Földrajzi környezet

Területe 34,46 km². Környező települések: Bakonybél, Pénzesgyőr, Lókút, Veszprém, Márkó, Herend, Szentgál. A belterület a Hárskúti medencében, annak délkeleti szélén helyezkedik el, mely az Északi-Bakony kistájcsoport Bakonyi kismedencék kistájának egy medencéje. Határa ugyanezen kistáj másik medencéjének részletére is kiterjed, mégpedig a Bakonybélire. A hét elkülönült medencéből álló kistáj az Öreg-Bakony kistájon belül található, így a település körüli hegyes vidék e kistáj része. Végezetül a Vejem-kő környéki határ már a Veszprém–Devecseri-árok kistájhoz tartozik.

       A közigazgatási terület észak-déli kiterjedése 9,9, a kelet-nyugati 8,3 km. A belterület központja 500 m-en fekszik, legmagasabb pontja a Középső-Hajag 647 m magas csúcsa, legalacsonyabb a Gerence egy ága mentén: 397 m.

       Geológiai viszonyai nagyon változatosak, a földtörténeti középidőtől kezdve a kőzetek csaknem teljes sora megtalálható határában. A középidő triász kori kőzetei a Hajagok tömbjének alsó részén, a településtől északra a Kőris-hegyen és a Borzás irányában vannak a felszínen. A Hajagok tömbjének középső részét jura rétegek, felettük kréta kőzetek alkotják, így a teljes földtörténeti középidő megtalálható területén. A harmadidő eocén rétegei foltokban bukkannak elő, ez főleg Pénzesgyőr irányába jellemző. E helyeken jó eséllyel lehet találni a Szent László-pénze népies elnevezésű, az egykori tengerben élő egysejtű lény (Nummulites) megkövesedett vázát. E kőzettípusnál fiatalabb oligo-miocén kavics is nagy foltokban kerül a felszínre. A fent említett kőzeteket gyakran fedik el a negyedidőszaki löszös üledékek.

       Éghajlata mérsékelten nedves – mérsékelten hűvös típusú, de közel áll a nedves – hűvös típushoz. Éves középhőmérséklete 8,5 ºC, a csapadék éves mennyisége 800 mm.

       Határában ered a bakonyi viszonylatban jelentős Gerence-patak több ága, mely északnyugatnak folyva a Marcalba ömlik.

       Eredeti növénytakarója szubmontán bükkös volt. A medencében ma szántóföldi és rétgazdálkodás a jellemző, a környező öreg-bakonyi területek erdőkkel borítottak.

       A település a 8-a főútról Márkónál leágazó úton közelíthető meg. Zsákfalu jellegét az Aklipuszta – Lókút útról leágazó keskeny aszfaltút szüntette meg, mely Lókút és Hárskút kezelésében lévő közút. A legközelebbi vasúti megálló Márkó (8km).

Településtörténet

A település nevének eredete
 

Hárskút település 1956. július 1-én alakult a veszprémi járásban levő Szentgálhoz tartozó Hárságypuszta és a zirci járáshoz tartozó Lókút Gyertyánkút nevű zárt külterületi lakotthelyeiből. A településrészek nevének népetimológiai magyarázata Gyertyánkút esetében az, hogy itt „gyertyával keresték a kutat“, illetve „gyertyánfa altt volt a falu egyetlen kútja“. Hárságy pedig a onnan kapta a nevét, hogy „hársfából készített ágyon feküdt Mátyás király a vadászkunyhójában“ A környékbeliek a hárskútiakra falucsúfoló nevet is használtak, „Waldesel“-nek (erdei szamaraknak) nevezték az ott lakókat a nagy erdőkről. [Ördögh F. 2000. ]

Hárskút légifotója

A Magas-Bakony betelepülése
 

        A Magas-Bakony betelepülése az 1710-es években kezdődött, s kb. 1790-ig tartott. A 19. században még létrejött egy-két másodlagos település úgy, mint a Lókúthoz tartozó Gyertyánkút-puszta is, melynek neve először 1804-ben kerül említésre a lókúti anyakönyvek között. A 18. században a már betelepült települések szélein újabb puszták keletkeztek. A 19. század végén a szentgáli tanyák kialakulása jelentősen befolyásolta a már létrejött települések felépítését.

1710-ben a heinrichaui apátság kísérletet tett Zirc németekkel való betelepítésére, de a különböző területekről származó németek csak az 1720-as években telepedtek le ezen a vidéken. Származásuk alapján türingiaiak, frankok, burgundok stb. voltak. Jelentős szerepet játszott a Magas-Bakony betelepítésében az Eszterházy család cseszneki ága. Ők telepítették be többek között Lókútat is németekkel.

Mivel a mai Hárskút két hajdan volt pusztából jött létre (Gyertyánkút, Hárságy), ezért az összecsatolásig (1956. július 1.) a két puszta történetét egymástól elválasztva érdemes megismerni.

Gyertyánkút-puszta kialakulása és fejlődése (1900-ig)
 

A puszta első lakói a szomszédos lókúti üveghuta, valamint a hamuzsírégető gyár, illetve szénégető telep munkásai közé tartoztak. A faszénégető telepet a gyertyánerdő szélén alakították ki. Származása alapján a legtöbb munkás cseh-morva-szlovák származású volt. A szénégető telep felett telepítvény (telepített váltó) keletkezett. A telephely Gyertyánkút néven először 1804-ben kerül említésre, de a „domus cineraria” névvel már 1780-tól kezdve gyakran találkozhatunk. Dr. Pfeiffer János 1790–1800 közé keltezi az első német lakosok megjelenését Gyertyánkúton.

Az 1790-es évek elején Lókút-Óbánya a gyár leállása után pusztává fejlődött vissza. Voltak családok, akik az óbányai üveghuta bezárása ellenére is ezen a helyen telepedtek le. A környéken található üveghutagyárak – Lókút-Óbánya, Pénzesgyőr - felszámolása után kialakult 1804 körül Gyertyánkút, mint hamuzsír égető-, valamint faszénégető telep („domus cineraria”), egy a szomszédos Lókúthoz tartozó lakott terület.

Az első Gyertyánkúttal kapcsolatos anyakönyvi bejegyzés – a lókúti anyakönyvben – az 1804-es évre datálódik. Az 1829-es évben 3 zsellércsalád is lakott a településen (a lókutiakkal együtt 45). A lakosság száma lassan gyarapodni kezdett. Kontz Pál lókúti plébános feljegyzéseiből képet nyerhetünk a lakosság vallási hovatartozásáról és a lakosság számáról is. 1819-ben az itt lakók száma 50 fő, s ami vallási hovatartozásukat illeti, minden személy római katolikus vallású volt. 1825-ben ez a szám 8 zsidó személlyel emelkedett.

A kolerajárvány után a Gyertyánkútra vonatkozó adatokat alapján a lakosság száma az alábbiak szerint alakult:  
 

Gyertyánkút, ugyanúgy mint Lókút, Pénzeskút és Óbánya is, kettős tulajdonban volt. Az egyik tulajdonos a Komárom megyei Kiskesziben élő Zámory Károly, a másik a Veszprémben élő Marton Zsigmond. Mindketten több megyére kiterjedő táblabírói tisztséggel rendelkeztek.

A lakosság száma lassan tovább emelkedett. Ezt bizonyítják az akkori plébános (Nagy Elek zirci cisztercita szerzetes) ezzel kapcsolatos feljegyzései is. A feljegyzések alapján 1900-ig a számok a következőképpen alakultak:

A lakosok szinte valamennyien földművesek és napszámosok voltak, akik mindössze egy fél katasztrális hold nagyságú földdel bírtak. A szegénység volt az oka annak, hogy mindkét faluból (Hárságy és Gyertyánkút) a századfordulón sokan az Amerikai kivándorlás, munkavállalás mellett döntöttek. Többen gyermeküket is itthon hagyták, s úgy próbáltak szerencsével járni. Lókútról és a hozzá tartozó pusztákról 89 személy vándorolt ki Amerikába. Miután bizonyos összeget sikerült megspórolniuk, itthon próbáltak új egzisztenciát felépíteni. Sokan nem jöttek többé vissza szülőfalujukba, s a hazatérők közül is többen voltak akik újra az Államokba mentek, majd ott letelepedtek.

Az első világháború és annak hatása 
 

1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szerb királyság között kitört a háború, ami köztudottan világháborúvá szélesedett ki.

A mozgósítási parancs kiadásával Gyertyánkútpusztáról 22 hadköteles férfit soroztak be, akik a szerb, az orosz majd az olasz és román frontra kerültek. A besorozott 22 hadköteles férfi közül nem mindenki tért haza.

Az első világháború következtében a puszta évekig harang nélkül maradt. A falu lakosságának segítségével, és Baumgartner Hermann adományával Rónai Lajos lókúti plébános 1923. szeptember 30-án szentelhette fel Szent Vendel és Szent Flórián tisztelezére a két új harangot. Ebben az időben Gyertyánkútnak még mindig nem volt saját temploma. A miséket, valamint a különböző vallási ceremóniákat az iskola épületében tartották.

Hárságy-puszta kialakulása
 

        A puszta kialakulásának története sok kérdést vet fel. Különböző teóriák vannak arról, hogy hogyan keletkezhetett a puszta. Ezek sorban a következők:

Az első feltételezés szerint Hárságy-puszta 1871-ben keletkezett. Első telepesei Knolmajer Lipót és József voltak, akiknek ősei Sziléziából idevándorolt erdőmunkások voltak.

A második teória szerint a majdani Hárságy-puszta a 15. században tűnt fel először Hasságh néven, mint a vásonkői vár tartozéka. A települést Kinizsi Pál ajándékozta 1483. július 1-én a vázsonyi pálos kolostornak. Nevét hársfáiról kapta, amelyekre állítólag Mátyás király vadászai magasleseket építettek.

A következő elmélet szerint Szentgál község szomszédos településeiről a német telepesek a Bakonyba vándoroltak, Szentgál birtokainak északi határvidékére. Szentgál akkoriban a megye legnagyobb határú települése volt. E vándorlás következtében jöhetett létre a 19. század végén az elzárt Hárságy-puszta. A lakosság döntő többsége német volt. A puszta az anyaközségtől (Szentgál) 10 km-re feküdt.

A negyedik elmélet az anyakönyvi bejegyzéseken alapul. Az első bejegyzés a szentgáli születési anyakönyvben található, amely 1874. március 9-én kelt. Az ezt követő nyolc esztendőben csak és kizárólag három család neve került bejegyzésre az anyakönyvekben: Knolmajer József, Lipót és János. Hét-nyolc év eltelte után azonban már újabb nevek bukkannak fel az anyakönyvekben. Ezek a nevek nagy valószínűséggel német eredetre utalnak, pl. Hákl, Pittman, Hofman, Veidlinger, Teimaier stb.

Egyértelmű tehát, hogy Hárságy-puszta keletkezésének pontos története nem ismeretes, annak ellenére, hogy egy viszonylag fiatal településről van szó. A jelenlegi lakosok elbeszélései a falu kialakulásáról a közigazgatási lap feljegyzéseihez állnak a legközelebb.

Hárságy-puszta első lakói – a közigazgatási adatlap alapján – német anyanyelvű erdőmunkások voltak, de az anyakönyvi bejegyzések szerint Knolmajer József szakmáját tekintve vendéglős volt. Néhány név mellett a „földműves” ill. a „napszámos” bejegyzés olvasható. Magyar családneveket az 1885-ös évtől kezdve találhatunk. A szülők születési helye csak az 1890-es évektől kezdve került feljegyzésre. Legtöbbjük a környező településekről (Herend, Lókút, Kislőd, Porva, Akli, Szentgál, Pénzeskút, Nagyesztergár, Csehbánya, Nagyvázsony, Bánd) származott.

Az 1870-es évben kiadott XLII. törvénycikk alapján Szentgált a Veszprémi járáshoz osztották be. A puszta neve – mint Szentgál tartozéka – először 1900-ban tűnik fel „A Magyar Korona Országainak Helységnévtára” című adatgyűjteményben.

A szentgáli nemesség közbirtokosságához tartozó birtokok erodálása következtében Lókút-Óbánya, Hárságy- és Gyertyánkút-puszta, Bánd, Márkó Pénzeskút, valamint Kőrisgyőrpuszta német anyanyelvű lakosainak száma gyarapodásnak indult.

Az 1909-es nyilvántartás feljegyzései szerint a Szentgálhoz tartozó lakott külterületeken 290 személy élt. Az 1910-es évre vonatkozó népszámlálási adatok Hárságy-pusztára vonatkozó bejegyzései a következők voltak: a lakosság száma: 460 fő,ebből magyar nemzetiségűek 261, német pedig 199. Összesen 370 ember tudott magyarul. A népszámlálási adatok és a nyilvántartási adatok azonban jelentősen különböznek egymástól. A vallási hovatartozás alapján 434 személy volt római katolikus, 25 református és egy személy volt ágostai hitvallású. Írni és olvasni 232 lakos tudott.

A lakosok – ugyanúgy, mint Gyertyánkút-pusztán – szinte mind római katolikusok voltak. A csekély számban itt élő luteránusok és reformátusok a tanyákonszolgáltak. A tanyabirtokosok magyar származásúak voltak, akik Szentgálról, ill. a szomszédos birtokokról települtek ki a bakonyi erdőkbe. A tanyásodás társadalmi jelensége a tagosítás követően, az 1890-es években nagyon erős volt. A szolgák uraikkal együtt vándoroltak. A tanyákon lehetőségük volt állatot tartani (elsősorban sertést). A legtöbb szolgáló az erdők mellett, ill. közelében akart dolgozni, mivel így könnyű szerrel jutott fához. A kötelességek elvégzése mellett, gyakran vállaltak földmunkát a szomszédos tanyákon is. Céljuk a szabadság és a függetlenség volt.

Az 1930-as népszámlálási adatok szerint 214 német anyanyelvű személy tartozott a szentgáli lakossághoz, közülük mindössze 19 lakott az anyaközségben. A többség a tanyákon telepedett le. A német és a magyar falu között itt is szembetűnő volt a különbség. A német nemzetiségűek visszahúzódóbbak, és gyanakvóbbak voltak. A két világháború között a tanyák száma 120 körül mozgott.

Az első világháború után a település közigazgatási helyzete jelentős mértékben nem változott. Az anyaközségtől való nagy távolság miatt 1921-ben létrehozták a Hárságy-Kőrisgyőr jegyzői kirendeltséget. A jegyzői kirendeltség felügyelete alá 1925-ben kb. 870 személy tartozott. Hárságyon ekkor 350 személy lakott a faluban, 90 az ún. Laposok-dűlőn, amely kb. ½ km-re feküdt a településtől, 80 lakosa volt Reé-puszának, 30 Klein-pusztának, továbbá 20 személy lakott a környező tanyákon.

Ebben az időben a falu még nem rendelkezett orvossal, de majdnem mindegyik településen megtalálható volt egy bába, aki munkájáért meghatározott pénzösszegért végezte.

1925. október 4-én a településen fiókegyházat alapítottak. A mindenkori mise a gyertyánkúti iskolakáponában talált helyet. A falu csak 20 évvel késsőbb, 1945-ben tudott saját plébániát létrehozni.

Az 1920-as években a községben két kocsma és egy szatócsbolt működött. Az itt lakók különböző élelmiszereket, terményeket (tojás, túró, tejföl stb.) vittek eladásra a veszprémi piacra. Az utat gyalog, vagy szekéren tették meg a városig.

A második világháború és következményei
 

A második világháború kezdeti évei nagyobb változást nem hoztak a falu életébe. 1942 tavaszán, amikor a második magyar hadsereget is mozgosították, egyre több hadköteles férfit hívtak be katonai szolgálatra. Több férfi is amerikai, valamint orosz fogságba esett. Az utolsó orosz hadifogoly 1953-ban (!) térhetett haza.

Gyertyánkútról és Hárságyról összesen 15 család menekült el a visszahúzódó német csapatokkal, amely 70 személy elvesztését jelentette a két falunak.

A kitelepítés
 

A két falu életében 1948. január 14-e és 18-a jelentette a legszörnyűbb napokat. A hárságyi kitelepítési listán szereplőket január 14-én vitték a herendi vasútállomásra, 18-án pedig a gyertyánkúti kitelepítésre váró németeket szállították Zircre. A két falu együttes vesztesége 130 személy volt.

A lókúti és gyertyánkúti németek nagy többsége Pirna környékére került, amely az egykori NDK déli részén feküdt. A Hárságyról kitelepítettek hasonlóképpen jártak. Január 14-én a herendi vasútállomáson bevagonírozták őket a marhavagonokba, majd a célállomás Pirna felé vették az irányt. A Németországba kitelepítettek közül sokan a hazaszökés mellett döntöttek, ám az állandó feljelentések megnehezítették a visszatérést. Az elhurcoltak többsége Németországban telepedett le, vagy pedig onnan az Egyesült Államokba, Ausztráliába utazott, s ott kezdett új életet.

A kitelepítést követően szinte azonnal megkezdték a visszamaradt javak felosztását.

A szocialista korszak változásai
 

        Az 1945-ös földosztás sem oldotta meg a lakosság problémáját, mert az addig bérmunkát végző újgazdák, eszközök hiányában nem tudták megművelni a földeket, és lemondtak róla. Ezekből a földekből alakult meg az Állami Gazdaság. 

Az 1956-os forradalom csendes eseményekkel zajlott le, tüntettek a beszolgáltatás ellen és elégették a káderlapokat. Mégis súlyos megtorlás következett, néhány embert börtönbüntetésre ítéltek. A szovjet katonák jelenléte állandó problémát jelentett a lakóknak.

1959-ben alakult meg a Móra Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, 1962. január elsejével egyesült a márkói „Egyetértés” MgTSZ-el. Az új szövetkezet a “Béke” nevet kapta. Ebben az évben kapott menetrendszerű autóbuszjáratot a falu Veszprémbe. Az 1960-as évek az országos fellendülése Hárskúton is jelentkezett. 1960-ban megindult a Hárskutat Veszprémmel összekötő buszjárat, mely 4 megállóhellyel rendelkezett. 1962-től hetente egyszer orvosi rendelés szolgálta a lakosságot. Ugyanezen évben végre sikerült a villany bevezetését is megoldani. A javuló jövedelmi viszonyok megengedték sok új ház építését, vagy a régi átépítését. A lakosság jelentős része már Veszprémben és Herenden ipari munkásként dolgozott. 1968-ban megalapítják a kendőgyárat az egykori Reé-pusztán. A gyár különösen a női lakosoknak kínált munkahelyet.

1969-ben Hárskutat Herendhez csatolták, mint társközséget. 1978-tól a felső tagozat az Általános Iskolából a korszerűbb herendi iskolában folytatta tanulmányait. Tehát most már az egyesült Hárskút is elvesztette önállóságát. Eleinte még jól mentek a dolgok, mert 1971-re elkészült a kistérségi vízmű és minden házban folyhatott a tiszta víz. Később azonban fejlesztés alig történt, inkább csak fenntartásra futotta a közös költségvetésből. 1988-ban nyílt lehetőség a telefonhálózathoz való csatlakozásra, így 50 telefon szólalhatott meg a faluban az országos hálózathoz kapcsolódva. Az új képviselőtestület és polgármester nagy lendülettel fogott az elmaradt fejlesztések pótlásához: felújították a kultúrházat, a régi tanácsháza és óvoda együttest, új út épült Lókúttal közösen Óbányáig, így megszűnt „zsákutca település” mivoltunk. Elkezdődött a csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep építése.

A rendszerváltástól napjainkig
 

A berlini fal leomlása előtt, 1989. augusztus 13-án, a hárskúti lakosság találkozót rendezett a faluból egykor kitelepítettek, elmenekültek, s az itt maradtak számára. A háromnapos rendezvényen közel 300 ember vett részt. Sokan 40 év után most találkoztak ismét. Ezzel a rendezvénnyel a község Veszprém megyében az elsők között volt.

Márkó, és Hárskút község 1989-ben bejelentette, hogy a jövőben nem óhajt Herenddel közös közigazgatást fenntartani. 1990. szeptember 30-án a hárskúti lakosok először szavazhattak Hárskút első polgármesterére. A hét fős testület munkáját két hivatali dolgozó, egy részmunkaidőben foglalkoztatott jegyző, valamint egy szintén részmunkaidőben foglalkoztatott tervező segítette.

Az elkövetkezendő években az alábbi jelentősebb beruházások, események történtek a községben:

1991: elkezdik a szennyvíztisztítótelep építését

1992: bezárják a Reé-pusztán működő fafeldolgozó üzemet

1994: Német Kisebbségi Önkormányzat alapítása Frisch László elnökletével

1994: elkészül a Hárskutat Lókúttal összekötő út

1996-ra befejeződött a falu teljes telefonhálózatának kiépítése, ingatlanonként két vonallal.

1997: a kultúrház felújítása és átépítése. A könyvtár új helyre költözhetett, valamint kialakításra került három vendégszoba is, lefektetve a falusi turizmus helyi alapkövét.

2003: a községet földgázhálózatra csatolják

A lakosok száma évek óta 650 körül mozog. Jelenleg 12 személy lakik a falu területén kívül. A születések száma évente lecsökkent 3–5 újszülöttre, az elhunytak száma éves átlagban 8–10 személy körül mozog.

Intézményrendszer

Közigazgatás
 

A kezdetben kialakult két puszta nem volt közigazgatásilag önálló: Gyertyánkút anyaközsége Lókút, Hárságyé pedig Szentgál volt. Hárságypuszta az anyközségtől – a dunántúli viszonyok között igen távol – 16 km-re feküdt. A nagy távolság mellett nehezítette a külterületen élő lakosságnak a községi tanáccsal való kapcsolatát az a tény is, hogy a falu belterülete csak a Bakony gerincének megmászása után volt elérhető. Gyertyánkút leválásával Lókút 484 katasztrális hold, és 923 négyszögöl nagyságú területet veszített el. Hárságy leválását Szentgál sem ellenezte, mivel számukra ez anyagi veszteséggel nem járt. A leválás 1956-ban jött létre, s ekkor egyesülhetett a két puszta.

A lakosság és az igazgatás szükségletei egyaránt megkövetelték, hogy a Bakony belsejében levő félreeső, egymás mellett fekvő két zárt települést saját igazgatással bíró községgé alakítsák. Az Elnöki Tanács 1956. július 1-jén a két egykori pusztát – Hárságyat és Gyertyánkutat – „Hárskút” néven egyesítette.

A falu élete 1969-ben újabb fordulóponthoz érkezett: a 20237/1969 sz. rendelet szerint Herend székhellyel közös tanácsot kell szervezni. A községi közös tanácshoz tartozott Bánd, Hárskút. Herend és Márkó. A közös tanácsüléseken Hárskutat Knolmayer Nándor képviselte, mint vb-titkár.

Márkó, és Hárskút község 1989-ben bejelentette, hogy a jövőben nem óhajt Herenddel közös közigazgatást fenntartani. 1990. szeptember 30-án a hárskúti lakosok leadhatták szavazatukat az első polgármesterre. A hét fős testület munkáját két hivatali dolgozó, egy részmunkaidőben foglalkoztatott jegyző, valamint egy szintén részmunkaidőben foglalkoztatott tervező segítette. A községi jelenlegi polgármestere Kiss Árpád, aki második ciklusát tölti e poszton.

Hárskúti Német Kisebbségi Önkormányzat

A települési Német Kisebbségi Önkormányzat megalakulása óta terveit sikeresen megvalósította. Minden évben megrendezi a Svábbál-t, a Pünkösdi Nemzetiségi Napot, a Falunapot, Márton-napi rendezvényét és a Falukarácsonyt.

A programokat sikerült színesíteni, pl. a 2009 decemberében megrendezett karácsonyi koncerttel, illetve a Pünkösdkor tartott bállal.

A rendezvényeken kívül hozzájárult a település középületeinek és köztereinek megújításához: mind Gyertyánkúton (felső temető), mind pedig Hárságyon (alsó temető) felújítottuk a ravatalozókat belül és kívül is (meszelés, járólapozás, javítások, szigetelés). A temetőkbe öntözőkannákat vásároltunk, valamint a csapok mellé víztároló tartályokat helyeztünk el, hogy a locsolást ne hideg vízzel kelljen megtenni. Felújításra került továbbá az orvosi rendelő mellett található Nemzetiségi Múzeum, valamint anyagilag támogattuk a Művelődési Ház alsó szintjének kifestését és a rendelőt érintő javítási munkálatokat is.

A kitelepítés 60. évfordulójának alkalmából (2008) a templomkertben emléktáblát avattunk a kitelepített családok névsorát feltűntetve. A felszentelt emléktábla avatásán Heilig Ferenc mondott ünnepi beszédet.

Tárgyi eszköztárunkat igyekeztük olyan dolgokkal bővíteni, amelyekkel a jövőben kiadásainkat is csökkenteni tudjuk. Így készült el a mobil színpadunk, amelyet a környező települések bérbe tudnak venni. Vásároltunk mikrofont a rendezvények lebonyolításának megkönnyítése érdekében.

Állandó támogatásunkban részesült – fennállásáig – az Általános Iskola, valamint a Német Nemzetiségi Óvoda. Amíg lehetőség és érdeklődés volt, támogattuk a városlődi német táborba jelentkező általános iskolás tanulókat is.

Támogattuk a Sportkört a fűnyíró traktor megvásárlásában, valamint a fiatalok számára biliárdasztalt vásároltunk, mely a Művelődési Házban kapott helyet.

Működésünket munkájával nagyban segítette és támogatta Hárskút Község Önkormányzata, több helyi vállalkozó, valamint több család, magánszemély is. Az általuk nyújtott segítség és támogatás nélkül nem sikerült volna ennyi mindent megvalósítanunk az elmúlt 4 esztendőben.

A hárskúti Német Kisebbségi Önkormányzat jelenlegi tagjai: elnök: Szilágyi Eszter képviselők: Baumgartner Károlyné, Frisch Zoltánné és Heblinger Petronella.

Intézményrendszer

Iskola
 

A lókúti iskolát az 1840-es években a lókúti, óbányai és gyertyánkúti gyerekek látogatták.

Lókút-Gyertyánkút törzskönyvéből megtudhatjuk, hogy az 1862-es évben Gyertyánkúton iskolaépületet építettek. Az iskola állami elemi népiskola volt, ahol a tanítás vegyesen folyt. A mindennapi iskola hatosztályos, az ismétlőiskola háromosztályos volt. Az iskoláskorú gyermekek oktatása a gyertyánkúti iskolaépületben folyt. Az anyaközség feladatai közé tartozott volna, hogy egy helybeli iskolát hozzanak létre. Az első tanító a pusztán valószínűleg a tanítóképzőt végzett Anger János volt, aki 1872-ig dolgozott a gyertyánkúti iskolában. Az iskolai dokumentációból megtudhatjuk, hogy az első osztályos tanulók kivétel nélkül mind csak németül tudtak.

Az oktatás és az egyház tekintetében Hárságy-pusztán a kiinduló helyzet hasonló volt a Gyertyánkút-pusztaihoz. A település nem rendelkezett saját iskolával és templommal. A nagy távolság miatt az iskolaköteleseket nem lehetett Szentgálra küldeni, illetve ebből az okból kifolyólag a hívők sem a szentgáli templomba jártak. Az 1910/11-es tanév osztálynaplóiban (Hárságyi iskola) utalást tesznek egy a hárságyi elemi iskola létrehozása előtt a községben korábban működött magánjellegű iskolára. A hárságyi iskolakötelesek között mind német, mind pedig magyar anyanyelvű gyermekek is voltak, Gyertyánkúthoz képest azzal a különbséggel, hogy itt a német anyanyelvű tanulók száma alacsonyabb volt. A gyertyánkúti iskolában a gyermekek szabadon használhatták anyanyelvüket (német).

Mivel a gyertyánkúti iskola mindkét puszta iskolásainak befogadására kicsinek bizonyult, szükségessé vált egy iskolaépület felhúzása Hárságyon is. A szentgáli képviselőtestület azonban sokáig szabotálta ezt a kívánságot, de 1910-ben a kérést már nem tudta elutasítani. Megoldásként a településtől kb. 1 km-re fekvő Reé középbirtokosságon eredetileg lakóépületnek épített épületben kineveztek egy helyiséget oktatási célokra. Az iskola községi jellegű volt és nyilvános jogokkal rendelkezett. Osztatlan oktatás keretében, a mindennapi iskola 4 osztályát egy időben oktatták. E négy osztályon kívül volt egy, két vegyes osztályból álló ismétlőiskola. A tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar volt. A nem magyar anyanyelvű iskolakötelesek nem részesültek anyanyelvi oktatásban. Az iskola megalapításának évében (1910) az iskolakötelesek száma 106 volt. A tanév megkezdése előtt összeírták azokat a gyermekeket, akik az iskolakötelesek közé tartoztak. Az összeírás során három különböző listát készítettek:

        1) „A már beiratkozott hárságyi tankötelesek jegyzéke” (össz.: 53)

        2) „A még be nem iratkozott tankötelesek jegyzéke” (össz.: 12)

        3) „A beiratkozni nem akaró hárságyi tankötelesek jegyzéke” (össz.: 41)

A harmadik listán lévő gyermekek 99%-a német anyanyelvű volt.

Azok az iskolakötelesek, akik tanulmányaikat úgy kezdték, hogy nem tudtak magyarul, kb. egy tanév elteltével már kétnyelvűvé váltak.

A Reé-pusztán található iskolaépület állapota egyre kritikusabb lett. A helybeliek azt szerették volna, hogy az iskola egy a kultuszminisztérium által kijelölt helyen épülne fel, nem pedig az anyaközség által javasolt földút mellett, mely fél km-re lett volna a falutól, ti. „… mert ezzel elejét veszi a község annak, hogy a hárságyi telepes svábok elszakadhassanak és községet alakíthassanak”.

1929-ben a hárságyiak birtokba vehették az új iskola épületét, mely végül a faluban kapott helyet. Annak ellenére, hogy a hárságyi iskolakötelesek jó körülmények között, helyhiánnyal nem küszködve tanulhattak, sok iskolás mégis a gyertyánkúti iskolát látogatta. Mindkét településen nyílt titok volt, hogy a gyertyánkúti iskolában a tanulók nyugodtan használhatták a német nyelvet.

A hárságyi iskola az 1945/46-os tanévben átállt a nyolcosztályos általános iskolai rendszerre. Egy évvel később a két iskolát – Hárságy és Gyertyánkút – összevonták. Ettől az évtől kezdve a két iskola együttműködésben dolgozott, de az oktatás továbbra is a két, egymástól kb. 1 km-re fekvő – iskolaépületekben zajlott.Az osztálynaplók bejegyzései alapján a kitelepítés évében egyetlen tanuló sem vallotta magát német anyanyelvűnek. Ugyanez vonatkozik a következő, 1949/1950-es iskolai tanévre is. Két év csend után, az 1951/52-es tanévben 10 tanuló neve mellé jegyzik be a németet, mint anyanyelvet. Az 1954/55-ös tanév volt a legutolsó év, hogy német anyanyelvű tanulókat jegyeztek be az anyakönyvi naplóba (13 gyerek összesen).

A két település egyesítése után (1956) az iskola új nevet kapott: „Hárskúti Állami Általános Iskola”. Az oktatás továbbra is a két egykori iskolaépületben folyt. A négy alsó osztály a gyertyánkúti, a négy felsőbb osztály pedig a hárságyi iskolaépületben tanult. Hadnagy Sándor tanító a tanácsüléseken mindig részletes jelentéssel szolgált az iskola állapotáról, valamint a település kulturális lehetőségeiről.

Hárságyi iskolások Hadnagy sándor tanítóval, 1955

Egy új iskolaterem építése gyakran felvetődött az üléseken, majd 1958-ban megkezdték ennek létrehozását, amit 1960-ban be is fejeztek. Ezzel egyetemben kialakítottak az iskolaépületben (Hárságy) egy színpadot is. Az új terem elkészültével megoldódott a kultúrházprobléma is.    

Helybeli színjátszó csoport 1936-ban

Az iskolában a tanítás váltakozva történt. Az alsó és felső osztályok hetente cseréltek. Az elsősök mindig délelőtt jártak iskolába. Az 1961/62-es tanévtől kezdve oktatták az orosz nyelvet. Ekkor 6 képesítéssel rendelkező pedagógus dolgozott a faluban. Ebben az évben az iskola már rendelkezett egy kézilabdapályával, játéktérrel, illetve egy 60 m-es futópályával.

A falu, illetve az iskola a felnőtteknek is kínált tanulási lehetőséget. A felnőtteknek egy 5 hónapos esti oktatásra járhattak az 1959-es évtől kezdve.

Állandó problémát jelentettek a tanyasi gyerekek. Ezek az iskolakötelesek a téli időszakban csak nagy nehézségek árán tudtak bejutni az iskolába. Az iskolához legközelebb eső tanya is 1 km-re feküdt a falutól.

Az iskola az 1980/81-es tanévig mind a nyolc osztály tanítását meg tudta oldani. Ettől az évtől kezdve azonban már csak az alsó négy osztály volt megtalálható az intézményben. Az iskolakötelesek létszámának csökkenése érezhető volt, amit már a felsős osztályok elvitele előtt sem lehetett nem észrevenni.

A kitelepítést követő generáció a német nyelvet szinte egyáltalán nem sajátította el. Nagyon kevés volt azok száma, akik az egykori anyanyelvet nem csak értették, hanem beszélni is tudták. A Herendi Tanács felmérése alapján a német anyanyelvet beszélők száma a településen a következőképpen változott (1978-ban):

A herendi iskolát 1980-ban körzeti iskola rangjára emelték. Ez a fejlemény a hárskúti négy felsős osztály elvitelét, s egyben az isklola Herendhez való tartozását is jelentette.

Az iskola tanulói 1989 előtt a 3. és 4. osztályban a német nyelvet heti 3 alkalommal tanulták. Az elsősök órarendjében először 1989-ben szerepelt a német nyelv, s ettől az évtől kezdve működött az iskola nemzetiségi jelleggel.

Óvoda
 

Az állandó jellegű óvoda 1975-ben kezdte meg működését. A szükséges épületet, egy régi lakóház átépítésével tudták kialakítani. Mivel a gyerekek száma idővel emelkedni kezdett, így az épület bővítése elengedhetetlenné vált. 1990-ben megvalósulhatott egy modern csoportszoba és egy új vizesblokk kialakítása. Az óvoda 1998 óta nemzetiségi jelleggel működik.

Civil szervezetek:
 

Hárskút Fejlődéséért Közalapítvány
 

A Hárskút Fejlődéséért Közalapítvány fő tevékenységei között szerepel az egészségmegőrzés, az egészséges életmódra nevelés, szociális tevékenység, tehetséggondozás, természetvédelem és környezetvédelem, sporttevékenység, oktatás és kulturális tevékenységek támogatása, valamint részt veszünk helyi rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Feladatunknak tekintjük a különböző életkorú, értékrendszerű civil közösségek kulturális művelődési szándékainak támogatását, melyekhez lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtunk.

Az elkövetkezendő évek elvárásai közt szerepel a község közösségi életének, érdekérvényesítésének segítsége, a különböző kultúrák közötti kapcsolatok építése, fenntartásának támogatása, a helyi német kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, befogadásának elősegítése, az amatőr alkotó szándékok, művelődő közösségek tevékenységének támogatása, a szabadidő kulturális célú eltöltéséhez feltételek biztosítása.

Hársfa Német Nemzetiségi Egyesület
 

A Hárskúti Hársfa Német Nemzetiségi Egyesület Lindebaum Dalköre évente számos hazai és külföldi meghívásnak tesz eleget. Ezen kívül 2002-ben Nemzetiségi Gyermektánccsoport is alakult a helyi tanulókból.

Farkaspagony Ifjúsági Közhasznú Egyesület
 

A hárskúti Római Katolikus Egyházközség és a Farkaspagony Ifjúsági Közhasznú Egyesület összefogásával, a hárskúti templom kertjében, felállításra került a Trianon emlékkereszt, mely a történelmi Magyarországtól elcsatolt részek jelképeként emeltetett, a trianoni megaláztatás 90. évfordulója alkalmából.

A Trianoni-emlékkereszt avatása

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Hárságy-puszta kialakulása szoros összefüggésben volt a szentgáli gazdák, valamint a német lakosok Bakonyba vándorlásával. A puszta tanyasi jelleggel bírt: a házak viszonylag nagy telkekkel rendelkeztek, s távol álltak egymástól. E mellett természetesen a kezdeti időkben sokan laktak „fent“ a tanyákon, majd csak később, a századfordulót követően költöztek be egyre többen a „faluba“.
 

Hárskút településképe

Hárságy-puszta első utcája valószínűleg a mai Fő utca lehetett. Ez az út visz tovább a jelenlegi Pénzesgyőrbe. Természetesen a puszta Gyertyánkútra vezető útja mellett is elkezdtek építkezni az emberek. A kezdeti időkben - feltehetőleg tanyaként – kialakult „Laposok“, melynek útja az egykori Reé-pusztára vezet. Ez a rész ma is egy különálló részét képezi a falunak.

Gyertyánkút-puszta, nagy bizonyossággal, Lókút irányából kezdett lakóházakkal beépülni, hiszen a puszta első lakói abból az irányból érkeztek. A mai Rákóczi utca, valamint annak folytatása, a mai Kossuth utca – egészen a két falu határáig – képezte (s képzi ma is) Gyertyánkút fő utcáját, a település „gerincét“. Gyertyánkútra ugyanúgy az egymástól távol álló, nagy telek voltak a jellemzőek.

A két település összevonása után az akkori végrehajtó-bizottság egyik fő célja volt, hogy rendezett utcasorokat alakítsanak ki, hogy a község tanyai jellege megszűnjön. Sok problémát okozott, hogy több telek amerikai állampolgár tulajdonában volt, akik ragaszkodtak ingatlanaikhoz, de építkezni nem akartak.

Az egyesítés után szükségessé vált az utcanevek megváltoztatása, illetve a házak újraszámozása. A tagok feladata volt többek között, hogy a lakosság véleményéről érdeklődjenek.

Ami a porták megjelenését illeti a településen nem találhatunk egyedi, vagy jellegzetesen sváb lakóépületeket. Mivel a lakosok szinte kivétel nélkül földművelésből éltek, így a hármas tagolású szoba-konyha-szoba elosztás volt a leggyakoribb. A legtöbb ház rendelkezett pajtával, melyet hozzáépítettek a ház hátsó részéhez, többnyire azzal egyvonalban, ritkán arra merőlegesen. Így alakultak ki az ún. „hosszú házak“. A tornácos típusú ház nem volt kifejezetten jellemző építkezési stílus, de egy-két helyen azért feltűntek ilyen épületek is.

Mivel a település és környéke forrásokban gazdag, ezért ma is sok ház udvarában találunk ásott, vagy fúrt kutat. A Kossuth utcán ma is fellelhető több kút.

Szakrális környezet
 

A népesség vallási hovatartozása

Mindkét település lakosaira jellemző, hogy a kezdeti idők óta a római katolikus vallást gyakorolják. Természetesen van egy fennmaradó 2–3%, aki nem ebbe a vallási csoportba tartozik. Korábbi időkben élt egynehány református, ágostai evangélikus illetve zsidó a településen, de mára már nem találhatók meg.

Templom 

A falu temploma a legnehezebb időben, 1949–50-ben épült, az egykori hárságyi temető helyére. Az akkori plébános Márton Antal 1949. november 5-én kért engedélyt az építéshez. Vándor Ferenc tervei alapján történt meg a kivitelezés 1949–50-ben, majd a következő évben elkészült a plébánia épülete is. Ahhoz, hogy a templom felépülhessen, mind Márton Antal, mind a falu lakossága példaértékű áldozatokat hozott.

Az egyházi feladatokat jelenleg Sabjanics Miklós herendi plébános látja el. Napjainkban két falu tartozik egyházi vezetése alá.

A hárskúti templom belső tere

Keresztek

A kezdeti időkben, elsőként kialakult utcákban található kőkeresztek a lakosok adományait tükrözik. A kereszteket az Amerikába emigráltak adományozták a falunak, ezért kivándorlási keresztnek is nevezik őket. A Baumgartner család megbízásából a Fő utca 22. sz. előtt állítottak keresztet, amit egy olasz kőfaragó vörös homokkőből készített.

Pléhkrisztus Hárskút határában

A Gyertyánkúton található kőkeresztet Kovács Rudolf és felesége állíttatta 1932-ben.

Szokások
 

Mivel a lakosokat a szegénység jellemezte, s csupán néhány hold termőfölddel rendelkeztek, mindez visszatükröződött életmódjukban, ruházkodásukban, s étkezési szokásaikban. Munkájukból adódóan kora tavasztól késő őszig, reggeltől estig a földeken voltak. Néhányan közülük emelett még napszámos munkát is végeztek. A gyermekeket már nagyon korán vitték magukkal, megszabva ezzel sorsukat. A tanulást felesleges dolognak tartották. Ez a felfogás csak a második világháború után kezdett megváltozni.

Egyházi évhez kötődő szokások
 

Szokásaik nagyon szorosan kapcsolódtak a katolikus ünnepekhez és az évszakokhoz.

Luca nap (december 13.)

Hittek a babonákban, amelyek a karácsonyt megelőző Luca-naphoz szövődtek. Ezen a napon tilos volt varrni, és elkezdték a Luca szék elkészítését.

Karácsony

Legnagyobb ünnep számukra a karácsony volt.

Ádám és Éva napján, az éjféli szentmisét megelőzően, minden házba ellátogattak a „Krisztkindlik“. Ezen a napon díszítették fel a karácsonyfát. Sok család a szentestén egy lapátra parazsat, szenet és barkát tett, majd ezt kivitték az istállóba és meggyújtották, ezt követően ennek füstjével megáldották a jószágokat, hogy elkerülje őket a betegség. A „Krisztkindl“ –játék csak 1950-ig élt, mint gyakorlott szokás, a faluban. Ezt követően a gyerekek Betlehemes játékkal járták a falut. Az ünnepek a „Három királyok“ napjával értek véget. Ezen a napon bontották le a karácsonyfát is.

Farsang

A farsangi időszak végéig a falu két kocsmájában minden vasárnap bált tartottak. Ebben az időszakban köttetett a legtöbb házasság. Azért tartották ezt az időszakot a legmegfelelőbbnek, mert télen történtek a disznóvágások, és így friss hús kerülhetett a lakodalmi asztalra.

A farsangi időszak hamvazó szerdával véget ért. Ezt megelőzően – mint a legtöbb faluban – három napon keresztül mulattak. A hamvazószerda előtti napon a fiúk bohócnak öltözve vonultak végig a településen és mindenhonnan kolbászt és tojást gyűjtöttek. Ezt követően végleg elbúcsúztatták a telet a kocsmában. Ezalatt az asszonyok és a lányok egy háznál gyültek össze, ahol aztán forralt bor mellett beszélgettek.

Nagyböjt

Hamvazószerdát egy 40 napos böjti időszak követte. Ez alatt az időszak alatt nem ünnepeltek, nem mulattak, nem báloztak.

A nagyböjti időszak hosszú estéin a nők mindig más háznál jöttek össze és egymást segítve közös munkákat végeztek tollat fosztottak, fontak. A lókúti szövőmester aztán ebből zsebkendőt, zsákot, alsóneműt és ágyneműt szőtt. A férfiak fűzfavesszőből kosarat fontak, körtefavesszőből pedig seprűket készítettek.

Húsvét

A böjti időszak Húsvét beköszöntével véget ért. Nagyszombaton eltették a megáldott barkavesszőket, s nyáron, vihar esetén ebből egyet a tűzbe hajítottak, hogy mielőbb véget érjen az ítéletidő.

Nagycsütörtökön elhallgattak a harangok, melyeket a fiúk azok visszatértéig – a mai napig – kerepeléssel helyettesítettek.

A húsvéti tojásokat és a sonkát a hívők vasárnap elvitték a templomba a szentmisére, hogy azokat a plébános megáldja. Húsvét hétfőn a gyerekek kimentek a közelben fekvő rétre színes tojást gurítani. A böjti időszak lezárását az emberek nagy ünnepléssel tették.

Május 1.

Május elsején a legények minden házhoz, ahol hajadon lány lakott, májusfát állítottak. A legnagyobb fát a kocsma előtt állították fel, amit május utolsó napján kitáncoltak, hatalmas mulatozások mellett.

Pünkösd

Húsvétot Pünkösd ünnepe követte. A helyi szokás szerint a legények a leglustább gazda marhájának szarvára virágkoszorút akasztottak. A leglustább gazdának azt nevezték, aki utolsóként hajtotta ki a marháját a legelőre.

Péter, Pál ünnepe (június 29.)

Nyár idején ritkán ünnepeltek. Péter és Pál napján azonban Hárskúton is nagy ünnepelést tartottak: annak ellenére, hogy itt az aratás később kezdődött, és így később is ért véget.

Magyarok Nagyasszonya (október 8.)

A Mária napján esedékes búcsút évente egyszer tartották, mivel a templomot is tiszteleére szentelték fel.

Búcsújárás

A helyi búcsún kívül minden évben rendszeresen ellátogattak május első vasárnapján a csatár-hegyi búcsúba, és a szeptember elején esedékes csatkai búcsúba. Minden alkalommal egy legalább 30 fős csoport indult útnak gyalog Csatka felé. Az odaút alatt végig énekeltek és imádkoztak. Ezek a búcsújárások két napig tartottak. Az utóbbi időszakban már busszal, vagy autóval keresték fel a búcsújáró helyet.

Márton és Katalin nap (november 11. és 25.)

Az őszi munkálatok befejeztét Márton és Katalin napján is megünnepelték.

Hárságy-Gyertyánkúti zenekar 1943-ból (b-j.: Rauscher Ignéc, Wéber Gyula, Hutvágner Károly, Schmutz Mihály

Polgári ünnepek
 

         A szokásokhoz, hagyományokhoz szorosan kapcsolódtak az ember életében bekövetkező nagy fordulópontok, mint a születés, keresztelő, házasság és temetés.

A keresztelő során a komaasszony az ifjú anyának elvitte a „Kfaterin Hefe“-ben (komatál) a borlevest, hogy az újdonsült anya hamar megerősödjön.

A magyar esküvők hagyományait hamar beépítették saját szokásaik közé. Különleges szokások, vagy hagyományok ezen a területen nem voltak jellemzőek.

Haláleset során a halottat az ún. „guten Stube“-ban (tiszta szoba) ravatalozták fel (a falu hullaházainak elkészültéig). A temetést megelőző napon késő éjszakáig részt vettek a halotti toron.

Viselet
 

        A helyi lakosok egyszerűsége, szegénysége a ruházkodásban is megnyilvánult. A nők és a lányok – a kisebbek is – hosszú hajat viseltek. A lányok haját copfba fonták, az asszonyok kendőt, vagy kalapot hordtak. A kendő többnyire tarka színű volt, kikeményítve és élére vasalva. Vasárnaponként azonban szigorúan, csakis fehér fejkendőt viseltek, ezt 3-–5 nap után mosták ki.

Nyáron és meleg időben csak egy könnyű kendő, „Schopf“ volt a fejükön, de csak otthon. Egyéb alkalmakkor mindig fejkendőt viseltek a „Schopf“ fölött. A fejkendők legtöbbször siffon, selyem vagy kasmír anyagból készültek. A lányok, menyecskék csak hideg idő esetében viseltek fejkendőt.

A nők egyrészes alsóruházatot hordtak, ami csak 5–10 cm-el volt rövidebb a szoknyánál. Az alsóruhákat vászonból, vagy siffonból varrták. Néhányan hordtak kisebb, szűkebb fazonú mellényt is, amelyek vászonból, vagy flanellből készültek. Az alsószoknya mindig világos, vagy fehér színű volt, téli időszakban mindig flanell, különben pedig vászon anyagból varrták.

Az alsószoknyák fölé rakott szoknyát húztak, ami egészen sötét színű volt, kivétel a fiatal lányokét, akik szoknyája nagyon világos színű kellet, hogy legyen. A rakottszoknya általában a vádliig ért, és különféle anyagokból készülhetett. Az ingujj lehetett rövid, vagy hosszú is, fehér vászonból, vagy siffon anyagból. Ezt két részből szabták.

A ruhához való egyszerű, fényes kötényt a blúz fölött viselték, és hátul kötötték meg. A kötény lehetett egyszínű, de mintás is. A blúz többnyire a szoknyával megegyező anyagból készült, de el is térhetettt ettől.

Ami a harisnyát illeti, a lányok fehéret, az asszonyok rózsaszínűt, vagy barnát viseltek. Ünnepnapokon pántos lakkcipőt vettek fel, ami lehetett bőrből is. Hétköznap barna, vagy fekete cipőben, tavasztól őszig a legtöbben mezítláb jártak.

A hideg téli időszakban nem vettek fel kabátot, hanem az ún. berlini kendőt vették magukra, amely gyapjúból készült, és általában fekete, vagy barna színű volt.

        A férfiak hajviseletét mindig a rövid fazon jellemezte. (A kicsi fiúgyermekeké nagyon rövid, pár milliméteres volt). Különböző bajuszfazonok voltak a jellemzőek, de senki sem viselt szakállat. Általában kalapot hordtak, télen pedig szőrmesapka védte fejüket a hidegtől. A kisfiúk fekete színű kalapot viseltek.

Tarka színű ingeket hordtak, ami általában flanellből, vagy siffonból készült. Vasárnap mindenki fehér inget vett fel. Mellényt csak nagyon ritkán hordtak, ha igen, akkor az bársonyból készült és igazodott a ruházat színéhez.

Tavasztól őszig hosszú vászonnadrágot hordtak, télen viszont bársonyból készült csizmanadrágban jártak. A nadrág alatt vászonból, vagy flanellből készült alsónadrágot viseltek.

Hétköznapokon a férfiakon kékfestő anyagból varrt kötényt volt. Télen a ruházat fölött fekete, vagy barna bársonyból készített háromnegyedes kabátot hordtak. A hideg évszak alatt csizmában jártak, máskülönben pedig zsinóros (fűzős) cipőt úztak a lábukra.

        Esküvőkor a menyasszony egy a szoknyával anyagában és színében is megegyező blúzt viselt, ami lehetett világoszöld, krémszínű, lila, világoskék, fehér is. A koszorú és a szalagok mindig fehérek voltak. Lábukon fekete csatos cipőt viseltek. A vőlegény mindig fekete viseletben volt – csizmanadrág, kabát, fehér ing és fekete kalap. 

Halálesetkor a halottat mindig fekete ruházatban temették el.

Ifjú pár az 1930-as évek elején (Wéber Gyula és Wágenhoffer Teréz)

Nyelvjárás
 

Lókúton, a ma még az anyanyelvet beszélők nyelve egy régi bajor nyelvjárásra hasonlít, így feltételezhető, hogy ez a népcsoport Bajorországból a Fekete-erdő vidékéről származhat. Ebből a hipotézisből kiindulva valószínűsíthető, hogy a gyertyánkúti német népelem származástörténete megegyezik a fentivel. E mellett szólnak azok az adatok, mely szerint Gyertyánkút Lókút községből alakult ki. Sok családnév közös, és a nyelvjárás amit beszélnek egyezik. A két falu lakosai között folyó jelenlegi nyelvi kommunikáció (természetesen a német anyanyelven) minden akadály nélkül folyik. A német kisebbség mindkét településen ugyanazt a dialektust beszéli.

Étkezési szokások
 

Ahogy az élet más területein is, az étkezésben is a takarékoskodás volt az egyik legfontosabb alapelv. Többnyire olcsó, egyszerű ételeket készítettek burgonyából, babból és káposztából.

Az asztalravalót saját földjeiken termesztették. Csak nagy ünnepek alkalmával került friss hús az asztalra, csirke, vagy sertés formájában. Más alkalmakkor a fentebb említett hozzávalókhoz füstölt húst készítettek. Hétköznap nem ettek húst. Különösképpen a tavasztól őszig tartó időszakban gyorsan elkészülő ételeket ettek. A leves egyetlen egy ebédnél sem hiányozhatott. A káposztából és tökfélékből készült ételek mellé mindig nyers burgonyából főtt gombócot tálaltak. A megmaradt gombócot másnap, harmadnap zsíron megpirították, alkalmanként felvert tojással együtt megsütötték.

Fontos volt, hogy az ételek laktatóak legyenek, hiszen egész nap a földön dolgoztak.

Volt egy íratlan szabály arra, hogy melyik nap, mit „szabad“ főzni. Így volt főzeléknap, tésztanap, káposztanap stb.

Látnivalók

Hárskút a Bakony hegység és egyben a Dunántúl legmagasabban fekvő települése, tengerszint feletti magassága 499,5 m. Veszprémtől 18 km-re, Zirctől 12 km-re van közúton. A legközelebbi vasútállomás Márkóról menetrendszerű autóbusz járattal közelíthető meg. Személygépkocsival Márkón át a 8-as főközlekedési útról, Zircről és Pápa felől Lókút érintésével szép vonalvezetésű, kicsit meredek úton érheti el a látogató. Havas, jeges időben a megközelítés a 8-as út felől ajánlott.

Magyarok Nagyasszonya katolikus templom
 

1949–1951 között, főleg a helyi adományokból épült a katolikus templom Márton Antal plébános vezetésével. Az építést a helyi iparosok végezték, tekintet nélkül arra, hogy Hárságyon vagy Gyetyánkúton laktak. A templom az egység szimbóluma lehet. Érdemes megjegyezni, hogy az önálló egyházközséget Mindszenti József veszprémi püspök alapította 1946-ban.

Magyarok Nagyasszonya katolikus templom

Trianon emlékkereszt
 

A hárskúti Római Katolikus Egyházközség és a Farkaspagony Ifjúsági Közhasznú Egyesület összefogásával, a hárskúti templom kertjében, felállításra került a Trianon emlékkereszt, mely a történelmi Magyarországtól elcsatolt részek jelképeként emeltetett, a trianoni megaláztatás 90. évfordulója alkalmából.

Trianon emlékkereszt

Nemzetiségi emlékmúzeum
 

A településen a Német Kisebbségi Önkormányzat Heblinger Józsefné elnöklete alatt létrehozta a Nemzetiségi Múzeumot, mely a faluban még fellelhető tárgyi emlékeket mutatja be. A Múzeum nem rendelkezik állandó hellyel, így csak időszakos kiállítás keretében tekinthető meg.

 

A kiállítás 2007-ben

Elesettek és kitelepítettek emlékművei
 

Az egykori hárskúti iskola épülete előtt található az I. világháborúban elesettek emlékműve. A templomkertben lehet megtekinteni a II. világháborúban elesettek, valamint a kitelepítettek emlékművét. Utóbbit a Nénet Kisebbségi Önkormányzat emeltette a Kitelepítés 60. évfordulójára emlékezve. A jelenlegi Polgármesteri Hivatal falán taláhatóak az 1989-es „Találkozóról“, valamint a Kitelepítés 50. évfordulójáról megemlékező márványtáblák, melyeket a Nénet Kisebbségi Önkormányzat Pünkösdkor, a Német Nemzetiségi Nap keretein belül, minden évben megkoszorúz.

Hárskúti Ökoház
 

A Hárskúti Megújuló Energia Központ Kft. 2003 januárjában alakult meg azzal a céllal, hogy léterhozzon egy a megújuló energiaforrások felhasználásán alapuló, mind környezeti, mind gazdasági értelembe véve fenntartható módon üzemelő bemutató parkot, ahol az emberek testközelben tekinthetik meg a különböző környezetbarát technológiákat és gazdálkodási folyamatokat, ötleteket és ihletet merítve belőlük saját életmódjuk megformálásához. A bemutatópark első látogatható épülete a hárskúti Ökoház, ahol családi ház léptékű megújuló energia rendszereket lehet megtekinteni működés közben: többek között napkollektort, napelemet, szélgenerátort biomassza tüzelésű kazánt.

Természeti értékek
 

A jégkorszaki emlékét őrzi Hárskút környékén a medvefül- vagy cifra kankalin (Primula auricula ssp. hungarica). Magyarországon már csak néhány helyen található meg. 1929-ben fedezte fel Rédl Dezső, ezt a különleges fajt Hárskút határában. A virág áprilisban virágzik, kicsi sárga virágokat hoz. Csak a hidegebb, északi sziklás lejtőn marad meg, pár száz tőből álló kolóniája védett. 

Az erdők, mezők rengeteg fajta ehető gombát nevelnek március végétől a kemény fagyok beálltáig, például óriás pöfeteg, sárga rókagomba, őzláb gomba és tucatnyi csiperkefaj nyújthat élményt a hozzáértő turistáknak.  

Jellegzetes madár erre az egerészölyv, mely az út menti bokrok, szalmabálák tetején mozdulatlanul ülve, vagy nagy magasságban körözve figyeli az ideérkezőt.

A község környékén számos karsztforrás található, a legjelentősebb az Anti-forrás, mely a szomszédos településeket (Lókút, Pénzesgyőr) is ellátja kiváló minőségű vízzel. Több barlangot is felfedezhet az idelátogató (Rendkő barlang, Borzás hegyi barlang). A környék természeti adottságai révén lehetőséget biztosít sportolásra, a szabadidő hasznos eltöltésére, a növény- és állatvilág megismerésére. 
        Életének utolsó éveit hárskúti magányában töltötte Szemere László kiváló mikológus (gombaszakértő), nevét a művelődési ház falán emléktábla őrzi.

Medvefül, vagy cifra kankalin

Estergali forrás

Források

Összeállította: Szilágyi Eszter, a Hárskúti Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke

Irodalom:
 

Dietzel Gyula: A Márkó-Szentgál-Csehbánya-Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 14-1979. 199–209.

Balogh László–Ördögh Ferenc: Veszprém megye földrajzi nevei IV. Veszprémi járás Budapest, 1967. 156–162.

Hudi József (szerk.) Előadások a Veszprém megyei németek történetéből (1946–1948). Veszprém, 1997.

Ila Bálint- Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona I.Budapest, 1964.

Kauker Márton: Hárskút község földrajza. Veszprém : Kézirat, 1983. - 60 fol., 1 térkép 

Kenéz Árpád: A pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténete es vegetációja. In:  A Bakonyi Természettudományi Múzeum közleményei, 25. 2008. 7–18.

Körmendy József: Márton Antal (1919–1995). In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XVI. Veszprém, 1996. 173–174.

Maksay Ferenc: Szentgál népesedési viszonyai a feudalizmus korának végén. In: Történeti Statisztikai Évkönyv, Budapest 1961-1962. 22–42.

Molnárné Szabó Anikó: Néphagyományok Hárskúton. Veszprém, 1999.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Gyertyénkútra vonatkozó adatok: 175.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Szilágyi Eszter: Hárskút története. Német Kisebbségi Önkormányzat Hárskút, 2004. 88 p.

Szilágyiné Liptay Ilona: Ein kleines schwäbisches Dorf – Hárskút – im 20. Jahrhundert. Diplomarbeit Eötvös József Főiskola, Baja 2001.

Vajkay Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959.

Levéltári források

Gyertyánkúton 1845-ben 1927-ben és 1936-ban tartottak egyházi vizitációt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (rövidítve VÉL) találhatók (VÉL A8/27, 80, 141.)

A Veszprém Megyei Levéltárban (későbbiekben VeML) található források:

Hárságpuszta betelepülésének és faluvá növekedésének iratait Szentgál nagyközség archívumában találjuk meg. A 18. század végén a Bakonytól északra levő határrészekre indult meg a szomszédos német községekből a bevándorlás. Északi, észak-nyugati határában (az anyaközségtől 16-19 km távolságra) keletkezett a 19. század végén a javarészt német ajkú zárt település Hárságypuszta és Körisgyőr. Szentgál fejlődése a nemesi kiváltságok megszűntével megállt. Az 1930. évi népszámlálás szerint Szentgál külterületén lakott a község valamennyi német ajkú lakosa (akkor 1593 fő). A település egy század alatti gyarapodása majdnem kizárólag a külterületre esett, míg a belterületi őslakosság, a református nemesi őslakosság 1836-tól 1941-ig megfogyatkozott. Az 1941. évi népszámláláskor Szentgál 4579 fős lakosságából 641 (14%) vallotta magát német anyanyelvűnek.

Szentgál nemesi község feudális kori iratai (VeML V.402.) a Veszprémi Bakonyi Múzeumtól átvett történelmi iratgyűjteményből és Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor hagyatékából került a Veszprém Megyei Levéltárba. Az iratok a nemesi communitas működésén túl betekintést nyújtanak a külterületekre beköltöző német lakosság életébe. A fontosabb tárgykörök: Szentgál és Veszprém vármegye közgyűlése közötti hivatali kapcsolatra vonatkozó iratok (765-1822); határjárások Szentgál-Menyeke, Herend és Tótvázsony között (1785-1820); öreg-, törvény-, erdő-, vadász- és borbírói számadások (1760-1843); tanúvallomások bűn- és polgári ügyekben és lopásokról feljegyzések (1798-1812); községi haszonvételek bérbeadásáról szerződések, kontraktusok (1759-1818); végrendeletek (1756-1829); árvák javainak összeírásai (1799-1829); hagyatékfelvételek, leltárak (1814-1832); nemtelenek lélek- és vagyonkimutatásai, zsellérnévsorok (19. század). Szentgál (7,28 ifm) polgári kori iratai ugyancsak gazdag forrásai a község bel- és külterületein élő lakosság életének. A közigazgatási iratok fontosabb csoportjai: I. Képviselőtestületi jegyzőkönyvek (1863-1932), II. iktatott iratok (1872-1949), amelynek korabeli segédletei segítik a kutatást. III. A háztartási iratok között levéltárba kerültek a település költségvetései, a községi alapok pénztári naplói, számadási főkönyvek, iskolaszámadások és zárszámadások (1900-1950). IV. A választási iratok a 1916, 1939 és 1949-es országgyűlési képviselőválasztások névjegyzékeit tartalmazza. V. A hadigondozási iratokban a településen élő hadirokkantak, hadiözvegyek, árvák és hadisegélyben részesülőkkel kapcsolatos nyilvántartások és levelezések kutathatók (1943-1948). VI. A tárgyilag csoportosított iratokban többek között egyesületi alapszabályok, közösségi épületek tervrajzai, a községhez tartozó külterületi lakott helyekről térképek, kimutatások, az 1941 és 1948-as népszámlálás iratai stb. találhatók. VII. A nyilvántartások között kutathatók az elhaltakról, örökösökről és hagyatékukról készült kimutatások (1883-1902), útlevél-, külföldiek ki- és bejelentkezésének nyilvántartásai (1922-1943). VIII. A kataszteri iratok a település birtokkönyveit (1866-1900) és kataszteri birtokíveit (20. század eleje) tartalmazza. Szentgál község bírósági (1876-1913) és árvaszéki iratai (1897-1905) korabeli segédletek segítségével kutatható.

Hárságy-Kőrisgyőri jegyzői kirendeltség iratai között (VeML V. 402.e.) öt sorozat található: I. az általános iratok 1947-1948-ból töredékesen kerültek levéltárba; II. a korabeli segédletek (iktató és mutatókönyvek) tájékoztatnak a valamikor teljes irategyüttesről. III. A fontosabb iratok között nyilvántartások, kimutatások találhatók: kiskorúak (1900-1948), bűntetett előéletűek (1920-1948), illetőségi bizonyítványok (1922-1948), munkásigazolványok és cselédkönyvek (1922-1944) nyilvántartásai, a hárságypusztai lakosok birtokviszonyairól kimutatás (1927). IV. A háztartási iratokban a két külterületi település pénztári naplója és vagyonleltára (1926-1948) V. az adóügyi iratokban adóbeszedési naplókivonatok (1936-1941) kutathatók.

A Hárságypuszta és Gyertyánoskút kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek térképgyűjteményben (VeML XV. 11.b.) elérhetők.

Hárskút és az egyesítést megelőzően Szentgál és Lókút telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Veszprémi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Hárskút telekkönyvi iratainak vezetése a Veszprémi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

Gyertyánkút és Hárságypuszta német lakosságának kitelepítésével kapcsolatos iratok 1946–1949 (kiosztási birtokívek, földhözjuttatottakról kimutatások, kataszteri birtokívek, leltárak, jegyzőkönyvek és határozatok) a Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML XXIV.201.b.), a kitelepítettek névjegyzékei, németek által visszahagyott javak leltárai, jegyzőkönyvek és határozatok aVeszprém Megyei Földhivatal Telepítési Osztályának és a nagyteveli telepfelügyelőjének irataiban (VeML XXIV.201.c, XXIV. 207.) találhatók.

A Hárskúti Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 785.) a Tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1956–1969 közötti időszakból kutathatók.

Az erdőbirtokosságok működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. Többek között a Gyertyánkúti Erdőbirtokossági Társulat iratai 1934–1963-ig (VeML IX. 307), a Hárskúti Kőszorosi Erdőbirtokosági Társulat iratai (VeML IX. 354), a Hárskúti Kőszorosi Új Erdőbirtokosági Társulat iratai (VeML IX. 355), 1959–1964-ig kerültek levéltárba.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a hárságypusztai és gyertyánkúti iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A hárságypusztai községi elemi népiskola iratai 1910–1947-ig (VeML VIII. 262.), a gyertyánkúti községi elemi népiskola iratai 1910–1947-ig (VeML VIII. 262.) a Hárskúti Állami Általános Iskola iratai 1946–1965-ig (VeML XXVI. 290.) kerültek levéltárba.

Hárságypuszta és Gyertyánoskút katolikus híveit 1945-ig a szentgáli plébános gondozta. Misézőhelyül 1950-ig a gyertyánoskúti iskolakápolna szolgált. A plébániát 1945-ben szervezték önállóvá. Ekkortól anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai(1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895–1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár