Földrajzi környezet

Területe 13,58 km². Környező települések: Tótvázsony, Nemesvámos, Veszprémfajsz, Balatonfüred, Balatonszőlős. Határának északnyugati fele a Déli-Bakony kistájcsoport Veszprém–Nagyvázsonyi-medence kistájba, míg délkeleti fele a Balaton-felvidék kistájcsoport Balaton-felvidék és kismedencéi kistájba tartozik. 

       Külterületének kiterjedése észak-déli irányban 4,6, kelet-nyugati irányban 5,3 km. Belterülete a Veszprém–Nagyvázsonyi-medencéből délnek induló Evetes-völgy két oldalán helyezkedik el. Központja 320 m, temploma 347 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Legmagasabb pontja a községtől északkeletre fekvő Nagy-Som-hegy 440m, a legalacsonyabb a Hidegkúti-séd határból történő kilépésénél 281 m. 

      Felszínének egy részét a középidő triász időszakának üledékes, meszes kőzetei borítják. Egy helyen előbukkan a földtörténeti óidő perm időszakának vörös homokköve is, így e hely joggal viseli a Vörös-földek földrajzi nevet. Mezőgazdaságilag jól hasznosítható negyedidőszaki löszt találunk a Fő utca sávjában, a Koloska-völgy felső szakaszán és az Evetes völgy – Hajagos-völgy között, az Öreg szőlők nevű helyen. 

         Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 9,5 ºC, az éves csapadékmennyiség 650 mm. 

        Vizeit a Hajagos-patak és a Hidegkúti-séd vezeti dél felé, a Balaton irányába.

         A természetes növényzet az illír jellegű molyhos tölgyes karszterdő volt. Kivétel a Recsek-hegy csúcsi régiója, ahol cseres tölgyesek alkották a természetes erdőket. A települést két oldalról ma is tölgyesek övezik.

        Zsákfalu, melyet a Veszprém-Nagyvázsony útról lehet megközelíteni. A legközelebbi vasútállomás Veszprém (13 km).

Településtörténet

A településnév eredete
 

      Magyar eredetű falunév. A település kialakulása előtt hideg vizű kútjáról volt a hely nevezetes. A 13. században települt Hidegkút nevű falunak az első okleveles említését 1244-ből ismerjük, ahol a Hydegkut formában említik. Később a település Fajszi Ányos családkezén lévő részét 1488-ban (megkülönböztetésül a másik résztől) Alsohydegkwth-nak nevezik. Mivel azonban Felső-hidegkút még a középkorban elpusztásodik, a lakott Alsóhidegkutat az újkorban jelző nélkül Hidegkút névvel jelölték. Csak 1828-ban jelenik meg a Nagyhidegkút névforma, amikor Kishidegkút puszta népesedni kezd.

1927-ben a két községet egyesítették és az új település az eredeti Hidegkút nevet kapta.

Kis- és Nagyhidegkút a középkorban
 

    A 12–13. században, a mai falutól 500 méterre északra, a forrás feletti területen keletkezett az első középkori település, Kishidegkút (Felsőhidegkút). Ettől délre épült a romjaiban még a 18. században is fennálló kéttornyú templom, míg Nagyhidegkút (Alsóhidegkút) nyomaira délkeletre, a rétaljadombi dűlőben bukkantak a régészek.

    A mai település területén a középkorban több család osztozott. A legrégebbi birtokos család a Hidegkúti, később Hidegkúti Farkas család volt. A 15. század elejétől szerzett itt és a környéken (Fajsz és Vámos mellett) birtokokat az Ányos-család. 1401-ben adományozta Zsigmond király a fajszi Ányos családnak Alsóhidegkutat, a későbbi Nagyhidegkutat. 1488-ban, az első ismert megyei adóösszeírás szerint Alsóhidegkúton a fajszi Ányos János és Mihály, Felsőhidegkúton Hidegkúti Antal volt a birtokos.

   1535-ben az Ányos család eladta hidegkúti birtokát a devecseri Csóron Andrásnak, aki birtokát I. Ferdinánd királlyal is megerősíttette. A Csóron-család gyors emelkedését egyházi támogatójának, Zalaházi Tamás veszprémi püspöknek köszönhette. A 16. század közepétől Hidegkút közel 100 évig volt a Csoron-család birtokában és Devecser várához adózott, ott volt a jogszolgáltatás központja is.

Török hódoltság alatt
 

      A településrészeket a török hódoltság alatt többször kifosztották. Kishidegkút már a 16. század elején elpusztulhatott, míg Nagyhidegkút még lakott település 1567-ben. Török fennhatóság alatt éltek lakosai, majd a hódoltsági adót fizették.

1626-ban Pápa, Ugod, Devecser és Gesztes vára – ezek összes tartozékaival, így Nagyhidegkúttal együtt – Estreházy Miklós nádor birtokába került. Esterházy nádor a birtokokat bérbe adta, így Nagyhidegkút is bérlők kezébe került.

     Az 1664-es török hadjárat után megindult a lakosság elköltözése és a 17. század végére a falu lakatlanná vált. Az elpusztult falu maradványait: kéttornyú templom romját, három nemesi kúria falait, az egyutcás falu két sorban álló, kb. 19–20 lakóházának nyomait, az egykori telekhatárokkal, meglepő pontossággal tünteti fel egy 1779-es kéziratos térkép. 

     A török hódoltság utáni nagy állami összeírások során lakatlan pusztaként írták össze. Nincsen lakója sem 1696-ban, sem 1715 és 1720-ban.

Nagyhidegkút térképe 1779-ből. Veszprém Megyei Levéltár T-330

Nagyhidegkút betelepítése németekkel
 

A 17. század közepén elnéptelenedett magyar falu nagyobbik, nagyhidegkúti részét gr. Eszterházy Ferenc népesítette be Württembergből és környékéről érkező telepesekkel az 1750-es években. A 1751. január 1-én kötött telepítési szerződés 32 telkes jobbágynak és 10 zsellérnek biztosított házhelyet. A „pusztabirtokra” települő római katolikus németeknek a földesúr 3 évi adómentességet engedélyezett. A mentesség lejárta után a földesúrnak telkenként árendát (haszonbért), terményeikből tizedet a veszprémi püspöknek fizettek.

A betelepítés után 20 évvel (1771) 32 birtokos gazda élt a településen. Az ekkor készült lélekösszeírás 56 házat tartalmazott: 32 telkesgazdáét és 26 zsellérét. A község lakóinak száma ekkor 392 fő volt.

Hidegkúti idős házaspár

A Hidegkúton otthonra találó családok nevei: Czipf, Ersching, Hapli, Hász, Heiser, Hock, Huber, Kungl, Lintinger, Máhl, Markstein, Nász, Ortwein, Pájer, Reinhard, Reiter, Schalbert, Steierlein, Schmidt, Schneider, Tewald, Timer. Az úrbéri szerződéseken szereplő, de a 20. századra már ismeretlen nevek: Anger, Auerbach, Mandl, Eberlein, Kraml, Kroneisz, Orbolth, Friede, Muth, Weber, Westergam, Zöller.

A lakosság főfoglalkozása a földművelés, a gazdálkodás volt és a napszám. Annyi volt a szőlő a Balaton mellékén, hogy munkát mindig adott. Többen a megművelhető föld hiányában mesterséget tanultak, legtöbben a kőműves mesterséget. 

Hidegkuti Mihály a falu szülötte, később plébánosa és történetírója így jellemzi híveit: "Életrevalóságukat és alkalmazkodó képességüket abban látjuk leginkább, hogy minden munkához értenek, vállalkoznak reá és a munka elvégzésében megbízhatók. Szeretnek dolgozni, éppen ezért szívesen alkalmazzák őket különösen a Balaton vidéki szőlőmunkáknál, továbbá erdei és egyéb mezőgazdasági munkáknál. ... Akaraterejük határozott és állhatatos, nehezen befolyásolható, de azért nem viszik nyakasságig. ... Érzésviláguk már eléggé hullámzó. Istenfélő, vallásos nép, csak kényszerhatás alatt marad el a templomból. Amilyen gyorsan fellángol bennük az öröm vagy a fájdalom, olyan gyorsan napirendre is térnek fölötte. Még a legnagyobb csapás sem sújtja őket egészen a porba, lassan feltápászkodnak és Istenbe vetett bizalommal indulnak meg egy esetleg új ösvényen. ... Koldusaik nincsenek, mert ezekről maguk gondoskodnak, még olyan esetben is, amikor az illető súlyos beteg és ágyhoz van kötve. Maga a rokonság nem engedi meg, hogy ilyen miatt megszólják. A takarékosság nagyon kevés kivétellel általános, de másokat nem bántó. ... A közért nem szívesen áldoznak, inkább egyesek buzgósága állít néha maradandó emléket."  

A lakosság külső jellemzéséről a következőket írja: „A kimondottan magas termet ritkaságszámba megy. A közepesnél is talán inkább alacsonyabb termet magával hozza a hízásra való hajlamot. De ez a veszedelem, ti. az elhízás itthon csak nagyon ritkán szokott bekövetkezni, mert ledolgozzák a tartalékot…Uralkodó arc-, haj- és testszín a barna. Nem annyira a sötét, mint inkább gesztenyebarna. Egészen szőke vagy hirtelenszőke nagyon kevés van, talán 4–5 családnál észrevehető vonás, de éppen így sötét szín is alig van, még kevesebb, mint szőke. Így a szem szivárványhártyája is többnyire a sötét színt mutatja. Van ritkán kék szemű is, de legtöbb a barna vagy sötétszürke. A hidegkútiak minden vonatkozásban sváb típusúak. Őshazájuk nagyobbrészt Württenberg-Baden és Bajorország nyugati széle.”

Kishidegkút benépesítése
 

Kishidegkút puszta területét kisebb birtokos családok (Angyal és Oroszi) birtokolták és a 18. századra közbirtokosokként igazgatták. Szántóit és legelőit bérbe adták, 1768-ban többek között Tótvázsony lakói használták. 1794-től kezdték benépesíteni az addig lakatlan pusztát. Lakói elsősorban a túlnépesedett Nagyhidegkútról költöztek át a Séd nyugati oldalára (Ma: Hosszú utca.) A kishidegkúti német lakosok csak a házat és a házhoz tartozó belterületet használhatták, szántót, rétet, legelőt és erdőt nem. Szabadmenetelű zsellérek voltak, akik napszámmal és kézművességgel keresték kenyerüket, földesuraiknak a szerződésben megállapított bért fizették. 1844-ben Kishidegkúton már 54 házat tüntetett fel Fülöp József megyei mérnök térképe és felmérése. 
 

Kis-hidegkút térképe 1844. Veszprém Megyei Levéltár, T-259

Népesség száma

Megélhetési lehetőségek, gazdálkodás 
 

       A hidegkúti határ fekvését, minőségét tekintve nagyon változó talajú. Van nagyon rossz, köves föld (a belterülettől K-i, DK-i, D-i irányban), ezt csak erdőnek és legelőnek lehet használni, de a nagyobb rész (a falutól DNy-ra, Ny-ra, Ény-ra félkörben) jól megmunkálható.

Nagyhidegkút területe, amelyre az Esterházy-család a németeket betelepítette 1535 katasztrális hold volt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után a volt jobbágyok megkapták az addig haszonbérért megmunkált földeket.

Hidegkút 1867. évi tagosítási képe. Veszprém Megyei Levéltár, T-261

Hidegkúton 1857-ben kezdődött meg a volt úrbéres és telken kívüli jobbágyföldek felmérése és a tagosítás 1865-ben fejeződött be. Állami kárpótlással a volt jobbágyok és zsellérek megkapták a határ kb. egyharmadát (682 kat. holdat), az uradalomé maradt 853 hold.

Kishidegkút területe 187 kat. hold, amely a tótvázsonyi nemesek tulajdonában volt. Tőlük vették át és váltották meg lassanként az oda letelepedett lakosok.

Hidegkút 1856. évi kataszteri térképe

A tótvázsonyi határban fekvő Csatár-, Billege-, Sós- és Kövesgyűr-pusztákat és szőlőket 1869-ben Freystädter Antal vette meg, amely csak az 1920-as években került eladásra lehetőséget teremtve ezzel a hidegkútiaknak birtokvásárlásra.

Jelentős szőlőterülete is volt a hidegkúti családoknak elsősorban a kisszőllősi határban (kb 50 kat. hold). A hidegkútiak átlagos bortermése a két világháború között meghaladta az 1000 hektót, amelynek kb. a fele eladásra került. A borpincék és a présházak kint a szőlőben voltak. Az épületekhez lakószoba, konyha, istálló és a pince tartozott és a pince előtt a présház. A borospincék tágas konyhájában aszalták a télire eltett gyümölcsöt.

A 20. század közepéig szántóföldjeikbe rozsot, búzát, árpát és zabot vetettek. A rozs a kenyeret, a búza a főzőlisztet biztosította. Árpát elsősorban eladásra termesztettek, mert ha az árpatermés jól sikerült, azt eladták és a legszükségesebb kiadásokat ennek árából fedezni tudták. Zabot a jószágtartás és hízlalás céljaira termesztettek, mert a másik jövedelemforrás a hízott sertés és a malacok eladása volt.

A mindennapi táplálék alapanyagául szolgált a burgonya és a kukorica. A kukorica közé mindig vetettek babot, káposztát, takarmányrépát, karalábét és tököt, amely a konyhák szükségleteit elégítette ki. A ház körül és a szőlőkben nagy számban ültettek gyümölcsfákat: magvaváló besztercei kék szilvát, almát, körtét, cseresznyét, meggyet, diót és eperfát.

A földbirtokhoz nagyon ragaszkodtak a hidegkúti gazdák, csak sorozatos csapások tudták rákényszeríteni egy-egy földterület eladására.

Természeti csapások, betegségek
 

Pedig a 19. század végén sorozatos csapások érték a falut: 1873-ban, majd 1882-ben kolerajárvány pusztította a lakosságot, 1896-ban pedig földrengés rázta meg a földet. Szeptember 14-én hajnali 4 órakor nagyhidegkúti központtal súlyos földmozgást észleltek a környéken. Két ízben 5–5 másodpercig ingott a talaj, óriási robaj és sajátos szél kíséretében. A lakók ijedten ugráltak ki ágyaikból. Szerencsére azonban komolyabb anyagi kár nem keletkezett.

Komolyabb pusztítást okozott a Balaton-felvidéken a filoxéravész, amely néhány év alatt elpusztította keservesen megszerzett és gondosan megmunkált szőlőiket. A filoxéra, korabeli magyar nevén szőlőgyökértetű a hagyományos szőlőfajták gyökérzetét támadta meg, melyen rákszerű dudorodások, daganatok keletkeztek, s a gyökerek 3–4 hónap alatt, a tőke néhány év alatt elpusztult. Az Újvilágból behurcolt betegséget 1890 körül észlelték a kisszőlősi határban és néhány év alatt a csatári és irtási szőlőket teljesen elpusztította. A paraszti szőlők évekig parlagon feküdtek, földjüket megforgatták, de újratelepíteni sokáig nem tudták. A szőlőkultúra hanyatlása, a munkabérek és a munkaalkalmak csökkenése kivándorlásra kényszerítette a lakosság egy részét. Sokan a kivándorlási ügynökök buzdítására a tengerentúlon próbáltak szerencsét. Az amerikai kivándorlás, mely az 1890-es években vett lendületet, az új század első évtizedében tetőzött. Hidegkútról 32 család költözött el Észak- és Dél-Amerikába és az ország más területeire. A kivándorlás azonban semmit nem oldott meg. A filoxéravész okozta gazdasági és társadalmi változásokat csak lassan és nehezen heverte ki a jórészt szőlőművelésből élő lakosság, s mire az erőfeszítések eredményei megmutatkozhattak volna, újra lerombolt mindent a háború.

Az I. és II. világháború szorításában
 

Az I. és II. világháború szociális, politikai és tömeglélektani megrázkódtatásai még csak súlyosbították az amúgy is nehézségekkel küszködő hidegkútiak életét. Az első világháború alatt 129 hidegkúti férfi teljesített szolgálatot. A faluból 25-en soha többé nem térhettek haza, hősi halált haltak, 5-en orosz és olasz hadifogságba kerültek, 4-en rokkantan, sebesülten vagy lelkileg megtörten érkeztek haza. A háborús helytállásért 53-an kaptak hivatalos elismerést.

A frontoktól távol eső, hátországi lakosságnak sem volt könnyebb a helyzete. Az állam néhány koronányi hadisegélyt folyósított az otthonmaradottaknak, ez azonban nem enyhítette az elhúzódó világháború okozta fájdalmakat. Férfierő hiányában a parasztgazdaságok leromlottak, a termelés asszony- és gyerekmunkával lecsökkent.

A nemzetgyűlés 1920. december 7-én emelte törvényerőre a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI. törvénycikket, amely a nagybirtok érdekeit szem előtt tartva próbálta csillapítani a földéhséget. Tótvázsony, Kis- és Nagyhidegkút lakói azért folyamodtak, hogy Freystädter Jenő birtokát megvehessék. Kérelmük meghallgatásra talált, a birtokot a következő évben meg is vásárolhatták.

A gazdaság fellendülését jelzi, hogy 1927-ben a falut villamosítják, áramellátását a Pannónia Rt. bánhidai telepe biztosította. 1933-ban megalakult a Kishidegkúti Legeltetési Társulat, 1937-től működni kezdett a tótvázsonyi malom.

A háború poklának előterében 1940. június 12-én megalakult a Volksbund hidegkúti szervezete. A Volksbund (teljes nevén Volksbund der Deutschen in Ungarn) a magyarországi német kisebbség szervezete volt és elsősorban a német kultúra ápolását tűzte ki célul, mégis a háború után okot szolgáltatott arra, hogy a családokat kitelepíték szülőföldjükről. 1941-ben a hivatalos népszámlálás idején hidegkút lakosságának többsége német anyanyelvű magyar állampolgárnak vallotta magát.

Nem kímélte a falut a II. világháború sem. A hadigazdálkodás nehézségeivel, az átvonuló fronttal, a megszállás szenvedéseivel együtt járó sorsot is át kellett vészelnie a lakosságnak. Hidegkúton a harcok során 7 német és 2 orosz katona, 4 polgári személy halt meg, 3 ház leégett. A besorozott katonák közül 9-en vesztették életüket, Hadifogságba esett 39 (a német hadseregbe besorozott) katona és 28-an a magyar hadsereg kötelékéből. A hadra fogható férfiakon kívül elvitték a fiatal leventéket is. 1945. február 15-én Balatonfüredről hadimunkára hurcolták el az 1927–30-as korosztályhoz tartozó fiatalokat.

Kitelepítés
 

A falu 20. századi történetében a legnagyobb változást a felülről irányított ki- és betelepítés jelentette. A hivatalos összeírások szerint 1948. február 10-én 136 személyt telepítettek ki Németország keleti övezetébe. 1948. május közepén 23 német anyanyelvű családot Lókúrta internáltak, akik csak 1953-ban települhettek vissza szülőfalujukba. Számukra a kitelepítés tragédia volt, menni kellett a bizonytalan ismeretlenbe, itt kellett hagyni nemzedékek munkájának eredményét, a házat, földet, berendezést, az engedélyezett ötven kilón kívül mindent. Itt kellett hagyni a szomszédokat, a rokonok egy részét, a falut, a hazát, ráadásul büntetésből, a legtöbb esetben teljesen ártatlanul, soha el nem követett bűnökért.

Megváltozott az itthon maradottak élete, sokáig az önértékelésük is. Megváltozott a faluközösség etnikailag kialakult, alapvetően homogén jellege, a betelepített magyar népesség megjelenésével radikális beavatkozás történt a faluközösség életébe. A népességcsere, amely maga is erős, traumatikus hatást jelentett, lényegében együtt járt egy másik traumával, a szovjet típusú rendszer bevezetésével, a falura való rákényszerítésével.

A kitelepítésre ítélt családok mellé már 1946 tavaszán Gyulafirátótról és Litérről érkeztek családok, akikkel nehezen békült meg a falu. Közülük csak egy-két család tudott megkapaszkodni, a többség néhány év múlva továbbállt.

A későbbi telepesek – akik már a felvidékről jöttek a szlovák-magyar „lakosságcsere” keretében – más megítélést kaptak. A Pozsony megyéből érkező családok 137 fővel, általában jómódú (gazdasági felszerelésüket és bútoraikat magukkal hozhatták), szorgalmas emberek voltak és okosan gazdálkodtak. A hidegkúti kitelepített családokhoz hasonlóan a felvidéki magyarok számára is súlyos megrázkódtatást jelentett a beköltözés. Sírva hagyták ott az ismerős környéket, a családi otthont, és még évek múlva is visszakívánkoztak, sokan a Duna mellé húzódtak a visszaköltözés reményében.

A kitelepítést átvészelő hidegkúti őslakosok próbáltak megbékülni az új helyzettel, ám még fel sem ocsúdtak a nagy megrázkódtatás után, hamarosan elkezdődött a tsz–szervezés és az életüket alapvetően átalakító gazdasági változások. 1959. március 15-én alakult meg a helyi termelőszövetkezet, amely 1968-ban a tótvázsonyi, majd 1972-ben a nemesvámosi tsz-el egyesült, és 1978-tól Csopak Tája Mgtsz néven működött. A kezdeti nehézségek után a 70-es évektől egyre jobban működő szervezet meghozta a biztos megélhetés és gyarapodás lehetőségét.

Hidegkút napjainkban
 

      A települési önkormányzat létrejötte óta a község dinamikusan fejlődik. Kábeltelevízió-, gáz- és csatornahálózat létesült, egészséges ivóvízhez jutott a falu, focipálya, játszótér, közösségi faluház/teleház épült. 2011 novemberében adták át az Európai Uniós pályázati pénzből felújított kultúrházat. Sikeres pályázat esetén a közeljövőben megvalósulhat a Fő utcai egykori óvodaépület szálláshellyé alakítása.

Hidegkút a szomszédos Tótvázsonnyal és Kövesgyűrpusztával közösen hozott létre és működtet körjegyzőséget, Tótvázsony székhellyel. Az orvosi ellátás, a védőnői, családsegítő- és gyermekjóléti szolgáltatások, a körjegyzőség hatáskörébe tartozó ügyintézés Tótvázsonyban, valamint egyes esetekben fogadóórákon Hidegkúton is elérhető.

A Magyar Posta Zrt. a településen mobilposta szolgálatot tart fenn, amely minden hétköznap 8 és 10 óra között közlekedik a faluban. Jelenleg közel 70 falubeli gyermek nevelését, oktatását a közös fenntartású tótvázsonyi bölcsőde/óvoda, valamint az általános iskola látja el.

1997-ben kezdte meg működését a Falugondnoki Szolgálat, amely enyhíti az intézményhiányból eredő települési hátrányokat, lehetővé teszi az egyes alapellátásokhoz, szolgáltatásokhoz való gyorsabb és egyszerűbb hozzájutást. A Szolgálat főbb teendői közé tartozik a lakossági- és önkormányzati feladatok ellátása, az idősek és betegek orvosi szakrendelésre, a falubeliek rendezvényekre- és tanfolyamokra szállítása, a gyermekek óvodai utaztatása, az ételhordás, gyógyszerbeszerzés, a nagyobb bevásárlások lebonyolítása.

A község lakosainak száma 2010 szeptemberében 457 fő volt. A népesség zömében a szolgáltatásban (Balatonfüreden, Nemesvámoson és Veszprémben), kisebb részben a mezőgazdaságban tevékenykedik, és meg kell említeni a község nagy múltra visszatekintő iparos családjait is (ácsok, asztalosok, kőművesek).

Intézményrendszer

Közigazgatás 
 

A betelepüléstől 1927-ig Kis- és Nagyhidegkút közigazgatásilag külön község volt. 1927-ben egyesült a Kis- és Nagyhidegkút Veszprémhidegkút néven (1927–1930), majd elnevezése 1930 után Hidegkútra változott.

Hidegkút címere

Hidegkút kisközség 1950-ig Tótvázsony nagyközséghez volt beosztva közigazgatásilag.

1950. október 22-én a községben önálló tanács és hivatali szervezet kezdte meg működését.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. január 1-i hatállyal Tótvázsony székhellyel Hidegkút és Tótvázsony községek területén községi közös tanács szervezését határozta el, majd még ez év július 1-i hatállyal Nemesvámos és Tótvázsony községi közös tanácsok területét is egyesítette Nemesvámos székhellyel. A közös tanács illetékessége 1990-ig Hidegkút, Nemesvámos, Tótvázsony és Veszprémfajsz községek területére terjedt ki.

A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke 1979. január 1-i hatállyal Nemesvámos községi közös tanács községeit (Nemesvámos, Hidegkút, Tótvázsony, Veszprémfajsz) Veszprém város városkörnyéki községévé nyilvánította. 1981. december 31-től a Veszprém város irányítása alá tartozó Nemesvámos városkörnyéki községi közös tanács társközsége.

1990. szeptember 30-án zajlott le Tótvázsonyban az önálló polgármester és a községi képviselőtestület megválasztása. Még ebben az évben döntöttek arról, hogy Hidegkút községgel együtt körjegyzőséget alakítanak Tótvázsony székhellyel.

2007-ben átalakították a Polgármesteri Hivatalt. Itt működik Tótvázsony–Hidegkút Községek Körjegyzősége, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. Egy tágas házasságkötő terem is helyet kapott benne.

Iskola
 

Hidegkúton 1779-ben jegyezték fel az első tanító – Pader György – nevét. 1799-ben épült fel az első különálló egy tantermes iskola. Az építőanyagot az Esterházy-család ingyen adta, a kézi munkát a falu lakói közösen végezték. Az egy tantermes iskolát 1844-ben bővítették egy iskolamesteri lakással és az utca felőli oldalon egy újabb tanteremmel. Az iskola mai formáját 1866-ban nyerte el, amikor újra átépítették és renoválták. Kisebb javítás és átalakítás történt ugyan 1936-ban, de férőhely tekintetében változás nem történt.

A két világháború eseményeit az elemi népiskola épülete és felszerelése jelentősebb károk nélkül vészelte át. 1946 szeptemberétől itt is megszervezték az általános iskolát, melynek 5–6–7–8. osztályai a középiskola 1–2–3–4. osztályait pótolták. Az általános iskola alsó tagozatában a felekezeti iskola továbbra is külön működött. 1947-ben a felekezeti iskolát államosították. 1961-ig az iskola még Hidegkúton működött, majd 1961 szeptemberétől az általános iskola felső tagozata, majd 1982 őszétől az alsó tagozat is Tótvázsonyhoz került.

Tótvázsony-Hidegkút Önkormányzatok Általános Iskolája 
 

Jelenleg a hidegkúti iskolások a Tótvázsony és Hidegkút községek közös fenntartású, nyolc évfolyamos általános iskolába járnak. Az intézményben 1989-től heti öt órában német nemzetiségi nyelvoktatás folyik, melynek keretében a diákok megismerkednek a magyarországi német kisebbség történelmével, kultúrájával, hagyományaival. Testvérkapcsolatok: Tótvázsony - Dobel (Németország), Hidegkút – Deutsch - Kaltenbrunn (Ausztria). A német mellett az angol nyelv tanulására is van lehetőség.

A diákok számos szabadidős tevékenység közül választhatnak: énekkar, furulyaszakkör, rajz és informatika szakkör, barkácsfoglalkozás, sportkörök várják az érdeklődőket, illetve minden tanévben megszervezik a veszprémi úszásoktatást is.

Tótvázsony-Hidegkút Önkormányzatok Általános Iskolája

Korrepetáló- és felvételi felkészítő foglalkozások, helyi tantárgyi vetélkedők segítik az ismeretek elmélyítését.

A hidegkúti-tótvázsonyi általános iskola a balatoncsicsói művészetoktatási intézmény kihelyezett tagozata, a gyerekek harmonika és zongora hangszereken tanulhatnak. A népszerű harmonika zenekar minden évben szép eredményeket ér el a zenei versenyeken, hírük már határainkon túlra is eljutott, vendégszereplésekre hívják őket. Kapcsolatban vagyunk a nagyvázsonyi zeneiskolával is, így tanulóink fúvós hangszeren is tanulhatnak.

Az iskola 2008-ban, majd 2011-ben is elnyerte az Ökoiskola címet. Kiemelt feladat a gyerekek környezettudatos nevelése. Minden osztály végez környezetvédelmi feladatokat és tanévenként ökonapot szerveznek az ismeretek elmélyítésére. 2009-ben elnyerték az Erőszakmentes – egészségtudatos iskola címet is. A témakörben rendszeresen szerveznek foglalkozásokat, bevonva a helyi védőnőt és a körzeti megbízott rendőrt is.

2011-ben csatlakoztak az iskolai hálózatkoordinációs központ kialakítására irányuló pályázathoz és elnyerték az „Előminősített referencia intézmény” címet. Erre különösen büszkék, mert a megyében csak néhány intézmény kapta ezt meg. A cím és az ehhez kapcsolódó pályázati lehetőségek a szalmai megújulást, az intézmény népszerűsítését is lehetővé teszik. Napközi és tanulószoba működik az iskolában. Szakképzett logopédus és fejlesztő pedagógus segíti a tanárok munkáját. Az iskolában főzőkonyha üzemel.

Tótvázsony és Hidegkút Önkormányzatok Óvodája
 

A községben az óvoda építése előtt az iskola épületében már működött a nyári idényben napközi otthon, általában 30 gyermekkel. A dolgozó szülők óvodáskorú gyermekeinek felügyelete volt a cél, amit gimnáziumi tanulókkal biztosítottak.

A szülők munkában eltöltött elfoglaltsága egyre szükségesebbé tette egy óvoda építését a községben. Közös összefogással, sok társadalmi munkával a falu lakossága lelkesen dolgozott a cél érdekében. 1963. július 1-én modern, tágas, jól felszerelt Napközi Otthonos Óvoda nyitotta meg kapuit. Az 50 férőhelyes intézményben, két csoportban 73 gyermekkel, 1963–1967-ig két óvónő foglalkozott, két dajka segítette munkájukat. 1967–1987-ig háromra, majd 1987-től négyre emelkedett az óvónők létszáma.

Az óvodában főzőkonyha üzemelt, napi háromszori étkezést biztosítva a gyerekeknek. Az ételek elkészítéséről két konyhai dolgozó gondoskodott. Az akkori fenntartó a Községi Tanács, a munkáltató az Általános Iskola igazgatója volt.

1969-ben a Közös Községi Tanács megalakulásával az óvoda a társközségek felvételét is biztosította, így a hidegkúti, nemesvámosi, a tótvázsonyi-kövesgyűrpusztai gyermekekből alakult ki az összlétszám.

A jelenleg is két vegyes életkorú csoporttal működő intézményben négy óvodapedagógus, és két dajka dolgozik, a pedagógiai munkát egy fő óraadó logopédus segíti. Az óvoda épületéhez nagy, tágas udvar tartozik, sok bokorral, fával beültetve, több fajátékkal színesítve.

Szülők kérésére, 1989. szeptember 1. óta folyik az óvodában német nemzetiségi nevelés. Mindkét csoportban egy-egy nemzetiségi végzettségű óvodapedagógus foglalkozik jelenleg 54 gyermekkel. Egy nyelv elsajátítása hosszú évekig tartó folyamat, a német nyelv tanulására a helyi nemzetiségi általános iskolában van lehetőség. Pályázaton nyert pénzből felújításra, illetve bővítésre kerül az óvoda épülete. A bővítés eredményeként egy bölcsődei csoportszoba, tornaszoba kerül kialakításra.

További intézményeink
 

A felújított orvosi rendelő és szolgálati lakás Tótvázsonyban 1980 áprilisában készült el. Itt működik a Védőnői Szolgálat is.

A faluban ezeken kívül található még egy Teleház és Könyvtár is.

Civil szervezetek:

Hidegkútért Közalapítvány
 

Hidegkút Önkormányzatának Képviselő Testülete a falu fejlesztése, szépítése, kulturális és oktatási céljainak eredményes megvalósítása érdekében közalapítvány létrehozását határozta el. Az alapítvány közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatokat is ellát, amelyeket törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály az önkormányzatok számára előír. Az Alapító Okiratot 2010. március 2-án módosították, és egységes szerkezetbe foglalták. Elnöke: Dr. Tóth-Almás Péter

Megalakulásának céljai:

• A fiatalok aktivizálása, és részükre a tevékeny közösségi élet lehetőségének megteremtése
• Hagyományápolás, rendezvények támogatása

Hidegkúti Mihály Kulturális Egyesület
 

A Hidegkuti Mihály Kulturális Egyesület (HMKE) 2003-ban alakult a helyi közösség önszerveződéseként, tagjainak száma jelenleg 45 fő. Alapszabályát 2010. február 1-én módosította, és egyúttal megszerezte közhasznúsági fokozatát. Elnöke: Pénzes Erzsébet

A HMKE célja többek között a község közösségi rendezvényeinek megszervezése és lebonyolítása, a helybeli kulturális és művészeti tevékenységet folytató önképzőkörök (pl. német nemzetiségi dalkör) és az idősek támogatása (pl. nyugdíjasklub). Az egyesület tagjai minden évben tevékenyen részt vállalnak a hagyományos éves programok megvalósításában (pl. idősek és gyerekek farsangja, gyermeknap, jótékonysági bálok, falunap, kézműves foglalkozások, ünnepi műsorok).

Az egyesület céljai:

·         a népművészet helyi értékeinek és a Balaton-felvidék hagyományainak felkutatása, éltetése, a népi hagyományok megőrzésének segítése, ismertetése, tekintettel az európai integrációra is

·         a tehetséges fiatalok támogatása, az idősek felkarolása és képzése,

·         nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,

·         az egészséges táplálkozás és a mozgáskultúra fejlesztése, egészséges életmódra nevelés

·         a közösségi élet fejlesztése,

·         szabadidőben és versenyszerűen végezhető tömegsport szervezése, tárgyi feltételeinek biztosítása,

·         az ökoturizmus és környezetvédelmi tevékenységek támogatása, környezeti nevelés,

·         az esélyegyenlőség biztosítása a faluközösségben,

·         a kulturális és művészeti tevékenységet folytató önképzőkörök támogatása,

·         konferencia szervezés, kiadványok készítése és kiadása,

·         testvér-települési kapcsolatok ápolása,

·         Hidegkút kulturális életének segítése,

·         a község rendezvényeinek megszervezése, lebonyolítása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése,

·         hely és segítség biztosítása a helyi újság szerkesztéséhez, kiadásához és terjesztéséhez,

·         a tánccsoport és a dalkör fellépéseinek segítése, más művészeti csoportok vendégül látása,

·         saját kiadványok, monográfiák szerkesztése,

·         a különböző korosztályoknak játszóházak, kézműves foglalkozások, egyéb közösségi programok szervezése,

·         az egyházi rendezvények támogatása,

·         rendezvénynaptár készítése és közzététele,

·         a falusi turizmus elindítása, lehetőségének megteremtése,

·         Hidegkútról szóló képismertető összeállítása, tájékoztatótáblák készítése és elhelyezése,

·         a Recsek-hegyi kilátó és környéke rendbetétele, gondozása, a község virágosításának támogatása,

·         kapcsolatfelvétel más kulturális egyesületekkel, a kapcsolatok ápolása,

·         a pályázatokon való részvételhez önrész biztosítása, a pályázatírás ösztönzése.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet 
 

A Balaton irányába ereszkedő gyönyörű völgy felső végétől (ahol ma már körös-körül szántóföldek és erdők vannak) húzódik az öt utcából álló kisközség. A völgy fölötti domb alján fakad a Hármas-forrás, melynek vize tovább folyva jelzi a Kis- és Nagyhidegkút közti határt. A falu két új utcáját a hajdani településrészek közötti legelő lankás dombján nyitották az 1980-as években, majd a rendszerváltás után a patak mellett további építési telkeket értékesített az önkormányzat. A községből különböző hosszúságú turistaútvonalak vezetnek a Recsek-hegy, a Som-hegy és a Koloska-völgy felé.

Hidegkúti pajtasor

A népesség vallási hovatartozása     
                                                                                

        Hidegkút népességének felekezeti megoszlása a 20. század közepéig: 98% római katolikus, 1% református és 1% egyéb vallású.

Szakrális környezet
 

Katolikus templom

       A középkorban az oklevelek tanúsága szerint 1318-ban már állt a Szent György tiszteletére épült templom. 1343-ban pedig határozottan kihangsúlyozták, hogy Felsőhidegkúton áll és filiális hely. A 17. század végén elnéptelenedő és új helyre telepedett falutól nyugatra 1779-ben még állt a kéttornyú templom romja, de 1834-ben Oláh János már leromlottként említi, 1864-re pedig csak alapfalai maradtak meg. Minden valószínűség szerint lassanként elhordták az új telepesek vagy a későbbi földbirtokosok. A régi falu fölött ma szántóföldek, a templom helyén pedig legelő van. 

A betelepítés (1751) utáni évtizedekben a római katolikus, német lakosság csakhamar templomról is gondoskodott. A régi templom kijavítása sokba került volna és távol is esett az új falútól. Az első évtizedekben csupán egy egyszerű faépületben tartották az istentiszteleteket, amelynek védőszentje Szent Sebestyén és Szent Vendel voltak.

Később az önálló római katolikus plébánia és templom felépítését gr. Esterházy Ferenc – a falu földesura – vállalta magára. 1764. június 4-én kezdték el a plébániai anyakönyvezést és június 15-én hivatalosan is kinevezték az első plébánost, majd a fatemplom helyére 1778-ban kezdeték el a kőtemplom építését. Az új egyházat 1780 őszén, advent első vasárnapján szenték fel Mária bemutatásának tiszteletére. A berendezési-festési munkálatok csak később, 1781-ben fejeződtek be és harangjait is később sikerült beszerezni. A templom nagyharangjának elkészítését 1810-ben Heinrich Éberhardt pesti harangöntő vállalta el, majd sérülése miatt ezt 1878-ban cserélték ki.

Ez a harmadik templom áll ma is úgy, ahogy akkor elkészült, csak folyamatos karbantartásáról gondoskodnak a hidegkúti hívek.

A hidegkúti római katolikus templom

Temetők

      A Nagyhidegkútra betelepülő német családok első temetője a régi elhagyott középkori templom kertjében kialakított cinteremben volt, de azt hamarosan kinőtte a közösség.

1779. szeptember 16-án az egyházlátogatás alkalmával kapott engedélyt Bellovits István lelkész, hogy az új (=mai) nagyhidegkúti temetőt megnyissa, földjét megáldja.

A kishidegkúti temetőt 1813-ban nyitották meg, amelynek emlékét az alapítási kőkereszt őrzi.

Kálvária
 

A kálvária első említését az 1846. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben találjuk: „Vagyon a nagyhidegkuti helység ... Kálváriáján egy fa kereszt a megfeszíttetett Üdvözítőnek képével, és itt még két fa kereszt a vele megfeszíttetett két latornak képével, és ezek fenntartatnak a nagyhidegkuti hívektől.”

1886-ban a nagyhidegkúti község új kálvária kereszteket csináltatott a régi elporladtak helyébe, de pártoskodás tört ki afelett, hogy hova állítsák fel az új kereszteket. A hívek egyik fele a régi helyre kívánta tétetni, míg a másik párt új helyet szemelt ki a kálváriának. Végül a régi helyére felállított kereszteket 1886. június 10-én szentelte fel Büki Ferenc hidegkúti plébános.

A fakeresztek helyére 1902-ben özv. Timer Jánosné szül. Ehardt Terézia állíttatott új kőkereszteket, ugyanakkor 300 koronás alapítványt is tett fenntartásukra.

A kereszteket 1937-ben megújították, feltehetően a jobb lator keresztjét ekkor cserélték ki. A II. világháború alatt a középső kereszt az Üdvözítő szobrával súlyosan megrongálódott. Az Amerikába vándorolt hidegkúti hívek adományaiból emeltek helyére új keresztet 1959-ben.

Keresztek
 

A hidegkúti plébánia területén hét kereszt áll:

1. A templom előtti kőkereszt, amelyet a hívek saját költségükön 1860-ban átjavíttattak és azután is többször renováltak.
2. A nagyhidegkúti temető közepén egy kőkereszt áll, rajta a felállítás évszáma: 1885 és az ajándékozó neve: Ehardt Teréz.
3. A kishidegkúti temetőben egy kőkereszt, rajta az alapítás évszáma: 1813.
4. A település közepén álló kőkeresztet özv. Timer Jánosné állíttatta.
5. A kishidegkút közepén álló kőkeresztet a Schalbert család állíttatta egy halálos baleset emlékére. Itt a kereszt előtti utcán gázolt el egy szentgáli kocsis egy ott játszó kisgyermeket. Régebben ugyanis a szentgáliak Kishidegkúton keresztül jártak a Balatonhoz, s így az utca elég forgalma volt. A szülők kívánáságára kiengesztelésül állíttatta a gondatlan fuvaros a keresztet.
6. A sóstói útelágazásnál is áll egy kereszt, amit a falubeliek Schweitzer Kreutz-nak hívnak.
7. Kishidegkút végén közvetlenül az egykori kéttornyú templom szomszédságában állíttatott kőkeresztet özv. Steierlein Józsefné 1927 őszén.

Viselet

Hidegkút hagyományainak leírásában Hidegkúti (Heiser) Mihály 1938-ban írt falumonográfiájára támaszkodunk. Munkájában az akkor még élő német hagyományokat rögzítette szerető és értő alapossággal, megőrizve ezzel a feledéstől.

Férfiak viselete
 

A 20. század elejéig a férfiak hétköznapi viselete a bőszárú gatya volt, amely házivászonból készült. Ünnepre finomabbat, hétköznapra durvább szövésű anyagot használtak. Ismert volt Hidegkúton a kukoricanadrág, amely szintén házivászonból készült, puhább anyaggal alábélelve.

Hidegkúti legények 1937.

Az I. világháborút követően terjedt el a csizmanadrág (Pluntrhisa). A szűkebb szárú nadrágot eleinte az iparosok viselték, majd az Amerikából visszatért „világlátta” emberek.

Jellegzetes ruhadarab volt a mellény, amit „Forlaivla=Vorleibchen”-nek hívtak. A gyerekeknek és az öregeknek egyszerű, a legényeknek díszes mintás anyagból varrták. Hosszított szabása a mellet és a hasat eltakarta, a háton keresztpánttal kapcsolták össze. Télen melegítőként, nyáron szellős felsőruhaként használták.

A hidegkúti legények egyedi viselete volt a könnyű, bélés nélküli kabát, amely sötétpiros kockás anyagból készült.

Jellegzetes régi Balaton-felvidéki német fejviselet volt a lapos, fejhez simuló sváb kalap, melynek alig ujjnyi széles karimája volt, bársonnyal beszegve, a zsinór elülső részén fényes pléhcsattal. Később divatos fekete kalapot és kényelmes sportsapkát viseltek. Télen általános volt a báránybőr sapka vagy a módosabb gazdák között az asztrahám sapka viselése. Csak leírásokból tudjuk, hogy a 19. század végén még hordták az öregek a német kötött sapkát, hátul bojttal. Ezt nagy hidegben felvették, de utóbb csak hálósapkának viselték.

A férfiak lábbelije általában a csizma vagy bakancs volt, nyáron a cipő, de ismert volt Hidegkúton a „Patsk”, amit otthon kemény, színes fonalból készítettek az asszonyok és elhasznált csizmaszár bőréből megtalpaltak. Kényelmes és olcsó lábbeli volt, nagyon szívesen viselték.

A férfiak ünnepi viselete a „Blaues Gand” volt, amelyet csak ritkán viseltek, gyakran apáról fiúra maradt örökségképpen. Az öltözet három részből állt: egy csizmába húzható, magyaros szabású nadrágból, szíjszorítóval és meleg barhent béléssel, egy testhez simuló mellényből, elöl sűrűn két sor gomblyukkal, amelybe egy külön füzéren lévő gombsor volt befűzve. Ehhez tartozott még egy derék felé szűkülő, sajátos szabású kabát, két sor gyöngyház gombbal. Az ünnepi viselethez tartozott a díszes ingelő, amelyet szépen hímzett monogram vagy virág díszített. Erre vették fel a selyem-nyakkendőt, amit elöl kötöttek meg, két kiálló sarokkal, vagy a nyaksál (Haksflor).

Nők viselete
 

Más volt a nők viselete hétköznap és az ünnepnapokon. A ünnepek jellegét, szimbolikus színeit ruhájukon is megjelenítették, ennek megfelelően bizonyos ruhákat csak bizonyos alkalmakor viselhettek. Leggondosabban a nagy ünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd, úrnapja, búcsú és a hónap első vasárnapja) öltözködtek.

Nyáron a lányoknál a legkedveltebb viselet a fejkendő nélküli hajadonfő, rövid puffos ingujj kikeményítve, szoros pruszli, díszes vállkendő, színes szoknya, kötény, cipő és harisnya volt.

A női ing fehér vászonból készült, kivéve a könyökig érő puffos ujját, amit finomabb anyagból varrtak.

Hidegkúti lányok 1937.

Az ingre vették fel az elöl gombolható testhez simuló mellénykét (Leibchen), télen melegebb, nyáron könnyebb anyagból. Ünnepi alkalmakkor erre vették rá a nagy vállkendőt, amelyet nyakkendőnek (Halstuch) neveztek.

Kabátkából több típust is használtak. Hideg időben a vállkendőre vették fel a rövid, ujjas, nem testhez simuló kabátkát (Pojkala). Egy másik változat volt a testhez simuló, melegebb kabátszerű derék (Pojka). Mindkettőt zsinórozással, színes gombokkal és krinolinnal díszítették.

Hidegkúti asszonyok 1937.

A testhez álló kabátkának volt egy másik változata is a Mutza. Ez egy rövid, melegen bélelt, néha szőrmével szegélyezett fekete vagy sötétkék posztó ujjas volt, hátul gallérszerű letűzéssel, a széleken sötétzöld szegéllyel.

Színes és változatos volt a hidegkúti nők szoknyaviselete is. Ünnepi alkalmakkor 6–8 szoknyát is viseltek úgy, hgy anyaguk finomsága szerint sorakoztak egymás fölé. A legfelső szoknya színe az ünnep jellege szerint változott. A szoknya elé kötényt kötöttek, amelynek anyaga kikeményített gyolcs, színe fekete vagy sötétkék volt. Ünnepi alkalmakkor fehér, berakásosra vasalt kötényt viseltek.

A lányok hajviselete hasonló jegyeket mutatott a Bakonyban élő németek (pl. Márkó) fésülési módjával. A fej közepén, hosszában és keresztben is elválasztották és simára fésült hajukat a halántékuk mellett kissé leeresztették. Hátul sok apró fonatot készítettek és azokat ellentétesen egymás mellé igazították.

Házasságkötés urán az asszonyok bekötetlen fejjel nem mutatkozhattak. Életkorukat a kendő színe és mintája jelezte. A fiatalok színes, az idősebbek egyszínű és pettyes, az öregek már csak sötét kendővel kötötték be fejüket.

Az egyházi és világi ünnepek szokásai

Advent

Advent a karácsony ünnepére való előkészület, bűnbánati időszak. Táncmulatságot, lakodalmat ebben az időben nem tartottak. A templomban mise volt naponta hajnalban (Rorate misék).

December 24. Karácsony

Böjti nap volt régen. Ezen a napon már nem volt hajnali mise. Sütés, főzés, nagyobb takarítás volt a háziak dolga. A férfiak a tüzelőt, állatok takarmányát készítették. 

Régi szokás volt a 12–14 éves leányok karácsonyi játéka a Christkindl-spiel. Hét, esetenként tíz lány vett részt a pásztorjátékban:

• Két pásztor, akiket a régi helyi viselet szerint fiúruhába öltöztettek (fehér ingbe és gatyába, gombos mellénybe, csizmába és bokrétával díszített kalapba), kezükben szalagokkal díszített pásztorbotot tartottak.
• Az ajándékosztó (Kristkindlein), akinek a fejét bekötötték és a kezébe korbácsot adtak, amivel az ajándék kiosztásakor a rossz viseletű gyerekeket megfenyíthette.
• A betlehemi csillagvivő kezében egy nagy korong volt, amit virággal, aranyfüsttel és képekkel díszítettek.
• A bölcsővivő kezében egy kisbölcsőt vitt, amelyben a kis Jézus feküdt.
• Az üdvözletet vivő (Spruchsäger) a Szűzanya megszemélyesítője volt.
• A többieknek nem volt külön szerepük, de erősítették az éneket és a kezükben lévő csengővel a taktust adták.

A pásztorjáték szereplői a szent estén végigjárták az egész falut és az énekes köszöntés után kiosztották az ajándékokat, amit az édesanya szokott titokban átadni: diót, almát, perecet és a karácsonyfát. A felnőttek megajándékozása nem volt szokásban.

December 28. Aprószentek

A Heródes által meggyilkoltatott gyermekekre emlékezik ezen a napon az egyház. Ilyenkor csak a fiúgyermekek szoktak a rokonokhoz vagy közelebbi ismerősökhöz elmenni, hogy jó egészséget kívánjanak nekik. A fűzfából font nyolcágú korbáccsal minden családtagot kíméletesen megütöttek és közben ezt mondták: „Frisch und gsund, beisst dich kha todr Hund.” = „Egészséges, friss maradj, döglött kutya nem harap.” A köszöntésér a fiúk diót, mandulát vagy pár fillért kaptak.

December 31. Szilveszter

       Este hálaadó istentiszteletre gyűlt össze a lakosság a templomban. Éjfélkor a templomban megkondultak a harangok, jelezve, hogy véget ért az óesztendő, új kezdődik. Szilveszter este a legények a kocsmában gyülekeztek, hogy a másnapi újévi köszöntő tennivalóit megbeszéljék.

Január 1. Újév

Éjfél után a 16. életévnél idősebb legények minden házba bementek és énekes, verses újévi köszöntőt mondtak. Szövege a szerint módosult, hogy milyen tagjai voltak a családnak. A köszöntésért a fiúk pénzt kaptak, amely az Újév estéjén tartott táncmulatság tőkéjét képezte.

Farsang

Vízkereszttel veszi kezdetét a farsang, a nagy mulatságok, vidámságok időszaka. Általában ekkor tartották a disznóvágásokat és az esküvőket. A farsang utolsó három napján a falu apraja-nagyja kivette részét a mulatságból. Ha csak lehetett

Farsang utolsó vasárnapja

Három napig tartott a mulatozás. Ekkor minden házban fánkot sütöttek.

Litánia után mentek a fiatalok a táncházba. Külön mulattak a legények és a fiatal házasok, külön a 16 év alatti, legénysorba még nem lépő fiúk. A költségeket, teremdíjat, zenészeket a a házas férfiak fizették. Viszonzásul a legények mindent elkövetek, hogy mindenki jól érezze magát. Ha csak lehetett, trombitás zenészeket fogadtak. A késő esti órákban a legények átengedték a termet a házaspároknak. Ilyenkor volt szokás az új házaspárok felavatása. A férfiak az új férjet, az asszonyok az új asszonyt emelték a magasba és kívántak nekik sok boldogságot. Az ifjú pár a férfiakat borral, az asszonyokat cukorral kínálta.

A farsangi bálok idején volt a legényavatás. A serdülő fiúk bort hoztak az idősebbeknek. Amíg ezt nem tették, addig nem mehettek fel a templomban a kórusra. Az első pad előtt kellett állniuk az iskolások között. A tánc hajnalig tartott.

Farsang hétfőn délután újból kezdődött a mulatság. Farsang keddjén délelőtt a fiatal legények maskarába öltözve járták az utcákat. A farsangi felvonulás kiindulási helye a kocsma volt. Álarcosok, leányruhába öltözött fiúk mentek végig az utcán és minden megengedett tréfát végig csináltak. Elsősorban a lányos házakat keresték fel. Tojást, szalonnát és pénzt szedtek össze, amiből a kiadásokat fedezték. Délután újra kezdődött a tánc. Éjfélkor megkondultak a harangok, figyelmeztetve az embereket a nagyböjtre. Elhallgatott a zene, mindenki hazament.

Nagyböjt

Első napja hamvazószerda. A böjtben nem tartottak lakodalmakat, nem rendeztek mulatságokat.

Feketevasárnap: Mindenki fekete kendőt kötött a fejére.

Virágvasárnap: Barkát vitt mindenki a templomba. A megszentelt barkából a tető alá helyeztek 1–2 szálat. A szentmisén elénekelték a Passiót, amit kb. 10 éve újra lehet hallani templomunkban.

Nagycsütörtökön elnémultak a harangok.

Nagypénteken szigorú böjt volt. Ezen a napon a kálvária keresztjénél gyűltek össze az emberek imádkozni.

Nagyszombaton Jézus feltámadásának emlékére körmenetben haladtak az emberek a templom körül. A házak ablakaiban égő gyertya volt. Az újból megszólaló harangszóra az otthon levők megrázták a gyümölcsfákat. Azt tartották, akkor jól teremnek majd.

Húsvétvasárnap

A húsvéti locsolást húsvétvasárnap reggelén a kútnál szokták elvégezni. Házhoz ilyen célból nem jártak.

Május 1.

Az éj leple alatt, titokban a legények májusfát állítottak a falu leányainak. Szépen felpántlikázott, virágos gallyat tűztek ki a háztetőre, vagy más feltűnő helyre. Reggel láthatók voltak a legények által felállított májusfák. Igen nagy sértés volt, ha valamelyik lány nem kapott ilyen májusfát. A valódi 8–10 méter magas szálfát szalagokkal, boros, sörösüvegekkel feldíszítve csak a kocsma elé állítottak.

Pünkösdi lovaglás (Pfingstliml)

Pünkösdvasárnap reggelén a legények néhány szépen felvirágzott és felkoszorúzott lovon (lehetőleg kerülő úton) ellovagoltak a kocsmáig. Ott a koszorút átadták a kocsmárosnak, aki kitűzte a csúcsfalra. Jutalmul a kocsmáros megvendégelte a fiatalokat.

Úrnapja

        Zöld ágakból 4 sátor készül a templom körül, virággal szépen díszítve. 1940 előtt Pirgerek, házas férfiakból alakult polgári díszcsapat emelte az ünnep fényét. Mind a négy helyen az evangélium elhangzása előtt vezénylésre tisztelegtek. Mise után visszakísérték a plébánost a plébániára, aki borral kínálta őket. Litánia után tisztelgésre betértek a tanítóhoz, jegyzőhöz, bíróhoz.

Búcsú (Kherawa = Kirchweih)

Boldogasszony bemutatásának napja. A templom búcsúnapja. Az advent előtti utolsó vasárnapon lévő ünnep már az munkák befejezése után következett, tehát fesztelenül mulathattak. Nagytakarítás előzte meg. Sütéssel, főzéssel készültek e napra. Sok családhoz érkezett vendég. A búcsúi ebéd hasonló volt a lakodalmihoz. Három napig mulatoztak, a rezesbanda zenésére.

Emberélethez fűződő szokások
 

Születés
 

Gyermek születésekor a fiatal pár gondosan választotta ki a keresztszülőket, a komákat. Kerülték vérrokon kiválasztását, inkább régi kereszt- vagy bérmaszülők leszármazottaival vették fel újra a rokonságot. Komának választani valakit nagy megtiszteltetés volt, ezért az elsőszülött fiú vagy lány mindig a keresztapa vagy anya nevét kapta. A komaságot az egész életen keresztül szigorúan megtartották.

Keresztelő 1937.

Házasságkötés
 

Korábban a házasulandó fiatalokat a vagyoni helyzetük hozta össze és nem a szerelem. A fiatalok „összeboronálása” ősszel, szüret után a pincékben kezdődött meg. A családi ügyek megbeszélésére ilyenkor értek rá. A megbeszéléseken elsősorban az apák, keresztapák és testvérek vettek részt.

Hidegkúti násznép, 1937.

Ezt az előzetes megbeszélést zamkhupln = zusammenkopulieren-nek mondják. Ezt követte a legény látogatása a lányos háznál, amit a szülők vendégül látása követett, majd a leánykérés, ami a keresztapa feladata volt.

Az eljegyzést mindig szombat este tartották szűk családi körben. Ekkor állapodtak meg a szülők a hozományról, azért is hívták ezt az ünnepséget Versprechens-nek. Az eljegyzést követő 3–4. héten megtartották a lakodalmat. A közbeeső időben a násznagyok (kétszer is) meghívták a lakodalomra a rokonokat és a vőlegény, menyasszony legjobb barátait, barátnőit. Ezt a szokást Hochzeiteinladen-nek hívták. Az esküvőt megelőző este elbúcsúztatták a menyasszonyt, amit Kranzlnacht-nak neveztek. Ilyenkor a leányok menyasszonyi koszorút és a legények kalapjára bokrétát kötöttek, majd a rezesbanda esti szerenádot adott.

A házasságkötések legkedveltebb időszaka a farsang volt, más időszakra csak ritkán esett. A lakodalom napja leggyakrabban kedden szokott lenni. Az esküvő napján az első (9 órás) harangszóra a vőlegény rokonai a vőlegényes háznál, a menyasszony rokonai a menyasszonyos háznál gyülekeztek. Innen indultak a 10 órás szentmisére, de előtte megtörtént a búcsúzkodás, amikor a vőlegény és a menyasszony minden hozzátartozójától elbúcsúzott és a szüleiktől áldást kértek és kaptak. A templomi esketési szertartást követően az egész násznép a menyasszonyos házhoz ment, ahol kezdetét vette a lakodalom. A zenéről gazdagabb családoknál rezesbanda, szegényebbeknél harmonikás gondoskodott. Ők szolgáltatják a zenét a menyasszonytánchoz (Ehrentanz). A lakodalmi ételeket már 1–2 nappal korábban elkészítették. Szokás szerint a meghívott családok 1 tyúkot, 1 sonkát vagy más húsfélét és egy kosárnyi tejterméket küldött a lakodalmas házhoz. A többi ennivalót az örömszülők adták össze.

Halál – temetés
 

A halott elbúcsúztatása és utolsó útjára kísérése a legfontosabb családi események közé tartozott, amelyben a hidegkútiak szigorúan ragaszkodtak a régi hagyományokhoz. A halott felöltöztetését és felravatalozását a tisztaszobában a családtagok végezték. Az esti virrasztáson csak a legközelebbi rokonok vettek részt. A temetés a templomi szertartással kezdődött, majd a halottat a szent Mihály lován vitték ki a temetőbe. A sírt a halott komái vagy a rokonság férfi tagjai ásták ki, majd a temetőbeli ima után ők hantolták el. A sírnál a halott hozzátartozói külön-külön megköszönték a temetésen résztvevők szívességét, hogy halottjukat elkísérték a temetőbe.

A temetés után halotti tort tart a család, amelyen a legközelebbi rokonok vesznek részt. A 20. század elején egy fehér kenyeret tálaltak fel juhsajttal a sírásában résztvevő rokonoknak.

Nyelvjárás

A hidegkúti svábok az alsó-frank nyelvjárást beszélték.

Étkezési szokások

     A legtöbb házban bőven megvoltak a megélhetéshez szükséges alapfeltételek és kellékek. Nem voltak válogatósak, de a meglévő élelmiszerkészletüket ügyesen változtatták.

A betakarítást, ünnepi alkalmakat és a vasárnapot leszámítva húst mészárszékből nemigen hoztak, de a disznóhizlalásra nagy gondot fordítottak. Ennek készítményeiből majdnem minden háznál egész évre berendezkedtek.

Másként étkeztek nyáron a betakarítás idején, mint télen.

Nyáron három főétkezés volt: hideg reggeli, ebéd és uzsonna. Az ebéd három fogásból állt: kiadós leves, főzelék hússal vagy tejfölösen elkészítve és sült tésztából. Nehezebb munkák (kapálás, kaszálás, aratás, cséplés) alkalmával az uzsonna sem maradhatott el, ami hideg füstölt hús, tejtermék és gyümölcs volt.

Télen az étkezés sokkal egyszerűbb volt. Bőséges, meleg reggeli után délben hideg füstölt húst, aszalt gyümölcsöt, este meleg ételt fogyasztottak.

Tejterméket és főzeléket bőségesen fogyasztottak és gyakran, változatosan sütöttek kelt tésztákat.

Bora minden házigazdának van, de otthon 1-2 liternél többet ritkán tart. A borospincék kint vannak a szőlőben, oda járnak ki a férfiak minden vasárnap és ünnepnap délután. A pincei vendégeskedések is gyakoriak, különösen szüret után, amikor borkóstolóba járnak. Kocsmába csak a nincstelenek jártak rendszeresen, a bortermelők csak alkalomszerűen. Pálinkát vagy más szeszes italt nagyon keveset fogyasztottak.

Hétköznapok étrendje
 

Reggelire általában tejet ettek kenyérrel. Aki tartott otthon baromfit, az tojásból készült ételt is ehetett.

Ebédre hét közben rántott-, bab-, vagy krumplilevest ettek, utána káposztás-, krumplis, paradicsomos tésztát. Kedvelt hétköznapi étel volt a lisztes sterc (liszt, forró víz, zsír, só), a gánica (tört, főtt krumpli, zsír, hagyma, só), a smórni (tört, főtt krumpli, liszt, só, zsír), a kukorica prósza (kukoricaliszt, só, víz, tejföl, cukor, lekvár), knédli (krumplis gombóc), a supfnudli, a tócsi, a töpörtyűs pogácsa. Nyáron főzelékeket fogyasztottak, mint pl. fehér takarmányrépából(babérlevéllel és krumplival) vagy zsenge répalevélből és krumpliból főzött főzeléket.

Aki tartott állatokat, az húst is ehetett (ezek csak a gazdagabbak voltak, akiknek földje is volt), de pénteken soha nem ettek húst. Aki nem otthon ebédelt, mert például a földeken dolgozott, az csak este evett főtt ételt, ebédre pedig – nem ritkán – kenyeret evett hagymával.

Ünnepnapok étrendje
 

Vasárnap vagy ünnepnapokon a szegényebbek füstölt sonka csontjából vagy füstölt kolbászból főztek levest, amit gríznokedlivel gazdagítottak. Utána – ha igazán jót akartak főzni - akkor valamilyen húsos ételt készítettek, mint például a hagymás- vagy párolt káposztás sült szalonna.

Karácsonykor december 24-én böjti ételeket ettek, csak az éjféli mise után lehetett húst enni, általában kocsonyát. Ilyenkor sütöttek kuglófot és kalácsot is.

Újévkor lencselevest ettek, mert úgy tartották, ez sok pénzt hoz. Ilyenkor baromfihúst nem ettek, mert az elkaparta volna a szerencséjüket.

A farsangi időszak jellegzetes és elmaradhatatlan étele a fánk, melynek sütésénél a háziasszony ügyelt rá, hogy szép „szalagos” legyen. Sok helyen sütöttek „forgács” fánkot is.

Nagyböjti időben szerdai és pénteki napokon kerülték a húsételeket.

Aratáskor korán reggel mentek ki a határba. A munkakezdés előtt „arató” pálinkát ittak a férfiak. Ilyenkor általában csak vacsora időben ettek meleg ételt.

Nagyobb lakomákat disznóvágáskor és lakodalmakkor tartottak. A disznóvágás főbb sváb étele a húsos káposzta (főtt fejhús és dinsztelt káposzta) és a hájas tészta (disznóháj liszttel, borral, tojással és szódavízzel összegyúrva, lekvárral vagy dióval töltve) volt.

A lakodalmban a következő ételek szerepeltek:

1. húsleves pirított zsömlével
2. főtt hús, tejes vagy tejfölös mártással
3. háromféle rétes: mákos, túrós és grízes
4. savanyú káposzta sonkával (amikor ezt a fogást hozzák, a zenészek tust fújnak trombitával)
5. tyúkleves, benne egész tyúk és metélt tészta
6. paprikás hús vajas kiflivel
7. kirántott hús salátával
8. tejberizs főtt szilvával
9. becsinált leves
10. párolt hús fánkkal
11. malacpecsenye egészben, piskótatésztával
12. kirántott csirke salátával
13. borleves kelt gyűszűtésztával
14. szalagos tészta
15. sertéspecsenye savanyú uborkával
16. egész kalács

Látnivalók

Hidegkút a Balaton-felvidéken, a Déli-Bakonyban fekszik, Veszprémtől 15 kilométere, Balatonfüredtől közúton 13 kilométerre, ám légvonalban csak 6 kilométerre. A csodálatos völgyben fekvő kis falut erdők, és hegyek veszik körbe, mint például a Recsek hegy – mely szívesen látogatott hely a turisták számára is, hisz itt található a Noszlopy Gáspár-kilátó – de a völgy magasabban fekvő pontjairól Tihanyt és a Balaton déli partját is megcsodálhatjuk. 

Római katolikus templom 
 

A község kiemelkedő épülete a Szűz Mária bemutatására felszentelt római katolikus templom. A plébániát 1764-ben alapították, anyakönyvek ettől az időponttól találhatóak a településen. A középkori Kishidegkúttól délre épült fel a romjaiban még a 18. században is fennálló kéttornyú templom. 1778-ban a régi fatemplom helyére kőtemplomot építettek, amelyet 1780-ban, advent első vasárnapján szenteltek fel, bár a belső munkálatok (berendezési tárgyak elkészítése, festés, képfaragói- és asztalosmunkák, új harang készítése) még a következő évben is folytatódtak. Az I. világháború idején beolvasztott kis és nagyharang helyett 1923-ban, az Amerikába kivándoroltak támogatásával újakat öntöttek. 1924–1928 között renoválták a templom külsejét, tetőzetét pedig fazsindely helyett cementlapokkal fedték.
 

Kitelepítési emlékmű
 

Hidegkútról 1948-ban 165 magát németnek valló személyt köteleztek németországi áttelepülésre, 23 német anyanyelvű családot a közeli Lókútra internáltak, 137 Pozsony megyei magyart pedig betelepített a faluba. Bár a kitelepítettek egy része néhány év múlva visszatért (Lókútról 1953-tól), ez az esemény mind az elköltözőknek, mind a betelepítetteknek fájó emlék maradt. A német nemzetiségi lakosok kitelepítésére emlékezve, a közeli bányából fejtett kőből készült el a Kitelepítési Emlékmű, amelyet a Polgármesteri Hivatal melletti területen állítottak fel.

Recsek-hegyi Noszlopy Gáspár kilátó
 

A lakott területektől kissé távolabb eső kilátó és környéke kedvenc célpontja a túrázóknak, Hidegkútról a zöld jelzés mentén haladva érhetjük el. A fából épült, a környező erdőállomány lombkoronái fölé emelkedő kilátóból a Balaton keleti medencéjére és Tihanyra nyíló csodálatos panoráma tárul az ideérkező szeme elé. A tűzrakóhellyel és rönkbútorokkal komfortosított pihenőhely nyugodt légkört biztosít a kikapcsolódáshoz, szemlélődéshez. A páratlanul szép kilátás mellett számos ritka növény és állatfaj is megfigyelhető a területen.

A kilátó neve Noszlopy Gáspár (1820–1853) honvédőrnagy, kormánybiztos nevét őrzi, aki Pápán végezte jogi tanulmányait, majd 1848–49-ben a Dél-Dunántúl kormánybiztosaként szolgálta hazáját, később a Bakonyban szabadcsapatokat szervezett. 1852-ben fogták el, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

Források

Összeállította: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

IRODALOM

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Hidegkút említése: 106.

Hajagos Ferenc: Gedenkveranstaltung 60 Jahre Vertreibung aus Hidegkut im Komitat Veszprem In: Unsere Post, 63. Jq. Nr.8. (Aug. 2008), 15. p.

Illésfalvi Antal: Veszprém és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet története. Veszprém, 1977. 26 old. Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok Gyűjteménye (VeML XV. 20.a) Nr. 114.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Hidegkútra vonatkozó források: 161–166.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Hidegkútra vonatkozó források: 17–18, 20, 100–101, 241.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In: Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerkesztette: Márkusné Vörös Hajnalka – Mészáros Veronika. Veszprém, 2006. 231–244.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Hidegkútra vonatkozó adatok: 97, 134.

Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos Levelekben. In: Tudományos Gyűjtemény 1834. 2. füzet. A régi kéttornyú hidegkúti templom leírása a 51–56. odalon.

Pálfyné Zsiray Adrienne: A Balaton-felvidék németsége a két világháború között. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XIX. 2000. 133–144.

Péterdi Ottó: A Balaton-felvidék német falvai. (Veszprémfajsz, Hidegkút, Németbarnag, Vöröstó, Szentjakabfa, Örvényes In: Századok, 1935.

Szabó János: Die Geschichte von Hidegkút. In: Neue Zeitung 32. (1988) 41.p. 7..

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

Kis- és Nagyhidegkút egyházlátogatási jegyzőkönyvei a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár (rövidítve: VÉL) találhatók (VÉL A 8/12.) 1779-ből és 1937-ből.

Névszerinti összeírást készült Kis- és Nagyhidegkút lakosságáról családonként 1771-ben, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban kutatható Conscriptiones animarum (VÉL A-14/15.) 305–312. oldal.

Hidegkút 1771. évi úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az úrbéri perekállagban (IV. 3/c. bb) található.

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Hidegkút úrbéri tagosításának és elkülönítésének iratai (1840–1844). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma (1787), a település felmérési birtokkönyve és földkönyve (1837, 1841, 1862), bemondási tábla (1855), a maradékföld egyéni kimutatása (1866–67), az irtások egyéni kimutatása (1862), tagosítás előtti legelő- és erdőbecsű (1865–1866), a település felmérési és elkülönítési birtokkönyvei (1867).

A birtokrendezési és kiosztási térképek méreteik miatt a térképgyűjteménybe került (VeML XV. 11.): T-259. Kishidegkút térképe 1844-ből, T-261. Hidegkút elkülönözési térképe, T-330 Hidegkút legrégibb fennmaradt térképe 1779-ből.

        A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78–79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében (VeML XV. 11.b.) elérhető.

Hidegkút polgári kori történetének dokumentumai nem kerültek levéltárba.

Hidegkút telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Balatonfüredi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Hidegkút telekkönyvi iratainak vezetése a Balatonfüredi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

A Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML. 201. b) településenként csoportosítva megtalálhatók a földbirtokreform végrehajtásának iratain kívül a hidegkúti németek kitelepítésének és cseh-magyar lakosságcsere lebonyolításának iratai: kimutatások és leltárak a kitelepített német családok által visszahagyott állatokról, bútorokról, használati eszközökről, vegyes- és gazdasági felszerelésekről, a birtokok összeírási ívek, házértékesítési kimutatások, levelezések, a kiosztott csereingatlanok iratai.

A Telepítési Osztály irataiban (VeML. 201. c), községi csoportosításban kutathatók a Németországba kitelepítettek névjegyzékei: az I. névjegyzék, tartalmazza az áttelepülni köteles (német nemzetiségű, Volksbund-tag, SS önkéntes, magyaros nevet visszanémetesítő) személyeket és családtagjaikat, a II-III-IV. névjegyzék a kitelepítés alól mentesített személyeket, az V. névjegyzék az 1941. évi népszámlálásban német anyanyelvűnek vallott, kitelepített személyek jegyzékét. A telepítési osztály irataiban maradtak meg a svábok visszahagyott javairól készült leltárak, táblázatos kimutatások a terményekről, állatokról, a gazdasági eszközökről, használati tárgyakról, a hátrahagyott ingatlanok és a telek pontos felmérési rajzaival.

A Hidegkúti Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 790) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1951–1968 közötti időszakból kutathatók.

A termelőszövetkezet működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. A hidegkúti Március 15. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet iratai 1960–1967-ig (VeML XXX. 409) kerültek levéltárba.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a hidegkúti iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A hidegkúti római katolikus elemi népiskolájának iratai 1904–1946-ig (VeML VIII. 214.), a Hidegkúti Állami Általános Iskola iratai1946–1978-ig (VeML XXVI. 189.) kerültek levéltárba.

A hidegkúti plébániát 1764-ben a birtokos Esterházy-család támogatásával szervezték újra. 1764. június 4-től anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok(1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár