Földrajzi környezet

Területe 91,68 km2, mely magába foglalja a városhoz csatolt három, korábban önálló község – Borsosgyőr, Kéttornyúlak és Tapolcafő – egykori határát is. Városkörnyéki települései: Nemesgörzsöny, Marcaltő, Takácsi, Nagygyimót, Adásztevel, Nagytevel, Bakonyjákó, Döbrönte, Pápakovácsi, Nóráp, Dáka, Pápadereske, Nyárád, Mihályháza, Mezőlak, Nagyacsád. Városhatára három kistáj területéhez tartozik. Délkeleti nyúlványa az Öreg-Bakony része, felette a Pápai-Bakonyalja sávja húzódik, míg legnagyobb része a Pápa – Devecseri-sík kistájba sorolható. Utóbbi a Kisalföld nagytáj Marcal-medence középtájához tartozik, míg az előző kettő a Bakonyvidék középtáj két kistájcsoportjába sorolandó (Bakonyalja és Északi-Bakony). A város, valamint az egykori Borsosgyőr és Kéttornyúlak belterülete a Pápa-Devecseri síkon fekszik, míg Tapolcafőé már a Pápai-Bakonyalján.

       A pápai Fő tér tengerszint feletti magassága 151 m, a városhatár legalacsonyabb pontja 127 m, a legmagasabb az Öreg-Bakony területére esik: 296 m.

       Felszínét a vízfolyásokat kísérő, víz által lerakott üledékek kivételével zömében negyedkori kavics, degradált kavics, agyag és (futó) homok borítja. Idősebb kőzetek Tapolcafőtől délkeletre bukkannak kis területen a felszínre: oligo-miocén törmelékes összlet és felső-kréta mészkő. Utóbbit a bótakői kőbányában bányásszák. A felszínt borító negyedidőszaki üledéke alatt északnyugat-délkeleti irányba haladva pliocén homok, majd ugyanezen korú agyag borítja, melyek kevés és kis foltban a felszínen is megjelenhetnek. Tapolcafőtől délkeletre a már említett oligo-miocén törmelékes összlet és felső kréta mészkő bújik meg.

       Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves,, de közel áll a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz típushoz. Az évi középhőmérséklet 9,5-10 ºC, a csapadék éves mennyisége 670 – 700 mm.

       Vizei, a Darza- és aTapolca-patak, valamint a Kalapács-ér délkeletről – északnyugatnak tartanak, s a Marcal-folyó vízgyűjtőjéhez tartoznak. Utóbbi két vízfolyás a város határában ered.

       Eredeti növényzete a tatárjuharos- lösztölgyes, délkeleten a cseres tölgyes volt. Előbbit a szántóföldi mezőgazdálkodás tüntette el.

       Határában található a Tapolcafői-láprét Természetvédelmi Terület. Az 1950-es években felfedezett zergeboglár (Trollius europaeus) lelőhelyet 1990-ben nyilvánították védetté. A zergeboglár jégkorszaki maradványfaj, mely a Mogyoró-domb-alja patakkísérő égeresében és nedves rétjein maradt fenn. Helyi védettséget élvez a Belső-Várkert néven ismert park.

       A város a 8-as főközlekedési útvonal városlődi elágazásából induló, s Pápán keresztül Győrnek tartó 83-as főközlekedési úton érhető el. Fontos közlekedési csomópont, mivel a Kisbér –Veszprémvarsány – Celldömölk – Sárvár közút itt keresztezi a 83-as utat. Vasútállomása a Győr – Celldömölk Szombathely vonal fontos pontja.

Településtörténet

A település nevének eredete
 

Pápa város neve puszta személynévi eredetű, valószínűleg egy bajor lovagról kapta a nevét, aki az államalapítás korában a mai város helyén kialakult udvarház elöljárója lehetett.

A pápai főtér

A legelfogadottabb feltevés szerint Gizella királyné kíséretével érkezett Magyarországra, de van olyan nézet, amely szerint a lovag a honfoglalás előtt, még a Frank Őrgrófság korában élt itt. Valószínűleg tőle származott a Pápa nemzetség, melynek a későbbi századokban a város környékén voltak birtokai. A német eredet mellett szól, hogy középkori német nyelvű metszeteken Poppo vagy Poppa néven jelzik a várost.

Az elmúlt századokban a helytörténészek több, a néphagyományban élő mondát feljegyeztek a város nevéről, amelyek általában a hasonló hangzás miatt a katolikus egyházfővel hozzák kapcsolatba a névadást és az államalapítás korába nyúlnak vissza. A legismertebb történet szerint, melyet már Bél Mátyás is feljegyzett 1735-ben, I. István király ezen a helyen találkozott a Rómából visszatérő Asztrik püspökkel, aki átadta neki a II. Szilveszter pápától hozott koronát. Ekkor a király így kiáltott fel: „Ecce papa misit mihi coronam”,vagyis „Íme, a pápa koronát küldött nekem”, a nép pedig az egyházfő iránti tiszteletből és hálából nevezte el Pápának a frissen alapított várost. Pongrátz Gáspár plébános ugyanezt a mondát más formában jegyezte fel 1733-ban: szerinte a város a római pápa legátusáról nyerte a nevét, aki a királyhoz jövet itt pihent meg.

Egy másik monda szerint a névadó Géza fejedelem volt. Fia, a későbbi István király még csecsemőként ezen a helyen mondta ki először, hogy papa, és Géza atyai szíve örömében adta volna a nevet a városnak.

Enessey György 1799-ben megjelent munkájában a púp szóból eredeztette Pápa nevét, mivel a város egy dombon épült.

Pápa a középkorban 
 

Pápa mezőváros az Árpád-korban udvarnokispánság, ennek megfelelően egy nagyobb terület központja volt. Már ekkor állt itt egy királyi udvarház, ennek helye azonban bizonytalan, talán a mai Várkastély helyén kell keresni. A város gazdasági jelentőségét a közelben lévő értékes, nemesfémmel, drágakővel dolgozó iparosok jelenléte is emelte. Ezt bizonyítja a Tapolca patakon meglévő malmok nagy száma, gyakori adományozása egyházi testületeknek. Első okleveles említése, 1363-ból való.

A 15. században valamiféle erősség biztosan állt már itt, ugyanis 1401-ben Pápán tartották azt a főúri gyűlést, amelyen Luxemburgi Zsigmond bántatlanságot ígért az őt fogságban tartó uraknak. Ekkor Pápa a Zsigmond-párti Garai Miklós birtoka volt, akit a király 1402-ben nádori rangra emelt. Valószínűleg a Garai család építtetett a század első harmadában egy megerősített udvarházat a mai Várkastély helyén. Ez már nem lehetett jelentéktelen erődítmény, hiszen az Albert király halálát követő trónviszályban 1442-ben visszaverte a Habsburg-párt cseh zsoldosainak ostromát. A 15. századtól az oklevelek rendszeresen említik a pápai vár várnagyait.

Pápa nevének első okleveles említése

A pápai vár a török hódoltság korában 
 

A várost körülölelő külső várat valószínűleg a mohácsi csatát követő években, talán éppen a várost 1529-ben ért török támadás után kezdték felépíteni, a sebtében felhúzott gyenge palánk azonban – amely a későbbi várnál bizonyára valamivel nagyobb területet fogott közre – aligha állhatott volna ellen egy komoly ostromnak.

Pápa vára egy 1664-ben készült metszeten

A várnak a török hódoltság terjeszkedése, Buda (1541) és Székesfehérvár (1543) eleste után nőtt meg a jelentősége. A vár tényleges építtetője Martonfalvay Imre deák, a Pápát birtokló enyingi Török család számtartója volt, aki 1543-ban érkezett a városba.

Martonfalvay vezetésével két török ostromot vert vissza 1543-ban és 1555-ben. Martonfalvay a török fenyegetettség miatti sietségben tehát a városnak csak egy részét kerítette körül.

Pápa bel- és külterületének térképe 1771-ben

A falak felhúzásával kijelölte a későbbi belváros területét, ezzel évszázadokra meghatározva a város további fejlődését.

A század közepétől Pápa önálló főkapitányság, a vidék egyik meghatározó végvára volt, a Bécs előtti védvonal részeként az Udvari Haditanács védelmi terveiben kiemelt helyet kapott. A helyőrség létszámát tekintve a győri végvidék harmadik legnagyobb vára volt Győr és Veszprém után (az előírt létszám 459 fő volt, ténylegesen azonban 500–1000 fő között ingadozott). Híres kapitányai között találjuk Török Jánost, Majthényi Lászlót, Huszár Pétert, Török Istvánt.

A biztonságot nyújtó falakon belül nagyszámú népesség gyűlt össze, a területet sűrűn beépítették, a 17. századra kialakult utcahálózat lényegében máig változatlan. A falakon kívül maradt részek – jobbára kertek, gazdasági épületek, úgynevezett majorok –, melyek a török támadások során elnéptelenedtek, még jóval a törökök kiűzése után is megőrizték különállásukat: a nyugati Felső-, a déli Alsómajornak 1842-ig saját tanácsa volt. 

A pápai vár utoljára a Rákóczi-szabadságharcban töltött be katonai funkciót, viszont ez a néhány év hozta a legnagyobb megpróbáltatást a lakosság számára: 1704 és 1709 között a vár és a város nyolcszor cserélt gazdát. 1704 januárjában elfoglalta Károlyi Sándor kuruc vezér, márciusban azonban már újra császári kézen volt, Sigbert Heirter tábornagy pedig felgyújttatta a várost. Májusban visszatértek a kurucok, ekkor Esterházy Antal földesúr, a vár főkapitánya is átállt hozzájuk. Valahányszor a császári seregek elfoglalták a várat, nem mulasztották el kirabolni és felégetni (az 1707. augusztusi tűzvészben csak két ház maradt épségben), a szabadságharc leverése után pedig, mint a lázadók egyik központját, lerombolták.

Pápa mezőváros az Esterházy-család birtokában
 

Az Esterházy család 1642-ben Esterházy Miklós és Nyári Krisztina házassága révén szerezte meg a pápai várkastély uradalmát.

Az ősök galériája pápai Eszterházy Kastélyban

Az Esterházy-család a 17. században emelkedett az országos jelentőségű közjogi méltóságokat betöltő, magas egyházi rangokat viselő, katolikus főnemesi családok sorába. A 17. század első felében szerezték meg Veszprém megyei birtokaikat is, ezzel a megye legnagyobb birtokosai közé emelkedve. Az Esterházy család két ágának négy uradalmában a 18. század közepén az úrbéres népesség egynegyede élt. A 17. század közepétől Veszprém megye legnagyobb birtokosa lett az Esterházy-család. Négy uradalmat birtokolt: a pápait, a devecserit, az ugodit és a csesznekit. Az első hármat Pápáról igazgatták, amelyhez Pápa és Devecser mezőváros, valamint 19 lakott falu és számos puszta tartozott. 

Az 1740-es években kezdetét vette a belső vár átalakítása főúri rezidenciává, melynek során a század végére létrejött az Esterházy-kastély. 1752-ben Mária Terézia Esterházy Ferenc földesúr kérésére pedig elrendelte a külső vár még álló falainak lebontását. Egy 1783-ban készült térkép még jelöli a romok – néhol már beépített – helyét, egy 1808-as térkép viszont már csak a délnyugati bástya sáncait tünteti fel; az utolsó falmaradványokat tehát a 18. század végén bonthatták el.

Az 1760-as évek közepére az Esterházy-család uradalmi magánigazgatás teljes hierarchiája is kiépült. Pápa volt az uradalom központja, ahonnan a központi tisztviselők: a prefektus, a tiszti ügyészek, a levéltáros, a számvevő irányították a birtoktesteket. Pápán s Devecserben is a tiszttartó (provisor) gondoskodott a központi utasítások végrehajtásáról.

A pápai Eszterházy Kastély

Pápa mezőváros társadalma és a pápai németség múltja 
 

Pápa vára és a hozzá tartozó uradalom egymást követően négy nemesi család birtokában volt (Thurzó, Enyingi Török, Nyáry, Esterházy). Az Esterházy család birtokolta legtovább, háromszáz évig. Polgárai a 16–17. században mindazokat a jogokat gyakorolták, melyek őket régebbi privilégiumaik alapján megillették.

A pápai Fő tér és lakosága az 1750-es években

(Harmincad alóli menteség, városi magistratus bíráskodási és közigazgatási joga, birtokszerzési jog, ingatlan adás-vétel, szabad végrendelkezés, végvár lévén a 16. századtól a rovásadó alóli mentesség).

A lakosságnak, mely többségében mesteremberekből és kereskedőkből állt, nem volt semmiféle jobbágyi szolgáltatása, csupán házai után fizetett adót. Az a két úrbérpótló szerződés, mely 1730-ban és 1732-ben kelt, a communitas jogait a földesúrhoz szabályozta. Hosszas úrbéri harc után a város végül is 1786-ban érte el, jelentős anyagi áldozatokkal, az említett kontraktusokban foglalt jogokat.

A Pápán élő németségnek két csoportját lehet elkülöníteni. Egy (a korában) jelentős számú német katonaság, amely 1651 és 1655 között volt jelen a város társadalmában, majd nyomtalanul eltűnt, valamint a német anyanyelvű polgárság.

A német reguláris katonaság feltételezhetően a harmincéves háború végeztével került a városba, amikor a nyugati hadszíntéren feleslegessé vált katonaság egy részét magyarországi erődítményekben helyezték el a Habsburgok.

A német polgárság első generációjának Pápára kerülése a várőrség létszámának növeléséhez, „fegyvernemei” korszerűsítéséhez köthető, erre utalnak az anyakönyvben megjelölt pattantyús, hajdú foglalkozásnevek. A német polgárság 1660-as évektől letelepülő második generációjának foglalkozásai között olyan iparágakat találunk, mint kőműves, asztalos, takács, gyertyaöntő, cséplő és fürdős. A német kézművesek mestergenerációja zömmel osztrák eredetű volt, akik beilleszkedtek a város életébe, családi kapcsolatokat létesítettek a helyi polgársággal.

A pápai németek harmadik jelentős csoportja az 1730-as években érkezett a városba, földesúri telepítés jóvoltából. Többségük az Alsóvárosban élt. 1787-ben a külvárosi Sörfőző utca és, Újváros és alsó majorok bírái a teljes városi lakosságnak csaknem a felét képviselték s ezek nagyrészt németek voltak. Míg a belső városnak nem volt terjeszkedési lehetősége, addig a külső város Borsosgyőr és Kéttornyúlak felé terjeszkedett, s így az ide települő németek száma egyre nőtt.

Pápa városa a 17. századtól a Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb ipari-kereskedelmi központja volt. Az Esterházy uradalom szisztematikusan fejlesztett és támogatott egyes céheket és foglalkoztatottságukat is biztosította. Ez különösen jelentős volt a kőműves-, kőfaragó- és ács céhek esetében, amelyekben többségben voltak a német anyanyelvű iparosok. A céhbeliek a település vezetésének is aktív, meghatározó részesei voltak. A 17. században ismert városbírók több mint 83%-a céhbeli iparos volt. Jelentős volt Pápa külkereskedelemben játszott szerepe, különösen Bécs, Gratz, Salzburg és Pozsony városaival tartott szoros kapcsolatot.

Pápa iparának fejlődése a 19–20. században 
 

A kézműipar mellett jelentős ipari üzemek létesültek a városban. A 19. század elején alapította Steingut európai porcelángyárát, volt posztó és gyapjúszövet üzem, egy kőedény- és pipagyára, nagy forgalmú szivargyár, papírmalom és enyvgyár. Műtakácsai jeles damasztszöveteket, a Kluge család kékfestőüzeme pedig évenként 5200 vég kelmét gyártott elsősorban a környék német lakosainak.

A Kluge család ősei a szászországi Sorauból (Zary, Lengyelország) vándoroltak Magyarországra. Johann Friedrich Kluge Sárváron telepedett meg, majd fia, Carl Friedrich Kluge telepedett le családjával 1786-ban Pápán.

A pápai dohánygyár

A 19. század közepének, második felének gazdasági, ipari fellendülése, kereskedelmének növekedése a pápai Kluge céget is a kapacitás növelésére, a modernizálás megkezdésére serkentette. Így került sor a régi festőszoba, a küpa-szoba bővítésére – 12 festőmedence beépítésével –, az új üzemépület megvalósítására a Tapolca-patak partján 1880-ban. Az üzem 100 éves jubileumára, 1883-ban, olyan szintre emelkedett a termelés, hogy azt 1884-ben "Blaudruck-Färberei" címen a dunántúli üzemek közül a vezető cégek közé sorolták. Az üzem további bővítésére a patakon túl került sor a 19–20. század fordulóján. Hosszú, földszintes épület fogadta be a 23 lóerős gőzgépet, a vele meghajtott mángorlót, keményítőgépeket, szárító cilindereket, gőzzel felfűtött hengersort, amelyen a puha áru is kikészítést nyert. Külön szobában végezték az úgynevezett fényezést. Teljes kapacitással az első világháborúig dolgoztak. Ebben az időben készült egy csoportkép a személyzetről, közöttük 22 férfit, 3 inasgyereket, 24 eladót, valamint Kluge Károlyt és családját láthatjuk (1912). A fellendülést a második világháború vetette vissza, a termelés visszaesett a kézi technikára. A mesterséget hét generáció vitte végig a családban és műhelyként egészen 1956-ig működött. 

1895-ben létesítették a dohánygyárat, 1899-ben a Perutz-féle szövőgyárat. A pápai Perutz gyár igazgatója Leipnik Ábrahám az első világháború után önállósította magát, és 1921-ben megalapította a Dunántúli Textilipari és Kereskedelmi Vállalatot. Szövőgépeinek száma 10-ről 140-re szaporodott, s főként a színes szövést honosította meg. A háborús megrendelések fellendítették a termelést. A nyerspamut-import hiányát lennel és kenderrel, tehát természetes pótanyagokkal helyettesítették. A gyár nagy számban alkalmazta a Pápa környéki német települések lakosságát, értelmiségi dolgozói között is több német anyanyelvűt foglalkoztatott.

A pápai textilgyárat 1901-ben alapították a Perutz testvérek (Róbert, Frigyes, Richárd és Artúr szövő, fehérítő és festő gyárosok), akik a textilgyártásban főként az Osztrák-Magyar Monarchia cseh területén több évtizedes sikeres múltra tekinthettek már vissza. Modern gépeket és technológiai eljárásokat honosítottak meg Pápán (pamutfonás és szövés, valamint cérnakészítés). A munkáslétszám az indításkor 250 körül mozgott, 1914-re elérte a 450 főt. Saját szövőiskolában folyt a szakképzés. A folyamatosan bővülő Pápai Pamutfonó Rt. 1939-ben átalakult Pápai Textilgyár néven. Az 1930-as években bevezették a 48 órás munkaidőt, a gyár 1928-ban napközi gyermekotthont alapított, a nők részére főző- és varrótanfolyamokat szervezett, művelődési ház épült. A gyár termékei között megtalálhatók voltak a pamut- és textiláruk, minőségi fonal, műrost és műselyem, melyek exportra készültek. Az 1948-as államosításkor 1300-an dolgoztak a gyárban.

1910-ben létesült a Pápai Húsfeldolgozó Üzem, amely a Pápa környéki német falvak lakosságának is adott munka és felvásárlási lehetőséget.

Kluge-család késfestő üzeme

A pápai Perutz-féle szövőgyár

Pápa a 20. században
 

A város nem csak gazdasági, hanem igazgatási központ is volt. Jelentős járási székhely, melyhez 8 nagyközség és 42 kisközséget magába foglaló 11 körjegyzőség tartozott.

Az 1941. évi népszámláláskor Pápa 23 736 fős lakosból csak 304 (1,3%) vallotta magát német anyanyelvűnek, a német polgárság nagy része ekkorra elmagyarosodott, de mentalitásukban, kapcsolatrendszerükben jóval többen voltak németek.

A II. világháborúban a katonai repülőtér és a műtrágyagyár elpusztításán túl nagyobb rombolások nem történtek, az igazi tragédiát a kioltott emberéletek jelezték.

Pápa Főtere

1945 áprilisára 15 387 főre esett vissza a lakosság száma, amelyben különösen a felnőtt férfiak számának visszaesése (60%-os) volt a legnagyobb. Sokan estek hadifogságba, mások elmenekültek és a város közel 2500 fős zsidóságának elhurcolása és pusztulása is súlyos sebet hagyott a város társadalmi és szellemi életén. 1945 decemberére több ezer szovjet katona költözött a városba, akik lefoglalták az üzemképes gyárakat, lakóépületeket, többek között az Esterházy kastélyt. 

Pápán a megyeszékhellyel, Veszprémmel ellentétben nem történtek olyan építészeti átalakítások, amely a város arculatát megváltoztatta volna. Az újjáépítés lelassult, ennek köszönhető, hogy épületállománya nagyon rossz állapotba került, de legalább a városszerkezet és a nagy múltú épület-együttesek megmaradtak, amely napjainkban újul meg, visszaszerezve régi kisugárzását.

Pápai munkaszolgálatosok csoportja 1942.

Intézményrendszer

Közigazgatás
 

Pápa, mint mezőváros tisztviselőit maga választhatta, illetve ajánlhatta meg, de a tisztviselő hivatalba lépését földesura hagyta jóvá. Bírói határozataival szemben az úriszékhez lehetett fellebbezni.

Pápa magva a Belsőváros, de korán kialakul a városrészt körülzáró sáncon kívül a Külsőváros. Ebből jött létre a 17. században a Felsőújváros és az Alsó-, ill. Újváros, ahol a pápai németség lakott.

Pápa Főtere a 18. század közepén, a Nádor-terem festményén

1696-ban mind a három részt említik, 1828-ban a hármas beosztás volt önálló igazgatással. 1842. április 30-án határozta el a tanácsülés, hogy 1842. június 12-ei hatállyal Pápa Belső-, Alsó- és Felsőváros egyesül.

Pápán tehát mindhárom városrészben önálló tanács működött. Megvolt a külsőtanács intézménye is. (Pápa Alsóvárosában két külső tanácsos működött, a belvárosi tanácsüléseken pedig állandóan jelen volt a külső tanács vezetője és közvetítője: a népszóló.)

Mint legjelentősebb városrésznek Pápa Belvárosnak volt legteljesebb tisztikara. A következőkből állott: városbíró, kapitány, népszószóló, adóvevő, ellenőr, alapítványpénztárnok, pénztárellenőr, gyámatya és pénztárnok, gyámatya és ellenőr, tókerti felügyelő, hadnagy, mezőbírók, vásárbírók.

Pápán 1839-ben létezett nemesi bíróság, tehát nemesi communitas, mely az 1848-as törvények alapján szűnt meg.

Az 1848:23. tc. értelmében szűnt meg a „választott polgárság” (külső tanács) intézménye, helyette alakult a képviselőtestület a város lakosságának számától függően (polgármester, főbíró, mezei rendőrség, 12 tagú tanács, 3 jegyzőszék, számvevői hivatal). 

Az abszolutizmus korában a közgyűlés intézménye természetszerűleg nem működött, és a kialakított katonai-közigazgatási rendszernek megfelelően Pápa város élére is kinevezés útján kerültek a tisztviselők. A pápai járási császári és királyi főbíró 1849. november 11-én az alábbi tisztviselőket nevezte ki: városbíró, aki a polgármesteri hivatalt is viseli, 7 rendes és 4 tiszteletbeli tanácsnok, főjegyző, aljegyző, kapitány, pénztáros, árvagyámatyák, adószedő, 3 írnok, 6 hajdú. 

1857-ben a város közigazgatása új arculatot nyert. A tisztikar a következőképpen módosult: polgármester, 2 tanácsos, titkár, pénztárnok, pénztári tiszt, biztos, 2 írnok.

Pápa címere

1859-ben állították fel az Árva Bizottmányt, melynek hatásköre az egész járás területére kiterjedt. 1861-ben a részben visszaállított 1848-as törvények alapján választották meg a tisztviselőket.

A Városi Törvényszéket (melynek elnöke a városi bíró, tisztségviselői: 2 törvényszéki tanácsos, 1 írnok és 1 napi díjnok) 1862. május 31én állították fel, azonban csak 1865. december 2-ig működött, amikor megszűntették. 1872-ben Királyi Törvényszéke állítottak fel járásbírósággal, telekkönyvi hatósággal, melyet 1876-ban ismét megszűntettek.

Miután Pápa városában 1872. július 24-én az 1871:18.tc. szellemében újjáalakult a városi tanács a város elnyerte a rendezett tanácsú város címet. Közigazgatási fórumai a következők voltak: I. képviselőtestület (142 taggal), II. a tanács (12 vezető tisztségviselő), III. árvaszék, IV. az iskolaszék, V. egyes szakszolgálati tisztviselők. Tisztviselői: polgármester, tanácsosok, jegyzők, rendőrkapitány, ügyész, fő- és városi orvos, pénztárnok, közgyám és számvevő (6 évre választva). A képviselőtestület mellett működött a 3 évenként megújított állandó választmány, mely szakvéleményezést tehetett. (Elnöke a polgármester, 20 választott tag és az 5 szakbizottság elnöke, és jegyzői).

Pápa Alsóváros pecsétje

Ugyancsak 3 évenként választotta meg a képviselőtestület a szakbizottságok nem hivatalból résztvevő tagjait. A bizottságok a következők voltak: jogi (7 taggal), pénzügyi és gazdasági (7 taggal), közegészségi (24 taggal), építészeti és szépészeti (7 taggal). A tanügyi bizottságot a városi iskolaszék képezte (16 taggal). 

Az 1900-as évek elején kezdődött meg a közigazgatásban a szakszolgálatok államosítása, ennek során bontakozik ki e korban a városi igazgatásra annyira jellemző ügyosztályrendszer.

Az 1929. évi 30. tc. a rendezett tanácsot megszüntette, s a rendezett tanácsú város neve megyei város lett. A városi tanácsok megszűntével annak feladatkörét – amely nem a polgármester feladatkörébe ment át –, az említett törvénnyel létesített kisgyűlés intézménye vette át. Pápa város 1929. évi jegyzőkönyve hiányzik, városi kisgyűlési jegyzőkönyvek pedig nem maradtak fenn, ezért nem tudjuk, hogy Pápán 1929. és 1945. között létezett-e kisgyűlés.

Pápa város levéltárának töredékes volta miatt (1922. és 1941. közötti időszakból egyetlen jegyzőkönyv nem maradt fenn) közigazgatási helyzetére csak következtetni tudunk.

Pápa Felső-majorok pecsétje

Az említett időközben a közigazgatás rendszerében gyökeres változások nem történtek, csak a polgármesteri hivatal és a kisgyűlés intézménye mellett létesült a szakfeladatok ellátására egyre nagyobb számú bizottság.

1944. április 25-ei közgyűlési jegyzőkönyvben történik említés vízügyi bizottságról és pénztárvizsgáló bizottságról. 1945. május 5-én az alábbi bizottságok működtek Pápa város közgyűlése mellett. Pénzügyi Bizottság (7 taggal), Jogügyi Bizottság (5 taggal), Üzemi Bizottság (7 taggal), Közélelmezési Bizottság (7 taggal), Árvaszéki Becslő Bizottság (3 taggal), Árvaszéki Teljesülési Bizottság (7 taggal), Pénztárvizsgáló Bizottság (3 taggal), Képviselőválasztók Névjegyzékét Összeíró Bizottság (5 taggal), Mezőgazdasági Bizottság (9 taggal), Kulturális Bizottság (9 taggal), Igazolóválasztmány (3 taggal), Kijelölő-választmány (3 taggal), Építési és Városrendező Bizottság (7 taggal).

1945. június 2-án 1030/1945. M. E. sz. rendelet visszaállította a városi tanács intézményét az 1886. XXII. tc.-ben megállapított hatáskörrel.

A tanácsi rendszer hivatali szervezete 1950. augusztus 15-én alakult, és 1954. november 1-ig irányítását a járási tanács látta el. Hozzá tartozott Tapolcafő, valamint Borsosgyőr és Kéttornyúlak kisközségek. 1981 december 31-i hatállyal további városkörnyéki társközségek csatlakoztak a városhoz, így Pápakovácsi, Döbrönte, Ganna, Kup, Nóráp.

Dr. Fejér Dezső ügyvéd lakóházának terve, 1876.

Iskola
 

Türr István Gimnázium
 

Elődjének, a Szent Benedek Rend pápai Szent Mór Gimnáziumának alapját gróf Csáky László vetette meg, aki 1686-ban a pálosok számára székházat és iskolát létesített. E gimnázium 1721-ben négy, 1761-ben hat osztállyal működött. Amikor II. József feloszlatta a pálos rendet, a gimnázium a város tulajdonába került, majd az 1806/07. iskolai évtől a bencések intézete lett. Tanítványaik között olyan kiemelkedő személyiségeket találunk, mint Deák Ferenc, a „haza bölcse” (1812/13), gróf Esterházy Móric miniszterelnök, Horváth János, Szabó Imre, Hanauer Árpád püspökök, Villax Ferdinánd zirci cisztercita apát, Maár Bonifác, Concha Győző, Lukcsics József, Pethő Sándor, Rada István, Tauber Sándor tudósok és írók. Pápa és a környék legjelentősebb katolikus iskolájába íratták gyermekeiket a pápai német iparosok és a város meghatározó német családjai.

Tudós tanáraik közül csak néhányat emelünk ki: Füssy Tamás, Sörös Pongrác történetírók, Bánovich Szulpic a „Szulpic-egylet” alapítója, Vaszary Kolos Magyarország későbbi bíboros hercegprímása.

A pápai volt bencés gimnázium az államosítások után 1948-tól Pápai Állami Gimnázium, 1950-től Türr István Gimnázium néven működött tovább.

Református Gimnázium 
 

Pápa református főiskoláját 1531-ben alapították és folyamatosan működött egészen 1752-ig, amikor a református vallásgyakorlatot betiltották és a gyülekezettel együtt az iskola is Adásztevelre költözött. 32 évig működött „számüzetésben” az intézmény. A mostani épületet 1895-ben emeltette a dunántúli egyházkerület. Az épületben nyolcosztályú gimnázium, jogakadémia és tanítóképző működött.

A pápai Református Gimnázium és Főiskola

Civil szervezetek:
 

A Pápán működő 80 civil szervezet közül a Német Nemzetiségi Önkormányzatot emeljük ki:

Pápai Német Nemzetiségi Önkormányzat 
 

2002 óta működik a településen német nemzetiségi önkormányzat. Megalakulása óta programját négy fő témakörhöz csoportosította:

1.Német nyelvi képzés fejlesztése és támogatása, amelyet az iskolai oktatás területén valósít meg. Támogatják a Vajda Péter Lakótelepi Óvoda és a Munkácsy Mihály Általános Iskola német nyelvi oktatását és külföldi kapcsolatainak ápolását.

2.Német hagyományok és kultúra ápolását, amelyben elsősorban az önkormányzat civil szervezete, a Hagyományápoló Egyesület játszik nagy szerepet. Az évenként megrendezésre kerülő Német Nemzetiségi Nap rendezvényein az érdeklődők megismerhetik a környék megőrzött német hagyományait és kultúráját.

3.Nemzetközi kapcsolatok ápolása, amely érinti Pápa-Leinefeld testvérvárosi kapcsolatát.

4.Jó kapcsolat kialakítása és fenntartása a helyi intézményekkel, a civil szervezetekkel és a lakossággal.

Német Nemzetiséági Nap a Petőfi aulájában

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet   Pápa a középkorban a Tapolca-patak bal partján terült el. A várostól keletre a patak vizét tóvá duzzasztották, ami így hathatós védelmet nyújtott a városnak. Mind a belső, mind a külső vár körül árok, az úgynevezett Cinca-árok húzódott, amelybe szintén a Tapolca vizét vezették. Kőből csak a belső vár és a kapuk épültek. A külső várfalak a mai belvárost ölelték körül. A belső vár az erőd ÉK-i részén, a mai Esterházy-kastély helyén állt. Pápa településképe madártávlatból A keleti, tó felőli védvonal a mai Csáky László utca mentén húzódott. A déli fal a Deák Ferenc és Major utca házai mögött haladt, a szomszédos Árok utca pedig a Cinca-árokról nyerte nevét, amelyet csak 1933-ban boltoztak be. A DNy-i bástya a mai tűzoltólaktanya helyén állt, erre a Bástya utca neve emlékeztet. A vár É-i fala a Flórián és a Török Bálint utca házsorai között húzódott. Pápán a házak zöme viszonylag új, huszadik századi építésű, a város 12476 házából − a 2001-es népszámlálási adatok szerint − 1909 előtt épült. A legrégibb ma is álló épület a 15. századi Korvin-ház. A belváros 19. századi, 20. század eleji polgárházai szépen fel vannak újítva, a Fő teret Közép-Európa egyik legszebb barokk terének tartják. A belváros számos épületén megfigyelhetjük a jellegzetes pápai zárt erkélyeket. A műemlék jellegű épületek megóvásáért, restaurációjáért Pápa 1989-ben Hild János-emlékérmet kapott. A belváros, vagyis az egykori várfalak által közrefogott terület sűrű utcaszerkezete már a középkorban kialakult. A szűk, kanyargós utcák megtartották eredeti alakjukat, bár a házak többsége újabb keletű. A ritkább utcahálózatú külvárosok − valaha a mezőváros majorságai voltak − helyenként máig őrzik falusias jellegüket. A történelmi belváros utcaszerkezetének sajátos vonását képezik a párhuzamos utcákat észak-dél irányban összekötő szűk, másfél-két méter széles gyalogutcák, az úgynevezett közlék. Ezek századokkal ezelőtt kialakultak, némelyiket már Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe is feltünteti.  Az utóbbi évtizedekben sok más városhoz hasonlóan Pápán is elterjedtek az üzletházak, bevásárlóudvarok. Több belvárosi bérház − műemlék jellegű épület − udvarát megnyitották az egyik, vagy akár minkét utca felé, így átjárási lehetőséget biztosítva két szomszédos utca között. A gyalogosforgalom színterévé vált, üzletsoroknak helyet adó udvarok saját nevet viselnek, mint például Griff udvar, Kossuth udvar, Fellner udvar.   Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe     Szakrális környezet  A népesség vallási hovatartozása   Pápa 1225-ben főesperesi székhely, exempt plébánia volt, tehát pápai engedéllyel az esztergomi érsekség alá tartozott. Kiváltsága 1777-ben szűnt meg. Ekkor a veszprémi püspökséghez csatolták a győri püspök joghatósága alatt álló egész pápai főesperességgel együtt. A török hódoltság alatt a katolikus hitélet nem működött, szinte az egész város protestáns hitre tért. 1638-ban csak 4 katolikus hívő élt a településen. Középkori templomukat a lutheránusok használták. Csáky László 1638-ban pálos szerzeteseket telepített a városba, akik a kezdeti időszakban betöltötték a katolikus plébános feladatkörét, vezették Pápa legkorábbi katolikus anyakönyvét 1638 és 1668 között, átvették az alapfokú, majd később a középfokú oktatás feladatát. Ennek köszönhető, hogy egy 1660-ban készült összeírás szerint Pápa belterületén élő háztartásfők közt már lényegében minden társadalmi rétegben a katolikusok voltak többségben (az arány hozzávetőleg 65:35). Esterházy Pál a város akkori földesura az ellenreformáció erőszakosabb eszközeivel élt. Elvette a protestánsoktól templomukat, temetőjüket, ispotályukat, malmaikat, lelkészeiket száműzte a városból tanuló ifjúságukat szélnek eresztette. Német katonaságot vezényelt a városba, majd visszatelepítette a ferences rendet. Mária Terézia a protestánsok vallásgyakorlatát 1752-ben teljesen megszüntette, oratóriumukat lebontatta, anyagát a Szt. Anna templomba építették be. A pápai katolikus hívek az 1732-es egyházlátogatás szerint buzgók, szorgalmas templombejárók, húsvétra valamennyien meggyóntak. Az 1754-es kánoni látogatás ehhez még hozzátette, hogy gyakran járultak a szentségekhez.                                  Pápa város lélekszáma és vallási összetétele:     1638 1732 1754 1782 1870 1901 1949 katolikus 4 300 6000 6623 8166 9844 15315 evangélikus   31 150 427 914 1314 2799 református     500 999 1638 2023 3246 izraelita         3499 3082 323 görög         5 5   egyéb         5       Pápa templomtornyai     Katolikus templomai és a pápai szerzetesrendek:   Szent Anna templom    A pápai nagytemplom az ország egyik legértékesebb műalkotása, Esterházy Károly egri püspök (1762–1799) bőkezűségének köszönheti létét, aki akkor az Esterházy család Pápa-ugodi uradalmának birtokosa is volt. Fellener Jakab (1722–1780) tatai Esterházy uradalom építészének tervei alapján 1774-ben kezdték el az építkezést. 1783-ra elkészült az épület valamint megfestette Maulbertsch a freskókat, de a templom felszerelése 1786-ig elhúzódott. Felszentelésére 1795. május 3-án került sor. A szentélyből balra nyíló Máris kápolna oltárasztala alatt üvegkoporsóban Szt. Martianus római vértanú magyar ruhás ép teteme látható. A templom baloldali tornyának öregharangja még a régi plébániatemplomból származik. A pápai származású Szentilonay József esztergomi kanonok, címzetes arbei püspök öntette Pozsonyban 1759-ben.   Pápai nagytemplom   Szent Anna kápolna, majd templom   A Szent Anna kápolna építését 1752-ben kezdték meg azon a helyen, ahol a régi temető közepén a reformátusok temetői fatemploma állt. 1756-ban szentelték fel Szent Anna tiszteletére. Eredetileg temetői kápolna volt, de a város terjedése miatt 1830-ban a temetőt megszüntették. 1875-ben Ranolder János veszprémi püspök a lebontott kis kápolna helyére templomot építtetett, amit 1903-ban újítottak fel neoromán stílusban. Ablakait üvegfestmények díszítik. Bár a szent Anna plébánia felállítására a pápai származású Ruszek József veszprémi kanonok már 1851-ben végrendeletben rendelkezett, csak 1943-ban alapították meg.     Kálvária   Létrehozásának mozgalmát Mokkos József pálos szerzetes indította el 1740-ben. Hat év fáradozása után készült el. A mesterséges domb összehordásán 300 ember dolgozott. A keresztek, a kápolna és az 5, a fájdalmas Szúz titkait megelevenítő szobrok és épületek a pápai céhek munkája, amelyekben a városban élő németek is szép számban képviseltették magukat. A kálvária közepén bolthajtásos kis kápolna áll, a lépcsők egyik oldalán a Szent Család, a másikon Szent Anna kápolnája látható. A 18. században ferences atyák (remeték) lakták és gondozták. Körmenetet szoktak ide vezetni a Szent Kereszt feltalálásának és felmagasztalásának ünnepén, valamint Nagypénteken. A kálvária-domb mellett található templom a 18. század végén épült a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Eredetileg temető-kápolna volt. Berendezése rokokó és empír. Ezüstkelyhe szép ötvösmunka, a „pápai bötsületes szövő céh csináltatta… Anno 1777”.     Pálosok    A pálos szerzeteseket 1638-ban telepítette le gr. Csáky László, a város akkori földesura. Még ugyanez évben megépült templomuk is Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére. A pálosok (később bencések) temploma és pálos szerzetesek a pápai Nádor-terem festményén 1737-ben rossz állapota miatt elbontották, helyette Acsádi Ádám veszprémi püspök (1725–1744) bőkezűségéből újat építettek. Az építkezést Dubniczay István veszprémi kanonok is segítette, aki később a szentély alatti kriptába temetkezett. A pálosok jelentős munkát végeztek a vallásos társulatok elterjesztésében Pápán. Többek között ők alapították meg a Rózsafüzér Társulatot, amely meggyorsította a rózsafüzér-imádság és így a rózsfüzér-használat elterjedését, ami sokat segített a pasztorizációs munkában. A társulat kezdetben magyar volt, majd 1728-ban megalakították a német Rózsafüzér Társulatot. A két társulatnak 1739-ben már 600 tagja volt a városban. Fontos eszközük volt a látványos körmenetek tartása, különösen Úrnapján és Nagyszombaton, amely később bővült Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével és céhek fogadott ünnepeinek látványos megtartásával. A pálos szerzetesek a város vezető rétegeiben találtak legfőbb támogatóikra, így a katolikus nemességben, a magyar- és német céhes iparosokban és (mivel a városba visszatért ferencesek következetesen elzárkóztak a német igehirdetéstől) a város lassan növekvő német lakosságában. 1786-ban II. József rendjüket feloszlatta, de munkájukat folytatták a bencések, akik 1802-ben telepedtek le a városban és 1851. február 9-én átvették a pálosok templomár is. Tanári karuk 1806. október 25-én érkezett Pápára.     Ferencesek    A ferences szerzetesek 1475–84 között telepedtek le Pápán a Gara család jóvoltából. Kolostoruk akkor a Szent László utcában állt. A reformáció idejében nem esett semmi bántódásuk, később (1559) mégis kénytelenek voltak elhagyni a várost. 1660-ban Esterházy Ferenc és felesége Thököly Katalin telepítette vissza őket, majd 1678–80 között felépítették templomukat és kolostorukat is.  Addig, amíg a pálosok a város katolikus nemességét, valamint a magyar és német anyanyelvű polgárságot gondozták, a ferencesek az egyszerűbb nép megnyerésével erősítették Pápa katolikus hitéletét. Ugyanakkor a pápai ferencesek lelki tevékenysége messze túlhaladta a város határait. 1722 és 1765 között vezetett anyakönyvük bejegyzései szerint ők pasztorálták a Bakony hegység nyugati felét, továbbá a Kisalföld egy nem csekély darabját. Így Veszprém megye egyharmada és a környező megyék szélein elterülő települések katolikusai lelki központjuknak tekintették a pápai ferencesek kolostorát és nagyobb ünnepeiken a pápai híveken kívül ők is megjelentek a városban.   Ferencesek pápai templomuk előtt az 1750-es években. Részlet a pápai Nádor-terem festményéről.   Irgalmasok   A szerzetesrendek közül legutoljára a betegápolással foglalkozó irgalmasokat telepítette le 1757-ben Esterházy Ferenc. Számukra már nem jutott hely a zsúfolt belvárosban, a külvárosi részek közül legdinamikusabban fejlődő Alsó Majorok-beli Hosszú utcában építették fel kolostorukat és kórházukat. Befolyásuk 1922 után erősödött meg, amikor megkapták a jogot, hogy a belgyógyászati kezelések mellett sebészeti osztályt is nyissanak. 1934-re már négy kórházi szárnyat működtettek, megteremtve ezzel a pápai kórház mai alakját.   Szokások   Advent Adventben rorátéra jártak a katolikusok az Öregtemplomba, amely zsúfolásig megtelt ilyenkor. Az asszonyok berliner nagykendőbe burkolózva imádkoztak. Előfordult, hogy a legények tréfából összekötözték a kendők röjtjait, és a templomból kimenet alig tudták szétszedni a gubancokat.   Karácsony - Weíhnachten December 24-én este csordások, kanászok nagy ostordurranással járták a várost. A gazdáktól bort és pénzt kaptak. Lövöldöztek is. Somfainé Pados Mária emlékezett vissza arra, hogy az ünnep éjszakáján az édesapja a levegőbe szokott lőni. Ádám-Éva napjának délutánjától betlehemesek köszöntötték az ünnepet házról-házra járva. Gonddal készült a karácsonyi asztal e napon. Még az 1920-as években is akadt olyan család, ahol az ünnepi asztal alá terményeket tettek, az asztalra pedig cserépben kizöldült búzát a kisjézus szamarának. Karácsonykor nem lehetett szemetet kivinni a lakásból.   Szilveszter Szilveszter délutánján és újév reggelén a legények, felnőtt férfiak frissen font fűzfavesszővel megcsapdosták a nőket, s közben ezt a szöveget mondták: „Kelléses ne légy az új esztendőben!” A férfiak köszöntötték az új évet e napon. A nők főztek, pogácsát sütöttek január elsején, hogy sok pénzük legyen az új esztendőben. Pénzt az év első napján nem adtak ki Pápán.   Vízkereszt (január 6.) A három királyok ünnepe, vízszentelés. Ezen a napon az Öregtemplomban erre a célra szolgáló üvegben vizet szenteltettek, amellyel a háborúba indulókat vagy a nehéz pályára lépőket szentelték meg.   Farsang – Fasching Vízkereszttel veszi kezdetét a farsang, a nagy mulatságok, vidámságok időszaka. Farsang végén rönköt kötöttek azoknak a házaknak a kiskapu kilincsére, ahol vénlány élt. A ház fonott kerítésére pedig rissz-rossz köcsögöket, egyéb tárgyakat aggattak csúfságul.   Gyertyaszentelő Boldogasszony – Lichtmess (február 2.) A szentelt gyertyának a születéstől a koporsóig mindig fontos szerepe volt. Égő szentelt gyertyát kapott a kezébe az újszülött gyermekét a templomban bemutató édesanya „Voagehn”, Vorgehen, ami nem azonos a kereszteléssel, mivel ez utóbbi már a gyermek születése után pár nappal megtörtént). A pápai bábosok készítették a környék német falvainak, de még Magyarpolány német lakosainak is a gyertyatekercset, amelyet a németek Wachstocke-nak neveztek és a gyertyaszentelői szertartás keretében szentelménnyé vált.   Nagyböjt – Fasten és Húsvét – Karwoche:  A húsvéti szokások központi helyszíne a Kálvária volt, látogatásának kiemelt időszaka ehhez kapcsolódóan a nagyböjt és különösen nagypéntek ünnepe volt. Pápai kálvária-templom és a szoborcsoport Jól kapcsolódott ehhez a rózsafüzér imádkozásának az a szokása, hogy az imádkozók egymás után keresték fel a képeket, s így elmélkedtek az ábrázolt titkokról. A társulati keretek között végzett ájtatosságnál szerepelt a havonkénti körmenet, s az így végzett keresztút illetve a rózsafüzér. Az 1754. évi vizitáció szerint egyre nagyobb számban kereste fel a kegyhelyet a pápai hívőkön kívül a környék katolikus lakossága. Húsvét napjának reggelén a katolikus családok a kálváriatemplomba vitték megszenteltetni kosárban, szakajtóruhával letakartan a tojást, sonkát, kalácsot. Míg a szentelményt haza nem vitték, nem reggelizhetett a család. A megszentelt ételt együtt fogyasztották el. Morzsáját nem dobhatták ki, gondosan összegyűjtötték, és gyümölcsfa alá hintették vagy tűzbe vetették a gonosz ellen. A feltámadási körmenetkorábban a pálosok templomából indult, majd a ferencesek kolostorának érintésével jutott csak el a plébániatemplomhoz, ott végezték az előírt szertartásokat. A 20. században a körmenet a Fő teret járta végig az Öregtemplom körül. Ilyenkor kivonult a katonaság, és díszlövéseket adott le a Tapolca túloldaláról. Ilyenkor még mozsarakból is lőttek. Az ellövöldözött puskapor árát a tanács térítette meg a kereskedőknek.   Május 1. A május 1-re virradó éjszakán a pápai kocsmák udvarára is májusfát állítottak a legények. Csúcsára felpántlikázott borospalackot erősítettek. A fadöntés előtt általában bekenték a fa kéregtelen részét, hogy megcsússzon a borért mászó legény. A győztes jutalmul megihatta a bort.   Úrnapi körmenetek  A Pápán élő szerzetesrendek közül a pálosok és a ferencesek mozgatták a legnagyobb tömegeket. Az 1732. évi egyházlátogatás szerint szentmisére és szentbeszédekre a hívők a szerzetesek templomaiba jártak és ők irányították a templomon kívüli vallási életet is. Úrnapi körmenet résztvevői a Fő utcán Az úrnapi körmenetet a világi plébánosok nem a napján, hanem a rákövetkező vasárnap tartották, mert a pálosok jogot formáltak e körmenethez. A feltámadási körmenetis a pálosok templomából indult, majd a ferencesek kolostorának érintésével jutott csak el a plébániatemplomhoz. Nagy látványosságot jelentettek a kordaviselő testvérek újhold vasárnapi körmenetei és az ünnepélyesebb alkalmak színpompás felvonulásai. A kordás testvérek néha önostorozó körmenetet is tartottak érzékeltetve Krisztus alázatába és kínjába való elmélyülésüket. A 20. században az úrnapi körmenet az Öregtemplomból a Fő utcán át bekanyarodva a Deák utcára s onnan a Kossuth utcán keresztül a templomot megkerülve tért vissza a Szentegyházba. A négy oltárt a Plébánia kapuzata alatt, a bencés templom bejáratánál, a Kossuth utca 24. számú ház kapuboltozatában és a Fő téren álló Kenessey-Szondy ház kapuja alatt állították fel szokás szerint. A körmenet idején minden harang szólt. A körmenet pompáját emelték az egyes szakmák jellegzetes viseletbe öltözött képviselői. A menetben haladtak a város katolikus iskoláinak leánytanulói, akik karkosaraikból virágszirmot hintettek. A hársfaágakból font sátrak oltárainál a zárdista énekkar szerepelt. A dohánygyári és szövőgyári munkásnők, mint Mária-lányok kékszalagon érmet viseltek a nyakukban a körmenet idején. Az úrmeneti körmenet útvonalán a lakók felseperték a járdát és virágokkal, gyertyákkal diszítették.   Szent Kereszt feltalálása (május 3.) és Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.): A szent kereszt felmagasztalásának ünnepén (szeptember 14.) és a szent kereszt feltalálása ünnepén (május 3.) körmenet vonult a kálváriára, ahol szentmisét tartottak és a kivitt ereklyéket is tisztelhették.     Búcsúk:   Pápán a Tabánnak nevezett városészen, a ferences templom körül rendezték meg a környék leghíresebb búcsúját augusztus 2-án, illetve az azt követő vasárnapon tartott porciumkulai búcsút. Sátrakkal népesült be ilyenkor a ferences templom környéke, és sátrak álltak a Korvin utcában is. A búcsún kirakodtak a bábosmesterek, akik a mézből készült csemegék mellett árusítottak gyertyákat és viasz offereket is, amelyeket a búcsúsok a templom oltárára helyeztek. A búcsún szerezték be a kegytárgyakat, rózsafüzéreket, ima- és énekeskönyveket, szentek szobrait otthonaik díszítésére. A ferences templom legnagyobb ünnepén összegyűlt sokaság az ájtatosság mellett ajándéktárgyakhoz is hozzájuthatott. A porciumkulai búcsú előtt egy héttel volt az Anna templom titulusünnepe. Ezen a búcsún valamivel kisebb tömeg gyűlt össze, mint a ferences templomin, kevesebb vidéki jött be rá.     Viselet   Pápa és a környék lakosságát a Kluge cég látta el kékfestő áruval. A városi lakosság a világoskék alapú (Perblau) mintás kékfestő anyagot vásárolta. Leginkább a pöttyöset vitték. A fiatalok a közép- és nagymintásat, az idősebbek az aprómintás kékfestőt kedvelték. A bakonyi svábok számára sötétkék (Dunkleblau) festőt készítettek. Nagyböjti viseletre a kékmintázottat vették. Előruhának, azaz köténynek habosra mángorolt, több rétegben fényezett kékesfekete színű Rumburgeranyagot választottak. A Kluge cég, hogy kedvében járjon a városi lakosságnak az I. világháború utáni években osztrák formakészítőktők vásárolt modern mintákkal bővítette választékát.   Pápai kékfestő ruha

Látnivalók

 Történelmi hangulatot árasztó városaink sorában az egyik legszebb a barokk kort idéző Pápa. Az Esterházy család birtokközpontjaként az 1700-as években élte fénykorát. Ekkor épültek a Fő tér, a környező kis utcák és a közlék lakóházai, valamint a késő barokk Esterházy-kastély. Az épületek a sikeres városrendezés és a műemlékvédelem eredményeként ma újra hajdani szépségükben pompáznak, méltó hátteret adva az évente megrendezésre kerülő barokk vigasságoknak, és a Szent-György napi Agrár-expónak, a Nemzetközi Játékfesztiválnak, a Történelmi Lovasjátékoknak, valamint a Somlói Borfesztiválnak.
 

Pápa főtere

Pápa templomai
 

Tizenhárom épület, melyek nemcsak méretüknél fogva emelkednek a barokk kisváros lakóházai fölé. Ha az utazó messziről nézi a város sziluettjét, először is tornyokat pillant meg – templomok tornyait.

Katolikus nagytemplom 
 

Gróf Esterházy Károly egri püspök egyházi és művészeti szempontból is egyedülálló elképzeléseit váltotta valóra Fellner Jakab a katolikus templom terveinek készítésekor. A pápai öregtemplom 1774-től 1786-ig épült. A monumentális épület korának legkiemelkedőbb művészeti alkotásaként ismert. A hatalmas tornyok és a küldő díszítés legalább annyira figyelemre méltó, mint a kiváló mesterek által készített belső szobrok és Maulberts (osztrák festő) mennyezetfreskója.

Református ótemplom 
 

A református ótemplom azon a helyen áll, ahol 1718–1752 között egy félszer szolgált az istentisztelet helyéül. II. József türelmi rendelete alapján a protestánsok Pápára is visszatértek, és 1783–84-ben építették fel templomukat egy soproni építész tervei alapján. A rendeletben előírtak betartásával azonban nem az utca homlokzatvonalában, hanem zárt udvaron és torony nélkül. A késő barokk- kora klasszicista stílusú református nagy templomok legkorábbi, művészi képviselője

A református ótemplom belső tere

Református nagytemplom
 

A Március 15. tér legszembeszökőbb épülete a reformátusok új temploma, az 1931–1934 közötti években készült az egykori – Jókai verses köszöntőjével avatott – kőszínház helyébe. Feltűnőségéhez mérten művészi értékei szerények, késői szecessziós stílusú épület inkább méreteivel és a város-sziluetten is markánsan megjelenő két tornyával tűnik ki a környezetéből. A templom előtti téren, középen karcsú oszlop emlékeztet az 1849. június 27-én, Pápa közelében Ihászon lezajlott csatára és a magyar szabadságharcra. Az emlékművet Petőfi Sándor és Jókai Mór oszlopon nyugvó mellszobra – Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotásai - fogja közre. Mindketten a pápai főiskola diákjai voltak 1841–1842-ben.

Bencés/pálos templom
 

A Fő utca és a város ékessége a gimnázium és a volt rendház (ma Városháza) között meghúzódó pálos, majd a rend feloszlatása után bencés templom. A pálos szerzetesek 1638-ból való kis temploma helyére épült 1737–1742 között a pápai származású Acsády Ádám veszprémi püspök megbízásából barokk stílusban. A város protestáns centrummá alakulásának megfékezésére telepítette Pápára gróf Csáky László a „fehér barátokat”, az 1263-ban alapított egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet. A templom kriptájában nyugszik maga az építtető Acsády Ádám püspök, mellette pálos és bencés szerzetesek, nemes urak és asszonyok kaptak itt végső nyughelyet. A kripta nem hétköznapi, számos holttest épségben maradt meg benne a mai napig – mumifikálás nélkül.

Ferencesek temploma
 

A barátok templomának is nevezett ferences templom kolostorral egészül ki. Assisi Szent Ferenc követőit a Gara-család telepítette a városba az 1400-as évek végén, de bármilyen békések, alázatosak és szorgalmatosak is voltak a szerzetesek, sok viszontagságon át építették, és őrizték meg pápai otthonukat. 1559-ben a protestáns Török Ferenc földesúr üldözte el őket, 1707-ben és 1747-ben tűzvész pusztította hajlékaikat. Újjáépítését Esterházy Károly segítette. A templom 1678–1680-ban épült fel a kolostor nagyobb részével együtt. 
Szép barokk munka a templom mind a térformálását, mind berendezését illetően. A templom homlokzatán, a fülkékben Szent Ferenc és Szent Katalin szobra áll, a kapu fölött pedig kőbe faragva az Esterházy és a Thököly család egyesített címere látható.

Szent Anna templom
 

Az Anna tér dombján áll a Szent Anna-kápolna. Tornyában helyezkedett el a városi tűzoltóság őrhelye. A téren temető volt, s a mai templom helyén állt a reformátusok temetői fatemploma. Ennek lebontásával építették fel 1752–1756 között a Szent Anna tiszteletére szentelt kápolnát, szintén temetőkápolnaként. Az Alsóváros kiépülésével a kápolna szűknek bizonyult, így került sor egy nagyobb templom építésére. 1875-ben épült fel az egyhajós, neoromán stílusú templom, amely Ranolder János megyéspüspök adományából valósulhatott meg. A szentélyben lévő főoltárkép a névadó szentet ábrázolja. 
A templom előtti kőkeresztet az 1712. évi kolerajárvány elmúlásának emlékére állították. A téren látható kovácsoltvas kereszt a napóleoni háború francia halottainak tömegsírja felett áll.

Zsinagóga
 

Az izraelita zsinagóga hatalmas épülete 1846-ban épült. A zsidók legrégebbi temploma 1714-ből származó adat szerint a várban állt. A zsinagóga négyzetes alaprajzú külseje nélkülöz minden feltűnő építészeti vagy plasztikai ékességet. A belépőt kellemes térbenyomás lepi meg. A templom tóradíszei és szertartási tárgyai között sok műértékkel bíró darab- ezüst templomi serleg, tóratekercs-korona, toronydísz, melldíszek - van, amelyeket részben a templom, részben a hitközségi hivatal őriz.

Evangélikus templom
 

Az evangélikusok régi imaháza a mai Fő-téren (valószínűleg a Griff- szálloda helyén) állott 1703–1714 között. Vallásszabadságukat a türelmi rendelet idején megnyervén, templomukat torony és harang nélkül építették fel mai helyén 1786-ban, 1884-ben megnagyobbították s tornyot is építettek eléje. Az egyszerű gótikus stílű templom belseje megkapó szépségű. A templom tágas, parkírozott udvar közepén áll, melynek két oldalán az utca vonalában helyezkedik el a paplakás és az iskola egyik épülete. A templom előtt áll Gyurátz Ferenc volt pápai lelkész s a dunántúli evangélikus egyház egyházkerület püspökének Lux Elek által alkotott bronz mellszobra.

Kastélykápolna 
 

A kápolna fő értéke a mennyezetfreskó, melyet Johann I. Mildorfer, a bécsi akadémia tanára készített 1750 körül az Esterházy Ferenc által meghatározott témára, Krisztus mennybemenetelét megörökítve. Az Esterházy-kastély kápolnáját 1988–89-ben restaurálta Král Éva és Felhősi István. A művészek munkájukért Europa Nostra-díjat kaptak. Az egykori kápolnában alakították ki a Jókai Mór Városi Könyvtár olvasótermét.

Esterházy kastély és parkja
 

A középkori vár alapfalainak felhasználásával, Grossmann József tervei alapján kezdték el az Esterházy család kastélyának építését 1783–84-ben. Az épület felujítása 1913-ban fejeződik be.

A kastély mögött az Esterházyak 100 hektáros angolparkja, közismert nevén a Várkert terül el. Bár régi szépségét még nem kapta vissza, a hangulatos játszótér és a sétautak kedvelt pihenőhellyé teszik.

Kluge-féle Kékfestő üzem
 

A mai Kékfestő Múzeum helyén Carl Fridrich Kluge alapította meg műhelyét 1786-ban. Az 1860-as években a család bővítette a műhelyt, többek között új szárítót építettek. A kékfestés rendkívül vízigényes mesterség. A szükséges ipari vizet a Tapolca patak biztosította, amely a műhely telekhatárán folyt.
 

Források

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár

IRODALOM

A város levéltáráról:

Molnár István: Pápa megyei város levéltára. Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat, Pápa, 1942: 57 + 6 oldal.

Forráskiadványok:

Török Bálint deákjának, Martonfalvay Imrének naplótöredéke és emlékirata, 1555, 1585. A kézirat hasonmása és betűhű átirata. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1986.

 Martonfalvay Imre deák emlékirata. Kezdődik Szécsényben, Vas vármegyében, végződik Pápán, 1585. november 29-én. […] kiadta […]: Szopori Nagy Imre 1881-ben. (Hasonmás kiadás.) Jókai Mór Városi Könyvtár (JMVK) Pápa, 2000.

A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete, 1597–1997.Összeáll.: Pálffy Géza. (Benne: okmánytár.) JMVK, Pápa, 1997.

Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlásért a XVIII. század elején. (Forrásközlés.) Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2005.

Hermann István, ifj., Szentmiklósi és óvári Pongrácz Gáspár pápai plébános városleírása a XVIII. század elejéről (1733). Forráskiadás. JMVK, Pápa, 1999.

Források a 250 éves pápai kórház múltjából, 1757–2007. Vál., szerk., bevezető: Mezei Zsolt. Esterházy Kórház, Pápa, 2007.

Mezei Zsolt, Az 1831. évi kolerajárvány története Pápán.(Forrásközléssel.) Pápa, 2001.

Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. Vál., sajtó alá rend.: Vörös Károly Budapest 1973. Források Pápa város 1848/49. évi történetéből. Vál., szerk., tanulm.:

Hudi József. Pápai Református Gyűjtemények, 2001. [A közölt első 40 szöveg forradalom előtti, (1831–)1838–1848!]

Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból. A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben. Pápa, 2002.

A Pápai Református Kollégium diákjai 1585–1861. Pápa, 2006.

Memoriae Commendamus, emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból. Szerkesztette: Petrik Iván. Pápa, 2010. 184

Képes források:

Rózsa György, Öt évszázad pápai látképei/Ansichten von Pápa aus fünf Jahrhunderten. JMVK, Pápa, 2000. Pápa. (Képes album.) Szerk.: Sz. Farkas Aranka. Bev. szöveg (tanulmányok): Ilon Gábor, Nádasdy Lajos, Heitler László. Fotó: Szelényi Károly. Budapest, 2000.

Pápa-ábrázolások a Jókai Mór Városi Könyvtárban. Előszó: Hermann István. JMVK, Pápa, 2006.

Összefoglaló jellegű várostörténeti kötetek:

Pápa város egyetemes leirása. Összeállította: Kapossy Lucián Pápa, 1905. Újra: JMVK, Pápa, 1989.

Tanulmányok Pápa város történetéből. [1. köt.] A kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 1994. Tanulmányok Pápa város történetéből. 2. köt. Szerk.: Hermann István–Somfai Balázs. Pápa. 1996.

Horváth Elek–Tóth Endre: Pápa megyei város múltja, jelene és környéke. Pápa ismertető leirása. Szerk.: Tóth Lajos. Pápa, 1936.

Kovács Eszter: Pápa. Földrajzi tanulmány. Szeged,

Bognár Imre Ede: Pápa településföldrajza. Pápa, 1943. Újra: JMVK, Pápa, 1997.

Gerő László–Sedlmayr János: Pápa. Budapest, 1959.

Bőhm Antal–Táll Éva: Pápa, a rezisztens város. Budapest, 1992.

korszak várostörténetére:]

Hudi József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730–1847). Pápa, 1995.

Önálló művek a vallásfelekezetek történetéről:

Kiss István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908. Újra: JMVK, Pápa, 1996.

Molnár István: A zirci apátság elfelejtett pápai otthonában. Pápa, 1941.

Molnár István: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942.

Tóth Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941.

Orosz Adrienn: Pápa város reformációja és ellenreformációja, 1520–1662. Szeged.

Tóth Béla: …Emlékezzél meg az egész útról… (A pápai evangélikus egyház történetéről.) Pápa, 2004.

 Láng Jehuda-Gyula: A pápai zsidóság emlékkönyve.Haifa, 1972.

Szalai Antal: A pápai zsidóság története és a hitközség szerepe a város társadalmi életében. JMVK, Pápa.

Szalai Antal: A pápai zsidóság asszimilációs törekvései és polgárosodása, 1600–1944. JMVK, Pápa, 2003.

Iskola és művelődéstörténeti munkák:

Bakonyvári Ildefonz: A pápai katolikus gimnázium története a pálosok és a bencések idejében, 1638–1898. (Két korabeli mű reprint kiadása.) JMVK, Pápa, 1998.

Mészáros István: A pápai bencés gimnázium (története). Pannonhalma, 1988.

A pápai (református) kollégium története. Szerk.: Trócsányi Zsolt. Budapest, 1981.

Tóth Lajos: A pápai főiskolai nyomda története. Pápa, 1939.

Horváth József: Fejezetek a pápai nyomdászat történetéből. Veszprém, 1986.

Nádasdy Lajos: A pápai kőszínház története, 1817–1931. MTVB Művelődésügyi Osztálya Veszprém, 1981: 268 oldal + 27 lap képmell.

Jelentős pápai személyek, családok története:

Sebestyén Béla: Enyingi Török Bálint mint Pápa város földesura, 1535–1550. Főiskolai Könyvnyomda, Pápa, 1911: XV + 72 oldal. Újra: JMVK, Pápa, 1998: XV + 72 oldal.

Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16–17. században: Hatosi Bálint pápai vicekapitány és családja története. JMVK, Pápa, 2005: 116 oldal.

Tóth Endre: Mándi Márton István élete. Főiskolai Könyvnyomda, Pápa, 1931: 208 oldal.

Kerpel Péter: A Gáty család története. Gyöngyszemek a magyar nyelvészet, zene és természettudomány múltjából. Pápai Jókai Kör, Pápa, 2000: 127 oldal.

Szénássy Árpád: Heténytől Pápáig. Tarczy Lajos életútja. Nemzeti Bizottság, Hetény, 1983: 94 oldal.

Ürmös Lóránt: Elfelejtett zeneszerzőnk. Szabadi Frank Ignác élete, 1824–1897. JMVK, Pápa, 2006: 129 oldal.

További önálló címajánlatok:

Horváth Elek: Pápa város múltja és jelene. Főiskolai Könyvnyomda, Pápa, 1933: 16 oldal.

Molnár István: Pápa város múltjából és jelenéből. Szerzői kiad., Pápa, 1941: 37 sztl. oldal.

Fejes Sándor: Pápa város katonatörténete, 1400–1867. Pápai Huszáregyesület, Pápa, 2002: 65 oldal.

Tóth Endre: Pápa a kuruc-világban. Főiskolai Könyvnyomda, Pápa, 1936: 20 oldal.

Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Az uradalmak építészete.) [Jórészt a pápai uradalom anyagából!]Bp, 1983: 150 oldal + 91 kép.

Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. Bp., 1922: 87 oldal + képmell. Újra: JMVK, Pápa, 1998: 87 oldal + képmell.

Domonkos Ottó: A pápai Kluge-féle kékfestő üzem 200 éves jubileumára. Bp., 1983: 51 oldal.

Domonkos, Ottó: 1783—1983, Kluge. Zum zweihundertjaehrigen Jubilaeum der Blaudruck-Werkstatt von Kluge in Pápa / Ont he bicentennial of the Kluge indigo printing workshop in Pápa.Textilipari Múzeum, Bp., 1983: 48 oldal.

Domonkos, Ottó: Indigo dyeing in Hungary 2., bőv. kiad. Pápa, 2007: 125 oldal.

Koncz Pál: Pápa XVIII. századi papírmalma. Bp., 1986: 29 oldal.

Koncz Pál: Igal (Pápa) XIX. századi papírmalma. Bp., 1987: 31 oldal.

Wöller István: A Tapolca vízimalmai Pápán és környékén. Pápa, 1994: 182 oldal.

Rácz István–Szalai Antal: Emléktáblák, emlékművek, síremlékek Pápán és a pápai járásban. Pápa, 1974: 115 lap soksz.

Hermann István, ifjú: A pápai temetők története. Pápa, 1995: 103 oldal.

Helytörténeti tanulmányok. Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból. Szerkesztette: Petrik Iván Pápa, 2011.

Rövidítések:

JMVK = Jókai Mór Városi Könyvtár

MTVB = A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága

PMtT = Pápai Művelődéstörténeti Társaság

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

        Pápa földesúri mezőváros levéltára nagyon hiányosan maradt korunkra. Középkori iratanyagát az 1594. évi török megszállás előtt Vasvárra szállították, az ottani káptalan gondjaira bízva, ám az onnét nem jött többé vissza. Később is sok károsodás érte az anyagot, 1751-ben pl. a bíró házát ért tűzvészben protokollumok, számadások, testamentumok, egyéb iratok semmisültek meg. A levéltárat a nótárius őrizte, de nem tudta kellő rendben tartani. Először 1793-ban rendezték a levéltárnak egy részét, bizonyára az értékesebb anyagot, amelyet a város „titkos ládájában” őriztek. Az iratokat számba vették 1808-ban, 1865-ben, 1872-ben, de leginkább csak az okleveleket vették figyelembe. Megjegyzendő, a város 1842-ig a tulajdonképpeni Pápából (a Belsővárosból) és két külső városrészből (Alsóváros, Felsőváros) állt, melyek akkor egyesültek. Ezen kívül a városbeli nemességnek is volt tanácsa, jegyzőkönyvet is vezetett.

        A város levéltára az I. világháború utánig viszonylagos épségben megvolt: a jegyzőkönyvek sora egy 1640-től 1660-ig vezetett kötet és az 1738-tól 1755-ig vezetett újabb két kötet után 1761-től korszakunk végéig folyamatos volt, a kiváltságlevelek vagy átirataik 1439-től 1839-ig megtalálhatók voltak, aztán egyéb jegyzőkönyvek, kurrenskönyvek, összeírások, térképek, szerződések, számadások, úrbéri iratok, hagyatéki, peres iratok stb. még fellelhetők voltak a Városházban. A közgyűlési és tanácsülési iratok meglétéről azonban nincs adatunk. Ha ezek megérték a XX. századot, akkor legkésőbb az 1920-as években semmisültek meg, mikor is a padláson, pincében és hivatali helyiségekben felhalmozódott, szükségtelennek és haszontalannak tartott iratok tömegét papírként eladták.

        A végső csapást a II. világháború mérte a levéltárra. 1945-ben a város levéltárát és irattárát különféle helyekre menekítették, leginkább Pápakovácsiba, ahol a háborús események következtében az iratok teljesen megsemmisültek. Az, amit Molnár István hittanár Pápa megyei város levéltára című, kevéssé szakszerű, de elfogadható részletességű művében jegyzékelt és 1942-ben kiadott, csaknem maradéktalanul elenyészett. Nagy szerencse, hogy az Esterházy-kastélyhoz tartozó váristálló egyik ablaknyílásában a háború alatt elfalazott némely jegyzőkönyvek majdnem másfél évtizednyi lappangás után előkerültek, a levéltár 1964-ben vette át őket. Az eredeti sorozatnak így egyharmada megkerült; jellemző, hogy 1794-től 1847-ig most úgy van meg 16 év egy-egy kötete, hogy mindössze 1820-1823-ból maradt fenn 2 egymás utáni évnél hosszabb időszakról jegyzőkönyv. Kisebb töredékek pedig a régi Városház padlásáról bukkantak elő még az 1970-es években a Veszprém Megyei Levéltárba.

        A város (Belsőváros) tanácsának iratai (1732—1848 /--1861/; 0,72 ifm). Közelebbről: a városi bíró könyve (kurrensek könyve, levélmásolati könyv) (1743--)1761/62—1780/81; tanácsülési jegyzőkönyvek (1794—1847; 0,55 ifm), nagyon hiányos sorozat, 16 kötet, hosszabb hiányok: 1796—1801, 1827—1833, 1836—1840; gr. Esterházy Ferenc kontraktusa a Belsőváros polgáraival (1732); az Esterházy-uradalom és a Belsőváros szerződése (1782); a Belsőváros tisztségviselőinek kötelességéről és fizetéséről szóló jegyzőkönyv (1793—1824); kereskedőbejegyzések könyve (1841—1861); egyéb töredékek (1800—1836); szóbeli bírósági jegyzőkönyvek (1837—1848; 0,06 ifm); csődperek jegyzőkönyve (1841—1844; 0,01 ifm).

        Pápa-Alsóváros tanácsának iratai (1730—1828; 0,06 ifm). Azaz: tanácsülési jegyzőkönyvek (1816—1828; 0,04 ifm), 3 kötet, nem folyamatos; vegyes számadások töredéke (1730--1779).

        Pápára vonatkozó jelentős anyagot őriz Veszprém vármegye levéltárán kívül az Esterházy-család levéltára a Magyar Országos Levéltárban (MOL) is. Bizonyos városi eredetű töredékek találhatók a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum (Pápa) adattárában és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (Pápai Református Gyűjtemények) Nagykönyvtárának kézirattárában. További pápai vonatkozású iratok, céhes, hegyközségi, egyesületi eredetű és egyéb töredékek találhatók a Laczkó Dezső Múzeumban (Veszprém), a Gr. Esterházy K. Kastély- és Tájmúzeumban, a Pápai Ref. Gyűjteményekben.

Összeállította Somfai Balázs és Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltárosok, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársai