Földrajzi környezet

Területe: 42,9 km2. Környező települések: Nagydém, Bakonytamási, Pápateszér, Bakonyszentiván, Bakonyság, Vanyola, Vaszar, Gecse, Szerecseny, Gyömöre, Kajárpéc és Sokorópátka. Határa két nagytáj között oszlik meg. Legnagyobb része a Kisalföld nagytáj Marcal-medence középtáj Pápa-Devecseri-sík kistájába tartozik, míg határának ÉK-i nyúlványa a Dunántúli-középhegység nagytáj, Bakonyvidék középtáj, Bakonyalja kistájcsoportjához tartozó Pannonhalmi-dombság része.

Észak-déli kiterjedése 7,9 km, K-Ny-i szélessége pedig 11,5 km. Határának legmagasabb pontja a településtől ÉK-re fekvő Öreg-hegy vonulatára esik a Kis-Kotyor felett 265 m, míg a legalacsonyabb a Csángota-ér kilépésénél 134 m tengerszint felett található. Belterületének központja 150 m-en fekszik.

A községet és a falutól D-DK-re eső területet a késő-miocénben (pannóniai emelet) lerakódott, főleg homokos-aleuritos üledék fedi (Somlói Formáció), ami nagy mennyiségben tartalmaz csökkentsósvízi puhatestű ősmaradványokat. Ezt az egybefüggő, viszonylag vastag Pannon-tavi üledéket kisebb fiatalabb foltszerű üledékek szabdalják fel. A településtől nyugatra, a patak jobb oldalán és a falu keleti oldalán (a Lovászpatona – Nagydém út jobb és bal oldala) holocén deluviális üledék található. Deluviális üledék az, amikor a lejtőn lerakódott törmelék lassú ütemű gravitációs csúszással összekeveredik a lejtő lábi törmelékkel és a talajjal. A falut északról nagy kiterjedésű ÉNy-DK csapású felső-pleisztocén–holocén folyóvízi üledék határolja, melyet a korábbi patakok, vízmosások raktak le.

A térség éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, az évi középhőmérséklet 10°C. A napsütéses órák száma 1900 óra felett alakul évente. A jellemző szélirány É-i, a csapadék éves mennyisége 650-700 mm.

A település vízfolyása a Csángota-ér, amely kettészeli a falut. Az éren két halastó is található: a régebbi, nagyobb halastó a falutól ÉNy-ra Nagytelepig húzódik, míg a kisebbik D-re, a település és Bakonyság között található. A falut keletről a Sokorói-Bakony-ér, Ny-ról pedig a Csikvándi-Bakony-ér határolja. E vízfolyások DK-ről ÉNy-nak tartva vizüket a Marcal folyóba öntik.

         Az alacsony dombok között fekvő völgyekben ártéri ligeterdők, gyertyános-tölgyesek alkotnák az eredeti növénytakarót, ezeknek manapság már csak maradványait találhatjuk. A települést zömében szántóföldek, telepített akácosok és nemesnyárasok veszik körül.

A halastavakat időnként olyan, a Bakonyban kis egyedszámban fészkelő madárfajok is felkeresik, mint a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla) vagy a csak vonulási időben előforduló halászsas (Pandion haliaetus).

A település közúton több irányból is megközelíthető. Pápa felől például Nagygyimót és Vanyola települések érintésével érhető el legkönnyebben, míg Győr vagy Veszprém irányából leggyorsabban a 82-es számú közúton érhető el (Veszprémvarsánynál Pápa irányába elkanyarodva). A legközelebbi vasútállomás 9 km-re Gyömörén (Gyömöre-Tét megállóhely) található.

Településtörténet

A település nevének eredete 
 

     A Veszprém Megyei Helytörténeti Lexikon szerint a település neve az ismeretlen eredetű Patona személynévből magyar helynévadási móddal alakult ki. A vele valószínűleg összefüggő Patony, Pata, Pátka, Pataj neveket a törökből, mégpedig a besenyőből magyarázzák. Előtagja arra utal, hogy egykor királyi vadászok lakták.

A falu nevének első írásos említése egy 1253-ban kelt oklevélben található, amelyben Mihály, a pohárnokok ispánja a Patona falubeli Kench és rokonai közötti perben ítélkezik.

Lovászpatona légifotója

Régészeti leletek által megőrzött múlt
 

       Lovászpatona község a Sokorói dombvidék nyugati vonulatához tartozó Harangozó-hegy (263 m), Gömörd-tető (154 m), valamint a Agyi-tető látódombi része (173 m) közötti völgyben fekszik 130 méteres tengerszint feletti magasságban a Bakoby-ér mentén. Már a csiszolt kőkorban is lakott volt, de a bronzkorból is találtak leleteket a település határában. A római hódoltság idejéből sírok, freskódíszes építületfalak, téglák (épületmaradványok) kerültek elő. A rómaiak az egész Dunántúlt meghódították, és az 5. századig uralták. Lovászpatonán a leletek egyértelműen bizonyítják a hódítók jelenlétét, légiós tábor, esetleg egy-két civil település, villa rustica is állhatott a település határában.

Az Árpád-korból edénytöredékek tanúsítják egy-egy azóta elpusztult falu hajdani meglétét: Heiter környékén állhatott Szerdahely falu, az Alsóirtás nevű határrészben Gárdony, illetve Szalmavár nevű települések, amelyek még az Árpád-kor után is léteztek. 

Lovászpatona a középkorban
 

Lovászpatona, ahogyan a településnév első tagja is utal rá az Árpád-korban királyi lovászok települése volt. Ez a foglalkozás egyike volt a királyi (királynéi, hercegi) udvar és udvarházak különböző szükségleteit biztosító szolgálónép-szervezetnek.

Magyar nemes a 16. század elején

Lovászokat és királyi méneseket fő utak és megyehatárok metszéspontjára telepítettek, azzal a céllal, hogy a király és kísérete részére mindig álljanak rendelkezésre váltott lovak, amit általában a túlsó megyehatárig használtak. Mivel Lovászpatona közvetlenül a Veszprém-Győr megyehatáron feküdt és közel volt a Győrből Pátkán át Veszprém felé vezető és egy másik, Győrből Pápára vezető úthoz, fekvése alkalmassá tette arra, hogy lovászokat telepítsenek ide.

A királyi birtokhoz tartozó Lovászpatona kedvező földrajzi, közlekedési adottságokkal rendelkező területen jött létre. Közvetlen környezetében a 13–14. században jórészt egyházi birtokok voltak (Pátka, Répás, Szerdahely, Vanyola, Vaszar, Kajár), másrészt nemzetségi birtok (Dém), az ugodi várispánsághoz, s korábban bizonyára a bakonyi erdőispánsághoz tartozó Ság, a kezdetben besenyők által lakott Szerecseny. Előnyös adottságait kihasználva a 14. század végére népes településsé vált, a vidék központjává. Vásártartási jogot is kapott, s jó esélyei voltak arra, hogy mint „központi település” mezővárossá fejlődjön.

Zsigmond király Lovászpatonát 1405-ben mezővárosi kiváltsággal látta el és az (addig királyi tulajdonban lévő) területét a monoszlai Csupor családnak adományozta. Később földbirtokosa volt a mezővárosnak a némai Kolos, majd a Garai nádori család. A korabeli összeírások szerint a 15. század közepén Lovászpatonán jelentős, piacra is termelő állattartás folyt, a mezőváros lakói jobbára mester emberek voltak (tímár, varga, mészáros), akik állat- és bőrfeldolgozással foglalkoztak. Veszprém megye 1488. évi adólajstroma szerint Lovászpatonán 76 adózó portát találtak, amely a megyén belül az ötödik legtöbbet fizető település volt. Ekkor lehetett fejlődése csúcsán, mert Mátyás halála után a vidék fokozatos visszaesése mutatkozik meg. 

Lovászpatona a török hódoltság időszakában
 

A Mohácsi csatavesztés után a török seregek átvonulását, de a kisebb rabló-pusztító célú portyázásokat is hamar megtapasztalhatták Lovászpatona lakói.

Török világ Magyarországon

Az első komoly pusztításra a településen 1531-ben került sor, amikor a porták több mint 42%-át felégette a török, de a nagy csapás 1542-ben következett be, amikor egy török rajtaütés 66 telek közül 60-at változtatott pusztává. A nemesség családostól a pápai várba költözött, ahol a férfiak, számos elmenekült jobbággyal együtt a várőrség tagjai lettek.

A megmaradt lakosság már a török közeledtének puszta hírére is elbújt, s csak a veszély elmúltával tért vissza. Ezért ingadozik a település adózóinak száma. 1549 és 1553 között 18 adófizető lakója volt a településnek. A nagy törés a 15 éves háborúval következik be (1592–1606), amikor a település teljesen elnéptelenedett. Ez az az időszak, amely az egész országnak kíméletlen pusztítást hozott. Török és tatár segédcsapatai, német, spanyol, vallon katonák, magyar végváriak, Bocskai hajdúi valamennyien kiveszik részüket a pusztításból. Később a 17. század folyamán állandóan lakott volt, de megfogyva és nagy szegénységben éltek a település lakói. 1696-ban, a törökök kiűzését követő első nagy összeírás idején Lovászpatonán Gergel György bírón kívül 32 jobbágyot írtak össze, valamennyien ¼ telkesek voltak és 22 telek még pusztán állt.

A török hódoltság alatt kicserélődtek a falu birtokosai is. 1657-ben a legendás törökverőm a bajvívásban verhetetlen Thury György palotai várkapitány kapta meg vitézi érdemeiért a települést Miksa császártól, aki az állandó végvári harcok költségeire fordította birtokai bevételét.

Lovászpatona új földbirtokosa a Festetich-család 
 

         Lovászpatonát 1738-ban Thury György magszakadása után Festetich József kapta meg királyi adományként, de csak 1750-re tudta a zálogbirtokosoktól visszaváltani a kapott birtokot és jobbágyait, zselléreit.

A 18. század első felében új lakosokkal is gyarapodott a település.

Az 1791-96 között épült Festetich-Somogyi kastély

Sopron megyéből, a Rábaközből, Bogyoszló, Bük és Csepreg vidékéről érkeztek az ellenreformáció elől menekülve azok a magyar és német evangélikus családok, akik nem akarták elhagyni hitüket. Ekkor érkezett Patonára Pölöskei Ferenc családja Bogyoszlóról, akik úgy megsokasodtak, hogy volt, amikor 16 család élt a faluban.

       Az új földesúr igyekezett a várost teljes jobbágyi sorba visszanyomni, a település jogállása is megváltozott, a „Festetich korszaktól” kezdve a Lovászpatonát faluként említik a források. Sok keserűséget és elszegényedést hozott Festetich József birtokpolitikája. 1749-ben helybeli tanuk vallották, hogy „a sok elszenvedett robot miatt” a település pusztulni kezdett és egyre több lett az üresen álló jobbágytelek. Mária Terézia úrbéri tabellája szerint az 1770-es években a jobbágyságnak csak egy része volt szabadmenetelű, a másik része örökös jobbágy volt, súlyos robottal megterhelve. A falusi jobbágyoktól annyiban különböztek, hogy dézsmát adtak.

       Festetich József generális nem is Patonán, hanem általában Baltaváron tartózkodott, s intézőjén (Torkos Pálon) keresztül kezdte kiépíteni majorsági gazdaságát. Lakhelyül csak unokája, Ferenc választotta Patonát, aki 1791-ben kastély építésébe kezdett. A hitelből finanszírozott rezidencia 1796-ban már lakható állapotba került, részben bebútorozott kastély építkezését, s az eredetileg 50 magyar hold területű park végleges kialakítását azonban már nem Festetich Fernc gróf fejezte be. Ekkorra ugyanis már annyira eladósodott, hogy nemcsak vadonatúj későbarokk otthonától, hanem egész Lovászpatonától meg kellett válnia. A birtokot 1796 októberében unokabátyja Somogyi Nepomuki János udvari tanácsos, Zala megyei alipán vásárolta meg 271 ezer forintért.

 A Somogyi-család birtoklása (19. század)
 

Somogyi János e terjedelmes földbirtok megszerzésével középnemesből a mágnásokkal vetekedő vagyonra tett szert. Birtokai a Vas megyei Izsákfán és Alsóságon, valamint Pápakovácsiban és Lovászpatonán voltak.

Somogyi János

Emellett házak Pápán és Bécsben, ahova hivatali munkája kötötte, s ahol ezért éveken át állandó háztartást vezettek. Fiai és lányai 1816-ban elnyerték a grófi címet is.

A lovászpatonai uradalmában az új földbirtokos gazdatisztjei segítségével, új szemlélettel gazdálkodott. Új erdőket telepített: nyár, tölgy és fenyőcsemetéket és 400 szederfát ültetett a selyemhernyó tenyésztés fellendítésére, meghonosítva Patona környékén az akácot. A szántókon sok búzát, rozsot termesztettek, aminek cséplése nyomtatással és kézi cséphadarókkal ősszel és télen át is folyt a belmajori „világos pajtákban”. Takarmánynövényekből lucernát, kölest, bükkönyt, marharépát és kukoricát is termesztettek. Somogyi János a Festetichektől eltérően a lótenyésztést és a szarvasmarha tenyésztést is fejlesztette, de különösen a birkatenyésztést szorgalmazta. Növelték a sertésállományt. Gazdasága jól szervezett, prodperáló gazdaságnak bizonyult, jelentős bevétellel. Fényes Elek 1839-ben írt országleírásában így ír Patonáról: „…gyönyörű urasági kastély és angolkert. Nevezetes svajceráj és juhtenyésztés. Virágzó ló- és szarvasmarhatartás. Híres baromvásárok”

Az uradalom sikeres gazdálkodása visszahatott a település lakosaira is. A 19. század közepén Lovászpatona újra mezővárosi rangra emelt birtok lett. Évi négy országos vására (ááprilis 16., június 13., augusztus 28. november 19.) nemcsak a földesúrnak, hanem a településen lakó jobbágyoknak, kereskedőknek és iparosoknak is hasznot hozott. 

A lovászpatonai határ kiváló, termékeny föld, de lakosainak többletjövedelmét elsősorban a szőlőművelés és a bortermelés jelentette. A patonai lakosok nagyrésze birtokos volt a helység szőlőhegyén, de bírtak ott pápai polgárok, Győr, Komárom és más megyebeli lakosok is. Jelentékeny volt a lakosság állattenyésztése is, az 1828-as összeírás a jobbágyok birtokában szépszámú igásállatot és tinót mutatott ki.

Gazdasági épületek a Somogyi-uradalomban

1848/1849-es szabadságharc és az azt követő birtokrendezések 
 

Az 1848-as forradalmi események a jobbágyság életét is befolyásolták. Rendszeres volt a közlegelők elfoglalása, mely rendzavarásnak minősült, konkrét hadi események csak ritkán történtek. A külső veszély hatására 1848 telére a faluban élők gondolkodása megváltozott.

Lovászpatona 1849. évi pecsétje

A patonai férfiak közül többen is részt vett a harcokban, emellett pénzügyi és természetbeni segítséget is nyújtottak a nemzetőrségnek. A szájhagyomány szerint Kossuth Lajos személyesen is megfordult Patonán, Fechter Ferenc evangélikus lelkésznél. Közismert, hogy az evagélikus Kossuth a mélyen vallásos, katolikus, kisdémi földbirtokos, Meszlényi János Terézia lányát vette feleségül. A patonai evangélikus pappal a vegyesházassággal kapcsolatos problémákat beszélte meg.

A szabadságharc leverését néhány évi látszólagos csend követte Lovászpatonán. Majd megkezdődött a jobbágyból paraszttá válás folyamata. Az úrbéres viszonyok megszüntetése kapcsán a volt jobbágytelepülésen el kellett végezni a földek kataszteri felmérését, el kellett különíteni a közös erdőket, legelőket, tagosítani a határban szétszórt földeket és a birtokrendezés eredményét telekkönyvezni kellett. A határ felmérése, a birtokkönyv elkészítése és a földek osztályozása 1856. október 21-én kezdődött. Lovászpatonán 131 telkes gazdának összesen 2962,9 hold birtoka volt. A 13 leggazdagabb birtoknagysága 39 és 115 hold között szóródott. A leggyakoribb birtoknagyság, amely 49 gazdát érintett, 19 és 20 közé esett. A zsellérek száma 139 volt, birtokuk azonban mindössze 162,8 hold volt. A veszprémi Úrbéri Törvényszék jóváhagyása alapján (1857. szeptember 18.) a tagosítás és elkülönítés 1858. június 18-án fejeződött be. A birtokrendezés alapján 1859-ben készült el Oszlop új telektáblája, melyet 1859. június 18-án hitelesítettek. Az akkor kialakított birtokszervezet konzerváldott egészen a 20. század közepéig. 

Fatelep

Új birtokos az Esterházy-család
 

       Az agglegény Somogyi János gróf végrendeletében úgy rendelkezett, hogy ha unokahúga, Wallis Gyuláné Somogyi Somogyi Ilona nem szül fiú utódot, akkor a patonai birtok rédei Esterházy Pál hasonnevű unokájára szálljon.

Úri vadászok Lovászpatonán

Wallisné 1903. július 1-én haszonélvezeti jogát fenntartva, a lovászpatonai birtokot átadta nagybátyja végakaratának megfelelően Esterházy Pálnak, így az uradalom ettől kezdve az Esterházy-család rédei uradalmához tartozott. A gazdaságot 1907-től egy lendületes, újító szellemű, jó gazdasági érzékű jószágigazgató, Siroky Ferenc irányította, aki számos újítást vezetett be. Az erdőterület jelentős részét kiirtották, így jócskán megnövekedett a szántóterület. A pihent talajban bőven termett cukorrépa és gabona. Technikai újítások között a vidéken először használtak gőzekét és a faanyag szállítására keskenyvágányú vasutat építettek.

1914-ben kitört az I. világháború. Sok tragédiát és szomorúságot okozott a háborúba vitt apák és fiúk sorsa. 74 katona maradt örökre a csatamezőn. A lovászpatonai katonák harcoltak Isonzónál, Doberdónál. De megfordultak a román hadszíntéren és a Piave-menti ütközetekben is. A hősi halált halt apák, férjek, fiak neveit megőrizte az 1927-ben években felállított emlékmű.

Az itthon maradtak számára is keserű volt az élet. A katonák távolléte a mezőgazdasági munkákban is megmutatkozott. A hiányzó férfiak pótlására egyre több nő állt munkába, és a munka is sokkal nehezebb volt, hiszen a férfiak mellett lovakat is bevonultattak. A hiányos művelés következtében kevesebb lett a termény. A háború végén a túlélők hazatértek, sokan közülük súlyos sérülten, vagy maradandó károsodással. De az élet nem állhatott meg, folytatni kellett a munkát, etetni kellett a jószágot, és nevelni a gyerekeket. 

Lovászpatonai katonák

Két világháború között
 

        A trianoni döntés értelmében az ország elvesztette területének jelentős részét, ipari nyersanyagforrásait, vasúthálózatának fontos vonalait. Az infláció az egekbe szökött.

Lovászpatonai műkedvelő előadás

A Nagyatádi-féle földreform a mezőgazdaságból élő lakosság helyzetét alig változtatta meg.

A békediktátum miatt az országnak nem lehetett általános hadkötelezettségen alapuló hadserege, így az 1921. évi törvénnyel létrehívták a leventemozgalmat. Lovászpatonán is működött a Levente Egyesület. Tagja volt minden elemi iskolát befejezett 14 éves fiúgyermek 21 éves koráig. Előírt foglalkozási terv szerint kapták a kiképzést: alaki, céllövészet, futás, súlydobás. A legények katonáskodtak a leányok elszegődtek háztartási alkalmazottnak többnyire a fővárosba.

A település az 1930-as évek gazdasági világválsággal terhelt időszakában az önszerveződésen alapuló civil összefogással igyekeztek úrrá lenni a nehézségeken. Gazdasági és kulturális egyesületek alapításával és működtetésével próbáltak életminőség javító megoldásokat találni.

Kovács József főjegyző kezdeményezésére alakult meg az önkéntes Tűzoltóegyesület. Vasárnaponként késő délután rendszeresen gyakorlatoztak a tűzoltószertár előtt téren. Rezesbandájuk névnapokon, búcsúkor és karácsonykor köszöntötte az ünneplőket.

1926-ban alakult meg az Iparoskör, amely a helyi kisiparosokat fogta össze. Célja részben az érdekvédelem, másrészt a kulturált szórakozás.

Összejövetel az Iparoskörben

Összejöveteleiket Babics István pék házánál tartották külön erre a célra kialakított, utcára nyíló helyiségben. Minden évben szerveztek iparosbált. Halottaiknak külön iparos-temetést rendeztek. Saját színpadukon műkedvelő előadásokat, műsoros esteket tartottak. Az Iparoskör elnöke Babits István, alelnök Mándly Jenő szabómester, jegyző Csehi István cserepesmester, pénztáros Bálint József villanyszerelő.

Jól működő és hasznos civil szerveződés volt a Gazdakör. Alapítója és elnöke Szalay Mihály evangélikus lelkész volt, aki maga is gazdálkodott, tenyészállatokat nevelt.

Lovászpatonai közösség

A kör nem vallási alapon szerveződött, tagjai zömmel mégis evangélikusok voltak, mivel a módosabb gazdák evangélikusak voltak a faluban. Gazdag szakkönyvtáruk volt, amelyből az egész község lakói kölcsönözhettek. A cél az volt, hogy segítsék a helyi gazdákat a korszerű növénytermesztési, növényvédelmi, állattenyésztési eljárások, módszerek megismerésében. Vasárnap tartották összejöveteleiket az evangélikus templom melletti épületben. Szórakozásképpen sakkoztak, dominóztak. Téli estéken az uradalmi gazdatisztek, a helyi növénynemesítő szakemberei, az állatorvos, körzeti orvos tartottak előadásokat. A lányok, asszonyok számára főző-, szabó-varró, kézimunka tanfolyamokat szerveztek.

Szalay Mihály evangélikus lelkész tevékeny közreműködésével alakult meg a helyi „Hangya” szövetkezet, a Hitelszövetkezet, a Tejszövetkezet. A szövetkezést Stirling János esperes plébános is segítette, aki bevezette a gabona- és állatbiztosítást.

A második világháború kitörése előtt (1937-ben) a községben 2243 ember élt, akik 427 házban laktak. Felekezetileg 1308 volt a római katolikus, 880 az evangélikus, 40 a református, 10 izraelita, 5 pedig egyéb vallású. Külterületi lakóhelyein: Agymajorban, Dombizsoron, Heitermajorban, Öreghegyen, Szeglepusztán, Vicsepusztán 451 lakos élt. A község területe 8225 hold volt. Az összes gazdaságok száma 578 volt, ezek közül egy 1000 hold feletti ifj, Esterházy Pál tulajdona volt. Mezőgazdaságból 1801 lakos élt meg, 254 az iparból. A közszolgálat 49, a kereskedelem 19 főt tartott el. 

Lovászpatona lakónépessége a népszámlálási adatok alapján

A II világháború után… 
 

        A II. világháború befejezése után szinte minden családnak volt hiányzó tagja, sokan haltak meg, még többen tűntek el nyomtalanul. Annyi fájdalmat, szenvedést, anyagi kárt és el nem múló lelki sérülést okozott a túlélőknek. Lassan megjelentek a nyugatról hazaszivárgó menekültek is. Lakásaikat nem foglalhatták el, tulajdonuk, állataik sehol. Nehéz körülmények között, de itthon voltak, falujukban, rokonaik, barátaik közelében.
 

Lovászpatonai katonák	Lovászpatonai katonák

        1945-ben végrehajtották a földosztást. Lovászpatona 8154 holdas határából 3775 hold szántó és rét, 2000 hold erdő tartozott az államosított Esterházy uradalomhoz. A terület nagyobb része állami kezelésbe került (Állami és Növénynemesítő Gazdaság), egy kisebb részt a földigénylők között osztottak szét.

A Heitler major dolgozói

Patonán összesen 271 család, 190 gazdasági cseléd és napszámos, 51 törpebirtokos és 30 kisparaszt igényelt földet. A legtöbb földhöz (5–10 holdhoz) az uradalmi cselédek jutottak. A korábban uradalmi cselédnek számító iparosok (bognár, kovács, gépész) általában 2 holdhoz jutottak, a községi önálló iparosok (pék, asztalos, géplakatos, borbély, szabó, kőműves) átlagban 1 holdat kaptak. Gróf Esterházy Józsefnek a községben mindössze 5 épület és 10 hold föld maradt. Ezeket megbízottja útján értékesítette.

      1950-től megkezdődött az országépítés tervutasításos időszaka. A magán-parasztgazdaságokat megnyomorították a beszolgáltatások, megfélemlítették a kuláküldözések, feljelentések. A feladat a gazdák termelőszövetkezetbe szervezése volt, de Lovászpatonán 1959-ig nem alakult meg tsz. Volt viszont két állami gazdaság, amelynek működtetése nem volt egyszerű feladat. Az egyik az Esterházy Pál által létrehozott magnemesítő volt, amelyet kitűnő szakember, Horn Miklós vezetett. Földjei a Heiter major körül és Nagydém-Hathalom között a Bornát patak mentén és Vecsén terültek el.

Burgonyatakarás a tsz-ben

A másik a Lovászpatonai Állami Gazdaság, amely jóval nagyobb területet fedett le és a foglalkoztatottak száma is nagyobb volt, de az államosított földeket a szétszórtság jellemezte és a gépesítés hiánya is sok gondot okozott. 

        1957-től oldódni kezdett a falu rossz hangulata, megszűnt a beszolgáltatás, új felvásárlási, ár- és tervrendszert vezettek be, felerősödött viszont a tsz-szervezés. Az agitátorok olyan gazdákat szemeltek ki, akiknek tekintélyük volt a többiek előtt a faluban. Az ő belépésük után tört meg a jég, és 1959 elején, a pápai járás községei közül elsőként megalakult az „Új Élet” Termelőszövetkezet. Az új tsz 452 taggal 4316 kh területen kezdett el gazdálkodni. Lassan tisztázódott, hogy mi legyen a termelés fő profilja: állattenyésztésben a marhahízlalás é a sertésnevelés, a növénytermesztésben az őszi árpa, búza, kukorica, napraforgó, repce és takarmánynövények kaptak nagy szerepet. Varrodát nyitottak, a győri Richards gyárral noppoló-részleget alakítottak ki. 1987-re a mezőgazdasági alaptevékenység a termelési érték 40%-át adta, a többit a melléküzemágak ipari tevékenysége. 1975 és 1983 között ötször kapták meg a Kiváló Szövetkezet kitűntetést. A tsz fejlődött és sokat segített a község fejlesztésében is. 

       A falu fejlődése az 1960-as évektől, Német Lajos tanácselnöksége idején gyorsult fel. A község minden utcája szilárd burkolatot kapott. 1963-ban elkészült az új tanácsháza és posta épülete. 1966-ban az egészségház és az öregek napközit otthona épült meg. 1972-ben fogorvosi rendelőt és szolgálati lakást, 1974-ben új gyógyszertárat és gyógyszerészlakást adtak át. Új vízvezeték épült ki. Ma már Lovászpatona összkomfortos településsé vált.

Intézményrendszer

Községi önkormányzat
 

Lovászpatona az 1871-es közigazgatási rendezés után 1945-ig nagyközség volt a pápai járásban, beosztott kisközsége Nagydém volt.

            1950. október 22-től 1971. április 25-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.

            A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1971. április 25-i hatállyal Lovászpatona és Nagydém községek területén községi közös tanács szervezését határozta el.

Jelenleg a község életét 5 fős képviselőtestület (Gróf János, Kiss Ferenc, Lakatos Károlyné, Tóth Szabolcs, Weisné Sós Éva) irányítja élükön a polgármesterrel (Pintér Imre). A fiatalos lendületű csapat aktív munkája záloga a folyamatos előrehaladásnak, a falu fejlődésének.

Lovászpatona címere

Német Kisebbségi Önkormányzat
 

2010 óta működik a településen német nemzetiségi önkormányzat. A Lovászpatonai Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Kiss Ferenc, alelnöke: Pintér Emília Képviselők: Válint Ádám és Weisné Sós Éva. Elsődleges feladata a német (sváb) hagyományok megőrzése. Terveik között szerepel egy német testvérközségi kapcsolat kialakítása. Ez jelenleg folyamatban van.

Egyesületek:
 

Lovászpatonán a településtörténeti részben leírt hagyományokhoz méltóan ma is élénk civil szerveződésű egyesület működik. Többek között a „Lovászpatonáért” Alapítvány, a Lovászpatonai Sportegyesület, a Nefelejts Nyugdíjas Klub, a Lovászpatonai Irodalombarát Szakkör és az Együtt Lovászpatonáért Baráti Kör, amely az utóbbi években több, a település múltjával foglalkozó könyvet jelentetett meg.

Iskola
 

A lovászpatonai iskola történetéről az első adat 1711-ből maradt fent. Ekkor tartott egyházlátogatást Károly István evangélikus esperes a településen és feljegyzéseiben megemlítette, hogy a patonai evangélikusoknak már volt iskolájuk.

Lovászpatonai iskolások csoportja

1748-ban, majd 1771-ben a katolikus egyházlátogatás is számba vették az evangélikus iskolát, de ekkor már római katolikus rektor is működött Patonán. Iskolájuk többször leégett, de mindannyiszor újra felépítették a hívek.

A tanítónak járó jobbágyteleknyi föld megművelése a hívek dolga volt. A szántót és a rétet csakúgy a mindenkori földesúr biztosította, mint a fajárandóságot, a kendert, káposzta, kukoricaföldet is. A jobbágyfelszabadítás után az evangélikus papnak az eklézsiára telekelt földjei voltak. Fajárandóságukat a birtokelkülönözés után a gazdáknak kihasított közös erdőből kapták. 1875-ben iskolai takarékpénztár alakult, amelyet a tanító kezelt.

Lovászpatonai iskolások csoportja

Lovászpatona katolikus plébánosai azonban csak 1920 után kaptak 20 hold plébániára telekelt földet, a plébános fajárandóságára pedig külön szerződés vonatkozott.

A gyermekek létszámáról keveset tudunk. 1881-ben 157 „mindennapi iskolás” járt az evangélikusoknál és 35 ismétlő, tehát 13–15 éves.

1896-ban épült fel az evangélikus iskola új épülete, a mellette lévő régi épület lett e kisiskola, amelyhez szoba-konyhás tanítólakás is járult. Ekkor az alsó három osztályba 50 fő jár, a felsősök 95-en voltak. Az 1930-as években a gyülekezet megvásárolta az iskolával, tanítólakkal azonos telken lévő telekrészt, s azon az osztálytanító számára kétszobás új lakást építettek, addigi szoba-konyháját pedig ifjúsági otthonná alakították át, amelyben ifjúsági könyvtár is működött. 

A katolikus felekezet iskolaügye a plébániához hasonlóan sokkal mostohább volt, mint az evangélikusoké. Nemcsak kevesebben voltak, hanem szegényebbek is.

Lovászpatonai iskolások csoportja

Soraik a Festetich-, majd Somogyi uradalom alkalmazottaiból és cselédeiből gyarapodtak, akik kevesebbet tudtak áldozni egyházukra, tanítójukra, iskolájukra.

Az iskola volt többnyire a helyi kulturális élet centruma is. Ott rendezték felnőttek számára is a műsoros esteket, színdarabokat, ismeretterjesztő előadásokat.

1948-ban államosították az addig felekezeti fenntartásban működő iskolákat. A tanítás hosszú évekig a két felekezet iskoláiban folyt, s mivel 8 osztályra csak öt tanterem jutott, délelőtt-délután tanítottak. Az iskola épületének gondja 1955-ben oldódott meg, amikor a volt grófi kastélyból kiköltözött az altisztképző intézmény és azt átadták helyi tanácsnak. Felújítás után még abban az évben megnyílhatott az új iskola és óvoda. 

Az országos oktatás-nevelési programnak megfelelően az 1970-es években megtörtént az iskolák körzetesítése: Patonához csatolták a nagydémi tanulók oktatását is. A tanulólétszám 300 főre duzzadt, ami szükségessé tette két-két párhuzamos osztály egyidejű működtetését is. A lovászpatonai tanítók mindennek ellenére szép tanulmányi és kulturális sikereket elérve látták el kötelességüket, s mindvégig jó színvonalú oktatással-neveléssel szereztek megbecsülést iskolájuknak, községüknek.
 

Kastélyóvoda

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Lovászpatona településképében is megőrizte korábbi városias jellegét. A 19. század közepéről tudjuk, hogy hat utcája volt két térrel, ami külsejét is urbánussá tette.

A városias településnek több jól elhatárolódó része van, a Felszeg és az Alszeg.

Lovászpatonai Felszeg utcaképét meghatározó kastély

Mindkettőt keresztezi és egyben összeköti a település főutcája, a Kossuth Lajos utca. Lovászpatona valamennyi nevezetes épülete erre a főtengelyre van felfűzve.

         A falut Észak-Délről kettészelő Csángota-ér hídjától keletre eső rész a Felszeg, amely magasabb is a falu másik részénél. A Felszeg településképét meghatározó épületegyüttesek a barokk kastély, az épületet övező hatalmas kerttel és a falu legősibb épülete a románkori evangélikus templom. Ezekhez kapcsolódnak az uradalom igazgatásához és működéséhez kapcsolódó épületek, amelynek nyomai mai láthatók a településen. A 19. század közepén (a Somogyi-család jóvoltából) épült a tiszttartólakás (ma orvosi rendelő) a Teszéri út jobb, a kasznárlakás (sokáig gyógyszertár) az út bal oldalán; a hajdúházak, másként sóháznak nevezett épület (ma Horváth Ferencék lakják).

Lovászpatonai Alszeg utcaképe

Itt áll a régi lakatosműhely és bognárműhely, a gépszín; a Sárgaház épülete vendégszobáknak és szekérszínnek (régen ispánlakás volt, majd rendőrségi hivatal, ma napközi otthon, könyvtár és ifjúsági klub).

Lovászpatona temetője valamikor az evangélikus templom mellett, a mai főutca és a kastélypark egy részének területén feküdt, a mostani Rákóczi utca felé húzódott (közösen használták a katolikus és evangélikus hívek). A kastély építésekor számolták fel, s került a mostani helyére, eredetileg kisebb területen, de már különválasztva az evangélikus és katolikus sírkertet. A Felszeg szélén Észak-nyugati szélén 1945 után új utcákat nyitottak, ezek a József Attila, Honvéd és Rózsa Ferenc utcák.

    A Kőhídtól Nyugatra eső lovászpatonai településrész az Alszeg, amelynek meghatározó épületei a római katolikus templom, a régi iskola, ma kultúrház, és a római katolikus plébánia. Itt épült meg az egészségház, aemly korábban kádfürdő, orvosi rendelő és védőnőlaká volt, ma öregek napközije és orvosi rendelő. Itt kapott helyet a tűzoltószertár, régebben fecskendőház. Az Új sorban (ma Árpád utca) kaptak házhelyet az első földreformkor a falu szegény lakossága.

Szakrális környezet
 

A népesség vallási hovatartozása
 

Lovászpatona katolikus lakossága Thury György palotai várkapitány birtoklása alatt tért át az evangélikus hitre. A Thury-család evangélikus volt, s a „cujus regio, illius religio”elv alapján a lakosoknak földesuruk vallását kellett követniük. Payr Sándor egyháztörténész szerint Lovászpatonán 1622-ben alakult meg az evangélikus gyülekezet, így Veszprém megye legrégebbi evangélikus egyházai közé tartozik.

A 18. század közepén Lovászpatonán még kevés katolikus hívő élt, 1748-ban a vaszari plébánia leányegyháza volt, az ottani plébános anyakönyvezte a patonaiakat is 1753-ig, majd Vanyolához csatolták a helybéli katolikus híveket. Patonán a katolikusoknak ekkor még imaházuk sem volt, csak 1765-ben készült el templomuk. 1777-ben a településen 496 katolikus lakott. Önálló katolikus plébánia 1805. április 1-jén alakult Lovászpatonán.

Lovászpatona jelenlegi vallási összetétele: katolikus 63%, evangélikus 22%, református 2%.

A lovászpatonai Polczer-család 1947.

Evangélikus templom
 

Lovászpatona régi, Árpád-kori (Szent Márton tiszteletére épített) plébániatemplomát a reformáció idején az evangélikus hitre tért lakosok használták, s azóta is az evangélikus egyház kezelésében van. Ma ez az ország legrégibb evangélikus temploma.

A ma is álló evangélikus öreg templot a 12–13. század fordulóján kezdték építeni.

A lovászpatonai evangélikus templom

Fele akkora volt, mint a mostani, de szilárd anyagból, terméskőből falazták, még a tornyot, sőt a torony gúlasisakját is. A templomhajónak most a déli homlokzat torony felőli részén látszik az a három román kori, félköríves záródású ablak, amely az eredeti kisebb templom megvilágítását biztosította.

A következő építési periódus egy kora gótikus bővítés a 14. század végén történhetett. Ekkor kaphatta gótikus alakját a toronybejárat és a templomhajóba nyíló ajtó is. Meghosszabbították és magasították (támpillérekkel erősítve) a templomhajót, s az északi oldalán egy sekrestyével bővítették, amely egy ajtón keresztül volt megközelíthető. Ekkor alakították ki a déli homlokzat keleti felén a két téglalap alakú ablakot, alattuk pedig valószínűleg két nagyobb gótikus nyílást.

A harmadik építési periódusban, a 15. század második felében további bővítésre került sor. A déli homlokzat keleti falrészét nagyméretű, a padlószintig érő csúcsíves nyílással áttörték, s így közvetlen összeköttetést a déli hajófalhoz épített kápolnához. Ekkor építették a hajó északi végéhez a nyolcszög öt oldalával csatlakozó szentélyt, boltíves kialakítású, félköríves záródású ablakok által megvilágítva.

A fallal körülvett, barokk külsővel ránk maradt templom akkor még katolikus híveiről és plébánosairól kevés középkori adatot ismerünk. Plébánosát 1522-ben (Zámbó István) és 1524-ben említik. 1549-ben még működő plébánia volt.

A török idők után 1711-ben építették újjá, ekkor készülhetett a mennyezett fekete, indás-leveles virágokból álló körbefutó szegélydísze. A 18–19. században többször építkeztek rajta: 1750-ben a tetőt cserélték ki,

Legutoljára 1960-ban állították helyre.

Római katolikus templom
 

A lovászpatonai katolikus családok részére 1764-65-ben gr. Festetich Károly földesúr épített templomot. Keletelt templom volt, tehát bejárata épp ellenkezőleg nyílott, mint a helyére épített mostanié.

A lovászpatonai katolikus templom belső tere

Hoszzúsága 13,2 m, szélessége 7,6 m volt. Tornya eredetileg nem volt, azt csak 70 év múlva építtetett hozzá Somogyiné Győry Krisztina (Toronymagasság 18,9 m). A templomot Urunk mennybemenetele emlékére szentelték fel. A Festetich Károly által épített templomot 1884. január végén bontották le, hogy helyére új, nagyobb templomot építhessenek. A régi kistemplom berendezéseit a lovászpatonai kastély földszintjén lévő házikápolnában helyezték el.

Lovászpatona új katolikus templomát Wallis Gyuláné gr. Somogyi Ilona építtette 1884–85-ben. A templom carrarai márványból készült oltára és a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló oltárkép Bécsben készült. Az új templom méretei jóval nagyobbak voltak az előző temploménál: hosszúsága 31 m, szélessége 12 m. A szószéket Korn Ede pápai asztalosmester készítette. A szószék hangvetőjét díszítő frigyszekrény a régi templomból került át. A templom legrégibb felszerelési tárgyai: a keresztelőkút, a sekrestyeszekrény és a gyóntatószék, a régi kistemplomból származik. A két harang egyikét Győrben, a másikat Veszprémben öntötték. Az új templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel, búcsúját május 16-án tartják.

Keresztek
 

1.      A lovászpatonai temetőben áll egy kőkereszt, amelyet 1803-ban állítottak.

2.      A katolikus templom főbejáratától jobbra áll az a kőkereszt, amely a korábbi, 1884-ben lebontott templom előtt állt.

3.      Pintér kereszt: a lovászpatonai Pintér-család állíttatta a házuk elé, amikor a fiukat pappá szentelték.

4.      Uradalmi kereszt: A Felszegben az uradalmi épületek közé állított kereszt

5.      Fakereszt: Az Alszegi kocsma és a régi iskola előtt álló fakereszt

6.      Szűr-kereszt: A Szűr-család állította az Alszegben

7.      Bolla-keresz: A település északi határában a Bolla-család állította

Viselet                                                                                                          

Nők viselete 

Az ugodi asszonyok kétrészes ruhákat hordtak. Felül réklit, alsószoknyát, felsőszoknyát, hozzá glott kötényt. A vasárnapi glottkötény hímzett, slingelt volt, fehér blúzzal. Hétköznap a fél kötényt leváltották, világoskék vékonyabb vászonra cserélték, ha a házat elhagyták. Alul egész inget hordtak. Rajta egy lélekmelegítőt, un. „mellest”. Csak az ing maradt rajtuk éjjelre. Hétköznap kékfestő ruhát hordtak.

Télen az asszonyok berlinel kendővel védekeztek a hideg ellen. A ruhák anyaga karton vagy kékfestő volt.

A nők cúgos cipőt viseltek, gombos cipőt, patentharisnyával, gumipertlivel rögzítették a combjukon vagy a térd alatt.

Férfiak viselete 

A férfiak fehér vászonnadrágot, bő gatyát hordtak. Ehhez mellényt viseltek egy vászon ing fölött. Gumicsizmát hordtak kapcával hétköznap, esős időben, nyáron bőrpapucsot munkában, bőrcsizmát vasárnap. A csizmában hol finom kapcát, hol zoknit.

 Télen csizmanadrágot kordbársonyból vagy vastag anyagból, bőrcsizmát, vastagabb félkabátot posztóból. Ez volt hétköznapi és vasárnapi viseletre is. Nyakkendője csak a módosaknak volt. Ezek az adatok a 19. sz. végére, s a 20. sz. elejére vonatkoznak.

 

Lovászpatonai női viselet	Lovászpatonai férfi viselet

Egyházi évhez kötődő szokások                                                                

Adventi időszak
 

András nap (november 30.)

Az adventi ünnepkör első jeles napja november 30. András napja. A házasságjósló szentek egyike. Itt a faluban is végezték a lányok a jóslásokat ezen a napon, de nem csak ehhez a naphoz kötődött jóslás. Lefekvés előtt kérték a szentet, a jövendőjük megtudakolására. Természetesen ez a kíváncsiság a jövendőbelijük személyére vonatkozott.

Miklós napja (december 6.)

Szent Miklós, mint a gyerekek, diákok és a házasság védőszentje a lovászpatonai katolikusok között is a legjobban tisztelt szentek közé tartozott. A faluban élő németajkú lakosság hatása lehet, hogy itt is szokás volt a német falvakban elterjedt Miklós-napi alakoskodás. Kifordított kucsmát, kabátot és álarcot viseltek.

Luca nap (december 13.) 

A Luca- napi házasságjóslás is szokás volt a faluban. Itt az a változat dívott, hogy a lányok gombóctésztát gyúrtak, s a gombócokba beleformázták a jövendőbelijük remélt neveit. A gombócokat mise előtt ki kellett főzni. Az a gombóc tartalmazta a leendő férj nevét, amelyik először feljött a főzővízben még beharangozás előtt.

A termékenységvarázsló tevékenység sem hiányzott. Ez a baromfi szaporaságát hivatott elősegíteni. A gazdasszony a következő mondókát mondta miközben a szénvonóval „megcucálta” a tyúkokat:

            „Luca-Luca kity- koty, tojjanak a tiktyok. ”

Lovászpatonai udvar tyúkokkal

Karácsony
 

Szenteste (december 24.)

Szent este minden korú népességnek megvolt a maga dolga, szokása. Az asszonyok készítették a szaloncukrot, ha nem éppen – vége lévén a böjtnek – a disznóölések is e nap kezdődtek. A legények délután 2 órától végigjárták a falut. Közben rövidnyelű ostorral pattogtattak, durrogtattak. A zajkeltés a gonosz elűzését szolgálta. A házigazda dolga volt bevinni a karácsonyfa alá egy-egy véka búzát, zabot, árpát és rozsot, illetve szénát Jézus szamarának.

Lovászpatonán általában csak a római katolikus gyerekek mentek el betlehemezni. A köszöntésért adományokat – almát, diót, aszalt gyümölcsöt – kaptak, tehát köszöntőjük egyúttal adománygyűjtés is volt.

Aprószentek (december 28.)

Lovászpatonán is aprószentekeltek december 28-án. A fiúk végezték fűzfavesszővel. Csak annyit mondtak: „Kelléses ne légy az újesztendőben!”

Lovászpatonai család

Szilveszter (december 31.)

Szilveszterkor az 1960-as években már csak a cigánygyerekek jártak.

Újév (január 1.)

Újév napján a férfiak jártak ”Adjon az Úristen ennek a háznépinek bort, búzát, békességet, a lelkinek üdvösséget!” A köszöntés után egy pohár pálinkával koccintottak.

Farsang (január 6–hamvazószerdáig)

Természetesen a farsangi mulatozás sem maradt el. A fát farsang hetében vitték Pápára eladni. Felszallagozva, felbokrétázva érkeztek haza. Húshagyókor három bál volt. Külön az iparosoknak, a munkásoknak és a gazdalegényeknek. A lányok készenlétben várták a gazdalegényeket, ők ugyanis a falut végigjárva személyesen hívták meg őket.          

A farsang vége volt a legényavatások ideje is. A 18. életévüket betöltött legények a kocsmában gyülekeztek. Itt keresztapát választottak maguknak az öregebb legények közül. Ők erkölcsi intelmeket intéztek hozzájuk. Majd az „Én téged legénnyé avatlak, megkeresztöllek” mondással befogadták a legények sorába. A frissen felavatottnak áldomást kellett fizetnie. Természetesen az újoncok lerészegedésével végződött az avatás.

Húsvéti ünnepkör 

A húsvéti ünnepkör különösebben nem különbözött a szokástól. Itt is tartották a szigorú böjtöt. Kerepeltek, Szent Sírt készítették a Rózsafüzér Társulat asszonyai. Az asszonyok régen húsvét előtti héten meszeltek, rendezték a temetőben halottaik sírjait.

Nagypénteken Passiót énekeltek, vízszentelés, tűzszentelés, feltámadási körmenet volt, illetve van is újra minden. Ma is él a templomba járók körében az ételszentelés szokása. A sonka a bárányra, a tojás a feltámadásra, a kalács Krisztusra, a torma a keserűségre.

Templomba induló lovászpatonai hívek

Szent György (április 24.)

Tavaszkezdő nap volt, amely egyben a cselédek, pásztorok költözésének, a jószág tavaszi kihajtásának is a napja volt. Szent György napja előtt ma sem ültetnek babot, uborkát.

Pünkösd

Pünkösd az egyik legrégebbi, kereszténységgel egyidős ünnepünk, a Szentlélek eljövetelének és kitöltésének napja. Pünkösdöt húsvét után az ötvenedik napon ünnepeljük. Pünkösdhöz sok szokás kapcsolódik, többek között ismerték a zöld gallyakba burkolt, táncoló, kicsúfolt, a vegetációt megszemélyesítő, gonoszűző és termékenységvarázsló alakot, amelynek megjelenítésével a rossz távoltartását biztosították. A frissen konfirmált evangélikus ifjak első úrvacsoravételének ideje a mai napig.

Úrnapja (pünkösd után 3 hét) 

Ma is él még Úrnapkor az úrnapi sátor készítésének leegyszerűsödött változata. Már nem a négy égtáj felé készítik hosszú ideje őket. A templom utcájában hagyomány szerint ugyanaz a négy család készíti, illetve akik megörökölték a szokást. Már nem sátor van, hanem csak oltár virágokkal, képpel, gyertyákkal.

Lovászpatonai elsőáldozók

Nepomuki Szent János napja (május 16.)

Nepomuki Szent János a gyónási titok megőrzésének vértanúja, a vízen és hídon járók védelmezője, szobrát ezért állítják folyók, patakok hídjai mellé. Lovászpatonán ekkor tartják a falu búcsúját.

Péter és Pál napja (június 29.)

Péter és Pál apostolok ünnepe az aratás megkezdésének napja. Lovászpatonán ekkor tartották az aratók miséjét.

Szent István ünnepe (augusztus 20.)

Szent István napja az aratás befejezéséé. Ekkor adtak hálát a búzatermésért, az új kenyérért.

Aratás Lovászpatonán	Aratás Lovászpatonán

Polgári ünnepek:
 

Szüreti felvonulás

Máig élő hagyomány a községben a szüreti felvonulás és az azt követő bál megszervezése, ami a helyi sokszázados szőlőkultúra emlékét őrzi, bár a szőlő- és bortermelés mára minimálisra csökkent. Borsó Gyula visszaemlékezéséből tudjuk, hogy minden év őszén megrendezték a színpompás szüreti felvonulást. Elöl mentek a lovasok bő gatyában, bő lenge ujjú ingben, árvalányhajas pörgekalapban. Karikással durrogtatva hangosan kurjongattak. Utánuk következett a négyökrös szekér. Négy fehér címeres szarvú ökör húzta, amelyen magyar ruhás lányok ültek és népdalokat énekeltek. Egy hosszúra nyújtott lovaskocsi követte őket, legényekkel és a zenészekkel. A legények is népviseletbe öltözve énekeltek, hujjogattak, kezükben borosüveggel. A kocsi oldalán szőlőindák, szőlőfürtök lógtak. A kocsit szamaras kordé követte, benne ült a cigányvajda és a vajdáné. Szájukban pipa, a vajdáné kezében kártya, hogy bárkinek kivethesse a szerencséjét, megjósolja a jövőjét. Mögöttük egy úri hintó jött. Benne ült méltóságteljesen a gazda és a gazdáné, szintén népviseletben. A menetet két bohóc zárta. A felvonulás után reggelig tartó tánc következett valamelyik kocsma udvarán, a stílszerűen szőlőfürtökkel feldíszített lombsátor alatt.

Szüreti felvonulás	Szüreti felvonulás

Lakodalom

A lakodalmakat leginkább télen a farsangi időszakban tartották. Az eljegyzést általában ősszel, Szent Mihály napkor kötötték, majd rákövetkező farsangkor az esküvőt.

Délelőtt elment a fiatal pár a városházára a polgári esküvőre, polgári ruhában. A kapuig a rokonság kísérte őket. A tanúk a keresztapák voltak. A lányt a szülők vezették ki és adták át a keresztapának.

Lovászpatonai esküvő

(A násznagy szintén keresztapa volt, a vőfély a násznagy fia, a nyoszolyólány vagy a keresztapa fia, vagy a menyasszony húgai voltak.) Az egyházi esküvő ezután következett. Amikor a fiatal pár megérkezett a templomból, akkor búcsúztak el a szülőktől és mondtak köszönetet a szeretetükért, fáradozásaikért. Ezután fogadták a jókívánságokat. Ezután következett az ebéd, majd amint leszedték az asztalt elkezdődött a tánc egészen reggelig.

A pár éjfélkor otthagyta a táncot, „elhálásra”, nászéjszakára mentek, de hajnalban értük mentek és visszahozták őket a mulatók közé.

 Ebéd és vacsora még másnapra is kijárt. Másnapra a vendégek többsége már elutazott, de a fiatalság maradt még és mulatott tovább.

A lakodalmi ebéd fogásai: háromféle leves, húsleves, becsinált-leves és borleves. Ezután következtek a főtt húsok vaniliás-, paradicsomos és tormamártással. Főételként sülteket tálaltak fel: kacsát-, (rizses)libasültet és csirkepaprikást. Majd ezután következtek a káposztás ételek: a töltött- vagy husoskáposzta. Majd a rétesek: mákos, túrós, mazsolás és legvégén a sütemények és a röviditalok.

Disznóölés

A disznóölés pálinkázással kezdődött. Néhol forralt borral várták a böllért és a többi segítőt.

A disznó rendfára helyezése után röviddel reggelire a friss májból resztelt májat kaptak főtt krumplival reggelire. Délben a friss húsból leves és toroskáposzta volt. A rokonoknak disznótor volt vagy kóstolót küldtek. Véres hurkát és májas hurkát készítettek. A drága rizs helyett kukoricakását és burizst/ koptatott búzát/ ill. árpagyöngyöt / koptatott árpát/ használtak. A májas hurkát zsemléből és a darált májból. Egy keveset rizzsel is készítettek, de csak a vendégeknek a disznótorra. Disznósajt alapanyagát egy keveset a vastagbélbe is tettek, ill. a gyomorba és felfüstölték.

Látnivalók

Táji adottságok 
 

Lovászpatona légifelvétele

A község Veszprém megye északi szélén a Sokorói-dombság déli nyúlványain, a Marcalba csordogáló Csángota-ér partjai mellett található. A település érintkezik Győr-Moson-Sopron megye határával. Az enyhe lankák, az alacsony dombok, és sekély völgyek változatos látványt nyújtanak.

Az 1137 lakosú Lovászpatonára kétféleképpen juthatunk el. Vagy Pápáról indulunk északkeleti irányban és Nagygyimót, Vanyola érintésével megyünk, vagy Bakonyszentlászlóról Nagydém érintésével érkezünk meg.

Ha Nagydém felől érkezünk, a falu főutcáján haladunk, a Kossuth Lajos utcán. Hamarosan elérünk a Kossuth Lajos térre, itt található a posta és a polgármesteri hivatal, mely előtt a parkban egy műkőből és márványból készült emlékmű tiszteleg a falu második világháborús áldozatai előtt.

Lovászpatona második világháborús emlékműve

Kastély-iskola (Kossuth L. u. 50.)
 

Utunkat folytatva érünk el a gyönyörű védett park közepén álló, késő barokk stílusban épült kastélyhoz, melyet 1791–1796 között a Festetich-család épített, majd 1808-ig a Somogyi-család bővített. A 20. század első felében az Esterházy-család rédei ága használta vadászkastélyként, majd 1955 után iskola lett.

A kastély szabadban álló, egyemeletes, megközelítően téglalap alaprajzú épület. A kastély földszinti kapuja kosáríves záródású, felette kőbábos terasz áll. A tető síkjában a Somogyi és a Győry család kettős címere látható. A kastélyt manzárdtető fedi, amelyen tetőablakok nyílnak. Az épületben fiókos dongaboltozatos termek sorakoznak.

A Festetich-Somogyi-Eszterházy kastély

Lovászpatonai evangélikus templom (Kossuth L.u. 44.) 
 

A kastélyiskolával csaknem szemben találjuk Lovászpatona legértékesebb műemlékét, a 13. században épült, román kori templomot. Nyugati tornyos, szentélye sokszögű záródású, déli kápolnája a gótika idején épült. Azóta többször átalakították, először gótikus, majd a 18. században barokk stílusban. Mai barokk alakját a akkori átépítés során kapta. A templomot a reformáció óta az evangélikusok használják. Külső falán középkori festés nyomai láthatók, belül pedig, a hajó boltozatán egy falkép nyomai a 16. század elejéről. A szentély mennyezetén egy freskó az Atyaistent, az oldalképen pedig Jézus mennybemenetelét ábrázolta a barokk kor festője. Érdemes megnézni klasszicista keresztelőkútját, amely a 17. századból való.

A lovászpatonai evangélikus templom madártávlatból	A lovászaptonai evangélikus templom belseje

Első világháborús emlékmű 
 

Az evangélikus templom előtti emlékművet az első világháborús hősök tiszteletére emelték. Az 1927-ben felállított katonaszobor Istók János munkája, s közadakozásból készült.

Lovászpatona első világháborús emlékműve

Lovászpatonai római katolikus templom (Kossuth u. 3.)
 

Lovászpatona korábbi katolikus templomát1760-ban Festetich Ferenc építtette, de 1884-ben azt az épületet lebontották, mert kicsinek bizonyult. A mai is látható szép, barokk templomot a Somogyi család egyik tagja, Wallis Gyuláné Somogyi Ilona építtette.

Lovászpatonán május közepén tartják a búcsút, a falunapot pedig minden esztendőben augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön szervezik.

A lovászpatonai római katolikus templom

Források

Pölöskei István: Lovászpatona. Lovászpatona-Pápa, 2009. című könyve felhasználásával összeállította Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros (Veszprém Megyei Levéltár)

Irodalom:

Baráné Borsó Katalin: Lovászpatonának szeretettel… Pápa, 2012.

Békefi Antal: Bakonyi népdalok.Veszprém, 1977.

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Lovászpatona leírása: 60–61.

Horvát Attiláné: Nyelvemlékeink Lovászpatona fejlődéstörténetében.[Szakdolgozat] Veszprém, 1980. [Eötvös Károly Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye]

Horvát Endre: A bakonyalji nyelvjárás. Pápa, 1906. [Nyelvészeti Füzetek 34.]

Ila Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona.Budapest, 1964.

Jakab Réka – Márkusné Vörös Hajnalka: Az Esterházy-család cseszneki ágának iratai a Szlovák Nemzeti Levéltárban. In: Levéltári Szemle 2008/1. 18–26.

Kozák Károly: A lovászpatonai evngélikus templom feltárása és helyreállítása. In: Magyar Műemlékvédelem (60) 1959. 149–165.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Lovászpatonára vonatkozó források: 133–135, 149.

Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972.

Márkusné Vörös Hajnalka (szerk.): Az Esterházy-család cseszneki ága.Veszprém, 2012.

Németh Tibor: A lovászpatonai evangélikus gyülekezet százéves évkönyve. 1981. (Cikkmásolat) 31-33. p. VKP

Molnár Antal: A lovászpatonai plébánia. Budapest, 1885.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Lovászpatonára vonatkozó adatok: 118.

Patonay József: A kir. tanfelfelügyelő, a plébános és a tanító. Érdekes emberarcok a XIX. század végéről. [Szakdolgozat] Tata, 1972. 1 oldal VKP

Pölöskei István: Lovászpatona. Lovászpatona-Pápa, 2009.

Pölöskei István (szerk.): Lovászpatonai képeskönyv. Lovászpatona-Pápa, 2010.

S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.

Somogyi László: A kulturális élet változása és eredményei Lovászpatonán. (1945-1970.) [Szakdolgozat] Szombathely, 1970. 39 lev. 96 mell. MK [Eötvös Károly Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye]

Szabó Magdolna: A lovászpatonai katolikus elemi oktatás története az iskolák államosításáig. [Szakdolgozat] Győr, 1977. 47 oldal TFGy

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720. Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Lovászpatonán összeírt lakosok nevei: 21 és 111.

Tóth Lászlóné: A Központi Bizottság 1974. március 19-20-i közművelődési párthatározatának végrehajtása Lovászpatona községben. [Szakdolgozat] Lovászpatona, 1982. 11 oldal OIV [Eötvös Károly Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye]

Ulrich Józsefné: Lovászpatona művelődéstörténete. [Szakdolgozat] Győr, 1980. 44 oldal TFGy

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Veszprém megye. Budapest, 2012. lovászpatonára vonatkozó rész: 176–181.

Weiszné Sős Éva: Lovászpatona közművelődése. [Szakdolgozat] Sopron, 1982. 30 oldal OIS

Levéltári források:

A Festetich-család Lovászpatona birtoklására vonatkozó iratai a Magyar Országos Levéltárban (későbbiekben. MOL) a Festetich-család levéltárban találhatók, levéltári jelzete: MOL P szekció 234. A 48. számú csomó teljes egészében Lovászpatonára vonatkozik.       

Lovászpatona nagyközség és beosztott kisközségeinak iratai (VeML V. 359) 1908–1950-ig 1,48 itarfolyóméter terjedelemben kerültek a Veszprém Megyei Levéltárba (későbbiekben VeML). Megmaradt a település adókivetéséhez felvett területfelmérésének (Esterházy József birtokairól) néhány részlete, tűzoltásra kötelezett személyek és fogatok összeírásai (1917, 1921, 1923), a Közmunkasegély Alap pénztári naplói (1923–1926) és adófizetési ív 1947-ből.

A lovászpatonai népmozgalmi nyilvántartó iratai (VeML VI. 84) 1940 és 1947 követik a községből el és beköltözők adatait.

Lovászpatona Községi Tanács iratai (VeML XXIII. 826.) 1949–1960 közötti időszakból kutathatók, a Végrehajtó Bizottság és a Tanácsülések jegyzőkönyvei, illetve a tanács iktatott iratai.

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Lovászpatona úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1857). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma és a 9 kérdőpontra adott válaszok (1769), legelőbecsű (1854, 1857), a település felmérési és elkülönítési földkönyvei (1856-1858), és telektáblája (1859).

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában(VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében K-elérhető.

A legeltetési társulatok és az erdőbirtokosságok működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. A Lovászpatonai Legeltetési Társulat iratai 1930–1950-ig (VeML IX. 264), a Lovászpatonai Volt Úrbéresek Erdőbirtokossági Társulat iratai 1957–1963-ig (VeML IX. 365), Lovászpatonai Volt Úrbéres Zsellérek Erdőbirtokossági Társulat iratai 1957–1963-ig (VeML IX. 366) kerültek levéltárba.

A Vorosilov Vadásztársaság, Veszprém-Lovászpatona két doboznyi iratanyaga1971–1988 között időszakból (VeML X. 555), a Lovászpatonai Községi Malom iratai (VeML XXIX. 73) és a Lovászpatonai Gyümölcsszeszfőzde iratai (VeML XXIX. 92) ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltárában kutatható.

 A lovászpatonai Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, majd Mezőgazdasági Szövetkezet iratai a megalakulástól a felszámolásig 1959–1999 ugyancsak Pápán kutathatók (VeML XXX.495)

Lovászpatona telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltárában a Pápai Törvényszék, 1875-től Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Lovászpatona telekkönyvi iratainak vezetése a Pápai Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a patonai iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A lovászpatonai római katolikus elemi népiskolájának iratai 1911–1947-ig a (VeML VIII. 424.) fondszám alatt, a lovászpatonai evangélikus elemi népiskolájának iratai 1923–1947-ig a (VeML VIII. 425.) fondszám alatt, a lovászpatona állami általános iskola iratai 1950–1977-ig a (VeML XXVI. 286.) és a A vicsepusztai (Lovászpatona) állami általános iskola iratai 1949–1966-ig (VeML XXVI. 333.) fondszám alatt kutathatók.

Lovászpatona evangélikus lakosságát helyben anyakönyvezték. Anyakönyveit 1747–1889-ig a helyi parókia őrzi, mikrofilmen a Veszprém Megyei Levéltárban kutatható.

Lovászpatona katolikus lakosságát 1753 előtt Vaszaron, majd 1753-tól 1805-ig Vanyolán anyakönyvezték. Önálló katolikus plébánia 1805-től alakult a településen, akkortól anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482).

Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. 1895-1980 közötti időszakban a lovászpatonai állami anyakönyvben találhatók a bejegyzések. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Összeállította: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár