Földrajzi környezet
Területe 76,29 km2, magába foglalja az 598 m magas Kab-hegy tömbjének legnagyobb részét. Környező települések: Úrkút, Tótvázsony, Barnag, Vöröstó, Mencshely, Óbudavár, Szentjakabfa, Pula, Öcs, Ajka. Nagykiterjedésű határán két kistájcsoport három kistája osztozik. Északi részén a Kabhegy csúcsa és északnyugati előtere a Kabhegy – Agártető-csoport része. A hegy déli lejtői és előtere a belterülettel a Veszprém – Nagyvázsonyi medencéhez tartozik. Mindkét kistáj a Déli-Bakony kistájcsoport része. Végül a belterülettől délre található részlet a Balaton-felvidék kistájcsoport Balaton-felvidék és kismedencéi kistájhoz sorolandó.
Határának kiterjedése észak-déli irányban 13,1, a kelet-nyugati 11,9 km. Domboldalban álló belterületi központja 268 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, területének legmagasabb pontja a Kabhegy csúcsa, a legalacsonyabb pedig a Vázsonyi-séd mentén található: 220 m.
Geológiai felépítésére jellemző, hogy a helyi geomorfológiai viszonyok miatt kevésbé állékony negyedidőszaki löszborítás csak néhány helyen maradt meg. A csúcs környezetben nagy felületet borít a pliocén bazalt, de foltokban főként keleti irányban triász mészkő is megjelenik. A Kabhegy alsó harmadának hegylábi felszínén pannon édesvízi mészkő található, míg a Vázsonyi-séd északi oldalán széles sávban lejtőüledék halmozódott fel. A séd déli oldalán, ahol a belterület terül el, ismét édesvízi mészkő bukkan a felszínre.
Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves. Az éves középhőmérséklete 9,2 – 9,5 ºC, a csapadék éves mennyisége 650-700 mm.
Vizeit a Vázsonyi-séd vezeti le, mely Vigándpetendtől északra ömlik az Eger-patakba. A Kabhegy tömbjének bazalttal borított felszínén több kis természetes tó található, bennük számos ritka és védett növénnyel.
Természetes növénytakarója a Kabhegy csúcsi régiójában a szubmontán bükkös, alatta a hegyvidéki gyertyános tölgyes, melyet cseres tölgyesek öveznek. Utóbbi erdőtípus nagy borítással bír napjainkban is, de egy részén, az alacsonyabb hegylábi felszínen szántóföldi gazdálkodást folytatnak.
A település a Veszprém – Tapolca közút mentén fekszik. A legközelebbi vasútállomás Veszprémben (26 km) található.
Településtörténet
A település nevének eredete
A település nevének eredete bizonytalan. Egyes kutatók szerint nevét a középkorban birtokos Váson nemzetségről kapta, mások szerint a német Wiesen/Wasen (gyep) szóból ered.
 |
Nagyvázsony a középkorban
Nagyvázsony jelentőségét múltban kedvező földrajzi fekvése határozta meg. Már a római korban is fontos hadiút vezetett itt keresztül, s ez stratégiai jelentőségét a középkorban is megtartotta. Az út az Adriai tenger vidékét kötötte össze az északi területekkel.
Nagyvázsonyt először 1233-ban említi oklevél, akkor a Váson nemzetség volt a település birtokosa. A család 1472-ben kihalt, ekkor Mátyás király a birtokot kedvenc hívének, a fekete sereg parancsnokának, a molnárlegényből lett vezérének a legendás erejű törökverő hősnek, Kinizsi Pálnak adományozta.
 |
Kinizsi építette ki lakókastéllyá a várat. Nevéhez és apósa, MagyarBalázs nevéhez fűződik a pálos szerzetesek letelepítése.
Vászonykő váruk közelében alapított számukra monostort Szent Mihály főangyal tiszteletére. A monostor közelében 200 hold földet, halastavat és erdőt kaptak. Az ő részükre fordított és másolt egy pálos barát 1493 körül egy zsolozsmáskönyvet (Festetics-kódex), 1513-ban egy imádságoskönyvet (Czech-kódex), melyek nyelvemlékeink. 1494-ben Kinizsi Pált a monostor templomában temették el, sírkövét később a várban helyezték el. Kinizsi halála után felesége, Magyar Benigna ismét férjhez ment, így második férje, Horváth Márk tulajdonába került a vár.
 |
Török kor
Kinizsi Pál híres vázsonyi (vázsonykői) vára Mohács után végvár lett, bár annak inkább útellenőrző és kevésbé hadászati jelentősége volt. A katonailag védhetetlen kolostorépületet a törökök első támadásai idején felrobbantották, hogy az ellenség ne fészkelhesse be magát falai közé. A török időkben a katonák a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre. A végvár többször cserélt gazdát a török portyázó hadak és Bocskai, Bethlen Gábor és Thököly csapatai is megszállták. A hosszú küzdelmeket követően a várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni.
Az uradalom központja Vázsonykő vára volt. A vár mellett először egy paraszti település, Váson város jött létre, majd a 16. században kialakult a vár magyar zsoldosai által lakott Vázsonykő (később Nagyvázsony) oppidum is. Az 1696. évi összeírásban még mindkét település szerepelt, majd a jobbágyok lakta Vázsony beolvadt a város határába. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét, lakóvárként funkcionált tovább.
Nagyvázsony a Zichy-család birtokában
A Horváth-család kihalása után a királyra visszaszállt birtokokat az uralkodó Zichy Istvánnak adományozta 1649-ben. A Zichy-családVeszprém megyei birtokait a 17. században szerezte meg. A család tagjai a 17. századig katonai pályán és a vármegyei közigazgatásban érvényesültek.
 |
| Nagyvázsonyi Zichy kastély |
A grófi ág vagyonának alapját Zichy Pál veszprémi főkapitány vetette meg, aki ősi Somogy és Zala megyében fekvő birtokait átengedte testvéreinek, ő pedig Veszprém, Komárom és Fejér megyékben szerzett jószágokat. Fia Zichy István (1616–1693), aki szintén végvári kapitány majd 1655-től a pozsonyi magyar kamara elnöke, 1661-től koronaőr, 1690-től tárnokmester nevéhez fűződik 1655-ben a bárói, 1676-ban a grófi rang megszerzése. A török kiűzése utáni első nagy összeírás idején, 1696-ban a család kezén volt Palota és Vázsonykő vára a hozzátartozó falvakkal együtt. A 18. században a család birtoklása Veszprém megyében 17 településre terjedt ki, többek között Vöröstóra és Barnagra is.
1851-ben a Todesco család vásárolta meg a vázsonyi uradalmat, de 1913-ban ismét visszakerült a Zichy család tulajdonába, akik az államosításokig birtokolták.
Nagyvázsony lakosságának átalakulása
A török hódoltságot átvészelő lakosság a 18. században újabb nehézségekkel került szembe. A földesúr nem akarta elismerni a korábbi mezőváros jellegű település katonai szolgálatokat végző lakosságának előjogait és jobbágysorba akarta süllyeszteni. A lakosság egy része a földesúri önkény elől elhagyta a községet és kivándorolt a szomszédos szőlőhegyekbe és ott hegyközséget alapított. Helyüket német telepesek foglalták el. Ennek eredménye, hogy az 1900. évi összeírás szerint Vázsonynak 1382 magyar, 840 német lakosa volt.
 |
Gazdasági lehetőségek
Vázsony határa meglehetősen rossz termőtalajú, a föld tele van kővel, így keveset termeltek, de ott volt a Bakony erdeje, ami lehetőséget nyújtott a kiterjedt állattartásra. Híres volt annak idején a bakonyi disznótartás, a 18. század végén megszaporodtak a birkák is, és az erdő alkalmat adott a vadászatra is. Bél Mátyás, korának polihisztora írta a 18. század közepe táján, hogy télen át és nagyobb munkaszünetekben a szegény lakosság kivonult az erdőbe, s a letört, kidöntött faanyagot elszállította. Fokozta az erdőirtást, hogy meszet, szenet égettek, hamuzsírt főztek.
 |
| Nagyvázsonyi táj |
Miután az urasággal sikerült szerződést kötniük, az úrbéri szerződés szabályozta a robotot, a legeltetést, az őrletést, a fogatolást s így nyugalmasabb időszak következett be. Rendezte a lakóházak, szántóföldek, rétek megszerzésének jogait.
Vázsony az újkorban is jelentős forgalmi csomópont maradt, hiszen itt vezetett el a Veszprém-Tapolca közti főútvonal, amelynek oldalelágazása levitt közvetlen a Balaton mellé. Tehát élénk volt a kereskedelme és a 18–19. században élénk iparos-és gazdaélet alakult ki a faluban. Nagyvázsony a térség iparos és kereskedelmi központja lett. 1828-ban már a lakosság 24%-a foglalkozott 23 féle kézművesiparral. Egy évben hat országos vásárt tartottak. Bár a lakosságszám 1890 óta folyamatosan csökkent, Nagyvázsony sokáig őrizte a térségi központ szerepet.
A 20. században a lakosság számára munkalehetőségeket a Nagyvázsony közelében létesített Úrkúti Mangánbánya biztosított, másrészt a rohamosan fejlődő balatoni idegenforgalom kisugárzó hatása is elősegítette a lakosság megélhetését.
Az 1950-es évek tsz-esítése és a kisipar felszámolása megtörte a falu közösségi életét és fejlődését is. Az erőltetett urbanizáció, a kicsi malmok tönkretétele, a hagyományos kisipar- és kisgazdavilág elsorvasztása visszavetette a magyar falvak fejlődését. Nagyvázsony is jelentősen átalakult, közigazgatásilag egyesült Nemesleányfaluval. A hatvanas években ugyanakkor megkezdődött a vár feltárása. A hetvenes évektől az idegenforgalmi és lovas szakembereknek, elkötelezett kutatóknak köszönhetően Nagyvázsony a kiemelt állami rendezvények egyik helyszínévé vált. Ezrével szervezték az utazási irodák az egyre híresebbé váló lovas napokra a bel- és külföldi turistákat. Megkezdte működését a vármúzeum, a vár közelében pedig megnyílt aPostamúzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Az államilag kiemelt turisztikai szerep a kilencvenes évekre megszűnt. A közigazgatás újbóli átszervezése után azonban központi szerepet kapott, körjegyzőség lett Nagyvázsony.
Nagyvázsony napjainkban
Nagyvázsony hosszú idő után újra maga üzemelteti a Kinizsi várat, igyekszik fejleszteni intézményeit. Bölcsődéjét, óvodáját és általános iskoláját mintegy 250 gyermek látogatja, helybeliek és a környező településekről. Számos civil szervezete alakult újjá, amelyek többsége részt vesz Nagyvázsony közösségi rendezvényein, ünnepein.
 |
| Nagyvázsonyi völgyipark |
A civil szerveződések önálló kezdeményezései is jelentősek. Megépült egy teniszpálya, horgásztó, tekepályát üzentet. Sport- és kulturális közösségek működtetése, lapkiadás, gyermek- és ifjúsági rendezvények, ünnepségek szervezése, hagyományőrzés és hagyományteremtés jellemzi aktivitásukat.
Nagyvázsony 2007 nyarától a nemzetközi hírű fesztiválnak, a Művészetek Völgyének "Tornáca". A nyári fesztivál mellett adventi betlehemes ünnepét, a Szent György- valamint Szent Mihály-napi gulya ki- és beterelés köré szervezett ünnepségeit is messze földről egyre többen látogatják. Jelentős a lovas- és vadászturizmusa is.
Intézményrendszer
Közigazgatás
Nagyvázsony 1950-ig nagyközség volt. Közigazgatásilag Nagyvázsonyhoz tartozott Nemesleányfalu és Úrkút.
A belügyminiszter 1950. szeptember 6-i hatállyal Nemesleányfalut Nagyvázsonyhoz csatolta, a két községet Nagyvázsony néven egyesítette. 1950. október 22-től 1968. december 31-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. január 1-től Nagyvázsony és Pula községek területén községi közös tanács szervezését határozta el, majd július 1-i hatállyal a barnagi és mencshelyi tanácsokat is egyesítette Nagyvázsony székhellyel. 1990-ig a közös tanács illetékessége öt településre terjedt ki: Barnag, Mencshely, Nagyvázsony, Pula és Vöröstó községekre.
 |
Iskola
Az iskola történetének legrégibb adatai a református felekezeti iskola fennmaradt anyakönyvéből olvasható ki. Első bejegyzései az 1859/60-as tanévről szólnak. Az oktatás ettől az időtől tekinthető folyamatosnak Nagyvázsonyban. Az iskolák államosítása előtt nemcsak református, hanem katolikus, evangélikus és izraelita iskolák is működtek. A katolikus iskola anyakönyve 1887/88-as tanévtől, az evangélikus iskola anyakönyve 1891/92-es tanévtől, az izraelita iskola anyakönyve pedig 1878/79-es tanévtől kezdődik.
A felekezeti iskolákat 1906-tól állami iskola követte. A II. világháború után az első tantestületi ülést 1945. szeptember 12-én tartották. Nyolcadik osztály első ízben az 1949/50-es tanévben indult.
 |
1955-ben Nagyvázsonyhoz csatolták Zsófia-majort, ahol az ottani tagiskola megszűnt. Az elkövetkezendő években (1976-ig) a többi tagiskolát (Barnag, Vöröstó, Mencshely, Pula) is megszűntették. A megduzzadt gyereklétszámot csak szükségtantermek igénybevételével lehetett elhelyezni. Az új iskola 1975-ben került átadásra. Ezt követően teljes felújítást kapott a régi iskola is. Jelenleg két épületben a Kinizsi u. 53. szám alatt kapnak helyet az 1–3. évfolyamok, az Iskola utca 1-ben tanulnak a 4–8. évfolyamok.
A Kinizsi Pál Általános Iskola minden tanulója részesül német nyelvoktatásban. Tudatosan ápolják hagyományaikat, az elődök szokásait, dalait, táncait. A nyelv sajátosságainak élményt adó bemutatásával teszik lehetővé a nemzetiségi nyelv alapjainak elsajátítását. A tanulók szaktanáraik vezetésével rendszeresen gyűjtőmunkát végeznek, hogy megismerjék és elsajátítsák a nagyvázsonyi németek nyelvi, illetve hétköznapi szokásait. A gyűjtött anyagból kiállításokat szerveznek.
A nagyvázsonyi diákok rendszeresen részt vesznek a németországi testvérvárosuk Fürth-tel kialakult cserekapcsolatokban. Fürthben a diákok családoknál laknak, részt vesznek a tanórákon, valamint különböző programokat biztosítanak a fogadó családok és az ottani iskola.
Óvoda
Óvodánk több mint száz éve alapíttatott. E generációk által felhalmozott tapasztalatok határozzák meg azt a gyermekközpontú pedagógiát, mely óvodánk dolgozóinak alapvető szempontja. Arra törekszünk, hogy a hozzánk érkező gyermekeket érzelmi biztonságot adó, szeretetteljes légkör fogadja a tágas, barátságos csoportszobában és az EU-s szabályoknak megfelelő játékokkal ellátott udvaron.
Biztosítjuk a gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődését, testi-lelki egészségét. Célunk, hogy gyermekeink az iskoláskor elérésének idejére érdeklődő, a szépre, a jóra fogékony, kreatív, saját teljesítő képességét ismerő, társait elfogadó, nyitott gyermekké fejlődjön.
Mindezek részletesen a Helyi Nevelési Programban kerültek megfogalmazásra, mely elsősorban játékra és mesére épül.
Nagyvázsonyi Német Kisebbségi Önkormányzat
A nagyvázsonyi Német Kisebbségi Önkormányzat 1998-ban alakult Csebi Polgár Péter Lajos elnöklete alatt, aki jelenleg is elnöke. Sokat tesznek a német hagyományok ápolásáért, a német nyelv oktatásáért.
Nagyvázsonyi német hagyományokat ápol az ifjúsági fúvószenekar és az Őszirózsa Nyugdíjas Klub Vegyeskara.
 |
 |
Hagyományok
Településkép, utcaszerkezet
A templom és a vár közötti viszonylag nagy távolságot ma már belakta a település, Kinizsi idejében azonban a település házai a templom közelében helyezkedtek el, míg a vár szabad területen állt (a vár biztonságot nyújtó közelségét a töröktől való félelem értékelte fel, akkor költöztek oda Vázsony lakói).
A házak alaprajzában lényeges különbség nem volt, általában szoba + konyha + szoba (vagy kamra) + istálló + pajta beosztású, a lakórész előtt a legtöbb esetben folyosóval. Gádorral.
|
A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Az oromcsúcs alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves szemöldökpárkánya. A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön bejárattal. A lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható. A rézműves edényeket készített, tetőt fedett. A bonyolult munkafolyamatokhoz nagyszámú, változatos szerszámkészletre volt szüksége. A mesterséget kevesen gyakorolták, s elsősorban városokban. Különlegességnek számít ez a nagyvázsonyi, jól felszerelt műhely, nagyszámú szerszám együttesével.
Szakrális környezet
A népesség vallási hovatartozása
A községben jelenleg 1840 fő lakik. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus, de jelentős lélekszámú az evangélikus közösség is, és műemléktemploma van a maroknyi református közösségnek is.
Római Katolikus egyház
Szent István templom
Nagyvázsony római katolikus plébániáját a 11. században alapították. Templomát a falu akkori birtokosai a Vezsenyiek (Vázsonyiak) Mindenszentek tiszteletére szenteltették fel.
A család 1472-ben férfiágon kihalt. Az új birtokos – Kinizsi Pál – a románkori templomot gyökeresen átalakítva gótikus stílusban építette újjá. Ez a munka egybeesett az újonnan alapított pálos kolostor építésével.
A török idők elmúltával Zichy János gróf és felesége Széchenyi Katalin grófnő kezdtek hozzá a ma is látható Szent István tiszteletére újraszentelt templom építéséhez. Figyelemre méltó a templom barokk berendezése, melyet a veszprémi egyházmegye szobrászművészei készítettek. Ebben az időben került sor a plébánia újjászervezésére (1726).
A templomban jelenleg évente egyszer van szentmise Nagyvázsony búcsúnapján, augusztus 20-án, de kérésre keresztelők és esküvők helyszínéül is szolgál.
Megtekintéshez kulcs kérhető: Henn Józsefnétől (Kinizsi Pál utca 31.) illetve Stáhl Károlynétól (Kinizsi Pál utca 6.)
 |
Szent Ilona plébánia templom
A falu („felső”) Szent Ilona tiszteletére szentelt temploma barokk stílusban épült 1777-ben. 1823 és 1941 között többször átépítették és bővítették. Jelenleg a Szent Ilona („felső”) templomot használja az egyházközség plébániatemplomként. Harangjait 1921-ben Tóth Árpád (77 cm átm.), 1938-ben Szlezák László (62, 40 cm átmérőjű) öntötte.
Plébánosai: Szabó Szentimrey Ferenc, 1736: Komáromi József, 1738: Marenics János, 1747: Szegfü János, 1753: Marenics János, 1758: Berderics István, 1777: Dancs József, 1783: Mittis János, 1792: Szabó Mihály, 1801: Laszkalner Antal, 1811: Mészáros János, 1813: Fekete István, 1823: Kigler János, 1851: Huber János, 1860: Virág János, 1904: Németh Gábor, 1935: Molnár György, 1945: Barthos Pál, 1963: Pauer Antal. 1996-tól Balatonakali (Deák Ákos Ervin) látja el. A plébánia filiái 2000-től Nemesleányfalu és Pula. Vasárnapi szentmise: 9.45.
Megtekintéshez kulcs kérhető: Henn Józsefnétől (Kinizsi Pál utca 31.) illetve Stáhl Károlynétól (Kinizsi Pál utca 6.)
 |
Református egyház
A Nagyvázsonyi Református Egyházközség az 1500-as évek utolsó évtizedében alakul meg - jobbára várkatonák és családtagjaiból. A barokk műemléktemplom mai formáját 1786-ban nyerte el, a torony jelenlegi állapotában 1830-ra épült fel. A közösség híres vendége volt Csokonai Vitéz Mihály, aki több héten át vendégeskedett a parókia akkori tudós-költő lelkészénél, Édes Gergelynél. Csokonai Nagyvázsonyban értesült a hírről, hogy szerelme, Lilla máshoz ment feleségül. A borozgatást követően „otthagyott csapot s papot” - innen ered maga a szólás is.
A nagyvázsonyi református közösség jelenleg 70 felnőtt tagot és kb. 30–40 gyermeket, fiatalt számlál. Az egyházközség lelkészi szolgálatát a zánkai református lelkész látja el, az istentiszteleti alkalmak mellett hittancsoport, ifjúsági bibliakör működik, az egyházközség alkalmanként missziós családi ill. gyermekprogramokat szervez valamint helyet ad községi alkalmaknak (pl. élő betlehemes stb.). Istentiszteletek: vasárnap 17 óra
A templomkulcs Szombati József gondnoktól elkérhető (Iskola u. 2/b.).
Bővebb információ a nagyvazsony.parokia.nethonlapon.
 |
Evangélikus egyház
Nagyvázsony (vári templom)
A nagyvázsonyi evangélikusok 1681-ben kapnak templomépítési engedélyt. Első templomuk ezt követően el is készül a vár területén, amit 1795-ig használnak. Ekkor gr. Zichy Károly a vár melletti telket adományozta az evangélikus gyülekezetnek, amelyen 1796-ban felépült a ma is látható templom, akkor még toronnyal és fazsindellyel fedve. 1863-ban tűzvész pusztította a templomot, két harangja is tönkrement.
 |
| Nagyvázsonyi vári templom |
1873-ban vásárolták a templom orgonáját, amelyet korábban az 1820-as években készült. A templom tornyát 1904-ben statikai okokból le kellett bontani. Az 1970-es években a vár feltárása és felújítása kapcsán , hogy stílusában a várhoz hasonuljon, a templom eredeti barokk berendezését eltávolították, és a jelenlegi puritán kovácsoltvas berendezési tárgyakra cserélték.
1714–1718 között a nagyvázsonyi evangélikus gyülekezet lelkésze, a neves pietista teológus és pedagógus, Szeniczei Bárány György volt. Ő fordította le magyarra az első pedagógiai szakkönyvet, A. H. Francke Pedagogia című művét. Az általa, Nagyvázsonyban alapított iskola az első teljesen magyar oktatási nyelvű intézmény, amelyet a nagy polihisztor Bél Mátyás is ajánlott ismerősének. 1716-ban Nagyvázsonyban született fia, Bárány János a későbbi dunántúli evangélikus szuperintendens, aki 1756-ban a konfirmációt a Dunántúlra nézve bevezette.
Istentiszteletet a templomban minden hónap második, negyedik (és ha van ötödik) vasárnapján tartanak, 14.00 órai kezdettel.
A templom kulcsa megtalálható a következő címeken: Somogyi Józsefné (Nagyvázsony, Temető u. 6.), Németh Szabolcs (Mencshely, Kossuth u. 24.)
Bővebb információ: www.lutheran.hu honlapon található.
Egyházi évhez kötődő szokások
Advent:
A karácsony napját megelőző négyhetes böjti időszak az advent, az egyik egyházi esztendő vége és a másik kezdete. Az adventi időszak lelki felkészülését segítették a hajnali misék vagy roraták, amelyek a készülődésnek, a várakozásnak bensőséges hangulatot adtak.
Napjainkban a nagyvázsonyi Pontes Alapítvány önkéntesei járják évről-évre betlehemes pásztorjátékkal a falut Advent idején. Az életnagyságú szalmafigurákkal és élő állatokkal megjelenített Betlehem körül kicsik és nagyok egyaránt szívesen lépnek fel műsoraikkal.
Luca-nap (december 13.)
Ehhez a naphoz házasságjóslások fűződtek. Legáltalánosabban Luca-cédulákat készítettek, azaz 13 papírdarabokból 12-re fiúneveket írtak fel, egy köcsögbe téve a szekrény tetejére helyezték és naponta elégettek egyet belőlük. Az utolsót karácsony előtt nézték meg, s belőle megtudhatták a jövőbeli személyét.
A szokás mai változatát a Kinizsi Pál Általános Iskola tanárai honosították meg. 2010-től tartanak Nagyvázsonyban Banyatalálkozót. Az I. nagyvázsonyi Banyatalálkozóra sok résztvevő érkezett. A szülők többsége is partnerünk volt a játékban. Nagy derültséget keltettek a banyák, szellemek, varázslók, vámpírok, manók. Az intézményvezető, Szautner Antalné köszöntője után a Luca- napi hagyományok elevenedtek fel a színjátszó szakkörösök előadásában.
 |
Karácsony (december 25-26.)
December 24-én, Ádám-Éva napján általában több korosztályhoz tartozó csoport járt köszönteni.
Farsang
A nagyvázsonyi civil közösségek napjainkban látványos télbúcsúztatóval, a régi húshagyó keddi, hamvazószerdai hagyományok felelevenítésével készülődnek a télbúcsúztató, farsangzáró ünnepkörre. Húshagyó kedden jelmezes lovas felvonulásveszi kezdetét, amelynek kezdeményezője a Nemesleányfalui Lovas Egyesület és Nagyvázsony Község Önkormányzata. Az idősektől kapott tájékoztatások, elbeszélések alapján állítottak össze egy, a helyi ill. mikrotérségi hagyományokra alapozódó programot, amelyben maskarás, lovas szános, vagy fogatos és lovas felvonulás, kiszebáb-égetés történik.
Szent György és Szent Mihály napjain a csorda ki- és behajtás köré szerveződnek a látványos családi programok.
 |
 |
 |
 |
Úrnapja
Az Oltáriszentség ünnepe, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön. Mise után a körmenetet a pirgerek dísz-szakasza kísérte. A négy lombsátornál a pirgerek díszlövést adtak le. Az umbella előtt a kislányok fehér ruhába öltözve virágszirmokat szórtak. A körmenet után a hazamenő hívek, zöld ágacskákat törtek a sátorból, hazavíve a mestergerendára tették. Nyári villámlás, dörgés idején egy kis darabot tettek a tűzbe a sparhelbe.
Márton nap
A hagyományt napjainkban az iskola közvetítetésével a diákok, tanárok és szüleik ápolják. November 11-én este tartanak lampionos felvonulást Nagyvázsony központjában. Gyönyörű, megható látvány a sötétben világító sok kis lámpás, amint sorban egymás után vonulnak a vár felé. A vár mellett, a Kinizsi szobornál a katolikus plébános megáldja a Márton napi rendezvényt, ezt követően német és magyar nyelven láthatták-hallgathatták meg a két legismertebb Szent Márton legendát és az ehhez a naphoz fűződő népszokásokat.
Nagyvázsony – Viselet
Az 1900-as évek első felének viseletére jellemző volt, hogy a nők ingje és alsószoknyája (mindkettő rövidebb a felsőszoknyánál) fehér barhent (parget) pamutszövetből készült; az ing pedig hosszú-ujjú volt. A felső rakott szoknya térden alulra ért, anyaga színes szövet. Szintén ebből az anyagból készítették a felső réklit. Az alsó rékli mellényszerű volt és barhent-ből varrták.
 |
A fiatalok fejkendője fehér alapon pöttyös/mintás volt, s az életkor előrehaladtával egyre sötétebb lett, akárcsak a felsőruha. A házas asszonyok a fejkendő alatt vagy anélkül csak sopf-ot hordtak, még nagy melegben is. A rékli és a bő, rakott felső szoknya az 1940-es és 1950-es évektől változott meg, maradt el. Jó időben a spánglis-, télen pedig a gombolós magas szárú cipő volt használatos. Ehhez barna (patent) harisnyát viseltek. A középkorú és ennél idősebb asszonyok lábbelije a papucs volt. A női viselet elmaradhatatlan tartozéka az alkalomhoz illő sötét kötény.
 |
A férfiaknál az ing és az alsónadrág is fehér barhent vagy háziszőttes volt. A nadrág posztóból vagy bársonyból készült a (télen bélelt) csizmanadrág is. A kiskabát és a mellény szintén ezekből az anyagokból készült. A férfiak lábbelije kemény egyenes szárú boksz-csizma volt. A fiúk sapkát, a legények és a nős férfiak pedig kalapot, télen asztrahán sapkát viseltek.
Nagyvázsony – Nyelvjárás
Hutterer Miklós, a Dunántúli- középhegység német telepeinek kiváló nyelvész ismerője szerint Nagyvázsony, Vöröstó, Németbarnag, Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Tótvázsony, ill. Veszprémhidegkút településekkel együtt egy zárt, önálló nyelvjárási csoportot képez, amelyben a sváb-frank keveréknyelvjárás a jellemző, és amelyben a déli frank nyelvjárási jegyek meghatározó szerepet kapnak. Az előbb említett csoportot a környező települések bajor ui-típusú (Mutter szó nyelvjárási ejtése: Muider) nyelvjárása veszi körül (Pula, Veszprémfajsz). A nagyvázsonyi nyelvjárás bizonyos mértékig hasonlóságot mutat az Örvényesen, illetve Németbarnagon beszélt nyelvjárással, ami a falvak között fennálló szoros házassági kapcsolatokkal is magyarázható.
A Hutterer által fölsorolt nyelvjárási jegyek nagy része a hangkészletben ma is megtalálható. A régi â hang ō vagy å/a formájában jelenik meg: šlōfə (schlafen) bzw. švōgər (Schwager), a régi î diftongussá (kettőshangzóvá) vált: låęχt (leicht). A középfelnémet ai-nak Nagyvázsonyban ā felel meg: tsvā (zwei), az egykori uo-nak pedig ū: ūf (auf). A mássalhangzókészletben az st hangkapcsolatot št-nek ejtik: šveštə (Schwester).
A ge– igenévképző minden esetben megmaradt: k'tękt (gedeckt). Az igeragozás gyakori –en ragja redukált magánhangzó (–ə) formájában jelenik meg: kcumə (kommen).
Kicsinyítő képzőként a lə, ill. –li morfémákat használják: kīχli (kleiner Kuchen).
Nagyvázsony lakói a betelepülést követő 200 éven keresztül feltehetőleg német anyanyelvűek voltak. A magyar nyelv ismerete a nyelvjárás mai beszélői szerint az 1920-as évektől kezdve terjedt, a nyelvváltás a vázsonyiak körében rendkívül gyorsan zajlott le: az 1940 után született generációk már magyar anyanyelvűek voltak.
A nyelvjárást ma már csak a legidősebb generáció tagjai ismerik, a helyi „sváb” nyelv nem tölt be mindennapi kommunikációs funkciókat: az emlékezés nyelvévé vált. (Összeállította: Szilágyi Anikó, nyelvész)
Nagyvázsony – Étkezés
A táplálék nyersanyagát elsősorban a földrajzi adottság, a gazdálkodás módja határozza meg. A nagyvázsonyi emberek két főeledele a kenyér és a disznóhús, kiemelve még a krumpli és a káposzta fontosságát.
Leves sokféle ismeretes: zsurmóka a tésztaleves, ha a tésztát ujjaink közt elmorzsolva tesszük a forró lébe. Keszőce az aszalt gyümölcsből habarással készült leves. A katrabóca régebben volt divatos: felforralt savóból készítették, túróval meghintett zsömlével ették. A förmeteg leves voltaképpen tojásos leves.
A főzelékként sűrű krumplit, borsót ettek.
 |
| Langalló |
A főtt tésztafélék közt igen elterjedt és kedvelt a krumplis, a tejfölös gánica, a dödölle, míg a pirított ételek közé tartozik a pirított lisztből készült sterc. A gicege, a nyugli alapanyaga krumpli. A főtt tészták családjában kedvelt a csipkedett, a túrós, a káposztás, diós és még sok egyéb fajta mácsik. Gyakran szerepel az étlapon a kukoricalisztből sütött prósza, a krumplit feldolgozó tócsi, vagy más nevekkel: civege, krumplimálé, tancsi, bere. Finom lisztből sütötték régebben az öntött laskát.
Húsételek közt a legfontosabb a disznóhús, majd minden háznál ölnek egyet-kettőt télvíz idején. A magyar lakosság a disznót perzseli, míg a bakonyi németség forrázza a disznót.
Heti étrend
Reggelente tejet, kávét, tocsnit, töpörtyűt, sütőtököt, szalonnát, paprikás krumplit fogyasztottak.
Ebéd télen a disznóölésből maradt húsféle, töpörtyű, szalonna, hurka, vagyis ebédet külön nem főztek. Tavasszal leggyakoribb a kétfogásos ebéd, hétköznap majdnem kizárólag leves és tészta, nagyritkán főzelék volt. Leves és hús vasárnapi ebédnek számított, ritkább volt háromfogásos menü: leves, hús, tészta.
A vacsora az ebédhez igazodott. A leggyakoribb vacsora a paprikás krumpli vagy a tésztaleves és a gánica volt. A vacsora sokszor fontosabb volt az ebédnél, estére több ízben került főtt étel az asztalra.
Ünnepi étkezések
Lakodalom
A lakodalom alapanyagát részben a vendégek hozták, egy-egy tányér süteményt, egy-két eleven tyúkot, tortát. Divatos volt a cukorban pörkölt mandulából készített tornyos ház, madaras formájú torta.
A lakodalmi menüt hozzáértő asszonyok a „szakácsok” főzték, nagy háznál kint az udvaron, szabad tűzön, a hatalmas fazekakban. Általános étrend volt:
- Becsinált aprólékos leves tyúkhússal és lúdgégének nevezett főtt tésztával.
- Kelt fánk vagy túros lepény.
- Marha-vagy birkapörkölt haluskával vagy tarhonyával.
- Disznóhús tyúkhússal, kolbásszal keverve, savanyúsággal.
- Sütemény, torta, kalács, mindezek közt bor. Éjfélkor a húst újra kezdhetik.
Látnivalók
Nagyvázsony idegenforgalmi szempontból igen kedvező helyen fekszik: a Vázsonyi-medence közepén, a Kab-hely 601 méter csúcsa alatt, a Veszprém-Tapolca főútvonalon, mindössze 15 kilométer távolságra a Balatontól. Erdők övezik, halastava van, tehát vadászatra, horgászatra, lovaglásra és túrázásra egyaránt alkalmas vidék.
 |
A nagyvázsonyi vár
Nagyvázsony legismertebb műemléke a vár, amely a háztetők fölé emelkedve jól látható már a falu határából. Kinizsi Pál építette át lakókastéllyá. Kinizsi halála után felesége, Magyar Benigna ismét férjhez ment, így második férje, Horváth Márk tulajdonába került a vár. A 28 méter magas lakótorony nagymértékben megőrizte az eredeti kialakítását. Szintjein ma különböző kiállítások tekinthetőek meg -segítségükkel megismerhetik Kinizsi Pál korát-, az egy későbbi korszakban kialakított ágyúteraszról pedig nagyszerű rálátás nyílik a környező dombvidékre.
|
Innen fentről jól áttekinthető az egykori vár bonyolult alaprajza is. Ezekre a bővítésekre már Kinizsi Pál korában került sor, aki otthonának egy palotát emelt itt, annak védelmére pedig jelentősen megnövelte az épületegyüttest, melynek ekkor kialakult alaprajza alig változott az elkövetkező évszázadokban. Kinizsi halála után felesége még hosszú évtizedekig élt a várban, az ő halála után azonban a vár fokozatosan végvárra alakult át. A vázsonyi vár a török időkben rövid ideig volt csak az ellenség kezén. 1702-ben nem rombolták le a többi várral együtt, de az idő vas foga tönkretette és az építkező lakosság a külső védőművek köveit elhordta. A négyzet alakú lakótornyot téglalap alaprajzú, tornyokkal erősített fal övezte, amelyet még egy külső falöv védett. Jelentős maradványai állnak, lakótornya ép. 1954-ben kezdődött meg régészeti feltárása, amely jelenleg is tart.
A vár mellett, egy kis dombon áll Kinizsi Pál lovas szobra, Szabó Iván szobrászművész alkotása és a vár aljában láthatjuk a Kinizsi-forrást.
 |
Zichy-kastély
A Veszprém-Tapolca útvonalon (a Kossuth utca 10–14. szám alatt) találjuk a Zichy család kastélyát. Pontos építési idejét nem tudjuk, de a 18. század végén már állt, és 1820-ban klasszicista stílusban átépítették az eredetileg barokk kastélyt. Hatalmas parkja természetvédelmi terület. A kastély mögötti területen a Kinizsi-napok alakalmával lovas- és fogathajtó versenyeket rendeznek.
 |
Szent István templom
Az egykor a Mindszentek tiszteletére, majd újjáépítése után Szent István tiszteletére szentelt templom első ismert említése 1425-ből származik. A régészeti kutatás egy a 13–14. század fordulóján emelt a mainál kisebb méretű- szentély maradványait tárta fel az épületben, a templomhajóval alapterülete azonban már ebben a korai időszakban is megegyezett a mai méreteivel. A hagyomány szerint ide temetkeztek a birtokos Vezsenyiek (minden valószínűség szerint ők voltak az építtetők is). A templom jelentős átalakítására és bővítésére Kinizsi Pál idejében, 1481-ben került sor. Ekkor a jelentősen kibővített szentélyt sekrestyével toldották meg, a falakat belül freskókkal díszítették. A török időkben a falu lakói elhagyták a templom környékét (inkább a biztonságot jelentő várhoz költöztek át), ennek következményeként a nagyszerű épület pusztulásnak indult. A templomépület viszonylag jó állapotban vészelhette át a nehéz időket, erre utal, hogy a Zichy család birtokosságának idejében, 1740-ben sorra kerülő helyreállítás során a gótikus részleteket nagy mértékben meghagyták. Jelentős átépítésre csak a torony esetében került sor és ekkor alakították át a templom új, szobrokkal díszített barokk kapuzatú bejáratát is. A templom belsejében szépen harmonizálnak az úgynevezett „parasztbarokk” berendezési tárgyak a gótikus templombelsővel.
 |
Szent Mihály kolostor romjai
A vártól kényelmes sétára (a temető melletti út vezet oda), azonban már erdős területen állnak az egykori Szent Mihály-kolostor romjai. A magyarországi késő gótikus egyházi építészet jelentős emlékét a fennmaradt oklevél szerint 1483-ban alapította Kinizsi Pál és apósa, Magyar Bálint. Azonban minden jel szerint a családi temetkezőhelynek szánt épületegyüttes építését már korábban 1480–1481 táján megkezdték. Annak ellenére, hogy a kolostorban aránylag rövid ideig tartózkodtak a pálos szerzetesek (a kolostort 1543-ban hagyták el a pálosok), az itt folyó szellemi és alkotómunka magas színvonalát jól mutatja az itt készült kódexek közül az a négy, amelyet ma is ismerünk (a Festetics-, Czech-, a Peer- és a Gömöry-kódex). Kinizsit halála után végakaratának megfelelően a pálos kolostor templomában temették el. Vörös márvány sírköve összetörve és hiányosan, de nagyobb részben megkerült, miként megvan az egykor vele együtt eltemetett sodronyos páncélingje, sisakja és kétélű pallosa is.
 |
| Ádám Iván rajza |
Tarsoly László kovácsmester magánmúzeuma
Tarsoly László kovácsmester magánmúzeuma 2003 óta üzemel az 1970 óta folyamatosan működő kovácsműhely mellett. A hagyományos eszközökkel berendezett múzeumba előzetes bejelentkezés alapján várják az egyéni vagy csoportos érdeklődőket.
 |
Szabadtéri Néprajzi Múzeum
A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. A lakóházzal szemközti istállóban Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható.
 |
Nagyvázsonyi Postamúzeum
A Temető utcai Nagyvázsonyi Postamúzeumban az eredeti postai eszközök nem csak megtekinthetők, de a látogatók ki is próbálhatják működésüket.
 |
Források
Irodalom:
Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. 98, 103–104.
Borbás János – Fábry Szabolcs: Nagyvázsony, Gidófalva. M. Falkenberg. Veszprém, 2008.
Csebi Polgár Péter (szerk.): Nagyvázsony múltja képekben.Nagyvázsony, 2010.
Éri István: Nagyvázsony Budapest, 1969.
Horváth József: Néprajzi és helytörténeti adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Veszprém, 1971. 85–90.
Hutterer, Claus-Jürgen: Das ungarische Mittelgebirge als Sprachraum. Historische Lautgeographie der deutschen Mundarten in Mittelungarn. Mitteldeutsche Studien 24. Halle, 1963. 94., 488., 502. Kartenband 45.
Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései.1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Nagyvázsonyra vonatkozó források: 56–58, 60–61, 241–246, 251–254.
Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Nagyvázsonyra vonatkozó források: 16–17, 56–57, 107, 135, 153, 158.
Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.
Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Pápa, 2000. Magyarbarnagra vonatkozó leírás: 119, Németbarnagra vonatkozó leírás: 138–139.
NÉMETH Gábor: Adatok Nagyvázsony történetéből. Veszprém, 1901. 97-100.
Péterdi Ottó: A Balaton-felvidék német falvai. (Veszprémfajsz, Hidegkút, Németbarnag, Vöröstó, Szentjakabfa, Örvényes In.: Századok, 1935. 189–193.
Szilágyi-Kósa Anikó: Ungarndeutsche Personennamen i m Plattenseeoberland. Eine anthroponomastische Langzeitstudie in Deutschbarnag und Werstuhl [Német személynevek a Balaton-felvidéken. Történeti személynévkutatás a németbarnagi és vöröstói németek körében]. Budapest, 2008. ELTE: Germanistisches Institut.
SOLYMOSI László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások. = Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Veszprém, 1984. 177., 187.
Takáts Endre: Veszprém vármegye 1696, 1715 és 1720. évi összeírása. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17.Veszprém, 2002. 64,91, 117, 119 (1696); 204 (1715); 260 (1720).
Tóth G. Péter: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai. In. Családtörténeti kutatás határon innen és túl. Szerk: Márkusné Vörös Hajnalka A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai, Veszprém, 2010. 95–128.
Vázsonyi Varga Béla: Az első népképviseleti országgyűlés képviselőválasztása Veszprém megyében (1848–1849). In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XVII. 1998. 69–84.
ZICHY István: Adalékok egy XVII. századi katolikus főúri család történetéhez. = Regnum 1942/43. évfolyam 734-764.
Zsiray Lajos, A vázsonykői végvár története (mindkettő in. Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Veszprém, 1984. 121–239. 241–177.).
Levéltári források:
Nagyvázsony lakosságáról családonként, névszerinti összeírástkészített Padányi Bíró Márton püspök 1757-ban, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (rövidítve VÉL) kutatható Conscriptiones animarum (VÉL A-14.) 8. kötet 445–458. és 549. oldal. Nagyvázsonyról egyházlátogatási jegyzőkönyvek készültek 1747-ban, 1779-ben, 1846-ban és 1937-ben, amely szintén itt kutatható (VÉL A-8) 6. kötet 564, 588–589, 564, 442-464, 564.
Nagyvázsony mezőváros (Veszprém Megyei Levéltár) két feudális kori töredéke (1829, 1837; 3 folio) 2008-ban került elő: Köveskál község végzése a vázsonyi csizmadiák érdekében (1829), és egy nagyvázsonyi ácslegény folyamodványa a vázsonykői uradalom fiskálisához (1837). A nagyvázsonyi takácscéh 1692. évi német nyelvű privilégiumlevele a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (volt Bakonyi Múzeum) található. A takácsok 1769. évi artikulusai (0,01 ifm., 1 kötet) a Veszprém Megyei Levéltár őrizetében vannak. Nagyvázsony 1715. és 1748. évi úrbéri szerződései a vármegyei levéltár egyezségek és szerződések állagában találhatók.
A mezőváros lakosainak 18–19. századi életéről értékes forrásokat őriz a Zichy család nagyvázsonyi uradalmának a Veszprém Megyei Levéltárban lévő levéltára: többek között bérleti szerződéseket (1752–1819), árvaszámadásokat (1795–1830), hagyatéki leltárakat (1789–1838), úriszéki iratokat (1786–1839), bírói számadásokat (1801–1817), az uradalomban dolgozó iparosok költségvetéseit, számláit (1776–1872), terményszámadásokat (1802–1852), robotlajstromokat ( 1801–1834), napszámbér-jegyzékeket (1795–1848). A kutatónak további információkat nyújthat a mezővárosról Veszprém vármegye levéltára.
A község úrbérrendezést (1770) megelőző állapotaira rávilágító kilenc kérdőpont és az arra adott válaszok a Magyar Országos Levéltárban a Zichy család levéltárában (MOL P 707) a 70 et A nr. 5. jelzett alatt találhatók.
A Veszprém Megyei Levéltárban találhatók a Zichy-család nagyvázsonyi uradalmának iratai (VeML XI. 608.) Ezek között Nagyvázsonyra vonatkozóan bírószámadások (1822–1831), úriszéki iratok (1791–1845), napi gazdasági (munkaelosztási) jegyzékek (1824–1828), kilenced- és tized- és robotlajstromok (1801–1855), napszámbér-jegyzékek (1798–1882), szegődménykönyvek (1877–1881) találhatók. A jobbágyháztartások vizsgálatát teszi lehetővé a jobbágynépességére vonatkozó hagyatéki leltárak (1789–1838), árvaszámadások (1795–1830).
A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) találhatók Nagyvázsony úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és legelő-elkülönítésének iratai (1845, 1858). A perdokumentumok mellékletei között őrzik: a helység urbáriumát (1770), az úrbéri jobbágytelkek és zsellérhelyek kimutatását (1854), a legelő- és erdőbecsűt, szántók és rétek osztályozási jegyzőkönyvét (1856), a maradványföldek egyéni kimutatásait (1857), a település felmérési birtokkönyvét és telektábláját (1858, 1860, 1896).
A birtokrendezési és kiosztási térkép mérete miatt a térképgyűjteménybekerült (VeML XV. 11.).
Nagyvázsony telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Balatonfüredi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Magyar- és Németbarnag telekkönyvi iratainak vezetése a Balatonfüredi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.
A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78-79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében elérhetők.
Nagyvázsony iskoláinak iratai a Veszprém Megyei Levéltárbankutathatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskoláiról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) található.
A nagyvázsonyi evangélikus elemi népiskolájának iratai 1891–1903-ig (VeML VIII. 265.), a nagyvázsonyi római katolikus elemi népiskolájának iratai 1887-1904-ig (VeML VIII. 264.), nagyvázsonyi izraelita elemi népiskolájának iratai 1878-1906-ig (VeML VIII. 266.), nagyvázsonyi állami elemi népiskolájának iratai 1905-1945-ig (VeML VIII. 267.), a nagyvázsonyi községi iparostanonciskola iratai 1925–1937-ig (VeML VIII. 611.), a zsófiapusztai állami általános iskola iratai 1946-1977-ig (VeML XXVI. 251.) kerültek levéltárba.
Nagyvázsony katolikus lakosságát helyben, a plébánián anyakönyvezték. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.
Összeállította:
Márkusné Vörös Hajnalka (Veszprém Megyei Levéltár)
