Földrajzi környezet

Területe 62,79 km2. Környező települések: Béb, Csót, Bakonykoppány, Bakonyszűcs, Bakonybél, Bakonyjákó, Homokdödöge. Határa két nagytáj négy kistájának részletét foglalja magába. Északi része – Franciavágás környéke – a Kisalföld nagytáj, Marcal-medence középtájának Pápa–Devecseri-sík kistájához tartozik. A község belterületének környéke a Dunántúli-középhegység nagytáj, Bakonyvidék középtáj, Bakonyalja kistájcsoport Pápai-Bakonyalja kistájának része. A határ legnagyobb hányada a Bakonyvidék középtáj, Északi-Bakony kistájcsoport, Öreg-Bakony kistáj alkotója, végül a határ kicsiny délkeleti nyúlványa már benyúlik a Bakonybéli-medencébe, mely a Bakonyi-kismedencék kistáj egy mozaikja.

       Határának észak-déli kiterjedése 12,4, a kelet-nyugati 10,1 km. A település központja 205 m magasságban fekszik, határának legmagasabb pontja a községhatár legdélibb részén található, a Vaskapu térségében: 517 m, míg a legalacsonyabb a Kisalföld területén nyomozható: 179 m.

       Felszínét nagyrészt negyedidőszaki lösz, homok és kavics borítja. Északnyugatról északkelet felé haladva sávokban idősebb kőzetek is a felszínre bukkannak. A Fehér-Kőhányó – Hosszú-berek – Csöbör – Kőhányó vonalában triász dolomit, mögötte a Szár-hegy környékén kréta kőzetek, majd a Hideg-hegy környékén ismét triász rétegek alkotják a talajképző kőzetet. A lösztakaró alól kis foltokban pannon kavics, oligo-miocén törmelékes összlet, triász és kréta mészkövek kis foltjai bukkannak elő. A negyedidőszaki üledékek alatt a határ északnyugati, alacsony felében pliocén agyag és triász dolomit (Csapó-réti-földek) található. Délkeletnek haladva oligo-miocén törmelékes összletet, majd triász rétegeket keresztezünk. Tovább menve szabálytalan foltokban kréta és triász mészkövek, valamint pliocén kavics mozaikol. Végül a Bakonybéli-medence közelében triász rétegek közé jutunk.

       Miután területének legnagyobb része az Öreg-Bakonyra esik, éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves. Éves középhőmérséklete 8,5-9 ºC, az éves csapadékmennyiség meghaladja a 800 mm-t.

       Vizeit keleten és északon a Gerence-patak, nyugaton az Öreg-séd vezeti le.

       Eredeti növénytakarója az alacsonyabb részeken cseres tölgyes, a délkeleti magasabb részeken szubmontán bükkös volt. Erdeinek zömét bükkösök alkotják, a Fehér-Kőhányó környékén jelentős fenyőtelepítések vannak. Növényzetében számos atlanti-mediterrán növényfaj található. Bükköseire jellemző az örökzöld babér boroszlán, ritka faja a lónyelvű csodabogyó, melynek jól fejlett példányaival is találkozhatunk.

       A határ keleti része a Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzethez tartozik.

       A Kisbér – Veszprémvarsány – Pápa közútról Csótnál letérve érhető el. Zirc – Pápa irányából Bébnél kell rákanyarodni a Pápára vezető, a Bakony északnyugati lábánál található községeket felfűző közútra. A legközelebbi vasútállomások: Pápa (16,2 km), Veszprémvarsány (25 km)

Településtörténet

A település nevének eredete, magyarázata
 

         A falu nevét a településen állott vár tulajdonosáról, a 13. században élt Csák nemzetségbeli Ugod bakonyi örökös ispánról kapta. A név valószínűleg az Ugrin, Ugron név rövidült alakja, amely név a Csák nemben szintén előfordul.

Régészeti leletek a honfoglalás korából
 

         Ugod a Bakonyalján, a Kisalföld és a Bakony- hegység találkozásánál, a Magas-Bakony tövében erdős vidéken fekszik. Ősi település. Erről a Krisztus előtti 12–11. századból, a késő bronzkórból egy ismeretlen eredetű népesség halomsírjai tanúskodnak. A falu közvetlen közelében nem, de Ugod- Katonavágáson 184, Móricháza körül 48, a Kőkunyhónál 6, Iharkút határában, a pápavári nyiladéknál 17, a Gyertyánhajlási út és a Keresztlénia találkozásánál 136 halomsír található. A Bakonyszücs határánál lévőket Halomsírnak nevezik.

Ugod a középkorban
 

A magyar államiság első évszázadaiban a király tulajdonában volt, ő ajándékozta szolgálataiért híveinek. Közigazgatásilag a bakonyí erdőispánsághoz tartozott. A Magas-Bakony vidéke az Árpád-korban a Csák-nemzetségé volt. A Csák nembeli Lukafia I. Demeter IV. Béla és fia, István herceg belháborújában István herceg oldalán vett részt., aki később V. István néven került hatalomra (1270–72). Szolgálataiért az uralkodó „örökös bakonyí erdőispán” címmel, számos birtokkal (Fenyőfő, Lövöld, Rendek, Esztergár), és várépítő joggal ajándékozta meg. Halála után a birtok és a jog a Csák nembeli I. Demeter fia Ugod ispánra szállt, akiről a várat elnevezték. A vár elsősorban a főúri birtok központjaként szolgált, és csak másodsorban látott el védelmi szerepet. Gazdasági és igazságszoégáltatási központ volt, itt őrizték az iratokat, itt volt a börtön és, itt tárolták a terményadót is. A központi épület többemeletes volt, szögletes alaprajzú, nyolcszögletű kettős kőfal vette körül.

        Ugod ispánnak nem volt örököse, testvére fiára, a Csák nembeli Ádám fia II. Demeterre szállt a vár és az örökös ispáni cím. II: Demeter halála után (1309) a várat a rokonok eladták. 1332-ben Károly Róbert magvaszakadtnak nyilvánította a Csák nembeli Ugod családot és a csehországi Csenig mesternek adományozta a birtokot, a várat és az örökös erdőispáni címet. Csenig diplomáciai tevékenységet látott el Károly Róbert majd I. Nagy Lajos király szolgálatában. Mivel Csenig mester is örökös nélkül halt meg, Luxemburgi Zsigmond király Somlyó várral együtt Garai Miklós főúrnak adományozta. A család nem az ugodi várban lakott, hanem a pápai birtokközpontjukban. Az ellenőrzés nélkül tevékenykedő ugodi várnagyok hírhedtté váltak erőszakos tetteikről, rablásaikról, fosztogatásukról.

A Garai család kihalása után (1482) Mátyás király a várat az enyingi Török Ambrusnak és feleségének, Devecseri Choron Katalinnak adományozta, de még a beiktatás sem történt meg, máris minden Szapolyai István nádor és családjáé lett. Az új földesúr katonai bandériumot szervezett, mert a már említett jogok mellé a birtok királyi adója is őt illette meg. Az adóból kikövetkeztetve mintegy 150–170 fő lehetett a vár köré települt jobbágyság száma. Az országos törvények értelmében a 14. század végétől 1526-ig a kötelezően kiállított katonai egységek részt vettek az éppen aktuális háborúkban, többek között a csehek, osztrákok, a törökök ellen is. Szapolyai István fiát, Szapolyai János erdélyi vajdát, Pápa és Ugod várának urát választották meg királynak. Ő az ugodi várat hívének, Matusiai Jánosnak adományozta a várbirtokkal együtt, amelyhez Olaszfalu, Szücs, Fenyőfő Fenyőfőteszér, Ság, Nyőgér, Béb, Petend, Nyárád, Nóráp, Szergény, Noszlop és a Vas megyei Szergény falvak tartoztak. Miután a főúri párt Habsburg I. Ferdinándot, ausztriai főherceget és cseh királyt választotta meg királynak, s a kitört háború a két uralkodó között a Habsburg-párt győzelmével végződött, János hívei elmenekültek. Ugod ismét gazdát cserélt, a váraljai Horváth család birtokába került.

A Horváth család Ugod várát a hozzátartozó falvakkal és a Bakony–erdő egy részével együtt 1532-ben eladta a Habsburg–párti főúrnak devecseri Choron Andrásnak és Izsákfai Margit nevű feleségének. Egy 1546-os összeírás szerint 150 gyalogos és 100 lovas katona szolgált Choron András és János birtokain: Tihany, Devecser és Ugod várában. Egy 1572-es összeírásban Ugod, mint vár szerepel, valószínűleg az elszenvedett török támadások után a váralji település megmaradt lakossága a vár védelmébe húzódva élt.

Ugod a török korban
 

Choron András Ugod várát egyik lányunokájának, gróf Nádasdy Kristófnénak adta örökül 1584-ben. Egy évtized múlva Veszprém, Palota, Pápa, Csesznek és Ugod várát a török elfoglalta, őrsége megfutamodott. 
 

Ugod vára a török korban

A vár visszafoglalása után Nádasdy Tamás tett kísérletet a falu benépesítésére. 1608-ban privilégiumlevelet adott ki, amelynek értelmében az Ugodra települők földet, erdőt, rétet kaptak, és nemesi, azaz hajdúi kiváltságokat. Ennek értelmében jobbágyterheket nem kellett viselni, de szükség esetén házanként egy lovas vagy gyalogos katona kiállítását vállalni kellett. De az úriszék továbbra is a várban működött.

A toborzó szabadságlevél nagyszámú telepest vonzott a faluba. Mivel időközben a gróf örökös nélkül halt meg, egy meglehetősen bonyolult örökösödési per után a devecseri és ugodi vár és uradalmaik visszakerültek a Horváth családhoz. Hat év után a kor leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének, gróf Esterházy Miklósnak a tulajdonába került. 80 család lakott ekkor Ugodon 80 házban. Az 1658-as adatok szerint már nem rendelkeztek kiváltságokkal, a település a jobbágy-paraszti falvak sorába süllyedt. Az 1696-os összeírás szerint 32 jobbágycsalád lakott a faluban.

Ugod gazdasága a 18–19. században
 

A település lakói már a korai időszakban is felhasználták a Bakony nyújtotta lehetőségeket. Az egyik legősibb „foglalkozás” az erdőélés volt. Már 1656-ból származik erről adat. Kivágták az épület- és tűzifát, és eladták a piacokon. Ősi megélhetési mód volt a „makkoltatás”. Mivel a régi falut körbevette az erdő (1672-es adat), egészen a mai Hátút derekáig benyúlt, Szent Mihály napjától József napig néhány ember felügyeletével az erdőben éltek a kondával. Az ugodi lakosok tulajdonában 1692-ben 524, 1734-ben már 733 disznó és 111 malac volt. Átlagosan 34 disznója volt egy gazdának, de akadt 100 disznós is. Az Esterházy–uradalomban „kétszerest” (vegyes búza és rozs vetőmagot) illeteve rozsot vetettek, dézsmát, illetve tizedet fizettek.
 

Ugodi pecsétnyomó 1698-ból

        A 17. század végén 50 bérlő-család él a településen. A földeket kétnyomásos gazdálkodással művelték. Több család meszet égetett. A falunak két malma is volt 1696-ban. Tizenhat évvel később (1715-ben) árendát fizettek az uraságnak és kevés robottal tartoztak, természetbeni juttatás címén minden hold után 2 kereszt gabonát, a makkos erdő után sertéstizedet adóztak a földesúrnak. A két malom után 4 forinttal adóztak. Újévtől szent Mihály napig a jobbágyok borát mérték a kocsmában, ezért 32 szekér mész járt a földesúrnak. A rét használatáért 3Ft volt az adójuk. 1721-től már erdész is dolgozott a majorságban. 1734-ben átlagoan 37 sertése volt egy ugodi gazdának. Szabadon kereskedhettek a fával és mésszel. Keresett volt a kocsiról árult „ugodi meszesek” portékája egészen az 1960-as évekig.

1735-ben gróf Esterházy Ferenc felmérte a pápa-ugodi uradalmat. Egy jobbágytelekhez bel- és külterület tartozott. A belsőségen állt a ház és a gazdasági épületek valamint a hozzá tartozó házikert, a külsőséghez tartozott a szántóföld, valamint a rét és a legelő. A szántóföld 30 katasztrális hold, rét 12 kaszásnyi volt. Egy jobbágytelek 40–47 katasztrális holdnyi birtoktest volt. Összesen 286 telek volt a falu határában, ebből 71 telket birtokoltak jobbágycsaládok. Kovácsműhely is volt a faluban, és dolgoztak egyéb iparosok is. Az ugodi erdő legértékesebb fája a bükk volt, amelynek kivágása után azonnal pótolni kellett a kitermelt fát csemetével. Egy 1754. évi szerződés tanúskodik arról, hogy az Ugodon lakó magyar lakosság örökös jobbágy volt. Nem hagyhatták el a falut engedély nélkül még házasodás céljából sem. Évi 10 Ft-ot, 2 Ft konyhapénzt és 1815 dénárt kellett a földesúrnak ez idő tájt fizetni. Emellett megművelték az uraság földjét és a Balatonig, Győrig illetve Gönyűig kellett egy alkalommal kötelezően 50 ölnyi fát fuvarozniuk, évi 500 mérő (1 mérő 30.75 l) meszet leadni. Az irtásföldek használatáért 200 Ft-ot fizettek. A pápai kastélyba 200 öl fával tartóztak vagy helyette 100 Ft-tal. 1762-től „Oberjäger”-je van az uradalomnak. Mellette erdőkerülők, erdészek dolgoznak.

1770-ben egy hatalmas szélvihar kidöntötte a falu melletti farengeteg matuzsálemeit. Ezek kitermelése közel évi 2000 űrméter körül volt. A kidőlt, korhadó fát hamuzsír égetésére használták. Nagy gödrökben elégették a fát, a nyert hamut folyóvízzel kilúgozták. 1 méter fából mintegy 1.5 kg hamuzsírt nyertek. Ennek legnagyobb részét Bécsbe szállították

Ma már nyomát sem találni az ugodi üveghutáknak. Egészen a 19. sz. derekáig virágzott a kisüzemi előállítása. A szücsi márvány kitermelése mellett az egyetlen ipari tevékenység Veszprém vármegyében. Mivel az akkor kialakuló gyáriparral nem tudta felvenni a versenyt, megszűnt. A renoválás előtt a plébánián még találhatóak voltak hullámos, hólyagos ablakszemek ebből a termékből.

1828-tól megnövekedett a mészégetés népszerűsége, amely a falu egyik jellemző megélhetési forrása lett. Nehéz munka volt, de jelentős jövedelemmel járt. Ma is megtalálhatóak a kemencék nyomai a Hátút folytatásaként, a Szárhegy oldalában, az erdő szélén. A Hátút folytatásaként mindkét oldalon mintegy 50 kemence volt. Az erdő szélén a szállítást is megspórolták. Kiásták a hegy oldalából a követ, gödröt ástak, s a gödörben rögtön ki is égették. A Hátút kemencéit a két világháború között építették. Meghonosítójáról „tótkemencének” nevezték. Vagy a saját földje végébe építette a meszes a kemencét vagy bérelte a föld végét. 50 kg búza vagy 100kg mész volt a bérlet ára. A módosabbak az egész kemencét samottból készítették. A szegényebbek csak a tüzelőteret. A felső részt falazó téglából. A partfalba kb. 2m mélységű és 1–1.2m átmérőjű gödröt készítettek. A követ a pandónak nevezett padkára rakták boltozatosan. Alulra a nagyobb átmérőjű kövek kerültek. Beboltozták az egész pandó fölé eső részt. Középen egy kürtő vezetett fölfelé szűkölve a kemence tetejéig. A tető kb. 1 méter magasan emelkedett ki a part fölé. A jó huzat érdekében kisebb köveket (muszekövek) raktak levegősen a kemence peremére. A muszakövek és a föld közötti részt lefedték szalmával és jó vastagon lesározták. Ebbe az agyagköpenybe füstlikakat fúrtak. Szikkadás után kezdődött az tüzelés. Hasított száraz hasábfával fűtöttek. Felülről dobták a tüzelőtérbe, tüzelővillával igazgatták el. Alulról kapta a levegőt a tűzszekrényen keresztül. Szénvonóval húzták ki a parazsat. 10–12 óra alatt égett ki a kő. Ha aranysárga volt a színe jelezte, hogy megfelelő. A kemencét hagyták kihűlni. Felülről kezdték kiszedni a kiégett meszet. Két kocsi kőből mintegy 12–15 mázsa égetett mész lett.


                                                       A mészégetés folyamatai és kellékei. Bíró Mihály-1958

        A tótkemence előtt egylikú kemencét használták. Ezt is a partoldalba ásták, de nem volt falazott oldala. Az egylikú kemence 1 méter átmérőjű, 1.5 méter mélységű fölbe ásott hordó alakú kemence volt. A közepe táján egy 30–40 cm-es lyukkal átfúrták a kemence oldalát, ezen keresztül tüzeltek. A másik típushoz hasonlóan boltozatosan rakták. Rosszabb volt a huzata, nehezebb volt vele dolgozni. A gödör gyorsan eltelt parázzsal. Gyorsan tönkrement. Tartóssága a föld talajától is függött.Korlátlan mennyiségben vette fel a piac. Ugod nevével összefonódott a mész. Ugodi meszes nóta szövege tanúskodik erről:

„Sűrű csillagos az ég, meszet vegyenek.

Majd eszükbe jutok még, sokat vegyenek.

De már akkor későn lesz, ha a kocsin már nem lesz,

Hát most vegyenek.”(Rajczy Pál)

A földesúr nem nézte jó szemmel a mészégetést, mert elvonta jobbágyait a mezei munkától. Vasárnap délután már indultak a szekerek árulni. A feladatokat megosztották. Ki követ tört, ki hordta a kemencéhez, ki égetett, ki eladott, ki piacot szerzett. Az anyakönyvekben olyan foglalkozás, hogy „meszes” nem volt, hiszen nem főfoglalkozásként űzték.

Az ugodi gyógyfürdő
 

A hagyomány úgy tartja, hogy Ugodon Béb határban már a török hódoltság idején is voltak gyógykutak. 1801-ben egy nagy esőzés után a bébi elsodort malom helyén keletkezett egy tó. Ez később kiszáradt. A helyén három savanyúvíz-forrás tört elő. A gyógyító hatását hamar felfedezte a lakosság és használni kezdte. Mivel apadni kezdtek, az uradalom mélyebbre ásatta. Bárdiot, egy francia mestert bízott meg a fúrások elvégzésével. Az ásatás során találtak egy korábbi fürdőre utaló nyomot. Bárdio mérnök egy 14 méter mély kutat fúrt. Ez volt Magyarország első artézi kútja. A források vize gyógyhatású, kristálytiszta savanyúvíz volt.
 

Az ugodi gyógyvíz maradványa a 20. század első évtizedében

Ez az elnevezés akkoriban olyan gyógyvíz nevét takarta, amely szénsavat tartalmazott, és különböző karbidok túlsúlyát. Főként ivókúraként és hideg-meleg vizes fürdőzésre használták. A tüdőbajosoknál melegen alkalmazták. Mell-, gyomor-, bélbántalmakra, nyirokrendszeri és emésztési megbetegedésekre javallották. Az Esterházy család az 1830-as években rendeztette a területet, majd fürdőházat, ivókútat és más kiszolgáló épületet építetett. A földszinten volt a táncterem, ahol Péter-Pál napján a búcsút tartották. Konyhát is üzemeltettek, amely egy kamrával csatlakozott a vendégházhoz. A saját kocsijukon érkező vendégek számára külön istálló és kocsi fészer szolgált. A vendégházban az étterem emellett egy kocsmát is működtettek. Volt egy másik vendégház is, itt működött a kávéház biliárd teremmel és kártyaszobával, amelyet partikra bérbe adtak. A kávéházat is bérletként működtették. A főépületben 12 szoba állt a vendégek rendelkezésére, amelyben 24 személy fürödhetett. Melegítő berendezéssel volt ellátva. Egy napon fogadták a férfi és női vendégeket, valószínűleg nem voltak elkülönítve. Itt is volt a fürdőkhöz elmaradhatatlan tartozékként köpölyöző szoba és borbélyműhely. A vendégek körében akkoriban nagyon kedvelt gyógymód volt a köpölyözés és az érvágás. A család bérleményként működtette a fürdőt. 800 váltóforintért, a bevétel a korabeli adatok szerint sosem haladta meg a 400 forintot. A működtetést egy uradalom által kinevezett biztos felügyelte. A szolgáltatások ellátására falubelieket alkalmaztak. A fürdőéletet és a szórakozást is külön kinevezett igazgatók felügyelték. A fürdőt valószínűleg orvos bérelte, mert ismert Nagy László sebész-fürdős neve, aki a betegekről és kezelésükről jegyzőkönyvet vezetett. A Cseresznyés Sándor pápai orvos, Veszprém megye tiszti főorvosa, a pápai kaszinó tagja (nem kizárt, hogy éppen ő látta el a felügyeletet ebben az időben) egy könyvecskében írta le tapasztalatait 1841-ben, amely alapján forrásom szerzője, Jakab Réka is tanulmány írt az ugodi fürdőről. A felügyelő társaság tagjai a korábbi fürdővendégekből kikerült személyek, a pápai kaszinó tagjai. A részvénytársaság működésére, a rendre, a biztonságra a pápai székbíróság vigyázott. Az ugodi fürdőbe érkező vendégeknek a fürdőt övező park kellemes sétálóhelyet nyújtott. Vendégek köre a regionális vonzókörből került ki. Több napot töltöttek itt el, voltak heti rendszerességgel visszatérők. Az értelmiség, a tisztviselők, kereskedők, papság, zsidóság, a polgárság, a középosztály tagjai körébe tartóztak. Évről- évre népszerűbbé vált. A reformkori bálok hazafias jelleget öltöttek, amelyeket a külsőségekben is kifejeztek, többek között magyaros ruhát viseltek. Az ugodi bálról a korabeli sajtóban tudósítés is megjelent.

Ugod társadalma és gazdasága a 20. században
 

1902-ben felépült a Kisbér-Pápa közti vasútvonal. Ugod is kapott vasútállomást Vadkertpusztánál. Ennek köszönhető, hogy az évszázados hagyományokkal rendelkező kizárólag kisüzemi mészégetés helyébe nagyüzemi termelés léphetett. A Dunántúli Mész- és Téglagyár Rt 50 éves szerződést kötött a községgel. A vasútállomás mellett mészégető üzemet létesített, és vasútvonalat épített ki a Szárhegy oldalában működő mészkőbányához. 60–70 embernek adott munkát. 35–40 lóval, motorral vontatott csille szállította a követ a gyárba. A háború alatt a mészégető üzem épületei tönkre mentek.

Az ugodi Soós család 1945-ben

Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 2105 lakosa volt a falunak. Ebből 846 kereső, 1259 eltartott. A keresők közül 50 személy a hadseregben szolgált. Anyanyelvük szerint 2058 személy magyar anyanyelvűnek, 42 személy német, és 5 személy horvát anyanyelvűnek vallotta magát.

A két világháború között jelentős ipari fejlesztés indult meg a faluban. Gerencepusztán a Zollner és Hirschfeld cég fűrésztelepet létesített. 1917-ben Gőzmalom Rt. alakult, amely 1949-ig működött. A faluban három szikvízüzem működött. 1925-ben tejbegyűjtő állomás és juhtúrót feldolgozó üzem létesült. 1931-ben megalakult a Magyar Keményfaipari Rt. ugodi telepe. Huszárokelőpusztán fűrésztelep létesült. 1943-ban Ugod határában gőzfűrésztelep jött létre. Elkezdték kiépíteni az iparvasutat a hitbizományi erdőbirtokon (45,2 km). 1944 nyarán 221 szőlőtulajdonos van a Szőlőhegyen.
 

Az Erdős család munka közben - 1940

1944-ben a volt gyógyszálló illetve a vadászkastély épületében, valamint a mészégető néhány épületében fakocka gyárat létesítettek. Fatüzelésű autók számára gyártottak fakockákat, de a háborúban sebesültszállításra alkalmas szánkókat, sítalpakat is gyártottak. Külföldi piacra is termeltek. A háború alatt tönkrement mészégető üzem helyén létesült 1945-ben a TÜZÉP-telep. 1947 után megszűnt a kőbányában a termelés, a mészégetés csak kisüzemi szinten folytatódott.

 

Az Erdős család munka közben - 1940

         Jelentősen fejlődött a településen a szolgáltatóipar. Bolt, kocsma, majd az Ugodi Hitelszövetkezet alakult meg. 1934-ben megalakult a községi tűzoltóság. Tíz kézi kapcsolású telefon működött a faluban. Két orvost, egy bábaasszonyt és egy ápolónőt alkalmazott a község.

Területileg is terjeszkedett a falu. 1924 és 1930 között a Dózsa utcában felépült a „Hangya-ház”. 1940-ben az uradalom a vadkertpusztai 400 katasztrális holdját árusította ki. 1941-ben megépítették az ONCSA -házakat. Az 1945-ös földreform során megszűnt a pápa-ugodi Esterházy- hitbizomány és erdőbirtokának túlsúlya. Nagyrésze állami tulajdon lett, 1950-ig az Erdőgondnokság, majd 1950-től a Magasbakonyi Erdőgazdaság ugodi üzemegysége felügyelte.

Intézményrendszer

Közigazgatás
 

Ugod 1945-ben nagyközség volt a pápai járásban, majd 1950. október 22-től 1970. június 30-ig a községben önálló tanács és hivatali szervezet működött.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970. július 1-i hatállyal Ugod székhellyel Ugod Községi Közös Tanács szervezését határozta el, ahol Ugod mint anyaközség, a központnak számított. 5 község közigazgatását fogta össze: Ugod, Nagytevel, Homokbödöge, Bakonyszücs, Bakonykoppány és az 1973-ban csatlakozó Adásztevelét.

1990. október 11-én jöttek létre jogutódként az önkormányzatok, melyeknek szerepe ugyanaz, mint a tanácsoké. A községi közös tanácsokhoz tartozó 6 községből 2 körjegyzőség (Bakonyszücs-Bakonykoppány, Homokbödöge-Nagytevel) és 2 jegyzőség (Ugod, Adásztevel) alakult. Adásztevel 2001-ben körjegyzőséget hozott létre Nagygyimóttal.

A vagyonmegosztás 2005. év végén történt meg.

2007. április 1-én alakult meg Ugod – Bakonyszücs – Bakonykoppány Körjegyzőség.

Ugod jelenlegi lélekszáma 1553 fő, 11 utca: Dózsa, Kiss János, Rózsa Ferenc, Ady, Petőfi, Kossuth, Vasút, Klapka, Jókai, Széchenyi, Bem, Béke és Árpád köz, 650 ház található.

                            Ha                     km2

Belterület         153,5936             1,535936

Külterület      6.035,4524           60,354524

Zártkert             89,5670             0,895670

                   6.278,6130           62,786130

Ugod-Bakonyszücs-Bakonykoppány Községek Körjegyzőségének intézményei:

• Polgármesteri Hivatal Ugod,
• Polgármesteri Hivatal Bakonyszücs,
• Polgármesteri Hivatal Bakonykoppány,
• Általános Iskola (224 tanuló; ugodi, bakonyszücsi, bakonykoppányi, homokbödögei, nagyteveli)
• Művelődési Ház (Megyjegyzés: az általános iskola és művelődési ház közös irányitás alatt müködik 2006. szeptember 1-jétől Közös Fenntartású Ugodi Általános Művelődési Központ Német Nemzetiségi Általános Iskolája, tagintézményei a homokbödögei, és az adászteveli általános iskola)
• ugodi óvoda (37 óvodás, 1 csoport)
• bakonykoppányi óvoda (15 óvodás, 1 csoport) 2007-től az ugodi óvoda tagóvodája
• háziorvosi szolgálat, vállalkozás formájában működik 1992-től
• fogorvosi ellátás vállalkozás formájában működik 1996 óta dr. Piszker Irén, ill. 2004. január 1-től dr. Bíró Györgyi fogszakorvossal

Készítette: Kamondi Gyuláné Ugod-Bakonyszücs-Bakonykoppány Körjegyzőség igazgatási főelőadója

Ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat 
 

        Az Ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat 2002-ben alakult 5 fővel.

2002-ben felelevenítette a karácsonyi népszokást „Szállást keres a szent család” címmel.

2003-ban elnyerte az - iskola szolgálati lakásából kialakított - irodahelyiségük berendezési tárgyaira (számítógép, internet: 2004-től korlátlan használhatóság, telefon, fax, bútorok), a gyerekek táboroztatására, utaztatására (Bécs, Szekszárdi Német Színház) meghirdetett pályázatot. Folyamatosan átvállalja a nyelvvizsgadíjakat.

2005-ben, 2006-ban, 2007-ben is támogatást nyújtott a német szakon tanuló főiskolásoknak és egyetemistáknak, valamint az Arany János Tehetséggondozó Program keretében ösztöndíjat folyósított a jól tanuló a diákok részére.

Második ciklusban létezik az önkormányzat. Fő feladatunk a hagyományok ápolása, felélesztése. Mivel az iskola nemzetiségi nyelvet oktat, szoros a kapcsolatunk. A környező német nemzetiségi falvak tanulói látogatják, Bakonyszücs, Bakonykoppány illetve Nagytevel gyerekei, legfontosabb feladat a gyermekek identitástudatának felébresztése, ápolása, a falvak szokásainak, nyelvének, viseletének felkutatása. A kisebbségi önkormányzat minden támogatást megad (lehetőségeihez mérten) az iskolának, akár tevékenységről, akár anyagiakról van szó. Biztosítja az Internet hozzáférést az iskolának, támogatja a tanulók táboroztatását a városlődi nemzetiségi táborban, a zenei táborban. Egy szaxofont is vásároltunk az iskolában működő magán zeneiskola számára, a német származású gyermekek lehetőségeinek növelése céljából. Anyagilag támogatja a helyi énekkart, amely repertoárjában a környező falvak népdalai is szerepelnek. A sikeres német nyelvvizsgát tett tanulóknak, illetve felnőtteknek visszatéríti a nyelvvizsga díját, ösztönözve az anyaország nyelvének megtanulására.

        Ösztöndíjjal segíti a német szakos egyetemistákat, a hátrányos helyzetű származását vállaló tehetséges tanulókat. Támogatjuk a német nyelvű drámafesztivált, az iskola tanulóinak utazásait a németországi Herrlingenbe, a partneriskolába. Minden évben jutalomkirándulást szervezünk a hagyományápolásban részt vevő tanulóknak és felnőtteknek egy-egy német nemzetiségi faluba. Az idén Bakonynánára és Nagyesztergárra kirándultunk. A legaktívabb felnőttekkel a Győri Színházba látogattunk. A kisebbségi házat rendelkezésre bocsátja esetleges éjszakázásra a kísérő nevelők részére. Az évek folyamán gyűjtöttem a régi élet tárgyiasult emlékeit is. Álmom, hogy egy helytörténeti gyűjteményt hozzunk létre, úgy látszik sikerülni fog. A megüresedett orvosi rendelőt a polgármester rendelkezésünkre bocsátja. Az idén nyáron rendeztünk egy helytörténeti tábort (pályázati támogatással), amely során sikerült még a faluban található tárgyak, eszközök, szerszámok, bútorok összegyűjtésével ezt megalapoznunk. Remélem a jövő év nyarán megvalósul. Az épület egyébként Ugod első iskolája volt eredetileg. Az idei feladataink még a szentcsaládjárás, amit hetedik alkalommal rendezünk december 15–23. között. Az idén is betlehemezik két iskolai tanulócsoport. Az iskola nevelői-lukács Katalin – segítségével adventben megint felállítjuk a templom mellett a betlehemi jászolt.

        Hiányosságnak tartom, hogy nem rendeztük meg a tervezett bálunkat, de sajnos nem találtam partnert hozzá. A másik elmaradt feladatunk az alapítvány létrehozása, amihez már a pénzünk is megvan, az előző jótékonysági bál bevétele. Igyekszünk pótolni.

        Nem a nemzetiségi falvak szokott tevékenységi körét végezzük, de úgy érzem, hagyományápolásban már eddig is dicséretesen tevékenykedtünk. Köszönhető ez mindenekelőtt az iskola német szakos igazgatójának is, nevelőinek, képviselőtársaimnak.

Az Ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat történetét és tevékenységét összefoglalta: Törökné Wenczel Anna tanár, az ugodi kisebbségi önkormányzat elnöke

Az „Ugodi Hangok” Népdalkör, 1981 ben alakult „Viola” népdalkör néven. Az idő során népdalkör ellátta a kitűzött céljait: az ugodi és Pápa környéki kulturális élete meggazdagítása, a magyar népdal megőrzése és népszerűsítése.
 

Az ,,Ugodi Hangok'' Népdalkör

        2002 óta a népdalkör megújult, Király Lajos karnagy úr vezetésével bővült a repertoárja is, népdalok (zalai, veszprémi, vasi, szilágysági, csángó, bukovinai) mellett klasszikus kórusirodalom felé is irányul, evvel együtt értelemszerűen többszólamban énekelnek tagjai ( több mint 100 mű, népdalok, kórusművek, egyházi énekek). A karnagy munkáját Király Emőke zongorakísérő segíti. Jelenleg a népdalkör 16 nő és 4 férfi taggal büszkélkedhet.

Rendszeresen fellépnek a falu kulturális rendezvényein, templomi zenés áhítatokon, emellett Veszprém megye több településén, valamint Szlovákiában, Zsigárdon. 2004 óta az ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat támogatásával német nyelvű repertoárt is énekelnek, ezzel bővítve az eredeti célt: magyar és német (sváb) népdalok megőrzése és népszerűsítése, a német kórusirodalom megismertetése.

„Ugoder Stimmen” név alatt már részt vettek egy minősítőn Herenden, ahonnan ezüst fokozattal és sok dicsérettel elhalmozva tértek haza, valamint egy egyházzenei kórusfesztiválon, ahol kiválóan helyt álltak, eredeti műsorral lépve fel.

Az énekkar arra törekszik, hogy a kórusműveket stílusosan, színvonalasan, széphangzással szólaltassák meg. A zenei célok mellett a dalkör olyan baráti közösséget alkot, ahol a kórustagok egymást tisztelve és segítve dolgoznak, s a zenei együttműködés mellett számíthatnak egymásra az élet más területein is.

Az „Ugodi Hangok” aktív résztvevője szülőfaluja zenei életének; jelenleg az Adventi hangverseny előkészületei folynak. A repertoár magyar és német adventi és karácsonyi énekeket tartalmaz.

        Király Lajos, 2000 óta okleveles zenetanár, fuvolaművész – tanár; tanulmányait a kolozsvári Zeneakadémián végezte. 2001-ig a zilahi „Camerata Academica Porolissensis” kamarakórus segédkarnagyaként részt vett több turnén és nemzetközi fesztiválon és versenyen (Románia, Magyarország, Olaszország, Franciaország és Norvégia), elismerésképpen a Szilágy megyei Önkormányzat kitüntette Exellencia oklevéllel (a kórusművészet iránti támogatásáért).

Az énekkar történetét összefoglalta: Király Lajos zenetanár, fuvolaművész

Az ugodi iskola története

        Az első hiteles írásos adat az ifjúság szervezett oktatására Ugodon az 1748. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Ezt megelőzően 1655-ből tudunk az ugodi tanításról, Deresitzki Mihályról, akivel a hajdúk az erdőn Ugod és Bödöge közt könyörgést tétettek.

        A településen 1748-ban már volt római katolikus iskola, a tanítót Ladovics Istvánnak hívták, aki magyarul és latinul beszélt, az iskolába járó gyerekeknek hittant oktatott. Szolgálatát mind a templomban, mind azon kívül jól ellátta. Az 1771. évben már Simon József volt a rector (tanító), aki segédtanítót is vett maga mellé. Húsz gyermeket tanítottak írni, olvasni, számolni, főnevet ragozni, az évi tandíj tanulónként egy forint volt. Hubenay Ignác rectorsága (tanítósága) idején az iskola a látogatási jegyzőkönyv szerint romos állapotú két szobából álló épület, melyhez tartozott egy kis kamra is. 1779–1838 között nem találhatók újabb adatok az intézményről.

        1838-ban megalakult a Veszprém Vármegyei Népnevelési Felügyelőség, s már március 10-én látogatást is tettek az ugodi iskolában. A jegyzőkönyv adatai szerint a faluban római katolikus iskola működött egy tanítóval. A tanítás színvonala sikeresnek volt mondható.
 

Ugodi iskolások a 19. században

Az iskolában 120 gyermek (70 fiú és 50 lány) tanult. Minden tantárgyat, a hittudományt, olvasást, írást, számvetést is magyarul tanították a jó állapotú iskolában. Gombás Mózes Veszprém vármegyei szolgabíró és Vámosi Kajári László ugodi esküdt 1843. február 18-án látogatta meg az intézményt, s az alábbi jegyzőkönyvet állították össze: „Ugodban az Oskolaháznak hiányai nincsenek. Egyedül a két nembéli gyermekeknek különválasztása volna kívánatos. A tanítót Vellner Mártonnak, segédjét Ágoston Károlynak hívják. A tanító jövedelme a 100 pengő forintot meghaladja, melyből segédjének 40 pengő forintot fizet évenként. Tanítani rendelt tudományok: kiskhatekismus, bibliai történetek, természettudomány, írás, olvasás, számvetés. Tanul pedig 69 fiú és 49 leány, összvesen 118 gyermek az Ugodi Oskolában dicséretes előmenetellel. Ez az egy helység az, hol a Szülék téllen-nyáron szorgalmatosan oskolába küldik gyermekeiket, sőt nyáron még nagyobb számban jelennek meg, mint télen, mert a keményebb téli időben szakadozva járók nyáron pótolják ki azt, mit az idő zordonsága vélek elmulasztatott. Ebből világos, hogy akinek a közjó előmozdítása valósággal szívén fekszik, s hivatalának egész körét betölteni akarja, annak, ha nehezen is, de mégis utoljára csakugyan sikerül a megrögzött szokáson diadalt nyerni. Maguk az éltesebb ugodi lakosok elismerik, hogy az ő gyermekkorukban, a gyermekek Oskolába járatása téli hónapokban is rendületlenül történt-a nyári oskolások pedig nem is tudtak iskolába járni. S íme, Tisztelendő Dóczy József Ugodi Plébános Úr fáradhatatlan szorgalmának, s férfias kitűnésének, sok küzdelmek után sikerült az elhanyagolt Ugodi oskolát virágzásra hozni, anélkül, hogy az ellenszegülők megtörésében megyei tekintetben gyámolításra szorult volna.”

        1844. január 10-én került sor a következő iskolai vizitációra, mely során ismét elismeréssel nyilatkoztak az iskolában folyó tanításról és arról is, hogy télen-nyáron folyt az oktatás, 70 fiú és 52 leány számára. „Az iskola eléggé tágas, világos és egészséges helyen fekszik, a Tanítót rendesen fizetik.” Ez utóbbi megjegyzés szolgált alapul a kibontakozó vitának, mert kiderült, hogy az iskolát nem az egyház, hanem a község működteti. Így a tanítót is a falu fizette.

        Az 1848–49-es szabadságharc után kialakul a település két külterülete, 1853-tól Diós majd 1855-től Vadkert.

        1853–1865 közti évekből csak az ugodi tanköteles gyermekek létszáma ismert, 1853-ban 73 gyermek, 1857-ben 219 és 1865-ben 297-en járnak iskolába. A falu két külterületén bekövetkezett demográfiai robbanás szükségessé tette, hogy Kisdióspusztán is létesítsenek egy iskolát.

        Ugodon az 1900-as évek elejére a régi iskola már nem felelt meg a követelményeknek, ezért 1909. január 4-én a községi iskolaszék az alábbi kérelmet terjesztette a képviselőtestület elé: a falu tulajdonát képező régi temető területét és a mellette lévő utcát engedjék át az építendő római katolikus iskola részére.
 

Az  ugodi római katolikus iskola épülete

Támogató határozat született: „a nevezet régi temető a római katolikus templom közelében lévő hasznavehetetlen, összevissza áskált homokdomb, szépészeti tekintetben is kívánatos, hogy egy új épülettel el legyen tüntetve”. A képviselők kivétel nélkül aláírták. 1909. április 10-én a község a régi iskola és a tanítóilak épületeit 35.000 koronáért megvette, hogy a vagyontalan hitközség az új iskolát és a tanítói lakást, mely 80.000 koronába került, fel tudja építtetni. A gyermekek létszáma ekkor 276 fő volt, így a község kötelezte a hitközséget, hogy a létszámra való tekintettel 5 tantermet építtessen és a tanító lakása is 5 helyiségből álljon. A képviselőtestület anyagilag hozzájárult a kiadásokhoz. Az új iskola irányításával Simon Gyulát bízták meg. 

        A település történetében kulturális téren jelentős lépés volt, mikor 1925. szeptember 30-án megalakult az Ugodi Népművelési Alapbizottság, melyben a község értelmisége szerepet vállalt, az akkori plébánoson, a kántortanítón, a körorvoson át a jegyzőig. Albizottságot is létrehoztak, melynek feladata elsősorban ismeretterjesztő előadások szervezése.

        Közkönyvtár létrehozására 1931-ben kerülhetett sor, amikor a pápai Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója Ugodnak 110 kötetből álló gazdasági népkönyvtárat adományozott. A könyvtár működéséről az első jelentést 1933-ban kellett a Földművelésügyi Minisztérium felé beküldeni. Szakács Bálint könyvtáros beszámolójában leírta, hogy 96 könyvet kölcsönzött ki 303 kölcsönző. 

        1934-ben az elemi iskola osztálylétszáma a következőképpen alakult: az 1. osztályban 44, a 2. osztályban 21, a 3. és 4. osztályokban 87, az 5.–6.-ban 67 gyermek tanult. A ismétlők száma 92 fő volt. Leventefoglalkozásokra 62 fiúgyermek járt, oktatójuk Gyenes László volt.

        1934. október 1-én elkezdte működését az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság ugodi albizottsága. Elnöke Dragovics István plébános volt. 1933-ban a községben beindult a Széchenyi Olvasókör is. A kulturális élet része volt, hogy 1932. novemberében beindult „A Falu Urániája” elnevezésű budapesti vándormozi-vállalkozás. A belépőjegy a mozgóelőadásra 40 fillér volt. Az első kitűzött januári időpontban az előadás hóakadályok miatt elmaradt, de februárban megtartották. Ugodon a Présing Bálint vezette mozi 1943. április 19-től működött.

        A közeledő háború Ugodon is egyre több munkahelyet teremtett, így gondoskodni kellett a gyermekek napközbeni felügyeletéről. Ennek megoldására 1939 nyarán a faluban nyári gyermekvédő otthont hoztak létre. Vezetője Erdős Erzsébet óvónő volt 100 pengő tiszteletdíjjal, Árki Gyuláné dada részére pedig 30 pengőt fizettek.

        A római katolikus egyház már nem volt képes az elemi iskola finanszírozására, így 1940-től a község által nyújtott segélyből tartotta fenn magát, évi 3700 pengőből. Az egyházközség ezért híveire iskolai adót nem vetett ki. A Zöldkeresztes Gyermekétkeztetési akció keretében az iskolában 40 tanuló igényelt és kapott étkezést.

        A háború után 1948. június 18-tól az elemi iskolát állami kezelésbe vették, majd 1960-ban két új tanteremmel bővítették. 1961-ben lezajlott az iskolakörzetesítés, Homokbödöge, Nagytevel, Bakonykoppány, Bakonyszücs, majd 1974-től Adásztevel tanulói az ugodi központi iskolához kerültek. Az 1958-59-es tanévben már tanítottak az új részben (Rózsa Ferenc utca felőli oldal), mely 6 tanteremmel bővítette az épületet. A Petőfi utcai oldalhoz egy régi tantermet tornateremmé bővítettek, melyhez modern bejárat és irodahelyiségek is társultak. 1963-ra elkészült a Művelődési Otthon, mely Klapka György honvédtábornok nevét vette fel.

        Az ugodi Állami Általános Iskola az 1979–80-as tanévben megkapta „A Legkorszerűbb Iskola” címet, miután már viselte „A Járás Legjobb Általános Iskolája” kitüntető címet. Vezetője ezekben az években Varga Béla (1957-től) volt. Jó szervezőképességgel rendelkező ember lévén az iskolafejlesztésről alkotott terveit a valóságban is kivitelezte. Az intézmény részben maga állta a bővítéshez szükséges anyagiakat. Egyik jelentős bevételüket a tanulók által megtanult és előadott színdarabok jegyeinek ára alkotta. Az induláshoz 58. 000Ft-ot gyűjtöttek össze. A gyerekek szüleikkel és tanáraikkal együtt vettek részt az építkezésben, az összefogás példaértékű volt. Az iskola így mindenki iskolája lett, mely érzelmi kötődés a további években meghatározó jelentőséggel bírt.

1960-ra az iskola bővítése a következő képet mutatta:

• Tanterem építése az udvari részbe
• Melléképületek építése (raktár, tároló, garázs stb.)
• Gyakorlati terem építése
• Konyha és ebédlő építése

Bővítési adatok az 1970-es évekből:

• Emelet építése az udvari részre tanteremmel és mellékszobákkal 1972-ben
• Udvar:                                                                 4.200m²
• Beépített terület:                                                 1.400m²
• Világított alapterület:                                          1.114m²
• A telkeken elhelyezett sport-és játszótér területe: 500m²
• Nevelői konyhakert:                                              200m²
• Iskolai gyakorlókert:                                           1.000m²

Az iskola helyiségeinek adatai:

• Osztályterem:                              11
• Osztálytermi ülőhelyek száma: 368
• Tornaterem:                                   1

        1974-ben vízöblítéses WC-k épülnek, majd 1977-ben új ebédlő és kémia-fizika szaktanterem. A 80-as években már kissé megtorpan a bővítések sora, részben mert az iskola eléri szükséges méreteit és megfelel az elvárásoknak. 1981-ben feleslegessé válik az iskolához legközelebb eső szolgálati lakás, melyből 2 tanterem kerül kialakításra. A központi fűtés terve 1981-ben készült el, a tervrajzon látható épületkomplexum ebben a formájában 1977-től áll. Ekkor összesen 18 tanteremmel rendelkezett az iskola.

        A „Korvin Ottó” Körzeti Általános Iskolához tartoztak a tagiskolákon kívül a körzet óvodái, valamint a szolgálati lakások is. Az oktatási intézmények összessége ekkor 10 darab. A korszerűsítés, karbantartás – mely rendszeresen és tervszerűen folyt a tagintézményekben is-, hatásköre a mindenkori Községi Tanácsé volt.

        Az 1990-es évben megszűnt a körzetesített iskolai oktatás Kovács Ernő igazgató úr vezetése idején. Nagytevel községben az addig működő iskola, amely két osztályt foglalt magába (3. és 4. osztályok), bezárta kapuit és a gyerekek átkerültek Homokbödögére, ahol addig csak 1.és 2.osztály volt. A felső tagozatosok Homokbödögéről és Nagytevelről a körzetesítés óta (1961) jártak megszakítás nélkül Ugodba. 2001-ben Bakonyszücsön zárta be kapuit az iskola, alsó és felső tagozata egyaránt visszakerült Ugodba, beleértve a bakonykoppányi gyerekeket is, akik addig a szomszédos Bakonyszücsön vettek részt az oktatásban.

A felújítások, tatarozások az 1990-es évektől ismét részben megtorpantak, míg a 2005-ös évben pályázaton nyert, valamint az önkormányzat részéről felvállalt pályázati önrész segítségével megújult az iskola főépületének tetőszerkezete, külső szigetelése és színezése, valamint cserére került az összes külső nyílászáró, így a gázzal történő fűtés hatékonysága nagyban megnőtt. Az iskola a falu képének meghatározó épülete lett, melyet 2005. szeptember 1-én Kovács Ernő igazgató és Vörös Tibor polgármester ünnepélyesen adott át a tanuló ifjúságnak. Ez év őszén 215 tanulója és 18 tanára volt az iskolának.

        Mivel az iskolában a körzetesítés óta a környező német falvak (Bakonyszücs, Bakonykoppány, Nagytevel) tanulói is részt vettek az oktatásban, ezért a felmenő rendszerben történő német nemzetiségi oktatást az ugodi körzeti iskolának is biztosítania kellett. Megvalósítása évekig csak szakkör és fakultáció keretében történt, majd az igény úgy hozta, hogy áttértek a teljes körű német nemzetiségi oktatásra. Bakonyszücs, Bakonykoppány és Nagytevel mellett még két falu hozta létre német kisebbségi önkormányzatát, Adásztevel és Ugod. Szerencsés egybeesés, hogy az Ugodi Német Kisebbségi Önkormányzat Elnöke iskolánk egykori tanító-tanára, Törökné Wenczel Anna lett.

        Megszületett az ötlet, hogy az oktatáson és a német nemzetiségi versenyeken kívül a drámapedagógiának is teret kellene biztosítani, így 1998. március 28-án, a színházi világnapon Ugodon megrendezésre került az első német nemzetiségi regionális drámafesztivál. 2002-ig évente került megrendezésre, majd 2004-től kétévente. A 2008.évben tartották a 8. drámafesztivált, ahol most is, mint eddig, iskolánk két csoportja is fellépett. A drámafesztivál ide vonzza a német nemzetiségi általános iskolák színjátszóit, lelkes amatőr csoportjait. Megjelenik itt több műfaj, közöttük a báb, a mesefeldolgozás, gyűjtött darabok akár nyelvjárásban is.

        A tanulók nyelvtudásának bővítését szolgálja még a diákcsere kapcsolat kiépítése a németországi, herrlingeni (Ulm) iskolával. A partneriskolai együttműködési szerződést a két iskola részéről 1999.05.03-án írták alá és ezután évente, majd a drámafesztivállal felváltva, kétévente történik az oda-vissza diákcsere iskolásaink között.    

        A 2006–2007-es tanév kezdetén két tagiskolával bővült az ugodi iskola, az adásztevelivel és a homokbödögeivel, a tanulói létszám így már 303 fő volt. Az adászteveli felső tagozatosok átkerültek a székhely intézménybe, a Közös Fenntartású Ugodi Általános Művelődési Központ Német Nemzetiségi Általános Iskolájába, míg a két község alsó tagozata helyben, tagiskolaként funkcionál tovább. Az ugodi székhely intézmény a képviselő testület határozata alapján 2006-tól a kultúrotthont is közös igazgatás alá vette, nevében is szerepelteti az Általános Művelődési Központ (ÁMK) megnevezést. E többcélú intézmény vezetésével 2006. augusztus 15-én Csuka Gabriellát, az ugodi iskola egykori diákját majd tanárát bízza meg az ugodi képviselőtestület 5 éves időtartamra. 2008. július 15-én Vörös Tibor polgármester ünnepélyeses átadja a kultúrotthon felújított részeit, így nemcsak küllemében szépült meg az épület, hanem helyet kapott benne az orvosi rendelő, a védőnői tanácsadó és a gyógyszertár is. 

        2009-ben ünnepelte az iskola fennállásának 100. évfordulóját, mely rendezvénysorozattal, kiállítással és évkönyv kiadásával egybekötött ünnepség volt. 

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet
 

        A középkori faluszerkezetet nehéz rekonstruálni. A földmunkák során előkerült bográcsperemek, fogaskerékmintás és hullámvonal-díszes edénytöredékek alapján már a 10. században lakott volt a Petőfi Sándor utca – Kossuth Lajos utca – Kiss János utca – Dózsa György utca által határolt négyszög Rózsa Ferenc utca és Postaudvar közti szakasza.
 

Ugodi településkép

Ezen a részen két, középkori edények töredékeivel tapasztott kemencemaradvány is előkerült. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezen a mindkét oldalról patakvölggyel határolt dombháton alakult ki a szétszórt házakból álló falu, még a vár megépítése előtt. A jelek szerint itt volt a középkori temető is, és a hagyomány szerint a templom előtt álló kereszt helyén volt a középkori templom is. (A térképen a középkori leleteket piros pont, a várat és körülötte a sáncot piros kör és satírozás jelzi.) Az ugodi vár, mely a jelenlegi templom helyén állt, legkésőbb a 13–14. század fordulóján épült. Nyolcszögletes falakkal határolt, lakótornyos, várárokkal és sánccal is védett birtokközpont volt, a tűzfegyverek megjelenése előtt jól védhető helyen. A belső, kőfalakkal övezett várból kivezető kapu és felvonóhíd a mai kereszt helyén lehetett.
 

Az ugodi vár alaprajza és látképe

A külső sánc, melyen legalább 3 m magas mesterséges töltés van a Rózsa utca 11. sz. háznál, eredetileg teljesen körbefogta a belső várat. Feltehetően ezen is volt egy kapu, de helyét nem ismerjük.

A templom domb alatti terület („Szent Imre tér”) a földmunkák tanúsága szerint, lakatlan volt. A domb lábánál árok hózódott. Ez a beépítetlen tér tehát már a középkorban is létezett, nyilván piactér, vásártér szerepe volt a várkapu előtti területen.

        Miután a török időkben elnéptelenedett a falu is, majd a vár is lakatlanná vált, 1608-ban Nádasdy Tamás 1608-ban kiadott, az itt letelepülőknek kiváltságokat biztosító felhivása után népesedett be újra. Hogy az 1626-ban összeírt 80 lakóhá hol állt nem ismert, de feltehetjük, hogy a középkori házak, az elhagyott temető helyén. Ekkor a vár már romos, falai is düledeztek, palánk övezte (nyilván a földsánc tetején, bár ennek semmi nyoma nem került elő). Legutolsó említése 1641-ből való egy záloglevélben. Ugodi katonák (hajdúk) utoljára 1644-ben Thury Benedek pápai hadnagy marcaltői rajtaütésében szerpeltek. A korabeli utcaszerkezetről és házakról nem tudunk semmit. Egy okmányban fennmaradt, hogy már a 17. században volt Dózsa utca, ami szegénynegyed volt, de hogy merre, az nem ismert.

        Az első írásos emlék, amiben fennmaradt Ugod korabeli faluszerkezete, az 1730-as években készült Esterházy-birtokkönyv, mely tartalmazza a Pápa-Ugod-Devecseri uradalom valamennyi faluját, mezővárosát és pusztáját, leírással és térképpel is.
 

Ugod térképe 1733-34-ből, készítette: Maynzeck Henrik János

Az ugodi térképet Maynzeck Henrik János (a térkép felirata szerint Joan Henricum á Maynzeck) uradalmi földmérő rajzolta, saját felmérései alapján 1733–34-ben (Mithay Sándor szerint 1750-ben).1 Ezen a térképen még a mai Dózsa utca a „főutca”. A falu déli határát még mindig a vár jelentette, jól kivehető a belső vár és körülötte a sánc is. A Petőfi Sándor utca a mai nyomvonalától keletebbre halad, a régi várfal és a sánc közötti árok helyén. Ugyancsak árok volt abban az időben a Rózsa Ferenc utca felső szakaszán, az iskola és a Kis közút betorkollása között. A mai utcák közül az 1730-as években már létezett a Kiss János utca – Dózsa György utca vonala, a Gyöpre vezető két utcáig. A két utca találkozásától indult két út a „Puszta Bedegey” határ felé. Az egykori Malom-tó gátjától egy másik utca is indult emellett, a Kisvendéglő udvara, a Művelődési ház és a mai kerteken át ment a vár előtti térig, valahol a Takarékszövetkezet környékén ért ki. Létezett a Szőlőút elődje, a Kis-szőlőút őse is. A Vasút utca helyén erdő volt, a Vadkertre a Játszótér környékéről, és a Kis-szőlőút házak mögötti szakaszáról indult két egymásba futó utca. A Klapka György utca környékén ment egy utca, s létezett a Fekete-dűlőn át ma vezető út elődje, s lehetséges, hogy a tó kialakítása előtti időkben ennek folytatása volt a Takarékszövetkezetnél kiérő út is. Pusztabödöge felé vezetett az az út, ahol ma az Égett-erdőn át vezető út megy. A Petőfi Sándor utca felső részétől is keletebbre húzódik a 18. századi nyomvonal, s erről a Szénégető-bereken át ágazik Pusztabödöge felé út.

Ez a térkép kis négyszögekkel négy épületet ábrázol az egybefüggő nagy lakóterület-foltokon kívül. Ezek feltételezhető elhelyezkedése: 1. A vár északnyugati előterében lévőt azonosítani lehet a vár 14. századi épületével. Ezen a területen középkori sírok kerültek elő, egy koponyán a halált okozó kardvágás nyoma is látható; 2. A következő épület a mai Takarékszövetkezet és az előtte haladó út területén állhatott. A takarékszövetkezeti épület alatt régi pince van, a mellette lévő udvaron a csatornabekötés eltemetett falat ért. A 18. században itt állhatott az uradalmi ispán lakása. 3. A harmadik épület a mai orvosi rendelő és erdészeti ház helyén állt, valószínűleg az 1726-ban említett fatemplom, vagy az iskola lehetett.2 Úgy tudjuk, hogy az idők során két plébánost is temettek a fatemplomba, s csak később helyezték át őket a régi temetőbe, amely az iskola helyén volt. 4. A negyedik jelzett épület egy malom volt, amely az előbbiektől távolabb, a patak közelében állt. Valószínűleg a mai Péczi-malom elődje lehetett,

        A következő térkép, amin a falu szerkezete látható, az első katonai felmérés térképlapja, amely 1782-ben készült. Az 1730-as években készült uradalmi térképhez viszonyítva a falu belterülete délkeleti irányban megnőtt. A Hátút elődje a vártól már kezdett kiépülni. Vége valahol az iskola műhelye körül lehetett. A Dózsa György utca a Szeglet köz és a Dózsai-bolt közti szakaszon volt beépítve. A köztől északnyugat felé szögletes, talán bekerített területet jelöl a térkép (talán az uradalmi major), ennek vonalában vezet ma a Kiss János utca. A Dózsa utcai végétől vezetett egy utca a Hátút felé, de nem a mai Rózsa Ferenc utca vonalán, hanem kissé íves nyomvonalon nyugati irányban, s az iskola műhelye körül érte el azt, ahol még az 1960–70-es években is kis tér volt az utca és a házak homlokzata között. Ez az íves utca az egykori vársáncból megmaradt, temetőnek használt dombot kerülte meg. A Petőfi Sándor utca – Kossuth Lajos utca a Sédig tart, a mai György-bolt környékén volt vége. A Séd túlsó partján a mai játszótér és a focipályától a gázfogadó felé vezető út között vannak épületek.

       A 19. század közepéről, 1848-ból és az 1850-es évekből, két térkép is maradt fenn a falu házhelyeiről. Az utcák vonala már nagyrészt megegyezik a maival, az eltérés csak annyi, hogy az iskola nyugati sarkától egy út vezet, mely megkerüli a régi, 1802 óta nem használt temetőt a mai iskola helyén. Körülbelül az iskolai műhely után következő ház helyén éri el a Petőfi utcát, vele szemben egy út nyilik a határba. 
 

Ugodi házhelyek 1841. Veszprém Megyei Levéltár XV.11.a. T-334.

Ezen a helyen még az 1960–70-es években is kis terecske volt az iskola után következő két ház előtt, csak újabban épültek ki az járdáig. Az úttól Dél felé még 14 telek volt az utcában. A másik oldalon a határba vezető úttól 11., jelenleg az iskolától a 14. telken áll a volt erdészeti szolgálati ház, szemben vele az erdészet, melytől a 11. telek az iskola után következő harmadik telekkel van szemben. A szőlőút és a Petőfi utca iskola utáni leágazása közti szakasz 15 telekre oszlik rajtuk 16 épületetjelöl a térkép az utcai fronton. Ma ezen a szakaszon 13 telek van. Mindkét térképen a szőlőúttól negyedik telken fekszik a plébánia, egyiken írással megjelölve, a másikon felismerhető az L alakú épület. A templom és a Szeglet-köz közötti útszakasz a beépítetlen tér nyugati oldalán, 7 telekre oszlik, mint napjainkban. A Szeglet köz és a kulturház-köz közötti szakasz 4 telekre oszlik, közülük az elsőt írás emeli ki az egyik térképen. A négy telken a Szeglet-köz felé kettő (egyik saroképület, a mai Takarékszövetkezet), a fő utcára 4 épület néz. Ez a szakasz jelenleg hat telekre oszlik. Az elsőn áll jelenleg a takarékszövetkezet, valamint egy lakóház (Kossuth Lajos utca 2.), a házakat feltüntető térkép is ezt a két épületet jelzi. Ez feltehetően uradalmi telek volt, vagy a faluközösség telke. Mellette volt az iskola, a jelenlegi orvosi rendelő és –lakás helyén. Mellette egy keskeny telek, majd egy nagyon széles, a jelenlegi művelődési ház és a mellette álló lakóház helyén. A kultúrház-köz és a buszmegálló között 9 telekre oszlik az utszakasz, akárcsak napjainkban. Az utolsó már nagyrészt a Temető felé vezető útra néz, az épület is oda nyílik, tehát oda számítom. Az utolsó előtti írással jelölt, ez a jelenlegi polgármesteri hivatal telke, feltehetően akkor is ilyen funkciója lehetett. A Kossuth és Kiss utcák közti szakaszon két telek van, mint most. Az utca másik oldalán, a Szőlőút és a kis-Szőlőút között, ahol ma 25 telek van, 21 telek nyílik az utra, rajtuk 23 épület van az utcai fronton. Közülük a délről másodikat emeli ki írás, ez volt a 21. század elejéig erdészeti szolgálati lakás, 2 épülettel az utcára. A buszmegállótól a Séd melletti parkig 6 telek van, ugyanennyi épülettel az utcai frontra. Ezeknek a telkeknek a kertje, akárcsak napjainkban, a Séd túlsó partjára került. A mai park és játszótér helyén nagy, beépítetlen térség foglalja el a patak két partját. A patakon túl, a mai házak helyén 8 telek helyzkedik el, ugyanannyi épülettel az utca felé. A Kis-Szőlőút és a patak közt két telek van, akárcsak napjainkban. A két út (jelenleg Klapka és Kossuth utcák) között, négy telekre oszlik a tér északi oldala. A Kossuth utca Séden túli szakaszán három telket alakítottak ki. A falu lakott belterületének északi vége a két utcát összekötő közig tartott.

         A Rózsa utcának telkek csak a déli oldalán vannak, összesen 9, de a kilencedik már a Petőfi utcára vezető út mentén, a telkeken nyolc épület áll. Jelenleg itt az iskolával együtt 10 telek található. A másik oldal csak a templom és az egykori sánon vezető gyalogút között voltak telkek (összesen három, mint most), a kis út másik oldalán a Dózsa utcai telek kertje nyújtózik. A Rózsa utcai telkek után a mai Dózsa utca keleti oldalán 8 (ma a nyolcadik telek van szemben a homokbödöge felé vezető útelágazással., a másikon a falu végétől a Gyöpre vezető első utcáig 17 telek van, ezek közül a tizedik van szemben a Rózsa utcával. A telkeken 18 épület áll az utcai fronton. Jelenleg a gyöpi úőttól kifelé a rózsa utcáig az úttal szemben a nyolcadik ház áll, onnan kifelé az emeletes ház telke a kilencedik, tehát ott lehetett a falu széle. A Dózsa utca másik oldala csak a Gyöpre vezető utcáig van beépítve, a további szakaszon a fő utcai telkek vége nyúlik le idáig. Kilenc teken 9 épület a Dózsa, egy pedig a Rózsa utcai frontra néz. Ma a saroktól a kilencedik telek éppúgy szemben van az úttal, mint akkor. a Gyöpre vezető két út közötti szakasz 5 telekre oszlik, mint ma, ugyanennyi épülettel. A Gyöpön összesen 12 telek van, de csak a Dózsa utca mögötti 5-ön áll épület, ugyanolyan szórt elhelyezkedésben, mint napjainkban. A térképek jelölik a bikaistállót is, körülbelül a jelenlegi „cigányház” helyén. (a 19. század közepén beépített utcák barna csíkkal vannak jelezve).

A Kiss János utca 2–4. számú telekkek beépítelenek, a páratlan oldalon a fő utcai telkek kertjei nyúlnak le idáig, ezért épületek itt sem állnak. A páros oldal 17 telekre oszlik, 16 utcára néző épülettel, valamint a 4. számú ház telkén egy hátsó nagyméretű épülettel. Ma a Szeglet közi elágazótól számítva a tizenhetedik telek az egykori bolt és a tűzoltószertár telke, tehát itt is megegyezik a beosztás a 19. század közepivel.

A sportpálya felé vezető út mentén egy épület áll, a mai Péczi-malom helyén. A Séd-patak még itt kanyarodik kelet felé, nem ott, ahol napjainkban.

A 3. katonai felmérés 1879–80-ban készült lapja még szinte ugyanazt a beépítettséget mutatja az egész faluban, mint a század közepi telektérképek.

        A 19. század második felében és a 20. század első felében lassan beépültek a még üres telkek is, a Kiss János utcai és Dózsa utcai kertvégeket telekké alakították és szintén beépítették. A vasút megnyitása (1907) után kezdett kiépülni a mai Vasút utca, de valójában csak az 1970-es években kezdett „valódi” utcává válni, a kor megszokott sátortetős kockaházaival. 
 

Török Zsigmond és Peidl Jozefa családja 1941 körül

Ekkoriban épültek a vasúton túli utcák valamint a Jókai és Széchenyi utcák. A Széchenyi utca a második világháború idején nyílt meg, az Esterházy hitbizomány által átadott földön kialakított tekekekre az ONCSA épített lakásokat. A Kossuth Lajos utcáról északra eső terület még 1949-ben is külterültként van nyilvántartva: Vadkertpuszta, Mésztelep, Újtelep. Új utca csak az 1980-ass években nyílt, a Vasút utcával párhuzamos Klapka utca. Akkor nyitották, mikor diós-pusztáról kezdték betelepíteni az ott lakókat, illetve a fiatal házasoknak kellettek a házhelyek. Itt már zömmel kétszintes (alul garázs, vagy műhely, felül lakótér) házak sorakoznak az utcában, itt épült meg a falu első két társasháza is, mindjár az elsők között, a tanácsi dolgozók számára. A 20. század utolsó éveiben néhány új, kétszintes ház épült a Petőfi utca déli végén is.

        Az 1930-as években megépült a Pápa-bébi elágazó út. Az ugodi szakasza nem az addig az átmenő forgalmat lebonyolító Dózsa utca – Kiss János utca utcáról a forgalom átterelődött a jelenlegi nyomvonalra. Ez nagyrészt azért történt, mert erre az útra tudták „felfűzni” a közintézmenyeket: a Hangya boltot és kocsmát, az iskolát, a templomot, vele szemben a postát és a Soós-féle boltot, a plébániát, az orvosi rendelőt, a Mészáros-, Erdős-, Scwartz-kocsmákat, a művelődési ház helyén volt vásárteret, a községházát. A régi, kátyús úton ezután csak a ló- és tehénvontatta szekerek jártak, akiknek gazdái nem akarták állataikat fárasztani azzal, hogy felkapaszkodjanak egy dombra, ami alatt kerülő nélkül elhaladhatnak.

Ugodi életképek

A faluban régi építésű ház érintetlenül már csak egy van, a Dózsa utcában. homlokzati felirata szerint 1934-ben épült, de jelenlegi tulajdonosa, az akkori építtető unokája szerint, akkor csak felújították. Többé-kevésbé átalakított régi építésű ház több is van a falu legrégibb részében, de szinte felismerhetetlenül átalakították őket.

A Dózsa utcai ház alapján még elképzelhetjük a régi ugodi házakat, mely a bakonyi ház mintájára épült. Nyeregtetős, az utcára merőlegesen áll a telek valamelyik szélén. A ház udvar felőli oldalán árkádsor halad végig, ebb nyíltak eedetileg a helyiségek ajtai. Középen volt a konyha, az utca felől a szoba, két ablakkal az utca felé, a konyha után a kamra, majd agazdasági épületek. A harmadik katonai felmérés térképén jól latható az udvarokat a kerttől elválasztó, keresztben álló pajták sora, ezekből is csak egy vagy kettő maradt meg napjainkra. A pincék nem a ház alatt, hanem a telek házzal ellentétes oldala mellett készült. A lakóház helyiségeit csak azután nyitották egybe, miután megjelentek a kisméretű, könnyen áthelyezhető kályhák, tűzhelyek, s kialakították a zárt kéményes tüzelést, minden helyiségnek külön kéménnyel. Ilyen házakat utoljára a 20. század első évtizedeiben építettek, utána csak javították, tatarozták őket.

Az ONCSA által épített házak a Széchenyi utcában szoba-konyhás-kamrás egyforma épületek. eredeti formájában már talán egyik sem áll, valamennyit alaposan átélpítették az idők folyamán.

        A 20. század második felében, az 1960-as években jelentek meg országszerte, így Ugodon is a sátortetős, kockaházak, melyeknek semmi jellegzetessége nincs, legfeljebb a kerítések. Az ekkor épült Vasút utca szinte minden kerítése a pápai ELEKTHERMAX-gyárból származó, a gépalaktrészek kivágása után visszamaradt fémcsíkokból hegeztették vaskeretkre, s kőlábazatos, kőoszlopos kerítésbe erősítették őket. ebben az időben épült az első emeletes családi ház is a dózsa utcában. Ez még „valódi” emeletes ház, alul és felül egyaránt lakóhelyiségekkel. Egyébként ugyanolyan sátortetős kockaház, mind a korabelki földszintes kockaházak.

A Vasút és Klapka utcákban a házak már nem a telek utcai szélén, hanem beljebb épültek, előttük virágoskert van, ezért kellettek az átlátszó kerítések is, hogy látni lehessen a virágokat.

A településszerkezeti összefoglalót írta: Wenczel István, geológus technikus

Szakrális környezet

Templom:
 

        Az ugodi plébániát 1726-ban szervezték újjá, első plébánosa Dobos Gergely szanyi káplán volt.3 1736-ban közköltségen fatemplomot építettek Szent Péter és Pál tiszteletére Lisztner Mihály telkén az Öreg utcában, amely mellett temető is volt.

1753-ban kezdte meg Esterházy Ferenc kegyúr az ugodi vár romjain, annak anyagából az új templom építését. 1758-ban bekövetkezett halála miatt fia Esterházy Károly, későbbi egri püspök fejezte be az ugodi katolikus templom építését 1759-ben. 
 

A vár helyén épült ugodi katolikus templom

(Ez az évszám látható a homlokzaton függő Esterházy címerben.) 1759. június 29-én, Szent Péter és Pál búcsú napján szentelte fel Dr. Hajgató Péter szombathelyi nagyprépost, aki 1729–1737-ig volt Ugod második plébánosa. 
       A 36 méter hosszú és 10 méter széles barokk templomot Fellner Jakab tervezte. Az új templomot a fatemplomhoz hasolóan Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel. Az eredeti főoltár 1793-ban Szerecsenbe került. 1795-ben készült el az oltár menzája és az oltárképet körülvevő keret az alsóausztriai lilenfeldi fekete márványból, az oltártest többi része, valamint a tabernákulum bakonyszűcsi szürkésfehér különböző erezéssel tartított márványból.A főoltárkép Szent Péter és Szent Pál apostolok búcsúzását ábrázolja. Az eredeti képet Maurer Hubert bécsi festőművész készítette 1797-ben, de aztán ez a tatai templomba került, ezért tanítványa Frank Kristóf bécsi mester a pápai Esterházy kastélyban lemásolta. 1818-ban ez a másolat került az ugodi főoltár fölé. A szentélyben a sekrestye ajtaja fölötti kép Szent István királyt, a szemközti oldalon Szűz Anyát karján Jázuskával ábrázolja. Ezeket a freskókat Braun Hubert kapucinus szerzetes készítette az 1790-es években. A szentélyben található vörösmárvány köralakú keresztelőkút 1794-ben készült.

A hajóban található 4 bekeretezett régi kép festője ismeretlen. 1772-ből „Különítélet”, 1773-ból „Szent család menekülése” (Szűz Mária arca Máris Teréziáé), „Nepomuki Szent János élete” és „Szent István király felajánlja koronáját” tematikáját ábrázolják.

A mellékoltár 1763-ban készült el rokokkó pillérekkel és oszlopokkal. Eredetileg Borromei Szent Károly képe volt középen. A lourdesi oltárral való átalakítása újkeletű.

A szószék rokokkó stílusú, 1863-ban a kis oltárral együtt újra aranyozták.

A templom belsejét 1958-ban Mór József és Szilágyi János tapolcai festőművészek, továbbá Soós István és Biber Kálmán festőművészek az ugodi hívek és a tengeren túl élő ugodiak adományaiból teljesen megújították. A régi csillárok helyébe az új kovácsoltvasból készült gyertyatartók Présink Bálint ugodi metertől valók, Széll János plébánossága idején.

A templom külsejét 1965 és 1966-ban ugyancsak a hívek adakozásából és az Amerikai Egyesült Államokban, továbbá Canadában élő ugodiak adományaiból, a Veszprémi Egyházmegye, az Actio Catholica és az Ecclesia Szövetkezet segélyéből renoválták. Vándor Ferenc egyházmegyei mérnök irányításával Hausknecht Rezső budapesti bádogosmester, Maróthy Ferenc pápai ácsmester és Polgár Károly ugodi kőművesmester lelkiismeretes munkájával, Dr. Kubinyi György plébánossága idején.4

Az ugodi templom, előtérben a Szent István szoborral

Plébánia:
 

        A katolikus plébánia 1791-ben készült el Királyhegyi László plébános idejében, Estreházy Károly egri püspök költségén. A falu legidősebb ma is álló háza a régi plébániaépület lebontása után annak helyén épült fel. Az épület a mai Petőfi utcára nem teljesen merőlegesen húzódik. Eredeti magja a 20. század második felében végzett átalakítások előtt még felismerhető szabadkéményes konyha (a kémény a padláson még megvan), valamint a két oldalon lévő szobák, melyeket a konyhába nyíló kemencével vagy cserépkályhával fűtöttek, hogy a szobák füstmentesek maradjanak. Az eredeti fűtőalkalmatosságok kőből és téglából épített alapját a felújítás során a padló felszedése után megtalálták és megsemmisítették minden szobában. A konyha, a szobák és a hátsó szoba utáni pincelejárat előtt boltíves oszlopos árkádsor húzódott végig, az oszlopok között alacsony fallal. A pince téglafalazású, boltíves, az árkádsorba nyíló szellőzőnyilással. Az utcával párhuzamosan futó szárny későbbi bővítés, de eredetileg ezeket a szobákat is kívülről, az árkádok felől fűtötték. A kapu felöli szoba padlója alatt előkerült egy régi, betemetett kerítésalap, végén kapulábazattal, amely a szoba utca felőli falával hegyes szöget bezárva halad. Ez lehetett a plébánia eredeti, talán még a 17–18. századi kerítése. A plébánia nem sokban különbözhetett a korabeli falusi házaktól, legfeljebb anyagában (tégla és kő), valamint kivitelezésében.

A plébániát Dóczy József tiszteletbeli kanonok nagyobbíttatta 1825-ben. Az anyagot az uradalom adta, a munkásokat és a fuvart a község, a mesterembereket a plébános maga fizette.

Ugodi plébánosok és káplánok:

Ugodon 1726–2004-ig 15 plébános működött:

1.   Dobos Gergely    1726–1729 Sanyba ment

2.   Hajgató Péter            1729–1737 Jánosháza, később szombathelyi nagyprépost

3.   Péri György               1737–1742 + Ugodon

4.   Viniczai Ferenc   1742–1754 + Ugodon

5.   Rozenics Máté    1754–1767 + Ugodon, esperes, az ő idejében épült a templom

6.   Szakács Pál               1767–1779 Vanyolára ment (Canonica Cisitacio)

7.   Királyhegyi László       1779–1802 + Ugodon

8.   Boross Ferenc            1802–1821 + Ugodon, esperes, ez időtől fogva káplán is van

9.   Dóczy József              1821–1862 + Pápa, kanonok (Canonica Visitatio)

10.               Lukacsék József 1862–1898 + Ugod, országgyűlési képviselő

11.               Alasz Miklós               1898–1921 Devecserbe ment

12.               Dragovics István 1922–1945 + Ugodon, esperes

13.               Széll János         1946–1960 + Ugodon (Bakonyszücsön temették)

14.               Kubinyi György   1960–1966 + Ugodon

15.               Rajczi Pál           1967–2004 + Ugodon, kanonok

Ugodon 1815–1962-ig 67 káplán működött.

Nevezetesebbek: Gerstner Ignác 1886–1889, később pápateszéri plébános, csóti kerületi espereres, majd Pápán apátplébános lett. Engelhardt Ferenc 1900–1904-ig, később pápai prelátus, veszprémi kanonok. Káuzli Gyula 1904–1908-ig, később címzetes apát lett.

A templom történetéről és a szakrális környezetről szóló összefoglalót írta:

Tornavölgyi Krisztián teológus, általános iskolai hittantanár, plébános, lelkipásztor

Viselet
 

Nők viselete:

Az ugodi asszonyok kétrészes ruhákat hordtak. Felül réklit, alsószoknyát, felsőszoknyát, hozzá glott kötényt. Munkában „esszikötényt”. A vasárnapi glottkötény hímzett, slingelt volt, fehér blúzzal. Hétköznap a fél esszikötényt leváltották, világoskék vékonyabb vászonra cserélték, ha a házat elhagyták. Alul egész inget hordtak. Rajta egy lélekmelegítőt, un. „mellyest”. Csak az ing maradt rajtuk éjjelre. Hétköznap kékfestő ruhát hordtak.

Női alsónemű Ugodról

Télen az asszonyok berlinel kendővel védekeztek a hideg ellen. A ruhák anyaga karton vagy kékfestő volt.

A nők cúgos cipőt viseltek, gombos cipőt, patentharisnyával, gumipertlivel rögzítették a combjukon vagy a térd alatt.Az ételt a családtagoknak a határba a fejükön, koszorún hordták ki. A kezükben kannában vizet, tejeskannában levest vittek.

Férfiak viselete:

A férfiak fehér vászonnadrágot, bő gatyát hordtak. Ehhez mellényt viseltek egy vászon ing fölött. Gumicsizmát hordtak kapcával hétköznap, esős időben, nyáron bőrpapucsot munkában, mellyes „essziköténnyel” bőrcsizmát vasárnap. A csizmában hol finom kapcát, hol zoknit.
 

Erdős Pál és Oláh Franciska családja 1940 körül

Télen csizmanadrágot kordbársonyból vagy vastag anyagból, bőrcsizmát, vastagabb félkabátot posztóból. Ez volt hétköznapi és vasárnapi viseletre is. Nyakkendője csak a módosaknak volt. Ezek az adatok a 19. sz. végére, s a 20. sz. elejére vonatkoznak.

Érdekességként mellékelem adatszolgáltatóm menyasszonyi ruhájának fényképét, amely fekete anyagból készült. Ez is igazolja a megállapításomat, hogy a „sváb” falvakkal körülvett Ugodon a mindennapi élet szokásai, az étkezés, a viselet alig különbözött.

Gáncs Hedvig esküvői ruhája 1911-ben

Egyházi évhez kötődő szokások

Adventi időszak
 

András nap (november 30.)

Az adventi ünnepkör első jeles napja november 30. András napja. A házasságjósló szentek egyike. A „kis böjt” idején, mivel „András zárja a hegedűt”, nem illett zajos mulattságokat tartani. Itt a faluban is végezték a lányok a jóslásokat ezen a napon, de nem csak ehhez a naphoz kötődött jóslás. Lefekvés előtt kérték a szentet, a jövendőjük megtudakolására. Természetesen ez a kíváncsiság a jövendőbelijük személyére vonatkozott. Ugodon a lányok átlépték az ágyat, s úgy mondták a mondókájukat:

„András, kérlek, ágyláb léplek, mondd meg nékem, ki lesz az én férjem?”

Sajnos a szokás nem él már.

Miklós napja (december 6.)

Szent Miklós, mint a gyerekek, diákok és a házasság védőszentje Ugodon is a legjobban tisztelt szentek közé tartozott. A faluban élő németajkú lakosság hatása lehet, hogy itt is szokás volt a német falvakban elterjedt Miklós-napi alakoskodás. Itt az a változat volt elterjedt, hogy férfiak, nők egyaránt beöltöztek. Kifordított kucsmát, kabátot és álarcot viseltek. Ezek Bálint Sándor szerint középkori diákszokásokban gyökereznek. Mondókát mondtak:

„Örüljetek Mikulásnak, mert ma vagyon napja, tanításunk tanítását általa mutatja.

Örömet a háznak, asszonya urának, és a házban lakó minden családjának.

Hát ti vének, öregek, minek szomorkodtok?

Talán bizony, talán bizony szomorú sorsotok?

Nem ám férjhez menni, galibát szerezni, hol vagyon az olvasótok róla imátkozni?”

Luca nap (december 13.)

A Luca- napi házasságjóslás is szokás volt a faluban. Itt az a változat dívott, hogy a lányok gombóctésztát gyúrtak, s a gombócokba beleformázták a jövendőbelijük remélt neveit. A gombócokat mise előtt ki kellett főzni. Az a gombóc tartalmazta a leendő férj nevét, amelyik először feljött a főzővízben még beharangozás előtt.

A termékenységvarázsló tevékenység sem hiányzott. Ez tudvalevően a baromfi szaporaságát hivatott elősegíteni. A gazdasszony a következő mondókát mondta miközben a szénvonóval „megcucálta” a tyúkokat:

        „Luca-Luca kity- koty, tojjanak a tiktyok. ”

A Luca-szék készítésének szokása azzal a variánssal élt a közösségben, hogy a széket a harang alatt állították fel. Aki ráállt rövidnyelű ostort tartott a kezében. Az Oltáriszentség felmutatásakor háromszor durrantott vele. A kifelé pucoló boszorkányok elé mákot vagy kölest szórtak. Előtte háromszor meghintették szenteltvízzel. A köles vagy mák arra hivatott, hogy keresztezze a boszorkányok útját. Miközben ezt fel kellett szedniük, elkapták őket. Természetesen azért, nehogy a legényeket, akik felismerték őket, széttépjék.

Szálláskeresés vagy Szent Család járás (december 15–24.)

Még az 1960-as években is élő szokás volt a faluban a Szentcsaládjárás. Nyolc, kilenc „bokor” is volt a faluban, akik a december 15-én kezdődő szálláskeresést végezték. Valószínűleg az előimádkozónál kezdték. 2001 decemberében egykori és új résztvevőkkel sikerült ezt a régi szokást felelevenítenem. Mivel két bokrot –egy bokorban 9 asszony– nem sikerült végül is megszervezni, 14–15 fővel végezzük immár 7éve. Két előimádkozónk is van. Felváltva gyakorolják tisztségüket. Előző héten a kisebbségi önkormányzatunk egyik tagja megszervezi a mindenkinek passzoló sorrendet. Van egy a Szent Családot ábrázoló – a régi szentcsaládjárásoknál használt kis házacska, zenélőórával, ami természetesen már nem működik. De nem is ez a lényeges. Az előzőnapi szentmisén a tisztelendő úr megszenteli a „szobrot”, és a régi énekekkel, a párbeszédes kopogtatóval, a Szent József litániával… a régi imakönyvekből előkerült énekekkel, imádságokkal történik. A kopogtató eljátszását mindig iskolások végzik. Így próbáljuk megakadályozni később a szokás elhalását. Az asztal a szokott módon feszülettel, gyertyával díszítik. A végén a fogadó család kedvenc Mária-énekét énekeljük. Imádkozunk az időközben elhunyt tagokért. A háziasszony üdítővel, süteménnyel megvendégeli a szálláskeresőket és másnap a megbeszélt ház előtt, a megbeszélt időpontban találkozunk. 9 napig tart, szokás volt kilencednek is nevezni.

Karácsony

Karácsony vigiliája (december 24.)

Szent este minden korú népességnek megvolt a maga dolga, szokása. Az asszonyok készítették a szaloncukrot, ha nem éppen – vége lévén a böjtnek – a disznóölések is e nap kezdődtek. A legények délután 2 órától végigjárták a falut. Közben rövidnyelű ostorral pattogtattak, durrogtattak. Ez a zajkeltés természetesen figyelmeztetés arra, hogy senki se feledkezzen meg Jézus születéséről. A zajkeltés a gonosz elűzését szolgálta. A házigazda dolga volt bevinni a karácsonyfa alá egy-egy véka búzát, zabot, árpát és rozsot, illetve szénát Jézus szamarának. Vörösné Liszner Terus néni szerint még az ő édesapja is szórt szénát az asztal alá a Kisjézus szamarának. Másnap, karácsony reggelén aztán szétosztotta az állatok között, hogy jobban szaporodjanak. Nem illet este már sehova se elkujtorogni. Ezért a gyerekek is ebéd után kezdték a „mendikálást”. A szerepüknek megfelelően öltözködtek, álarcot viseltek. A karácsonyi énekek mellett még egyéb köszöntőket is mondtak.

„Jácintos, jácintos, tarka tulipános.

Hintsetek virágot a kis Jézuskának.

Kicsi gyerek vagyok én, nagy kalácsot várok én.

Ha nagyot nem adnak, kicsit is elfogadok.

Dicsértessék a Jézus Krisztus boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!”

„Megszületett Jézus, Betlehem városban.

Betlehem városnak hideg a jászolja.

Mivel takarják be? Mostan a pólyával.

Nagy füleléssel telik meg a szíve

Csengetője, pengetője Jézus születésére.

Jézus Krisztus született,

Szentlélekkel fogadott.

Esztergálos járó királ

Áldottnak mondjátok.

Futok, megyek Dunának

Fogok fényes halacskát

Teszem tányéromba

Viszem jól az Istenkémnek

Tartson minket békességben

Minket igazán.”

„ A karácsony éjszakában

Jézus születésnapjába

Megszületett Jézus

Erre a világra.

Pásztorok, pásztorok, hol vagytok?

Talán még alusztok?

Gyorsan, frissen kelljetek,

Jézus előtt legyetek!

Nem fekszik ágyban, se nem palotában.

Szűz Máriának dicséretet áldjon.

Mennyből az angyal…”

A legényeknek és leányoknak közös köszöntője is volt. A 19. század végén a 20. század elején még élt a szokás. Csudai Csaba gyűjtésekor már csak a szokás szövegére, a köszöntés más körülményeire nem emlékeztek már az adatszolgáltatók.

        „Bárcsak előbb fölébredtem volna

        Kis Jézuskát megláthattam volna

        Ének csöndült a fülembe

        Angyalnak mondás:

        Megszületett a kis Jézus rongyos istállóban.

        Rongyos istálló mellett maradjunk,       

        Míg az angyal emlékezik, addig is mulassunk.

        Jaj Istenem, szent Józseffel éneket is mondjunk.

        Víg juhászok, víg csordások

Csörgedezik a források

De gyönyörű ez az éjjel

Bárcsak tekintsetek széjjel.

Nézz pajtás Betlehem felé

Micsoda fényesség ott

Egy csillag és amint szállott

A pajta fölött megállott.

Kisded Jézus arra kérünk

Áldj meg minket, minden népünk

Áldj meg minket, minden határt

Vedd el a testi, lelki kárt.”

A német szokás magyar megfelelője volt a Bölcsőcske-járás. Ugodon is volt leánybetlehemes. Tulajdonképpen a szálláskeresés és a betlehemes kombinációja volt. Három angyalnak öltözött lány járt hosszú fehér ruhában. A középső lány a Szent Család képét vagy szobrát vitte. A lányok tollseprőből vagy papírból készítettek szárnyakat. A beköszöntő után a két szélső angyal letérdelve énekelt egy Jézus születéséről szóló éneke

 „Reszket, fázik keze, lába

egész testecskéje.

A jászolban didereg a Szűz szent Dedecskéje,

Elaludna, de a hideg elűzi az álmát.

Barmok szája lehel rája melegítő párát.

Meleg szobát nem pótol a rozoga istálló,

Ringó bölcső helyett is egy jászol a szolgáló.

Kicsi virág, szép rózsaszál, gyenge gerlicécske,

Szálljon reá édes álom, selyem szempilládra,

Álmodj szépet mennyországban isten báránykája.”

A gyűjtés idején úgy tudták, hogy a szokást egy Amerikát megjárt hozta haza a 19. század a végén 20. század elején. Két karácsony előtti időszakban sikerült a leánybetlehemes szokását feleleveníteni.

Aprószentek (december 28.)

Ugodon is aprószentekeltek december 28-án. A fiúk végezték fűzfavesszővel. Csak annyit mondtak: „Kelléses ne légy az újesztendőben!”

Szilveszter (december 31.)

Szilveszterkor is köszöntöttek a gyerekek, de elhagyták. Az 1960-as években már csak a cigánygyerekek jártak. Mondókájuk szövege:

”Az új esztendőben, minden idejében,

lássuk a Jézust, drága kedvében.

Adjon a Jó Isten ennek a szegénynek

Nyolc-nyolc ökröt, nyolc-nyolc lovat,

Bécsi piros zsebkendője, aranyos toll a kezébe.

Ha szerén a Marcsa, ötödik a harcsa.

Csengős-bengős szekeret, arany ostornyelet.

Árkos-bárkos felvillasztottak, mikor a mennyasszonyt ágy alá dobták.

Született Jézus, mind imádjuk.

Hurka, kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna,

Ha a gazdasszony adna, ha a gazdasszony adna.”

Újév (január 1.)

Újév napján a férfiak jártak ”Adjon az Úristen ennek a háznépinek bort, búzát, békességet, a lelkinek üdvösséget!” A köszöntés után egy pohár pálinkával koccintottak.

Szent Balázs (február 3.)

Sajátos balázsoló szokás élt falunkban. Egy lavórt megtöltöttek a legények hamuval. Fogtak egy mogyoróvesszőt. Meglátogatták a lányos házakat. Mindenkit behintettek a hamuval, miközben a következőket mondták:

„Porból lettél, porrá válsz, földből lettél, földdé válsz.”

Kolbászt, tojást kaptak. A tojást a kocsmában megs&am

Látnivalók

Turisztikai látványosságok

        Bébtől déli irányban Pápától 12 kilométernyi távolságra fekszik az 1600 lakosú, hajdan városi kiváltságokkal rendelkező Ugod.

        A település legnevezetesebb épülte a katolikus templom, amely a hajdani vár helyén és köveiből épült. A munkák 1735-ben kezdődtek, és 1759-ben Esterházy Károly egri érsek fejeztette be az épületet, melynek tervezője az Esterházyak neves építésze Fellner Jakab volt.
 

Ugod katolikus temploma

A templom hajója háromboltozatos, a szentély egyenes záródású. Belső kialakítása hasonlít a pápai nagytemploméhoz, csak egyszerűbb és kisebb (36x10 m).

Oltárképét eredetileg Hubert Murer festette, de az a kép Tatára került. A mostani oltárkép ennek Frank Kristóf által 1818-ban készített másolata. A szószék és a vörös márvány keresztelőkút is nagyon szép rokokó munkák. A templom tornyán a főpárkány alatt Estreházy Károly címere látható.

       Műemlék jellegű az 1790-ben épült barokk katolikus plébániaház. Falán emléktábla örökíti meg, hogy 1887 októberében „itt mulatott” Klapka György Lukácsék János plébánosnál, egykori bajtársánál. Előtte áll a szintén barokk 18. századi Pieta-szobor.

Ugodi tó és környéke

       Ugod fontos nevezetessége volt a 19. században a gyógyfürdő; itt volt először arra példa, hogy a fürdőt fúrt kút látja el vízzel. A víz 101 fokos volt, konyhasót, kénhidrogént, szénsavat tartalmazott. Az Esterházy család gyógyfürdőt létesített, gyógyszállót építtetett, a fürdőzés azonban 1870-ben megszűnt, a szállót pedig vadászkastéllyá alakították át. A község fejlesztési terveiben szerepel a kút helyreállítása, majd annak működtetése.

Néptáncbemutató az ugodi falunapon 2010

       Ugod búcsúja július első vasárnapján van, a falunap pedig augusztus 20-án. Májusban minden évben megrendezik a majá list, októberben pedig a szüreti felvonulást és bált.

Források

Készítette: Törökné Wenczel Anna tanár, az ugodi kisebbségi önkormányzat elnöke

A képeket készítette: Török Vencel Péter, asztalos, szoftverüzemeltető

Az ugodi iskola történetét összefoglalta:

Csuka Gabriella, magyar- német szakos általános iskolai tanár, nemzetiségi szakértő, az ugodi nemzetiségi iskola igazgatója  

Irodalom
 

Bakonyi Anikó: Családi életre nevelés a 13–14 éves tanulók körében. [Ugod] Szakdolgozat 1984. 51 lev., mell. 4 db TFSZ

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása. Veszprém 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Ugod leírása: 68–69, 71, 217. Ugod vára: 12,23, 47, 67-69, 169, 217.

Bukta Ilona: Ugod földrajzi nevei. Ugod, 1980. 50 lev. Laczkó Dezső Múzeum kézirattára

Dornyay Béla: A Bakony. Budapest,1927. 393–394.

Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán. In: Tanulmányok Pápa város történetébő a kezdetektől 1970-ig. Pápa, 1994. 225–286.

Haas János: A felsőkréta Ugodi Mészkő Formáció a Bakonyban. In.: A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve LXI. kötet. Bp, 1979. Ugodi feltárások leírása: 38–44.

Haas János: Felsőtriász karbonát platform fáciesek az Északi-Bakonyban. In: Földtani közlöny 125/1–2. 27–64.

Ila Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona.Budapest, 1964.: 32, 47, 52, 57, 58, 65, 89, 90, 119, 124, 127, 143, 154, 163, 170, 188, 193, 276, 27, 278, 299, 301, 304, 328, 330, 332, 342, 366, 380, 381–382, 382 (Uzsal), 384, 384, 409.

Ilon Gábor: A késő halomsíros-kora urnamezős kultúra temetője és települése Németbánya határában. In.: Pápai Múzeumi értesítő 6. Pápa, 1996. 90, 90, 95..

Jakab Réka: Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban. In: Acta Papensia 2001/1-2. szám. 27–62.

Kecskés József: Az ugodi mészégetés. Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok III. szám Veszprém, 1976. 87–101.

Koppány Tibor: Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Balatonfüred, 1961.

Kovács Ernő: Klubélet sztereóban. Egy huzamosabb ideje működő közművelődési kiscsoport fejlődése, fennállásának tapasztalatai.Ugod.1986. 10 lev. VKP

László Péter: A pápa-ugod-devecseri uradalom a 17. század második felében. In: Pápai Múzeumi értesítő 8. Pápa, 2002. 109–125.

László Péter: A pápa-ugodi Esterházy-uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében. In: Pápai Múzeumi értesítő 8. Pápa, 2003. 57–102.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Ugodra vonatkozó források: 377–379.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Ugodra vonatkozó források: 17–18, 20, 243–245.

Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972.: 5, 7, 12, 243–248, 305, 306, 310, 323, 324.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Ugodra vonatkozó adatok: 194.

Patonay József: A kir. tanfelfelügyelő, a plébános és a tanító. Érdekes emberarcok a XIX. század végéről. Tata, 1972. 1 lev. VKP

Rajczi Pál: Mozzanatok Ugod történetéből. Kézrat 1976.

Rómer Flóris: A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlat. Győr, 1860.: 162–163.

Szabó Miklósné: A gyomirtó szerek szelektív hatása Ugod község határában. Szakdolgozat Pécs, 1980. 43 lev., 1 ábra, 7 fotó, 8 t. TKP

Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17. Ugodon összeírt lakosok nevei: 50, 115 (1696), 214 (1715), 286 (1720).

Vágfalvy József: A csoportos felújítás alkalmazásának tapasztalatai, kiértékelése a Pápai Erdőgazdaság ugodi erdészetében és a csoportos felújítás megjavítására vonatkozó intézkedések megtervezése.Diplomadolgozat Sopron, 1954. 4, 42, 47 lev, 48 t., 3 mell. EFES

Veress D. Csaba: Ugod. Budapest, 2000. (Száz magyar falu könyvesháza sorozat)

Világhyné Tuba Anita: A körzetesített oktatási intézmények, mint az Európai Unióhoz való felzárkózás lehetséges eszközei (Magyarország: esettanulmány a jelenség elemzésére) Szakdolgozat Szombathely, 2007.   

Zarnócczy Kornélia: Kiskörzeti könyvtár munkája és tevékenysége. Szakdolgozat. (Ugod.) Ugod, 1966. 23 lev. VKP

Levéltári források

Egyházlátogatási jegyzőkönyv készült Ugodról 1779-ben, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (rövidítve: VÉL) kutatható Canonica Visitatio (VÉL A 8) 12. kötet 281–294 oldal, és 1937-ben (VÉL A 8) 151. kötet 1–25 oldal.

Ugod 1754. és 1762. évi úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az Úrbéri iratok, urbáriumokállagban (IV. 1.g.) találhatók.

A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Ugod úrbéri tagosításának és elkülönítésének iratai (1840–1844). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma, a település felmérési birtokkönyve és földkönyve (1837, 1841, 1862), a település felmérési és elkülönítési birtokkönyvei (1867).

A birtokrendezési és kiosztási térkép mérete miatt a térképgyűjteménybe került (VeML XV. 11.): T-273. Ugodi jobbágybirtok térképe (1846), T-274. Ugodi házhelyek térképe (1946), T-333–334 Ugodi urbéres és urasági birtokok és házhelyek térképei (1841), T-447 Ugodi (volt) jobbágybirtokok tagosítási térképe (1862).

        A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78–79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében (VeML XV. 11.b.) elérhető.

        A Veszprémi Törvényszék hitbizományi bírósági irataiban (VeML VII. 1.e.) találhatók a gr. Esterházy-család Pápa-Ugod-Devecseri Hitbizományi Uradalmára vonatkozó iratok 1872–1949 közötti időszakból.

Ugod polgári kori történetének dokumentumai csak töredékesen kerültek a Veszprém Megyei Levéltárba (VeML V. 413). A nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1909–1921-ig maradtak meg. A település iktatott irataiból 1878, 1904–1950 közötti időszak tükrözi a közigazgatás működését.

Az ugodi testületek működésének dokumentumai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók. Az Ugodi Volt Úrbéresek Telkesgazdák Erdőbirtokossági Társulatának iratai 1950–1963-ig (VeML IX. 384), az Ugod-Homokbödögei Vízműtársulat iratai 1973–1978-ig (VeML IX. 871) kerültek levéltárba.

        Az Ugodon működő gazdasági szervek közül az Ugodi Gőzmalom Rt. iratai 1917–1950-ig (VeML XI. 61) kutathatók a levéltárban.

Ugod telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban a Pápai Törvényszék, 1875-től Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Ugod telekkönyvi iratainak vezetése a Pápai Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

Az Ugodi Községi Tanács(1970-től Községi Közös Tanács) irataiban (VeML XXIII. 919) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1990 és az iktatott iratok 1950–1989 közötti időszakból kutathatók.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

Az Ugodi római katolikus elemi népiskolájának iratai 1905–1946-ig (VeML VIII. 462.), az ugodi Állami Általános Iskola iratai 1946–1979-ig (VeML XXVI. 312.) kerültek levéltárba.

Az ugodi körállatorvos iratai 1949–1956-ig (veML XXVI. 834) dokumentálja a vidék álatorvosi munkáját. Az ugodi Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, majd Mezőgazdasági Szövetkezet iratai 1959–2000 (XXX. 697) alapján ismerhető meg Ugod és környékének szocialista mezőgazdasága.

Ugod plébániáját 1726-ban a birtokos Esterházy család támogatásával szervezték újra. 1740-től anyakönyvezték helyben a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár