoportkép |
Bakonyszücs lakosságának nagy része a német nyelvterületekről betelepített családokból áll, akik hozták magukkal, szokásaikat és ezzel együtt öltözködési stílusukat is, mely korosztályonként eltérő volt. A viseleteket saját maguk készítették el, melyek időjárás és súlyváltozás esetén is kiválóak voltak.
A csecsemőket hosszú, fehér ingecskébe bújtatták, fejükre sapkát kötöttek, végül pólyába helyezték el őket.
 |
| Csoportkép (viselet) |
A kislányok általában fehér blúzt, színes, virágokkal díszített szoknyát viseltek, melynek tartását fehér alsószoknya adta. Lábukra egyszerű, csatos bőrcipőt húztak.
A fiatal lányok öltözködése szinte megegyezett a kisebbekével. Fejükre világos kendőt kötöttek, illetve szalaggal átkötött, fonott kontyot készítettek maguknak.
A férjezett és az idős asszonyok felső szoknyája, köténye és blúza sötét anyagból készült, fejüket fekete kendő borította. Hidegebb időszakokban, nagy négyszögletű gyapjú kendőt terítettek a hátukra.
A kisfiúk hosszú, esetenként rövidnadrágot, fehér inget, mellényt vagy kabátot viseltek.
A legények, a megházasodott és az idős emberek viselete megegyezett az ifjabbakéval. Körükben jellemző volt a csizmanadrág, melyet fekete hosszú szárú csizmával hordtak. Fejükre általában kalapot tettek.
Az ünnepi viseleteket csak kivételes alkalmakkor lehetett felvenni. Ezek többnyire a vasárnapi szentmise, búcsú, farsang, illetve a bálok voltak.
 |
| Elsőáldozás |
Az öltözködést az anyagi helyzet is meghatározta. Akiknek nem adatott meg, hogy csizmát, cipőt vegyenek, mezítláb kellett járniuk. A ruhákat pedig a kisebbek a nagyobbaktól örökölték. A világ fejlődése során ezek a ruhadarabok tejesen eltűntek, kimentek a divatból, s már csak nagyobb összejöveteleken, nemzetiségi rendezvényeken találkozhatunk velük.
Egyházi és világi ünnepek, szokások
Bakonyszücsnek helyi plébánosa nincs, így a körzeti plébános tartja a szentmiséket változó időpontokban. Mára az egyházi ünnepek az egyházi szertartásra korlátozódnak, a régi hagyományok megkoptak. A legnagyobb ünnepek közé tartozik Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Úrnap, és Nagyboldogasszony ünnepe.
Karácsony
Az év legnagyobb ünnepe a Karácsony volt. Már Advent első vasárnapja után kezdődtek a templomban reggel hat órakor a ,,Roráté” misék, melyeken a hívőnek illett megjelenniük. Az Adventi időszak főként imádságokkal és böjttél telt. A faluban néhány asszony alkotott egy kis csoportot, melynek tagjai felosztották maguk között három rózsafüzér titkait. A titkok mindegyike egy cédulán volt, s ezeket minden hónap első vasárnapján cserélgették egymás között a tagok. Naponta egytized rózsafüzért kellett imádkozni, ez volt a ,,Rózsafüzér társulat” feladata. A felnőttek körében a ,,Szentcsalád járás” is elterjedt volt, amikor egyes asszonyok csoportja december 13. és 23. között minden este egy másik házba ment és imádkozott. Többnyire keresztet, szentképeket vittek magukkal, útjuk a ,,Szálláskeresést” szimbolizálta.
December 24-én délután négy órakor a falu bírója puskájával a levegőbe lőtt, ekkor a kisgyerekek csengőkkel, kolompokkal végig futottak a falu utcáin, s megkezdték a háztól-házig való vándorlást. Ilyenkor karácsonyi énekeket daloltak, verseket mondtak, a házak lakói pedig dióval, almával viszonozták ezt a szép gesztust. Ennek a napnak fordulóján tartották az Éjféli misét, melyen Betlehemes játékot adtak elő és karácsonyi dalokat énekeltek.
December 25-én reggel a Pásztor mise magyarul volt. Ezen olyan lakók is részvettek, akik csak magyarul tudtak beszélni, hiszen a többi szertartás latinul vagy németül folyt. A házakban már állt a karácsonyfa, amit dióval, csuhéangyalkákkal, almával díszítettek. A szaloncukor csak később vált ismertté, előtte kockacukrot csomagoltak papírba vagy mézeskalács figurákat akasztottak a fenyőfára. Egyes helyeken színes ruhába öltöztetett babát ültettek a fa alá, s ő testesítette meg a Jézuska alakját. A gyerekek nem vágyhattak nagy ajándékokra, számukra a békés, nyugodt légkör és néhány apróság jelentette az igazi boldogságot. December 26-án a templomban ismét szentmisét tartottak.
Újév
December 31-én este az atya az ,,Év végi hálaadáson” kihirdette az elmúlt év születési, házassági, halotti adatait és fontos eseményeit. Ezután az igazi szórakozást a bál jelentette. Ekkor a falu lakossága összegyűlt, táncoltak, énekeltek, játékokkal szórakoztatták egymást, így búcsúztatták el az évet. Nagyon hittek a babonákban, így számos szokást betartottak evéssel, ivással kapcsolatosan. A lencse már akkor is tipikus volt, illetve a különböző újévi fogadalmak. A legények hajnalban gyakran elmentek házakhoz énekelni, ahol borral, pálinkával jutalmazták őket.
Farsang (Fasching)
In Bakonyszücs war der Fasching ein großes Fest. Es dauerte drei Tage lang. Die Einwohner veranstalteten immer Bälle in dem Wirtshaus. Die Männer riefen die Musikanten. Der Ball begann vormittags um 9 Uhr und dauerte bis 12 Uhr. Um 12 hatten die Frauen und die Mädchen eine Aufgabe, die Musikanten nach Hause zu bringen und ihnen Mittagessen zu geben. Nach dem Mittagessen um 2 Uhr trafen sich die Leute wieder und der Ball lief weiter. Dort tanzten sie in Paaren und dort suchten sie sich auch einen Partner. Die Tanzarten waren Foxtrott, ungarischer Tschardasch und ,,Hupfadi”(eine Art von Polka). Die Männer tranken sehr viel, aber die Frauen durften das nicht. Früher hatten die Leute nur wenig Kleidungstücke. In der Faschingszeit trugen sie die schönsten Trachten. Die Frauen hatten weiße Bluse mit schwarzem Rock, die bis unter die Knien ging. Die Männer trugen schwarze Hose und weißes Hemd. Der Ball dauerte bis 10 Uhr, dann luden die Frauen nochmal die Musikanten zum Essen ein. Die Speisen waren ,,Semmelgrei”(Semmelknödel), Sauerkraut, Kraut mit Dill, Krapfen mit Zucker, Obst und ,,Pusedl”(Honigpusserl). Nach dem Abendessen ging der Ball weiter. Die Frauen und die Mädchen blieben bis 2 Uhr dort, weil sie schlafen mussten. Die Männer blieben in dem Ball bis in den Morgenstunden, weil alle viel tranken. Am Faschingdienstag in der Nacht war auch ein Ball, aber der war bisschen anders. Um 11 Uhr endete der Ball und alle gingen nach Hause. Um 12 Uhr läuteten die Glocken, das war das Ende der Faschingszeit. In der Faschingszeit gab es viele Bräuche. Die Männer nahmen Ruß in die Hand und bestrichen die Mädchen, dann waren die Mädchen schwarz.
Ein Mann sagte, wer mit ihm 32 Tschardasch tanzen kann, bekommt viel Bonbons. Es war nur ein Mädchen in dem Dorf, das so viel tanzte.
In der Nacht gingen die Jungen zu den Mädchen. Sie standen vor dem Haus und sangen ihr schöne Lieder. Wenn der Junge dem Mädchen gefiel, machte das Mädchen Licht.
In der Faschingszeit waren in Bakonyszücs die meisten Hochzeiten. Es war sehr oft der Fall, dass es an einem Tag 3 Hochzeiten gab. Nach der Faschingszeit kam die Fastenzeit, dann durfte man keine Feste mehr halten und auch kein Fleisch essen.
Húsvét
A Húsvét az év egyik legnagyobb ünnepének számított, mely több napig tartott. Hamvazószerdán kezdődött a Nagyböjt, ekkor a szokásos étel babos káposzta volt.
Nagycsütörtökön kilenc órakor „a harangok elmentek Rómába”, s kisfiúk elkezdték a kereplést. Délelőtt tartották a Csonkamisét, mely előtt már az összes keresztet fekete lepellel letakartak és az összes képet a színes felükre fordítottak.
Nagypénteken volt a halotti mise, ilyenkor a Passiót adták elő énekekkel díszítve.
Nagyszombaton a szentmise sokkal tovább tartott, mint a többi napokon. Ilyenkor volt a vízszentelés és a tűzszentelés is, amikor a templom ajtaja előtt összekészített fahalmot meggyújtották és az atya megáldotta a keletkezett tüzet. A körmenet volt a szertartás csúcspontja, mely a falu közepéig húzódó hívek menete, ahol minden korosztálynak meg volt a feladata. Egyesek a templomi zászlókat vitték, mások énekelve imádkoztak, szobrokat, képeket tartva a kezükben. Ekkor már minden tárgy az eredeti állapotában volt, a fekete leplek eltűntek. Szokás volt, hogy pár fiú tojást szedett a falu lakóitól, hiszen mint mondták, ,, meghozták a harangokat Rómából”.
Húsvét vasárnap az ünnep továbbra is a templomban folytatódott, ilyenkor szentelték meg az ételeket. Délután a gyerekek és a fiatalok kimentek a rétre, különböző játékokat játszottak. A legkedveltebbnek a,,tojásdobálás” bizonyult, amikor minél messzebbre és magasabbra kellett dobni a színes tojásokat. Hétfőn is folytatódott ez a szórakozás, hiszen a locsolás csak a betelepített magyarok által vált ismertté és csak azóta űzik a fiatalok a faluban.
 |
| Tojásdobálás |
Március 15.
Ez a nap is misével kezdődött. Mindenki kitűzte a ruhájára a kokárdát, még akkor is, ha nem magyarnak vallotta magát. Az ünnepen mindig elszavalták Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét.
József nap
Ez az ünnep többnyire az asszonyokat, fiatal lányokat érintette. Több napon keresztül ugyanabban az egy házban gyűltek össze, melyet az évben kijelöltek és két órán keresztül imádkoztak.
Május 1.
Hajnalban a fiatal legények kimentek az erdőbe fát vágni. A kivágott növényeket feldíszítették és az elé a ház elé állították fel, ahol a kedvesük lakott. Májusfát állítottak még a pap és a tanító háza elé, a községháza és a kocsma épülte mellé. A nap csúcspontja a bál volt, amikor az utcán hatalmas sátorban mulattak a falu lakói. Ilyenkor a hajadon lányok egymás kezét fogva körbeállták a sátort, és a legények választottak közülük. Ezután kezdődött a tánc, ami általában foxtrott, polka, csárdás, keringő és az úgy nevezett ,,hupfadi” volt. Amely legények csalafinták voltak, megbeszélték, hogy az egymásnak tetsző lányokat felcserélik, így a szülők nem sejthették, melyik legény udvarol a lányuknak.
Pünkösd
Pünkösdkor a falu egyetlen templomában szentmisét tartanak. Általában ezen az ünnepen veszik először magukhoz a kis elsőáldozók Jézus Krisztus testét.
Úrnap
Korán reggel a zsöllér kihajtotta az állatokat a legelőre vagy a sásba. Ezután a falu lakóinak végig kellett söpörni az utcát. Szentmise előtt négy sátrat állítottak ágakból és virágokból, majd a sátor belsejében kis oltárt helyeztek el. A faluban lévő utak mentén zöld ágakat tűztek a földbe. A szentmiséhez tartozott a körmenet, mely alatt a hívők meglátogatták a sátrakat, melyeket az atya megáldott. A körmenet közben a volt elsőáldozó kislányok kosárkákból virágszirmokat szórtak. A falu ezen a napon volt a legszebb.
Nagyboldogasszony
Nagyboldogasszony jelenti az egyik legnagyobb ünnepet a bakonyszücsiek számára, hiszen ezen a napon kerül megrendezésre a búcsú. Délelőtt mise volt a templomban, egy korábban, a másik később, hogy az asszonyok, akik otthon főztek, el tudjanak menni. A házak mindig tömve voltak rokonokkal, az egész falu ünnepelt. Az ünnepi ebéd hatalmas lakoma volt, mely több fogásból állt. A sütemények idővel gyarapodtak, de régen szinte csak a kuglóf, puszedli, fánk és kalács volt ismert. Ebéd után jöttek a muzsikusok és a papnak a kérésre is játszottak, ő pedig pénzt adott cserébe nekik. Ezután litánia következett a templomban, majd délután fél háromkor elkezdődött a búcsúi bál, ami hajnalig tartott.
|
| Kocsmai csoportkép |
Augusztus 20.
István király napja egyben a kenyér ünnepe is volt, melyet a templomban szentmisével ünnepeltek. Ez a nap gyakran egybeesett a búcsúval. Ilyenkor az asszonyok friss kenyereket sütöttek.
Luca nap
A Luca nap főként babonákról szólt. Fiatal lányok cetlikre írtak tizenhárom fiú nevet és mindennap húztak egyet. Amelyik név az utolsó maradt, az lesz a jövendőbeli férj neve. Szokás volt még cserépbe búzát ültetni, mely karácsonyig kihajtott és ezt a jászol mellé helyezték el.
Dalok, versek, mondókák
Mivel a faluban több területről betelepített emberek éltek, nem csak a szokásaik, a beszélt nyelvek is összekeveredtek. Így adódnak a máig fennmaradt sváb, magyar-sváb mondókák, énekek. Ezen költemények alaptémái nagyon egyszerűek, többnyire a munka, szerelem, haza, természet motívumai jelennek meg bennük. Nyelvezetük is egyszerű, néhol még rímeket sem találunk. Minden műnek több variációja is van, mivel szájról-szájra terjedtek. Sajnos csak néhányukat sikerült megmenteni, hiszen nem sokat jegyeztek fel belőlük, illetve nagyon nehezen olvashatóak. A dalok általában egy-két szólamúak voltak, melyeket harmonika kísért.
 |
| Harmónikás |
Vers:
Unza koáz kecske,
Kedin kátn kertbe
Frisz kraut káposztát
Kimte nohpa szomszéd
Mitte hoká fejszét
Hoktá koasz kecske lába
Hákszn fujz oh.
Nyelvtörő:
Hearts Hansl hinten hojda haus
Hänga hundert hosn háud
Heart Hansl hojz
Elmékvers:
Rosn im Gartn
Dornen im Walde
Wartet nicht lange
Schreibet mir bald
Dalok:
Schönen Ungerland
Káiné cigeune kant un té cimpáj glint
Wo té magyar ember száinet szótat szingt
ll: Wo té menyecske mit schönen csárdás tonz
Tosz find má noár in schönen Ungerland :ll
Wo té csárda un té puszta isz zu haus
Wo tász páprikás von lábos auszi ráugt
ll: Wo tá csikós verhengt mit roten pánt
Tosz find má noár in schönen Ungerland :ll
Ádijé mein satz
Teá vang teá stet son for dá tiá ádijé
Teá vang teá stet son for dá tiá
Hiác szecá mih auf und foád mit miá
ll: Ádije, ádijé mein satz :ll
Téá vang téá foát fon toáf hinaus ádijé
Téá vang téá foát fon toáf hinaus
Hiác saut mein satz fán feinctá hinaus
ll: Ádijé, ádijé mein satz :ll
Hiác szécá mih in den sif hinein ádijé
Hiác szécá mih in den sif hinein
Hiác sziá hiz meine heimat nimámeá
ll: Ádijé, ádijé mein satz :ll
Teá sif teá svem cih hin und héá ádijé
Téá sif téá svem cih hin und héá
Hiác sziá hiz mein Faterland nimámeá
ll: Ádijé, ádijé mein satz :ll
Nyelvjárás
,,Zusammenhängende Gebiete sprechen manchmal vielleicht einen ähnlichen, aber nie einen einheitlichen Dialekt. Die Entwicklung einer jeden Ortsmundart ist etwas für sich, eine jede Sprachinsel, ein jedes Dorf hat ihre eigene Geschichte.” – sagte H. Schmidt, 1914 in der ,, Ungarischen Rundschau”
 |
| Kotta |
Bakonyszücs (Sitsch) befindet sich in Mittelungarn, am Fuße des Bakonygebirges (Buchenwald). Das Kerngebiet des Westabschnitts im Buchenwald ist die Zirtzer Hochfläche. Sie wurde durch die siedlungsgeschichtliche Rolle der Abtei Zirtz in der Kolonisation des Buchenwaldes zu einer volklichen und sprachlichen Kernlandschaft bestimmt. Diese Kernlandschaft hat die sprachliche Entwicklung im ganzen Buchenwald beeinflußt. Die Siedler trugen diesen normgebenden Sprachgebrauch in alle Richtungen mit sich. Im nordwestlichen Buchenwald gab es eine Sondergruppe der ui-Mundarten. Ihr stärkster gemeinsamer Zug ist der Wandel ai > ơa gegenüber ā im übrigen Buchenwald. Zu dieser Gruppe gehört Sitsch auch. Eine wichtige Sonderlinie innerhalb der Gruppe ergibt der Wandel vom altem eo > ơį in Sitsch, während es sonst, wie auch im inneren Buchenwald – als īa erscheint; z.B.: tief ~TơįF, fliegen ~ Flơįn.
Mit der Zeit ist die Mundart in Sitsch langsam veschwunden. Die alten Leute können sie noch sprechen, die Anderen nur verstehen. Heute gibt es sehr wenige Menschen, die die Mundart schützen und weitergeben können.
Étkezési szokások
Bakonyszücsön az étkezési szokások a különböző nemzetiségek között eltértek. Mivel a falu nagy része német ajkú volt, így többnyire az ő ételeik domináltak. Egy heti étrend általában a következőképpen nézett ki:
Heti étrend
Hétfőn a vasárnapi nagyobb lakomából megmaradt ételmaradékokat fogyasztották el.
Kedden friss ételt készítettek, dinsztelt káposztát kolbásszal, néhol rétest, kalácsot sütöttek.
Szerda a ,,stercek” napja volt, ekkor lisztes-, krumplis-, darás- és véres stercet ettek.
A csütörtöki ebéd többnyire főzelékből és hozzávaló húsokból, tojásból állt illetve bablevesből és krumpli gombócból.
Pénteken tilos volt húst fogyasztani, ilyenkor kalácsot, rétest sütöttek az asszonyok. Legtöbbször valamilyen káposztás vagy krumplis ételt készítettek, hiszen csak a kertben megtermett zöldségek álltak rendelkezésükre.
Szombaton tipikus szokásnak számított az olajos káposzta tálalása, amelyet babból, savanyú káposztából, hagymából és tökmagolajból keverték.
A vasárnapi ebéd nagy lakomának számított. Első fogásként húslevest, majd az úgy nevezett ,,Semmelgrei-t” (zsemlemártást) szolgálták fel a levesben főtt húsokkal, paradicsomszósszal. Ezután további húsok, káposztás ételek következtek.
A hagyományos ételek közé tartozott még a túrós krumpli, szalonna és töpörtyű, kukoricakása, ,,kukoricaprózi” és krumplit mindennap sütöttek a kemencében. Régen a kenyérsütés tudományát minden fiatal lánynak el kellett sajátítania, családonként két- három hetente több kenyeret sütöttek. A reggeli és a vacsora általában füstölt húsokból, lekváros és zsíros kenyérből, túróból, sült krumpliból, hurkából, töpörtyűből állt. Reggel és este mindenki tejet, teát, a férfiak bort ittak.
Ételkülönlegességek
Ételkülönlegességnek számítanak a következő ételek, melyeket így készítettek el:
Tüdőleves: Disznóvágás alkalmakor főzték ezt az ízletes levest. Maradék húsdarabokat és a disznó tüdejét kockákra vágták, zöldségeket (sárgarépa, petrezselyem, hagyma, 1 db krumpli) adtak hozzá és felöntötték vízzel. Amikor ez félig megfőtt, májjal, rántással bővítették és ecettel, sóval ízesítették.
,,Blutsterz” (véres sterc): Állatok levágása után készítették. A vért összekeverték tejjel és búzadarát adtak hozzá. Ezt egy fagyos zsírral kikent lábosba öntötték, majd folyamatosan keverték. Kacsazsír is tettek hozzá, hogy jobb ízt érjenek el. Végül kenyérrel, máshol májjal, krumplival fogyasztották.
,,Semmelgrei” (zsemlemártás): Hétköznapokon is kedvelt étel volt, második fogásként tálalták. Zsemlekockákat fokhagymával megpirítottak, majd forró húslevessel felöntötték. A tojássárgáját tejszínnel kikeverték és hozzáadták a masszához. Miután ez kellőképpen megsült, a levesben megfőtt húsokkal ették és néhol paradicsommártást is készítettek hozzá.
Disznóvágás
A disznóvágás családi munka volt, ahol a kicsiknek és nagyoknak is egyaránt meg volt a feladatuk. Ezt a munkát mindig télen, karácsony előtt hajtották végre. A disznóvágás előtti napon a háziasszonyok előkészítették a nagyteknőt, fazekakat, lábosokat. Másnap reggel a rokonok már korán a helyszínen voltak, pálinkával, borral indították a napot. Ezután a férfiak végezték a fizikai erőt kívánó munkákat, kihúzták a disznót az ólból. (Elöl egy, hátul kettő fogta az állat lábait, egy pedig húzta.) Egy asszony tálban felfogta a friss vért. Ezután a disznót jól megmosták, leforrázták, majd a rendfára akasztották. A legügyesebb férfi, aki jól értett a boncoláshoz, darabokra szedte az állatot. Eközben bort ittak, hogy ne fázzanak és a munka is könnyebben menjen. A belek pucolása az asszonyok feladata volt. A vékonybélbe kolbászt, a vastagbélbe hurkát töltöttek. Ebédre általában resztelt májat, tüdőlevest főztek, illetve káposztás ételeket készítettek. Vacsorára húst, hurkát és kolbászt sütöttek, gerinccsontból gulyáslevest főztek. Desszertként hájas tésztát fogyasztottak, melyet gyümölcsökkel, dióval töltöttek. A zsírt még aznap kisütötték. A húst tartósították, füstölték vagy leöntötték zsírral. A nagypapáknak jutott egy kivételes feladat is, ők a szőlőből friss bort hoztak a vendégeknek. Este, mikor minden munkával végeztek, közösen énekeltek, ettek, ittak és az idősek régi történetekkel szórakoztatták a fiatalabbakat.
Lakodalom (Hochzeit):
Die Hochzeit war in Bakonyszücs im Allgemeinen genauso wie in den anderen deutschsprachigen Dörfern. Zuerst war die Verlobung, als der Junge mit seiner Familie zum Mädchen ging und hielt um seine Hand an. Wenn die Antwort ,, Ja” war, dann kamen die Vorberietungen. Das Brautpaar ging drei Wochen vor der Hochzeit zum Pfarrer, um sich für die Trauung anzumelden. Die Zeremonie der Hochzeit war auch ähnlich, es waren gleiche Bräuche, Tänze und Spiele. Schon in den 90-er Jahren des 19. Jahrhunderts wurde die standesamtliche Ehe/Trauung eingeführt. Das junge Paar hat ihre Ehe nicht nur in der Kirche, sondern auch im Bürgermeisteramt mit ihrer Unterzeichnung der Dokumenten bestätigt. Diese Zeremonie fand noch vor der kirchlichen Trauung statt. Es kam in Schitz oft vor, dass das junge Paar per Telefon geheiratet hat, weil der Junge als Soldat beim Militär war. Die Eltern haben die spätere Ehefrau oder den werdenden Ehemann ausgewählt. Das Ehepaar bestand oft aus Verwandten, Cousinen, so waren oft durch Blutvegiftung kranke Kinder geboren. Viele Mädchen mußten leiden, weil sie nicht ihren Geliebten heiraten durften. Der ausgebrochene II. Weltkrieg war ein wichtiger Faktor in dieser Zeit und so beeinflußte er auch den Ablauf der Hochzeit. Die meisten Mädchen wollten während des Krieges nicht heiraten, weil sie keine Witwen werden wollten. Nach dem Krieg und der Aussiedlung wurden die Menschen ärmer, es gab Armut und es kam oft vor, dass zwei Familien in einem kleineren Haus leben mussten. Deshalb dauerten die meisten Hochzeiten in dieser Zeit nur einen Tag oder nur einen halben Tag und mehrere Paare heirateten an einem Tag, weil es so billiger war. Das Hochzeitsmenü sah ähnlich aus wie das Essen an den Festtagen, diese haben die Frauen, Verwandten und Freunden gekocht.
Das Kleid der Braut hat sich mit der Zeit verändert, ab Anfang des 20. Jahrhunderts hat die Braut anstatt Schwarz in Weiß mit geradem Schnitt mit Rosmarinkranz geheiratet. Der Bräutigam hatte schwarzen Anzug mit einem kleinen Strauß aus Wachsblumen, weißes Hemd und einen Hut mit Rosmarinzweig an.
Látnivalók
Turisztikai érdekességek:
A falu külterületéhez tartozó szőlőhegyen állnak még a régi pinceépületek, a szőlősgazdákat pedig több helyen felállított kőkeresztek óvják. A gyümölcsösök mellett jellemzően hagyományos szőlőfajtákat, Otellót, Elvirát, Kékfrankost termesztenek a gazdák, és belőlük jó fajta bort készítenek.
 |
| Régi pincesor |
A településhez tartozó másik külterületi rész, a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket rejtő halastó, melynek területe 1997-ben került az önkormányzat tulajdonába. A stégekkel kiépített, rendezett környezetű, horgászatra kiválóan alkalmas tó nem csak az itt élőknek, hanem az ide kirándulóknak is kedvelt kikapcsolódási helye.
Bakonyszücs másik világi emlékműve az első és második világháború hőseinek tiszteletére készített emlékmű, mely a falu központi terén áll a templom előtt. Az 1992-ben felavatott, kőből és bronzból állított domborművű alkotás, a családjára visszagondoló elesett katonát ábrázolja.
A falu régi romos házait vállalkozók újítják fel, melyek kikapcsolódást nyújtanak a városi emberek számára. Itt nyugalmat, csendet találnak és a falusi élet szépségeit élhetik át.
Források
Készítette: Holczinger Szandra (Lovassy László Gimnázium)
Segítők: Holczinger Béla, Katona Józsefné, Mezőfi Antalné (Vágenhoffer Mária), Holczinger Gyuláné (Scheibelhoffer Gizella), Eich Mária, Törökné Wenczel Anna
Irodalom:
Hadnagy László: Adatok a nagyszombati tűzszentelés egy laikus szokásához a bakonyi német nemzetiségi falvakban. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. 1984. 45–49.
Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései.1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Bakonyszücsre vonatkozó források: 357–358.
Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Bakonyszücsre vonatkozó források: 230–231.
S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.
S. Lackovits Emőke: Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban. Veszprém, 2001.
Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Bakonyszücsre vonatkozó adatok: 178–179.
Levéltári források:
Szűcs 1736. évi német nyelvű telepítési szerződése a Veszprém Megyei Levéltár(rövidítve VeML) úrbéri iratiban az úrbáriumok (VeML IV. 1.g.aa) között található.
Bakonyszűcs kisközség polgári kori irataiból egy iktatókönyv és néhány pénzügyi irattöredék maradt fenn, együtt 0,05 ifm terjedelemben. Az iktatókönyvet: 1944 végéig, 1945 január 24-ig, 1946 januártól-májusig vezették. A töredékes pénzügyi iratokban községi költségvetés, számadás, készpénzkezelési főnapló és egyéb szórványok (1944–1948) találhatók, amelyek a Pápai Levéltárban kutathatók.
A bakonyszücsi állami általános iskola iratai 1948–1970-ig (VeML XXVI. 315.) kerültek levéltárba.
Bakonyszücs katolikus lakosságát Ugodon, majd 1772-ig Pápateszéren anyakönyvezték. Ezután önállósult a plébánia. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébánián vannak. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.
Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár
