Földrajzi környezet

Területe 42,8 km². Környező települések: Nagyesztergár, Bakonynána, Tés, Öskü, Hajmáskér, Eplény, Lókút, Zirc. Közigazgatási határán a Dunántúli-középhegység nagytáj Bakonyvidék középtáj Északi-Bakony kistájcsoportjának három kistája osztozik: Zirctől DK-i irányban nyúlik be a Bakonyi kismedencék mozaikos kistáj Zirci-medence mozaikja. A határ DK-i részén a Keleti-Bakony kistáj foglal helyet, a fennmaradó rész a település belterületével együtt az Öreg-Bakony kistájhoz tartozik.

Észak-déli kiterjedése 8,1 km, míg K-Ny-i szélessége 10,1 km. Legmagasabb pontja a határ DK-i részén a Tunyok-hegy csúcsa 505 m, a legalacsonyabb a Malomvölgyi-patak kilépésénél 258 m. Belterületének legmagasabb pontja 433 m, a legalacsonyabb 382 m.

           A települést és közvetlen környezetét nagyrészt elfedi a pleisztocén korú lösz (Paksi Lösz Formáció). Néhány helyen ­– ahol a lösz lepusztult – idősebb kőzeteket is tanulmányozhatunk. Ilyen például a falu ÉNy-i határában előbukkanó alsó-felső oligocén kavicsüledék (Csatkai Kavics Formáció), a falutól Ny-ra – a 82-es út és a falu között fél úton – középső-eocén mészkő (Szőci Mészkő Formáció), illetve a falutól DNy-i irányban található Eperjes-hegy, ahol a földtörténeti középidőből származó felső-triász (Dachsteini Mészkő F.), jura (Szentivánhegyi Mészkő F., Hierlatz Mészkő F., Pálihálási Mészkő F., Kardosréti Mészkő F.) és kréta (Tatai Mészkő F., Zirci Mészkő F) mészkövek.

           A térség éghajlata – köszönhetően az Öreg-Bakonynak – mérsékelten hűvös–nedves, az évi középhőmérséklet 8,5–9°C, A napsütéses órák száma átlagosan 1950–2000 óra évente, jellemző széliránya ÉNy-i és É-i, a csapadék éves mennyisége általában 800mm.

         A falu K-i oldalán számos kis ágból ered a Malom-völgyi-patak, melyet több karsztforrás táplál, míg Ny-i határában az Északi-Bakony legjelentősebb vízfolyásának, a Cuha-pataknak a forrásvidéke található.

           A csökkenő csapadékmennyiség és a mészkő alapkőzet hatására molyhos tölgyes karszterdők és cseres-tölgyesek jelennek meg a hűvösebb völgyekben előforduló szubmontán bükkös maradványfoltjai mellett. A környék jellegzetessége a sziklás termőhelyekhez kötődő törmeléklejtő-erdő. A medence jellegű részeken a kaszálás, szántóföldi művelés és az állattartás a múltban jelentős szerepet játszott a település életében. Az egykori fás-legelő famatuzsálemekkel tarkított képe ma is felismerhető az Eperjes-hegy nagy részén. A zömében szántóföldek által körülvett község határában található az Eperjes-hegyi Tanösvény, mely az Olaszfalui fás legelő helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület része. Földtani értékei mellett, száraz tölgyesekhez kötődő védett növényfajokkal (fehér madársisak – Cephalanthera damasonium, pikkelypáfrány – Asplenium ceterach) is rendelkezik.

A település közúton a Veszprém-Győr közötti 82-es főútról közelíthető meg (Veszprém irányból érkezve Zirc előtt ~1 km-rel letérve érhető el). A legközelebbi vasútállomás Zircen található (Olaszfalu-emlékműtől 5 km).

Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata
 

A település nevének eredetére kétféle magyarázat is ismeretes: a népi etimológia szerint Olaszfalu lakói sok sertést tartottak, ezért a települést Ólasfalu néven emlegették. A tudományos (nyelvészeti) felfogás a középkori újlatin (olasz=vallon, francia) népességére vezeti vissza a falu nevét. A község hivatalos nevét Olaszfalu alakban rögzítették, német változatát (Wallendorf) a II. világháború alatt alkották meg. A német telepesek a 18. századtól az évszázadok óta használt Olaszfalu elnevezést vették át.

A helybeli lakosok magukat nem olaszfalui, hanem németesen szólva, olaszfalusi származásúnak nevezik. Bakonyi tájszólás szerint a szó végi rag magánhangzóját röviden ejtik vagy a szó végét elhagyják, pl. Olaszfalubol való termés, a gazda Olaszfaluba lakik.

Olaszfalu madártávlatból

Nagyesztergár a középkorban
 

A község őskoráról keveset tudunk. A kőkorszakból kőeszközök, a római korból ezüstpénzek, vaslándzsák maradtak fent.

A honfoglalás idején a mai községtől délkeletre lévő Köveskút környékén települt meg a falu, amely a török korig folyamatosan lakott maradt.

Cisztercita szerzetesek munka közben

A Köveskút nevű határrészen ma is áll Olaszfalu középkori templomának csekély rommaradványa. Az alacsony, bokrokkal, fákkal benőtt dombocskán egy kb. 16 méter hosszú, 6–7 méter széles épületre utaló falnyomok figyelhetők meg. A keletelt épület keleti vége valószínűleg félkörös záródású volt.

Olaszfalu története a 12. századtól mintegy hét évszázadon keresztül szorosan összefonódott a cisztercita renddel. III. Béla király 1182-ben Franciaországból cisztercita szerzeteseket telepített Zircre, akinek két jobbágyfalut adományozott, Sault (a mai Sólyt) és egy másik ismeretlen nevű falut (ez lehetett a mai község határában lévő Kőkút és ennek környéke). Olaszfalu a zirci szerzetesi központnak az egyik majorsága lehetett, ahol halastavakat alakítottak ki és különféle mesterségeket űztek. A szerzetesekkel francia (vallon) kőfaragók és más mesteremberek is jöttek. 1488-ban a településen 19 adóköteles háztartást írtak össze, amely szerint Olaszfalu a rend legtekintélyesebb birtoka lehetett.

Az Árpádok alatt virágzó ciszterci élet a késő-középkorra Zircen erősen lehanyatlott. A ciszterek 1526 után gyakorlatilag teljesen kiszorultak a zirci apátságból és mintegy 130 éven át (1526–1659) nem működött, magyar rendtagok nem is voltak akkoriban, a rend hathatósan nem tudott tiltakozni az erőszakos foglalások ellen.

Olaszfalu a török hódoltság alatt (16-17. század)
 

Az 1530-as évektől a palotai vár urai birtokolták a zirci ciszterciek birtokait, ezeket a váruradalom részének tekintették, holott ezek eredetileg nem tartoztak ahhoz. 1545-ben már Palota tartozékaként írták össze Olaszfalut, 20 adózó portával és folyamatosan lakott volt a tizenöt éves háborúig (1591–1606), amikor lakói kénytelenek voltak biztonságosabb helyre húzódni. Valószínű, hogy a közeli magyar faluba, Nánára, illetve Csesznekváraljára költöztek át.

A 17. század közepétől Olaszfalu lakóiról ismét tudósítanak a források, miszerint 1643-ban református hitre tértek át a falu lakosai. A protestáns hitre tért és számban megfogyatkozott Olaszfalut csak 1668 táján sikerült visszaszereznie Ujfalussy Márton apátnak (1660–1678), aki mintegy 130 év óta elsőként volt ismét ciszterci szerzetes Zirc élén. De a visszaszerzett jószág még az 1680-as években is puszta volt, ahonnét továbbra is a palotaiak vittek el mindent.

Olaszfalu újratelepítése 
 

1730 körül az apátság megkísérelte, hogy Olaszfaluba németeket telepítsen, de azt a magyar lakosok visszautasították. Az apátság 1732-ben állította válaszút elé a református magyar jobbágyokat: vagy mindannyian visszatérnek a katolikus hitre, vagy pedig szedik a sátorfájukat. Vallásuk megőrzése érdekében az utóbbit választották, s Litér pusztára költöztek, ahol új falut alapítottak.

A ciszterci rend visszatérésével egy időben Szilézia, Westfalia és Passau vidékéről érkeztek szlovák és németajkú katolikus vallású telepesek, de azok Olaszfaluban nem a régi faluhelyet szállták meg, hanem attól észak-nyugatra, a mai település területét.

A zirci apátsághoz tartozó Olaszfalu térképe 1818. VeML. XV.11.a. T-78

Olaszfalu katolikusokkal történő betelepítését, az új népesség jogviszonyait az apátság és a telepesek között 1732. november 18-án kötött szerződés rögzítette. A szerződést páter Steiff János jószágigazgató írta A helybeliek magas pénzadóval, robottal és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak uruknak.

A zirci anyakönyvből megállapítható, hogy a magyarok és szlovákok 1732-től, a németek nagyobb számban 1737-től telepedtek le. Az első német telepes családok közé tartozott az Anger (1726), a Haber (1730), a Wurm (1732), a Ggleis (1742), a Hofer (1735), a Schwager (1735), a Miller (1737), a Maar (1737), a Winkler (1737), Beck (1738), a Mayer (1838), az Engler (1739), a Haaman (1739), a Lackner (1740), a Sayler (1740), a Venczelbach (1740), a Vogl (1740), a Lenner (1741), a Weinberger (1742), Rabauer (1744) család.

Hogy pontosan honnan, melyik településekről érkeztek a betelepülők, csak néhány esetben lehet pontosan megmondani. Az anyakönyvi adatok szerint voltak akik Brandenburgból, Hartkirchenből, mások Heinrichauból, Hitzingből, Hollenbachból, Iglauból, Kóburgból, Landshutból, Linzből, Röchendorfból. Több nyelvjárást beszélő, különböző szaktudású (építőmesterek, iparosok, földművesek), és kultúrájú népesség alkotta Olaszfalu társadalmát a 18. század első felében.

Olaszfalu betelepült lakosai „szabad menetelűek”, azaz szabad költözködésűek voltak. Jóval kedvezőbb helyzetben voltak tehát az ún. örökös jobbágyoknál, akik röghöz kötve éltek, bár a költözködési jog gyakorlása korlátok közé volt szorítva. A faluból az úrbéri telkes csak a földesúr engedélyével költözhetett el, az uraság azonban csak akkor járult hozzá, ha a telkes jobbágy maga helyett megfelelő gazdát állított. Mivel az egész és résztelkes jobbágyoknak a föld megélhetést biztosított, csupán a felesleges munkaerő áramlott el más településre.

Megélhetési lehetőségek és gazdálkodás a 18. században
 

     A betelepült lakosság megélhetési forrása kezdetben az erdő volt: faeszközöket készítettek, szenet égettek, majd az irtásföldeken földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Kertgazdálkodásukban a gyümölcs-, krumpli- és káposztatermelés volt jelentős. Ez utóbbi nemcsak a kedvező éghajlat- és talajviszonyok, hanem a német táplálkozási szokások miatt kapott nagy szerepet. A közösségi konfliktusok egyik oka a legelő szűke és az erdő közös használatából származó sérelmek voltak.

      A paraszti birtokszerkezetet Olaszfaluban kiegyensúlyozottság jellemezte: a Mária Terézia-féle úrbérrendezés (1767) után nem alakultak ki kis telkek, a fél telek és háromnegyed telek birtoknagyság megfelelő életfeltételeket biztosított a parasztságnak, amelynek a majorságok, erdőgazdaság munkalehetőséget is kínáltak. Olaszfaluban 85 telkes, 46 házas, 46 házatlan zsellért tartottak nyilván.

     A megnövekedett lakosság igényelte a helyi iparosság jelenlétét, megjelentek a faluban a kézművesek. Olaszfaluban többnyire olyan iparosok telepedtek meg, akik folyamatos megrendelést kaptak: ácsok, kovácsok, takácsok, vargák, pintérek, bognárok, molnárok. Főként azok a mesterségek virágoztak, amelyek alapanyagukat az erdőből nyerték, vagy a ruházati iparhoz kötődtek.

        A patakok vizét már a török kor előtt hasznosították. Az első erre vonatkozó adat 1421-ből való, amiből kiderült, hogy a falu határában halastavakat hoztak létre. E tavak gátjait is felhasználták az 1720-1787 közötti újjáépítéskor: 11 malom, illetve halastó-gátat építettek az apátsági birtokon. Az 1857-es kataszter összeírásakor a faluban két nagybirtokos és 174 kisbirtokos gazdálkodott hatezer hold területen.

Olaszfalu népessége a 19. században
 

A 19. század első fele sok veszteséget hozott a falu életében. Természeti csapások és járványok tizedelték a lakosságot és a kemény munkával megszerzett értékeket.

Vész-család 1924-ben

Olaszfalu lakóinak életét és gyarapodását nagyban visszavetette az 1802. augusztus 12-én kiütött tűzvész. A falu szinte porrá égett, hiszen 71 épület megsemmisült, a lakóházakon kívül elpusztult a templom, leégtek a középületek (kanászház, csordásház), elégett a lakóházakban tárolt ruhanemű, élelmiszer, felszerelési tárgy, a gazdasági eszközök. Tetézte a károkat a megélhetést biztosító, portán lévő szerszámfa megsemmisülése. A kár összesen 57.522 Forint volt, amit nehezen tudott kiheverni a falu lakossága.

1831 és 1836 nyarán kolerajárvány dühöngött a megyében, amely érintette Olaszfalu lakosságát is. A kolerabektérium szájon át, étellel-itallal került a szervezetbe, s a belekbe jutva elszaporodott. A betegség folyamatos hányás és hasmenés miatt a szervezet kiszáradásához, sokkos állapot kialakulásához, végül halálhoz vezetett.

Istenes József üzlete

A két járvány a faluban 84 áldozatot szedett, a lakosság 7-8%-kal fogyott, amit csak hosszú évek természetes szaporodása tudott ellensúlyozni.

1850 után az osztrák, illetve a magyar népszámlálások adataiból kaphatunk a lakosság számáról pontosabb képet. Az adatok és a grafikon alapján azt mondhatjuk, hogy a népesség egyenletesen és folyamatosan növekedett 1890-ig, de ennek mértéke nem túlzottan magas, 1795–1890 között ez évi 4 fős népességnövekedést jelent. Megfigyelhető, hogy a születések száma általában felülmúlja a halálozási számokat, de nincs nagy különbség a két adatsor között. 

            Veszteséget jelentett a falu számára a 19. század végétől az Észak-Amerikába irányuló kivándorlás.Magyarországon az 1880-as évek előtt csupán szórványosan jelentkezik a kivándorlás, a századfordulón viszont már tömeges népmozgalomról lehet beszélni, amely főként gazdasági okokra vezethető vissza. A magyarországi kivándorlók többségét a mezőgazdasági munkások és a törpebirtokosok alkották, akik (más nációkkal szemben) nem azzal a szándékkal utaztak el, hogy végképp idegenben települjenek meg. Általános elképzelésük az volt, hogy Amerikában tőkét gyűjtenek, ami azután lehetővé teszi a hazatérés után valamilyen önálló egzisztencia megalapítását.            Olaszfaluból jórészt a gazdák, többségében a kisbirtokos, vagy elszegényedett középbirtokos családok fiataljai vállalkoztak a kiutazásra. Egy fennmaradt adakozási lista szerint Olaszfaluból New York környékére települtek át.

Olaszfalu lakónépessége a népszámlálási adatok alapján

A jobbágyfelszabadítás végrehajtása 
 

Olaszfalu életében a 19. század második felében a legnagyobb változást a jobbágyfelszabadítás, az önálló paraszti gazdálkodás megteremtése, az úrbéri földrendezés jelentette. A határ felmérése után kimérték és a földkönyvben rögzítették a volt jobbágyok járandóságát. A birtokkönyvet Olaszfaluban 1862. szeptember 1-én hitelesítették   . A birtokkönyv szerint az olaszfalui úrbéri telkes gazdák többnyire 1 hold beltelken éltek, egy egész telekhez 22 hold szántó és 18 szekér szénát termő rét tartozott. 1 egész telek után 11 hold legelőt és 4 hold erdőt kaptak. A 19 század közepén Olaszfalu határában 2 nagybirtokos és 174 kisbirtokos gazdálkodott 6600 kat holdas területen. A földművelés mellett jelentős szarvasmarha, sertés és juhtenyésztés is folyt a községben, az utóbbi főleg az uradalmi gazdaságban.

Az 1895. évi mezőgazdasági összeírás szerint Olaszfaluban 166 gazdaságot mértek fel, ezek közül kettő a nagybirtokhoz kötődő gazdasági iparvállalat volt. A gazdák részben lóval, részben ökör és bivaly igaerővel művelték földjeiket. A két bivalyfogat mellett 7 kettős, 11 négyes ökörfogatot tartottak nyilván. A nagy testű, lassú mozgású, de nagy teherbírású ökörfogat megszokott látványa volt a falu első világháború előtti mindennapi életének.

Olaszfalu határának térképe a jobbágyfelszabadítás után, 1862. VeML. XV.11.a T-84

Olaszfalu a 20. század első felében
 

Olaszfalu állapotáról a 20. század első felében az 1925-ben készített átfogó közigazgatási felmérésből alkothatunk képet. A lakosok többsége földművelésből élt, a veimi szeszgyár 6–8 munkást foglalkoztatott. A birtokívek szerint 6624 katasztrális hold nagyságú határa ekkor 3.226 kh szántóból, 2130 kh erdőből.

Eszlinger János vendéglője

782 kh legelőből, 248 kh rétből és kaszálóból, továbbá 185 kh terméketlen területből állt. A községben 1925-ben 305 lovat, 811 szarvasmarhát, 1760 sertést, 1047 juhot tartottak, az állatokat a zirci körorvos gyógyította.

Az iparosok 1923-ig a Veszprém és Vidéke Ipartestülethez, azt követően az újonnan alakult Zirc és Vidéke Ipartestülethez tartoztak. 1925-ben Wirth Pál ács, Krén Mihály és Peidl Gábor bognárok, Illikmann József borbélymester, Amberg András, Baumann János és Brevics József, Menczel Pál, Regenye András, Rotter Antal, Stangl János cipészek, Kukoda István és özvegy Zima Jánosné kovácsok, Kaufmann András, Nick Mihály szabók tartoztak a kisiparosok közé.

A falu ellátását 3 kocsma, az 1920 körül szerveződött Hangya Szövetkezet biztosította.

Istenes József üzlete

A kocsmárosok között Eszlinger Jánost, Istenes Józsefet, özvegy Keller Gyulánét, özvegy Lampert Józsefnét és Neumann Jánost találjuk. A Hangya Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet már az 1920-as évek elején működött. Az 1920-as években Csokonay Zsigmond plébános vezette a könyvelést, 1936-tól az üzletet Fehérváry Sándor vezette. A szövetkezet két boltot üzemeltetett a faluban: egyet a falu alsó, másikat a felső felén, így kiegyensúlyozott ellátást tudott biztosítani.

Emelkedett az iparból és bányából élők aránya: Eplényben a kőbánya, mangánbánya és bauxitbánya, Alsóperén a bauxitbánya teremtett új munkahelyeket. Az eplényi bauxitlelőhelyet Velty István veszprémi kőfaragómester fedezte fel közvetlenül az első világháború után és a második világháború alatt is folytatta. A kitermelt ércet lovas kocsikon szállíttatta az eplényi vasútállomásra, ahonnan a feldolgozás helyszínére került.

Olaszfalu világháborús áldozatainak emlékműve

Az általa kitermelt és értékesített érc mennyisége 30.000 tonna volt. Az eplényi mangánybánya és az alsóperepusztai bauxitbánya hasonló nagyságú kisüzemnek számított.

A községben 1707 lakos élt, akik valamennyien katolikusok voltak. A községben volt községháza, iskola, templom. 

Jelentős veszteséget jelentett a falu számára a két világháború.Az első világháborúban Olaszfalu 53 hősi halottat adott a hazának, a második világháborúban 69 katona esett el különböző hadszíntereken. A második világháború alatt a német hadsereg SS-toborzásai is veszteséget jelentettek elsősorban a fiatal nemzedékek körében. 1941-ben az első két sorozás alkalmával 4 legényt soroztak be, majd 1944. május 23-án, a harmadik SS-toborzáskor 20 jelentkező volt. A front közeledtével (1944 decemberében) a Volksbundban aktív szerepet játszó családok (több mint 93, magát német nemzetiségűnek valló ember, többségében nők) települtek ki a Német Birodalomba.

A háború utolsó szakaszában megalakult a magyar 101. tüzér zászlóalj kötelékébe tartozó „Bakonyi Brigád” nevű fegyveres csoport, amelyet németellenes partizántevékenységre képeztek ki. Magyar Dániel olaszfalui uradalmi gazda állítása szerint 4 fia is részt vett a „nemzeti ellenállási mozgalomban”.

„Fájdalmas péntek” Orosz katonák vérengzése 1945. március 23. 
 

A német haderő utolsó ellenoffenzívája 1945 kora tavaszán hazánk területére tevődött. Ezzel szemben a 3. Ukrán Frontot irányító Tolbuhin marsallnak hatalmas túlsúlyú technikai és emberi erőt biztosított a sztálini vezetés. A szovjet csapatok 1945. március 16-án a teljes dunántúli arcvonalon támadásba vezérelték csapataikat.

Az egyházi major udvara ma. Itt mészárolták le az olaszfalui fiatalok egy részét 1945. március 23-án

A fő iránya Veszprém megye területét is érintette. Az ott élők a harcterek poklát magjárt hazatérő emberek szavából értesültek, mit is várhatnak az előnyomuló Vörös Hadsereg kato­náitól. Sajnos az elképzelhetetlen kegyetlenségek megvalósultak. Aligha kerül valaha is nyilvánosságra, hogy a keleti hódítóktól milyen atrocitásokat és szenvedéseket élt át az ártatlan polgári lakosság, amelyekről hosszú időn át tilos volt beszélni.

Veszprém megyében mintegy háromszáz–ötszáz civil áldozata volt a saját „törvényüket” élő győzteseknek. A legborzalmasabb emberirtást – 33 ember lemészárlását – Olaszfaluban követték el.

A Vörös Hadsereg előnyomuló csapatai 1945. március 22-én Olaszfalu térségében ellenállásba ütköznek, folyamatos támadási sorozatuk révén estére nagy erőkkel birtokukba vették a falut. Olaszfalu férfi lakosságának tekintélyes része otthonától távol, katonai szolgálatot teljesített. Az ott élők bezárkóznak, pincéikbe húzódnak, másnap reggel, pénteken, beindult a megszállók gyilkos gépezete.

1. Auer Mihály (24 éves) egyedül tartotta el édesanyját, így nem hívják be katonának. Reggel két katona lépett portájukra, a férfit a kertbe kísérték, ott lötték le, majd nevetve távoztak.
2. Brévics József (21) felső kereskedelmibe járt, így mentesült a katonai szolgálat alól, „gitáros” katona lépett házukba, megnézte tenyerét, látta, nem kérges, a pajtához kísérte, hiába könyörgött édesapja, a fegyver megszólalt, Józsi holtan rogyott össze.
3. Büttel Jánost (16) elfogták, lelötték.
4. Hanich Béla (16),
5. Hannig Lajos (22),
6. Zima Ödön (17) félelmükben a falu feletti dombon bújtak el, de az oroszok megtalálták őket, a három fiatalt bekísérték a faluba. „Tárgyalás” után hátulról lötték le őket.
7. Csipak József (20) idegen, leventeként került a faluba, szállásadói szerették, megbecsülték. A ház, ahol laktak, kigyulladt, a fiú önfeláldozóan megkezdte az oltást, szerencsétlenségére a tüzet a megszállók is észleték, azonnal elvitk, Hanics Béláék kertjében végeztek vele.
8. Dobos Gyula (21), a falu bírájának a fia volt, apjának sikerült mentesíteni a leventék akkori sorától, otthon tartotta. (Az „elhurcolt” leventék a háború után épségben tértek haza.) Gyulát apjával hurcolták el. Fogságukban találkoztak az első világháborút járt Magyar Istvánnal, aki szintén fiával várta a szabadulást, id. Magyar töri a hódítók nyelvét. Szóba elegyedtek, a két apát elengedték, a fiúk maradtak.
9. Hered Károly (20) családjával a házuk pincéjébe húzta meg magát, amelynek ajtaját betörte egy katona, és máris cipelte a fiút. Húga belekapaszkodott bátyjába, de egy rúgással hátralökte. Akkor látták élve utoljára.
10. Jani József (37) urasági kocsist családjától vitték el.
11. Kajár Gábor (17),
12. Magyar Péter (16),
13. Magyar Antal (19),
14. Torma József (29) a major cselédlakásaiban laktak, annak pincéjében remegtek, innen kísérték őket utolsó útjukra a szovjet katonák.
15. Ifj. Magyar István (25) Don-kanyart járt, ott fél szemét veszített katona, őt kisgyermeke és várandós felesége mellől vitték el. A bíró fiával egyszerre kapta a sortüzet, ő túléli, könyörög életéért, de a gyilkosok nem kegyelmeztek, tarkón lötték.
16. Szili János (32) a harcok elől a szomszéd pincéjében keresett menedéket, kiráncigálták, a szabadban érte a halálos lövés.
17. Torma József (32) családjával a major egyik szoba-konyha-kamrás lakásában élt. Az elvtársnak nem tetszett a pompa, elvitték, lelötték.
18. Vész József (21) felügyelte a majorság lovait, szeretett kancája ellés előtt állt, családja kérése ellenére elment a lóhoz, ott kapták el az egyenruhások.
19. Rábaközi Antal (56), a falu félkegyelműje, őt az utcán lötték le, annyi fáradságot sem vettek gyilkosai, hogy az árokba húzzák, tetemét autók lapították szét.
20. Vörösházi István (18) uradalmi béres kisgyermekével, várandós feleségével a pincében húzta meg magát, onnan terelték ki, nagy darab hadfi elé került, aki Mengeléhez hasonló mozdulattal öccsével együtt jobbra küldte, elválasztva a balra küldött asszonyoktól, öccse ügyes mozdulattal az asszonyok közé lépett, István maradt, utoljára látták.
21. Vurst Nándor (20) konyhájukban szalonnázott, katona zavarta meg az étkezést, majd a küszöbig kísérte, ott lötte le.

Az elhurcoltakat a majorság magtárába terelték, majd ott mészárolták le őket.
A hozzátartozók aggódtak, de bíztak, hiszen az elhurcoltak nem követtek el semmilyen bűnt.

Rákövetkező nap Magyar Istvánt kihívták a pincéből, közölték vele, nézze meg a magtárban, no meg az előtte lévő német hullákat. Borzalmas látvány tárult elé: tíz–tizenöt véres tetem, közöttük két fia és veje Torma József. Akkor még nem tudta, hogy harmadik gyermeke, István is a gyilkosok áldozata lett. Heréd Károly szüleit harmadnapra engedték a magtárhoz, alig ismerték fel a csizmájától megfosztott, szétlőtt fejű gyermeküket.

22. Majkó András (19) pár órával túlélte a mártírokat, őt a vérengzés után vitték el, látva a tetemeket, a futásban keresett menedékét, őre meglepődött, így a fiatalember előnyhöz jutott. A falu szélén hátulról érte a golyó.

Március 24-én néma csend honolt a terrorizált községben. Virágvasárnap, 25-én továbbvonult a gyilkos horda, a magtári tömegmészárlásuk őrzését is megszüntették.
A magtárban lévő véres tetemek elviteléről a falu katonai parancsnoka intézkedett, két férfit és két gyermeket vezényeltek ki, hogy a tehenek húzta szekérre rakják fel az áldozatokat. A temető felé menet a borzalom járművét őr is kísérte. Heréd Károlyt házuk előtt vitték utolsó útjára, lőcs felett lógó keze, a tehenek léptének megfelelően libegett. Nagyapja a kísérő őr parancsa ellenére megfogta unokája hideg tenyerét, és így pár lépésen át adott neki végtisztességet. Vurst Nándi teteme legfelülre került, apja a parancs ellenére kísérte a temetőig, és ott a civilekkel előre megásott sírba görgetett tetem arcát letakarta a kezében tartott sapkájával.

Az elföldelés alkalmával az egyházi szertartást a szovjet megszállók nem engedélyezték, csak két hét múltával kaphatták meg a szertartást. Dobos István (fia is áldozat) részt vehetett az elföldelésen, volt annyi lélekjelenléte, hogy fadarabokra ráírta a neveket, és a földhányáson lehelyezte az oda betett tetem nevét.

Olaszfalu tragédiájáról a helységben nem beszélhettek, hiszen ott is voltak kommunisták, akik ha nem is azonosultak a gyilkosokkal, de mégis egy elvet vallottak a „felszabadítókkal”. A szovjet tömeggyilkosság miértjére nincs felelet, nincs, nem is lehet magyarázat. A meggyilkolt magyarok mind ártatlanok voltak. Talán a volt Vörös Hadsereg levéltára őrzi a titkot, hogy a győztesen előrenyomuló 107. lövész (parancsnoka: M. A. Bogdanov vezérőrnagy) és a 31. gépesített dandár (parancsnok: K. F. Seleznyev ezredes) dicső katonái miért követtek el emberirtást. Az egyedüli emlékező a már elhunyt Mozsgai József plébános, aki sokak ellenkezésére még 2001-ben dokumentálta a tragédiát, tiszteletet adva az áldozatoknak. Ő szorgalmazta a tömeggyilkosság helyén emelt igencsak szolid emlékművet. Adassék tisztelet annak a plébánosnak is, akinek volt ereje a halotti anyakönyvbe beírni a halál való okát, azt hogy golyó végzett a szeren­csétlennel. (Füssy Angela, Magyar Nemzet 2012-02-12.)

A földreform végrehajtása
 

Az 1945. március 17-én kiadott 600/1945. M.E. számú rendelet értelmében a nagybirtokok és a háborús bűnösök (Volksbund-tagok) ingatlanainak elvételével biztosították azt a földalapot, amelyből földhöz juttatták a szegényparasztságot és az agrárproletárokat. A szakszrűen kezelt és jól adminisztrált zirci apátsági és a mintagazdaságnak számító Szávozd-féle veimi gazdaság igénybevétele nem jelentett gondot, hiszen az igénylők mindkettőt jól ismerték, a birtokok földhivatali nyilvántartása is naprakész volt. Sokkal nagyobb problémát jelentett annak eldöntése, hogy kit tekintsenek „háborús bűnösnek”. Minthogy a lakosság többsége német anyanyelvűnek számított, elsősorban a telepítésre alkalmas „anyanyelves” birtokokat kobozták el. 1945 tavaszán a zirci apátság 725 kh birtokát a helyi és olaszfalui lakosok, Veim puszta területét a cselédek, olaszfalui napszámosok és a dudari igénylők között osztották fel.

A földreform gyors végrehajtását a telekkönyvi munkálatok megkésve követték, s mivel a kitelepítés 1948-ig elhúzódott, a tényleges birtokviszonyok telekkönyvezését csak ezután végezhették el.

Cséplés

Németek kitelepítése 
 

     A falu 20. századi történetében a legnagyobb változást a felülről irányított ki- és betelepítés jelentette. Az 1941-es népszámláláskor a település 1659 lakosából 650 fő vallotta magát német anyanyelvűnek, 266-an német nemzetiségűnek. A faluban 208 Volksbund tag volt és 20 fiatal szolgált SS katonaként a Wermachtban. 

A kitelepített Resl-család a szászországi Thalheimben

   A magyar hatóságok 1948. január 31-én 31 családot telepítettek ki marhavagonokban Németország keleti megszállási övezetébe, a szászországi Thalheim városkába és környékére. A hivatalos összeírások szerint a falu tizennyolc százalékát, 226 személyt, 31 családot, többségében a falu legmódosabb famíliáját telepítették ki. Számukra a kitelepítés tragédia volt, menni kellett a bizonytalan ismeretlenbe, itt kellett hagyni nemzedékek munkájának eredményét, a házat, földet, berendezést, az engedélyezett ötven kilón kívül mindent. Itt kellett hagyni a szomszédokat, a rokonok egy részét, a falut, a hazát, ráadásul büntetésből, a legtöbb esetben teljesen ártatlanul, soha el nem követett bűnökért.

A kitelepítettek helyébe a Felvidékről a Kassa melletti Perényből, továbbá Pozsonypüspökiből, Ipolyságról összesen 33 család érkezett Olaszfaluba, közel száz fővel a szlovák-magyar „lakosságcsere” keretében, akik jómódú, szorgalmas emberek voltak (gazdasági felszerelésüket és bútoraikat magukkal hozhatták). Az olaszfalui kitelepített családokhoz hasonlóan a felvidéki magyarok számára is súlyos megrázkódtatást jelentett a beköltözés. Sírva hagyták ott az ismerős környéket, a családi otthont, és még évek múlva is visszakívánkoztak, sokan a Duna mellé húzódtak a visszaköltözés reményében.

            Bár hivatalosan a német nemzetiség elleni jogfosztó intézkedéseket 1950-ben megszüntették, a megfélemlítettség érzését nem lehetett az egyik napról a másikra megszüntetni. A „hitlerista” múlt ott kísértett a mélyben, s bár hallgatás övezte, nem lehetett tudni, mikor hozzák fel érvként a hatóságok.

Olaszfalu a tanácsrendszer időszakában (1950–1989) 
 

Magyarországon és egyben Olaszfaluban is 1950–1956 között a párt- és állami szervek a tanács legfőbb feladatának a mezőgazdasági termelés, továbbá az adózás (beadás) irányítását, a felsőbb rendeletek szigorú végrehajtását tekintették. Már az első, 1950. december 5-én tartott tanácsülésen is a legfőbb téma a „terménybegyűjtés és adóbehajtás” állásának ismertetése volt. Mivel a község a beszolgáltatást minden terményből 100% felett teljesítette. Arról viszont mélyen hallgattak, hogy a hús, baromfi, kenyérgabona, burgonya, takarmány, napraforgó, tej és tojás beszolgáltatása súlyos terhet rótt a lakosságra, a beadási terv túlteljesítése pedig a családok megélhetését veszélyeztette, hiszen a vetőmag- és élelmiszerkészletek rovására történt. 1951-ben és 1952-ben a kormányzat fokozta a beadási terheket, 1952-ben a gabonabeadást közvetlenül közvetlenül a cséplőgéptől kellett teljesíteni. 1953 júniusától a Nagy Imre-féle kormányzat csökkentette ugyan a beszolgáltatási kötelezettséget, de a beszolgáltatás 1956-ig fennmaradt.

1956 forradalmi eseményeiben Zirc körzetében a dudari szénbánya és az eplényi mangánbánya bányászai játszották a főszerepet. November és december folyamán mindkét üzemben sztrájkoltak, csak a karbantartási munkákat végezték el. Miközben az olaszfalu, eplényi bányászok sztrájkoltak, a parasztok elvégezték az őszi mezőgazdasági munkákat, hogy a következő évi termést betakaríthassák.

Olaszfalu napjainkban

A sztrájkok miatt akadozott a közlekedés, a falu lakossága az inflációtól tartva felvásárolták a zsírt, lisztet, sót, cukrot, paprikát és petróleumot, s ezért áruhiány lépett fel. November 20-án arról beszéltek, hogy 20 szovjet hadosztály érkezik az országba, a fiatalokat összeszedik, és a Szovjetunióba viszik. Mindezek hatására a zirci járásból a 17–18 éves fiatalok, különösen a németajkú községekből tömegesen hagyták el az országot és mentek Ausztrián át Nyugat-Európába, majd onnan a tengeren túlra. A kedélyek megnyugtatására 1957 tavaszán megkezdődött az 1952-ben államosított házak visszajuttatása, de a legnagyobb sérelem orvoslása, a Volksbund-szervezet tagjaitól elkobzott házak visszaadása nem történt meg. A volt tulajdonosoknak úgy kellett visszavásárolniuk, ha a szülői házban kívántak lakni.

A magyar forradalom leverése után az újjászervezett kommunista párt (MSZMP) Kádár János került, aki 1989-ig meghatározta az állami és pártvezetés stílusát. A korszak kezdetén a diktatúra kemény, majd egyre kifinomultabb eszközökkel igyekezett a hatalmát megszilárdítani és a társadalmat ellenőrzése alá vonni. A sikeres gazdasági modernizáció és javuló életszínvonal, szabadabb egyéni mozgástér kőrvonalazódott: az egyének többsége elfogadta a megváltozhatatlannak tűnő rendszert, melyben a maga számára a boldogulás sikeres útjait kereste. Olaszfaluban a községfejlesztés fontosabb eredményei: 1959-ben Termelőszövetkezetet szerveztek, amely a későbbiekben segítette a községi fejlesztéseket. 1960-ban új óvodát építettek, 1965-ben telefont kapott a falu. Megoldották a hús és kenyérellátást. Az infrastruktúra minden eleme átalakult: a villanyhálózat, vízvezeték, aszfaltos út és autóbusz-közlekedés jelentette a minőségi lépéseket. A tanácsi kimutatás szerint 1945–1970 között 196 új lakás épült, 99 házat felújítottak vagy átépítettek. A háztartásokban lassan elterjedtek a gépek. Az 1980-as években orvosi rendelőt és lakást építettek.

Olaszfalu a rendszerváltás után (1989-napjainkig)
 

            A település a rendszerváltás után kezd újra magára találni. Az újjáalakult község a köztársasági elnök jóváhagyásával 1993. január 1-én szakadt el Zirctől és vált független településsé. 1997–98-ban kiépítették a gázvezetéket, korszerűsítették a telefonhálózatot. 2000-ben befejezték a csatornahálózat kiépítését.

A rendszerváltás viszont tönkretette a szocialista gazdaságot. A tsz megszűnt, az egykori gazdák az elvett földjeikért kárpótlási jegyet kaptak, de azokért nem sok mindent tudtak vásárolni. 1994-ben felszámolták a dudari bányát is, a munkások egy részét korkedvezménnyel nyugdíjazták, másokat pedig Balinkán vagy Márkushegyen helyezték el. Kitörési pontként a kisvállalkozások alapításában láttak lehetőséget.

A rendszerváltozás a hitélet újbóli fellendülésével járt, ismét lehetett hittanórát tartani az iskolában. Megnövekedett az igény a nemzetiségi hovatartozás megerősítésére és ápolására.

Intézményrendszer

Községi Önkormányzat
 

Olaszfalu közigazgatásilag a kiegyezés korában a zirci járáshoz tartozott. A községek életét szabályozó 1871. évi XVIII. tc. és az 1886. évi XXII. tc. végrehajtásakor kialakított körjegyzőség beosztás szerint Olaszfalu körjegyzőségi székhellyé vált, beosztott kisközsége 1950-ig a szintén német nemzetiségű Lókút község lett.

Olaszfalu címere

Lókúthoz Óbánya és Pénzeskút puszta, Olaszfaluhoz Eplény és Veim puszta tartozott, így szétszórtan elhelyezkedő településeket kellett irányítani, melyek megközelítése sem ment könnyen, hiszen országúton Lókútra csak kerülővel, Zircen, Aklin át lehetett eljutni. A körjegyzőséghez legtávolabb eső település, Pénzeskút 14 kilométerre volt Olaszfalutól.

Az 1886. évi XXII. tc. Olaszfalut a kisközségek közé sorolta, ami azt jelentette, hogy csak más kisközséggel szövetkezve volt képes ellátni feladatát. Az olaszfalui körjegyzőséghez tartozott Lókút község, amelynek részt kellett vennie a közös költségek viselésében.

Nagyesztergár 1945. január 1-én közigazgatásilag kisközség volt a zirci járásban, körjegyzőség székhelye, amelyhez Lókút kisközség volt beosztva.

1950. október 22-től 1973. április 15-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött. A tanács két testületből állt: a tanácsülés az államhatalmat gyakorolta, az általa választott végrehajtó bizottság az államigazgatási feladatokat látta el. A községi tanács az illetékes járási, a járási a megyei tanácsnak, az pedig a kormánynak volt alárendelve. A tervutasításos gazdasági rendszerben a tényleges politikai hatalmat a központi pártszervek gyakorolták, a közigazgatásra már csak a pontos végrehajtás feladata hárult.

Olaszfalu 1970. június 30-ig a zirci, ezután a veszprémi járáshoz tartozott.

1973. április 15. hatállyal Olaszfalut is elérte a körzetesítés. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Zirc székhellyel Lókút, Nagyesztergár, Olaszfalu és Zirc községek területén községi közös tanács szervezését határozta el, s ezzel hosszú időre megszűnt a község önkormányzati önállósága. Zircet 1984. január 1-én nyilvánították várossá, és hogy meglegyen a lélekszám is, az eddig vele közös tanácsú községeket: Nagyesztergárt, Olaszfalut és Lókutat beolvasztották az új városba. Így lett Olaszfalu Zirc városrésze.

1992-ben Olaszfalu és Lókút, 1993-ban Nagyesztergárral együtt közös körjegyzőséget hozott létre. Ennek központja Olaszfalu lett, mert itt tudtak a hivatal számára helyiséget biztosítani.

Olaszfalui Német Kisebbségi Önkormányzat
 

2010 óta működik a településen német nemzetiségi önkormányzat. Elsődleges feladata a német (sváb) hagyományok megőrzése. Terveik között szerepel egy német testvérközségi kapcsolat kialakítása. Ez jelenleg folyamatban van.

Az önkormányzatok szervezésében kerülnek megrendezésre az immár hagyománnyá váló a helyi identitást erősítő rendezvények:

Megemlékezés az I. és II. világháború áldozatairól
 

A rendezvény a templomudvarban, az emlékmű előtt kerül megrendezésre minden évben március 23-ához legközelebb eső vasárnapon, a szentmise után.

Világháborús emlékmű

Magas-Bakonyi Krumpliszüreti és Művészeti Fesztivál
 

2003 szeptemberében került első alkalommal megrendezésre - hagyományteremtő céllal - az I. Magas-Bakonyi Krumpliszüreti és Művészeti Fesztivál, azaz a Krumplifesztivál. A rendezvény a "krumpli jegyében" zajlik: délelőtt játszóház gyermekeknek, krumplinyomda, krumpliszobrászat, ügyességi játékok, krumpli-TOTÓ, kézműves foglalkozások. Délután néptánc, nemzetiségi dalkörök műsora, musical, helyi iskolások műsora szórakoztatja a rendezvény résztvevőit. Legkisebb, legnagyobb, állati krumpli, krumpli TOTÓ értékelése. Este hírességek, valamint a környék zenészei gondoskodnak a talpalávalóról. A rendezvényen krumpli fajtabemutató látható, valamint krumplis életekből kóstoló várja a vendégeket.
Minden évben sok újdonsággal és meglepetéssel készülünk a nagyérdemű szórakoztatására, például burgonyaszedő-, valamint főzőversennyel. De volt már meglepetés koncert, humorista és sok más érdekesség

Olaszfalui Krumplifesztivál

Mindenki Karácsonya
 

A falu közös karácsonyi ünnepsége betlehemesekkel, óvodások, iskolások és a Szivárvány Kamarakórus fellépésével. A program a Szent Vendel szobor melletti fenyők alatt kerül megrendezésre minden évben karácsony előtt.

Villax Ferdinánd Általános Iskola (Olaszfalu, Váci utca 17.)
 

Az iskola régi alapítású, 1715-ben már fennállt, hiszen írásos emlékek tanúsítják, hogy ekkor szerződtették az első rektort. 1837-ben Villax Ferdinánd ciszterci apát új iskolát alapított Olaszfaluban. Olyan iskolát adott Olaszfalunak - vagy ahogy ő írta - emelt a nevelésnek 1837-ben, amely abban az időben messze a környéken egyedülállónak bizonyult.

Iskolai osztálykép az 1950-es évekből

Villax pártolta és tisztelte a tudást, a tudományokban való jártasságot, és mindenkinek segített ennek megszerzésében. Modern, korszerű iskolákkal szolgálta a nemzetet. Amikor 1990-ben felvetődött a kérdés, hogy ki legyen az iskola névadója szinte egyértelmű volt a válasz: az aki igazán szívügyének tekintette az iskola létrehozását. Azóta viseli az iskola Villax Ferdinánd nevét. 2000. szeptember 30-án Villax Ferdinánd tiszteletére az alapító és névadó bronz szoborportréját állították, illetve avatták fel az iskola előtti parkban, mintegy örök emléket állítva az apátnak.

Hat általános iskolai évfolyam tanul az intézményben. A tanítás két épületben, hét tanteremben folyik, ebből három szakterem (biológia-földrajz, kémia-fizika, számítástechnika).

Villax Ferdinánd Általános Iskola

A gázfűtéses, vízvezetékes, csatornahálózattal ellátott, jól felszerelt és otthonosan díszített iskola megfelelő körülményeket biztosít az oktató-nevelő munkához. Az oktatás délelőtti munkarendben történik, délután 1 napközis csoport működik a szülők igényének megfelelően. A diákok részére étkezési lehetőséget, és reggel 7 órától ügyeletet biztosítanak.

A Villax Ferdinánd Általános Iskolába járó gyermekek korszerű szaktantermekben tanulnak, modern számítógépes teremben (15 számítógép) sajátítják el a számítógépes alapismereteket és ismerkedhetnek az Internetes világgal. Az 1999-ben épített 96 négyzetméter alapterületű tornaterem nemcsak testedzéseknek, de kulturális rendezvényeknek is helyet biztosít. Az iskola B épületben található a mintegy 10000 kötetes iskolai könyvtár, mely hasznos olvasnivalót kínál a tanulóknak és a tanároknak Ebben az épületben található az ebédlő és a melegítő konyha. Az iskolát egy oktató és pihenőpark veszi körül, amelynek része a zárt iskolaudvar, a teraszos - asztalokkal, padokkal ellátott - pihenőrésze és a kis tó. Az iskola rendelkezésére áll a futballpálya, futópálya és a kézilabdapálya, melyet a falu lakói is használhatnak. 2001-től kihelyezett zeneiskola működik az intézményben, 2004 őszétől alapfokú művészeti képzés indult néptánc-, színjátszás és kézműves foglalkozások bevezetésével.

Az iskola célja, hogy olyan továbbépíthető tudást adjon, ami lehetővé teszi a továbbtanulást. A diákok életkori sajátosságait, képességeit, igényeit figyelembe véve biztosítottak a lehetőségek a fakultatív tárgyak, szakkörök működéséhez. Fakultáció keretében tanulják a számítógépes gépírást, valamint a környezetvédelmi és biokertészeti ismereteket. 1995-ben az iskola összeállított egy egészségnevelő programot a hátrányos helyzetű gyerekek életminőségének javítására. Ennek kapcsán az intézmény 2000 decemberében az Egészségvirág Egyesület bázisiskolája lett. Profilja az egészséges életmódra, környezet- és természetvédelemre való nevelés.

Az iskola hosszabb ideje hangsúlyt fektet a minőségfejlesztésre Ennek a programnak a továbbfejlesztett változata ma már szerves része a helyi pedagógiai programnak, egyben az iskola profilja. 2000 májusától kidolgozásra került a COMENUS I. minőségfejlesztő program partnerközpontú működési intézményi modellje.

Kuntich Etelka Napköziotthonos Óvoda (Olaszfalu, Váci utca 17.)
 

Olaszfaluban 1959-től működik óvoda. A jelenlegi 50 férőhelyes óvoda 1961-ben épült. Az óvoda elhelyezkedése ideális, a falu forgalomtól elzárt, szélvédett területén található. A két csoportszoba 102 m², az udvari játszótér területe 443 m². Az óvodához 448 m² kert és gyümölcsös is tartozik.

Az elmúlt években szerencsére a gyermeklétszám nem csökkent. A gyermekekkel 3 óvónő és 2 dada foglalkozik. 2004-ben került sor az óvoda névadó ünnepélyére. Az óvoda - az óvoda létesítését szorgalmazó első óvónő - Kuntich Etelka nevét vette fel. Az ünnepség keretében az óvoda udvarán felavatták az óvodaalapító Kuntich Etelka bronz emlékművét, mely Raffay Béla alkotása.

2009. augusztus 1-től az óvoda a Zirc és Környéke Közoktatási Óvodatársulás tagintézménye. Az óvoda rendszeres programjai: Kincsesláda Bábszínház, Petőfi Színház gyermekelőadásainak látogatása, zenés délutánok, karácsony, évzáró, anyák napja. farsang, kirándulások és a júniusban megrendezésre kerülő családi nap. Az intézmény kismama klubot szervez a leendő óvodásoknak és szüleiknek. A kismama klub éves tervvel rendelkezik. A 2008/2009-es nevelési évtől az óvodában Német nemzetiségi nevelés is folyik, Jakab Adrienn óvodapedagógus vezetésével. Az óvoda "Szivárvány" nevelési programja alapján a gyermekeket igyekszünk sokoldalúan nevelni, fejleszteni. A nevelési folyamatban nagy hangsúlyt fektetnek az életkori sajátosságokra, a játékos tevékenységekre, igyekeznek kiaknázni a szép természeti környezet kínálta lehetőségeket is.

Civil szervezetek
 

Barátság Nyugdíjas Klub
 

A klub 1998. október 21-én alakult 23 taggal. A nyugdíjasok hetente csütörtöki nap találkoznak, rendszeresen kirándulnak, énekkaruk is van. A klubot jelenleg Botos Dezsőné vezeti.

Első Baráti Kör

Vezetője Burján István

Gazdakör

1995-ben alakult meg a Gazdakör. A Gazdakör elnöke előadásokat, mezőgazdasági kiállításokra utakat szervez, segíti a termelőket olcsóbb műtrágyához, növényvédő szerekhez, gabona vetőmaghoz, burgonya vetőgumóhoz jutni. A gazdakör terveiben szerepel egy Erdőbirtokos Egyesület létrehozása, mely az erdőbirtokkal rendelkező gazdákat fogja össze. Tagjainak célja az erdő védelme, biológiai egyensúlyának fenntartása. Vezető: Menczel Lőrinc.

Köveskút Hagyományőrző Egyesület

Vezetője Máhl Józsefné

Önkéntes Tűzoltóság

Vezetője Fogl Gábor

Szivárvány Kamarakórus

1998. december 7-én alakult Gelesz Imréné karnagy irányításával. A kórustagok hetente egy alkalommal próbálnak, s gyakran fellépnek a községi rendezvényeken, többek között minden évben karácsonyi koncertet adnak a templomban. Ünnepeinkről való megemlékezés színvonalát emeli a kórus fellépése. Szívesen vesznek részt vendégszereplésen.

A kórusnak jelenleg 15 aktív tagja van: Gelesz Imréné, karnagy, Bodó Péterné, Boriszné Hanich Edit, Csomai Tünde, Dobos Gézáné, Fábián Erika, Kajtár Gáborné, Kovács Józsefné, Máhl Józsefné, Menczel Zoltánné, Novákné Strasszer Ildikó, Piedl Judit, Tafferner Józsefné, Tamásné Janni Erika és Tóth Ildikó.

Vöröskereszt

A Vöröskereszt helyi szervezetét Máhl Józsefné vezeti. Rendszeresen szerveznek véradást a helyi általános iskolában.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

Olaszfalu a tipikus irtásos települések közé tartozik, a falu beltelkeinek szabályossága feltehetően a telepítés módjával függött össze. A falun belül szabályosan kimért telkeken, nagyjából egy időben, azonos gazdasági alapokon indult meg az építkezés.

Olaszfalui utcakép az 1940-es években

A település sajátosságainak kialakulásában nem lehetett a telepesek otthonról hozott hagyományainak meghatározó jelentősége. Az itteni németek a helyben talált házakhoz hasonlókat építettek, ennek megfelelően építkezésük már a letelepedés idején sem lehetett egységes. Házaik a magyar házaknál is megfigyelhető fejlődési fokozatokat mutatják. Jellemző építkezésükre a gazdasági épületek nagyobb mérete, igényesebb kivitele, specializáltsága.

Olaszfalu belterületén a falut átszelő fő utca két oldalán kialakított beltelken épített szoba-konyha-kamra elrendezésű, tömés- vagy kőfalú, zsuppal fedett házakban laktak.

Építészetileg védett olaszfalui ház

A terepviszonyok miatt sok szűk, lejtős, vízmosta udvar volt, amelynek végében helyezkedtek el az istállók és ólak. Az udvar mögötti gyümölcsösben, kertben megtermett a konyhára való.

A házak egy része alapozás nélkül épült, csupán a 20. század 30-as éveitől változott meg az építés technikája. Az alacsony, kisablakos házak helyiségei közül kiemelt helye volt a konyhának, ahol a tűzhely mellett összegyűlt a család, különösen télen, amikor a nagy havazások miatt az utak járhatatlanná váltak. A füstös-konyhás, majd szabadkéményes füstelvezetés nemcsak egészségtelenné tette a levegőt, hanem tűzveszélytől is tartani kellett. A házban nemcsak a családtagoknak kellett helyet adni, hanem szolgáknak és szolgálóknak is. Az 1810-es évektől fennmaradt plébániai adóösszeírások tanúsítják, hogy a módosabb gazdák nem lehettek meg fogadott munkaerő nélkül. Jó időben szolgalegények az istállóban, pajtában, gádorban is alhattak, szolgálóknak is akadt hely valamelyik zugban. 

A házakat kalákában építették egy-egy hozzáértő, ügyes kezű parasztember, esetleg kőműves irányításával. A házépítéshez szükséges minden anyagot megadott a közvetlen környezet, mely talán csak a vizet mérte szűkösebben a kelleténél. A ház egyszerű berendezési tárgyait (asztal, szék, ágy, láda), a konyhai eszközkészlet egy részét, s a gazdasági eszközök javarészét és helyben el tudták készíteni. (Hudi 2005: 95.)

Szakrális környezet
 

A lakosság vallási hovatartozása
 

Felekezeti megoszlás tekintetében Nagyesztergár lakossága az 1732. évi telepítésig vegyes felekezetű volt. A török hódoltságit átvészelő magyar lakosság református, a betelepülő szlovák és német lakosság katolikus volt. Az apátság 1732-ben állította válaszút elé a református magyar jobbágyokat: vagy mindannyian visszatérnek a katolikus hitre, vagy pedig szedik a sátorfájukat. Vallásuk megőrzése érdekében az utóbbit választották, s Litér pusztára költöztek, ahol új falut alapítottak.

A református lakosság elköltözése után Olaszfalu lakossága egységesen katolikus lett. A cisztercita rend központja, a közeli Zirc lett a hitélet meghatározója. A falu Nánával, Porvával együtt évtizedeken át a zirci plébániához tartozott. Olaszfalu és Bakonynána 1764-ben szakadt el Zirctől, Porva csak 1788-ban vált önállóvá. Néhány református család a 20. században költözött a faluba. 1901-ben a katolikusok száma 1944 fő, a reformátusok 2, az evangélikusok 2 fővel képviselték magukat. 1949-ben 2094 katolikus mellett, 4 evangélikus és 21 református élt a faluban.

Az olaszfalui templombelső képe

Templom
 

Olaszfalu török hódoltság utáni első templomát a zirci apátság építtette 1764-ben a mainál kisebb méretben és éghető anyagból, emiatt 1802. augusztus 12-én keletkezett tűzvészben falu házaival egyetemben leégett. Helyébe épült a mai barokk templom. Az 1827-es egyházlátogatás szerint a templom 14 öl 4 láb (29 méter) hosszú, és 2 láb (8,8 méter) széles volt, s tornyában a 19. században már három harang lakott. A 675 fontos nagyharangot 1804-ben a Szentháromság, a 390 fontos középsőt Szent Flórián és Donát tiszteletére szentelték. A legkisebbet, a 72,5 fontos kisharangot Szent József tiszteletére 1824-ben szentelte fel Makay Antal veszprémi püspök. A templomot Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Búcsúja Szentháromság vasárnapján van.

1845-ben a népesség egészéhez képest a templom már kicsinek számított, a hatóságok a bővítését javasolták, de erre nem került sor.

Az önálló olaszfalui lelkészséget Haschke Konstantin heinrichaui apát 1764-ben szervezte, s ellátásával a zirci cisztercitákat bízta meg, akik évtizedeken át kijártak a faluba. A plébániát 1787-ben állították fel, a parókiát is közel ezzel egyidőben építették, így ettől kezdve a lelkészek is helyben éltek. Az anyakönyveket 1747-től kezdve vezették.

Az olaszfalui katolikus templom

Kálvária
 

Olaszfalu hívő lakossága az 1870-es évek közepén határozta el, hogy falujukban kálváriát emelnek. Az építés költségeit a község lakói - ki-ki lehetőségei szerint - adták össze. A gyűjtés és az építkezés fő szervezője Szlotta József kántortanító volt. 1874-ben elkészült a három kőkereszt, fallal körülvéve, majd megépült a 10 stáció is. A keresztúti képeket később rendelték meg Bécsben. 1912-ben „a már romban heverő kálváriát közadakozás útján újították meg”. A keresztút ügyét továbbra is a falu elöljárósága intézte. A község bírája, Czepek Mátyás számolt be az Egyházmegyei Hivatalnak a felújítás részleteiről és kérvényezte a korábban a kálvária javára letett alapítványi összeg kiutalását. A kért pénzösszeget ugyan a Hivatal kiutalta, de levélben értesítette a falu lelkészét, aki kezdeményezte a templomban, az előírásoknak megfelelő, (14 stációs) keresztút felállítását. Az „illendőségnek megfelelő via crucis”-t 1914 februárjában szentelték fel.

1934 nyarán a falu lelkipásztorának - Fránek Döme zirci cisztercitának - kezdeményezésére a kálváriát áthelyezték a templom udvarába. Előképként szolgálhatott az ugyancsak ciszter plébánia, Bakonynána 1933-ban befejezett építkezése. Az új kálváriát és a vele egyidőben megépülő hősök emlékművét az olaszfalui hívek áldozatkészsége hozta létre. Ezzel egyidőben a templomot a zirci Apátúr, mint kegyúr állíttatta helyre. A renovált templomot, az új keresztutat és a falu háborúban elesett hőseinek emlékművét 1934. november 11-én áldotta meg dr. Werner Adolf zirci apát.

Az olaszfalui kálvária	Az olaszfalui kálvária

Keresztek 
 

1.      Olaszfaluban a veimi úton lévő fakeresztet 1863-ban Ringhoffer József állíttatta és alapítvány formájában fenntartásáról is gondoskodott.

2.       A zirci úton a Neuhauser család állíttatott kőkeresztet 1882-ben.

3.      Az Eplény felé vezető úton álló kőkeresztrők Edlinger Lőrinc gondoskodott.

4.      A Szabó-ház előtt álló keresztet Szabó Lőrinc és felesége Szőllősy Mária állíttatta és 1898-ban 100 korona értékű alapítvánnyal gondoskodott fenntartásáról.

5.      A Csokonai Vitéz Mihály utcában, a templom előtti fakeresztet, melyet a hívek saját költségükön állíttattak és azután többször is felújítottak, 1916-ban cserélték ki kőkeresztre.

6.      A templomudvarában a kálvária részeként áll a hármaskereszt, amelyet, amelyet 1934-ben állítottak.

7.      Az olaszfalui temetőben ma egy kőkereszt áll a régi fakereszt helyén, ezt Szabó Otmár ciszterci szerzetes állíttatta saját költségén.

1. Az alsóperei temetőkeresztet az elmúlt években újították fel. 
2. Alsóperén egy kőkereszt ma is hirdeti az egykor itt élt lakosság Istenbe vetett bizalmát

A keresztek gondozásáról, állítójáról ma sem feledkeznek meg. Sokszor tájékozódásra, dűlőrészek szabatosabb megnevezésére is szolgálnak.

Olaszfalui kereszt	Az alsóperei temetői kereszt megáldása
Alsóperei kőkereszt	Hármaskereszt az olaszfalui templom udvarán

Szokások
 

Egyházi évhez kötődő szokások:

A templomhoz kötött vallásgyakorlatoknak legfontosabb rendszeres alkalmai voltak a vasárnapi szentmisék, valamint az ünnepi misék. Ezen kívül a szentek névünnepéhez kötődően és a fogadott ünnepekkor ugyancsak voltak templomi alkalmak, amelyekre elment a hívek nagy része.

Vasárnap délutáni beszélgetők 1944. júniusában Olaszfaluban

Advent

Az egyházi esztendő kezdete advent, amelynek négy hete a karácsony ünnepének várásával és a rá való készülődéssel telt el. Az 1940-es évekig hajnali mise, rorate hetente kétszer volt, kedden és pénteken hat órakor. Hajnali misékre sokan elmentek, nők, férfiak, sőt többen a gyermekeket is elvitték.

Borbála (december 4.)

A tizennégy segítőszent egyikének, Borbálának a tisztelete az 1950-es évek végétől vált szokássá Koroncz László ösztönzésére. Borbála, mint a bányászok védőszentjének tiszteletére december 4-én este tartottak misét, amelyen a bányászokért imádkoztak. Ilyenkor a dudari bányában dolgozó férfiak jelentek meg nagy számban, ők látták el a ministránsi teendőket is. Szokás volt ezen kívül Borbálához a jó halál kegyelméért (könnyű halál) is fohászkodni. A vigília ünnepe az éjféli misével zárult, amelyen minden katolikus család részt vett. Előtte megvacsoráztak: gyümölcslevest, mákos vagy diós tésztát ettek (hiszen még böjti idő volt). A templomból hazaérve kocsonyát vagy töltött káposztát fogyasztottak.

Karácsony – Weíhnachten

Szenteste (december 24.)

A betlehemes játékok, pásztorköszöntések alkalma volt. Délután a gyerekek házról házra mentek a legszebb karácsonyi dalokat énekelve, amiért cserébe ajándékokat kaptak. Este a pásztorok korbácsokat csattogtatva és az állatok kolompjaival kolompolva mentek végig a falun. A vacsora után jött a Jézuska és a gyerekek ajándékokat kaptak. Az emberek éjféli misére mentek.

Aprószentek – Unschuldiger Kindelstag (december 28.)

Ezen a napon a fiúk korbáccsal látogatták meg az ismerősöket és rokonokat, majd a lányokat 2–3-szor megütögették és ezt mondták:

„Gelobt sei Jesus Christus.

Frisch und gesund, frisch und gesund 
Beilit dich kein toter Hund!

Früh aufstehen,früh aufstehen,

flei13ig in die Kirche gehen und fleißig betten! 
Gelobt sei Jesus Christus.”

Szilveszter (december 31.) és Újév (január 1.)

Szilveszter délutánján litániát tartottak hálaadásul a kapott jótéteményekért, Újév délelőttjén pedig ünnepi misét tartottak a faluban.

Vízkereszt (január 6.)

Vízkereszt napján volt egyházi szertartás keretében a víz-, kréta- és tömjénszentelés. A templomban megszentelt vízből mindenki vitt haza, amelyből feltöltötték a szenteltvíztartókat. Az 1950-es évek végéig szokásban volt a Vízkereszt napján történő házszentelés, amikor ajtókra írták a három király nevének kezdőbetűit is. Ilyenkor a lelkipásztor valamennyi hívének otthonába eljutott.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (február 2.)

A hívek e napon gyertyát szenteltettek maguknak, amelyet a szentképek vagy a sublóton lévő tárgyak közé állítottak. Amikor a családban beteg volt, szentelt gyertyát gyújtottak meg.

Szent Balázs (február 3.)

Szent Balázsnak, a torokbajban szenvedők közbenjárójának napján a templomban adott „torokáldásra” (Balázs-áldás) az anyák kicsiny gyermekeiket is elhozták. Ilyenkor két keresztbetett és meggyújtott viaszgyertyát illesztettek a hívek ajka alá, mialatt a pap elmondta az áldás szövegét.

Farsang

Január 6-val megkezdődött a farsang, amely a lakodalmak időszaka, a bálok ideje volt. Olaszfaluban a farsang három utolsó napja volt igazi ünnep. Három napig tartott a farsangi, vagy húshagyói bál, de kedd éjfélkor a bálnak helyet adó kocsmát szigorúan bezárták.

Nagyböjt - Fasten

Hamvazószerdán az előző esztendei virágnapi barka elégetésével nyert hamuval hamvazkodtak, s ezzel kezdetét vette a nagyböjt, amelynek hat hetében minden pénteken böjtös, hús nélküli ételféleségeket ettek.

Húsvét

Húsvét előtti utolsó vasárnap a katolikusok Jézus Jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. Virágvasárnap a barkaszentelés napja. Az előző nap leszedett barkákat a pap megáldotta, amelyből egyet a hozzátartozók sírjára, egyet az eresz alá tettek, hogy védelmezze a házat a villámcsapástól. Mindig megőrizték a következő virágvasárnapig, amikor is elégették.

Nagyhét

A Nagyhét három végnapjának szokásai is jobbára az egyházi szertatásokhoz kötődtek. Nagycsütörtökön elhallgattak a harangok, helyette kereplőt hajtottak a ministráns gyerekek egészen a feltámadásig, jelezvén az idő múlását.

Nagypéntek szigorú böjti nap volt, legfeljebb gyümölcs- vagy bablevest és mákos vagy diós tésztát ettek ilyenkor. Délután a Rózsafűzér Társulat tagjai elkészítették Jézus sírját, a Szentsírt, amelyet egészen a feltámadásig imádkozva, folyamatosan őriztek és csak a feltámadási körmenet alatt szedtek szét.

Nagyszombaton délután kezdődött az ünnepi szertartás a tűz és a víz megszentelésével.

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap mise keretében került sor az ételszentelésre. A húsvéti kosárba kalácsot, kenyeret, sonkát, tormát, sót és bort tettek, amit megszenteltettek. Valamennyi étel jelkép volt, a bárányra, azaz Krisztusra utalt (sonka, kalács), és egyben gonoszűzést is szolgált (só, torma). A család minden tagja evett belőle, morzsáit, mivel szentelmény volt, a tűzbe vetették.

Húsvéthétfő

Húsvéthétfőn keresték fel egymást a rokonok, barátok. Ez volt a locsolás napja, de csak kölnivízzel öntötték meg a leányokat. A fiúgyermekek néhány fillért és piros tojást kaptak, míg a legényeket itallal és piros tojással kínálták.

Szent György napja (április 24.)

Szent György napja volt cselédek, pásztorok költözésének, a jószág tavaszi kihajtásának a napja.

Áldozócsütörtök (Húsvét után negyven nap)

Áldozócsütörtök előtti három napok keresztjáró napokvoltak. Erre az alkalomra a faluvégi kereszteket virágokkal feldíszítették, majd a pap vezetésével kivonultak eléjük a hívek énekelve, imádkozva. A kereszteknél a lelkipásztor a négy égtáj felé fordulva megáldotta a földeket. Ilyenkor a termésért, annak megmaradásáért, bőségért könyörögtek.

Pünkösd

        Szentlélek eljövetelének ünnepét misével szentelték meg. Vasárnap délután a rokonokat látogatták meg, pünkösd hétfőn az ifjúság bálozásának napja volt.

Úrnapja

Pünkösd után két héttel Úrnapján, az oltáriszentség ünnepén a falu központjában zöld gallyakból és virágokból sátrakat készítettek. Négy ház előtt a négy égtájnak megfelelően zöld ágakból sátrakat építenek, amit aztán sokszínű mezei és kerti virágokkal díszítenek. Az úrnapi sátor készítését mindig egy-egy család vállalta el, ami megtiszteltetésnek számított. A hívek körmenetben a sátrakhoz vonultak, ahol a szenteltvíz hintése és tömjénezés után a pap az oltáriszentséggel a négy égtáj felé fordulva áldást osztott. A hívek minden sátornál imádkoztak és énekeltek.

Szentháromság vasárnapja (kispünkösd)

Pünkösd utáni első vasárnapon van Olaszfalu búcsúja. Minden család meghívta rokonait, jó ismerőseit más településekről. Már szombaton sütöttek főztek. 

Nagyboldogasszony - Maria Himmelfahrt (augusztus 15.)

Nagyboldogasszony napján a lányok a legszebb fehér ruhájukat vették fel a templomba. Többen ilyenkor indultak el a közeli búcsújáró helyekre, Csatkára és Andocsra , de akadt akinek módja volt Mariazell-be is elzarándokolni. Az előbbi két helyre úgy mentek, hogy fogadtak egy lovas kocsit, az vitte az élelmüket. Ha a gyerekek vagy idősek közül valaki nagyon elfáradt, ráülhetett a szekérre. Éjszakára egy-egy parasztház pajtájában húzhatták meg magukat.

Kisboldogasszony (szeptember 8.)

Szűz Mária születésnapjára emlékeznek ilyenkor.

Olvasós Boldogasszony (október 7.)

Minden hónap első vasárnapján a litánia után volt a titokcsere („Zellwechseln”): egy asszony összegyűjtötte az egyes rózsafüzértizedeket ábrázoló képeket, a kezében tartotta, a többiek húztak belőle.

Vendel ünnepe – Vendelini (október 20.)

A jószágtartó gazdák védőszentje. Az iránta való tiszteletet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy festmény van róla a templomban. A kép eredete nem ismeretes. Ez a nap volt a határideje annak, hogy a köztartozását mindenki rendezze: pap, kántor, harangozó. Ezeken a napokon munkát nem végeztek, hanem misét és litániát hallgattak. Vendel napján ünnepe volt a jószágnak is: nem fogták be, nem dolgoztatták.

Mindenszentek (november 1.) Halottak napja (november 2.)

Az egyházi év a halottakról való megemlékezéssel zárult. Mindenszentekkor, az üdvözült lelkek ünnepén a templomban a Mindenszentek litánia hangzott el. A családok ilyenkor a temetőt hozták rendbe és elhunyt hozzátartozóik sírján gyertyát gyújtottak. Halottak napján ma is megemlékeznek az elhunytakról, ezt szolgálják a sírokon meggyújtott gyertyák.

Nyelvjárás

            Az olaszfalui német lakosság a környező településekről, Zircről, Bakonyoszlopról, Lókútról, Eplényből telepedett meg és ezekkel a falvakkal házasodtak, így a sziléziai alapnépesség az osztrák örökös tartományokból és a német-római birodalom délnémet területeiről érkezettekkel keveredett. A nyelvtörténészek véleménye az, hogy a Zirc környéki németség körében az ui- kettőshangzót használó keleti dunai bajor nyelvjárás vált uralkodóvá.

Olaszfaluban a 20. század közepéig megtartották nyelvjárásukat. Ebben a viszonylag elzárt településen, ahol az 1860-as évek végétől a falu cisztercita lelkészei és a falu tanítói, de a falu magyar földesurai is tudatosan próbálták elmagyarosítani a lakosságot (először a templomi prédikácók nyelvének megváltoztatásával, majd az oktatás nyelve lett teljesen magyar), a családok belső életében, nyelvhasználatába egészen a 20. század közepéig mégse tudtak beavatkozni.

Étkezési szokások 

Olaszfalu környékén nagy hagyományai vannak a krumpli és káposztatermesztésnek. Ételeikben ízletesen és változatosan dolgozzák fel e két alapvető termelvényt. Arról, hogy milyen változatosan elkészíthető ételeket készítenek krumpliból és káposztából, a zirci gazdaasszony képző iskola szaktanárának Brevics Lászlóné által irányitott lelkes asszony csapat munkája alapján bárki meggyőződhetett a krumpli-fesztiválon. Az ízgazdag, harmonikus összetevőkben bővelkedő Olaszfalu gazdag levese, a káposztás beigli, a krumpligombóc és pogácsa ma is kiváló étel.

Heti étrend:

A köznapoknak többé-kevésbé meghatározott étrendje volt:

Hétfőn ebédre bablevest főztek krumplis gombóccal, amit tojásos mártással (híg rántás felengedve négy-öt tojással, tejföllel egy kis ecettel) öntöttek le. A krumplis gombóc nyersen lereszelt krumpliból, lisztből készült sóval ízesítve, melynek a tócsinál keményebb tésztáját üstben főzték ki.

Kedden kelt tészta (legtöbbször mákosbukta) vagy pogácsa volt aszaléklevessel, vagy négy-öt tepsi tócsi („bere”) tejfölös krumplilevessel. Mindig kedden volt a kenyérsütés. Általában hét kenyérnek való tésztát (fele rozs, fele búza) dagasztottak. Mikor a kenyér félig kisült, akkor sütötték meg az ebédre szánt kelt tésztát.

Szerdán zöldségleves (karalábé, borsó) volt kifőtt tésztával, amit túróval, darával vagy káposztával ízesítettek.

Csütörtökön csibét vágtak, amelyből legtöbbször aprólék leves (borsóval, krumplival) és paprikás csirke készült nokedlivel.

Pénteken Aszalt szilvából, almából gyümölcslevest főztek krumplis gombóccal, szilvás mártás hozzáadásával. Este pirítva fogyasztották

Szombaton „sterc” volt aludtejjel vagy krumplis „smargni”, amit főtt-áttört krumpliból és lisztből készítettek és bő olajon kisütöttek. A „sterc” szárazon forróra hevített lisztből készült, amit forró vízzel leforráztak, s mikor keményre megdagadt, forró zsírral vagy olajjal leöntötték, hogy porhanyóvá váljon.

Vasárnap tyúkhúsleves volt, amibe belefőzték az egész tyúkot, majd megsütötték és paradicsom vagy zsömlemártással tálalták. Tésztaként mákos vagy diós kalácsot sütöttek.

Ünnepi étkezések:

A lakodalmi és keresztelői főzés is olyan munkaalkalom, amelyre a család segítséget hívott. Ehhez csoportok alakultak a családtagokból, a rokonokból, szomszédokból – leendő vendégekből, akik vagy maguk jöttek, mivel hasonló szolgálatot igénybe vettek már a háziaktól, vagy illett meghívni őket.

A lakodalmi konyha a lányos háznál volt s általában nem fért be a konyhába, hanem a szabadban volt, az udvaron.

A lakodalmat megelőző héten vágták le az állatokat, marhát vagy borjút, sertést, a baromfit gyakran a vendégek hordták össze. Az ételfőzés az utolsó napra maradt, hogy el ne romoljon. A kalácsok és egyéb sütemények sütéséhez korábban hozzákezdtek.

A falunak mindig volt egy „szakácsnője”, aki a legtapasztaltabb és legügyesebb volt a gazdaasszonyok között. A munkát félig ünnepélyes hangulatban végezték, a lakodalmas család az átlagosnál finomabb ételekkel látta el a dolgozókat, akik munka közben iszogattak, énekeltek.

Közösen készítették el a lakodalom helyszínét is. Ez és az italok előkészítése a férfiak dolga volt. Kiürítették a házat, a bútorok nagy részét kirakták, s U alakban asztalokat raktak be székekkel, padokkal, vagy sátort építettek az udvaron, amit hasonlóképpen rendeztek be.

Szokás volt a temetés után halotti tort rendezni a sírásók és a közeli rokonok számára. Előkészítésében a közeli rokonok és a szomszédok segítettek. Ma már temetési vállalkozó végzi a temetést és a közös imádkozás is a temetőben történik.

Olaszfalui receptek:

Olaszfalu gazdaglevese 

Hozzávaló: 1 szál petrezselyem, 2 szál sárgarépa, hagyma, gomba, 1 szem burgonya, káposzta, karfiol, sovány sertéshúst

A gazdag nevét onnan kapta, hogy nem csak többféle zöldség van benne, hanem ízesítésként húst is hozzáfőzünk. A petrezselymet, sárgarépát, hagymát, gombát, burgonyát, káposztát, karfiolt egyforma kockákra felaprítunk. A sovány sertéshúst felkockázzuk. A hagymát zsírban megpirítjuk, majd a felszeletelt húst ráöntjük, hogy azzal együtt dinsztelődjön, és zsírjára sütjük, amíg kifehéredik, a hús pároljuk. Majd húslével felöntjük, 30 percig főzzük és utána kerülnek bele a zöldségek. A leves befejezéseként a habarás következik. A tejszínbe két kiskanál lisztet teszünk, és ezzel elkeverve behabarjuk a levest. Ha szükséges sóval, fűszerekkel, egy kis citrommal ízesítjük.

Szilvamártás krumplis gombóccal

Hozzávaló krumplis gombóchoz: 1 kg krumpli, 50 dkg liszt, kevés búzadara, 1 tojás, só; a szilvamártáshoz: ½ kg magozott szilva, szegfűszeg, fahéj, 4 kanál cukor, liszt, tejföl a habaráshoz.

A krumplit feltesszük héjastól főzni. Ha megfőtt a héját lehúzzuk és krumplinyomóval áttörjük. Ha már langyos az áttört krumpli hozzá adjuk a lisztet, egy kevés búzadarát, hogy jobb legyen az állaga, 1 egész tojást, ízlés szerint (2 kávéskanál) sót. Kézzel összegyúrjuk, és ha összeállt a gyúródeszkára kiborítjuk. Henger alakúra formáljuk és késsel kétujjnyi dararabokat vágok belőle. Ezekből gombócokat formálunk. Enyhén sós vízben felteszem főzni. A forrástól számított 10 percig főzzük, majd hidegvízbe tesszük.

A szilvamártáshoz kb. ½ liter vizet teszek az edénybe, hozzá szegfűszeget, fahéjjat, a cukrot és a magozott szilvát. Citromlével megöntözöm. Forralás után behabarom a tejfölös, tejszínes habarással.

Pirított gombóc

Hozzávaló a krumplis gombóc: 1 kg krumpli, 50 dkg liszt, kevés búzadara, 1 tojás, só, a pirításhoz zsír

A krumplis gombócból készül. Azt apró szeletekre vágjuk, mert minél apróbb, annál könnyebb megpirítani. A felolvasztott zsírba beleöntjük a szeletekre vágott krumpli gombócokat és 10 perc alatt rózsaszínűre pirítjuk. A pirított gombócot lehet fogyasztani tejjel, aludttejjel, kefirrel, savanyúsággal (káposzta, uborka). Régen különösen finom volt a pincéből felhozott, köcsögben tárolt aludttejjel.

Bakonyi sertésszelet galuskával

Hozzávaló: 1 kg sertéshús, 20 dkg szalonna, 10 dkg gomba, 2-2 paradicsom, paprika, vöröshagyma, só, bors, fűszerpaprika

Megtisztítom a hagymát és felszelem apróra. A húst kiklopfolom, egy-két helyen beírdolom (bevagdalom), besózom, őrölt borssal fűszerezem. Ezután felkockázom a szalonnát, megtisztítom és felszeletelem a gombát. A húst lisztbe forgatjuk, és úgy tesszük a forró zsírba, mert ez elősegíti a törzsanyag képződését és egyben a sűrítésénél is nagyon jó. Miután a hússzeleteket kisütöttük kivesszük a húsokat és a szalonnát sütjük ki. Ezután tesszük bele a hagymát, amit már csak párolunk. Miután megpárolódott a hagyma, tűzről levéve a fűszerpaprikát tesszük bele. Elkeverjük, és csont lével felengedjük. Amíg az alaplevünk forr, addig elkészítjük a paradicsomot és a paprikát. Apró szeletekre vágjuk mindkettőt és hozzáöntjük az alap léhez. Ezután 10-15 percre az alap lébe tesszük a húsokat és együtt. Fedő alatt pároljuk. Utána hozzá tesszük a felszeletelt gombát és 15-20 perces főzés után tejfeles habarással besűrítjük és elkészült a finom étel. Galuskával tálaljuk.

Olajban sült krumplispogácsa

Hozzávaló: 1 kg krumpli, 25 dkg liszt, só

         Tésztája hasonló a krumplisgombóc tésztájához. A krumplit feltesszük héjastól főzni, mert így a tápértéke nem vész el. Ha megfőtt a héját lehúzzuk és krumplinyomóval áttörjük. Ha már langyos az áttört krumpli hozzá adjuk a 20-25 dkg lisztet, egy csipet sót. Nem kell bele tojás, mert attól kemény lenne a pogácsa, és minél kevesebb lisztet teszünk bele, annál finomabb lesz a pogácsa. Összegyúrjuk, kisodorjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Egyik részét lehet szilvalevárral tölteni. A megtöltött pogácsákat kifli alakban áthajtjuk, és az ujjunkkal összenyomjuk, hogy a lekvár ne folyjon ki. Felforrósított olajba tesszük sütni. Másik részét simán kiszaggatjuk, kisütjük olajba és lehet porcukorral, hideg lekvárral fogyasztani, vagy natúrban, de akkor a tésztáját sósabbra kell elkészíteni.

Látnivalók

Olaszfalu a Bakony hegységben a 82. számú főútvonal mentén fekszik. Veszprém városától 20 km-re, a szomszéd megye központjától, Győrtől 60 km távolságra van. A Balatontól 35 km-re, míg Budapesttől 120 km-re található. A Veszprém-Zirc közötti főútvonalon közvetlenül Zirc előtt rövid bekötő út vezet a faluba. Zirctől a "Bakony fővárosától" való távolsága mindössze 3 km.

Természeti környezet
 

      Olaszfalut szép fekvése és a Bakony szívében való elhelyezkedése miatt gyakran keresik fel a kirándulók. Olaszfalu természeti környezete a Bakony kicsinyített mása.

A Bakony magashegyei útjában állnak az északnyugatról érkező hűvös és párás szeleknek, és azokat fölemelkedésre kényszerítik. A magasban lehűlt levegő bő csapadékkal árasztja el az egész Bakony területét.

Az Ördög-árok festői szépségű szakasza

Ebből következik, hogy nyáron több az eső és hűvösebb van, mint más vidéken. A lenyelt víz a hegység lába felé húzódik, és ott bővizű karsztos forrásokban tör a felszínre. A község belterülete 111 ha-t, külterülete 5003 ha-t foglal magában.

A hajdani erőirtással keletkezett település utcái források által nedvesített völgyekre dűlő domboldalakon vagy többnyire sík területen épültek ki. A falut termékeny szántók veszik körül, a község külterületét mégis zömmel hatalmas erdőségek borítják, amelyben több meredek, sok esetben sziklás völgy vágódott. Ezekben időszakos patakok csörgedeznek, vizüket néhol mesterséges tavacskákkal fogják fel az itt élő erdő- és vadgazdák. Háborítatlan csend, szép kilátást nyújtó hegyoldalak és tetők, csörgedező források, virágdús legelők és rétek, érdekes sziklaormok, szorgos emberi kép által megművelt burgonya- és káposztaföldek alkotják Olaszfalu határát.

     A település környékének egyik különlegessége az aktív víznyelő barlangok sokasága, amelyek Olaszfalu Nagyesztergár és Dudar határában az Ördög-árok sziklás oldalfalában bújnak meg és számuk több százra tehető.

Eperjes-hegyi tanösvény
 

Az Eperjes-hegyi tanösvény Olaszfalu határában, az Eperkés-hegyen helyezkedik el. Kialakítását elsősorban egyedülálló földtani értékeinek köszönheti. A terület korábban bányaként működött, ahonnan főképp építő-, illetve díszítőkőként szolgáló kőzeteket bányásztak.

Az egykori betemetetlen bányagödrök veszélyessé váltak, majd illegálisan szemetet helyeztek el bennük. A helybeli emberek összefogtak és indítványozták a terület védetté nyilvánítását. A védetté nyilvánítás után a területet nem csak megtisztították a felgyülemlett szeméttől, hanem tanösvényt alakítottak ki. A 4,5 km hosszú, 8-as nyomvonalat követő tanösvényt 2002-ben adták át.

A 82 hektáros Eperjes-hegyi tanösvény 4,5 km hosszú, kb. 150 m szintkülönbséget leküzdő, jelzett faoszlopokkal jelölt megállókkal. Olaszfaluban a busz végállomásánál nyíló Major utca végén van a tanösvény "indító" táblája, s két autóparkoló. Innen a következő nevezetességeken át vezet az út: Kőkapu - Ördöglik - Eperjes sziklafal - Majális-rét - Földtani feltárások - Idős vadcseresznyefák - Eperjes sziklafal - Eperjes-tető, kilátóhely - Zsomboly - Kőfaragások - Mészégető. A mészkőbányászatnak állít emléket az elkészült tájrendezés. Az egykori erdők nagy részének kiírtása, a szelektív fakitermelés, a legeltetés és a kaszálás mellett a hegyen hosszú ideig folytatott kőbányászat a legjelentősebb emberi hatás. Az itt fejtett mészkőfajta rétegfelszíne is látható a tanösvényen, sok apró kagyló kimállott teknőtöredékével.

Az Eperjest felépítő üledékes kőzetek uralkodóan mészkövek. A mészkő felszín alatti részein gyakran hasadékok mentén végbemenő oldódás barlangokat, zsombolyokat hozhat létre. A sziklahasadékok hűvös, nedves környezete különleges csigáknak nyújt kedvező élőhelyet. A tanösvény időutazást is kínál: az út mentén a hegyet felépítő triász, jura és kréta időszaki mészkőfajták bukkannak a felszínre, a megállóhelyek a képződési időt is jelzik. Az út mentén, akár az Eperjes nagy részén, kiemelkedő tájképi és botanikai értékű szépséges fa matuzsálemek, az egykori erdős vegetáció maradványai láthatók. Leggyakoribb a bükk, mellette többek közt gyertyán, juhar- és tölgy-félék egyedeit hagyták meg. A tanösvényen információs táblák is segítik a túrázókat, pihenőhelyek, asztalok és padok szolgálják a kikapcsolódást.

Alsóperei arborétum
 

A védett területté nyilvánított Alsópere pusztai arborétumban kellemes sétát tehetnek a természet kedvelői. A hely vidéki kedvelt vadászati terület különösen ősszel, amikor a hazai vadászokon kívül, számos vendégvadász is ellátogat ide. A vadászházat 10 hektáros arborétum veszi körül élőfa gyűjteménnyel, látványtóval, pihenőhelyekkel.
A védett területté nyilvánított arborétumban kellemes sétát tehetnek a természet kedvelői.

Köveskúti-forrás

A községtől hat kilométerre, gyönyörű környezetben található a Köveskúti-forrás. Kitűnő piknikezési lehetőséget kínál, érdemes felkeresni .

Római katolikus templom
 

Olaszfalu templomát a zirci apátság építtette barokk stílusban 1764-ben, de leégett 1802. augusztus 12-én keletkezett tűzvészben. A ma látható templom 1804-ben készült el, és Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Búcsúja Szentháromság vasárnapján van.

Az olaszfalui római katolikus templom	Az olaszfalui római katolikus templom

Alsópere-pusztai román stílusú templomrom 
 

A községhez tartozó Alsóperepuszta határában egy 12. századi, román stílusú templomrom áll. A templomromot legkönnyebben úgy érhetjük el, ha a pusztáról Bakonynánára vezető kocsiúton indulunk el. Amint a jobbról telepített fenyvest elhagyjuk, kb. 200 méter után az út jobboldalán keletre egy dombos, szántatlan terület van, amelyet szérűnek használnak és kavicsgödrök vannak rajta. Keleti irányban átmegyünk a dombon, s az alatta elterülő kaszálón át egyenesen az erdőbe. Ennek szélétől kb. 150 méterre dombos részen áll a templomrom. A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyű templomből ma már csak az északi hajófal nyugati felén áll egy mintegy 3 méter magas falrészlet. A templom körül volt temetőt sajnos megbolygatták, megásták, de temető kerítőfalának vonulata kivehető a felszínen.

Ezen a környéken, az Olaszfalu és Alsóperepuszta közötti úttól nem messze található a Csengő-zsomboly.

Képzőművészeti Alkotóház
 

Az önkormányzat által létrehozott alkotóházban nyaranta számos honi és külföldi képzőművész fordul meg, akik alkotásaikkal gazdagítják a község kulturális értékeit.

A faluban július végén rendezik a falunapot, a búcsút pedig minden év májusában tarják.

Források

Hudi József: Olaszfalu története című munkája alapján az összeállítást készítette:

Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Az összeállítást készítette:  Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

Irodalom
 

Békefi Remig (szerk): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai ciszterci rend.Zirc, 1896. 414.

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Olaszfalu leírása: 7–9.

Gubicza Ilona: Gubicza családok évszázadai 1748–2012. Veszprém, 2012. 444.p.

Horváth Konstantin: Zirc története. Zirc, 1930.

Hudi József: Olaszfalu története. Egy magas-bakonyi község múltja és jelene. Olaszfalu, 2005. 441 p.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Olaszfalura vonatkozó források: 18–20, 82–84.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Olaszfalura vonatkozó források: 122–123.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, Munchen – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In: Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerkesztette: Márkusné Vörös Hajnalka – Mészáros Veronika. Veszprém, 2006. 231–244.

Mozsgai József: Fájdalmas péntek. Olastfalu, 1945. március 23.. Olaszfalu, é.n. [2002.]

Neuhauser Frigyes: A zirci német nyelvjárás hangtana. Budapest, 1927.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Olaszfalura vonatkozó adatok: 143.

Orgoványi János: Az Olaszfalui Általános Iskola története. Kézirat 1965. Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye (VeML XV. 20a)

Orgoványi János: Olaszfalu története. Kézirat 1965. Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye (VeML XV. 20a)

Orgoványi János: Az Olaszfalui „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története. Kézirat 1978. Veszprém Megyei Levéltár, Kéziratos dolgozatok gyűjteménye (VeML XV. 20a)

Rómer Flóris: A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat. Győr, 19860.

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Nagyesztergárra vonatkozó adatok: 107, 164.

Tamás Ivett–Ladányi Lingl József: A zirci régió németsége = Das Deutschtum der Sirtzer Region. Zirc, 2000. 111 p.

Olaszfalu jellegzetes ételeiről az Ízőrzők sorozatban rövidfilmet készítette a DunaTV: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=741423&pid=620237

Olaszfalu ételeiből is találunk ízelítőt Halász János honlapján a Receptbazáron http://shop.receptbazar.hu/

2011-ben indított vizsgálatot a Nemzeti Nyomozó Iroda a szovjet hadsereg második világháborúban elkövetett olaszfalui vérengzésének ügyében. A folyamatban lévő nyomozás három szakértőjét hívtuk meg, hogy beszéljenek a téma történeti, jogi és nyomozati hátteréről, összefüggéseiről. http://www.veml.hu/leveltar/id-263.html 2012. november 22-én a Lovassy Gimnáziumban jártuk körül Bűnösök és ártatlanok a háborúbancímmel a háborús erőszak, háborús bűnök és az igazságos jogorvoslat kérdését. Az előadások teljes hang- és képanyaga a Veszprém Megyei Levéltár honlapján elérhető

Levéltári források

Olaszfalu 1732-ban kelt telepítési szerződése a Veszprém Megyei Levéltár úrbéri irataiban az urbáriumok (VeML IV. 1.g.aa.) között található.

A zirci cisztercita rend levéltárában (VEML XII. 2) a rendtagok hagyatékai között találhatunk adatokat az Olaszfaluban lelkészkedő ciszter szerzetesekről: Lux Menyhért, Hauschild Kristóf és Thienel JoachimVillax Ferdinánd (1811. X. – 1812. VIII.), Mászárik Sándor (1816-1818, 1827-1828), Hochenecker Benedek (1818, 1829), Kropf Boldizsár (1819), Mangin Károly (1820, 1824-1825, 1833), Horváth Dániel (1821), Szegh Pál (1822-1823, 1826, 1832), Franck Ádám (1824, 1831), Horváth Simon (1833-1835), Szüts József (1837), Pákozdy Román (1838, 1862-1863), Kaszt Konstantin (1839), Rudits Dénes (1840), Liebhardt Lukács (1841), Ihász György (1842-1843), Májer Móricz (1844), Farkas Gergely (1845), Schmidt Ferdinánd (1846-1848), Szalay Alfréd (1849), Vagovits Bertalan (1850-1851), a heiligenkreutzi Stupka Ferdinánd (1852-1853), Schill Ignác (1853-1854), Minikus Vincze (1856) és Smodiss János (1857-1862), Hauschild Kristóf és Thienel Joachim.

A Zirci Apátság Régi Gazdasági Levéltárában (VeML. XI.601) olaszfalui lakosok hagyatéki leltárai, házassági szerződései találhatók a 19. századból. A nagy építkezéseken résztvevő iparosokról adatok a zirci cisztercita rend számvevőségének irataiban (VEML XII. 2/f) vannak adatok, többek között a vállalkozókkal kötött szerződések 1860–1947.

A Cisztercita Rend Zirci Apátságának Történeti Levéltárában (Archivum Vetus) (VeML XII. 2.a.) található Olaszfalu németekkel való betelepítésének dokumentumai: telepítési szereződés (1732), névsorok, úrbéri szerződések, szerződések, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, határjárások, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a zirci jobbágyok birtokainak, állatállományuknak összeírásai, a rend építkezéseivel kapcsolatos iratok.

A Cisztercita Rend Zirci Apátságának gazdasági irataiban az Erdőmesteri Hivatal anyagában (VeML XI. 601.b.) található a zirci uradalom erdőrendezési iratai (1804–1843), faeladási és erdészeti számadások (1812–1876). A vegyes gazdasági iratokban (VeML XI. 601c) kutatható a plébánia elszámolásai (1848–1913), a zirci uradalom számadásai (20. század). A régi gazdasági levéltárban (VeML XI. 601e) az uradalom személyi állományára vonatkozó összeírások (1805–1844), konvenciós táblák (1805–1844), dézsmajegyzékek (1812–1841); bírószámadások (1812–1847), zirci építkezések: monostor, templom, iskola (19-20. század), az olaszfalui gazdaság pénzügyi elszámolásai és leltárai (1813–1771). Az olaszfalusi jobbágyok ház adás-vételi szerződései, hagyatéki leltárai, házassági szerződései (18–19. század első fele) kutathatók.

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Olaszfalu úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1859-1860). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma (1770), bemondási tábla (1854), dűlőosztályozási jegyzőkönyv (1856), a legelő- és erdőbecsű (1859), a település felmérési és elkülönítési birtokkönyvei (1859-1896), maradványföldek egyéni kimutatásai (1859, 1863).

A birtokrendezési és kiosztási térképek méretük miatt a térképgyűjteménybe került (VeML XV. 11.): T-85, 84/1-2 és 86 Olaszfalu határának kéziratos térképei (1818, 1862, 1896), T-198 Olaszfalu külsőségek térképe (1784).

A település kataszteri felmérésinek (1923, 1942) szöveges anyaga az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térkép térképgyűjteményben VeML XV.11.b.) és a Magyar Országos Levéltárban (MOL S.78–79.) elérhető.

Olaszfalu község polgári kori irataiból (VeML V. 384) a Veszprém Megyei Levéltárba kerültek a képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1886-1950 négy kötetben. A tárgyilag csoportosított iratok közül különféle nyilvántartások (1900-1950): gyámság alatt állók, munkásigazolványok, mezőgazdasági cselédkönyvek, tanítók nyilvántartásai, körorvosok ellenőrzési könyve (1948-1949).

        A községi alapszabályok és szabályrendeletek levéltári gyűjteményében(VeML XXI. 102.) található Olaszfalu községi szervezési szabályrendelete (1948), valamint a bor, hús, sör, fogyasztási adóról valamint a húsvizsgálati díjakról szóló szabályrendeletek (1948).

        Zirci járás főszolgabírójának iratai (VEML IV. 441.). Iparhatósági nyilvántartásokban találunk adatokat az olaszfalui iparosokról (1911–1944), telepengedélyekről (1912–1938).

Az erdőbirtokosságok működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. Olaszfalu község úrbéres erdejének üzemterve a Veszprém megye erdészeti üzemterveinek levéltári gyűjteményében (VeML XXI. 103. /198/a).

Olaszfalu telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban a Zirci Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Olaszfalu telekkönyvi iratainak vezetése a Zirci Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

A Veszprém Megyei Földhivatal Birtokrendezési Osztályának irataiban (VeML. 201. b) településenként csoportosítva megtalálhatók a földbirtokreform végrehajtásának iratain kívül az olaszfalusi németek kitelepítésének és cseh-magyar lakosságcsere lebonyolításának iratai: kimutatások és leltárak a kitelepített német családok által visszahagyott állatokról, bútorokról, használati eszközökről, vegyes- és gazdasági felszerelésekről, a birtokok összeírási ívek, házértékesítési kimutatások, levelezések, a kiosztott csereingatlanok iratai.

A Telepítési Osztály irataiban (VeML. 201. c), községi csoportosításban kutathatók a Németországba kitelepítettek névjegyzékei: az I. névjegyzék, tartalmazza az áttelepülni köteles (német nemzetiségű, Volksbund-tag, SS önkéntes, magyaros nevet visszanémetesítő) személyeket és családtagjaikat, a II-III-IV. névjegyzék a kitelepítés alól mentesített személyeket, az V. névjegyzék az 1941. évi népszámlálásban német anyanyelvűnek vallott, kitelepített személyek jegyzékét. A telepítési osztály irataiban maradtak meg a svábok visszahagyott javairól készült leltárak, táblázatos kimutatások a terményekről, állatokról, a gazdasági eszközökről, használati tárgyakról, a hátrahagyott ingatlanok és a telek pontos felmérési rajzaival.

Olaszfalu Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 862) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1973, az iratok 1949–1959 közötti időszakból kutathatók.

Az olaszfalusi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet iratai (VeML XXX. 586) az 1962–1973 közötti időszak mezőgazdasági termelésének dokumentumait őrzik.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható az olaszfalusi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

 Az olaszfalusi római katolikus elemi népiskolájának iratai 1923–1946-ig (VeML VIII. 246), az eplényi (Olaszfalus) római katolikus elemi népiskolájának iratai1901–1945-ig (VeML VIII. 247), a veimpusztai (Olaszfalus) községi elemi népiskolájának iratai 1940–1946-ig (VeML VIII. 248), az Olaszfalusi Állami Általános Iskola iratai 1946–1969-ig (VeML XXVI. 151), a Felsőperepusztai (Olaszfalu) Állami Általános Iskola iratai 1946–1973-ig (VeML XXVI. 152), az Eplénypusztaipusztai(Olaszfalu) Állami Általános Iskola iratai 1946–1981-ig (VeML XXVI. 170) kerültek levéltárba.

Olaszfalu katolikus híveit 1941-ig a zirci ciszterciták gondozták. Az önálló olaszfalui lelkészséget Haschke Konstantin heinrichaui apát 1764-ben szervezte, s ellátásával a zirci cisztercitákat bízta meg, akik évtizedeken át kijártak a faluba. A plébániát 1787-ben állították fel, a parókiát is közel ezzel egyidőben építették, így ettől kezdve a lelkészek is helyben éltek. Az anyakönyveket 1747-től kezdve vezették. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895–1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár