Földrajzi környezet

Területe: 13 km2. Környező települések: Porva, Csesznek, Zirc, Nagyesztergár. A település határának közel egyharmada - a belterületet környező határrészlet - az Öreg-Bakony sasbércei közé ékelődő, hét mozaikból álló Bakonyi-kismedencék kistáj Borzavár-Porvai medencéjének része, melyet három oldalról már az Öreg-Bakony kistájhoz tartozó hegyek vesznek körül. Mindkét említett kistáj az Északi-Bakony kistájcsoportba tartozik.

Észak-déli kiterjedése 6,8, kelet-nyugati szélessége 4,1 km. A határ legmélyebb pontja a Csárda-völgyi-patak kilépésénél 352 m a tengerszint felett, míg a községhatár legmagasabb pontja a településtől nyugatra magasodó Halomány-tető-hegy a maga 526 m-es magasságával. Belterületi központja 410 m-rel van a tengerszint felett.

         Környezetét geológiai értelemben igen változatos kőzetek jellemzik. A területet vékony vastagságban a pleisztocénben képződött lösz fedi (Paksi Lösz Formáció). Porva felé (a falutól Ny-ÉNy-i irányban) a kisebb foltokban a felszínen tanulmányozható kőzetet (kavicsos üledéket) az alsó-felső oligocénban leülepedett Csatkai Kavics Formáció szolgáltatta. A falutól ÉNy-i irányban szintén nem nagy kiterjedésben eocén márga- (Padragi Márga F.) és mészkőkibukkanások (Szőci Mészkő F.) ismertek. A falu közvetlen környezetében ékszerűen bukkan a felszínre a jura korú mészkő (Kardosréti Mészkő Formáció), amit körbevesz ÉK-DNy-i irányban – a Hódos-ér völgybevágódása által feltárt – késő-triász Dachsteini Mészkő Formáció. Ezen a területen ez a legidősebb kőzet a felszínen.

A térség éghajlata – köszönhetően az Öreg-Bakonynak – mérsékelten hűvös-nedves, az évi középhőmérséklet 8,5–9°C, A napsütéses órák száma átlagosan 1950–2000 óra évente, jellemző széliránya ÉNy-i és É-i, a csapadék éves mennyisége általában 750-800mm.

A falut D-ről a Hódos-ér nevű vízfolyás környékezi mintegy 400 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak Páliháláspusztánál ered, s a település ÉK-i oldalán húzódó Csárda-völgyön át jut (már Csárdavölgyi-patak néven) a Cuha-patakba.

          A Bakonyi-kismedencék kistáj részét képező település klímazonális erdőtársulása a szubmontán bükkös. A település környéki bükkösök, gyertyános-tölgyesek közé ékelt szántóföldek kiváló minőségű burgonyafajtáiról ismertek. A változatos domborzati viszonyok miatt jó minőségű nedves kaszálók, legelők és szántóföldek váltakoznak kisebb-nagyobb erdőtömbökkel. A patakvölgyek mentén az égerliget foltokban hóvirágok (Galanthus nivalis) díszlenek. A környéken fellelhető bükkösök jellemző védett növényfaja a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) és a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum).

          Állatvilágának érdekes színfoltja a falu D-i bejáratánál található, ma már felhagyott homokbányában időnként megtelepedő, egzotikus színezetű fészkelőmadarunk, a fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster). A Csárda-völgy légterében időnként megfigyelhetjük a ritka feketególyát (Ciconia nigra) is.

          A település közúton Zirc irányából közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás is Zircen található (6 km).

Településtörténet

A település nevének eredete
 

       A település neve tréfás helyneveink sorába tartozik. Előtagja a „bodza’ jelentésű dunántúli borza tájszó, második tagja a vár. Egy Zala megyei települést 1161-ben „predium de borz” néven említenek, ma Borzavár néven szerepel a helységnévtárban, hasonlóan a Veszprém megyei Borzavárhoz.

Borzavár koraújkori története

Borzavár a 17. századtól az Esterházy-család cseszneki ágának birtokaihoz tartozott. A cseszneki uradalom erdőben gazdag része a Magas-Bakony területére esik. Itt az erdő két nagy tömböt képezett: az egyik Csesznek, Oszlop, Szentkirály és Szentlászló, a másik pedig Borzavár, Szépalma, Lókút-Óbánya-Pénzeskút határain belülre esik. Ennek a térségnek együttesen kb. 68%-os volt az erdőtakaróval való lefedettsége, mintegy 117 km² erdőterület mellett. Az Esterházy-uradalom déli felében, így Borzavár területén is az emberi beavatkozás a Magas-Bakony összefüggő, zárt erdőinek feldarabolását indította el, elkezdődött az eredeti állapotú erdő fragmentálódása. Az Esterházyak cseszneki ága hozott telepeseket és népesítette be velük Gyirót (1714), Oszlop (1714, 1719), Ácsteszér (1722), később Lókút (1759), Borzavár (1761), Németszentkirály (1769), Németszentlászló (1769) és Németszombathely (1768) falvakat. A telepes falvak létrejötte, az uradalmi gazdálkodás megerősödése az uradalom északi felében is – a középkor végi állapothoz közelítve – ismételten az erdőterület csökkenésével járt együtt.
 

Az Esterházy-család cseszneki uradalma

Borzavár betelepítése a 18. században
 

Borzavárt, mint a cseszneki uradalomhoz tartozó pusztát, 1761-ben adta ki megtelepítésre földesura, Esterházy Dániel. A telepítőlevél feltételei az átlagosnál kedvezőbbek voltak, mert 3 év „szabadságot” kaptak a betelepülők, vagyis 3 évig nem kellett adózniuk.

Borzavár 1784. évi pecsétje

Így minden energiájukat a település létrehozásába fektethették. Valóban legalább ennyi időt vett igénybe a földek termővé tétele és a település minimális kiépítése. Különösen így volt ez Borzaváron, ahol a falu és a földek helyének jórészét „vadon erdő” takarta, tehát itt nem csak a földek feltörése, a házak felépítése, hanem az irtás is a jobbágyok feladata volt. Az új telepesek szlovákok voltak, de vegyültek hozzájuk németek, sőt magyarok is.  Szinte elképzelhetetlen teljesítmény ez a korabeli összeírásban szereplő 15–20 családnak, ha belegondolunk, hogy egy magyar holdnyi terület, kiirtásához a fák kidöntéséhez és a gyökerek kiszedéséhez, főleg ahol a nagy sűrűség és a vastag tölgyfagyökerek akadályozták a munkát, egy embernek 48 munkanapra volt szüksége. Irtott erdőterületen nemcsak szántót hoztak létre, hanem például gyümölcsöskerteket. A borzavári (vad)körte híre az uradalmon kívülre is eljutott. A kiirtott és termővé tett területet általában 3 évig használhatták, majd megegyezés szerint bért kellett utána fizetni a földesúrnak. Borzaváron 400 forintot fizettek a földesúrnak, Esterházy Imrének. A bérösszegben benne volt a szabad legeltetés és favágás joga a Bakonyban, ezenkívül a szabad bormérés Szent Mihálytól Szent György napig.

Négy évvel a betelepítést követően 1768-ban, Mária Terézia úrbéri rendelete alapján vették számba a jobbágyok által használt földterületet, a belső telkek nagyságát, a külső telek és a rétek méretét. Eszerint Borzaváron jobbágytelkenként 8 és fél hold szántóföld, 2 szekérre való rét volt a jobbágyok használatában. A kitartó munka meghozta eredményét, a 18. század végére 896 hold földet irtottak a borzavári jobbágyok.

Borzavár gazdálkodása a 19. században
 

        A fa hasznosítása, elsődleges feldolgozása a Bakonyban szokásos módon helyben történt, sokszor kinn az erdőn. A borzaváriak helyben készített kész vagy félkész termékeit vagy az uradalom vásárolta meg (a számadásokban szerepelnek is), vagy eladhatták Veszprémben, Győrött, Fehérváron.

Az Esterházy-család cseszneki uradalma 1785-ben

Készítettek favillát, gereblyét, lapátot, nyírfaágseprűket, teknőket, talicskát, járomfát. Gyakran fizettek fejszebért az uradalmon kívüli iparosok, akik aztán a kivágott fát, mint szerszámfát saját mesterségük gyakorlásához használták fel.

Az erdei legelő takarmányértéke ugyan negyedannyi volt a réti legelőének, de a helyi adottságok mellett kínálkozó lehetőséget jelentettek a fellazított erdőrészek az állatok legeltetésére. A borzavári jobbágyok számára az erdő sűrűsége miatt a szarvasmarhák legelőhelye szűkös volt, ezért az erdő tisztogatásának és ritkításának feladatát az úrbéri szerződésben rögzítették.

Faszerszámokat szállító ökrösszekér a borzavári határban

A fűhasználatért, erdei szénáért, a legeltetésért fűbért kellett fizetni. Borzavár határában 200 juhot legeltettek, nem csoda hogy Szépalmához is jártak fűért, ezért meg is fizették a fűbért. Ami meglepőbb, hogy a „Szépalma előtt lévő fűért” a gyirótiak és a két Szentlászló lakosai is lejártak Szépalmára. (Fenyőfőn keresztül mintegy 15 km a távolság.) Számos forrás szól azokról az állat seregekről, amelyeket a Bakony tölgy- és bükkerdőiben makkoltattak a pásztorok. Eötvös Károly szerint „afféle fehér vaddisznó”, félvad állat volt a bakonyi sertés, amelyet rideg tartással hizlaltak. Makkhulláskor, szeptember végén kezdődött a sertések kihajtása az erdőkbe és sokszor télen is kinn maradtak, éjszakára ún. hálásokba terelték az állatokat.

Ölfa szekéren

A makkoltatás után az uradalom makkbért szedett, mert „midőn makk terem, azon haszonvételtűl makbért fognak adni a szabad esztendők alatt is, és ez még a borzavári határra is értetődik, mivel a méltóságos uraságnak ezen jövedelem különös haszonvétele.”A makkoltatás valóban hatalmas bevételt hozott a jó makktermő esztendőkben. A térképen jól látható, hogy földrajzilag és a haszonélvezői köröket tekintve is milyen sokrétű felhasználást tett lehetővé az erdőnek ez a haszonvétele.

A hamuzsírfőzés a makkoltatás mellett a legjövedelmezőbb erdőhasznosítási mód volt – legalábbis a napóleoni háborúkig. Ez az ipari jellegű tevékenység a fa kettős felhasználása miatt nagy pusztítást végez az erdőben, mert egyrészt a korhadó, lassan égő, jobbára bükkfából főzték a hamuzsírt, másrészt a kazánok fűtéséhez sok tűzifát is felhasználtak. Elsősorban az esett és dűlt fát égették a hamuházakban. E mesterséget általában zsidó bérlők űzték, ehhez hamuházakat építettek.

Erdőhasználattal kapcsolatos a méhek tartása is. Ehhez vesszőből fontak méhkast. Számos tizedjegyzékben megtalálni a méheket is. A borzavári helységbeliek is rendszeresen fizettek a közös bakonyi kasszába 6 kasnyi méheik után. 

Favilla	Bakonyi gereblyeforma	Szénvonyó és sütőlapát

Borzavár története a 20. század első felében
 

Borzavár fejlődése a 20. század első felében gyorsult fel. Népessége 1910–1941 között 28%-kal, lakóházállománya 90%-kal növekedett. A népesség természetes szaporodása 1920 és 1930 között a legmagasabbak közé tartozott az országban, 26.7 ezrelék volt. Ez magyarázza az 1941. évi magas lélekszámot. A népességszám 1949. évi csökkenését Tündérmajor Zirchez történt csatolása okozta.  

A második világháború majd minden eseménye nyomot hagyott a falu történetében. A háborúban is részt kellett venni a férfiaknak. Először a magyar honvédség tagjaként, később a német sorozások következtében már a Wehrmacht kötelékében harcoltak. 

1945 márciusában a front áthaladt a településen, polgári áldozatokat nem követelt. Az ötvenes évek az együttélés új formáinak „megtanulásával” folytak, ahol a közös feladatok, a sport és a szerelem voltak a legfontosabb katalizátorok. A termelőszövetkezet megalakítása is felfordította a korábbi gazdasági struktúrát. 

Az 1990 óta eltelt időben a település látványos fellendülésen ment át. Infrastrukturális területen minden szolgáltatást sikerült bevezetni. A víz- és áramszolgáltatás mellett megvalósult a szennyvízrendszer, a gázhálózat, a telefon- és kábeltévé-szolgáltatás is. Ezekkel a változásokkal Borzavár egy összkomfortos településsé vált.   

Borzavári család

Új lakóház Borzaváron

Intézményrendszer

Közigazgatás
 

Borzavár közigazgatásilag a zirci járáshoz tartozott, 1872–1940-ig kisközség volt a porvai körjegyzőség alá beosztva. 1941-től Borzavár lett a körjegyzőség központja, beosztott kisközsége Porva lett. Önálló tanács és hivatali szervezet 1950-től működött újra a településen.

1950. október 22-től 1962. december 31-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött, majd 1963, január 1-től Borzavár székhellyel Borzavár és Porva községek közös tanácsként működtek.

A NET 1970. június 30-i hatállyal a zirci járást megszüntette, a községet a veszprémi járáshoz csatolta.

Borzavár címere

Német Nemzetiségi Önkormányzat
 

2010 óta működik a településen német nemzetiségi önkormányzat. A Borzavári Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Lajkó Antal, alelnöke: Oláh László. Képviselők: Messzinger Norbert és Rippertné Daruk Szilvia.

A borzavári német nemzetiségi hagyományok megőrzésének egyik leghatékonyabb továbbadásának az oktatást, az óvodás korú gyermekek megszólítását látják. A felnőtt korosztály hagyományápolásának egyik lehetősége a falunapok színes programja.

Iskola, oktatás

 

Közös Fenntartású Általános Iskola Borzavár-Porva
 

Az iskola két falu Borzavár és Porva tanulóinak alapfokú oktatását végzi nyolc évfolyammal (évfolyamonként egy osztály) és egy napközis csoporttal működik. Az iskola tanulólétszáma 94 fő, ebből borzavári 54, porvai 36, Zircről 4 tanuló jár be.

Az iskola alaptevékenységei mellett ellát német nemzetiségi feladatokat is, így a német nyelv és kultúra oktatását. A speciális oktatás célja, hogy a diákok megismerkedjenek Borzavár és Porva történelmi múlttal rendelkező német nyelvével és kultúrájával. Ennek érdekében a tanulók heti 5 órában tanulnak németet. A nyelvtanuláson kívül a német irodalom, hon- és népismeret, valamint a nemzetiségi kultúra alapjait ismerhetik meg.

Közös Fenntartású Német Nemzetiségi Napköziotthonos Óvoda Borzavár-Porva
 

A Községi Önkormányzat 2009-ben azt a célt tűzte ki maga elé, hogy e csendes, barátságos településen egy egycsoportos német nemzetiségű vegyescsoportos óvodát hoz létre.

A két falu összefogásának, az emberek segítőkészségének, erejének köszönhetően ez az álom megvalósult, így 2009. szeptember 1-jén birtokba vehették a családias, gyönyörű környezetben elhelyezkedő óvodát.

Az óvoda megalakulása óta szoros az együttműködése a porvai és borzavári Német Nemzetiségi Önkormányzatokkal és intézményegységekkel, így pedagógiai programúkban is az általuk alkalmazott, bevált és hozzánk is közelálló Freinet – féle pedagógiát alkalmazzák, természetesen a helyi sajátosságokat, igényeket figyelembe véve. Szoros kapcsolatot ápolnak a helyi katolikus egyházzal, így óvodai időkeretben heti rendszerességgel fakultatív hit –és vallásoktatást szerveznek játékos formában, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Hétvégenként ovis misét, a nyár folyamán pedig hittan hetet is szerveznek, színesítve ezzel is az óvodai életet.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Borzavár az Északi-Bakonyon átfolyó Hódas-ér (a Cuha mellékvize) völgyében, 420 méter magasságban helyezkedik el. Jellegzetes irtástelepülés, amely az erdőterület kiirtása eredményeként nyert földön (irtáson) keletkezett. Az irtásfalvakban egységet alkotott a házhely, a szántó és a legelő, nem volt dűlő és nyomás. 

A település kanyargós főutcája a Zircről érkező és Porvára menő Alkotmány utca, amely sokáig a falu egyetlen utcája volt. A templomot ennek a főutcának a kanyarulatában, a Szépalmapusztára vezető út kiszögelésében építették meg. A falu közepén, az Alkotmány utca dombtetőn lévő részén volt a Csárda, mellette kúttal, amelynek emlékét a Csárda-köz őrzi. Innen indul a Petőfi utca, amelyben hosszú ideig csak egy házsor állt. A Petőfi utca folytatásában cigányok laktak békességben, ugyanis az Esterházy-család cseszneki ága szíven kötött szerződést a speciális szaktudással rendelkező cigány kovácsokkal. A Cuha, a Hóvirág, a Béke és a Diófa utcák egykori szántóföldek helyén létesültek a 20. században.

Borzavár településképe

Borzavár településképe

Szakrális környezet
 

A lakosság vallási hovatartozása
 

A második világháborúig a település szinte valamennyi lakója római katolikus volt. Ez a tény határozta meg a vallási ünnepeket, a hagyományokat. Az 1941-es népszámlálás alkalmával Borzaváron 1436 személyből 2 vallotta magát német nemzetiségűnek, 5 személy nyilatkozott úgy, hogy anyanyelve német. A 20. század közepén, a lakosság egy részének kitelepítésével és a bevándorlással ez a helyzet megváltozott.

Templom
 

A szlovák és német anyanyelvű telepesek római katolikusok voltak, leányegyházuk 1779-ig Oszlophoz tartozott. 1779-ben arra kérték Bajzáth József püspököt, hogy a könnyebben megközelíthető Zirchez csatolta őket.

A borzavári plébánia

Ettől kezdve a cisztercita szerzetesek látták el a plébániai szolgálatot. Eredeti templomuk (amely Maria Himmelfahrt tiszteletére szenteltek) a mai vízmű helyén állt, amelynek építését a hívek 1776-ben fejezték be, de 1805-ben már használhatatlanná vált.

1807-ben az Esterházy család építtetett újat Szent Péter és Pál tiszteletére a ma is látható helyen. Az 1834-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, amelyben a templom is leégett. Sok könyörgésükre a Vallásalap építette fel 1837-re a plébániaházzal együtt. Ekkor szakadtak el Zirctől és és önállósultak Szépalma, Alsó- és Felsőtündérmajorral. 1885-ben a templomot be kellett zárni, mert veszélyessé vált. 1894-ben lerombolták és a mai 25x10 méteres templomot építették fel a mai formájában.

A búcsút Szent Péter és Pál naphoz (június 29.) közelebbi vasárnap ünneplik. Szentségimádás január 17-én tartják. Anyakönyvüket 1780-tól vezették.

A borzavári római katolikus templom

Szentkút
 

Borzavár község közelében (Porva-Páliháláspuszta irányába) van az a forrás, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak. A forrásban jelenleg kevés víz található, de a helyi önkormányzat dolgozik a helyreállításán. Megközelíthető Borzavár irányából egy kisebb dombon keresztül, illetve a Páliháláspuszta felé vezető műutról a patak keleti oldalán elindulva.

A borzavári Szentkút

Szokások
 

Egyházi évhez kötődő szokások:
 

Advent 

Az advent az egyházi év vége és az új kezdete, lelki-testi felkészülés a karácsonyban beteljesedő ígéret ünnepére. A szent idő a karácsonyt megelőző négy hét, felkészülés a karácsonyra. A böjtölés mellett az emberek hajnali misén vettek részt, hogy lelküket megtisztítsák. A családoknál készítettek adventi koszorút, amin négy gyertya égett, és amit vasárnaponként gyújtottak meg. A legkedveltebb szokás ezekben a napokban a szálláskeresés.

Borzavári betlehemező gyerekek

A szent család szálláskeresése – Herbergsuchen (december 15.)

Ez a szokás a karácsonyi lelki előkészület része volt. A várakozást az adventi időszakban ez a szokás tette ünnepélyessé. December 15. és 24. között a keresők az előimádkozó vezetésével egymás után mentek be a házakba. Az előimádkozó egész évben őrizte a szent család képét, amit ezekben a napokban házról házra vittek. A keresők a rózsafüzér társulat tagjai voltak. A látogatások sorrendjét természetesen előre megbeszélték, az előimádkozónál kezdtek. Esténként annál a háznál gyűltek össze, ahol a szent család képét őrizték. Innen énekelve mentek a következő házba, ahol egy házi oltárt állítottak fel: egy kis asztalt terítettek le egy fehér terítővel, középen állt a kereszt, mellette kétoldalt a két gyertya. Ezen a házi oltáron állt egy napig a szent család képe, a házi oltárt a szent családképének következő házba történő szállítása után leszedték.

Karácsony – Weinachten

Szenteste (december 24.)

A Karácsony, az Ige testet öltésének, az örömnek, békességnek, családnak otthonnak, szülőföldnek ünnepe, az újjászületésnek jelképe (Karácsonyfa = termő ág). Délután a gyerekek házról házra mentek a legszebb karácsonyi dalokat énekelve, amiért cserébe ajándékokat kaptak. Este a pásztorok korbácsokat csattogtatva és az állatok kolompjaival kolompolva mentek végig a falun. Ez arra is szolgált, hogy az ellenséges hatalmakat elűzzék, a szelleműzés ezen az éjszakán érte el a tetőpontját. A pásztorok a falu lakóitól élelmiszert és bort kaptak ajándékba. A vacsora után jött a Jézuska és a gyerekek ajándékokat kaptak. Saját készítésű ajándékok voltak, mint például kötött ruhadarabok, saját készítésű babák, lovak és kocsik. A rövid játék után az emberek éjféli misére mentek. Hazafelé menet megrázták a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.

Aprószentek – Unschuldiger Kindelstag (december 28.)

Ezen a napon a fiúk korbáccsal látogatták meg az ismerősöket és rokonokat, majd a lányokat 2–3-szor megütögették és ezt mondták:

Újév (január 1.) 

Újévkor a rokonok és barátok meglátogatták egymást, hogy minden jót kívánjanak az újévre. A gyerekek először a nagyszülőkhöz, utána a keresztszülőkhöz, majd csak utána a többi rokonhoz mentek. A jókívánságaikért almát, diót és süteményt, később pénzt is kaptak. A fiúk kifejezetten fürgék voltak, mert őket különleges szerencsehozóként tartották számon.

Az újév napjához rengeteg babona kötődik: nem szabad szárnyast enni, mert az a szerencsét kikaparja az udvarból, hanem sertéshúst kell inkább fogyasztani, mert ez a szerencsét kiássa a földből. Magokat is kell enni, mert azok sok pénzt hoznak.

Tél Borzaváron

Vízkereszt (január 6.)

Ezen a napon véget ért a karácsonyi időszak és elkezdődött a farsang. A templomban vizet szenteltek, amiből minden család egy üvegecskével vitt haza, amivel otthon aztán a házat, az istállót és a halottakat meghintették. Este a három király kezdőbetűjét felírták a ház illetve az istálló ajtóra, mivel azon véleményen voltak, hogy ezek a villámlástól és a boszorkányoktól megvédték az embereket és az állatokat.

Szent Balázs napja (február 3.)

Balázs napján és az utána következő napokban az iskolás fiúk jártak három-négy fős csoportokban köszönteni. Fejükre ilyenkor papírsisakot tettek, melyekről színes papírsallangok lógtak. Csörgét, szalonnát kaptak ajándékként.

Nagyböjt - Fasten

Hamvazószerdától húsvéthétfőig, 40 napig tartott a böjt, a húsvéti előkészület. Hamvazószerdán a pap a szentmise végén szentelt barkaágak hamujával keresztet rajzol a hívők homlokára. A hamu a hagyomány szerint megvéd a fejfájástól. Hamvazószerdán elkezdődött a szigorú böjt. Tilos volt húst és zsírt fogyasztani, valamint bármilyen bálban részt venni.

Húsvét

Virágvasárnap

Húsvét előtti utolsó vasárnap a katolikusok Jézus Jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. Az egész történetet, az un. Passiót még ma is Szent Márk evangéliuma szerint éneklik. Pálmaágak helyett az emberek barkaágat vittek a templomba. A szentelt barkaágakat villámlás és mennydörgés ellen használták, valamint az emberek és az állatok gyógyítására.

Nagyhét

Nagycsütörtökön a „harangok Rómába repülnek”, harangozás helyett néhány fiú kereplővel hívta a hívő embereket szentmisére. A fiúknak reggel, délben és este is kerepelniük kellett, ezért egy a templomhoz közeli istállóban együtt aludtak.

Nagypénteken a legszigorúbb a böjt, a babona szerint ez a nap volt a legboldogtalanabb, tilos volt tüzet gyújtani, kenyeret sütni és a földeken dolgozni, viszont a víznek különösen nagy varázserőt tulajdonítottak. Betegségek megelőzése céljából az emberek elmentek a folyóhoz, hogy abban megmosakodjanak, és az állatokat is lehajtották a folyóhoz.

Régebben egy évben csak egyszer gyújtottak tüzet, nagyszombaton. A szentelt parázsból a földeken ástak el, azért, hogy ez megvédje a vetést a jégveréstől. A szentmise végén a körmenet után „visszaszálltak a harangok Rómából”.

Húsvétvasárnap

Húsvét vasárnap reggel, a kismise keretében történt az ételszentelés. Szenteltetni kosárba téve és fehér szalvétába takarva vitték a sonkát, a tojást (fele nagycsütörtöki, fele nagypénteki), a sót, a tormát, a kalácsot, több helyen bort is. Az Utolsó Vacsorára emlékeztette a híveket, amikor Jézus maga áldotta meg az eledelt. Az ételek jelképesek: a sonka a bárányra, a kalács Krisztusra, a tojás a feltámadásra, a torma a keserűségre emlékeztető, ugyanakkor mind a torma, mind a só egyszerre gonoszűző is volt.

Húsvét vasárnap reggel az első mise kezdetére elbontották a Szent Sírt. Többnyire a sekrestyés és családja feladata volt ez, amit helyenként már a nagyszombati körmenetet követően megtettek, hogy az ételszentelő misére a virágok, a gyertyák és a feszület ismét régi helyükre visszakerülhessenek. Általános szokás volt, a húsvét vasárnap hajnali harmatszedés, amelyből néhány cseppet tettek mindenki mosdóvizébe bőrbajok ellen.

Húsvéthétfő 

Húsvét hétfő már a profán ünneplés napja volt. Ekkor keresték fel egymást a rokonok, jó barátok. Egyes német falvakban (például Porváról, Zircről Borzavárra) az asszonyok átmentek a szomszéd községekben lakó ismerőseikhez, rokonaikhoz, amelynek során itt a templomba is betértek.

Húsvéti sibálók csoportja Borzaváron

Az utat imádkozva tették meg. Ezt a látogatást „Emmansba menés”-nek (Emmansgehen, Spaziergang nach Emmans) hívták.

A nap legismertebb szokása a hajdan erotikus célzatú termékenységi rítus, a locsolás, azaz a vízzel való leöntés, amely egyúttal tisztító erővel is rendelkezett. Az igazi locsolás valóban vízzel történő leöntést jelentett, amikor egy délelőtt során többször is át kellett öltözniük a lányoknak, hisz egész vödörrel zúdították nyakukba a vizet. Ezt a locsolási formát a szappanos vízzel, majd a szagos vízzel, kölnivel való jelképes meglocsolás váltott fel.

A locsolást megelőző locsolóversek térségünkben nem mondhatók gazdagnak, sőt igazán változatosnak sem.

„Kiskertben jártam,

Rózsafát láttam, vagy kék ibolyát láttam

El akart hervadni

Szabad-e locsolni?” (A legáltalánosabb)

Borzaváron ismert volt a vesszőzés, sibálás szokása. Az előző este készített fűzfakorbáccsal (8 ágból font nyírfa), vesszővel megvesszőzték, azaz megsibálták a lányokat, hogy egészségesek legyenek.

Zöldágjárás Borzaváron

A cselekmény ugyanúgy analógiás egészségvarázslás volt, termékenységi rítus, mint a locsolás. Varázsló szöveg mondása közben a vesszővel a lányok egyes testrészeit megütögették. Általában piros tojást és pálinkát kaptak érte. Borzaváros a következő sibáló szöveg járta:

„Sibi-ribi

váltsd ki magad,

Jó légy, friss légy,

Ahová anyád küld, fuss.

A fejed jó vízhordó legyen,

A lábad jó futó legyen,

A kezed jó gyúró legyen,

A szád vissza ne beszéljen.

Itt se legyen kelés, ott se, meg amott se.”

A húsvéti szokások jellegzetes változata volt Borzaváron is a zöldág-járás, amelyet énekes-táncos felvonulás kísért leányjáték-füzérrel egybekapcsolva. Ekkor vonult végig a borzavári leányok füzére a falun: meredek utcáján leereszkedve a falu végén lévő rétre tartottak. Közben egymást váltogatta a zöldágjárás dala a párosítóval. 

A lányok párosával kezet fogva sorba álltak s a dal ritmusára lépkedve, kezüket magasra emelték, mintegy lugast tartottak: ezen át bújt előre a mindenkori utolsó pár. Lényeges az, hogy tavaszkezdő szokásról van szó, amely a húsvéti ünnepkörhöz kötődött. Célja, a település megóvása a bajtól és boldogulásának elősegítése volt. Borzaváron Békefi Antal találta meg a zöldág-járást. Központi éneke csupán két sor:

„Szállj elő zöld ág, zöld levelecske.

Jöjj el, jöjj el bokrostól, bokron maradjon.”

Pünkösd

Az ünnep neve a görög „pentekosztosz” szóból ered, ami annyit jelent, hogy ötvenedik. Pünkösdöt ugyanis húsvét után az ötvenedik napon ünnepeljük. Pünkösdhöz sok szokás kapcsolódik, többek között ismerték a zöld gallyakba burkolt, táncoló, kicsúfolt, a vegetációt megszemélyesítő, gonoszűző és termékenységvarázsló alakot, amelynek megjelenítésével a rossz távoltartását biztosították.

Úrnapja

Úr napját pünkösd utáni második csütörtökön ünneplik, az utána következő vasárnap körmenetet tartanak a faluban. Négy ház előtt a négy égtájnak megfelelően zöld ágakból sátrakat építenek, amit aztán sokszínű mezei és kerti virágokkal díszítenek. Ezeknek a virágoknak is varázserőt tulajdonítanak, amikkel embereket illetve állatokat lehet gyógyítani.

Péter és Pál napja (június 29.)

Péter és Pál apostolok ünnepe az aratás megkezdésének napja, Borzavár templomának búcsúnapja. Ilyenkor kivágtak egyrészt a gabonatábla sarkából, hogy a vihar elkerülje a határt. Péter apostol jelvénye a kulcs és könyv.
 

Aratás Borzaváron

Sarlós Boldogasszony napja (július 2.)

Sarlós Boldogasszony a várandós anyák oltalmazója volt. Borzaváron e napon könyörögtek a termésért is. Ezen a napon kezdték el a gabonát aratni. Az aratókoszorú szentelménynek számított, hosszú ideig megőrizték.

Szent Mihály napja (szeptember 29.) 

Szent Mihály a túlvilágra költöző lélek kísérője, a holtak bírája. Védelmet jelent a gonosszal szemben, mint bírót karddal és mérleggel jelenítik meg. A nap őszi pásztorünnep, a pásztorszegődések napja, több helyen a jószág behajtásának időpontja.

Mihály napi táncház Borzaváron

Mindenszentek (november 1.)

A szentmise után egy menet ment a temetőbe, ahol a kereszt körül megemlékezést tartottak. Ezután az új sírköveket megáldották, a rokonok a síroknál gyertyát gyújtottak. 


Polgári ünnepek:
 

Aratás 

Sok babona és szokás segítette, hogy az aratás sikeres legyen. A munkát minden alkalommal imádkozással kezdték, a szerszámokat a templomban a pap megáldotta.

A legtöbb szokás az aratás végéhez kötődik, az utolsó kévéből aratási koszorút kötöttek, a legnagyobbat a gazda kapta, de minden aratásban segítő kapott egy kicsi koszorút. A koszorút otthon a tetőre akasztották és ősszel a magokat a többi maghoz keverték. Az aratás befejeztével bált tartottak.

Aratás Borzaváron

Takarás (szénacsinálás)

A szénagyűjtés fokozott gonddal és fáradsággal végzett munkafolyamat, amely magába foglalta a kaszálás, a szárítás, gyűjtés, betakarítás mozzanatait. A falu népe különös gondossággal kezelte az állatok kiváló minőségű takarmányát, gyűjtése kisebb ünnepnek számított Borzaváron.

Gyűjtés Borzaváron

Cséplés 

A nyár végi, kora őszi munkák közé tartozott a cséplés, ahol a nők és a férfiak együtt dolgoztak. A cséplés a gabonafélék, hüvelyes vetemények, olajat adó növények, általában minden magnak termesztett növény magjának a kalászból, hüvelyből, becőből való kiválasztása. Borzaváron úgy csépeltek, hogy a földre, (szérűre) kiterített szalmás termést cséppel ütögették, vagy lovakkal nyomtatták.

A cséplési munkáknál a szomszédok, rokonok segítették egymást. A csépléssel számos népszokás és babona állt kapcsolatban. Újholdkor nem szerettek csépelni, mert azt hitték, hogy akkor megrohadna a szalma. Az ágyakra kerülő első kévébe vasfüvet ("szaporítófüvet") és fokhagymát tettek, a vasfűtől azt remélték, hogy a gabonaszemeket megszaporítja, a fokhagyma pedig bizonyára a rontás elhárítására szolgált. A cséppel való verés ideje alatt nem volt szabad a csűrben vagy pajtában enni, mert a gabona megférgesednék. A cséplés befejezése után a segítő szomszédokat, rokonokat áldomással megvendégelték.

Kézi cséplés Borzaváron

Disznóvágás 

A disznóvágás olyan volt, mint egy ünnep: az egész család együtt volt. Már korán reggel begyújtottak az udvaron az üst alá, amikor világosodni kezdett jött a böllér. A legerősebb férfiak kihúzták a disznót a disznóólból, majd pedig leszúrták. Egy nagyteknőben, forró vízben „fürdették” meg a disznót, hogy a szőrét el tudják távolítani. A megmaradt szőrt perzseléssel távolították el. A rendfán lógva a disznót még egyszer alaposan megtisztították és utána kezdődött a bontás. Amikor nagyjából szétszedték a disznót, a húst a bontószékre - Hackstockra - tették, ott kapta meg a sonka, a szalonna a füstölés előtti kívánt formáját. Az asszonyok belet tisztítottak és megfőzték a a hurkához valókat. A kolbász, a hurka és a disznósajt töltése után kezdődött a disznótor. A segítők akár éjfélig is ültek az asztalnál és beszélgettek.

Borzavári disznóvágás

A kenderfeldolgozás (tilolás, fonó)

Ugyancsak társas munka volt a kenderdörzsölés, tililás. Legények és lányok énekelve, beszélgetve, szórakozás közben dörzsölték a kendert, néha még egy-egy tánccal is megszakítva, sokszor a késő esti órákba nyúlóan. Ezek a társas munkák biztosították századokon át a falusi parasztfiatalság szinte egyedüli rendszeres szórakozási alkalmait.

A téli estéken fontos találkozóhely volt a fonó, ahol jó hangulatban történt a kender feldolgozása. Az asszonyok és a lányok egyik nap az egyik házban a másik nap a másik házban gyűltek össze. A lányokat a fiúk is követték, így a fonó volt az a hely, ahol a téli estéken a fiatalok beszélgetni, szórakozni tudtak.

Kendertilolás Borzaváron

A tollfosztás

A téli estéken a lányok és az asszonyok feladatai közé tartozott a tollfosztás. Az összegyűjtött libatollat több napon keresztül fosztották. Ez a munka is társaságban zajlott, így kitűnő lehetőség volt a fiatalok számára a szórakozásra és beszélgetésre. A segítőket a háziasszony süteménnyel, illetve a munka végén borral vendégelte meg.

Étkezési szokások
                                                                                                  

Farsang 

A farsangi mulatságok már farsangvasárnap előtti csütörtökön elkezdődtek. Mindenhol gazdag étkezések voltak, egy kedvelt étel volt a káposzta, amit hússal főztek meg és töltött káposztaként készítettek el. A farsangi időszak jellemző süteménye a forgácsfánk volt. A farsang mindhárom napján este bált rendeztek, amely reggelig tartott. A megmaradt káposztát hamvazószerdán a tyúkokkal etették meg, méghozzá egy hordóabroncsból, nehogy a tojásaikat szétszórják. A magyarországi németek a böjti időszakban nem ettek sem húst, sem zsírt. Békefi Antal Borzaváron gyűjtötte azt a fiatal lányok által énekelt párosító dalt, amely a káposztafőzést is megörökítette:

„Kukodáné káposztát főz, hej, liliom,

Feje fölött megy el a gőz, hej, liliom,

Hejejej, lilom,

akár a cimbalom!

Hányja, veti a kanálját, hej, liliom,

Kinek adja Kati lányát hej, liliom,

Hejejej, lilom,

akár a cimbalom!

Ne busuljon szegény feje hej, liliom,

Varga Pista lesz a veje, hej, liliom,

Hejejej, lilom,

akár a cimbalom!

Nádtetős ház Borzaváron

Húsvét

Nagycsütörtökön – németül zöldcsütörtök (Gründonnerstag)- valami zöld ételt ettek, vagy sóskát, vagy spenótot tojással. Nagypénteken volt a böjt a legszigorúbb. Csak hal, tojás és tejből készült ételeket volt szabad fogyasztani, csak háromszor szabadott étkezni és egyszer jóllakni. Húsvétvasárnap reggeli szentelt kenyeret, sonkát, tojást, sót és tormát ettek az emberek.

Disznóvágás 

Amíg a férfiak a disznó szétbontásával foglalkoztak, az asszonyok elkészítették a májat reggelire. Este a segítők húslevest, disznóvágásos káposztát, hurkát és kolbászt sütve valamint tepertős pogácsát fogyasztottak.

Borzavári disznóvágás

Látnivalók

Földrajzi helyzet
 

A község a Bakony szívében, Zirctől 4 km-re, a Pálihálási patak erdőtől övezett medencéjének lejtőjén fekszik. A tiszta levegő, a közeli Kőris-hegy és a településen áthaladó országos Kék-túra útvonal sok kirándulót vonz. Borzavár egyúttal a lovas turizmus egyik fellegvára.

A település védett kincse gyurgyalag (Merops apiaster), amely a madarak osztályába, a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, és a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g. Magyarországon 1982 óta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. 

Borzavár védett kincse, gyurgyalag

Péter és Pál római katolikus templom
 

A borzavári hívek eredeti temploma (amely Maria Himmelfahrt tiszteletére szenteltek) a mai vízmű helyén állt, amelynek építését a hívek 1776-ben fejezték be, de 1805-ben már használhatatlanná vált.

1807-ben az Esterházy család építtetett újat Szent Péter és Pál tiszteletére a ma is látható helyen. Az 1834-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, amelyben a templom is leégett. Sok könyörgésükre a Vallásalap építette fel 1837-re a plébániaházzal együtt. 1885-ben a templomot be kellett zárni, mert veszélyessé vált. 1894-ben lerombolták és a mai 25x10 méteres templomot építették fel a mai formájában.

A borzavári római katolikus templom

Szépalmapusztai Arbarétum 
 

A településről az Országos Kéktúrán, de gépjárművel is megközelíthető Szépalmapuszta. Az egykori Esterházy-birtokon a Hotel Szépalma várja a pihennivágyókat. Az ápolt major bejárata mellett az 1919-40 között létrehozott gondozott arborétum érdemes a megtekintésre. A Kőris-hegy háttérsziluettje előtt a dombos réteken legelésző ménes és szürkemarhagulya idillikus látványt nyújt. Polgármesteri hivatal: 8428 Borzavár, Fő út 43. Tel./Fax: 88/468-012; Tel.: 88/582-930

Az Arborétum világszinten jegyzett fáskert-gyűjtemény. Nem az Ős-Bakony része, hanem előrelátó emberek alkotása. Az Arborétumot a Ciszterci Apátság alapította a Bakony fafajtáinak, lágyszárú növényeknek a megmentésére. Az Arborétum a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van. 

Szépalma

Források

Összeállította: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros (Veszprém Megyei Levéltár)

Irodalom: 

Baranyai Zsuzsanna: Borzavári énekes játékok.[Kézirat] Veszprém, 1999. 16 old

Békefi Antal: Bakonyi népdalok.Veszprém, 1977.

Békefi Remig (szerk.): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Veszprém, 1896.

Illés Ferenc – Tóth Sándor: Zirc és környéke. Budapest, 1982.

Juhász Árpád: Geológus szemmel a Bakonyban. In: Föld és ég 17. évf. 3. sz. (1982), 81–85.

Kovácsné Gyepesi Erzsébet: Borzavár község olvasási kultúrája és könyvtári ellátottsága. [Kézirat, szakdolgozat] Veszprém, 1984. 36. old.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Borzavárra vonatkozó források: 52–55.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Borzavárra vonatkozó források: 53–54.

Mészáros Mónika: Adalékok Borzavár művelődéstörténetéhez. [Kézirat, szakdolgozat] Győr, 2000. 59. old.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Borzavárra vonatkozó adatok: 55.

Tamás Ivett–Ladányi Lingl József: A zirci régió németsége = Das Deutschtum der Sirtzer Region. Zirc, 2000. 111 p.

S. Lackovits EmŐke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000. 144-145.

Wagner Jánosné: Borzavár múltja. [Kézirat, szakdolgozat] Győr, 1969. 24. old.

Bakonyi népdalok	Békefi Antal	A Veszprémi Napló cikke Borzavárról 1979.07.28.

Levéltári források:

Egyházlátogatást (visitatio canonica) 1779-ben és 1845-ben végeztek a faluban, amely a VÉL-ben található A 8/12. kötet 137–139. és A 8/27. kötet 37–48.

Borzavár 1761. évi telepítési szerződése a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az urbáriumok állagban (IV. 1.g.) található. Borzavár 1770. évi úrbéri szerződése az úrbéri különféle irományokban (VeML IV. 1g/bb) I. 35. szám alatt.

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Borzavár úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1856-1859).

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térkép térképgyűjteményben VeML XV.11.b.) elérhető.

A Zirci Járási Ipartestület 1923-ban alakult. Székhelye Zirc volt, hatásköre a zirci járás településeire terjedt ki. Az ipartestület működési területén többségében német anyanyelvű és identitású iparosok működtek. Az ipartestületi iratok sorozatai: I. Ipartestületi elöljárósági- és közgyűlési jegyzőkönyvek (1941–1949), II. Ügyviteli iratok: iktatott iratok (1945–1948), hadifogságban lévő iparosok jegyzéke (1946) és az Ipartestület könyvtárából kikölcsönzött könyvek jegyzéke (1941–1943). III. Tanoncszerződések (1923–1944). IV. Munkakönyvi alapiratok: a) munkakönyvek bejegyzéseiről vezetett nyilvántartás (1905–1949), b) iparossegédek törzskönyve (1923–1925. A segédlajstromokhoz és a tanonc-felszabadítási iratokhoz betűsoros mutató készült.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a zircii iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A borzavári római katolikus elemi népiskola iratai (VeML VIII. 243) 0,20 ifm terjedelemben 1894–1945 időkörben kutathatók a Veszprém Megyei Levéltárban. A borzavári állami általános iskola iratai (XXIV. 128) 0,12 ifm terjedelemben 1947–1965 között kutatható.

Érdekes egyedi iskola- és helytörténeti dokumentumok a Zirci Esperesi Kerület Tantestületének Egyesülete és a Zirci Tanítókör iratai (VeML X. 106) az 1924–1937 közötti időszakból és Dombi Ferenc szakoktató (Zirc) vegyes iratgyűjteménye (VeML XV. 107).

A Borzavári Körjegyzőség iratai (VeML V.319) az 1895 és 1950 közötti időszakból kerültek levéltárba. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1930–19049, az iratok 1895-1950 közötti korszakból.

Borzavár Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 748) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1960 közötti időszakból kutathatók.

A borzavári családok és személyek iratai közül a Veszprém Megyei Levéltárban kutatható a Ringhoffer család (VeML XIII. 69) archívuma az 1898-1944 közötti időszakból és Idősebb és ifj. Nyúl Mihály gazdasági és honvédségi feljegyzései (VeML XIV. 97) az 1906-1945 közötti időkből.

Borzavár katolikus lakosságát 1780-tól helyben anyakönyvezték. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895–1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, főlevéltáros Veszprém Megyei Levéltár