Földrajzi környezet

 Területe 11,74 km². Környező települések: Nemesvámos, Veszprém, Felsőörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Balatonfüred, Hidegkút. Határa a Balaton-felvidék kistájcsoport Balaton-felvidék és kismedencéi kistájba tartozik. Ez alól csak a közigazgatási határ nyugati, kis része kivétel, mely a Déli-Bakony kistájcsoport Veszprém – Nagyvázsonyi-medence kistájba nyúlik át.

       Közigazgatási területének észak-déli kiterjedése 5, a kelet-nyugati 4,2 km. A belterület tengerszint feletti magassága 335 m, a Kálvária-hegy magassága 373 m. Legkiemelkedőbb pontja a falutól nyugatra, a Király-hegy csúcsa 395 m, legalacsonyabb a település déli határán található, 284 m. Felszíne északról délre haladva enyhén lejt.

       A belterület a földtörténeti középidő középső triász időszakának meszes kőzeteire települt. Ez a kőzet van a felszínen nyugati irányban (Király-hegy ) és a Kálvária hegy délkeleti folytatásában. A határ többi részén e kőzettípust negyedidőszaki lösz borítja. A tájszerkezet, tájhasznosítás pontosan kirajzolja a két kőzet elterjedését: a löszös térszíneken szántóföldi gazdálkodást, míg a meszes, kemény, triász kőzeteken legelő- és erdőgazdálkodást folytatnak.

       Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, éves középhőmérséklete 9,5 – 9,7 ºC, az éves csapadék mennyisége 650 mm.

       Geomorfológiai viszonyainál fogva felszíni vízfolyás közigazgatási területén nem található. A Balaton felé induló völgyek déli községhatárán kívül indulnak.

       Természetes növényzete illír jellegű molyhos tölgyes karszterdő volt. Jelentős tájképi értéke a településtől délre található nagykiterjedésű legelőerdeje, amely a legeltetés felhagyása miatt napjainkra pusztulásnak indult.

       A község a Veszprém – Nagyvázsony és a Veszprém – Balatonfüred közutak által bezárt szögben helyezkedik el, mindkét útról lehajtva megközelíthető. A legközelebbi vasútállomás Veszprém (8,5 km).

Településtörténet

Településnév eredete
 

A település a Balaton-felvidék déli peremén alakult ki, a mai Mulató-tető, Kéri-haraszt, Ányos-kút, Királyhegysarok és a déli irányban emelkedő Kálvária­hegy által bezárt viszonylag kis területen. Ez az ősmagja a mai falunak. A falu neve a magyar honfoglalás vezéralakjának Árpád fejedelem fiának Jutasnak, illetve Jutas fiának Fajsznak nevét őrzi. Írásos formában 1233-ban jelentkezett először. A település nevét 1909-ben változtatták meg Fajsz helyett Veszprémfajszra.

 

Fajsz a középkorban
 

A középkori Fajsz falu („villa Fayz”) későbbi nevén Pór­fajsz-ból napjainkra semmi nem maradt. 1242-ben a Dunántúlt is elérő tatárjárás minden bizonnyal elpusztította Fajsz falut. Ezután magánbirtokosok jelentek meg Fajszon, és a pannonhalmi apátság szerzett kisebb birtokrészeket. A veszprémi káptalan 1263–1265-ben, majd a későbbi évszázadok során Fajsz falu (pór-Fajsz) legnagyobb földesurává vált. Az egyházi intézmények (veszprémi káptalan, veszprémi püspökség) és a világi földesurak úrbéres jobbágyai mellett nemesi családok is éltek a faluban.

A 15. század elejétől egy nemesi család a Fajszon és a szomszédos Vámoson egyaránt birtokos, magukat hol Vámosi, hol Fajszi Ányos néven nevező nemesi család emelkedett ki. Az első konkrét adat szerint -1488-ban- huszonkét jobbágyporta és egy kisnemesi udvarház alkotta a falut, s ennek közelében volt még egy nagyobb nemesi kúria. Fajsz falu templomának romjai ma is láthatók a balácai római kori romterülettől ÉK-re, mintegy 200–250 méterre.

1593 nyarán újra háború tört ki a Habsburg és a Török Birodalmak között. Feltehetően ebben az időszakban menekült el Fajsz falu lakossága, s ekkor vált lakatlanná a később Pór-Fajsznak nevezett település. Fajsz falu soha többé nem épült újjá, s középkori ­többszörösen kibővített-temploma is romhalmazzá vált.

 

A betelepítés és újjáépítés időszaka 
 

A török hódoltság alatt közel 150 évig lakatlan területté vált. A hosszú pusztaság alatt a világi birtokosok területe (a falu határának D–DNY-i része) nemesi kúria lett, ezért nevezték újratelepítése után Nemesfajsznak. Mellette egy kisebb terület a veszprémi káptalan része továbbra is paraszti jogú prédium (puszta) maradt, ezt hívták a 18. század közepétől Pórfajsznak (a falu mai határának É-i határa). A nemesi jogú Fajsz pusztát 1757-ben telepítették meg németekkel.

Nemes-Fajsz a Vizeki Tallián család birtokába került. E család fejének özvegye Zalabéri Horváth Terézia földesúrnő az 1750-es évek első felében tárgyalásokat folytatott német telepesekkel Nemes-Fajsz benépesítéséről.

Veszprémfajsz az első katonai felmérés térképen 1782-85

A részletek ismeretlenek. A későbbi adatokból az derül ki, hogy a ,,Moguntiai Provinciából”, ­azaz a mainzi érseki választófejedelemségből való német parasztokkal tárgyalt Vizeki Tallián Ignác özvegyének megbízottja. A frank eredetű népesség ezt a nyelvjárást beszéli még ma is.

Német anyanyelvű telepesek a későbbiek során a mainziakon kívül a Habsburg Birodalom és a német fejedelemségek más területeiről is érkeztek Fajszra. Ausztriából jött a Szauer­-család, Csehországból a Strenner-család, Horváthországból a Hainbach-család, Svájcból érkezett a Steinbach-család. Néhány anyakönyvi adatból megállapítható, hogy Bajorországból is települt be néhány személy vagy család. A német telepes parasztok és a földesúr 1757. június 2-án kötötte meg Veszprémben a szerződést. A kontraktusban megegyeztek arról, hogy a földesúrnő a nemesi jogú és lakatlan Fajsz pusztát, melyet Nemes-Fajsznak neveztek, átadja a német telepeseknek, húsz teljes-, hat negyed- és egy zsellértelek nagyságban. Az átadott földeket erdők és bozótosok borították, így ezeket előbb ki kellett irtani, hogy azok mezőgazdaságilag művelhetők lehessenek. Ezért bizonyos kedvezmény járt: három évig nem kellett adót és úrbéri szolgáltatást fizetni.

A német telepes parasztok névszerinti felsorolása csak 1768-ból maradt fenn. Itt már 29 paraszt neve szerepelt: Hartmann Bernát, Frick Bertalan, Stadinger Ferenc, Frick József, Unger István, Czwizler Bálint, Strenner Balázs, Pripper Gáspár, Schäffer Illés, Steiner Tamás, Preigin György, Böhm János, Tremmel Simon, Schmidt György, Eisenmoth Gábriel, Knippel Jakab, Konrad Wolfgang, Rottenpücher József, Linczmayer József, Piedel Gáspár, Wittmann János, Stumpfhauser Mihály, Aigner Mihály, Brenner Miklós, Fáth Lénárd, Poll András, Kramer János, Schmidt Mihály, Schweger János.

A letelepedő parasztoknak mindent elölről kellett kezdeni. A bokroktól kiirtott földeket megművelték és különféle terményeket termesztettek.(rozs, zab, árpa, káposzta, krumpli, bab, lencse, borsó, tök, kender)

A három év után már mindenből tizedet kellet fizetniük. Számos vita, per volt a fajszi német parasztok és a földesúrasszony között, mint az adóztatás, mind az erdők és a víz dolgában is. Az egész faluban sem forrás, sem alkalmas hely kút ásására nem volt. A legközelebbi forrás a falucskától kb. 600 lépésre volt. (Feltehetően az Ányos-kútról van szó.) Az 1773. évi úrbérrendezést követően elcsendesedtek a korábbi viszálykodások.

A veszprémi püspök az első egyházlátogatást 1760. július 9-­én tartotta a településen. Megállapították, hogy a falu lakossága teljesen német, valamennyien római katolikus vallásúak, templomuk ekkor még nem volt, ideiglenes imaházuk egy parasztházban működött, mellette haranglábbal. Iskolájuk, tanítójuk sem volt ebben az időben. Az új templomuk, amelyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek a későbbi iskola helyén 1775-re épült fel és 1887-ig működött, a napjainkban is meglévő új római katolikus templom felépítéséig.

Az 1785. évi országos összeírás szerint a községben 49 lakóházban 393 fő lakott.

 

Veszprémfajsz a 19. században 
 

Az 1828–29. évi összeírás szerint a lakóházak száma 46, a népesség száma pedig 413 fő, amely – néhány magyar családot leszámítva – változatlanul német nemzetiségű volt. Egy 1841-ben megjelent írás szerint: Fajsz német falu, amely két egyenes sorú házból állt és 328 római katolikus lakos lakott benne. A szerző elég csinos településként jellemezte. Lakossága a 18. század végétől alig gyarapodott. 1784–1869 között egyetlen ház sem épült a községben, a 19. század második felében pedig fogyott. Kevés és terméketlen a szántóföldje, területének fele pedig erdő a balatoni felvidék északi lejtőjén.

Az 1848 polgári forradalom nyomán Habsburg V. Ferdinánd császár-király szentesítette az új törvényeket melyek révén megszűntek a jobbágyi szolgáltatások, a papi tized, a jobbágyok szabadon rendelkezhettek a kezükön lévő földbirtokok felett. 1859 márciusára befejeződött a tagosítás. Az 1894 júliusi tűzvész is hozzájárult ahhoz, hogy Fajszon korszerű vízmű- és vízvezeték-rendszer épült, amely 1896-ban a budapesti Berdenich Győző mérnök tervei alapján elkészült.

Fajsz az 1856. évi kataszteri felmérés térképén

Veszprémfajsz a 20. század első felében
 

Az 1910. évi népszámlálás szerint Veszprémfajsz adatai: 298 lélek, amely őstermelésből (90%), iparból (0,4%) és egyéb (0,6%) foglalkozásból élt.

Veszprémfajsz I. világháborús életéről adatok nem igazán maradtak fenn. A templom főbejáratának baloldalán elhelyezett márványtábla őrzi a hősi halált halt 6 helyi férfi nevét és emlékét: Bartl Ferenc, Czwizler János, Heinbach Mihály, Hartmann Ferenc, Strenner Mihály, Fáth Ferenc.

Az 1930-as népszámlálási adatok szerint akkor Veszprémfajszon 261 személy lakott, ebből 257 fő római katolikus, 4 fő református volt. A lakóházak közül 53 tégla-kőépítésű, ebből 51 cserép-pala tetőzetű, 2 háznak nád-zsupp teteje volt.

Az 1941-es népszámlálás alkalmával 331 fő, 55 lakóházban lakott a településen. A teljesen német falu lakosságából a tanító tanácsára csupán 52-en (hat család) vallották magukat németnek, elkerülve ezzel a lakosság kitelepítését.

A veszprémfajszi gazdák az 1910–1940-es években sajátos módon gazdálkodtak. A földek elosztása a telkek sorrendjéhez igazodott, tehát ugyanúgy szomszédok voltak kint a földeken, mint otthon a faluban. Bírót egy évre, a település elöljáróit három évre választották augusztus táján. A kisbírót a település híreinek kidobolására a vezető választotta.

A szolgáló sváb-gyerekeket és a falu gulyájához, kondájához megfogadott pásztorok Vámosról, és a Bakony német falvaiból érkeztek. Az éjjeli őrzést a mezőőr végezte, akit szintén a falu fogadott.

Veszprémfajsz község II. világháborús emberveszteségeit csak a háború után lehetett felmérni. Az áldozatok és hősi halottak neveit a templom bejáratának jobb oldalán elhelyezett márványtábla őrzi: Czigler Mihály, Czvizler Mihály, Szauer Mihály, Konrad Mihályné (akit leánya védelmében való fellépése miatt lőttek agyon) és Czvizler Tamás.

Államosítások, a mezőgazdaság szocialista átszervezése 
 

A viszonylag gyorsan helyreálló mezőgazdaság egyetlen jelentősebb gondját az országot megszállva tartó szovjet Vörös Hadsereg élelmiszerrel és takarmánnyal való ellátása jelentette. Az 1947-es összeírásból kiderült, hogy 8 fajszi gazdának volt Balatonarácson szőlőbirtoka. 

Munka a mezőn

További felmérések adatai szerint a település területe: 2038 katasztrális hold volt,amelyből szántóföld: 914 katasztrális hold szántóföld, 631 hold legelő, 5 hold kert és 446 hold erdő 446 volt. A település lakosságának száma ekkor 350 fő volt, akik 54 lakóházban éltek.

1949 őszén állították össze az ún. „kulák-listát”, azoknak a névsorát, akiknek a birtoka meghaladta a 25 katasztrális holdat, illetve a 350 aranykorona értéket. Veszprémfajszon hat ilyen család volt.

1950. október 22-én zajlottak le vidéken a tanácsválasztások. Nemesvámos és Veszprémfajsz községek közös tanácsot választottak, Nemesvámos székhellyel, Bognár Gyuláné tanácselnökkel. A veszprémfajszi német gazdák 1953 februárjáig ragaszkodtak magángazdaságaikhoz. Ezután alakították meg a „Kossuth” termelőszövetkezetet.

Az 1956. októberi forradalom jelentősebb esemény nélkül zajlott le a községben. Itt is feloszlott a Tsz, de már 1959. február 22-én kényszer hatására újra megalakult a „Kossuth Termelőszövetkezet”. Elnöke: Fáth József volt. 1962. január l-től csatlakoztak a nemesvámosi „Petőfi” Mgtsz-hez, ahonnét 1964. január l-i hatállyal leváltak. Az 1970 évek közepére a fejlődni képtelen, megfeneklett tsz-ek (így a veszprémfajszi is) elvesztették létjogosultságukat, újra felmerült az egyesülés gondolata.

Az 1975. január l-től a Nemesvámosi Petőfi Mgtsz nevű új nagygazdaságot üzemegységekre osztották. 1978. január l-től „Csopak Tája” Tsz néven, majd 1982. december 3-án az 1990 évi rendszerváltozásig „Balatonfüred-Csopak Tája” Mgtsz néven működtek. 

Veszprémfajsz a rendszerváltás után
 

Veszprémfajsz lakosságának száma az 1991-es statisztikai adatok szerint 230 fő, amely 76 háztartást alkot. A mezőgazdaságból élők száma jelentősen csökkent (22 fő). A lakosság túlnyomórészt már az iparban (VIDEOTON) és a közeli Veszprém ipartelepein dolgozott.

A megújult vízhálózati rendszert szennyvízcsatorna és gázvezeték-rendszer kiépítése követte, majd a község határának szinte teljes földterülete újra magántulajdonba került vissza.

A település lakóinak száma jelenleg 274 fő, a lakások száma 93. A község területe 1174 hold.

Intézményrendszer

Közigazgatás
 

Közigazgatásilag Veszprémfajsz az intézmény – posta, iskola, orvos, szülésznő – nélküli, vasúttól távol eső falu a szomszédos Nemesvámosi Körjegyzőséghez beosztott község volt. Ez a korszak 1950 nyaráig működött, amikor is az országgyűlés törvény hozott a helyi tanácsok szervezéséről.

1950. október 22-én Nemesvámos és Veszprémfajsz közös tanácsot választott, ami 1969 június l-­én kibővült a Tótvázsony községi közös tanácsok területével Az akkori fajszi képviselők a következők voltak: Eigner János, Fáth Mihály, Stumpfhauser János és Szauer József.

1989–1990-ben általános válságba került az egypártrendszeri államvezetésen alapuló pártállam. Ez év novemberében még a tanácsi szervek bonyolították le az országos választások előkészítését. 1990. szeptember 30-án lezajlott Veszprémfajszon is az önálló polgármester és községi képviselőtestület megválasztása. 1990. szeptember 30-án zajlott le Veszprémfajszon is az önálló polgármester és községi képviselőtestület megválasztása. Polgármester 2010-ig Csiba József, jelenleg Fertig József. Veszprémfajsz különvált Nemesvámostól, ezután már csak a körjegyzői hivatal kapcsolta őket össze.

A 2006. október l-i választás idején a Német Kisebbségi Önkormányzat leendő képviselőire is már lehetett szavazni, amely október 16-án megalakult.

Iskola
 

Veszprémfajsznak az 1770-es évektől volt iskolája. A tanítás körülményeiről pontosabb képet a 19. század közepétől rajzolhatunk. Az 1846-os leírás szerint az iskola falai kőből voltak, teteje zsuppal fedve, kővel kerített udvara és léces kapuja volt az utca felől. Az udvarban istálló állt fából készített vályúval, két kőből épült disznóól valamint egy pince. Az iskolához tanítói lakás is tartozott.

1887-ben a templom építésével egyidejűleg a régi templom helyén építették fel az új elemi népiskolát, ahol a tanterem mellett új tanítói lakást is kialakítottak, ami két szobából, egy konyhából, egy kamrából és előszobából állt.

A veszprémfajszi római katolikus népiskola változatlanul a nemesvámosi római katolikus plébános felügyelete alatt állt. Tanítói: 1926-ig Kropf József, Keszler József 1926­–1928, Mohos Zoltán 1928–1937, majd évtizedeken át Krasznai György volt a népiskola tanítója. 1938-ban 35 gyerek járt az iskolába.

1948. június 16-án az elemi iskolát állami tulajdonba vették. 1953-as tanév végéig mindkét tagozat a helyi iskolába járt, majd ezt követően a felsősöket áthelyezték Nemesvámosra.

1974. június 1-től pedig megszűnt a községben az iskola.

Egyesületek
 

Néhány éve működik a településen a „Veszprémfajszért Egyesület” elnevezésű civil szervezet, valamint jórészt idősebb asszonyokból álló hivatalosan nem jegyzett dalkör szépen szerepel helyi és vidéki különféle rendezvényeken. Nagyon sok szép magyar és német nyelvű egyházi és más jellegű dalt, nótát ismernek.

Hagyományok

Településkép, utcaszerkezet 
 

A középkori Fajsz faluból – későbbi nevén Pór-Fajsz­ – napjainkra semmi nem maradt, a fából ácsolt, agyagból vert falakat nyomtalanul elemésztette a múló idő. Templomáról 1257-ben tettek először említést, majd a 15. század folyamán az Ányos család jelentősen átépítette és kibővítette. Az új templom gótikus ízlésű boltozatot kapott. A belső falakat vakolat borította, s az festve volt sárga és piros színekkel. A 16–17. századi török háborúk során az épület végleg elpusztult.
 

        Az 1757-ben letelepedő németek földputrikban húzták meg magukat, a falu házai a földesúrtól kapott húsz házhelyen majd csak évek múlva épültek meg. 1761-ben már ötven házból állt a falu. Az 1795-ös összeírás saját kemencével fűthető szobákat, istállókat, magtárakat, pajtákat említ. Ekkora már volt imaházuk haranglábbal.

Az 1846-os leírás szerint a falu két egyenes házsorból állt. A temető a falu felső végén terült el, közvetlenül a templom mellett, ahová 1847-től sorba kellett temetkezni. 1887. október 2-án szentelték fel a gótikus szentélyű új templomot a régivel szemben az út túloldalán. A templom építésével egyidejűleg a régi templom helyén elemi népiskolát építettek, ahol a tanterem mellett új tanítói lakást is kialakítottak, ami két szobából, egy konyhából, egy kamrából és előszobából állt. 

A lakóházakra jellemző volt, hogy az un. nyári konyha külön épületben állt a szomszédos ház főépületének nekiépítve. A falu alsó végében volt a kocsma épülete, amihez tartozott üzlet, mészárszék és lakás. Az udvarban jégverem is volt.

Veszprémfajszon már messziről feltűnik a települést övező pajtasor, amely kifejezetten német építkezési mód sajátosságát őrzi. A pajták a telek nagyságától és az építtetők gazdasági kondíciójától függően különböző méretű lehetett, de abban egységes képet mutat, hogy a falu belterületét magas falként védte a betolakodó állatok és emberek ellen. 

1896-ban a maga nemében egyedülálló dolog történt a községben: megépült egy korszerű vízvezeték-rendszer, amely egy már régóta fennálló vízellátási problémát oldott meg. A következő évben pedig egy acetilén-gáz világítást valósították meg.

1950-ben elkészült Nemesvámos és Veszprémfajsz közti mintegy 1,8 km-es bekötő út. 1959-ben falu déli végénél épült meg a tsz iroda és külön bejárattal az orvosi rendelő. A községi kultúrház építése 1971 májusára fejeződött be. 1973-ban a tsz ingatlanjaiból 17 házhelyet adott át tagjainak, s még ebben az évben megkezdték egy korszerű ravatalozó építését a temetőben. Ekkor még csak utca egyik oldalán van járda. 
 

Szakrális környezet
 

A népesség vallási hovatartozása

A lakosság vallási hovatartozására jellemző volt, hogy az 1757-es német betelepítés óta német anyanyelvű és római katolikus vallásúak. Az 1771-es lélekösszeírás szerint mindösszesen 3 magyar nemzetiségű család élt a faluban.

Templom 

A középkori település templomának papjait 1257 és 1333-ból megőrizték az oklevelek. Plébániája 1550-ben még állt, de Veszprém 1552. évi ostroma alkalmával a törökök felégették. Középkori templomának romjai a „pusztatemplom” ma is látható Vámos és Fajsz között.

A betelepített német lakosok nem tudták használatba venni a középkori templomot, mert teljesen tönkrement. Ideiglenes imaházuk egy parasztházban működött. Először Felsőörs leányegyháza volt. Kőből épült templomuk, amelyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek a későbbi iskola helyén 1775-re épült fel és 1887-ig működött.

A napjainkban is meglévő új római katolikus templom 1887-ben épült fel az előbbivel átellenben az út másik oldalán Szlopál Antal várpalotai építőmester tervei alapján. A templom Szent Mihály arkangyal nevét viseli, búcsúja is Szent Mihály napjára szeptember 29-re maradt. Jelenleg a nemesvámosi plébánia filiája.

Kálvária 

A Kálvária-hegyen három darab fából készült kereszt áll, középen az Üdvözítő, két szélén pedig a két lator. A központi kereszt hátsó falába vésett felirat van: Strenner József és neje Hartman Erzsébet és gyermekeik: Stumpfhauser István és neje Strenner Mária. A Kálvária 14 festett képekkel ellátott stációból áll, melyekből 12 téglalap, 2 félkörív alakú.

Kápolnák

A falu alsó végén álló Szent Vendel tiszteletére emelt kis kápolnánál misézni nem lehetett, a hívek csak Keresztjáráskor mentek oda körmenettel. Szent Vendel egyébként az állatok védőszentje volt.

Keresztek 

A templom főbejárata előtti keresztet „Szűz Mária tiszteletére” Eigner Simon és neje Fürik Borbála állítatta 1895-ben. A temetőben lévő keresztet 1843-ban állították. A Konrád Mihály és Bartl Mária által 1922-ben felállított kereszt a mai bolttal átellenben áll. A faluban lévő negyedik kereszt a jelenlegi 22-es számú ház előtt áll. A határban lévő földek közti utak mentén még 3 darab kereszt található, amelyeket szintén helyiek állítattak.

Szokások
 

Egyházi évhez kötődő szokások

Advent első vasárnapja az egyházi év kezdetét is jelentette. Ebben az időszakban voltak a hajnali litániák a roráté-k, amelyeket szombat kivételével minden nap hajnali 6-kor tartottak.

Karácsony szentestéje (december 24.)Délután a kanász kürtölve, a tehenes ostorozva végigjárta a házakat jókívánságokkal, amiért bort, diót, kalácsot kaptak. A mai napig él a hagyományos Christkind-lizés. Általános iskolás gyerekek öltöznek be Jézuskának, Máriának, Angyalnak, Királynak, pásztoroknak és a falut házról-házra végigjárva köszöntőt mondanak és az ajándékokat, esetleg a fenyőfát átadják. Mindenhol éneklik a „Leszállt az ég dicső király” kezdetű éneket. Régen németül, ma már csak magyarul. A háziak pénzzel jutalmazták őket, amit elosztottak maguk között. Éjjel ünnepi szentmise volt, amit a templomi betlehem és aszebbnél szebb karácsonyi énekek felemelő hangulatúvá varázsoltak.

Karácsony ünnepe (december 25–26)

János nap (december 27.) Ezen a napon borszentelést tartottak a misén. A borosgazdák egy üveg újbort vittek a templomba, amit a pap megszentelt.

Szilveszter napja (december 31.) Délután év végi hálaadási mise volt. A mise végén vadászok „ellőtték” az óévet. Iskolás gyerekek körbejárták a falut, minden udvarban énekeltek és boldog újévet kívántak. Régebben németül. Pénz kaptak. Éjfélkor a legények mentek körbe újévi köszöntő énekkel, őket enni-, innivalóval kínálták.

 Újév (január 1.)egyházi és polgári ünnep is volt. Szentmisés litánia. A gyerekek köszönteni mentek a keresztszülőkhöz, nagyszülőkhöz és szülőkhöz, amiért édességet, gyümölcsöt (narancsot) vagy kevés pénzt kaptak.

 Vízkereszt (január 6.)Az ünnepi szentmisén volt a „templom-atya”-váltás és a vízszentelés. Minden évben két család vállalta a templom takarítását, egyéb tennivalók intézését. A szentelt vízből minden család vitt az otthonában lévő kicsi szenteltvíztartóba, ami a hálószobaajtó mellett volt és este lefekvés előtt keresztet vetettek vele.

Fábián és Sebestyén (január 20.) napja községi ünnep. Fábián pápa vértanú volt. Szent Sebestyénhez emberek és állatok közt kitört járványok idején fohászkodtak. „Kettős halálával” a kereszténység elpusztíthatatlanságának szimbólumává vált.

Esküvői menet

         Gyertyaszentelés (február 2.)  A családok színes szalaggal átkötött gyertyát, gyertyákat vittek a templomba ahol azoka1 megszentelték. Otthon ebből a gyertyából vihar esetén, vagy ha halott volt a háznál, meggyújtottak egyet.

Balázs-áldás (február 3.) A torok védőszentje. Két keresztbe tett szentelt gyertyát a pap a hívek elé tartva elmondta az imát, ami régen a „torokgyík” ellen adott védelmet.

Farsang Hamvazószerda előtti vasárnaptól kedd éjfélig tartott. Ezen ideig tartott a farsangi mulatság. A felnőttek a kocsmában, később a Kultúrházban szórakoztak, míg a gyerekek a fiús házaknál – évente máshol – a szülők által fogadott zenész társaságában. A leányok pörkölt tortát­, „prendi tuatn” - vittek. 

Hamvazószerdától nagyszerdáig minden nap délután litánia volt (böjti litánia). Ezen a napon nem szabadott húst enni.

Húsvét

Virágvasárnap (húsvétvasárnap előtti) minden család színes szalaggal átkötött barkacsokrot vitt a templomba, amit a pap megszentelt. Ezekből aztán a hívek egy-egy szálat elhunyt szeretteik sírjára tettek a többi hazavitték.

A virágvasárnapot követő hetet hívjuk Nagyhétnek.

Nagycsütörtökön reggel 9-kor a harangok „el­repülnek” Rómába. Ezután a harangszót a nagyszombati feltámadási miséig kerepelők helyettesítik. Általános iskolás fiúk csapatban végigjárva a falut harangszó helyett kerepelnek, és közben németül mondják, hogy éppen mire szól a kerepelés, déli harangszóra, angyali üdvözletre, első második, vagy harmadik harangozásra a misére vagy litániára Pl: „Mir ratschn, mir ratsch, mir ratschn den Englischen Gross.”

Nagypénteken már hajnali 5-kor kerepeltek, a kálvárián a stációknál imádkoztak a hívek. (keresztút)

Nagyszombaton a feltámadási szertartás keretében körmenet tartottak a templom körül és a fele faluig. Ezen idő alatt a házak ablakaiban gyertyák égtek. Délután a kerepelős fiúk körbementek a faluban és a házaknál tojást kértek a kerepelésért, amiket egy nagy vékában gyűjtöttek össze. Ez a kérés is kerepeléssel és német nyelvű énekkel történt. „Mir ratschn, mir ratsch, mir ratschn drei-vier Osterei.”A kapott tojásokon aztán megosztoztak. Ezen időszak alatt fiuk éjszakánként egy istállóban aludtak, hogy a másnapi korai kerepeléshez együtt legyenek.

Húsvétvasárnap ünnepi szentmisét tartottak amikorra már a templomot is gyönyörűen feldíszítették. A húsvéthétfő is ünnepnap volt.

Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) Ünnepnap volt. Az angyal hírül hozta, hogy Mária áldott állapotban van.

Május első vasárnapjaa csatári búcsú napja. A fajszi hívek gyalog mentek a templomi zászlókkal és egy kereszttel útközben énekeltek, imádkoztak. Ez a nap a szent kereszt felmagasztalásának ünnepe volt. Amikor visszafele jöttek a falu határában az itthon maradt idősek, betegek és gyerekek eléjük mentek szintén templomi zászlóval és így üdvözöltél egymást: „A szent kereszt üdvözletét hoztuk.” Majd litániát tartottak. 

Bérmálkodás

Pünkösdvasárnap, Pünkösdhétfő: Húsvétvasámap után az 50-ik nap.

Úrnapja ezt követőn 10 nap múlva  következett. Ilyenkor a falu lakossága 4 csoportot alkotva egy-egy ún. úrnapi sátrat készített (régebben a templom falán kívül, manapság már belül) sok virággal, erdei lombos ágakkal, szentképpel. Ezeket a „sátrakat” a szentmise keretén belül megáldották. 
 

Úrnapi sátor

Pádovai Szent Antal napja (június 13.)a fajsziak rózsafűzér napja. Egész nap (éjféltől-éjfélig) imádkoztak a templomban is és otthon is.

Péter–­Pál napja (június 29.), ünnepnap.

Szentségimádási nap (augusztus 8).

Kisboldogasszony ünnepe (szeptember 8).

Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14). Az idősek mentek el ilyenkor a Csatári Kis­búcsúra.

Szent Mihály nap (szeptember 29.)  templomunk búcsúja.A búcsú előtti hetekben, napokban nagy volt az ünnepi készülődés. A házak falát újrameszelték, kerítést festettek, árkot takarítottak és a házban is nagytakarítást végeztek. Erre az alkalomra hazalátogattak a rokonok. Este fúvószenekarral bált rendeztek amit másnap is folytattak. A misén is fúvószene szólt.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe (október 8.)  

Vendel-nap (október 20.) Községünk fogadott ünnepe. Ezen a napon nem szabadott befogni a kocsiba, igába állatot, mert Szent Vendel az állatok védőszentje volt. A falu közepén róla elnevezett kápolna áll.

Mindenszentek és Halottak napja (november 1–2.)Lányok saját készítésű koszorút tettek a temetőben lévő kereszthez.

Advent első vasárnapja előtti vasárnap Krisztus király ünnepe.

Polgári ünnepek
 

A szokásokhoz tartoznak még a következők:

Télen a fiatalság un. „berregőkre” járt. Lányos házaknál vasárnap és ünnepnap délutánonként összejöttek. A háziakat a szomszédba küldték kártyázni, ők pedig szintén vagy kártyáztak, beszélgettek, zenét hallgattak, szembekötősdit játszottak.

Nyaranta a házak előtti kispadokon beszélgettek, énekeltek az emberek vagy Kálváriára sétáltak.

Úrnapkor a gyerekek mentek a mezőre virágokat, szirmokat (pipacs, búzavirág, szarkaláb, margarétát gyűjteni az úrnapi sátorhoz, amit a pincékben voltak tároltak felhasználásig. 

Lakodalom

Minden nap az állatok kihajtása után udvart és utcát söpörtek. Szombaton a mezei munkákat előbb abbahagyták, délután litánia volt Mária tiszteletére.

Nyáron aratáskor minden nap más házból ügyeletet tartott valaki a Kálvária-hegyen, hogy valahol lát-e tüzet. Másvalaki a tűzoltószertár közelében őrködött, hogy mihamarabb lehessen intézkedni. Aratáskor az ebédet az asszonyok kosárban a fejükön vitték ki a mezőre.

Az 1950-es évekig az esküvők keddi napokon voltak. Két vasárnappal előtte az ifjú pár elment meghívni a családokat. A következő csütörtökön a két násznagy ment rozmaringos almával meghívni a vendégeket. Az esküvő napján a 2 vőfély rozmaringos, színes szalagos bottal ment hívni azokat, akik ténylegesen elmentek az esküvőre. Délelőtt ll-kor volt a mise, fúvószenekarral, akik az utcai menetben is zenéltek. A lakodalom akkor még házaknál volt. A menyasszonytánc ebéd előtt volt, és a pénz a zenekaré lett. 

Régen volt a faluban harangozóház, kerülőház, tehenes-, és  kanászház.

A mai Polgármesteri Hivatalban egy kis sarok be van rendezve régi használati tárgyakkal, viseletekkel.

Viselet
 

A húsvéti és a karácsonyi ünnepi viselet volt a legszebb (selyemből). Az első vasárnapi misére is megkülönböztetett öltözéket hordtak, akárcsak a többi vasárnap. A délutáni litániára is más, egyszerűbb ruhát vettek fel. Mária ünnepkor csak fehéret hordtak, böjti időszakban sötétet, inkább lilát. Temetéskor feketében voltak. Természetesen a női ruhák voltak ilyen változatosak. 

A férfiaknak volt ünnepi és hétköznapi kötényük, csizmanadrágjuk, csizmájuk. Ünnepkor kalapot, hétköznap sapkát illetve télen kucsmát hordtak. 

A korosztályi viseletre az alábbi volt jellemző: A menyecskék fején hátul megkötve volt egy sopf kikeményítve, majd egy másik fejkendő. Bálokon, lakodalmakban piros sopf-ban voltak. Templomba viszont még a kendőt is fel kellett venni. A fiatalabbak világosban jártak, a középkorúak sötétebben, míg az idősek feketében. A téli kabátot vastag nagy „baliner” kendő helyettesítette elöl keresztbe téve, hátul megkötve. A menyasszonyi ruha a 40-es évekig kék hímzett selyem volt majd utána fehér. 

Fajszi asszonyok ünneplőben

Fajszi férfiak

Ifjú pár

Nyelvjárás

Étkezés

Újévkor nem ettek baromfit csak sertést, malacot. Farsang idején a tojásos borleves és a fánk volt szokás. A leveshez is mini méretű fánkot kínáltak. Hamvazószerdán délig semmit ne lehetett enni, majd sajtot, főtt tojást, vacsorára vajas rántásos lencselevest ettek. Böjt idején péntekenként húst nem ettek, vajjal főztek, a böjti leszedett tojást eltették a húsvétvasárnapi reggelire, hogy rántotta vagy levestészta formájában mindenkinek jusson belőle. Ennek a szokásnak a mondanivalója az, ha valaki eltéved, elbódul, visszataláljon az otthonába. Nagypénteken délig nem ettek, ebédre halat, krumpli salátát, tojást, sajtot, lencsefőzeléket fogyasztottak. Nagyszombaton délig húst nem, a feltámadási körmenet után kezdték meg a főtt sonkát, amit tormával főtt tojással ettek. A kocsonya is jellemző étel volt e napon. Búcsúkor tömött libát, kacsát és tyúkot főztek. Vasárnap reggelre volt a sült máj. Karácsonykor általában halat ettek. A szenteste napja böjti nap volt.

Heti étrend

Hétfőn vasárnapról maradt ételt fogyasztottak.

Kedden általában főzelék volt.

Szerdán tészta, pogácsa, lekváros vagy káposztás „pluncni” (hajtogatott zsíros tészta) vagy a leves mellé.

Csütörtökön füstölt húsos egytálétel volt.

A pénteki legjellemzőbb menü a bableves és a túrós tészta, amitházilag gyúrtak, szeltek.

Szombaton krumpli, lencse vagy paradicsomleves volt, utána tócsi, gánica vagy sterc. A sterc lehetett krumplis darás vagy lisztes, hozzá házi aludttej.

A vasárnapi levesek közt említést érdemel a becsinált leves zsemlegombóccal, és az orja-leves aminek húsát zsemlés tormamártással vagy paradicsommártással ették. Reggelente főtt, sült krumpli, tejfeles túró, szalonna, dinsztelt káposzta, egész tojásos rántott leves és „zwiebel fleisch” vagy „zwiebel tung” volt. Ez utóbbiak sok hagymával és főtt hússal vagy sonkával, szalonnával készült ételek voltak, amihez főtt krumplit adtak. 

A fajszi Fertig-család

Ünnepi étkezések
 

Disznóvágás

Disznóvágások szokásos étele reggelire resztelt máj, sült vér, főtt fejhús és a főtt zsírszalonna bőrkéje, a „svártli”. Az ebéd sült hús sült krumpli, a vacsora pedig savanyú leves és hurka leves (fekete leves) töltött káposzta, sült hús, hurka, kolbász melyeket süteménnyel kompóttal fejeztek be. Régebben szokás volt rokonokhoz elmenni segíteni a disznóvágáskor és a Vacsorára is hívták egymást ahol éjjelig tartó kártyázásokat rendeztek („sau tanz”)

Lakodalom

Lakodalmi menü: tyúkhúsleves, főtt húsrétes, sült és rántott húsok, fasírozott, töltött disznó és baromfi húsok. Az ebéd végén a torták (pörkölt torták is) és sütemények.

Éjjel aszalt gyümölcsöket, kompótot, kocsonyát, hurkát, kolbászt kínáltak. Másnap reggel volt kalács, borleves, borjúpörkölt nokedlivel. Ebédre pedig becsinált leves, töltött káposzta, füstölt kolbász, sonka. 

Ifjú pár Veszprémfajszon

Látnivalók

Veszprémfajszi táj

Fajszi kilátó

Kálváriadomb 
 

A település látnivalója a Kálvária-hegyen épített szép Kálvária. A háromszögelési pont alatt 3 fakereszt, a dombra felvezető emelkedőn 14 stáció várja az oda látogatókat. A keresztek mellől nagyon szép panoráma tárul a szemünk elé: ellátunk a kenesei löszfalakig, gyönyörködhetünk a Balaton és a környék hegyeinek szép látványában.

Katolikus templom 
 

Veszprémfajsz jelenlegi temploma 1887-ben épült barokk stílusban. A 29 méter hosszú és 11,5 méter széles templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Szentségimádást szeptember 8-án, a falu búcsúját szeptember 29-én tartják.

Baláca 
 

Falu északi határában található a híres római kori villagazdaság és romkert a Villa Romana Baláca. A Balaton-felvidék festői tájában – az egykori Pannonia Provincia területén - 1904-ben földművesek bukkantak a szántóföldben rejtőző római kori földbirtok-központ maradványaira. A több tucat földben rejtőzködő épület romjának feltárása régészeti sikertörténet, az ásatások a mai napig folyamatban vannak. A villagazdaság Közép-Európa egyik legjelentősebb római kori emléke, egykoron közel 10 hektárnyi területet foglalt magába. A földbirtok-központ főépületét számos melléképület egészíti ki; a lakóházakhoz fürdők, gazdasági épületek, és egy monumentális temetkezőhely is tartozik.

Források

Összeállította: Strennerné Stáhl Éva, Stáhl Józsefné és Fertig Józsefné a Német Kisebbségi Önkormányzat képviselői és özv. Cvizler Mihályné nyugdíjas.

Irodalom: 
 

Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6. Veszprémfajsz leírása: 106, 180.

Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009.A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21. Nemesfajszra vonatkozó források: 249.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19. Nemesfajszra vonatkozó források: 17–18, 20, 156–158.

Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000. Fajsz vonatkozó adatok: 75.

Pálfyné Zsiray Adrienne: A Balaton-felvidék németsége a két világháború között. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XIX. Veszprém, 2000. 133–144.

Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In: A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. Szerk: Apró Erzsébet–Tóth Ágnes. Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität, München – MTA Etnikai.nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest 2010. 930–1025.

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban. In: Háztörténetek. A dunántúli németek kulturális jellemzői. Szerkesztette: Márkusné Vörös Hajnalka – Mészáros Veronika. Veszprém, 2006. 231–244.

Péterdi Ottó: A Balaton-felvidék német falvai. (Veszprémfajsz, Hidegkút, Németbarnag, Vöröstó, Szentjakabfa, Örvényes In: Századok, 1935.

Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon. Előzetes jelentés a templomrom körüli temető feltárásáról. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. 1984. 93–106.

Veress d. Csaba: Veszprémfajsz története: A kezdetektől napjainkig. Veszprém, 1994. 323 p.

Levéltári források:

Veszprémfajsz község (Veszprém Megyei Levéltár) feudális kori iratanyaga (1765–1848/1850/; 0,04 ifm.) a XVIII. század közepéig megy vissza. Az újratelepítés után alakult ki a világi birtokosok területéből Nemesfajsz, míg a veszprémi káptalan birtokrészét Pórfajsznak nevezték. A nemesi jogú Fajsz pusztára 1757-ben német telepesek érkeztek.

Nemesfajsz 1757-ben kelt német nyelvű telepítési szerződése a Veszprém Megyei Levéltár úrbéri irataiban az urbáriumok (VeML IV. 1.g.aa.) között található. A telepítési szerződés vármegyei megerősítő bizonyságlevele később keletkezett másolatban megtalálható az iratok között.

A megmaradt iratok egy része német nyelvű magánjogi irat: egyezséglevelek (1840–1846), házadásvételi szerződések (1829–1847), ház- és házassági szerződések (1831–1848), egy végrendelet (1836), hagyatéki leltárak (1833, 1838). Az úrbéri terhekkel kapcsolatos panaszos ügyek nagy számban fordulnak elő: folyamodványok az uralkodóhoz, a vármegyéhez, a földesúrhoz (1769–1843). Gazdasági jellegű iratok: robot elszámolás (1847–1848), dézsmajegyzék (1836), állatösszeírások (1834–1845), árenda ügyek (1817–1848). Említésre érdemes még néhány bizonyságlevél (1765–1768), az 1844. évre kötött iskolamesteri és jegyzői szerződés, a katonai jellegű községi kiadások számadása (1847–1848), és a megyei börtön építéséhez Veszprémbe szállított mészről való kimutatás (1847).

            A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban (VeML VII. 1.b.) található Veszprémfajsz úrbéri birtokrendezésének, tagosításának és elkülönítésének iratai (1864-65). A perdokumentumok mellékletei között található: a helység urbáriuma (1769), az úrbéri jobbágytelkek és zsellérhelyek kimutatása (1855), az erdőbecsű (1862), felmérési telekkönyvek és a maradványföldek egyéni kimutatásai 1859 és 1863.

Veszprémfajsz 1886. évi közbirtokossági erdők és az 1908. évi volt úrbéres erdők gazdasági térképei méretük miatt a térképgyűjteménybe kerültek (VeML XV. 11.): T-392-393.

            Veszprémfajsz telekkönyvi iratai a Veszprém Megyei Levéltárban A Balatonfüredi Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 2. b) találhatók. A telekkönyvi iratok vezetése (az 1868:54. tc. 19. §-a szerint) a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, s a kezelést a telekkönyvi hivatal végezte. E jogszabályi rendelkezések jelentettek kiindulópontot az 1855-ben keletkezett és 1967-ig működő, s a magyar igazságszolgáltatásra épülő telekkönyvezésnek. Így alakult ki a telekkönyv és lett az ingatlanok tulajdonjogának és az ehhez kapcsolódó egyes jogok (például jelzálog, haszonélvezet stb.) tárháza. Vöröstó telekkönyvi iratainak vezetése a Balatonfüredi Járásbíróság hatáskörébe tartozott. Itt vezették a telekkönyvi alapiratokat, melyekben adás-vételi szerződések, hagyatéki határozatok, jelzálog kivetések, az 1920-as évek földreformjának végrehajtására vonatkozó iratok találhatók, kiváló hely-, birtoklás- és családtörténeti források.

            Veszprémfajsz kisközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1865–1949-ig kerültek a Veszprém Megyei Levéltárba. Háztartási iratai közül megmaradtak a költségvetések, számadások (1946–1950), a szegényalap számadásai (1938), az adóügyi iratokból a községi-, megyei-, pót-, út- és ebadó főkönyvei (1910–1950), a körjegyzőségi iratokban a földhöz és házhelyhez juttatottak iratai (1926-1931), Veszprémfajsz választótagjainak névjegyzéke.

A Nemesvámos-Veszprémfajszi Közös Községi Tanács irataiban (VeML XXIII. 856) a tanács és VB ülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok 1950–1960, az iratok 1949–1963 közötti időszakból kutathatók.

A veszprémfajszi Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet iratai (VeML XXX. 771) az 1960–1974 közötti időszakból került levéltárba.

A település iskoláinak iratai ugyancsak a Veszprém Megyei Levéltárbantalálhatók. Az 1838–1849 közötti időszak helyi iskolájáról, a tanulók létszámáról, a tanítókról, a nevelés állapotáról (a tanítás nyelvéről) készült kimutatások Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének nevelésügyi irataiban (VeML IV. 1. r) vannak.

Veszprém vármegye Tanfelügyelőjének irataiban (VeML VI. 501) található az a törzskönyv, amely az 1884–1887 közötti időszak több mint 300 megyei elemi iskolájának állapotát rögzíti. Az I. törzskönyv adataiban megtalálható a tótvázsonyi iskola alapításának éve, fenntartója, a tanító adatai, a tanulók száma, az iskola épületének és taneszközeinek pontos leírása. A II. törzskönyv az iskolák vagyoni állapotát és kiadásait rögzítette.

A veszprémfajszi Állami Általános Iskola iratai 1948–1974-ig (VeML XXVI. 185.) kerültek levéltárba.

Veszprémfajsz katolikus híveit 1773-ig a felsőörsi plébánia gondozta. 1773 után egészen napjainkig Nemesvámos leányegyháza. 1757-tőlfelsőörsök, 1773 után Nemesvámoson anyakönyvezték a katolikus lakosságot. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895-1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.

Készítette: Márkusné Vörös Hajnalka, levéltáros, Veszprém Megyei Levéltár